Embertestvér, akinek a tragikus bűnbukása után Istentől −utoljára (!)− még mód alkalom és lehetőség adatott a való Igazság megismerésére és elismerésére, Ő meg akar állítani egy szóra, amit egyformán meg kellene értenie mindegyikünknek, akiknek Ő még hústestet is alkotott!…  Az eddig kapott Kijelentések alapján Te, aki olvasod vagy hallgatod ezeket, talán már nem bújsz senkinek a háta mögé (amint az Édenben tetted), hanem vállalod azt, amit elkövettél. (I.Móz.3,12-13. Ezék.18,1-4. Róm.3,23.) Egyébként a magunkkal hozott megromlott „húsi” természetünk a jelenben is lépten-nyomon felismerhető, és emlékeztet is arra, hogy az az „eset” „ott” minden vitán felül velem és veled is megtörtént!…(Hós.6,7.)

Mi, akik most vagyunk itt a „Kegyelem színpadán”, látnunk kell magunkban és magunk körül azt a „sötétséget” melynek mi a bűnünkkel adtunk helyet −utat, módot− magunkban! Erre a felismerésre, beazonosításra és ennek vállalására már a prófétán keresztül is utasítást kapunk, amikor az Ige ezt is megmondta személyesen nekünk (Ésa.60,1-2.): „Lásd meg a „Sötétséget”, és hogy sűrű sötétség fogja betakarni a földet és lesz majd a népeken, amely mint vaskos homály, vágni való sötétség rátelepszik, ellepi beborítja majd a földet, a népeket; de te rajtad nyilvánvaló lesz majd, benned kijelenti magát majd az Úr…” (Itt az „Idu”,Idein” szóval való látást kéri az Ige −ami sokkal többet jelent mint a „teathénai”, a külső, a szemünkkel való látás−, ennek a BELÁTÁSÁT!  Mi  tehát ezt a sötétséget már minden szinten „kívül és belül is” megtapasztalhatjuk…

Ezzel szemben azonban, a világokat teremtő Hatalmas Isten Jobbja, önmagát megüresítve, a „magasságból” leszállt ide, és a Krisztus Jézusban emberi testet öltve, a szellemileg sötét „halottak” számára mint: A világ Világossága megjelent!!!  (Ján. 12,46.) Egyedül Ő az, aki képes a „vak” szemét megnyitni, más belátást adni, és a kiutat is megmutatni mindenkinek, aki gyermeki bizalommal Hozzá menekülve enged az Ő vonzó Szeretetének! Ezért fontos számunkra mindaz a Kijelentés, amit Urunk e tévelygő embervilág számára az idők folyamán bármikor, bárkin keresztül,bárhol leközölt. (Ő nem személyválogató! Csel.10,34.) Ezeknek nagy része a Szentírásban megtalálható. Jó példaként adatott Pál apostol is, aki  a legtöbbet munkálkodott a Felülről kapott Kijelentés alapján. (Bár ő nem is volt theológus. Gal.1,11-16.)  Általa öntetett szavakba ez az egyértelmű Kijelentés is, hogy „a zsidók és a pogányok is egyformán bűnösök!”, hogy egy kalap alá vétettünk! (Róm.11,32.) (Mennyi vérontást és háborút el lehetett volna és el lehetne kerülni a Földön, ha csak ezt az egy Igét Hittel befogadtuk volna!!) Ez azt is jelenti, hogy a szétdarabolt, vallásokba való felállás nem Istentől való, hanem emberektől, ördögi elnöklettel!…  

A különböző nemzetekkel kapcsolatban annyiban más a helyzet, hogy azok mindegyike −már mint etnos (népek, pogányok) is− vizsgázik! (Lásd Ábrahámot, már a „héber” Ábrám állapotában is: Róm.4,8-12.) Aszerint lesz a folytatás, és azzal választ most mindenki, hogy mit csinál a nálánál kisebbel, a gyengébbel: felkarolja, vagy letapossa? Felfogja-e, megérti-e azt a Kijelentést, hogy: „Isten az, Aki nemzeteket növel nagyra s azután elszéleszti őket örökre.” (Jób.12,23.)…  Korunk nagyjainál, de a kicsiknél is, többnyire ezt láthatjuk, de  ebből mi is vizsgázunk valamennyien!… Mi pedig  mint „vakok” −amíg csak az itt látható embereket látjuk és őket okoljuk az eseményekért, (pl. még a háborúkért is)− nem számolunk azzal, hogy ők kinek az eszközei, és hogy miért van rajtunk ez, vagy az  a veszedelem !?… Elsikkasztjuk, bezsebeljük szívesen az egyedül Istennek járó dicsőítést, még a doxológiát szajkózva is!… Innen, ebből az állapotból kaptunk most módot kimenekülni, de ez csak a teljes Kijelentés helyes értelmezése alapján lehetséges! Az ősöktől átvett,  „jó lelki”  életvitel és felfogás −jóhiszemű vallásos szósszal leöntve− ma már nem valuta!… A Jel.21,5-ben ezt olvassuk: „Ímé mindent újjá teszek…!” Továbbá: „Azért ha valaki a Krisztusban van, új telepítés az, a régiek elmúltak, íme újjá lett minden. (II.Kor.5,17)” Minekünk tehát ehhez szükséges igazodnunk!, a többit pedig −a sok félrevezető hamis tanítással együtt− tartozunk kidobni magunkból és egyértelműen elhárítani magunktól!… Ezeket maga a Főpásztor tanácsolja nekünk!… (Mt.7,13-15. 13,52) 

Van tehát Istentől meghatározott célja és értelme a földi létünknek, amire Ő rá akar még téged is ébreszteni! Az a vesztő-szellem pedig, amely már „ott” ebbe a „részeg” hitetlen és érzéketlen „alvó” állapotba juttatott, az most itt a „pótvizsgán” is mindent megtesz, hogy elterelje még a figyelmedet is ezekről. Hatásos eszközei ehhez: a húsi ábrándozás, a szabadjára engedett ló (gondolatok); ezélet gondjai és örömei; a figyelem lekötése a hiábavalóságokkal; az idő haszontalan eltöltése (L: az egész szórakoztató ipar a vesztő kezében); stb, stb… Ezekkel a Vesztő olyannyira „áthangolta” az Emberlelkeket, hogy az attól fogva minden kontroll nélkül „vakon” engedelmeskedik neki, adoptálja, sajátjának tekinti annak minden ördögi sugalmát. Ennek eredménye mindaz az „agymosás”, ami az utolsó időkben velünk és bennünk is történik. (II.Tim.3,1-5.) Folyik az EGY Igaz Istentől való elidegenítés és elfeledtetés minden szinten; ahol pedig még hirdetik Őt, az is csak olyan, ami Diabolosnak is megfelelő, tehát nem igazi! (Jer.23,22.)  

A mi tragédiánk még azzal is tovább fokozódik, hogy ez a hamis isten-kép, ráadásul nekünk még tetszik is; „… az én népem ÍGY SZERETI”! (Jer.5,31.)  Ez az állapot van addig, ameddig jólesik ha dicsérnek, ha „fő” lehetsz; az ördögi hamis, alaptalan üdvbizonyosság; a régi tisztátalan élet egy kis külső „vallásos szósszal” leöntve;  a megnyugtatás és a további álomba ringatás (I.Ján.5,19.)  A józanodás jele az, ha valaki mint „zarándok” Hittel ráébred ezekre és „talpra ugrik”, keresve a szabadulás Haza vezető útját −amíg időt kap rá (!)−; mert a felébredésnek és az első feltámadásnak itt kell megtörténnie bennünk a tér és idő világában! Amire ez létre hozatott!  Lesz ugyanis feltámadás a többieknek, a „halálban maradóknak” is, akik itt most átalusszák a feltámadásra és a megelevenedésre kapott páratlan lehetőséget ebből a „nagy halálból”, amibe belejutottunk! (II.Kor.1,9-10.) „Ott” pedig az első feltámadás már csak a kárhozatra történik, erről is leadatott a Kijelentés!… (I.Thessz.4,13-18. Jel.20,1-6. /ért.ford./)

Ez a Föld és rajta a hústestben létünk ideje (a kronos a bölcső és koporsó között) tehát KEGYELEM AJÁNDÉK a mi  számunkra, meghatározott célra adattak nekünk!! Istennél, az örökkévalóságban az idő nem tényező, de az események és azoknak sorrendje döntő; azoknak a maguk rendelt idejében −ez a kairos− kell megtörténniük. Nekünk a megtérés kairosa „alkalmas ideje” a kronosban (az idő-tér világában) adatott meg! Tehát nem előbb és nem később! Ezért mondja: „Ma, ha az Ő szavát halljátok…!” (Csel.17,21-31. Jel.2,21. Róm.12,6. /ért.ford./)  Minden ideadatott kegyelem-ajándékkal el kell számolnunk! A mennyei világ, az Isteni örök REND  −Diké, dikaiosüné− világa, amely nem tűri el, és nem is engedi be az otthonról „messzire” elcsavargott és minden gonoszba belekóstolt „elveszett fiút” így, AMÍG MEG NEM VÁLTOZIK!… Erre pedig megadatott a lehetőség nekem és te neked is! A drága vételára ennek ki van fizetve! Ugyanis VAN MEGVÁLTÓNK,  AKI ÖNMAGÁT ÁLDOZTA FEL, ÁRTATLANUL A KERESZTEN!…

Kérjük, hogy Isten adja Szent Szellemét szíveinkbe, nehogy az  hideg maradjon, hanem hogy Ő munkálja bennünk is az akarást önmagunk teljes átadására Őneki, hogy az Ő halála ára mirajtunk se vesszen kárba, hanem az Ő jó elgondolása és akarata valósuljon meg (ne a miénk) mindenben, bennünk, rajtunk és általunk is, az Ő dicsőségére!…   Ámen.

B.L.

Ének. 13.

1 v. A mi szívünk Téged óhajt, Jézus, Isten Báránya,

  Vedd kedvesen ezt a sóhajt, Mely áldásodat várja;

   Mert a halál megrontója, Örök életnek adója

   Te vagy Áldott Jézusunk, Üdvözitő Krisztusunk!

5 v. Jézus, e-világ bűnéért Ki meghalni eljöttél

   S tévelygő nyájad üdvéért Önként Áldozat lettél,

   Ki kész voltál ontani vért Elromlott gyermekeidért  

Kérlek, halálod ára Rajtam se vesszen kárba!…

Magyar testvér, aki testiekben felcseperedve már tudomásul vehetted, hogy a rajtad is megkönyörülő  Megváltónk –a KEGYELEM IDEJÉRE– Téged is ide a Kárpát-medencébe látta jónak és célszerűnek helyezni. Ezt a népet pedig, amelybe itt beleszülettél, Urunk –az Ő „választott népéhez” hasonlóan– a védő szárnyai alatt tartva óvott és hordozott mind a mai napig. A látható Világmindenséget és a láthatatlan világokat is megteremtő és éltető HATALMAS ISTEN az Ő Atyai jó elgondolása és szuverén joga alapján bennünket is kiválasztott, s így ennek folytán hozattunk fel ide. A mi megmentésünkre Ő az itteni és mostani körülményeket határozta meg, mint számunkra –próbaként is– legalkalmasabbakat.        

A mi mostani tragédiánk az, hogy  elhajoltunk és elszakadtunk Istentől,  Aki teremtett, és a Haza vezető útra téve mindezideig éltet. Ő ki akar józanítani bennünket a kábulatból, abból a szellemi halálból, amibe „ott” mindnyájan beleestünk! Hós.6,7.; s aminek következménye az a kemény érzéketlenség és megvetés, amit az Ördögtől, a vesztő szellemtől vettünk át a mi egyedüli Jóakarónk: Isten ellen.

A mi korunkban már a „vak” is láthatja, hogy mennyire eláradt az Istentelenség, az atheizmus. Folyik minden fronton a „vakítás” a Hatalmas Teremtő Isten figyelmen kívül hagyására és még a Nevének is az elfelejtetésére. A vesztő szellem az ő eszközein keresztül azon fáradozik, úgy a testi, mint a lelki szinten, hogy az Isten iránti bizodalmas hitet elvegye vagy eldobassa velünk, vagy pedig hamis hitre cserélje ki. A „tudós” társadalom, a világ –cosmos– létre jöttét igyekszik bebizonyítani, de a Teremtő Isten mellőzésével. Nagy Planetáriumokban szemlélhetők a csillagvilágok, naprendszerek, tejútak százmilliói, bolygók, holdak tízezrei, százezrei, melyeknek mindegyike a neki adott törvénynek megfelelően a maga helyén futja pályáját a sokmillió fényév-méretű világűrben. Ezeket büszkén mutogatják, de szót sem ejtenek arról, Aki mindezeket a rendszereket létrehozta és a helyükre tette; mert csak az a valami, amit mi, emberek csinálunk… Láthatjuk azt a mesterséges sötétítést, ami történik a mi korunkban különösen is, hogy már lehetőleg gyerekkorban el legyen idegenítve Istentől mindenki, és szabadon kiélve magát a bűnében maradva örökre elvesszen: II.Pét.3,4. Nem jobb a helyzet a lelki, jó-vallásos szinten sem, ott ugyan finomabbak és rejtettebbek a szakadékok, csapdák és a tévtanítások, a  mi restségünk és a jóhiszeműség miatt.

Igen nagy szükségünk volt arra, hogy a JÓ PÁSZTORUNK ELJÖJJÖN UTÁNUNK, az Ő tévelygő nyája után! Ugyanis az Ő Világossága nélkül mindnyájan végleg belevesznénk ebbe a vágnivaló sötétségbe, ebbe a vaksi és halott szellemi állapotba. Az Ő ide leszállása egy olyan döbbenetes nagy esemény, hogy a mennyei világ lakói nem tudnak betelni azzal, hogy Őt dicsőítsék miatta, hogy Ő így szeretett bennünket. Jel.5,9-10. Csak az ember, akiért mindez történik, marad értelmetlen, érzéketlen és hideg!.. Így azon sem kell csodálkoznunk, hogy a Bibliánkba tévesen fordítva az került be, hogy a mennyeiek a maguk megváltatásáért adnak hálát; holott ők nem is estek bűnbe, így nem is szorulnak rá a Szabadítóra, a Megváltóra. Mi azonban (mint a leütött kuglibabák) annál inkább.

Mi most még abban a KEGYELMI ÁLLAPOTBAN VAGYUNK, hogy hallgathatunk végre még egyszer Istenre újra, az Ördögre hallgatás és a kiűzetés után 1Moz.3. rész!  Ő ugyanis halló füleket is adott azoknak, akiket felkarolt és testet is alkotott nekik.  A  hallás  által Te is felismerheted az Ő  MINDENEK FÖLÖTTI HATALMAS MIVOLTÁT, TETTEIT, s  ezzel szemben állóan pedig az ördög munkáit és a szándékát is! Minderre elsősorban magunkban kell felfigyelni, mégpedig  végig a harc, a „szent háború” folyamán, mivelhogy még nem kerültünk ki a Sátán lőtávolából.  John Bunyan szavaival: „A tej és méz ezen a sivatagon túl van”.

Az öntudatra ébredésünket, a felserkenést magunkban segíti annak az elismerése, amit Urunk Péter apostolon keresztül kijelentett, hogy : „NEM SZEMÉLYVÁLOGATÓ AZ ISTEN, hanem MINDEN NEMZETBEN KEDVES ELŐTTE AZ, AKI ŐT FÉLI!”  Aki ezt a felülről való LÁTÁST elfogadja –helyet ad az Igének a szívében–, az az egyén, vagy nép már nem lesz eszköze az Ördögnek a másik ember letaposására és elpusztítására azért, hogy saját nagyságát növelje. Mk 10,42-45. Ma ugyanis sajnos itt éppen ez történik! Aki viszont erre ráébred, az maga is a Mentő Szeretet eszköze lesz, és már  szánalommal fog tudni tekinteni az embertársára, és nem ellenséget, sem nem egy általa szabadon kihasználható és kifosztható alanyt, hanem egy fogolytársat, egy magához hasonlóan segítségre szoruló veszedelembe indult lelket ismer fel abban. Zsid.13,3. I.Pét.1,3-9. (Fordítás)  Csel.10,34-35.

E Z T  az Istenhez való hasonlatosságot, ezt az Isteni vonást veszítettük el mi valamennyien, akik itt a kegyelem színpadán hústestben megjelenhettünk! Ezért ne is ragadjunk le a képeknél, melyekben a megelevenítésünkre kapott Kijelentések óvodás gyerekmesékké zülleszttettek le, ellenségünk az Ördög pedig, a kerti törpével egy sorban álló veszélytelen mese-alakként épült bele a köztudatba. Az a gonosz szellem pedig, a mi Ősellenségünk, aki –a mennyből kidobatva– a kezdeti bűnbukásunkat okozta, most itt is igyekszik felbotlatni, akit csak lehet I.Pét.5,8-9! Az Ige, mint Világosság, ezt a hadihelyzetet is tudtunkra adja a kijózanításunkra és felébresztésünkre a bűn álmából. 

Urunk, a Gyógyítónk, AKIÉ MINDEN HATALOM Mennyen és Földön, képes a látásunkat és a gusztusunkat is helyreállítani! … Mekkora áthangolás és agymosás történhetett az igen jó emberben és mekkora tiszteletlenség volt Istennel szemben részünkről úgy látni, hogy az nem jó, amit Ő megtett!… A Vesztő módszere ma is ez: felkelteni a vágyat, a megkívánást –többnyire a gondolkodásban, Emberlélekben–, amely ha megfogan, ha már az ember jó-nak látja a gonoszt, akkor beveszi és „megeszi” azt. Gen.3,1-6. „Ott”, kezdetben tehát egy olyan elhajlás, természetváltozás történt, amelyet a REND VILÁGA nem tűrhetett, hanem a Törvény, mint szeparátor, kivágott bennünket abból. Hogy ezek után mi most mégis itt lehetünk és tudomást szerezhetünk ezek felől: ez ISTEN IRÁNTUNK VALÓ IRGALMÁNAK KÖSZÖNHETŐ. Ő megszánt, minket bukottakat, és perújrafelvétel történt a próbaidőre szabadonbocsátottak bűn-ügyében. Izráel népének dolgai –kiválasztatása, vezéreltetése, próbái, jó és rossz vizsgái– okító példákul irattak le  a mi számunkra, akik most pótvizsgázunk, azért „hogy mi az engedetlenségnek ugyanazon példájába ne essünk”. I.Kor.10,1-6-12. 

Döbbenetes dolgokat figyelhetünk meg már az ő történelmükben is, amely sokban hasonlít a miénkhez. Isten hívó szavára egy ember elindul  valahol Mezopotámiában, hogy Őrá bízza magát. Különböző próbák után unokája már 12 gyerekkel áldatik meg, akiktől a 12 törzs származik. A 70 tagú család Egyiptomba távozik, ahol 430 évig kellett rabszolgákként dolgozniuk. Eközben milliós néppé szaporodtak. A megszabott idő után Isten kihozta őket onnan, és Mózesen keresztül elkezdte megismertetni magát velük. Mindezt azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy őrajtuk keresztül az EGYEDÜLI  EGY,  VALÓSÁGOS, IGAZI, A MINDENHATÓ A „VAGYOK” ISTEN –és az Ő ÜDVTERVE: Jer.29,11– ismertessék meg a Földön mindazokkal, akik itt a kegyelem uniformisában megjelenhetnek. „Ego eimi HO ON” : 2Móz.3,14. LXX. és Ján.8,24: „…ha nem hiszitek, hogy ÉN  VAGYOK (eán gár mé pisteuséte hoti EGÓ EIMI, apothaneisthe en tais hamartiais hümón), meghaltok a ti bűneitekben” –mondja a MESSIÁS. 

Isten, Mózesen keresztül leközli a Törvényt, megismerteti a múltunkat: teremtés – bűneset – kiűzetés; majd az Élet és halál közti szabad választás lehetőségét kihirdetve kivezeti a népet az „Ígéret földje” felé. A pusztai vándorlást és a tragédiát láthatjuk a Korintusiakhoz címzett levélben. (Korintidzein: ahol a paráznaság eluralkodik; amire törvényszerűen jött és jön a szétszóratás.) 5 Móz.30,1-20.

Ezt a tragédiát sem nézhetjük mi páholyból, mintha mi Krisztiánosz-ok különbek volnánk a földi vándorlásunk során kapott próbáink között. A Bíránk előtt ugyanis NINCS SZEMÉLYVÁLOGATÁS! Mindezzel tehát számolnunk kell, amikor a magunk dolgait akarjuk megvizsgálni. Isten bennünket és a mi népünket is kiválasztotta arra, hogy az Ő népe és az Ő eszközei legyünk. A Krisztusi Lényeg nélkül viszont a vallás csak üres külső máz, ami alatt a bűn önpusztító rozsdája dolgozik tovább a lélekben, az Ördögtől való hamis megnyugtatással, amit a vallásosság, az ember vélt jósága és a „béresek” nyújtanak neki. Az Ige vezérlése alapján ennek a sötétségnek a felismerésére lehet és kell eljutnunk a „zarándok úton”. Ez történt a pusztai vándorok életében is, a „40” év során, amelyet sajnos csak ketten éltek túl, a diabolista „vén Hitetlenség” miatt (lásd John Bunyan képeiben is). A hitetlenség és az ördög az egész út folyamán ott leselkedik a zarándokokra ma is és minden korokban, hogy eltereljen és elgáncsoljon! Ezért állandóan szükségünk van Urunk JÓZANÍTÓ SZELLEMÉRE, hogy idejében észrevehessük az ördög csalijait! II.Tim.1,7.

A józanodás jele már az is, ha végre figyelmen kívül hagyjuk a hazug bálványokat és babonákat, melyek e fogalmak mögött rejtőzködnek bennünk: szerencse, véletlen, sors stb. Ésa. 65,11-12. Ezekkel szemben azt a lehetőséget kapjuk, hogy minden körülmények között a  HATALMAS ISTEN-re számítlhatunk! Erre Ő maga bíztat bennünket a Kijelentésben, Aki minden kicsi és nagy eseménynek és a történelemnek is Ura!! De Ő ezt is mondja: „Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek!” Teremtmény bármit is, csak az Ő erejével képes megtenni, még a gonoszt is! Pilátusnak is ezt mondja amikor az a magáénak tulajdonítja a vélt hatalmát: „Semmi hatalmad nem volna, ha azt FELÜLRŐL NEM KAPTAD VOLNA!” Ján.19,10-11. Tehát még az északi nép, a „bot”is csak azt és annyit tehet, amennyi adatik neki! Krisztus tanítványai ennek mindig a tudatában voltak –vannak–, és még hálát is tudnak adni mindenért. István vértanút, Sault –akiből Pál apostol lett, miután megkapta a más belátás kegyelem ajándékát és Isten titkainak a sáfára lett– koruk egyházainak fejesei, mindvégig üldözték; amint magát Krisztust, az Ő prófétáit és a tanítványait is, minden korokban.  Csel.7,52.   A Krisztus értelmével bírók azonban annak mindig a tudatában vannak, hogy nekik „nem test és vér ellen van tusakodásuk”, és hogy az őket üldözők, az itt „látható nagyságok” csak „evilág istenének” az „Ősellenségnek” az elvakított, vagy már teljesen megvakított eszközei, akik nem tudják hogy mit cselekszenek: Luk.23,34. Csel.7,59-60.

Ezekről tett bizonyságot szép vallástétellel, elsőnek Krisztus, majd az Ő hűséges követői, tanítványai –oltványai– is.  Urunk erre felkészíti az övéit minden korokban: Mk.10,29-31. Ezt, az ő hitükért való üldöztetést is vállalták az első tanítványok követői a katakombákban lakva is, az akkori Hivatalos Egyház Vezetőségének haragja ellen. De lássuk mi volt a harag oka? Krisztust miért adták halálra? IRIGYSÉGBŐl, és mert veszélyben látták Őtőle a magas állásukat, a vélt nagyságukat.

A farizeus mágusok minden korokban szeretnének hozzájutni azokhoz a szellemi ajándékokhoz, amiket Urunk csak az Ő hű sáfáraira bízott, tőlük azonban elrejtettek. Így a vesztő szellemmel bírók –a megalázkodni nem akarók– mindig el akarják őket pusztítani. Isten azonban IGAZSÁGOS ATYA (ho Dikaios Patér), aki igazságosan ítél.  Amikor azt az egetrengető csodát megteszi, hogy leszáll A VILÁGOKAT TEREMTŐ HATALMAS ISTEN és MEGJELENIK ITT EMBERI TESTBEN, erről nem a magas polcon ülő Egyházvezetők kapnak tudósítást az angyal által, hanem csak azok a  pásztorok, akik vigyáztak a sötét éjszakán nyájuk mellett! A hír a „fejesekhez” csak a tévelygő mágusokon keresztül jutott el, de az őket nem indította meg. Az Irás-ismeretükkel csak a Messiás gyilkosát igazították útba.  (Vigyázzunk! A Bibliaismeret is veszélyes és káros akkor, ha nem engedjük hogy megalázzon, hogy „helyretegyen” bennünket! Ne tévesszük szem elől, hogy a Bibliánknak a szereplői –mint tulajdonságok– mind bennünk is megvannak!)

Ide a hústestbe mindenki azért hozatik fel alulról KEGYELEMBŐL, hogy utoljára még itt ÖRÖKÉRVÉNYŰEN VÁLASZTHASSON, hogy hol fogja tölteni az örökkévalóságot!  A „jó és gonosz” nem maradhat együtt: Vagy-vagy! Akik megölték Krisztust, akik ma a maguk lehetőségei között üldözik és (akár csak magukban is) akadályozzák az Ő munkáját, azok a Világosság fiainak ruhájában is a Vesztő eszközei! II.Kor.11,14-15. Ezt írja Pál apostol, akit az ő egész munkássága során üldöztek és halálra kerestek, míg végül kénytelen volt a római császárra apellálni, a Hivatalos Egyházvédők haragja elől. Luther Márton a szász választófejedelemnél talált védelmet, miután a bajokra rálátást kapott és rá is mutatott azokra. Bár ő ezt, mint az Egyházhoz tartozó ember, segítő szándékkal tette volna a 95.Tétel szerint: „Buzdítsuk együtt a keresztényeket…!”, de nem talált meghallgattatásra.  

Krisztus, a mi Urunk, mint JÓ PÁSZTOR azt munkálja és azért imádkozik, hogy Istennek az elszéledt gyermekeit egybegyűjtse (sünagógé-ecclésia-koinónia útján), és egyértelemre juttatva, EGY SZELLEMMEL átitatottan HAZA VIGYE. Az Ő tanítványait is erre készítí fel ma is, és ezt is mondja: „Aki velem nem gyűjt, az szétszór engem”! Igen nagy tehát a felelősségünk! Ján.17,11.22-23.

Istent nem lehet megtéveszteni látszatokkal, mert Ő a valóságot  látja mindegyikünknél.  Ő nem a különböző „ruhák” szerint ítél, hanem „minden nemzetben kedves Előtte aki Őt féli!” Ezért időről időre küld prófétálót a nemzetekbe, ahol csak befogadják őket. Az eddigiekben a „keresztény” Európában erről meggyőződhettünk, de láthattuk azt a fogadtatást is, amelyben a vallásos világ részesítette a hozzájuk küldötteket.  Luther Márton Bibliafordítása bár a legjobb az eredeti gör. után, az akkori Nagy Egyház mégis mindent megtett, hogy a tüzet elfojtsa. Később, angol nyelvterületen, egy egyszerü –laikus– embert TETT ISTEN ÉRZÉKENNYÉ az Odafelvalók iránt. J.Bunyant 12 évig tartották börtönben, az akasztófa árnyékában, mert nem vonta el magát annak hirdetésétől, ami az Igében őneki megmutattatott. Isten pedig miránk, utódokra is gondolt, amikor a börtönben alkalmat kapott az írásra, hogy a neki adatott Kijelentések, a lélek számára felfogható képekben a „Zarándok útja” és a „Szent háború” c. könyvekben mihozzánk is eljussanak, serkentésünkre, állapotunk és helyzetünk felismertetésére… Ruotsalainen Paavó, a finn „Parasztpróféta” esete is hasonló volt, akit az egész munkássága alatt bírósági tárgyalásokra idézve fenyegettek az egyházvédők; de ő sem hallgatott el).

Ezt láthatjuk itt magunknál is Magyarhonban, akiket Isten szintén arra méltatott, hogy egy arra alkalmassá tett eszközén keresztül Kijelentést adjon nekünk is.  Ki is volt ő?  Istent félő szülők tizedik gyerekként fogadták be őt, vidéken. Istenfélelemmel megáldottan, minden teremtmény iránt érzékeny lelkületű, szüleit tisztelő, sok oldalú mérnök ember lett. Az első világháborúban a déli frontokon egyik szemét elveszítette. 22 évesen hazakerülve, egy szemmel dolgozott mint tervező mérnök, mellette pedig minden képességét Istennek és az Ő velünk kapcsolatos akaratának  megismerésére használta. Mivel a német nyelvet anyanyelvi szinten ismerte, így a Luther fordítású Biblia sokkal többet mondhatott neki. Később az eredeti görög LXX-t is olvasta (közben a hébert is figyelve), melyet Isten alkalmassá tett az Ő sokoldalú Kijelentésének emberi nyelven való leközlésére. Péld.8,17.  Istent csak az Őt szerető és szorgalmasan kereső ember találhatja meg, ezt mi megláttuk beigazolódni őnála is. Isten megáldotta a munkáját, és rálátást adott neki az örökkévalókra. Pál apostolhoz hasonlóan ő sem emberektől vette át (nem volt theológus) amiket leírt és hirdetett, hanem Kijelentés által ,amint megígérte azt az Úr: Ján.14,21.

Egyike lévén azoknak, akiknek megadatott, hogy élőben hallgathattuk Ágoston Sándor sok igehirdetését, sőt szemlélhettük az ő hétköznapi életét is, bizonyságot tehetünk, hogy ő az életét, egészen elvitetéséig (78) teljesen az Ige szolgálatára adta. Röviden talán így lehetne jellemezni: KÜLÖNBSÉGET TANÍTOTT. Ezt ugyanis hűtlen pásztor nem végzi el. Sőt még azt sem lehet elérni, hogy a béres legalább jelezzen akkor, ha az Ellenség belopakodik és gonosz magot vet, vagy ha besározza és folyamatosan rossz hírét kelti a juhok jó legelőjének. Az ilyet az Írás „néma kutya”-nak nevezi, amely nem tud ugatni: Ésa.56,10-12; bármilyen „álruhában” kerül is közelébe a juhoknak…

Á.S.kimeríthetetlen munkaterülete a Trinitas –a Háromság Istennek és a hármasság embernek– megismerése és megismertetése volt, a Kijelentésnek megfelelően. Minden tőle telhetőt megtett, hogy leporolja a Szentírásról –az Istentől világosságul kapott Iránytűről– azt a sok gyalázatos  gyermekmesévé züllesztést, amit a Vesztő és az ő eszközei szórtak rá. Azon igyekezett, hogy mindnyájan hitre jussunk, de az értelemnek a teljes meggyőződésével megalapozva; nem pedig csak valami bigott jóhiszemű –lelki,hangulati– vakhitre, ami csak az első próbáig tart. Csak a szellemi állhat meg, mert A SZELLEM A VALÓSÁG! I.Ján.5,6. (to pneüma estin hé alétheia!)      

Olvassuk el Bibliánkban is az itt idézetteket!

BL

Ne tartsuk véletlennek, sem fölöslegesnek, hogy a Szentírás ilyen és hasonló állapot-jelzőkkel is bemutat minket magunknak, akik már igen elszoktunk attól, hogy a valóságnak megfelelően ismerjük fel az állapotunkat és a „hol”-létünket. (Hazug, téves ismeretekkel viszont bőségesen megtelíttettünk, egészen a fejünk tetejéig! Például: „mi már mindent tudunk, már jók vagyunk”) Márpedig az igaz „diagnózis” felismerése és elismerése elengedhetetlenül szükséges minden Haza-igyekvő zarándoknak, s ezzel minden Isten-félőnek is szembe kell néznie magában és számolnia kell vele!…  Urunk „szelíd szeme” ugyanis jól látja mindazt, amit „ott” elkövetett mindegyikünk, és hogy a Tőle elidegenült és elvadult természetünkkel azóta is szívesebben inkább elbújunk a sötétben Ő előle. (Hós.6,7. I.Móz.3,8.)

„Ők, mint Ádám…” olvassuk a Kijelentésben, tehát nem csak az az egy valaki volt a tettes –ahogy ez a tévtanítás is elterjedt–, hanem mint Ádám, ugyanúgy mi valamennyien(!) így lettünk beteg, gonosz fertőzöttekké és fertőzőkké. (Róm.3,23.) A botlató tagot pedig sürgősen el kellett távolítani, mivel az romboló és fertőző a környezete számára is. Kiűzetésnek kellett történnie, levettetésnek abból a magasztos „bizalmi” beosztásból, amelybe az eredetileg igen jó ember Isten képviselőjeként behelyeztetett. (Mt.5,30. Mk.9,43. és 45. I.Móz.1,27. 31. 2,15.) A mentő Szeretet részéről még egy utolsó kísérlet történt „ott” a tévelygő ember megmentésére, amikor a mindent jól látó Isten a „szájába adja a szót” –a várva-várt kérelme szövegét–, de már az sem használt. „Ott” nem ébredt rá arra, amit elszalasztott. (3,11.) Erre a felébredésre is és az első feltámadásra a felfoghatatlan nagy lehetőség most, a „MA”-ban –az erre a célra létrehozott tér és idő világában–  adatik meg nekünk, (Jel.2,21.) nekem, neked és mindazoknak, akiknek Ő hústetet alkotott és alkot, hogy abban itt megjelenhessünk! Így már a felülről kapott értelemmel és hittel te is megláthatod –EPIFÁNIA, lásd is meg!–  azt a mérhetetlen nagy sötétséget, és azt az Őhozzá nem illő viselkedést, amit „ott”, azzal a hűtlen és tiszteletlen „átállásunkkal” elkövettünk!… Csoda, hogy azok után Őneki még gondja van ránk, és méltatlanságunk ellenére alulról felhozott ide, és mentő szeretettel mindeddig foglalkozik itt velünk, hogy ráébresszen a kijózanító valóságra! (Ján.8,23-24.) Mi ugyanis, mint bolonddá lett vakok (Mt.23,17. és 19.), az óvó figyelmeztetést nem tartva szem előtt, engedtük magunkat elkápráztatni az ellenség hazug ígéretei által, melyet „ott” bevettünk, és így foganás történt bennünk a Gonosztól!… Ez, mint az „agymosás”, az egész felfogást és irányultságot kicserélte „áthangolta” az emberben. Ezt közli a KIJELENTÉS a bűnesetünkről! A valódi zarándok ezt a „tehertételt” Hit által „kibúvó” nélkül vállalja, és a „felülről” megkapott más belátás alapján beismeri, hordozza, menekülve a Gyógyítóhoz. (Luk.14,25-27. I.Móz.2,18. 3,6.) Addig ugyanis már mindent fordítva „látott”, az igen jó már nem volt jó, megkritizálta az agyag a kerámikust, (Ésa. 45,9.) a „halálfa” gyümölcsét pedig jó-nak, kívánatosnak látta és „megette” mindegyikünk!  Tehát nem csak „az atyák ettek egrest!” … s emiatt kire-kire, az igazságnak megfelelően, csakis a maga tetteinek a következményei ütnek vissza, mint a bumeráng…

A Kijelentésben képekben tudósítás adatott (távirati stílusban) a tragédiánkról, valamint az Atyai Szívnek az Ő bukott „halottá lett” ember-teremtményeit megszánó –eget földet megrázó– döbbenetes döntéséről: ISTEN –A KRISZTUSBAN– magára vállalta az Ördög fogságába esettek váltságdíjának kifizetését. Ő LETT KÁRHOZOTTÁ, Ő HALT MEG A GONOSZOK HELYETT, megölettetvén  e világ létele előtt!… (I.Móz.3,13-14 között.) Ez megtalálható az eredeti Biblia értelem szerinti fordításában. Lásd: Mk.16,14-20. (Jel.5,9-10. 13,8.)  Ő mindezeket azért tette meg, hogy akiket Ő a „halálraítéltek” közül kegyelemből kiválasztott az életre és kiemelt közülük, azok a kevesek, a sötétségből és a szellemi halál állapotából kikerülve, vissza, Haza térhessenek Őhozzá. Erre a „meredek” és próbás vissza útra –a zarándok útra–, ennek megharcolására kapjuk a józanító biztatást és a vezérlést az Ő Szellemétől az Őtőle való Hit által.

A „Tudatlan hívő” naiv jóhiszeműsége itt már nem használható, sőt igen veszélyes(!), mert felszínes, alaptalan és alulról való!… Nekünk akik „vakokká” lettünk, szemgyógyításra, Istennel való együttlátásra (sün-eidenai, süneidésis), és a Vele való együttérzésre van szükségünk, valamint a KRISZTUS ÉRTELMÉRE ahhoz, hogy megértsük Őt. Ehhez a PÜNKÖSD (a régi tisztátalan, fertőző szellem és lélek (lelkület) cseréje) ELENGEDHETETLENÜL SZÜKSÉGES! (I.Kor.2,16. Róm.3,10-12.) Az Ővele való együttlátás sokkal több és nagyobb horderejű annál, mint a lelkiismeret! Különösen addig, amíg annak ablaka még be is van falazva a Világosság kizárására a Diabolos által megszállt Emberlélekben; ahogy a „Sz.Háború” írója (John Bunyan) leírhatta ezt a neki adatott bölcsesség szerint számunkra, akiknek az idők rendjében most adatott meg a megvilágosodás és a „pótvizsgázás” lehetősége KEGYELEMBŐL!…

Fontos, hogy ne együk meg a képeket, és ne elégedjünk meg a Bibliaszövegnek még a más nyelveken való ismeretével sem! „Az ismeret eltöröltetik, a nyelvek pedig megszűnnek!” (I.Kor.13,8.) Viszont használni kell ALAPKÉNT az Úrtól a Kezdettől eddig kapott valamennyi Kijelentést; megkeresve és helyesen értelmezve azok saját magunkra vonatkozó lényegét! (V.Móz.32,47.)  

Mi hát az a „lényeg”, aminek meg kell valósulni bennem és benned is? Az, hogy az AZ ISTENI ÖRÖK REND (Díké), amit megrontottunk –elsősorban magunkban– helyreállíttassék, az Ő akaratának megfelelően a „földön” is úgy, amint az a mennyben megvan! …az Úri Imában kapott kérés szerint. Ehhez nekünk, a sérült, beteg, „halottaknak” a Gyógyítóra, a kijózanító gyógyításra van szükségünk; a SÓTÉR-ra! Csak Ő adatott az ég alatt nekünk erre! (Csel.4,12.)

Istenhez azonban nem lehet babiloni módon berontani, még „sótéria” kéréssel sem! (Ján.4,22.) Előfeltétel tehát, hogy a kérvényező „Judaios”-állapotban legyen; amint ez a TELJES ÍRÁS-ban –a „héber” Ábrámtól elindulva– leközöltetett.  A helyes fordítás tehát ez: „…hé sótéria ek tón joudaión estin”: „a megtartatás a zsidóság folytán van”. –A testi „bőrruhákat” itt el kell felejteni, mert végig a belső emberről és annak az állapotáról beszél az Írás! – Saulus –a zsidóból lett Pál apostol– által miután ő megvilágosíttatott, még ez is megíratott Bibliánkban okításunkra minekünk, és minden még a „sötétben” botorkáló, de ide a „kegyelem színpadára” előszólítva már felhozatott bármilyen nemzetbeli ember felvilágosítására. (Róm.2,28-29!)  E Kijelentésnek a megértésével és az Őrá hallgatással, a mi korunkban egy nagy akadály hárulhat el a félrevezetett, eltévelyített és eltévelyedett zarándokok útjáról!…  

Adja meg Isten, hogy hasznunkra legyen mindez,

a mi Urunk, Istenünk jó elgondolásának megfelelően!…

                     Ének: I.

1.     Adjatok hálát az Istennek, Imádkozzatok szent Nevének!

        Hirdessétek dicséretét   És minden jótéteményét!

        Beszéljétek a nép előtt Nagy csodáit melyeket tett!

2.     Néki vígan énekeljetek, Csodadolgait dicsérjétek!

        Magasztaljátok szent Nevét, Kik szívből félitek Őtet!

        Örüljön azoknak szívük, Kik az Urról elmélkednek!

3.     Keressétek e kegyes Urat És az Ő színét és hatalmát!

        Meggondoljátok dolgait, Ne felejtsétek csodáit!

        Ítéletit hirdessétek, Melyek Ő szájából jőnek!

Istennek egy nagy megvilágosító ígéretét kaphatjuk meg ebben a mondatban, de amelyet már az eddig kapott Kijelentésekkel összefüggően kell értelmeznünk. Annak a tudatában és hitében lehetünk, a Kijelentés alapján, hogy Isten a bűnbukásunk és a szellemi halálunk bekövetkeztének pillanatában megszánta a bukott gyermekeit, és még kézbe vett bennünket!… Ennek lett a következménye és számunkra nyilvánvaló jele az is, hogy mi most hústestben itt lehetünk; mivel Ő testet alkotott nekünk. Urunk a bűnünk törvényes jogi következményét magára átvállalta és Krisztusban kifizette. Önként tette le az Ő Életét, már „ott”, még a „tér és idő világának” a létrehozása előtt. A bűn zsoldja: halál! (Rm. 6,23.) Ő halt meg a jogosan halálra ítélt helyett! (thanató apothanein: „halálnak halálával” I.Móz.2,17, ami messze nem azonos a testi elhunyással; bár itt ebben az „árnyék-világban” ezt nevezik halálnak –az elhunyást–, holott ez csak az árnyéka annak!) Mivel azonban Őneki nem volt bűne, a Halál Őt nem tarthatta a fogságában, minket azonban igen. A Szabadító önfeláldozása nélkül már most mi sem itt lennénk, hanem a pokolban!…

Istennek ezeket a döntően fontos és hatalmas tetteit már elsők között szükséges, hogy hittel megértsük és a szívünkkel is megragadjuk, mivel Ő is ezzel kezdi a nekünk leadott kijelentését a Bibliánk első lapjain. A továbbiakban pedig abban kell –lehet– az élet igazi értelmét és célját megtalálnunk, amiben azt a mindeneket és mindnyájunkat megteremtő és éltető Hatalmas Isten eldöntötte, és életünk „programjául” meghatározta! Amíg ezt a felismerést nem teszi valaki magára nézve kötelezőnek, addig –látszólag önfejűen, valójában pedig a vesztő-szellem félrevezetett foglyaként– „vakon” és céltalanul tévelyeg!… (Ésa.53,6; Zsolt.119,176.) Itt olyan örök sorsunkat eldöntő kérdések vannak elénk adva, amikre az Isten-telen, Őtőle elszakadt ember nem képes megfelelni. Ilyen, egyszerűnek látszó pl. a „ki vagy?” kérdés, amiben ma már a földlakók döntő többsége csupa merő téves ismerettel bír, abban megnyugodva, és a Vesztő –valamint az ő eszközei– által megnyugtatva. (I.Ján.5,19.)  A Bűn, valamennyiünket a saját maga bűnesete, minden eredetileg igen jó vonást, ismeretet és képességet is tönkretett és kiégetett bennünk: „ott szellemi agymosás” történt!… Az az „öntudat” és biztonságérzés, ami a lelkeket itt uralja, mind alulrólvaló és alaptalan!… Csak addig létezhet, ameddig Isten hosszútűrése még vár, Haza vár bennünket!… (II.Pét.3,9.)   

Diabolos –akire hallgattunk az Édenben– bekerült „Emberlélek városába”, és az ő romboló tervének megfelelően igyekezett és azóta is igyekszik azt az ő képére és hasonlatosságára átalakítani; Saddai „képét” –az eredeti IGEN JÓ Isten-képmást– pedig meggyalázni és sárba taposni az emberben; és azon keresztül a környezetében is!… Így ma már a szellemileg „halott”, „elkábított” Emberlélek válogatás nélkül adoptálja a Sátántól átvett gondolatokat, s a bűnre csábító vágyakat, terveket a rombolásra és pusztításra; a maga saját ötleteinek tekintve az ördög sugalmait. Ebben az állapotában már könnyű volt beleszuggerálni az emberbe azt is, hogy: „te csak az vagy és csak annyi vagy, akinek látod és gondolod magadat”.  Ennek eredménye, hogy ma a legtöbb földlakó azonosítja és összetéveszti magát a bölcső és koporsó között magán viselt „ruhájával”, a testével! A „Pre fall” –a bűneset előtti, valamint a koporsó utáni lét– felől pedig szó se legyen, s ezért az már hamistanításnak minősíttetett!; annak képviselője vagy hirdetője pedig üldözendő hamistanítónak van kikiáltva, aki nem méltó arra sem, hogy éljen! (Csel.22,1-22.) Ez nem csak a Paulos-szá lett Saulus-szal történt meg, hanem az Úr Jézussal és minden Őt igazán követővel is; amint Ő ezt előre megmondta: Ján.15,20-21.) Egy kis külsőséges magaválasztotta Istentisztelet még elmegy, de ezzel meg is történik a lelket elaltató megnyugtatás!…

Mit mond erről az Ige a „jó”, lelki vallásos hívőknek: „Ti az ördög-atyától valók vagytok , és annak akaratát akarjátok cselekedni; az gyilkos…”, „aki azért jön, hogy meglopjon, megöljön és elpusztítson” (Ján.8,44. Ján.10,10.) „Mérges kígyók (az „őskígyó”) fajzatai!…” (Mt.3,1-12.)   Az Úr ezt a gonoszt sértő kemény Igét már az Őelőtte elküldetett Ker.Jánoson keresztül is kijelenti minden Őt keresőnek, akit Ő már felkarolt, megszerezve annak a kimenekedés lehetőségét, még mielőtt Ő maga eljött volna. „Hova” akar Ő –a Messiás– eljönni? Abba az Ő tulajdon „lakásába” (Ésa.45,18; I.Kor.3,16-17; II.Kor.6,16; Ef.3,14-17; Jel.21,3.), amivé az „igen jó” embert megteremtette Kezdetben. Csakhogy közben az ember tönkretette magát azzal, hogy „latrok barlangjává” lett, rommá; de amelyet Isten az alapoktól kezdve újjá akar felépíteni! Ezt a munkát pedig csak a régi „sugárfertőzött” romok eltakarításával lehet elkezdeni, minden Ő eszközének is! Erről beszél Ker.János is, amikor a fejszét, a gyökeres megoldást hirdeti, az elengedhetetlenül szükséges JÓ gyümölcsök megtermése céljából. A „karácsonyfa” a ráaggatott gyümölcsökkel, a karácsonyfa képtelen a jó gyümölcs megtermésére képtelen; de a „szelíd MAG” befoganása képessé tehet erre Téged is, ha „felébredsz”, és a vad „koronádat” –mind azzal a bűnnel együtt, amit a téged megrontótól átvettél– hajlandó leszel kárnak és szemétnek ítélni. Ez a mi részünkről előfeltétele annak, hogy valaki „Paulos”-szá –egy Krisztus értelmével megajándékozott új természet részesévé– lehessen! (I.Kor.2,14-16; Fil.3,7-11; Tit.1,1. Ford.)

Láthatjuk már ezekből, hogy milyen „távolra” kerültünk Istentől, hogy a jónak látott bűnök milyen nagyfokú érzéketlenséget képesek előidézni a belső emberben, a szívben és a lélekben egyaránt. A Gonosz által ígért szabadság és örömök mind mulandók és üresek (mint az öncsiklandozás), végük pedig kifosztottság és a pokoli állapot!… Urunk mentő Szeretete ettől és ebből a ránk váró veszedelemből készítette el és ismerteti meg a kimenekülés útját Teveled is! Most, amíg talán (!) még nem késő Hit által belekapaszkodni az Ő ígéretébe!…

Mi „ott”, tiszteletlen és neveletlen módon viselkedve hátat fordítottunk Istennek, a Jóakarónknak! (Jer.2,26-27.) Ő viszont nem fordult el mitőlünk, s ezt be is bizonyította (Csel.14,16-17.), mert mindeddig Jótevőnk volt és gazdagon megajándékozott minden szükségessel, mindhárom szinten. Mi természetesnek vesszük minden Ő ajándékát és meg se köszönjük, csak hálátlan követelődzők vagyunk Ővele szemben! (4 Móz.21,5.) Ez a természetünk a testi Izráel viselkedésében is be van mutatva nekünk, mint „tükörben”. Ezt a „magot” minden földlakó bevette, ”megette” már az Édenben, és az itt levők mindegyike éppen emiatt űzetett ki abból. Azt pedig, hogy az Életre kiválasztottak közül ki, hol, melyik nemzetben és mikor kapjon „jelenést” a „Kegyelem színpadán”, mindezt az EGYEDÜL BÖLCS RENDEZŐ ISTEN döntötte el. (Csel.17,24-31.) Igen nagy horderejű Kijelentést kapott ezek felől Péter és Pál apostol is, ami ott van a te Bibliádban is, okulásunkra! „Isten előtt nincs személyválogatás!”, és „Minden nemzetben kedves Ő előtte az, aki Őt féli!” (Csel.10,34-35.) Az e-földön levők tehát, mint a pótvizsgára bocsátott bukott diákok, megkapják a korábbihoz hasonló „vizsgakérdéseket”: Hogyan és milyennek látja önmagát és Istent, és hogy viszonyul az Ő munkáihoz! Kritizálja-e még az „agyag” a „kerámikust”; a legkisebb szellem-teremtmény (aki még meg is bukott) a szellemek Atyját? Mi ugyanis „ezelőtt” mindezt megtettük!.. (I.Móz.2,18; II.Kor.12,21. 13,2. prohamartanein.)…  

Beláthatjuk, hogy ezzel az Ellenségtől átvett töltöttséggel Istenhez nem lehet közelebb jutnia senkinek, sőt!… Még ha bárki is volt itt a földön, a kegyelmi /próba/idő lejártával az elveszett, Otthonról elcsavargott „tékozló fiú” kizáratik örökre!… AKI MÁSRA HASZNÁLJA FEL A KRISZTUS ÁLTAL az ő számára is MEGSZERZETT  DRÁGA LEHETŐSÉGET, és NEM ARRA AMIRE AZ ADATOTT, vagy anélkül hogy észre venné (Jób 4,20.) „vakon” elmegy mellette: MENTHETETLEN!!!…

Urunk mentő Szeretete azért jelentette ki mindezeket, hogy én, te, ő és mindegyikünk ŐT, A VILÁGOK URÁT ÉS ÉLTETŐJÉT a Kijelentésnek megfelelően ismerjük meg, ezzel telítődjünk be, megtagadva és kivetve minden más korábban bevett hazug ismeretet magunkból! Ez szükséges ahhoz, hogy mint megvilágosított zarándokok, nyomorult bénák és vakok, Őhozzá, A GYÓGYÍTÓHOZ meneküljünk!…

BL

Od’adtam életem

1. Od’adtam életem, kiontám vérem én, Istent békíteni javadra ezt tevém. Od’adtam életem, mit adsz te énnekem? 

2. Örök fényből jövék, elhagyva trónomat, Mint szolga szenvedék gúny s megvetés alatt. Mind érted tettem ezt. Te értem mit teszesz?

3. Hordoztam a tövist, kín s gondnak martalék, Kiittam a kehelyt, halálig hű valék. Te érted tűrtem el, mit tűrsz te értem el?

4. Önként ajánlva föl Bűnöd bocsánatát, Üdvöt, békét neked Őrök kegyelmet ad. Mind ezt adom neked: Add nékem szívedet!

Amióta a testi szemmel láthatató hústestében a „belső” ember itt tartózkodik a földön, végig nyitott kérdés számára mindaz amit a szemével lát, valamint ezeknek a valóság világának megfelelő értelmezése.  Fontos, hogy Istennek minden tettét, s ebben a mi életkörülményeink rendezését is jónak és célravezetőnek lássuk a magunk számára, mivel mi csak hálásak lehetünk Urunknak, hogy azok után, amiket én, te, ő a „múltunkban” elkövettünk, Ő a MÁ-ban még egy új kezdetben részesít minket. Ahhoz azonban, hogy a „ma” dolgait megérthessük, okvetlenül szükséges az előzmények megismerése, mivel törvényszerű szoros (ok-okozati) kapcsolat van a „tegnap” és a „ma” dolgai között. (I.Móz.8,22.) Amit tegnap vetettünk, ma azt aratjuk, amit ma teszünk vagy nem teszünk meg, annak az elkerülhetetlen következményeit holnap kapjuk meg! (Gal.6,7-8.) Ezt a TÖRVÉNYT már itt az árnyékvilágban mindenki megtapasztalhatja, kicsiben-nagyban egyaránt.

Ennek az itteni „bábeli” állapotunknak az okát is a „tegnapban” kell felismernünk, mivel mi ezt „ott” szereztük be magunknak A KIJELENTÉS SZERINT. (Hos.6,7.) Emberektől –vagy azoknak bármelyik „szervezetétől” is– ezek felől hiába érdeklődsz, akármilyen nagy is valaki itt, mivel ő is csak egy kis tehetetlen állatka testéhez hasonlóban, teljes emlékezetet vesztett tudatlanságban került ide e számára ismeretlen földi létbe. Azt, hogy „honnan jött” ide, „hová megy” el innen, hogy „miért van itt”, a szüleitől, vagy bárkitől hiába kérdezi, mivel ők maguk is csak a bölcsőtől a koporsóig látnak. Mindazok akik itt hústestben megjelenhetnek, még az önmaguk kilétét sem ismerik, így csak gondolkodás nélkül tudomásul veszik mindazt, amivel a világ szelleme betölti őket. Ezek után a náluk megfogant hústestbe helyezett rájuk bízottaknak is többnyire csak a földi test, fizikai életének elindításában képesek segíteni, tovább nem! Azonban a hármasság és a továbbmenés sorsdöntő fontosságát, és a messze célt is meg kell még mutatnunk, nem tévesztve szem elől azt sem, ami az idők folyamán már eddig kijelentetett számunkra! (V.Móz.29,29; Ján.3,1-7.) Mindnyájunk célbajutásának ezt az elengedhetetlen feltételét, a mennyei világ igényét, Urunk „Izráel tanítójának”, a teológus hittantanárnak jelenti ki, hogy ez által én, te, ő és minden „pásztorjelölt” számolhasson vele!! (Jn. 3,3.) Ha ezt én, te, ő elmulasztjuk, akkor csak az „atyáinktól átvett hiábavaló életet” tudjuk átadni a ránk bízottaknak, félrevezetve őket is azzal!…(I.Pét.1,17-18.)  Ezért kapjuk az intelmet: „Lásd meg a sötétséget…!”, éspedig  első sorban magadban! (Ésa.60,1-2. Itt az Idu- szó „lásd” helyett „íme”-nek van fordítva, ami éppen az Ige „élét” veszi el!)…

Fontos tehát, hogy HIT által együtt-lássuk mindazt, amit Isten megíratott mindannyiunk számára, akiket Ő a rémségessé lett állapotunkból kiemelt és előszólított! (Ezék.28,19. Róm.4,17.)…  Mi, akik már és még hústestben itt lehetünk, előzőleg mind bevettük és megettük a lázadó Gonosz magját, aki Istennek és minden Rendnek is az ellensége (Csel.13,10.) Ezt a „mag”-ot vette be minden bűnbe esett ember, és ez burjánzik most is az emberlelkekben egymás kihasználására és elpusztítására. A Vesztő örömére!… Vágnivaló sötétségben leledzik itt minden emberlélek, de ma még Hit által feleszmélhet és kimenekülhet mindenki, aki végre már nem csak szájjal mondja (akárhányszor is!), hogy „Legyen meg a te akaratod”, hanem valóban az iránta jóakaró Istennek akar engedni, engedelmeskedni. A felébredés és Isten oldalára „átállás” csak itt, a „Kegyelem színpadán” lehetséges nekünk, amelyre mi egyszer az örökkévalóságban  egy biyonyos időre, bölcsőtől-koporsóig, „pótvizsgára” felhozattunk! Mert a világokat teremtő Isten a Logos, az Ige által (!) nem ok és cél nélkül hozta létre a „tér és idő világát”, és az anyaméhben atomokból csodaként felépített látható anyagi testünket, hanem mert Ő Atyánk maradt, és megszánta a bukott „gyermekeit”.  Istennek ez a mindnyájunk sorsát és a földi életprogramját is ismertető Kijelentése egyik „hűnek  ítélt” szolgáján keresztül íratott le (I.Tim.1,12.), hogy ő egy arra alkalmassá tett nyelven leírva (görög LXX), és minden nép nyelvére lefordítva ismertté tétessen minden a földre felhozott ember számára. (Csel.17,24-31.) Nagy baj és súlyos mulasztás, hogy ezt, a mi „kottánkat” nem vesszük igénybe, hanem ezzel szemben a Diabolos sípjára táncolunk!… (J.Bunyan használta ezt a képet a Diabolos által megszállt Emberlélek állapotáról. Az ő szeme nyittatott meg már 400 évvel ezelőtt, és le is írta, hogy ez a felismertetés még sok tévelygőnek segítségül lehessen.)  De meddig, és mi lesz majd utoljára?  (Jer.5,31.) Mert az egész teremtettség számára még az is kijelentetett, hogy „Elvégezett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután az ítélet!” (Zsid.9,27. 12,25-27.)

Isten Uralmában mindenki élő, élénk, aktív, munkaképes; így a velük „közös Nevezőre jutáshoz” minekünk is mindenek előtt a Gyógyítóra, gyógyításra van szükségünk!  A baját, a betegségét a bűnével együtt mindenki maga szerezte be magának a belső emberében (szívében-lelkében); ki többet, ki kevesebbet. Nem egyformán merült bele mindenki a bűnbe, a Sátán mélységeibe, de a start a „jég”-állapotból van minden földi ember számára, mely a minuszban 0-fok alatt még különböző fokú is lehet.  (Jel.2,24.)  

A Kijelentés tájékoztat bennünket a hol-létünkről, és arról a káotikus állapotról, amiben itt találja magát minden  ideszülető. A Biblia, mint „Iránytű” mindenkit el tud igazítani, ha az „útravalóúl kapott értelmét” arra használja, amire az –elszámolási kötelezettséggel, közhaszonra– odaadatott őneki! „Más célra használni a kegyelemajándékot, mint amire az adatott = sikkasztás, paráznaság!”…

„A test lámpása –világossága– a szem.” (Luk.11,34.) Mi, akik itt vagyunk, mind megbuktunk a „látás-vizsgán!” Így szellem szerint „vakokká” lettünk azzal, hogy én, te, ő jó-nak láttuk a gonoszt. „Isten-vakok” lettünk; akik jól tesszük, ha nem bízunk már a magunk „látásában”, sem a „vak-Vezetőkben”!… Urunk, Aki jól látja minden Emberlélek zűrzavaros állapotát, gondoskodott megbízható vezetőről, hogy a KRISZTUSHOZ VEZÉRELTESSÜNK! (Gal.3,24.) Ennek azonban sok ellensége van, belül és kívül is, amiket meg kell harcolnia mindegyikünknek, amíg nem késő!… A hústestből kikerült („meghalt”) és rögtön a pokolban levő „gazdag” már nem képes a hozzátartozóit sem figyelmeztetni az őrájuk is váró veszélyre! (Ésa.30,33.) Egy nagyértékű tanácsot azonban kap, ami nekünk, még itt levőknek szóló figyelmeztetés: Hallgassanak Mózesre és a Prófétákra, akik még itt a Krisztushoz vezérelhetik őket! Luk.16,19-31… Ezt az utat ismerteti meg velünk a Szentírás a mi megmentésünkre!  (II.Pét.1,19-21.) Jól tesszük tehát, ha csak ezt vesszük irányadónak, és nem a könnyebb utat ígérő, alulról való, félrevezető emberi okoskodókat! Ezek –akiket a Tévelyítő a saját eszközeiként használ– ugyanis olyanok, mint akik Pál apostolt, munkatársait is és a követőiket is „szektások”-nak nevezték; miközben éppen ők azok, akik letértek az Igazság útjáról! (Ap.Csel. 24,14; 28,22.)

Itt most valamennyien abban a kegyelemben részesülünk, egyénenként mindenki(!) –amíg el nem játsza, és a bűneivel végképpen ki nem égeti magát valaki, hanem az útravalóul kapott felfogóképességét, a szíve Istenre hangolt rezgőkörét arra használja fel, amire az adatott–, hogy az örök kárhozattól megmentve: megbéküljünk Istennel!… Ennek útja az, amelyen Krisztus a Jézusban végigment, és most minden látni vágyó „vakot” mentő szeretettel hív az Ő követésére. Mi –mind az itteniek– ilyenekké lettünk:   nyomorult bénák és vakok vagyunk, akik életünk elfolyt idejében a pogányok módján éltünk, míg megtalált a JÓ Pásztor és maga elé emelt, hogy hamisítatlan tejjel táplálva ráébresszen a „hollétünkre” (valóság világa szerinti állapotunkra) engem is, Téged is (amint Jóbbal is megtette Jób 32,1-37,23; 38,1-41,34; 42,1-6) oda, ahonnan startolnunk lehet Ő általa és az Ő „terhére”! Adja meg Isten a más belátás kegyelemajándékát, hogy TELJES SZÍVÜNKKEL LEHESSÜNK HÁLÁSAK Őneki mindezért!

BL

   Egy Zarándok-ének:  81.

1.  Hazafelé tart szüntelen a keskeny út kis nyája, Nincs e világban idelenn maradandó hazája. Vándor! Mi vágy kötné ide? Csak hazasóvárgó szíve, Egyebe nincs a földön.

2.  Hazája fenn a mennybe’ van, Ragyogva várja távol. Siet feléje untalan, e holt, hiú világból. Ott fénylik már a tiszta part, az útja egyre arra tart,  És arra vonja vágya.

3.  De ez az út merő tövis. Szoros kapu a kezdet, szorongatásba, harcba visz, ád könnyet és keservet. Rajt’ akadály ezernyi vár: szakadék, láp, hegy, völgy, mocsár, ahányat lép a vándor.

4.  Az ellenség is lesben  áll és győzedelmet vészen, Hogyha egy vándort nem talál a bátor harcra készen. Sötéten zúg a rengeteg, hogy vándorok tévedjenek  veszélybe vad viharban.

5.  Ó drága Jézus, nézz le ránk  irgalmazó szemeddel! Ki más felé sóhajtanánk? Ügyünket, Ó, Te vedd fel! Te látod mind a vészeket, hallod ha zúg a fergeteg, tudod ha jő a ellen.

6.  Mi gyarló földi vándorok kiáltunk, Jézus, hozzád. Nyomorult bénák és vakok, keressük fényes orcád. Tekints le ránk, szánj meg, Urunk! Nincsen erőnk, ó, nem tudunk a szent ösvényen járni!

 A Kijelentésből tudhatjuk, hogy ezt a kérdést maga a Teremtő Isten tette fel az embernek a tragédiánk, a bűnbe esés pillanataiban, de erre igaz és elfogadható választ se én, se te, se ő, mindeddig nem adtunk. „Ott” (amikor ez a tér és idő világa még nem is létezett: Hós.6,7.) csak mellébeszélés, mások okolása történt; a felelősséget, a saját „Keresztet” egyikünk se vállalta.

Te, aki hallgatod, vagy olvasod e sorokat −remélhetőleg− már nem szorulsz meggyőzetésre arról, hogy azt a képekben leíratott bűntényt mi egyénenként követtük el! (Róm.3,23.) Az Újtestamentumban a Kijelentés erről, mint típus-esetről ad tájékoztatást, amikor az Ádám esetének hasonlatosságát említi: Róm.5,14. I.Kor.15,48. Ez tehát a MI BŰNESETÜNK, ami a SZELLEMI HALÁLUNKAT és a Mennyei világból való KIŰZETÉSÜNKET is okozta. (I.Móz.3. Ezék.28.)… És ekkor, „a kellő pillanatban” (Róm.5,6.) egy NAGY CSODA TÖRTÉNT: Isten Atyai szíve megszánta a pokolba zuhanó bukottakat, és megszerezte a visszajutás lehetőségét az egyenként kiválasztottak számára! Ezek közé tartozol Te is, mindazokkal együtt, akiknek Ő testet alkotott; hogy abban mindenikünk teljesíthesse a vállalt fogadalmát, hogy itt „pótvizsgát” tehessünk. (Zsolt.50,14-15.)

Számunkra   m o s t   a  MÁ-ban adatik meg ez a kegyelem −egyszer az örökkévalóságban (!), amíg Ő itt tart téged is (!) ebben a kegyelemből kapott hústestedben−: a józan, meggondolt „életpálya-választás”, a „kijózanodás”és az értelmesen cselekvés lehetőségével! A folyamatos éltetésre, és az Ő „Józanító Szellemére” nekünk az Igének megfelelően, napjainknak mind a 24 órájában folyamatosan szükségünk van! Mivel ettől függ, hogy „hol” töltöd te is az örökkévalóságot!?…  A „gazdag” számára ugyanis, aki itt nem számolja fel a maga vélt gazdagságát (Luk.14,33. Jel 3,17.), ez a kötelező felébredés (feltámadás) a test elhunyása után már csak a pokolban történhet meg, amelyből többé már senkinek sincsen lehetősége az ÉLET-oldalra átjutni!  (Luk.16,19-31.) Ma még azonban lehet a Kijelentés szerint, de csak a „Teljes Írás” útmutatása alapján!…  A „zarándoknak” ehhez mindvégig szükséges magát megvédenie minden már korábban bevett −könnyebb utat ígérő− hazug hamis tanítástól is!  A Vesztőnek ugyanis megengedtetett, hogy az őtőle menekülő emberlelkekre „lövöldözhessen”, azok hitének kipróbálására. Urunk viszont a támadásokkal szemben védőfegyverzetről is gondoskodott számunkra, melyből már maga a HIT PAJZSA is elég ahhoz, hogy a támadó ördögnek minden félrevezető mérgezett nyilát (még ha az általa „igének” neveztetik is, holott nem az!) hatástalanítsa! (Ef.6,11-16-18.). Megvilágosításként a testben megjelent Isten (I.Tim.3,16.) még ezt is kijelentette: „Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek!” (Ján.15,5.) Ez mindenkire vonatkozik az egész teremtettségben, így a Vesztőre is. Így tehát mi is, csak az Ő erejét kihasználva követhettük el még a bűneinket is!…  

 „Timotheos”-nak −és a „Timotheos jelölteknek”− ilyen biztatás is szól: „Harcold meg a hitnek szép harcát, nyerd el az örök életet…!” (I.Tim.6,12.) Ezt szükséges minden Hazainduló emberléleknek „élesben” megharcolnia ahhoz, hogy végre önmagát, a maga „ki-létét” és „hol-létét” is, a Valóságnak megfelelően megismerhesse!…   A harca során mindenki maga meggyőződhet arról, hogy „kicsoda”, hogy „hol” va,n és hogy ki vagy mi lakik benne. Így már nem kell tovább tévelyegnie. Ha ezt hittel, bűnbánattal és élni-akarással elismeri, akkor megtalálta a „Start-helyét”, ahonnan az értelem meggyőződésével megalapozottan elindulhat. Sokan járhatnak és járnak ezen az úton −jóhiszeműen, de nem a starthelyről elindulva−, s így a „Zsűri” azokat egyáltalán nem is minősítheti, mivel nem volt szabályos már a benevezésnél sem… (II.Tim.2,5.) Esetleg csak a „Futottak még” rovatban jegyezhetik meg őket…     

 A „felderítés” −önmagunknak a valóságszerinti fel-és elismerése− itt és most elvégzendő feladat számunkra!  Nem mehet ez „simán” senkinél, mivel mindaz a tudás és ismeret, amivel eleddig rendelkezünk, az mind téves, hazug és alaptalan! Ehhez még külön tehertétel az is, hogy a jót és gonoszt elbíráló képesség is beteg, megbízhatatlan bennünk!   Urunk emiatt adja ezt a tanácsot: „A magad értelmére ne támaszkodj!” (Péld.3,5-7.) A „hordó” tartalma már „ott” az Édenben, annál a „redszerváltozásnál” kicserélődött Emberlélekben, Diabolosnak és az ő „szennyes hadának” a bevonulásával! Amit a megnyílt szemű J. Bunyan még így is bemutat okulásunkra, hogy itt minden „Emberlélek a Diabolos sípjára táncol!”…  Isten amit kijelent valakinek valahol, a föld bármelyik országában bárkin keresztül, azt Ő, mint VILÁGOSSÁGOT adta és adja, KÖZCÉLRA, a „sötét föld” SZÁMÁRA! (I.Móz.1,15. 17. És.26,9 Ford. 12,5: „adjátok tudtára ezt az egész földnek!”- mondja).

Nekünk tehát azokat, mint kegyelemajándékokat át kell venn,i és a Küldő akaratának megfelelően hasznosítani, gyarapítani! (Róm.12,6 Ford.);  nem pedig elásni a földbe, a jegyzetbe…

Egyik igen veszélyes csapdája a Vesztőnek (amit minden vándor elé kihelyez az útja során), hogy egy idő után az a messze Célra néző józanságot elveszítve „elaludjon”, s azt „higgye, hogy ez már elég őneki az üdvösséghez”… Ez a testies üdvbizonyosság, ami életveszélyes!  − J. B. képeivel: Amikor a „Zarándok” útközben elszunnyadt, az „Útiokmányt”, az útra kapott értelmet és éber józanságot kiejtette, és később feleszmélve nem is vett észre s anélkül ment tovább.  Az alvással elvesztett idő azonban hiányzott, s mivel a Nap lement felette, a következő próbás útszakaszt már sötétben kellett megtennie!… Lehet Te is kerültél már ilyen döntési helyzetbe hétköznapjaidban, amikor tanács, világosság és értelem nélkül kerültél egy-egy válaszút, „vizsga” elé. −

„Timotheosnak” viszont (mindenkinek, aki már ebben a Timotheos állapotban van, vagy legalábbis ezt éhezi) ez is megíratott: „Mert nem félelemnek szellemét adott nekünk az Isten, hanem erőnek és szeretetnek és Józanságnak szellemét”: II.Tim.1,7.  A hazug Lázadóhoz átállt, és azzal együttlátóvá lett „elveszett fiú” azonban nem részesülhet ebben a szellemben, a Pünkösdben, amíg megszállottként az ördög akaratát akarja cselekedni! (Ján.8,44.) Amíg azt „látod” jónak, kívánatosnak, amit a Vesztő kínálgat folytonosan, ami a „halálunkat” a levettetésünket okozta (I.Móz.3,6.), addig a vesztő szellem lakik a „hordóban”. Ettől kell MEGSZABADULNUNK, mert LEHETŐSÉGET KAPTUNK rá a más belátásra jutás kegyelemajándékával!  A megtérésnek ez a lehetősége csak itt a földi létünkben használható fel, a pokolban már késő! (Luk.16,23-25.) A KEGYELMI IDŐNK ÉVTIZEDEI ERRE ADATTAK! Ezért kapjuk a józanító figyelmeztetést: „Ma, ha az Ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveteket” Zsid.3,7-8. 15. “Jöjjetek, meneküljetek, hozzám!” (Mt. 11,28-30.)…. Ma még lehet, a Hit által vállalva a Kijelentésben felismerhető ítéletet (mint a Zarándok tette). Most még kegyelme napja van!…  Urunk amikor megdicsőítetten eljön, bűnügyekkel (azok elrendezésével) már nem foglalkozik!… Az afezisre, a bűn elengedésre csak a földi lét adatott (Mt.9,1-8. Mt.6,14-15.).

Urunk ezt az utat készítette el megmentésünkre −az Édenben elbukott súlyos károkozók, de kegyelemből az Életre kiválasztottak számára −. Használjuk jó-ra a nekünk adatott drága lehetőséget!…

BL

Ének 84.

1. Hogyha éltünk vándorútja néha sötét völgybe tér, Jézus ott se hagy magunkra, szava bíztat: jer, ne félj! Megterheltek, jöjjetek, Újuljon meg lelketek. Jöjjetek, ti megfáradtak, Találjatok nyugodalmat.
2. Ti, kiket az élet terhel, aggasztanak a bajok, Kebletekből este-reggel Szállnak nehéz sóhajok; Sorsotok bár mostoha, Isten nem hagy el soha. Jöjjetek, ti, megfáradtak, találjatok nyugodalmat
3. Kiket nyom a vétek súlya, a bűn miatt betegek, Azokat is Jézus hívja: Megterheltek, jöjjetek! A bűnösnek kegyelem az én elégtételem. Jöjjetek, ti megfáradtak, Találjatok nyugodalmat.
4. Megfáradtak, megterheltek, csak énhozzám jöjjetek. Élő hittel, bízva jertek, és megújul lelketek! Kik az Istent szeretik, Javukra lesz az nekik, Jöjjetek, ti megfáradtak, Találjatok nyugodalmat!

Ennyi előzmény és Kijelentés után, amikben Ő már eddig részesített bennünket, hasznos lenne összegezni a kapottakat, hogy azok a méltó helyükre kerüljenek bennünk, és továbbléphessünk. Az Élet útján nincsen megállás, az áldás: folytonos gyarapodás és növekedés! A fa évgyűrüjében a fekete vonulat éppen annak a téli álma alatt létesül. „Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom” −mondja a Fiú− mindig, minden korokban… (Ján.5,17.) Képül kapjuk a fogságból kiszabaduló Izráel templom-építését is, melyet az ellenség folyton meg akar akadályozni. (Ld: Esdrás, Nehémiás könyveit.)  Minekünk is, így Neked is, Testvér, fel kell épülni romjainkból „szellemi házzá, szent papsággá” ahhoz, hogy a felviendő áldozatunk −saját önmagunk− elfogadható lehessen! (I.Pét.2,5.)  Az erős, erőszakos, öntelt „Kain” természetű ember áldozata (amíg a Kain útján mégy) nem fogadható el. (I.Móz.4,3-5.) Gyökeres, szívbeli változásra van szükség; mert a lelki „marokköpés” képtelen a Jó Pásztor Szellemét pótolni. Az új élet −az „új ének”− megtanulásának útja, módja van: Jel.14,1-3. Csak a kapott „útravaló”, az „Ábel” természet felgerjesztése, és a „Kain” természet kétvállra fektetése tesz, tehet alkalmassá erre! Az Isten Uralmában levők a Jó Pásztor Szellemének vezetésével mind ilyenek, és a Haza jutáshoz mi mindannyian erre kaptuk a Szellem zálogát  (II.Kor.4,16-5,9.), és most a „szent háború” megvívásának lehetőségét. Ef 6,12. Erre bíztatnak, buzdítanak azok is, akik már győztesekként kerültek ki e nemes harcból: II.Tim.4,5-8.

Nekünk, akik Isten irgalmából hústestben itt lehetünk, az első dolgunk: ráébredni a valóságra. Ez első hallásra, olvasatra azért is olyan nehéz feladat, mivel mi −a kegyelem színpadán levők− valamennyien, már tegnap felülttettünk a magas lóra, és ez meg is felelt a gusztusunknak. (Úgy látta…, hogy JÓ: I.Móz.3,6.!)  Ez a helyzet, állapot az, amivel most itt a harcmezőn, ezen a világon szembe találjuk magunkat: Isten törvényének igazságos ítéletével, és a magunk romlott természete harcával. (Róm.7,21-25.) Ebben a harcban dől el, hogy „hol” töltöd az örökkévalóságot; aszerint, hogy a más belátás kegyelem-ajándékát kérve és megkapva, beismered-e, vállalod-e tettedet, amit „ott” (Hos.7,6.), a besötétedésünk miatt nem vállalt egyikünk sem!… (Jer.8,6.)

Ebben az általunk előidézett tragikus vészhelyzetben Isten hatalmasan cselekedett; amit nekünk −érdekelteknek− illene nagyon felértékelnünk! Az I.Móz.3,13 és 14 között: a kellő pillanatban −kairosban−, tehát még a kronos (a tér és idő világa) létele előtt. (Róm.5,6-8. Jel.13,8.) Ő  megszánta a bukottakat, és egyeseket kiemelt közülük, halálra ítéltek közül. Ezek vagyunk mi, akiknek Ő A VÉRE ÁRÁN megszerezte a „kijózanodás” és visszajutás lehetőségét az Atyához. Akinek Ő hústestet alkotott, az mind erre a célra kapta: hogy a halálból az Életre jusson!… Jer.2,31.  Ezekről, az Ő tetteiről adatott Kijelentés, és még arról is, ahogy Ő megvalósította azt, ami lehetetlen.

Nem valami más Isten jelent meg a Fiúban, hisz EGY az Isten, hanem az egy igaz Istennek a Szeretete, az üdvözítő kegyelme jelent meg, mint „személy”. Harározott céllal jelent meg az Üdvözítő; fontos, nagy horderejű és hatalmas célkitűzése az Isten Szeretetének jelent meg a Fiúban, Aki dolgavégeztével visszamegy az Atyába, és megint az Isten lesz minden mindenben! I.Kor.15,21-28. Csak előbb „foglyokat” ejt, és ilyen „foglyul ejtetteket” visz magával. Ef.4,8-10. Addig kell uralkodnia, míg minden a lábai alá vettetik I.Kor.15,25; addig kell, hogy az Atya jobbján üljön. Addig kell, hogy az Egy, örök és igaz Isten külön személyként munkálkodjék az Atya, a Fiú és a szent Szellem „személyében”. Nem ment még be az Ő nyugodalmába, mivel megrontotta az ember a „hetedik napot”, amit pedig Isten megszentelt. „Én és az Atya egy vagyunk!” Ján.10,30. „Aki engem látott, az látta az Atyát!” Ján 14,9.− mondja Jézus.

A reménytelen helyzetben megjelent a Fiú, mint „Melkisédek rendje szerint való örök Főpap”, és a bűnösökért imádkozott! Ésa.53,12. Megjelent, mint „Engesztelő Áldozat” a bűnökért, mint „Áldozati Bárány”, Aki megöletett. Megjelent, mint „Váltságdíj”, az ördög, bűn és halál rabságában sínylődő rabszolgák, foglyok kiszabadításáért fizetendő váltságdíjként, hogy életével kifizesse az Isten igazságát −a bűn és halál törvényét−, hogy ehelyett az Isten igazságossága (dikaiosüné) nyilvánulhasson meg a világban. Ezeket a szegény nyomorult rabokat nem lehet megváltani aranyon, vagy ezüstön, hanem csak drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen Bárányén −a Krisztusén−, aki el volt ugyan rendelve a „világ levettetése előtt” (pro katabolés kosmou), megjelent pedig az idők végén ti érettetek. (I.Pét.1,19-20.)

Megjelent, mint ”Jó Pásztor”, aki élete árán is meg akarja menteni az eltévelyedett, mélységbe zuhant juhait (Ján.10,11-18.); megjelent mint igaz Barát, aki életét adja barátaiért, csak hogy azok élethez jussanak (Ján.15,13-16.); megjelent a drága Főpap, és esedezik értünk, bűnösökért. Önmagát kínálta fel engesztelő áldozatul, váltságdíjul. Hajlandó volt bűnné és átokká lenni a bűnösökért és átkozottakért, hogy azok ne legyenek többé átkozottak. Könyörgött a világ salakjáért, hamujáért, szemétjéért, kivetettjeiért, hogy azokat a tulajdon élete árán megválthassa. A „Szerelmetes”, akiben az Atya gyönyörködött, hajlandó volt eltaszítottá lenni az imádott Atyától, csakhogy a bűnösök visszafogadottak legyenek… Óh, Szeretet!!!

Mi mindenre képes a Szeretet!… Az Atya szeret… Szereti az Ő Egyszülöttét, Egyetlenét, de szereti a gonosz bűnös ember-gyermekeit is: szereti a világot… Ez a két ellentétes tárgyú és irányú szeretet rettenetes viharral dúl a szerető Atyai szívben. Ezt is szereti, azokat is szereti. Ha a Fiút nem adja oda erre a gyalázattal járó rettenetes szerepre, azok fognak elveszni; ha a Fiút odaadja, akkor azok igaz hogy megmentetnek, de a Fiút veszíti el, adja oda gyalázatra, kárhozatra. Ilyen rettenetes csatát csak Isten szíve bírhatott ki … ha ugyan meg nem szakadt bele… Mit tudjuk azt mi?!…

Az Atya előtt könyörög szerelmetes Egyszülötte, az Egyetlenegye, akit szeret, akiben mindig csak gyönyörűsége volt, aki az Ő dicsőségének a kisugárzása, ama Szerelmetes… Vállalja otthagyni Isteni dicsőségét, megüresítve önmagát szolgai formát hajlandó felvenni, emberré hajlandó lenni az Isten, mert szeret… A „gyönyörűségesből” hajlandó emberektől is megvetetté, rúttá lenni, szenvedést, gyalázatot, keresztet szenvedni, mert szeret… Hajlandó bűnné és átokká lenni, az Atyától eltaszítottá, elhagyatottá lenni, kárhozatra menni, mindent odahagyni, mert szeret! …

Az áldott Főpap nagyon nagyon tudhatott esedezni értünk, mert végre győzött: az Atya odaadta Őt… „Mert úgy szerette Isten a világot (kosmos), hogy Egyszülött Fiát adta, hogy ha valaki hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen!” Ján.3,16. Ez a KEGYELEM törvénye! Ez a kimenekedés útja a törvény átkából. Győzött a Fiú és győzött az Atya emberszeretete: „De amikor a  jóakarata és az ember-szeretete megjelent az Üdvözítőnek, a mi Istenünknek, nem az igazságosságnak cselekedeteiből, amelyeket mi cselekedtünk, hanem az Ő tulajdon irgalmassága szerint szabadított meg minket az újjászületésnek fürdője és a szent Szellemnek megújítása által, akit kitöltött mireánk gazdagon Jézus Krisztus a mi Üdvözítőnk által, hogy megigazultakká legyünk, s ama további kegyelméből, mint reménység szerinti örökösök részesüljünk örök életben!” Tit.3,4-7. „És az Ő teljességéből vettünk mindnyájan kegyelmet kegyelemre. Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem és az igazság Jézus Krisztus által lett!” Ján.1,16-17.

Hát ezt cselekedte a Fiú! Kikönyörögte az Atyától a levetett szemetet, a bűnbeesett embereket, hogy élete árán ismét élővé tegye a holtakat. Ez egy csodálatos Főpap! A Törvény, az igazság ítélete azt mondta: Hamuvá tevélek a földön… rémségessé lettél, s többé örökké nem leszel. Ez.28,19; de a Főpap még ezek után is elmondhatja: „Megjelentettem a Te nevedet (Lényegaz embereknek, akiket e világból nékem adtál: a tieid voltak és nékem adtad azokat” ) II.Móz.33,19. 34,5-7; Ján.17,6. A KEGYELEM lett általa, és az emberekhez jóakarat a törvény szigora helyett. Ezt művelte a Szeretet! Mert Isten SZERETET!   I.Ján.4,8.

BL 

Ének: (30).

l. Azt az éltet vágyom élni, hol üdvöm lelem; Küzdni egyre, nem henyélni, míg el nem nyerem. Bűn habár megtántorít, Szent Igéd így bátorít: Meg ne restülj, törj keresztül! Ég jutalma int!

2. Elhívatva állni majd a trónnak lépcsején, Úgy futok, hogy elmaradva kárt ne valljak én. Elveszíti szent jogát, nem nyer égi koronát, Aki késve, hátranézve hagyja el magát.

3. Csak a Célra nézzen arcom, mely felé török. Jézus támogass a harcban hogyha gyengülök. Vonj, ha csábít a világ, Vígasztalj meg hogyha bánt. Szent kegyelmed úgy vezethet, nincs mi nékem árt!

4. Vonj, hogy el ne essem én itt még a cél előtt. Lelkem érzi gyöngeségit, Tőled vár erőt. S mert Igéd éltet szerez, Szellemtől szív ébredezz! Célt, ha érek, zeng az ének: Isten műve ez!”          

Ugyan mi szükségem van nekem még emlékeztetésre, kérdezheted Te, aki már olyan jól beágyaztad magad és elrendezkedtél a kis szűk körletedben a földön!?… De mint klinikai halálból ébredező, ha már az Ige munkája által kezdünk eszmélkedni az „Intenzív Osztályon”, kell, hogy a Világosságban egyre többet megértsünk és felfogjunk az Örökkévalóságnak megfelelően!… Urunk, Aki megszánt és felkarolt bennünket, jól látja mindazt a mesterkedést, amit az ördög folytat, az ő oldalára átállt, „megvakított” és „áthangolt” Emberlelkekben. Tudja, hogy mi lakik az ilyen emberekben (Ján.2,24-25. 8,36-40), amit a jóhiszemű lelki ember még el sem tud képzelni magáról.

Isten pedig ÚR, Aki Atyaként, Úri módon viselkedik még az elfajzott rendetlenné és neveletlenné vált teremtményével szemben is. Ő nem zsarnok-diktátor, hanem olyan VALAKI, Aki nagy-nagy türelemmel még a szabad választásra is lehetőséget szerzett az Ő tévelygő juhának; sőt még annak a kifizethetetlen nagy adósságát is átvállalta magára. A Mal. 3,16-ban pl ezt olvashatjuk: „Az Úr pedig figyelt és hallgatott, és egy Emlékkönyv −Biblion mnémosünou− íratott előtte azok számára, akik bár félik az Urat és becsülik az Ő Nevét, de minden addig birtokolt emléküket elveszítették a bűneset tragédiában. Most viszont, a Biblia alapján, Hit által már Te is képességet kaptál megemlékezni a „múltadról”! Erre az Ige utasít is: Jel.2,5!

Miután Isten Mózesen keresztül −aki hű volt az ő egész házában− távírati stílusban, apokaliptikus képekben leíratta számunkra a teremtés és a „tegnap” dolgait; Mózes a rábízott gyógyíttató munkáját elvégezve elvitetett innen. (Józs.1,1-2.) Igen fontos nekünk, emlékezetvesztett bukott diákoknak megismerni a ránk vonatkozó, rólunk szóló Kijelentés lényegét, mert az Úr ezt is megmondta: „Ha Mózesre és a Prófétákra nem hallgatnak, akkor  az sem győzi meg őket, ha valaki a halottak közül feltámad!”  (Luk.16,19-31.) −a hitetlenségükkel most már örökre menthetetlenné teszik magukat− Urunk a Szentírásban a pokoltól való megmenekülésnek, és az „Igen jó” állapotba való visszajutásnak a lehetőségét és annak a feltételeit ismerteti meg velünk. Tehát amik megírattak, azok mind nekem és Neked szólnak, mindazoknak, akik a bűnük miatt mélységes sötétségbe −amnésia− jutottak, de kegyelemből kiválasztattak az Életre. Amennyiben felismerted és elismerted már a bűnbeesésed lényegét, akkor a JÓ MAG (Lk 8,11. )által részed lehet az új Életre jutásban! De lássuk meg ennek a felszámolandó akadályait is magunkban, ahogy Isten ma egy Prófétáján keresztül megismertet minket azokkal.

Emberlélek −a korábbi igen jó „termőföld”− egy hasznavehetetlen, rossz, kőszerű, letaposott tövises gazos útfél lett az Ige számára! (Luk.8. Ésa.5,1-7.) De ugyan mitől lett ilyenné? Attól, hogy mindenféle jött-ment gondolat, tisztátalan vágy, ábránd −mint a parlagon hagyott senki földjén, mint valami őrízetlen gazdátlan átjáró-házon− ellenőrzés és felügyelet nélkül, gátlástalanul átjárhatott, sőt meg is telepedhetett rajta. A „szép” csábító ábrándoknak nagy tere van a széles úton cél nélkül ténfergő emberekben; azon az úton, ahol ezeket mindent zabla, korlát és fék nélkül „szabadon” el lehet követni. Diabolos, amikor a naggyűlésen szónokol a megszállt Emberlélekben (J.Bunyan: Zarándok útja), éppen ezeket említi jó ajándékokként, amik az ő foglyai vesztét okozzák; és nagy figyelem-elterelést is végez, hogy felelősségre vonás, számadás még gondolatba se kerüljön!… (A 100-as adósnak is ezt súgja: írj ötvenet, írj nyolcvanat.) Amíg Te is jólesően így gondolkodol ezekről, addig a széles úton vagy, „elkábítva”, a Vesztő karjaiban! (I.Ján. 5,19. Ford.)

Az ébredezők azonban emlékeznek! A szellemi ember Hit által emlékezik, és uralkodik ezeken, vigyáz magára és a rábízott „kertre” is. Az emlékezés is kölcsönös, a tükör-törvény alapján. „Akik emlékezetben vannak (ezt koporsónak fordították Ján.5,28), azok meghallják a JÓ PÁSZTORUK szavát, és akik meghallják, azok kijönnek és élnek.” Egy Paulos pl. erről úgy beszél, hogy foglyul kell ejteni minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék Krisztusnak!…(II.Kor. 10,5.)  A keskeny úton való eredményes végigmenéshez ez hozzá tartozik! „Jeruzsálem kőfalának” fel kell épülnie a lézengő diabolisták ellen, mielőtt azok végleg átvennék a romboló uralmukat Emberlélek felett! Ezsdrás, Nehémiás próféták által testileg is bemutattatik az a fal-építés, az a „szent háború”, amelyet minden zarándoknak meg kell vívnia önmagában, a korábban beengedett kedvenc bűneivel szemben! (Neh.4.) Az Új MAG-nak az előkészített jó talajba kell kerülnie! − amihez már segítség is ígértetett: „Kőfalaidra, Jeruzsálem, őrizőket állítottam.” (Ésa.62,6-7.) Ezek az őrizők éjjel-nappal, tehát sem jóban sem rosszban nem hallgatnak, nem maradnak kuka megalkuvók, nem tévesztik szem elől a célt, az óhajt, amiért Uruk ide felhozta őket. (Ján.8,23.) Ez a „Jeruzsálemi” ember már nem tiltakozik Isten igaz ítélete ellen, hanem az értelem meggyőződésével, mint neki az igazság törvénye alapján kijárót, elfogadja azt az ítéletet. (Ésa.26,16. ford. Jer.3,25. Mik.7,7-9.) De Isten ígéretében sem kételkedik hitetlenséggel, Aki ezt az utat és „Menetrendet” is leíratta: (Róm.8,30. I.Kor.15,43.)

Láthatjuk, hogy a Teljes Írásra és a Szellem vezérlésére egyaránt szükségünk van az őrhelyen való megálláshoz!… (Azonban a „lyukas edényekhez” kell az „üstfoltozó” −ha lyukas edény vagyok, kifolyik belőlem minden, meg kell javítani sürgősen−, hogy a kapottak megmaradhassanak bennünk! Különben átokká lesz még az áldás is a kezünkön!… mivelhogy  ez is megíratott: „Átokkal vagytok elátkozva, mégis csaltok engem, a nép egészben.” Mal.3,9.)

Senki ne hagyja magát felültetni a régi „jó pontjai” alapján; ami az ovodás-korban elég volt, az ma már kevés!… Sőt még ez is megíratott: „Ha az igaz elhajol és gonoszt cselekszik, semmi előbbi igazságairól nem lesz emlékezés! ” Ezék.18,21-24.  Csak a lusta, de önmagáról sokat képzelő tanuló képzeli magáról, hogy mert ő már mindazt tudja, és birtokolja ami kijelentetett, s ezért páholyból elítélheti, kárhoztathatja a felebarátait. (Pedig még csak kívülről nyalogatja a befőttes üveget.)

A Szentírás képei, a példázatok minden osztályban, minden állapotban mást, magasabb rendűt mutatnak meg. Pl: „Megmondatott a régieknek; én pedig azt mondom néktek.” (Mt.5,20-48.) Ugyanaz a Bibliaszöveg ma már más, magasabb rendű követelményt is kifejez: Polüpoikilos…  Ezzel minden felnövekvő gyereknek is számolnia kell; így Neked is, testvér, bármilyen „korú” is  vagy! (Ez nem a test korától függ!)…   Az Ige: Ho Logos, aki testté lett, Ő nem jóhiszemű ábrándokat, hanem Logikus Alapot ad az Övéinek!…  

BL

79.

1. Ének. Hány hívő érte el az égi célt, Hű volt, kitartott, harca véget ért.

  Ó, Jézus, áldva légy e szentekért! Halleluja! Halleluja! Halleluja!

2. Kőszáluk, váruk voltál szüntelen, Míg tartott itt lenn a nagy küzdelem,

    Fény voltál, csillag a vak éjjelen. Halleluja! Halleluja! Halleluja!

3. Bár vívná harcát minden gyermeked, Oly híven, bátran, mint e győztesek,

   És velük zengné majd ez éneket: Halleluja! Halleluja! Halleluja! 

4. Mert már itt halljuk, harcon éjen át, Győzelmi ének távol dallamát.

    Új erőt hányszor ez az ének ád: Halleluja! Halleluja! Halleluja!

5. Ó áldott egység, boldog, szent sereg! Míg mi itt küzdünk, ők fenn fénylenek.

     Mind egyek mégis Benned és Veled, Halleluja! Halleluja! Halleluja!

6. Ott zeng az ének, itt még könny pereg, Míg Krisztus napja győz az éj felett,

    És akkor eggyé lesz a két sereg. Halleluja! Halleluja! Halleluja!

7. Jő minden tájról, együtt énekel, És együtt újjong, együtt ünnepel,

    Ó, hálaének, szállj az égbe fel! Halleluja! Halleluja! Halleluja!

Ezek a szavak, mondatok eredetileg a Szent Szellemtől indíttatva írattak le Pál apostol által, tanácsként egy „Timotheos” = Istent tisztelő számára. (Megtérve mi is ilyenekké lehetünk!) Mivel a Kijelentésben mindaz leközöltetett amire most szükségünk van, így már megtudhattuk mindazt, amit Isten a szívünkre akart és akar helyezni a mi megmentésünkre!… Szükséges azonban, hogy a Felülről kapható Világosságot mi ne a magunk eddigiekben belénk nevelt földi, testi-lelki értelmével, értelmezésével akarjuk felfogni; hanem azzal a lelkülettel, azzal a szellemmel, amelyet Isten akar adni nekünk!! (I.Korinthus 2. rész) … E-világ ura vesztő-szellemének a „kovásza” ugyanis már olyannyira átjárta a „földet”, az „Emberlelkeket”, hogy nekünk mindenek előtt arra lehet és kell ráébrednünk, hogy itt súlyos az álruhába bújtatott hamistanítás; a meg-nem-értés, a lényeg félremagyarázása és félreértelmezése történt és történik a nemzedékeken át folyamatosan!… (Jeremiás 23,16-17; II.Péter 2,1-3; Mikeás 7,2-5; Máté 7, 15.) Isten emiatt visszavezet bennünket az Alapokhoz, hogy kiszabadítson a Vesztő hálójából, amelyben az egész föld kerekségét elhitetve tartja! (Jel.12,9.)

A „Romlás városa” és a Mennyei Jeruzsálem közötti útra egyetlen, menekülőket szállító „különvonat” van (János 14,6.) abból a célból, hogy HAZA vihesse azokat, akik a saját bűneik miatt a kárhozat útjára tévelyedtek ugyan, de megelégelték azt, és a korábbi elrontott és Istentől távol elfolyt életüket abbahagyva megtérnek! (Efézus 2,13-18; I.Péter 1,17-21; 4,3; Titus 3,3-5.) De lássuk meg a mi feladatunkat ebben! Ezek döntően fontos óvó figyelmeztetések, néhány pontban felsorolva:

1.     A földi emberektől származó tanács, kijelentés egyike sem megbízható! (Zsoltár 62,10-11; 146,3-4; II.Tim.3, 1-7.)  Ide mindenki egy kis magatehetetlen –emlősállatéhoz hasonló– testben érkezik, semmit sem tudva a saját kilétéről, sem a múltjáról. Akik azután tanítják-nevelik, azoktól is csak a példa útján átvett hiábavalókat tudja magáévá tenni.  Ők ugyanis szintén hasonló tájékozatlanként kerültek ide e létbe, mint a most érkezők. Így tehát valamennyien kész prédái, tehetetlen eszközei lehetünk az itt tomboló vízszintes „szeleknek”!…  

2.     Isten fontos útravalókkal látott el minden e földre megszületett embert. Legnagyobb ajándék számunkra, a bűneset-tragédiánk után, a BÁRÁNY megáldozása volt, ami nélkül mi lázadók többé örökké szóba se kerülhettünk volna!!!… (Ezékiel 28,19.).  Akinek Ő itt kegyelemből hústestet alkotott, nem arra kapták, hogy abban a Vesztőre hallgatva kiéljék magukat, hanem hogy hallják meg és Hit által értsék meg Istent, MEGMENTŐJÜKET! (ApCsel. 14,15; 1Pt.1,1-9.)  

3.     A bűneset következményeként beállt a halál állapota; ez nem egyenlő a megszűnéssel. Szellem-teremtmény nem szűnhet meg. Aki a az Istentől kapott útravalókat (II.Péter 1, 2-4.) nem az ISTENI RENDnek megfelelően használja, megszakad a kapcsolata az Élet Forrásával és sötétségbe, egy még mélyebb létállapotba kerül. Erről is tájékoztat a Szentírás. (Efézus 2,1-5.)

4.     Az elhagyott, elveszített örökkévaló hazánkba, állapotunkba való visszajutáshoz az egyetlen megbízható tanító-nevelő vezérfonál a TELJES ÍRÁS (II.Tim. 3,16-17), mely az anyagi világból vett képeken keresztül mutat rá a láthatatlan szellemi valóságokra, amikkel mindannyiunknak számolnunk kell!…

5.     Ide mindenki szellemileg vakon érkezik, de legalábbis olyan rövidlátóként, hogy simán beveszi az elődöktől és a kortársaktól átvett bölcső és koporsó közt tartó felelőtlen élet elméletét. (I.Mózes 25,32; Ézsaiás 22,13.) Ehelyett a hazajutáshoz az eredeti IGEN JÓ teremtettség megismerése és elismerése, az evilág létele előtti egyénenként elkövetett bűnbeesés és a saját kereszt vállalása szükséges az itteni keskeny zarándok-út eredményes végigjárásához. (Efézus 1,3-4. 5-14.; II.Tim 1,9-10.) A vesztő eszközei tagadják ezeket.

6.     Urunk, a JÓ PÁSZTOR (János 10,1-30.) azonban Felülről való értelemmel (Ef.1,8.) ajándékozza meg az övéit, hogy követhessék Őt, Aki képes kivezetni őket a Sátán istállójából, aki korábban a maga foglyaivá tette őket. Istennek ezt a munkáját az Írás így adja tudtunkra: „…hogy más belátásra (metanoia) jutnának s felismernék a valóságot és magukra eszmélve újra kijózanodhatnának és kimenekülnének az ördögnek a kötélhurokjából, amely által élve megfogattak őtőle, és megkötözötten fogva tartottak az ő kénye-kedvére, az ördög akaratának teljesítésére”. (Ján.8,44; II.Tim.2,25-26. (értelem szerinti ford.)

Láthatjuk az eddigiekből, hogy milyen messzire és mélyre került itt mindenki a maga bűne, gőgje miatt. Ezzel most, mint kárt okozó ellenségeddel kell szembenézned neked is, testvér, a lelked harcában. De amíg még hízeleg a hiúságodnak a magad vélt jósága, nagysága, addig az ördög eszköze vagy, „alvó”, a pokol, a kárhozat útján!… Isten viszont nem a holtaknak, hanem az élőknek az Istene. Az Ő Uralmában nem dróton rángatott bábuk vannak, hanem a Krisztus értelmével bíró, józanság Szellemével megáldottak, mindenki „Timotheos”-ok: akik kiszabadultak a Sátán hálójából. (Zsid.13,23.) Ilyenekké lehet itt mindegyikünk, a gyermeki állapottól elkezdve, és végig kitartva a lélek „szent háborújában”. (II.Tim.3,14-15; Ef. 6,12.) Miből származhat Timotheos? Abból az útravalóból, amivel Urunk mindenkit megajándékozott, akinek Ő az anyaméhben -a MAG csodája által- hústestet alkotott. (Ésa.1,9)

II.Tim.1,5-7: „Megemlékezem a benned levő képmutatás nélküli Hitről, amely benne lakozott először a te nagyanyádban Lóis-ban (Lois: kívánkozás, törekvés valami jobb, nemesebb, üdvösségesebb, hasznosabb, magasabb rendű iránt) és anyádban Eunikében (Euniké, euneiké: jó harc, nemes harc, győzelem, szabályos győzelem, győztes, megkoszorúzott, koszorút nyert); de meg vagyok győződve, hogy tebenned is (benn lakik). Ez okból kifolyólag intőleg emlékeztetlek téged és figyelmeztetlek rá, ne félj tőle s el ne mulaszd újra felszítani és lángra lobbantani a kegyelem ajándékát az Istennek, amely ott van tebenned az én kezeimnek a rátételén keresztül. Mert nem adta nekünk az Isten a félénk gyávaságnak a szellemét, hanem inkább a csodálatos erőnek s hatalmas képességnek, valamint a szeretetnek és higgadt józanságnak a szellemét!” Ez a mindvégig tartó, Hitből való szilárd állhatatosság szükséges a Haza jutásunkhoz!…   

És végül egy nagyon ajánlott Olvasmány: John Bunyan (1650 körül) „A Szent Háború” c. könyve. Legyen ez áldás a te életedben is, Testvér!…

BL

A rálátás a fenti kérdésre, és az ekörül kialakult fogalomzavar tisztázására a világos Kijelentés már több mint hatvan éve ideadatott nekünk. Mivel azonban ez nem hozta meg a várt eredményt nálunk, sőt a sötétség még vaskosabbá nőtt azóta a lelkekben, ezért célszerű, hogy annak néhány alapgondolatát felvillantva önvizsgálatot tartsunk. Elsősorban is a magunk portáján… −egymásra mutogatás és egymás okolása nélkül! Ide a „fegyenctelepre” ugyanis mindenki a maga bűne miatt került, azt mindenkinek magának kell vállalnia és hordoznia. Mt.16,24-26.; Mk.8,34-35.; Luk.9,23.; Luk.14,25-27. és 33. v.   Enélkül −ezt figyelmen kívül hagyva− a vallásosság csak alap nélküli, jóhiszemű önbolondítás!…

Az Urat követni akarónak −tehát minden zarándok-útra indulónak− ezt kell megharcolnia önmagában ahhoz, hogy az Ő tanítványa −oltványa− lehessen!  Mi elvadultunk, de akik ma kegyelemből hústestben itt lehetünk, a „szent háborúnak” ezt a lehetőségét kapjuk ahhoz, hogy Ő általa vezéreltetve vissza, Haza juthassunk. Erre kapjuk az emlékeztetést és a bíztatást is a Szentírásban: Jel.2,5.

Az egyházak szerint túl vagyunk a nehezén. Elmúlt az ünnepes félév, kezdődik az ünneptelen, vagyis a nyári szabadságok ideje. Bibliaórák szünetelnek, eleget tettünk mindennek, úgy gondoljuk; úgy látszik azonban, hogy valójában mégsem úgy van. A múlt században kezdtek gyártani szentháromság-szobrokat. Minden nagyobb városkában megtalálható, a legdíszesebb szobrok ezek. Alakjai: idősebb öregúr, mint Isten; lobogó hajú ifjú, mint Jézus és galamb, mint szent szellem stb. Szétdarabolták az Istent, ez sikerült a darabolóknak. (I Thess.2,1-12.) Azok nyelik be ezt, akik szeretik a hazugságot…

Az Élet vize folyójának négy szakasza van: könyörülő irgalom, hit, remény, szeretet és ez Egy! (Ezék.47.) Isten három személyben jelentette ki magát, hogy rajtunk könyörülhessen. Az Istent csak úgy lehet megismerni, hogy Atya, Fiú és szent Szellem. A Napba nem nézhetünk szabad szemmel, de megfelelő szerszámmal, spektroszkóppal felbonthatjuk fényét a szivárvány színeire. Az Isten sem látható; ha fel nem bontaná magát Atya, Fiú, szent Szellemre, hogyan nézhetnénk belé? 

Az Istent az Ő könyörülő irgalmán keresztül kell nézni. Aki megkóstolta, hogy jóságos az Úr, az láthatja meg az Istent. A könyörülő irgalom az első lépés. (Róm.11,32.). Az Isten az engedetlenség szempontjából minden embert „egy kalap alá” vett, azzal a céllal, hogy mindenkin egyaránt könyörüljön: a választott népen és a pogányokon is. Egy a döntő: engedelmes, vagy engedetlen. A könyörülő irgalom mindenkire egyformán érvényes, mert az Isten így döntötte el. Ő nem személyválogató! Neki kedves az, aki igazságot cselekszik. Könyörülni akar mindenkin. 

A négy folyószakaszból az elsőt, ha elhagyjuk, miből lesz a többi? Van-e olyan folyó, amelynek nincs felső folyása? Nincs. Mindig az a tiszta, a többibe már sok szennyvíz folyik bele. Az Isten szeretete meggyógyítja a beteg „vizeket”. Az Élet vize bemegy oda, ahol arra szükség van. Az Atya, Patér: forrás; belőle kibuggyanó élő víz, amely a forrásból született: a Fiú; ami ebből kibocsáttatik, az a Szent Szellem. Ilyen leleményes. Fiút bocsát ki a forrás. Csak az tud ezen csodálkozni, aki tudja miről van szó!… Szükség néktek „víztől” szűletni! Így mutatja meg magát a háromságban, hogy Belőle van a mindenség, és Őbelé visszatérőleg van a mindenség. Az egész körfolyamat mind Őbenne magában zajlik le.  Hárman tesznek bizonyságot a mennyben, az Atya, az Ige=Fiú és a Szent Szellem; és ez a három egy. Hárman tesznek bizonyságot a földön, a szellem, a víz és a vér; és ez a három is egy. (1János 5,7-8.)

Itt van a Karácsonyi ember, aki testtől született, aki várja a Messiást. Meg is született neki a Messiás, de nem tehet vele semmit, mert nem követi a Bárányt valahova megy; Ő a Kranionra megy, az ember pedig nem veszi át az ítéletet. Így, mint a farizeus, ismeri a törvényt, de nem jár aszerint. Egy ilyen farizeus éjjel elmegy Jézushoz. Ennek az a fontos, hogy mit mond a világ. De −ha fél is és gyáva is− mégis fúrja az oldalát valami kérdés. Hitetlenül áll ott, és Jézus esküvel kezdi beszédét vele. Gennán: nemzés, foganás, szűlés.  A hármat egy szóval fejezi ki, mert mind a hármat együtt értik alatta… Nekünk így kellene látni; ahol szükségünk van az Atyára, ott az Atyát vesszük be; ahol a Fiúra, ott a Fiút; pl. a bűnnél a Fiúra van szükségünk; ahol pedig világosságra, ott a szent Szellemet vehetnénk be az Egy Istenből. A Messiás-váró a Karácsonyt el tudja még fogadni, de az Ő útja tovább, a Kranionra vezet. A „mentsen Isten, Uram”, az a Sátán útja. Aki fél az ítélőszék elé állni, nem megy Őutána. Nekünk vállalni kell a halálra ítélést, mert csak akkor van még remény, hogy van feltámadás! Aki fél, az nem fog „víztől” születni. Húsvét a víztől való születés, Pünkösd a szent Szellem elnyerése. Szükség a 7 hetet számlálni magamnak és Szellemtől születni, és azután elindulni a Szentháromság útján!… Ezeket tanítja az ünneptelen félévben az Isten!

Meg kell tanulnunk, hogyan kell használni a kegyelmi ajándékok közül a hitet. Ezért nem érti Nikodémusz se, nem tudja milyen az újonnan születés. „Én bizonyságot teszek, de nem fogadják el. Csak földiekről szólok és mégsem hiszitek”- mondja az Úr!… A hit nem szűnik meg, amint tanítják, hogy a hit az tudássá lesz. Hitből hitbe is kell lépni (Rm 1,16-17), és a hitre szükség van. De ha nem tanultatok meg a hittel bánni, hogy fogtok hinni, ha a mennyeiekről szólok néktek? (Jn 3, 11-12.)… Példa: a gyerek rollizni kezd tanulni, azután biciklit kap, utána már motorkerékpárt; ez a szellemtől való születés, nem kell már taposni, de vezetni kell tudni Oda, ahova az Isten Szelleme vezérel. Hiába vagyok írástudó, nem mehetek be, ha el nem rejtőzöm Őbelé! Csak ha úgy élek, mint Ő, ha úgy járok, mint Ő, ha az az indulat lesz bennem is, mint Benne; ha meghaltam Vele és feltámadok Vele. Különben senki nem mehet be!! Ezt megmondja az első leckén a Pünkösd után. Akinek még Húsvétja sem volt, annak nem lehet Pünkösdje se! Pünkösd nélkül pedig nem láthatom meg az Isten országát. Csak hallgatok legfeljebb, de nem értek semmit. A Sion iskolájában is kell az érettségi és vizsgázni kell a hitből. Az, hogy menekülünk ettől és nem akarunk bemenni a Húsvétba, ez azért van, mert a cselekedeteink gonoszok. De ha a metanoia kegyelemajándékot elfogadom, akkor mehetek, mert nem lesznek gonoszok a cselekedetek. Elég erős a metanoia, hogy többé ne kövessek el bűnt. (Jn 3,5-6) Születettnek kell lennünk testtől, víztől és szellemtől. Aki nem született e háromtól, annak semmi haszna a háromsági Vasárnapokból!  

Ha a Krisztus ítélőszékét elkerültük, akkor hiába megyünk éjjel Jézushoz!  Ő „éjjel” csak ezt a tanítást adta: Semmiképpen nem láthatom meg az Isten országát, ha nem születtem víztől és szellemtől! Nem mehetek át az újjáéledés, a szellem kapuján, ha a feltámadás kapuján nem mentem át!…  A harmadik kapu után van a megszentelés, amelynek útjára nélkülözhetetlen tantárgy a háromságról szóló Kijelentés!…  

BL

   248. Ének.

1.  Uram, ó add, a vándorutam, Ha véget ér itt a borúban,

     Elérjek Hozzád, Sugárzó orcád Meglássam én.

2.  Óh, lásd Uram, a szívem-lelkem Feléd sóhajt nagy vággyal telten.

     Romlásom vádol, De Tőled várom Újulásom. 

3.  Bár minden elhagy, Üdvösségem Te vagy csupán a földön s égen,

     Sok bűnöm bánom. Irgalmad áldom Mindörökké.

4.  El nem bocsátlak! Evilágon Egyébre semmire se vágyom:

     Csak áldj meg engem.  Végleg elvesznem Ne hagyj, Uram!

5.  Segíts az utamon erőddel. A bűneim mind-mind töröld el.

     Ó, végy föl engem, S vígy az öledben Az ég felé!

6.  Ott álljunk üdvbe öltözötten Én és szeretteim köröttem.

     Uram, Tehozzád, Hol fénylik orcád Vágyódom én.

A kegyelmi időnknek a vége előtt −szégyenkezve− rá kell ébrednünk arra is, hogy igen-igen nagy lemaradásban vagyunk még a kilétünk és az önazonosságunk ismeretében is. Bár a Szentírásban minden fontos felvilágosítás megíratott már több mint kétezer éve, de ezt figyelemre se méltatja ma már az Isten ellen fellázadt, ördögi természetűvé lett ember. Emiatt van most rajtunk és bennünk mindaz a sok baj és nyomorúság, aminek a csíráját már „ott” mindegyikünk beszerezte magának. Íme néhány könnyen felismerhető ördögi jellemvonás az utolsó idők emberéről a II.Tim.3 szerint: Első helyen áll a magukat szerető (filautos) jelző, ami mint uralkodni-vágyó jellemvonás is ott lapul bennünk. Kataküriouein: leuralkodni a másikat; kezdve a családban, a melletted levővel, majd nagyban, a másik néppel szemben, egészen a világháborúkig menően…

Erre az Istentől elidegenedett, megsötétedett állapotunkra adatik most a Felülről való világosság, mint az elveszett tékozló fiúnak a vályúnál, hogy más belátásra jusson és „a messze földről”, ahova elcsavargott Haza induljon, hogy meneküljön innen! (Luk.15,11-24. Ján.14,31.) Mi, akik számára Ő hústestet alkotott, ma erre a visszatérésre kaptuk meg a drága lehetőséget, mégpedig Attól, Aki ellen vétkeztünk!… A „ma” tehát −ami bármelyik percben véget érhet, bármelyikünk számára(!)− erre adatott! (Csel.17,24-31. Jak.4,14.)…

A „hollétünket megismertető térkép” szerint pedig a „lent” kábultan fekvőnek még igen sok jó lépést kell megtennie, hogy az Istentől rendelt jó Célba beérkezzen!… Ide „Bábelbe”, létünknek ebbe a földi összevisszaságába ugyanis mindannyian szellemben halottként érkezünk! Bibliánk, a Kijelentés már az első lapjain erről tudósítja az „alvókat”. Más képben: „Mi mindnyájan, mint juhok eltévedtünk…” (Ésa. 53,6.) Ezek a múltunkról szóló kijelentések és felvilágosítások korunkban sajnos mind félre vannak értelmezve, magyarázva és tanítva − pontosan a Vesztő akaratának megfelelően!!! Erről a tényről, erről a rombolásról minden zarándoknak meg lehet és meg is kell győződnie a Bibliából!

A tévtanításokkal szemben Urunk hűséges eszközei: Pál, Péter, János, Jakab és a többiek, egyértelműen a Kijelentés bizonyságai. Ők −de az őket követők is− a Szent Szellem által például ezeket is leírták az Új testamentumban: „Én pedig éltem régen…, de amint bejött a bűn (a lelkembe Diabolos és a szennyes hada bevonult) én meghalék”. „Ti halottak voltatok bűneitekben, de megeleveníttettetek…” −mondják a gyógyuló betegeknek. Most pedig evangélium hirdettetik a halottaknak, amikor ez a biztatás szól nekünk: „Serkenj fel, aki aluszol, támadj fel a halálból és felragyog néked a Krisztus!” Hallhattál te már talán sokat is ezek felől, de a jelek szerint egyáltalán nem biztos, hogy értelemmel fel is fogtad a dolog lényegét (!). Enélkül pedig csak felszínes, vallásos külsőség az, amivel rendelkezel, „bírván az igazság ismeretének formáját”: Róm.2,20. és 2.Tim. 3,5. Isten azonban a lényeget −tehát a szellemet és a lelket− látja (szív, vese: Jer.17,5-10.); így csak magadat csapod be, ha hiszel a hazugságnak!…

Urunk jól látja mindazt a bajt és nyomorúságot, amibe mi itteniek valamennyien leledzünk; miután „beetetve” elkezdtük a bujkálást az Isten szemei elől, szépíteni igyekezve ki-ki a maga tetteit. (I.Móz.3.)…  Most mégis −mivel Ő megszánta a bukottakat− lehetőséget szerzett arra, hogy ezegyszer az örökkévalóságban más belátással még szembenézhessünk a „múltunkkal”. Az örök halálra, a végleges kivetettségre mi itteniek mind rászolgáltunk már, csak annak végrehajtása előtt kaptunk még egy napot: „MOST KEGYELME NAPJA VAN!”, amint az egyik énekünkben is megíratott…

Megmentőnk, Aki a maga Élete árán Életet és Kegyelmet szerzett nekünk, úgy döntött, hogy felkészíti és felnövelve, fel- és megnevelve Haza vihető állapotba hozza a rommá lett emberlelkeket; mindazt, aki még menthető: (Jób 10,12)… Aki azonban nem figyel fel ezekre −Istennek az ővele is kapcsolatos jó elgondolására, hanem azokba merül bele, amiket e-világ szelleme tálal fel neki−, arról ez van megírva: „Reggeltől estig gyötrődnek (tehát az egész napon át), s anélkül hogy észrevennék, elvesznek örökre!” Jób.4,20.  Aki viszont magára veszi a kijelentett ítéletet −vállára veszi terhét, jogosságát az „én ugyan méltán, de Ő nem”-nek!−, azt, de csak azt (!), az Úr tovább viszi magával. Luk. 14,27. 23,39-43.

Akik kegyelemből, a „kegyelem színpadára” alulról felhozatnak, mindegyikük „belső embere” egy kis emlősállat testéhez hasonlót kap „ruhaként” a földi léte idejére. Ez ugyan nem valami tartós, hanem csak olyan „egynyári ruha”, de az Istentől kapott célnak éppen megfelelő, hogy az előzőkben megbukott viselője abban itt a tér és idő világában „pótvizsgát” tehessen. Ennek eredménye dönti el, hogy a most még láthatatlan, de meg nem szünhető belső ember „hol” tölti az örökkévalóságot, ha e „ruhából” ki kell lépnie! (Jób.10,11.). Csak itt van lehetőség számunkra választani e kettő közül: Ábrahám kebele és a pokol között a Kijelentés szerint: Luk.l6,19-31.

Döbbenetes nagy horderejű, ISTENNEK EGY IGEN DRÁGA AJÁNDÉKA EZ MINEKÜNK: az Egyszülött ártatlan Fiút kellett adnia ezért mi miattunk, értem és teérted! Ján.3,16... Ennek meg kellett történnie ahhoz, hogy a mi már lezárt ügyünk újra elővétessék, hogy a tettes pótvizsgára bocsátható legyen! (Jel.5,1-9.) Akinek Ő már testet alkotott, és az abban a Sion-iskolához méltóan tanul és viselkedik alapfokon, az tovább vitetve, felsőbb osztályba kerül. Erre okvetlen szükségünk is van, éspedig minden földlakónak is, aki legalább már visszavágyja azt az Isten-képmást, amelyet a bűnesetben elveszítettünk s ami helyett „ma minden emberlélek-város legbelül az ördög képmását viseli!” (I.Móz.1,27. 3,22-24. Zsid.10,5. Ján.8,44.) Eközben „kívül” egészen mást mutat, egészen a „becsületes jó vallásos, jó magyar, vagy román, vagy bármilyen más nemzetiségű”, emberig menően; amely tévhitben még igyekeznek meg is nyugtatni őt!… Mindezek az egymás ellen hangoló tévtanítások az ördög kelléktárából származnak, az ő −testben is itt levő− eszközei segítségével. Sorsdöntő, hogy ezeket is az Ige világosságában lássuk és értsük meg!, Aki minden ember Megtartója (bármely nemzetbeli), mivelhogy  az is ugyanazért hozatott fel ide, amiért én és te is!… (I.Tim.2,4.)

Amíg ezek felől „sötétben” van bárki, addig az ördög eszköze, aki nem épülésére, hanem csak károkozására van a másik teremtmény-társának! Így nem vihető tovább!… (Mt.12,30.) ISTEN ELŐTT NINCS SZEMÉLYVÁLOGATÁS! (Csel.10,34-35.).

Jó példa adatik a hármasság kérdésben számunkra a Ján.3-ból is. Egy okos, Írás-ismerő, „jó” vallást tanító valaki, aki már testben itt van, de a látóhatára még neki, mint talán hittudományi doktornak is, csak a test és lélek a területe. Még fogalma sincs az újjászületésről, a felülről −a „víztől” és „szellemtől”− való fogantatásról (anagennan), a hármasságra  eljutás elengedhetetlen szükséges voltáról.

Mi azonban −akik talán még itt sem tartunk!−, ezt sem nézhetjük „páholyból”; mert Nikodémos azt már látta, hogy Ő, Krisztus Istentől jött. Az sem közömbös, hogy a „Biblia tengelye” éppen itt közöltetett Isten Bölcsessége által a világgal!: 16 v.  Az Úrnak a neki szóló Kijelentése pedig: a „Dei”- tanács −mint Isteni szükségesség−  mindnyájunkra vonatkozik! (Ján.3,1-7-21.)

Adva van tehát a legközelebb elérendő CÉL: a Pünkösd, az Ő Szent Szellemének az Uralma, amelybe csak az Isteni Rendnek megfelelő elkészített Úton −tanítványosítva, mint az Élet Fájának oltványai− lehet bejutni nekünk! (Mt.28,16-20)

   156. Ének

 Mi csak vándorok vagyunk itt a földön, Vándorként éljük életünk És a szívünk úgy vágyik égi hazánkba Jézushoz, mert Ő az Úr.    

 Ha földi sátrunk egyszer összedől, s az e-földi létünk majd véget ér, Az angyaloknak kórusához társul énekünk, a szentekkel zengjük örökké: //: Áldunk Téged, Imádunk Téged, Mert szent Kereszted által megváltottad a világot! ://       

Ez a levél nem valami szépirodalmi olvasmány akar lenni, amit mi átfutva félre szoktunk tenni a többi közzé, míg végül beporosodva ez is a tűzre fog kerülni. Sokkal többről van szó!!… A Márk Ev. vége ugyanis Isten félelmetesen nagy művét, a Kraniont –valamint a mi gyalázatos hozzáállásunkat– mutatja be nekünk, akikért Ő mindezt elvégezte. A Földön levő emberek mindegyike ugyanis, akik itt kegyelemből hústestet –évtizedeken át magukon viselt önműködő „bőrruhát”–  kaphattak és kaphatnak, az ISTEN ÁLTAL KITŰZÖTT HATÁROZOTT CÉLLAL hozattak fel ide! Ezért a lehetőségért Őneki nagy árat kellett fizetnie!…, de Atyánk szeretetében megszánt engem, téged és mindazokat, akiknek megadatott a „kegyelem színpadára” a hústestbe való felhozatás lehetősége. Akik itt tehát most –eszmélkedve– ebben a „kegyelmi uniformisban” találjuk magunkat, induláskor semmi valóságost nem tudunk sem a világmindenséget létrehozó Istenről, sem önmagunkról, sem az egész földi lét okáról, céljáról és értelméről. Az emberektől kapott információk ezek felől mind, mind hasznavehetetlenek és félrevezetők, mivel a bűnbe esés szellemi-lelki agymosást is okozott a bukottak mindegyikében! Mi, akik a tér és idő világában, bölcsőtől–koporsóig anyagi testben itt lehetünk, ezt azért kapjuk, mert Urunk kiszemelt és kiemelt bennünket, hűtlenné letteket a szellemben halálba zuhantak közül, hogy itt szellemben életre kelthessen bennünket. A „thanatos-halál” nem azonos a testi elhunyással a „nekros”-szal, ami csak árnyéka annak ebben a világban, melyben minden csak árnyéka a valóság képének. (Zsid.10,1.  Jer.29,11. Csel.17,24-31. Ezék.5,11. Zsid.10,28.) Aki ezt a tényt: Istennek ezt az eget is megrengető munkáját figyelmen kívül hagyva megveti, vagy vakon elmegy mellette, az menthetetlenné teszi saját magát! (anapologétos, inexusabilis!: Róm.2,1. Jób.4,20-21.)  

Isten, mint JÓ Pásztor, Krisztus Jézusban lejött az Ő sötétségben és a halál árnyékának völgyében céltalanul tévelygő juhaihoz, hogy magához vonzza őket! (Ján.12,46.) Ezek vagyunk mi valamennyien, akiknek a Felülről való Világosságban mindenekelőtt fel kell ismerni a magunk állapotát. (Ésa.9,2-7.). De vigyázzunk, mert a tévelyítő Vesztő, a Világosság angyalának (képviselőjének), jóakarónak adja ki magát a még tájékozatlanul tévelygő „juhok” előtt! (II.Kor.11,13-15.). A Vesztő ajánlatát, mi „ott” már bevettük, „megettük” valamennyien. A gonosz kívánság tönkretette bennünk a megbízható józan tájékozódó-képességet. (I.Móz.3,1-6. Hós.6,7. Jel.12,9.). Attól fogva „vakon” tévelyeg az egész embervilág; nemre, fajra és vallásra való tekintet nélkül!…  CSODÁLATOS az, hogy Urunk még ilyen hitre biztató TANÁCSOT is ad nekünk: „Bizodalmad legyen az Úrban teljes szívedből, a magad bölcsességére pedig ne támaszkodjál! (Péld.3,5. LXX)” …  A Teremtő és mindeneket éltető Hatalmas Isten „nemzeteket növel nagyra, azután –ha már itt „levizsgáztak” pl. az együttélés-próba-tételből is (!)– elszéleszti őket örökre (Jób.12,23.); a vallásokat azonban nem Ő hozta létre, így nincs is jövőjük… (Ám.5,4-5.)

A mi múltunk, jelenünk és jövőnk felől a hitelt érdemlő tájékoztatás egyedül ISTEN KIJELENTÉSÉBEN, A SZENTÍRÁSBAN közöltetett a föld tévelygő lakóival, az Ő szent emberei –eszközei– által!  Ezért is van olyan sok ellensége a Bibliának, kívülről is, de bennünk belülről, a gondolatvilágunkban is.

A Vesztő célja: a képekben kapott Kijelentést lejáratni, félremagyarázni, mesévé zülleszteni, vagy a már megszokott hagyományos vallásos, kegyes, külsőséges szertartásokkal felülírni a Lényeget. Az ilyen „magaválasztotta Istentisztelet” lehet nagyon szép és tiszteletre méltó az emberek előtt, de Istennek más a véleménye róla! Minekünk pedig Őhozzá és az Ő akaratához kell igazodnunk!  (Ésa.1,2-16. Mal.1,6-10. Luk.13,1-5. 16,15. Csel.5,29.). A hiábavaló felületi kezelések, a kuruzslás helyett a mi számunkra KŐSZIKLA ALAPKÉNT a megmenekülési lehetőség adatik, s bíztatást is kapunk Őtőle a gyökérbajunk orvoslására. (II.Móz.33,21. Kol.2,16-23.)

Ezzel szemben áll a testies, látványos vallásoskodás, amely mögött az (altató) ördög nyugodtan benn maradhat Emberlélekben, sőt még lakhatási engedéllyel el is szaporodhatnak.  A zarándok-útvonal „Romlás-városából” –tehát a húsi, testi állapotból– kiindulva, a lelki „víz” állapoton keresztül, a Szellem, a Valóság világáig, a „Mennyei Jeruzsálemig” vezet. Ehhez Urunk minden szükséges kellékkel ellátja a zarándokokat. Megmondja, hogy milyen Igéket vigyünk magunkban és miket ne vigyünk; hova menjünk be (szállásra, feltöltekezni) és hova ne menjünk be, miktől kell éberen óvakodnunk.

Hós.14,2-3: „Fordulj hát vissza, térj meg „Izráel” a te Uradhoz Istenedhez, mert hát elerőtelenedtél, beteggé lettél végre (Ésa.57,10.), cselekvőképtelenné lettél a te igazságtalanságaid következtében, a te hűtelen, becstelen gonosz tetteidben, bűneidben. Ragadjátok meg, vegyétek és vigyétek magatokkal ezeket a vigasztaló bátorításra szánt ígéreteket, megtérésre hívó atyai beszédeket, hazahívó igéket és forduljatok vissza, menjetek haza, így térjetek meg a ti Uratokhoz Istenetekhez; mondjátok Néki, hogy úgy mint azok a vigasztaló bátorító igék szólnak, az igékben adott ígéretek szerint adassék néktek is, hogy ne vegyetek –mint az érdem szerint járna néktek– gonosz, rossz elbánást az igazság szerint, hanem inkább hogy vegyetek az ígéretek szerint jókat, hasznosakat, üdvösségre valókat kegyelemből, meg nem érdemelten, és „mi majd viszonozni fogjuk, megháláljuk majd ezt a nagy jóságot a mi ajkainknak a gyümölcseivel.”  (Ám.5,4-6.). „Ezt mondja az Úr az Izrael házanépének: „Keressetek buzgó törekvéssel engem és akkor élni fogtok! És ne „Béth-Él”-t keressétek fel buzgósággal, „Gilgál”-ba se menjetek bele, és „a fogadalmi eskütételnek a vízmedencéjén” (freár tu horku) keresztül ne menjetek, mert ezáltal „Gilgál” –aki magának ejt „foglyokat” – a maga foglyaivá fog tenni titeket és „Béth-Él” olyan lesz, mint aki nem uralkodik az események felett, ő pedig nem tud segíteni! Keressétek hát buzgó törekvéssel az Urat és éljetek, hogy ily módon nehogy lángra lobbanjon, mint a tűzvész a „József háza” ellen, mert akkor megemészti őt is, és akkor nem lesz, aki „tűzoltója” lenne az „Izráel házának”. 

Az Ige, a Világosság erre ébreszt rá most bennünket: felismerni „hol” vagyok; a „tüzes kövek” közül a jéggé fagyott „víz” állapotban. Éljünk tehát a drágán megszerzett menekülés lehetőségével!…

B.L.

Mk.16,14 +:

„Azok pedig védekezésül, a maguk igazolására, a magatartásuk mentegetésére azt mondották erre, hogy: „Ez a korszaka, időszaka a törvényszegésnek és az ellenszegülő hitetlenségnek, a Sátánnak a hatalma alá van vetve, annak az uralma, fennhatósága alatt van, az tehát, aki ott van még a tisztátalan szellemeknek a befolyása alatt, azoknak az uralma alatt, aki „bűnös”, aki maga is tisztátalan szellem még, az emiatt nem képes az Istennek az igazságosságát sem megragadni, megérteni, befogadni, elfogadni, de nem tudhatja birtokba venni az igazi képességét, a valóságos erejét sem, ezért hát te jelentsd már ki végre, tedd végre-valahára nyilvánvalóvá a te igazságosságodat” – azok ezt mondották a Krisztusnak a maguk mentségére. A Krisztus pedig azoknak az önmagukat igazolni akaróknak azt mondotta, mentegetőzésükhöz azt fűzte hozzá, hogy: „Teljesen betöltetett az engedélyezett ideje a Sátán meghatalmazásának, beteltek évei az ő jogosult uralmának, elérkezett a szélső határa az ő megszabott jogkörének; lejárt ugyan a határideje a neki adatott hatalmának, de egészen közel került, közel jött, mégis azonban rettenetes, borzalmas, elképesztő módon dühöng (Jel.12,7-12.); de ennek ellenében áll az a tény, hogy azokért, azoknak az érdekében, akik bűnt követtek el, én adattam halálra, a bűnösökért én engedtettem át a halálnak váltságul, én haltam meg értük avégből, hogy ők visszaforduljanak utaikról, hogy visszatérjenek az igazságra, és hogy soha többé ne vétkezzenek, ne kövessenek el soha többé bűnt, azért, hogy azt a szellemi és így örökkévaló, romolhatatlan mennyei örök dicsőségét az igazságosságnak elérhessék, hogy örökösökként örökölhessék, örökségül bírják azt a mennyben.” (Jel.2,8-11. II.Tim.4,7-8. Jak.1,12. I.Pét.5,2-4.).

207.Ének:

Ott a messze földön, árván hontalan

Halld meg a kiáltást, fiam, fiam!

Vár Atyád szerelme, vár rád vígasza,

Jöjj a messze tájról, óh jöjj haza!

2.Rajtad a nyomornak súlyos terhe van,

Tested, lelked szenved, fiam, fiam!

Vár Atyád szerelme, vár rád vígasza,

Jöjj a messze tájról, óh jöjj haza!

3.Búsan összetörve jársz vígasztalan,

Megpihenni vágyol, fiam, fiam!

Vár Atyád szerelme, vár rád vígasza,

Jöjj a messze tájról, óh jöjj haza!

4.Nézd, a rossz világnak csak fullánkja van ,

Drága csak nekem vagy, fiam, fiam!

Vár Atyád szerelme, vár rád vígasza,

Jöjj a messze tájról, óh jöjj haza!

5.Szómnak ellenállnod úgyis hasztalan,

Jöjj, mert egyre várlak, fiam, fiam!

Vár Atyád szerelme, vár rád vígasza,

Jöjj a messze tájról, óh jöjj haza!…