A földi létünk folyamán már megtanulhattuk és meg is szokhattuk ezt a kifejezést, hogy ez a hely, ahol jelenleg, a bölcső és koporsó között létezünk, ez a halál árnyékának völgye: egy árnyékvilág. Urunk a Szentíráson keresztül felvilágosít bennünket ezek felől, valamint az előzmények és az elkövetkezendők felől is, amik elkerülhetetlenek számunkra. Itt ugyanis igen nagy a sötétség a lelkekben, amiről az Örökkévaló Isten ellen fellázadt vesztőszellem −az ördög, sátán, őskígyó, az Ősellenségünk− gondoskodik. Az Istentől kapott Kijelentés szerint (Hos.6,7.) ez a tragikus elhajlás és „beetetés” már az Édenben megtörtént velünk mindannyiunkkal. Annál az eseménynél a Vesztő el is kábította az addig igen jó embert −ahogy a vérszívó vámpír az áldozatát, amikor megcsapolja annak vérét−, hogy ne is érzékelje azt, ami vele történik. Ez a szellemi megsötétedettség és kábultság uralja ma a földön lakó, és a lelkükkel nem törődő népeket, egyénenként. Ezt olvashatjuk a Szentírás első lapjain, a Prófétai írásokban, de még az Új-testamentumban is: Gen.1,31. 3,8. Ésa.8,20-22. 60,1-2. Ján.12,46. Itt van azonban még a megoldás is számomra és számodra, amíg el nem játszottad −de ahogy a bűneset is történt: személy szerint és egyénileg!; tehát nem Ádám és Éva a tettes, hanem a hústestben levők mi m i n d a n n y i a n!… Az a szellemi halált okozó esemény pedig csak mint a bűnbukásunk típus-esetének bemutatása íratott meg a mi számunkra, képekben. (A „fák”, ”kígyó”, ”gyümölcs” csak  k é p e k, hogy valami halvány fogalmunk lehessen az „ott” történtekről.) : Gen.3. Róm.3,23. Annál a velünk történt katasztrófánál ugyanis a bölcső előtti történéseknek még az emléke is kitöröltetett belőlünk. Teljes az amnézia!…

   Teljes sötétségben van az ide kegyelemből hústestben megszűlető ember a maga kilétét és hollétét illetően is. Nincs tudatában a maga hármasságának sem, hanem összetéveszti magát a bölcső és koporsó közt magán viselt hús-testével. Csak ezt látja és csak ezzel törődik. Mindenki innen startol, és így is gondolkodik mindaddig, amíg sötétségben van, amíg kizárja magából a csak Felűlről kapható Világosságot, amíg tanítatlan és hitetlen… Isten azonban megszánta a vaksötétben tapogatódzó bukottakat, és világosságot adott mind arra, amire most szükségünk van. Ezek után már joggal kérheti, hogy: „Emlékezzél meg hogy honnan −és miért− estél ki, és térj meg!” Jel.2,5.; mivel a Bibliád: Szentírás (!), és hittel befogadva a Kijelentést, Ő emlékezetedbe idézi azokat. Ez az árnyékvilág, a tér és idő világa pedig, minden rajta levő láthatókkal együtt elmúlásra van ítélve a világmindenséget Teremtő és éltető Hatalmas Isten Kijelentése szerint!… Mk.10,30. I.Kor.7,31. I.Ján.2,17.

   A MINDENHATÓ −Pantokrátor, Allmighty, Allmachtigen, Atotputernic, Öröktől fogva és Örökkévaló Szellem-Isten− mindenek fölötti hatalmának nagy volta az értelem útján megsejthető már az Ő műveiből is. Szó nélkül, de mégis hangosan beszél erről minden e Földön levőnek (aki hajlandó felfelé nézni) az égen látható csillagvilág is. A tudomány mai állása szerint a fölöttünk látható Tejút több mint 100 Billió csillagból áll. Ezek közé tartozik a mi „kis” Napunk is, a maga 8 Bolygójával és Holdjaikkal. E 8 egyike a mi Földünk, melyet az emel ki a többiek közül, és tesz egyedülállóvá a csillagok és a csillagászok világában, hogy ezen állt a GOLGOTAI KERESZT. Az ott történt, világokat megrendítő esemény szellemi valóságának eredménye az a tény is, hogy a tér és idő világa létre hozatott, és ebben Ő új Kezdetet adott nekünk!. Urunk erre a Haza vezető útra hív most bennünket, hogy Általa vezéreltetve követhessük Őt, valahová megy!…

   Még egy adat a csillagok mérhetetlen nagy méretű világáról: Tejút (Milky way) mintegy 100 Billió van a Mindenségben. Képzeljük el mindezeknek aTeremtőjét, mekkora lehet Ő, Aki létrehozta és megszabott pályáikra helyezte mindezeket. Ez pedig még csak az árnyékvilág, milyen lehet akkor a v a l ó s á g világa?!… Fogalmunk sincs a láthatatlan világokról, de hinnünk lehet a Kijelentés szerint. „Most h i t b e n   j á r u n k, nem látásban!” − mondja Pál apostol (is), miután a vak szeme megnyittatott, és belátást nyert az örökkévalókba.

   Isten sokszor és sokféleképpen megszólított bennünket kezdettől fogva, hogy az Igazságot megismertesse velünk. Ő róla az Írás ezt közli: „Mindenek Ő általa és Ő reá nézve teremttettek!”. Tehát Ő van a Központban. Ahogy a Naprendszer is mutatja, melyben a Nap élteti az ő megszabott pályáikra helyezett Bolygóit, így a mi Földünket is. Ez folyamatosan forogva és keringve a világűrben 24 óránként részesül a Nap éltető fény és hő sugárözönében. A Föld tengelyének 23,5 fokos megdöntése pedig azt eredményezi, hogy a Nap megkerülése során a Földön négy évszak létrejött, s így −az Ő akaratának megfelelően (Gen.l.)− termést, gyümölcsöt hozhat a hátán levő ember és állatvilág táplálására.Gen.8,22. Urunk így gondoskodik még a testünkről, a sárházról is, amelyben átmenetileg itt tartózkodunk…, a kiköltözés után pedig ez a „ruha” „kukaceledel” lesz. A belső (a láthatatlan) azonban n e m  s z ü n h e t  m e g! …, mivelhogy az Örökkévalóból vétetett, így örökké léteznie kell! Azt pedig, hogy „hol”, milyen állapotban lesz, itt dönti el mindenki azzal, hogy hogyan és mire használta fel az itteni létét, a visszatérésre kapott k e g y e l m i  i d e j é t. Jel.2,21. Megtérek-e az engem nevelő (paidagogos) Istenhez −Aki, ha úgy szükséges ver is−, vagy mással vagyok elfoglalva? pl. a karrieremmel… Ezt mindenki maga dönti el, de a saját felelősségére!… Itt már nem lehet a „fák mögé” bújni, ahogy „ott” tette az ember. Az a mennyei „képmagnó” ugyanis mindent lát és rögzít, a gondolatainkat sőt még az indulatainkat is. E testből kilépve már nincs mód a változtatásra!

   Mi hát a teendőnk?: Számvetés az eddig kapott Világosság hitének alapján meggondolván: Deut.32,29. Vegyük figyelembe és értsük is meg az itteni jeleket, történéseket is, mert azok mind az örökkévalókra mutatnak. Pl: Sokáig abban a tévhitben élt az emberiség, hogy a Nap kering a Föld körül (geocentrikus világnézet), és kárhoztatta azt, aki mást állított. Egészen a más belátásra jutásáig (metanoia) mindenki abban a vakhitben van, hogy csakis egyedül ő a méltó és alkalmas arra, hogy központ legyen, hogy a többiek mind ő körülötte forogjanak, hogy őt és az ő véleményét fogadják el. Ha az események úgy alakulnak, akkor ezt ő meg is fogja valósítani −a családban és a nagyobb közösségekben is− ki fogja követelni magának, hogy ő előtte boruljanak le. (Lásd a nagy diktátorokat, de azoknak a végét is!…). Ez jellemző az ördög természetére, aki ezt akarta elérni az Úr Jézusnál is, hogy ő előtte boruljon le. Őt azonban az ördög nem tudta átejteni. Mt.4. Bennünket azonban igen, mert abban a bizonyos gyümölcsben, amelytől Isten óvott bennünket, mi azt bevettük azzal, hogy hitelt adtunk az Ördög Istent becsmérlő hazugságának. Ezzel és a hazug ígéretekkel történt meg a magas lóra való felültetés, és Diabolos uralkodik „Emberlélekben” mindaddig amíg „vak”, és ez tetszik neki, amíg nem fogadja be a  m á s  b e l á t á s (metanous) kegyelemajándékát. Ennek az állapotnak a jele: az egymás meg nem értése, az érvényesülni, naggyá lenni akarás még a másik kárán is; kártevő, aki csak kárát okozza mindannak, akivel kapcsolatba kerül. Ez szűli az ellenségeskedést egészen a háborúkig, s így egymás teljes elpusztításáig menően… Nekünk pedig, mint az Ő tanítványainak, minden körülményeink között az kell legyen az alapállásunk, amit Ő mond: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek (megelégelve és elhagyva mindazt, amit a világban Isten nélkül tettetek: I.Pét.4,1-3.), és én megnyugosztlak titeket. Tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és a l á z a t o s szívű vagyok,” Mt.11,28-30. Ez jellemző az Isteni természetre, amelyet az é l ő k mind egymást különbnek tartva- birtokolnak. Urunk ennek az útját, a mi vissza-utunkat készítette el −fizette ki− miértünk.

   Ennek megvalósulásához szükséges (Dei), hogy mi Ővele és egymással egy-értelemre, közös nevezőre jussunk. Hittel elfogadni mindazt, ami kijelentetett, pl. ezt: „Emberek! Ő alkotott minket és nem magunk! Mi az Ő népe és az Ő legelőjének juhai vagyunk!” Zsolt.100. Azt, hogy ki mire rendeltetett, és hogy a „zarándok úton” milyen körülményeken kell átmennie, vizsgáznia, azt Ő tudja legjobban, a Teremtője, Aki a „kottákat” is megírta minden teremtménye számára. Ef.2,10. Ő tehát a KÖZPONT, Akinek szeme rajta van a juhokon. Ő az, akinek gondja volt ránk kezdettől fogva −akkor is, amikor mi nem is törődtünk Vele− mind mostanig!… Itt a kegyelem színpadán, ahol most igen felemeltetett állapotban, hústestben lehetünk: ÁT KELL KAPCSOLTATNUNK AZ IGAZI KÖZPONTRA, AKIT HŰTLENŰL ELHAGYTUNK! (Gondold meg ezt, testvér, a Szentírás alapján; Mit tettünk mi Ővele?! Te mit tennél az Ő helyében?)

Jel.2,13. Jel,21,3. Ez a mi zarándok utunk a start-tól a Cél-ig.   ÁLDOTT KARÁCSONYT !

„Szelíd szemed, Úr Jézus, Jól látja minden vétkemet, Személyemet ne vesse meg Szelíd szemed,Úr Jézus!  Szelíd szemed, Úr Jézus, Elítél bár, lásd én megint Csak várom, hogy majd rám tekint, Szelíd szemed Úr Jézus”.

Üzenetek:

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s