Lehet, hogy szokatlan ez az Ige a mi fülünknek, főleg azoknak, akiknek már többé-kevésbé sikerült békésen elrendezkedni a földön, megbékélve a sorsukkal. Ez ugyanis minél inkább sikerül –pl: egy szép karrier elérésével–, ez az Ige annál érthetetlenebb lesz neki.

Vezérigénk itt arra a tévhiedelemre mutat rá, ami erre az egész földre, annak minden lakosára kiöntetett! (Jel. 12,9.) Arról a hamis tanításról van szó, ami alapot adott annak az álbékesség-nek, amivel a vesztő szellem tovább altathatja az ébredni vágyókat és az „alvókat” is!

Az Édenből kiűzetett „sötétben botorkáló vakoknak” (Zarándokoknak) KEGYELEMBŐL iránytű adatott: ez a SZENTÍRÁS: A BIBLIÁNK! Ebben a Teljes Írásban mindaz megíratott, amiknek a megismerésére szüksége van minden Zarándoknak, hogy azt Hittel elolvassa és az értelem meggyőződésével magához vegye. Az Írásnak a betű szerinti ismerése azonban kevés (még akkor is, ha már akár több nyelven is ismered), mivel az csak tudás, ismeret, ami el fog töröltetni! (I.Kor.13,8. –Arról nem is szólva, hogy „A Betű  megöl, a Szellem pedig megelevenít” II.Kor.3,6b.) Sőt még bármilyen nagy lelkesedéses „marokköpés” és fogadkozás is mind kevés! A „testnek értelme” –amire itt sokáig támaszkodunk és építünk– nem Felülről, nem Istentől való, hanem csak alulról való: az Ördögtől!” (Kol.2,18. noós tés sarkós). Ez az állapot és ez a tényállás van mibennünk az Édenben létre jött „szellemi agymosás” óta, mind a mai napig!! Mintha meg sem íratott volna Istennek ez a tanácsa, hogy: „…a magad értelmére ne támaszkodjál!” (Péld.3,5-7.)…  Amíg önfejűen a magad „látására” építesz, azt veszed irányadónak a dolgaidban, addig az ördögnek hiszel, arra „rezonálsz”, akinek a hullámhosszára hagytad magad áthangolni már az Édenben; így pedig Krisztus nem lakhat a te szívedben!…   

A visszajutáshoz nekünk a KRISZTUS ÉRTELMÉRE, Ővele azonos látásra (süneidenai, süneidésis), és a Vele mindenben való egyetértésre van szükségünk! (I.Kor.2,l4-16.)  A MEGVÁLTÓ – AKI AZ ÉLETÉVEL VÁLTOTT KI BENNÜNKET az Ördög és a halál fogságából–, EZT A CÉLT TŰZTE KI a mi SZÁMUNKRA, és minden megkegyelmezett bűnös számára is!… Ennek jele a hústest, amelyet az idők rendjében Ő alkotott és alkot meg minden (ember)mag számára, hogy abban felhozva ide a tér és idő múló világába, ráébresszen a valóságra, és a Hazavezető Útra térítsen. (Ján.8,23. I.Kor.15,38. Zsid.10,5-10.)  

Ehelyett azonban most mit láthatunk magunkban és magunk körül? Valami döbbenetesen mást, mint ami illene hozzánk, akik a kezdetben megtörténtek után még egy kis időre feltételesen szabadlábra helyeztettünk, hogy pótvizsgát tehessünk. E földi lét folyamán ugyanis mindegyikünk az életvitelével megválasztja, hogy „hol”, illetve milyen állapotban fogja tölteni az örökkévalóságot! Ez a „Gazdag és Lázár példázatában” félreérthetetlenül bemutattatott; és még ez is ott van a Bibliádban: „Elvégezett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak s azután az ítélet!” (Luk.16,19-31. Nincs tehát újra testet öltés! Zsid.9,27.) Ezért csak a MÁ-ban élhetünk azzal a nagy lehetőséggel, hogy ki-ki a maga bűnét, mint halálát okozó cselekedetét felismerje, elismerje és őszinte bűnbánattal a Gyógyítóhoz meneküljön!  

John Bunyan képeivel: „A bűnbe eséssel Diabolos és az ő szennyes hada bejutott az addig „igen jó” Emberlélekbe. Attól fogva az már Isten Uralma helyett a vesztőszellem uralma alá került, amely mindent megtesz, hogy Istent és a testbejutás előtti körülményeket és eseményeket figyelmen kívül hagyassa és elfelejttesse –mint nem fontos dolgokat– veled. Amikről pedig a Szentírás tájékoztatás adatott minden földön lakónak, bármelyik nemzetben kapott is jelenést a kegyelem színpadá  n!! Isten nem személyválogató! „Egy kalap alá vétettünk!”… A Vesztőnek még az is megadatott, hogy az ő eszközein keresztül a Felülről leadott Kijelentés tévtanításnak, az ezt képviselő tanítványok pedig zavartkeltő tévtanítóknak minősíttessenek”. (Ld: a zarándokok Hiúság városában.) Amíg Krisztus, mint JÓZANSÁG SZELLEME nem uralkodhat a szívedben, addig a hited csak vallásos lelki felületkezelés és hamis nyugalom! Eközben a szívekben a Sátán trónol, az Éden óta! Az általa megszállott ember pedig elkábítva adoptál minden tőle jövő sugalmazást. (Jel.2,12-13.)

Ezt a tényt –a „hol” vagyok kérdést és ennek nyomorúságát– értették meg, ismerték fel magukban; és ezt akarják megértetni minden korokban az Úrnak a Pünkösdbe elérkezett tanítványai az Életet keresőkkel. (Csel.3,19-20.) A dolgok nyitja tehát Isten kezében van, Aki megszánta a halálba zuhant lázadó teremtményeit, és az általunk okozott kárt átvállalta magára a Krisztusban. Ennek azonban szigorú feltétele van, éspedig: az Istentől elfogadott és átvett szent szomorúság (II.Kor.7,10.), a gusztusváltozás az igaz megtérés, a bűntől való teljes elszakadás! Enélkül, „elkábított” és összezavart lélekkel –amely az igen jót gonosznak, a halált hozót pedig jónak látta és „megette” –, nem lehet Hazakerülnie senkinek! Ehhez ki kell formálni az értelmet bennünk (Ésa.53,11. Ford.): meg kell szűletni „víztől”! Ezt maga az Úr mondja meg Izráel tanítójának (aki ma itt akár Teológus prof is lehetne), miheztartás végett. (Ján.3,1-10. Dei!..)

A Sátán, mint megszálló, igyekszik a maga előnyös helyzetét állandósítani, ezért békét hirdet; amely azonban nem állhat meg, mivel alulról való! Ez a lelki béke csupán felületkezelés: mulandó, csak látszat, hamis, alaptalan álbékesség; földi, lelki, ördögi állapot minden „bölcsességével” együtt! (Jak.3,15.) Isten Uralmában, a harmadik világban pedig csak szellem-teremtmények, hármasok élhetnek, kettesek (csak lélek és test, mint az állatok) nem! Nekünk elengedhetetlen, hogy a szívünkben, szellemben vagyis valóságban az Istennek a békessége uralkodjék, amihez a „Szent háborút” kell itt folyamatosan megvívni nekünk magunkban!… Erre mutat rá most a vezérigénk is, hogy ezt a hamis békességet, a testies üdvbizonyosságot, ami az Ördögtől van, első lépésként dobjuk ki magunkból. De amíg tetszik az ördögi megnyugtatás, a könnyebb út, addig a vesztő szellem nyugodt lehet az ő rabja felől.

Az Istenhez való visszatérés nagy lehetőségét hirdetik ki az apostolok Pünkösd után, és hogy a teljes bűnbánat és megfordulás az előfeltétele annak, hogy Krisztus a szívünkben lakozást vehessen, és az őrhelyünkre állíthasson! (Csel.3,19-20. metanoésáte kai epistrepsáte!)

Isten jól látja mindazt is, ami addig történik Emberlélekben; a kettősséget, kétfelé sántikálást, a farizeusi képmutatást. Ezért az Úr már jövetele előtt egy „bemerítő Jánoson” keresztül így figyelmeztet a lényegre: „Mérges kígyók fajzatai!… A fejsze a fák gyökerére vettetett!”  Vagyis rajtunk csak az új Magból kiinduló gyökeres változás segíthet –beoltás, a régi „korona”, a nagyság, a vad hajtások levágásával–, hogy végül megtéréshez méltó gyümölcs teremhessünk, ami már nem „karácsonyfa-dísz” lesz, mint az eddigiek voltak! Ezt a csodát, EZT A TERMÉSZETVÁLTOZÁST VÉGZI EL A MAG, HA A HIT ÁLTAL MEGFOGANHAT BENNÜNK!

Mi, akik kegyelemből felkarolva mindmáig itt lehetünk (és nem a pokolban!) nagyon fel kell értékelnünk Istennek ezt az elképzelhetetlen nagy munkáját és Áldozatát: A  KRANIONT, a Golgotát; amit Ő már megtett, és mindmáig tesz értünk!!! A zarándoknak, aki megkóstolhatta az Úr Jóságát, fel kell vennie a maga bűn-terhét, végig megállva a nagy tusát a gonosszal szemben, önmagában! Erre van szükségünk ahhoz, hogy az Ő követőivé lehessünk és Célba jussunk! (Luk.12,51-53.)

 Ének: 257.

1. Végig megálld a nagy tusát, Erőt Urad a Krisztus ád. Nyerd el neked mit félre tett: a koszorút, az életet.

2. A célra fuss, hogy mennybe juss; Ott vár reád az égi juss. Az Út oda bizton vezérl. Krisztus az Út, Krisztus a cél.

3. Ne csüggedezz, Ő béfedez, Ő enned át, ölébe vesz. Ha gondodat mind ráveted, Krisztus lesz majd az életed.

4. Bizzál, ne félj, A Krisztus él! Ő hűn szeret, Ő megsegél. Csak higyj s Urad és Mestered Lesz mindenekben mindened!