„Mi Atyánk, ki VAGY a mennyekben, szenteltessék meg a Te neved; Jöjjön el a Te országod; Legyen meg a Te akaratod, mint a mennyben úgy a földön is. A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma. És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek; És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg minket a gonosztól. Mert ha mi megbocsátjuk az embereknek az ő (velünk szembeni) vétkeiket, a mi Mennyei Atyánk is megbocsátja a mi vétkeinket. Ha pedig mi meg nem bocsátjuk az embereknek az ő vétkeiket, a mi Mennyei Atyánk sem bocsátja meg nékünk a mi vétkeinket!”

Láthatjuk, hogy az Úri Ima szövege nem pontosan egyező azzal, amit mi az eddigiekben megszoktunk. Ez amiatt van, mert mi az eredeti görög szöveget vettük alapul -a teljes Írás szellemében- a többszörösen revidiált és stilizált Károli fordítás helyett. A Szentírásban kapott Kijelentés alapján számolnunk kell azzal a ténnyel, hogy az Isten Uralmából a bűnük miatt kiűzetett, de itt pótvizsgára bocsátottak: mi, még nem kerültünk ki a Sátán lőtávolából! Még meg van neki engedve, hogy a Mennyei Hazájuk felé tartó zarándokokra lövöldözzön, hogy vizsgáztasson, hogy kísértsen. Azért szükséges ez, hogy nyilvánvaló lehessen, mi van az én és a Te szívedben. 5.Móz.8,2. Isten ugyanis jól látta és látja a gonosz belső lényünket is -az affinitást- kezdettől fogva; és azt is, amit „ott” nem vállaltunk, hanem ördögi módon mi mást, más teremtményt vádoltunk meg vele; próbálkoztunk elbújni a „fák” mögé. Pedig Urunk, a Hatalmas és nagytürelmű Nevelőnk még a helyes választ is szájába adta a konok és megátalkodott embernek. Az „avagy talán ettél arról?” kérdésre ott az Igen „Atyám, én vétkeztem az ég ellen és Te ellened…” választ kellett volna adnunk. Akkor minden másként alakulhatott volna!…

Isten Szeretet, az Ő országa a Szeretet hona, melynek minden lakója Őhozzá hasonlatos. Még az eredeti ember is -aki a legkisebb a szellem-teremtmények sorában- bensejében az Ő hasonlatossága, a teremtetésénél fogva igen jó volt. Ezt az Isteni természetet azonban „ott” elvesztettük, így ördögi természetűvé lett,  és azzal kerül fel ide -azt hozza magában- minden e földön lakó ember. Ezék.28,13-19. Ján.8,44. Ennek az Urunktól származó KIJELENTÉSnek atudatában -hitében- kell lenniemindenkinek, aki az Istenhez való visszatérés -a „megtérés” – útjára elindul. Másképp, tudatlanként, félrevezetve nem maradhat meg, sőt be sem kerülhet Isten Uralmába! Én annak az uralmában vagyok, akinek engedelmeskedem! Ez mindegyikünknek a helyzete.  „Ott”, a Rend világában nem akartuk, hogy Ő uralkodjék rajtunk, így -bolond módra- bevettük a lázadás magvát, annak szellemét. Luk.19,14. Erre a Bűn és Halál igazságos törvénye szerint halál, kárhozat jár: Róm.6,23. Akiket azonban Isten megszánt és felkarolt,azoknak megszerezte Váltságdíj megfizetésével azt a nagy lehetőséget, hogy miután Ő csodálatos módon hústestet alkotott nekik, abban itt a Földön, mint átutazó vándorok, a Kijózanító Szellem által vezéreltetve, a halálos ítéletük végrehajtása előtt még szabadon választhassanak! Ez ok és cél miatt adatott kezünkbe a Szentírás, mely mint „iránytű” tájékoztatást ad és vezérelheti az élet Haza vezető útjára felhozott, de még itt is tévelygő juhait. Minekünk Krisztusban és Krisztus által adatik meg mindaz, amire szükségünk van. Ő, mint védő-ügyvéd, vállalt bennünket és a mi „bűn-ügyünket”; mint Főpapunk kikönyörögte és megkapta a kárhozat-halálba zuhanó szemetet, mi ezek vagyunk! (tanatos nem nekros!nem az elhunyásról van szó, hanem arról a halálról, ami a bűn zsoldja, a kárhozatos halál, az örök halál.) Ő a továbbiakban vállalta, hogy Ő kiformálja az értelmet bennünk; hogy megértsük ezeket a kijelentéseket is. Erre nekünk most, a MA-ban adatik meg ez a nagy lehetőség egyszer az örökkévalóságban, amíg tart a kegyelem számunkra! Erre kapjuk az ígéretet és a bíztatást is!: Jel.2,5. Zsolt.2,8. Ésa.53. Ő -Aki Egy az Atyával, aki a Teremtő Isten Jobbja- vállalta, hogy az idők végén, megüresítetten leszáll ide a „sötét éjszakába jutottakért” útmutató Világosságul. Mert nem amolyan karácsonyi örömmámor volt az Őneki, leszállni ide a sötét éjszakába jutottakért! Ésa.8,20-9,2. Ján.12,46.… Teremtő Urunk tehát az eddigiekben világosságra hozta az elkábított és félrevezetett tévelygőknek mindazt, amivel most lehet és  kell számolnunk!

A múltunk megismerése, tehát a teremtéstől kezdett múltunk megismersése, és a bűnesetünk, a „priuszunk” elfogadása után már következhet az Evangélium. Ez a sorrend döntően fontos! Ahol nem ez a sorrend, hanem ahol a „csak kegyelem”-mel kezdik, ott a Tévelyítő akarata érvényesül!! A „Jó Pásztor” juhai azonban felismerik az álruhás vesztőt és elfutnak attól: Ján.10,1-16.

Urunk eljött, mint Naptámadat -maga a Király jött le megüresítetten Karácsonyban-, hogy az Ő elveszett juhát megkeresse a „hegyeken” Mt.18,12. Ő, mint békességszerző és Közbenjárónk, meg akar tanítani Istennel megszakadt kapcsolatunk felvételére, az Otthoni Rendnek megfelelően. Ezt a célt szolgálja az IGE-IMA kapcsolat helyreállítása, melyben legtökéletesebb imaként az ÚRI IMÁT adja ide nekünk. Ennek minden szava, sőt még a szórendje is IGE kell legyen a mi számunkra!… Így már a megszólításban sem közömbös a vagy és a mennyekben szavak sorrendje. Az eredetiben -de még az összes környező népek Bibliáiban is- a VAGY szó van a „mennyekben” előtt. A legutóbbi magyar stilizálás ezt a sokatmondó Kijelentést is megfordította, így ezzel az Ige élét vette el. 2.Móz.3,13-14. Amikor Mózes elküldetik, hogy a „választott népet” kivezesse Egyiptomból, Isten ezt a „VAGYOK” nevét ismerteti meg vele elsőként, hogy „Izráel” így és ilyennek ismerje meg az Ő „nevét”, az Ő lényegét, az Ő Hatalmas mivoltát: „EGO EIMI HO ÓN” = Én az vagyok, aki a VAN! Ő, az Örökkévaló tehát a Leghatalmasabb Szellem, Akié egyedül a halhatatlanság, Aki hozzáférhetetlen világosságban lakozik. Ő az, Aki létrehozta és fenntartja a mindenséget, kezében tartja és működteti minden élőnek az életét; nem csupán ezt a testi, látható biológiai életét, hanem a láthatatlan világokban levők életét is! Ő tartja egyben az anyagok világában „gúzsbakötött” atomenergiát; így a mi testünket is, ezt az anyagi testet, a „bőrruhát”, amelyet csodálatos módon az anyaméhben felépített. Így kerültünk ide csodamódon negyven hét alatt felépítve az anyaméhben, Isteni csodaként. Ezt az anyagi testet -mint „kegyelmi uniformist”- viseli itt magán mindenki, hogy abban -ez átmeneti földi léte folyamán- más belátásra jutva, a pótvizsgákon keresztül mégis Haza juthasson. Így mi, akik önfejűen elszakadtunk Őtőle és az Ördöghöz pártoltunk, most abban a kegyelmi helyzetben vagyunk, hogy „Mi Atyánk!”-nak szólíthatjuk Őt, a mindeneket Kezében tartó, a VAGYOK Istent!… I.Tim.6,16. Róm.8,20. Csel.14,17.   

A másik sorsdöntő kérdés az Úri imában: a megbocsátás, görögül: afezis kérdése. Minekünk ebben is a Szentírásban levőket kell alapul vennünk, nem igazodhatunk a korábban bevett emberi elgondolásokhoz! (Még a teológiai elgondolásokhoz sem, amennyiben az emberi eredetű.) Amit az Úr mond az a mérvadó, más nem! …Mindig tudatában kell lennem, hogy én magamban, a magam látásában az Éden óta nem bízhatok, azzal „bedaciztam” ott! Amitől Isten meg akart óvni, mert halálos, gonosz, azt én jó-nak láttam!… Mi itteniek, mindannyian az Isten ellen elkövetett bűn, a „10.000 tálentum arany” adósságokkal terheltek vagyunk, ami részünkről örökre kifizethetetlen. Ezt a kárt, amit az örök Rend világában okoztunk, egyedül csak Ő képes kifizetni, az Igazság törvényének megfelelően. Amit Ő meg is tett!…  A megbocsátásnak meghatározott feltétele van az Ima szövege és a példázat szerint!! : KÉRNI KELL ŐTŐLE, és megbocsátani az egymásnak okozott sérelmeket, bántásokat (a „100 dénárok”). Enélkül ugyanis az áldozat nem fogadható el, még akkor sem, ha magadat akarnád Őneki odaáldozni! Mt. 5,23.18,18-35. Az Ima szövegében a feltétel egyértelmű: „Bocsátsd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is…!” Mi tehát aszerint kaphatunk elengedést a tízezres adósságainkra, amiképpen itt az egymásközti sérelmeinket elengedjük! Ez a „nyitja” a dolgoknak, és ezt a „végzést” elfogadják „odaát” is. Mt.16,19. A velünk szemben elkövetett sérelmek elengedésére tehát képesek és kötelezettek is vagyunk …folyamatosan! Mt.9,8. Ha ebben gyakoroljuk magunkat, ez útkészítés lesz Immánuel számára, hogy Ő visszatérhessen Emberlélekbe. Ő ugyanis azért jött és jön: „hogy az Ördög munkáit lerombolja!” 1.Ján.3,8. Ha az Ige nyithatja már a szemünket, látnunk kell a romokat úgy magunkban, mint a „tájainkon” Ján.4,35. A romok a sok meg nem értés, harag, sértődés, felírt adósságok egymással szemben. De a másik oldalon ugyanúgy megvannak azok velem szemben, vagy még bővebben… és ez virul kicsiben-nagyban, a családok és a népek között, egészen a gyilkos háborúkig menően. Pedig elég lehetne a romboló „lavina” ellen kezdetben még ez is: elcsitulva, semlegesként, a másiknak a helyébe, helyzetébe képzelni bele magamat!… Én ugyan mit tennék, hogy vizsgáznék az ő helyében?… A Kijelentésből tudhatjuk, hogy Isten épít, összegyűjt; az Ő Áldása gyarapít, növel. A Vesztő pedig lerombol, szétszór, ékeket ver, elválaszt; aki őrá hallgat, az is ezt teszi. Ezért mondja az Ige: „Amit Isten egybeszerkeszt, ember el ne válassza!” Mi mégis ezt tesszük (talán fel se fogjuk) világokon át! Ezzel indult el a lavina bennünk már az Édenben. A mi korunkban pedig már egyre nyilvánvalóbban igyekszik szétrombolni a Vesztő mindazt a maradék jót, ami az Emberlelkeknek (mint „üzemanyag”) a földi „zarándokútra”, Hazajutás céljára adatott. Idetartozók: a testi erő, a lelki -értelmi- felfogó képességek, és ami a legfontosabb: a szellemi, szívbéli törekvések és indulatok. Urunk ezeket az Őáltala meghatározott célra adta a kegyelemre kiválasztottaknak, hogy azokat a jóra használva, gyarapítva visszajussunk Őhozzá!…  Használjuk hát arra ezeket. Úgy legyen, Amen.

BL

Üzenetek:

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s