Ha már hit által tudomásul vettük azt, hogy ki vagyok én; hol vagyok én, és hogy Teremtőm mi okból és milyen célból hozott „fel” ide erre a múlandó „színpadra”, ezeket együttlátva (süneidésis, süneidenai) tovább is kell lépnünk.

   Amikor a képként és a mi okulásunkra bemutatott Izráel elfeledkezett Istenről, akkor a bűne miatt, az ellensége által leromboltatik, és a nép fogságba kerül, Babilonba. Isten azonban még akkor sem vetette el végképpen. Prófétákat támaszt közöttük, akik az Írásokon keresztül, Istenfélelemmel, ráébrednek az állapotukra, és Istennek a velük kapcsolatos akaratára. Tehát olyan –Bibliás– emberek ezek, akik nem csak elmondják az ima szöveget: „Legyen meg a Te akaratod”, hanem oda is adják magukat erre, engedelmes eszközeiül Istennek. Lásd pl. Dániel, Ezsdrás, Nehémiás, vagy a népéért közbenjáró Eszthér viselkedését is.

   Nézzük meg miket láthattak meg ők, valamint azt, hogy milyen hasonlóságokat lehet és kell nekünk is felismerni, hogy az ők példáiból okulhassunk: A nagy hírű, szépen megépített templom lerombolva, a romjain rókák járnak, zsákmányt keresve; az Új testamentum nyelvén pedig: latrok barlangja lett. I.Kor.6,19-20. A nép eleje, a Vezetők, elestek vagy fogságba vitettek, az otthon maradt nép, a maradék, gondtalanul –szellemileg vakon és süketen– alszi, s így éli a maga szánalmas életét a Földön. Sodortatik a világ szelleme által, annak megfelelően, ahogy az ördög leköti és igyekszik teljesen elvonni a figyelmét az Örökkévalókról. Programot is készít itt mindenkinek az egész életére, hogy mivel üsse agyon az idejét: szórakozás, önbolondítás kinek-kinek a gusztusa és kívánsága szerint, –amelyet szintén ő ébreszt fel benne–, hogy a Vég-re ne is gondoljon. Vagy ha erre nem futja valakinek, akkor: „Reggeltől estig gyötrődjenek, s anélkül hogy észrevennék, elvesszenek örökre” Jób 4,20-21. Pedig itt valamennyien bölcsekké lehettek volna!… A Bűn azonban olyan vakká képes tenni, hogy ne halljon, ne lásson meg és ne is értékeljen semmit az ő fogja azokból, amiket Isten üzen neki, hanem csak azt, amit ő, a Vesztő mutat meg neki, földi, azaz alulrólvaló szempontból. Vegyük észre, hogy milyen szempontból nézünk, vagy gondolunk pl. a különnemüek egymásra is?…; milyennek tartom a látásomat? Megbízható-e, rábízhatom-e magamat?…, azok után, amik „ott” történtek velem? A jelek szerint nem! Gen 3. Hós.6,7.

   Urunk, Aki a szemünket, ezt a csodálatos önbeálló optikai műszert is megalkotta, Ő mindent jól lát, a valóságnak megfelelően, nem csupán a tetteinket, hanem a lélekben zajló gondolatainkat, sőt a szívünk indulatait is! Ezért Ő ezt a tanácsot adja nekünk a Péld.3,5-7-ben: „Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből, a magad értelmére pedig ne támaszkodjál! Ne légy bölcs a te magad ítélete szerint, féld az Urat, és távozzál el a gonosztól”!

   Ő jól látja a mi betegségeinket, a „vak” mivoltunkat, de mivel Ő megszánta a bukottakat, bennünket embereket, ezért vonz és hív most magához. Ő, mint Gyógyító, az Ő népének, a szellemi Izráelnek minden tagját meg akarja szabadítani és gyógyítani.

   Istennek irántunk való kegyelme az, Testvér, hogy mi itt testben megjelenhettünk! Ez a hústest a Meghívó számunkra, Teremtőnknek a Mennyei világába. Ezt azonban m o s t kell vissza-igazolnunk az Őrá való hallgatással – „Halld, Izráel!”; „Sö má Jisráél!” V.Móz.6,4. –, mert megtérni a koporsó után már lehetetlen! Ez a kegyelem lehetetlen lett volna számunkra akkor, ha Ő az életét nem adja halálra Krisztusban a mi érdekünkben! Ezzel azonban a Bűngyűlölő Isten igazságos törvényének elégtétel adatott. Ennek alapján adja a „Receptjét” minekünk is, még mielőtt –a Kígyó magvával befertőzötten– a kígyó természet teljesedne ki bárkiben is közülünk. I.Móz.49,17-18. Emiatt is szükséges, hogy az odafelvalók szempontjából lássunk és törődjünk egymással is. (Ehhez még a víz szinten való látás is kevés, nem hogy az alulról való!) Ő erre is jó példát ad nekünk, mint az Ő tanítványainak: Ján.4,35. Legyünk hálásak érte.

Zsolt.50,14-15.

Olvassuk el Bibliánkban legalább az idézett helyeket!