A Kijelentésből tudhatjuk, hogy ezt a kérdést maga a Teremtő Isten tette fel az embernek a tragédiánk, a bűnbe esés pillanataiban, de erre igaz és elfogadható választ se én, se te, se ő, mindeddig nem adtunk. „Ott” (amikor ez a tér és idő világa még nem is létezett: Hós.6,7.) csak mellébeszélés, mások okolása történt; a felelősséget, a saját „Keresztet” egyikünk se vállalta.

Te, aki hallgatod, vagy olvasod e sorokat −remélhetőleg− már nem szorulsz meggyőzetésre arról, hogy azt a képekben leíratott bűntényt mi egyénenként követtük el! (Róm.3,23.) Az Újtestamentumban a Kijelentés erről, mint típus-esetről ad tájékoztatást, amikor az Ádám esetének hasonlatosságát említi: Róm.5,14. I.Kor.15,48. Ez tehát a MI BŰNESETÜNK, ami a SZELLEMI HALÁLUNKAT és a Mennyei világból való KIŰZETÉSÜNKET is okozta. (I.Móz.3. Ezék.28.)… És ekkor, „a kellő pillanatban” (Róm.5,6.) egy NAGY CSODA TÖRTÉNT: Isten Atyai szíve megszánta a pokolba zuhanó bukottakat, és megszerezte a visszajutás lehetőségét az egyenként kiválasztottak számára! Ezek közé tartozol Te is, mindazokkal együtt, akiknek Ő testet alkotott; hogy abban mindenikünk teljesíthesse a vállalt fogadalmát, hogy itt „pótvizsgát” tehessünk. (Zsolt.50,14-15.)

Számunkra   m o s t   a  MÁ-ban adatik meg ez a kegyelem −egyszer az örökkévalóságban (!), amíg Ő itt tart téged is (!) ebben a kegyelemből kapott hústestedben−: a józan, meggondolt „életpálya-választás”, a „kijózanodás”és az értelmesen cselekvés lehetőségével! A folyamatos éltetésre, és az Ő „Józanító Szellemére” nekünk az Igének megfelelően, napjainknak mind a 24 órájában folyamatosan szükségünk van! Mivel ettől függ, hogy „hol” töltöd te is az örökkévalóságot!?…  A „gazdag” számára ugyanis, aki itt nem számolja fel a maga vélt gazdagságát (Luk.14,33. Jel 3,17.), ez a kötelező felébredés (feltámadás) a test elhunyása után már csak a pokolban történhet meg, amelyből többé már senkinek sincsen lehetősége az ÉLET-oldalra átjutni!  (Luk.16,19-31.) Ma még azonban lehet a Kijelentés szerint, de csak a „Teljes Írás” útmutatása alapján!…  A „zarándoknak” ehhez mindvégig szükséges magát megvédenie minden már korábban bevett −könnyebb utat ígérő− hazug hamis tanítástól is!  A Vesztőnek ugyanis megengedtetett, hogy az őtőle menekülő emberlelkekre „lövöldözhessen”, azok hitének kipróbálására. Urunk viszont a támadásokkal szemben védőfegyverzetről is gondoskodott számunkra, melyből már maga a HIT PAJZSA is elég ahhoz, hogy a támadó ördögnek minden félrevezető mérgezett nyilát (még ha az általa „igének” neveztetik is, holott nem az!) hatástalanítsa! (Ef.6,11-16-18.). Megvilágosításként a testben megjelent Isten (I.Tim.3,16.) még ezt is kijelentette: „Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek!” (Ján.15,5.) Ez mindenkire vonatkozik az egész teremtettségben, így a Vesztőre is. Így tehát mi is, csak az Ő erejét kihasználva követhettük el még a bűneinket is!…  

 „Timotheos”-nak −és a „Timotheos jelölteknek”− ilyen biztatás is szól: „Harcold meg a hitnek szép harcát, nyerd el az örök életet…!” (I.Tim.6,12.) Ezt szükséges minden Hazainduló emberléleknek „élesben” megharcolnia ahhoz, hogy végre önmagát, a maga „ki-létét” és „hol-létét” is, a Valóságnak megfelelően megismerhesse!…   A harca során mindenki maga meggyőződhet arról, hogy „kicsoda”, hogy „hol” va,n és hogy ki vagy mi lakik benne. Így már nem kell tovább tévelyegnie. Ha ezt hittel, bűnbánattal és élni-akarással elismeri, akkor megtalálta a „Start-helyét”, ahonnan az értelem meggyőződésével megalapozottan elindulhat. Sokan járhatnak és járnak ezen az úton −jóhiszeműen, de nem a starthelyről elindulva−, s így a „Zsűri” azokat egyáltalán nem is minősítheti, mivel nem volt szabályos már a benevezésnél sem… (II.Tim.2,5.) Esetleg csak a „Futottak még” rovatban jegyezhetik meg őket…     

 A „felderítés” −önmagunknak a valóságszerinti fel-és elismerése− itt és most elvégzendő feladat számunkra!  Nem mehet ez „simán” senkinél, mivel mindaz a tudás és ismeret, amivel eleddig rendelkezünk, az mind téves, hazug és alaptalan! Ehhez még külön tehertétel az is, hogy a jót és gonoszt elbíráló képesség is beteg, megbízhatatlan bennünk!   Urunk emiatt adja ezt a tanácsot: „A magad értelmére ne támaszkodj!” (Péld.3,5-7.) A „hordó” tartalma már „ott” az Édenben, annál a „redszerváltozásnál” kicserélődött Emberlélekben, Diabolosnak és az ő „szennyes hadának” a bevonulásával! Amit a megnyílt szemű J. Bunyan még így is bemutat okulásunkra, hogy itt minden „Emberlélek a Diabolos sípjára táncol!”…  Isten amit kijelent valakinek valahol, a föld bármelyik országában bárkin keresztül, azt Ő, mint VILÁGOSSÁGOT adta és adja, KÖZCÉLRA, a „sötét föld” SZÁMÁRA! (I.Móz.1,15. 17. És.26,9 Ford. 12,5: „adjátok tudtára ezt az egész földnek!”- mondja).

Nekünk tehát azokat, mint kegyelemajándékokat át kell venn,i és a Küldő akaratának megfelelően hasznosítani, gyarapítani! (Róm.12,6 Ford.);  nem pedig elásni a földbe, a jegyzetbe…

Egyik igen veszélyes csapdája a Vesztőnek (amit minden vándor elé kihelyez az útja során), hogy egy idő után az a messze Célra néző józanságot elveszítve „elaludjon”, s azt „higgye, hogy ez már elég őneki az üdvösséghez”… Ez a testies üdvbizonyosság, ami életveszélyes!  − J. B. képeivel: Amikor a „Zarándok” útközben elszunnyadt, az „Útiokmányt”, az útra kapott értelmet és éber józanságot kiejtette, és később feleszmélve nem is vett észre s anélkül ment tovább.  Az alvással elvesztett idő azonban hiányzott, s mivel a Nap lement felette, a következő próbás útszakaszt már sötétben kellett megtennie!… Lehet Te is kerültél már ilyen döntési helyzetbe hétköznapjaidban, amikor tanács, világosság és értelem nélkül kerültél egy-egy válaszút, „vizsga” elé. −

„Timotheosnak” viszont (mindenkinek, aki már ebben a Timotheos állapotban van, vagy legalábbis ezt éhezi) ez is megíratott: „Mert nem félelemnek szellemét adott nekünk az Isten, hanem erőnek és szeretetnek és Józanságnak szellemét”: II.Tim.1,7.  A hazug Lázadóhoz átállt, és azzal együttlátóvá lett „elveszett fiú” azonban nem részesülhet ebben a szellemben, a Pünkösdben, amíg megszállottként az ördög akaratát akarja cselekedni! (Ján.8,44.) Amíg azt „látod” jónak, kívánatosnak, amit a Vesztő kínálgat folytonosan, ami a „halálunkat” a levettetésünket okozta (I.Móz.3,6.), addig a vesztő szellem lakik a „hordóban”. Ettől kell MEGSZABADULNUNK, mert LEHETŐSÉGET KAPTUNK rá a más belátásra jutás kegyelemajándékával!  A megtérésnek ez a lehetősége csak itt a földi létünkben használható fel, a pokolban már késő! (Luk.16,23-25.) A KEGYELMI IDŐNK ÉVTIZEDEI ERRE ADATTAK! Ezért kapjuk a józanító figyelmeztetést: „Ma, ha az Ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveteket” Zsid.3,7-8. 15. “Jöjjetek, meneküljetek, hozzám!” (Mt. 11,28-30.)…. Ma még lehet, a Hit által vállalva a Kijelentésben felismerhető ítéletet (mint a Zarándok tette). Most még kegyelme napja van!…  Urunk amikor megdicsőítetten eljön, bűnügyekkel (azok elrendezésével) már nem foglalkozik!… Az afezisre, a bűn elengedésre csak a földi lét adatott (Mt.9,1-8. Mt.6,14-15.).

Urunk ezt az utat készítette el megmentésünkre −az Édenben elbukott súlyos károkozók, de kegyelemből az Életre kiválasztottak számára −. Használjuk jó-ra a nekünk adatott drága lehetőséget!…

BL

Ének 84.

1. Hogyha éltünk vándorútja néha sötét völgybe tér, Jézus ott se hagy magunkra, szava bíztat: jer, ne félj! Megterheltek, jöjjetek, Újuljon meg lelketek. Jöjjetek, ti megfáradtak, Találjatok nyugodalmat.
2. Ti, kiket az élet terhel, aggasztanak a bajok, Kebletekből este-reggel Szállnak nehéz sóhajok; Sorsotok bár mostoha, Isten nem hagy el soha. Jöjjetek, ti, megfáradtak, találjatok nyugodalmat
3. Kiket nyom a vétek súlya, a bűn miatt betegek, Azokat is Jézus hívja: Megterheltek, jöjjetek! A bűnösnek kegyelem az én elégtételem. Jöjjetek, ti megfáradtak, Találjatok nyugodalmat.
4. Megfáradtak, megterheltek, csak énhozzám jöjjetek. Élő hittel, bízva jertek, és megújul lelketek! Kik az Istent szeretik, Javukra lesz az nekik, Jöjjetek, ti megfáradtak, Találjatok nyugodalmat!