Mit tesz Isten… !(?)

Ennyi előzmény és Kijelentés után, amikben Ő már eddig részesített bennünket, hasznos lenne összegezni a kapottakat, hogy azok a méltó helyükre kerüljenek bennünk, és továbbléphessünk. Az Élet útján nincsen megállás, az áldás: folytonos gyarapodás és növekedés! A fa évgyűrüjében a fekete vonulat éppen annak a téli álma alatt létesül. „Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom” −mondja a Fiú− mindig, minden korokban… (Ján.5,17.) Képül kapjuk a fogságból kiszabaduló Izráel templom-építését is, melyet az ellenség folyton meg akar akadályozni. (Ld: Esdrás, Nehémiás könyveit.)  Minekünk is, így Neked is, Testvér, fel kell épülni romjainkból „szellemi házzá, szent papsággá” ahhoz, hogy a felviendő áldozatunk −saját önmagunk− elfogadható lehessen! (I.Pét.2,5.)  Az erős, erőszakos, öntelt „Kain” természetű ember áldozata (amíg a Kain útján mégy) nem fogadható el. (I.Móz.4,3-5.) Gyökeres, szívbeli változásra van szükség; mert a lelki „marokköpés” képtelen a Jó Pásztor Szellemét pótolni. Az új élet −az „új ének”− megtanulásának útja, módja van: Jel.14,1-3. Csak a kapott „útravaló”, az „Ábel” természet felgerjesztése, és a „Kain” természet kétvállra fektetése tesz, tehet alkalmassá erre! Az Isten Uralmában levők a Jó Pásztor Szellemének vezetésével mind ilyenek, és a Haza jutáshoz mi mindannyian erre kaptuk a Szellem zálogát  (II.Kor.4,16-5,9.), és most a „szent háború” megvívásának lehetőségét. Ef 6,12. Erre bíztatnak, buzdítanak azok is, akik már győztesekként kerültek ki e nemes harcból: II.Tim.4,5-8.

Nekünk, akik Isten irgalmából hústestben itt lehetünk, az első dolgunk: ráébredni a valóságra. Ez első hallásra, olvasatra azért is olyan nehéz feladat, mivel mi −a kegyelem színpadán levők− valamennyien, már tegnap felülttettünk a magas lóra, és ez meg is felelt a gusztusunknak. (Úgy látta…, hogy JÓ: I.Móz.3,6.!)  Ez a helyzet, állapot az, amivel most itt a harcmezőn, ezen a világon szembe találjuk magunkat: Isten törvényének igazságos ítéletével, és a magunk romlott természete harcával. (Róm.7,21-25.) Ebben a harcban dől el, hogy „hol” töltöd az örökkévalóságot; aszerint, hogy a más belátás kegyelem-ajándékát kérve és megkapva, beismered-e, vállalod-e tettedet, amit „ott” (Hos.7,6.), a besötétedésünk miatt nem vállalt egyikünk sem!… (Jer.8,6.)

Ebben az általunk előidézett tragikus vészhelyzetben Isten hatalmasan cselekedett; amit nekünk −érdekelteknek− illene nagyon felértékelnünk! Az I.Móz.3,13 és 14 között: a kellő pillanatban −kairosban−, tehát még a kronos (a tér és idő világa) létele előtt. (Róm.5,6-8. Jel.13,8.) Ő  megszánta a bukottakat, és egyeseket kiemelt közülük, halálra ítéltek közül. Ezek vagyunk mi, akiknek Ő A VÉRE ÁRÁN megszerezte a „kijózanodás” és visszajutás lehetőségét az Atyához. Akinek Ő hústestet alkotott, az mind erre a célra kapta: hogy a halálból az Életre jusson!… Jer.2,31.  Ezekről, az Ő tetteiről adatott Kijelentés, és még arról is, ahogy Ő megvalósította azt, ami lehetetlen.

Nem valami más Isten jelent meg a Fiúban, hisz EGY az Isten, hanem az egy igaz Istennek a Szeretete, az üdvözítő kegyelme jelent meg, mint „személy”. Harározott céllal jelent meg az Üdvözítő; fontos, nagy horderejű és hatalmas célkitűzése az Isten Szeretetének jelent meg a Fiúban, Aki dolgavégeztével visszamegy az Atyába, és megint az Isten lesz minden mindenben! I.Kor.15,21-28. Csak előbb „foglyokat” ejt, és ilyen „foglyul ejtetteket” visz magával. Ef.4,8-10. Addig kell uralkodnia, míg minden a lábai alá vettetik I.Kor.15,25; addig kell, hogy az Atya jobbján üljön. Addig kell, hogy az Egy, örök és igaz Isten külön személyként munkálkodjék az Atya, a Fiú és a szent Szellem „személyében”. Nem ment még be az Ő nyugodalmába, mivel megrontotta az ember a „hetedik napot”, amit pedig Isten megszentelt. „Én és az Atya egy vagyunk!” Ján.10,30. „Aki engem látott, az látta az Atyát!” Ján 14,9.− mondja Jézus.

A reménytelen helyzetben megjelent a Fiú, mint „Melkisédek rendje szerint való örök Főpap”, és a bűnösökért imádkozott! Ésa.53,12. Megjelent, mint „Engesztelő Áldozat” a bűnökért, mint „Áldozati Bárány”, Aki megöletett. Megjelent, mint „Váltságdíj”, az ördög, bűn és halál rabságában sínylődő rabszolgák, foglyok kiszabadításáért fizetendő váltságdíjként, hogy életével kifizesse az Isten igazságát −a bűn és halál törvényét−, hogy ehelyett az Isten igazságossága (dikaiosüné) nyilvánulhasson meg a világban. Ezeket a szegény nyomorult rabokat nem lehet megváltani aranyon, vagy ezüstön, hanem csak drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen Bárányén −a Krisztusén−, aki el volt ugyan rendelve a „világ levettetése előtt” (pro katabolés kosmou), megjelent pedig az idők végén ti érettetek. (I.Pét.1,19-20.)

Megjelent, mint ”Jó Pásztor”, aki élete árán is meg akarja menteni az eltévelyedett, mélységbe zuhant juhait (Ján.10,11-18.); megjelent mint igaz Barát, aki életét adja barátaiért, csak hogy azok élethez jussanak (Ján.15,13-16.); megjelent a drága Főpap, és esedezik értünk, bűnösökért. Önmagát kínálta fel engesztelő áldozatul, váltságdíjul. Hajlandó volt bűnné és átokká lenni a bűnösökért és átkozottakért, hogy azok ne legyenek többé átkozottak. Könyörgött a világ salakjáért, hamujáért, szemétjéért, kivetettjeiért, hogy azokat a tulajdon élete árán megválthassa. A „Szerelmetes”, akiben az Atya gyönyörködött, hajlandó volt eltaszítottá lenni az imádott Atyától, csakhogy a bűnösök visszafogadottak legyenek… Óh, Szeretet!!!

Mi mindenre képes a Szeretet!… Az Atya szeret… Szereti az Ő Egyszülöttét, Egyetlenét, de szereti a gonosz bűnös ember-gyermekeit is: szereti a világot… Ez a két ellentétes tárgyú és irányú szeretet rettenetes viharral dúl a szerető Atyai szívben. Ezt is szereti, azokat is szereti. Ha a Fiút nem adja oda erre a gyalázattal járó rettenetes szerepre, azok fognak elveszni; ha a Fiút odaadja, akkor azok igaz hogy megmentetnek, de a Fiút veszíti el, adja oda gyalázatra, kárhozatra. Ilyen rettenetes csatát csak Isten szíve bírhatott ki … ha ugyan meg nem szakadt bele… Mit tudjuk azt mi?!…

Az Atya előtt könyörög szerelmetes Egyszülötte, az Egyetlenegye, akit szeret, akiben mindig csak gyönyörűsége volt, aki az Ő dicsőségének a kisugárzása, ama Szerelmetes… Vállalja otthagyni Isteni dicsőségét, megüresítve önmagát szolgai formát hajlandó felvenni, emberré hajlandó lenni az Isten, mert szeret… A „gyönyörűségesből” hajlandó emberektől is megvetetté, rúttá lenni, szenvedést, gyalázatot, keresztet szenvedni, mert szeret… Hajlandó bűnné és átokká lenni, az Atyától eltaszítottá, elhagyatottá lenni, kárhozatra menni, mindent odahagyni, mert szeret! …

Az áldott Főpap nagyon nagyon tudhatott esedezni értünk, mert végre győzött: az Atya odaadta Őt… „Mert úgy szerette Isten a világot (kosmos), hogy Egyszülött Fiát adta, hogy ha valaki hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen!” Ján.3,16. Ez a KEGYELEM törvénye! Ez a kimenekedés útja a törvény átkából. Győzött a Fiú és győzött az Atya emberszeretete: „De amikor a  jóakarata és az ember-szeretete megjelent az Üdvözítőnek, a mi Istenünknek, nem az igazságosságnak cselekedeteiből, amelyeket mi cselekedtünk, hanem az Ő tulajdon irgalmassága szerint szabadított meg minket az újjászületésnek fürdője és a szent Szellemnek megújítása által, akit kitöltött mireánk gazdagon Jézus Krisztus a mi Üdvözítőnk által, hogy megigazultakká legyünk, s ama további kegyelméből, mint reménység szerinti örökösök részesüljünk örök életben!” Tit.3,4-7. „És az Ő teljességéből vettünk mindnyájan kegyelmet kegyelemre. Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem és az igazság Jézus Krisztus által lett!” Ján.1,16-17.

Hát ezt cselekedte a Fiú! Kikönyörögte az Atyától a levetett szemetet, a bűnbeesett embereket, hogy élete árán ismét élővé tegye a holtakat. Ez egy csodálatos Főpap! A Törvény, az igazság ítélete azt mondta: Hamuvá tevélek a földön… rémségessé lettél, s többé örökké nem leszel. Ez.28,19; de a Főpap még ezek után is elmondhatja: „Megjelentettem a Te nevedet (Lényegaz embereknek, akiket e világból nékem adtál: a tieid voltak és nékem adtad azokat” ) II.Móz.33,19. 34,5-7; Ján.17,6. A KEGYELEM lett általa, és az emberekhez jóakarat a törvény szigora helyett. Ezt művelte a Szeretet! Mert Isten SZERETET!   I.Ján.4,8.

BL 

Ének: (30).

l. Azt az éltet vágyom élni, hol üdvöm lelem; Küzdni egyre, nem henyélni, míg el nem nyerem. Bűn habár megtántorít, Szent Igéd így bátorít: Meg ne restülj, törj keresztül! Ég jutalma int!

2. Elhívatva állni majd a trónnak lépcsején, Úgy futok, hogy elmaradva kárt ne valljak én. Elveszíti szent jogát, nem nyer égi koronát, Aki késve, hátranézve hagyja el magát.

3. Csak a Célra nézzen arcom, mely felé török. Jézus támogass a harcban hogyha gyengülök. Vonj, ha csábít a világ, Vígasztalj meg hogyha bánt. Szent kegyelmed úgy vezethet, nincs mi nékem árt!

4. Vonj, hogy el ne essem én itt még a cél előtt. Lelkem érzi gyöngeségit, Tőled vár erőt. S mert Igéd éltet szerez, Szellemtől szív ébredezz! Célt, ha érek, zeng az ének: Isten műve ez!”          

EMLÉKEZTETÉS Ján.16,4.

Ugyan mi szükségem van nekem még emlékeztetésre, kérdezheted Te, aki már olyan jól beágyaztad magad és elrendezkedtél a kis szűk körletedben a földön!?… De mint klinikai halálból ébredező, ha már az Ige munkája által kezdünk eszmélkedni az „Intenzív Osztályon”, kell, hogy a Világosságban egyre többet megértsünk és felfogjunk az Örökkévalóságnak megfelelően!… Urunk, Aki megszánt és felkarolt bennünket, jól látja mindazt a mesterkedést, amit az ördög folytat, az ő oldalára átállt, „megvakított” és „áthangolt” Emberlelkekben. Tudja, hogy mi lakik az ilyen emberekben (Ján.2,24-25. 8,36-40), amit a jóhiszemű lelki ember még el sem tud képzelni magáról.

Isten pedig ÚR, Aki Atyaként, Úri módon viselkedik még az elfajzott rendetlenné és neveletlenné vált teremtményével szemben is. Ő nem zsarnok-diktátor, hanem olyan VALAKI, Aki nagy-nagy türelemmel még a szabad választásra is lehetőséget szerzett az Ő tévelygő juhának; sőt még annak a kifizethetetlen nagy adósságát is átvállalta magára. A Mal. 3,16-ban pl ezt olvashatjuk: „Az Úr pedig figyelt és hallgatott, és egy Emlékkönyv −Biblion mnémosünou− íratott előtte azok számára, akik bár félik az Urat és becsülik az Ő Nevét, de minden addig birtokolt emléküket elveszítették a bűneset tragédiában. Most viszont, a Biblia alapján, Hit által már Te is képességet kaptál megemlékezni a „múltadról”! Erre az Ige utasít is: Jel.2,5!

Miután Isten Mózesen keresztül −aki hű volt az ő egész házában− távírati stílusban, apokaliptikus képekben leíratta számunkra a teremtés és a „tegnap” dolgait; Mózes a rábízott gyógyíttató munkáját elvégezve elvitetett innen. (Józs.1,1-2.) Igen fontos nekünk, emlékezetvesztett bukott diákoknak megismerni a ránk vonatkozó, rólunk szóló Kijelentés lényegét, mert az Úr ezt is megmondta: „Ha Mózesre és a Prófétákra nem hallgatnak, akkor  az sem győzi meg őket, ha valaki a halottak közül feltámad!”  (Luk.16,19-31.) −a hitetlenségükkel most már örökre menthetetlenné teszik magukat− Urunk a Szentírásban a pokoltól való megmenekülésnek, és az „Igen jó” állapotba való visszajutásnak a lehetőségét és annak a feltételeit ismerteti meg velünk. Tehát amik megírattak, azok mind nekem és Neked szólnak, mindazoknak, akik a bűnük miatt mélységes sötétségbe −amnésia− jutottak, de kegyelemből kiválasztattak az Életre. Amennyiben felismerted és elismerted már a bűnbeesésed lényegét, akkor a JÓ MAG (Lk 8,11. )által részed lehet az új Életre jutásban! De lássuk meg ennek a felszámolandó akadályait is magunkban, ahogy Isten ma egy Prófétáján keresztül megismertet minket azokkal.

Emberlélek −a korábbi igen jó „termőföld”− egy hasznavehetetlen, rossz, kőszerű, letaposott tövises gazos útfél lett az Ige számára! (Luk.8. Ésa.5,1-7.) De ugyan mitől lett ilyenné? Attól, hogy mindenféle jött-ment gondolat, tisztátalan vágy, ábránd −mint a parlagon hagyott senki földjén, mint valami őrízetlen gazdátlan átjáró-házon− ellenőrzés és felügyelet nélkül, gátlástalanul átjárhatott, sőt meg is telepedhetett rajta. A „szép” csábító ábrándoknak nagy tere van a széles úton cél nélkül ténfergő emberekben; azon az úton, ahol ezeket mindent zabla, korlát és fék nélkül „szabadon” el lehet követni. Diabolos, amikor a naggyűlésen szónokol a megszállt Emberlélekben (J.Bunyan: Zarándok útja), éppen ezeket említi jó ajándékokként, amik az ő foglyai vesztét okozzák; és nagy figyelem-elterelést is végez, hogy felelősségre vonás, számadás még gondolatba se kerüljön!… (A 100-as adósnak is ezt súgja: írj ötvenet, írj nyolcvanat.) Amíg Te is jólesően így gondolkodol ezekről, addig a széles úton vagy, „elkábítva”, a Vesztő karjaiban! (I.Ján. 5,19. Ford.)

Az ébredezők azonban emlékeznek! A szellemi ember Hit által emlékezik, és uralkodik ezeken, vigyáz magára és a rábízott „kertre” is. Az emlékezés is kölcsönös, a tükör-törvény alapján. „Akik emlékezetben vannak (ezt koporsónak fordították Ján.5,28), azok meghallják a JÓ PÁSZTORUK szavát, és akik meghallják, azok kijönnek és élnek.” Egy Paulos pl. erről úgy beszél, hogy foglyul kell ejteni minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék Krisztusnak!…(II.Kor. 10,5.)  A keskeny úton való eredményes végigmenéshez ez hozzá tartozik! „Jeruzsálem kőfalának” fel kell épülnie a lézengő diabolisták ellen, mielőtt azok végleg átvennék a romboló uralmukat Emberlélek felett! Ezsdrás, Nehémiás próféták által testileg is bemutattatik az a fal-építés, az a „szent háború”, amelyet minden zarándoknak meg kell vívnia önmagában, a korábban beengedett kedvenc bűneivel szemben! (Neh.4.) Az Új MAG-nak az előkészített jó talajba kell kerülnie! − amihez már segítség is ígértetett: „Kőfalaidra, Jeruzsálem, őrizőket állítottam.” (Ésa.62,6-7.) Ezek az őrizők éjjel-nappal, tehát sem jóban sem rosszban nem hallgatnak, nem maradnak kuka megalkuvók, nem tévesztik szem elől a célt, az óhajt, amiért Uruk ide felhozta őket. (Ján.8,23.) Ez a „Jeruzsálemi” ember már nem tiltakozik Isten igaz ítélete ellen, hanem az értelem meggyőződésével, mint neki az igazság törvénye alapján kijárót, elfogadja azt az ítéletet. (Ésa.26,16. ford. Jer.3,25. Mik.7,7-9.) De Isten ígéretében sem kételkedik hitetlenséggel, Aki ezt az utat és „Menetrendet” is leíratta: (Róm.8,30. I.Kor.15,43.)

Láthatjuk, hogy a Teljes Írásra és a Szellem vezérlésére egyaránt szükségünk van az őrhelyen való megálláshoz!… (Azonban a „lyukas edényekhez” kell az „üstfoltozó” −ha lyukas edény vagyok, kifolyik belőlem minden, meg kell javítani sürgősen−, hogy a kapottak megmaradhassanak bennünk! Különben átokká lesz még az áldás is a kezünkön!… mivelhogy  ez is megíratott: „Átokkal vagytok elátkozva, mégis csaltok engem, a nép egészben.” Mal.3,9.)

Senki ne hagyja magát felültetni a régi „jó pontjai” alapján; ami az ovodás-korban elég volt, az ma már kevés!… Sőt még ez is megíratott: „Ha az igaz elhajol és gonoszt cselekszik, semmi előbbi igazságairól nem lesz emlékezés! ” Ezék.18,21-24.  Csak a lusta, de önmagáról sokat képzelő tanuló képzeli magáról, hogy mert ő már mindazt tudja, és birtokolja ami kijelentetett, s ezért páholyból elítélheti, kárhoztathatja a felebarátait. (Pedig még csak kívülről nyalogatja a befőttes üveget.)

A Szentírás képei, a példázatok minden osztályban, minden állapotban mást, magasabb rendűt mutatnak meg. Pl: „Megmondatott a régieknek; én pedig azt mondom néktek.” (Mt.5,20-48.) Ugyanaz a Bibliaszöveg ma már más, magasabb rendű követelményt is kifejez: Polüpoikilos…  Ezzel minden felnövekvő gyereknek is számolnia kell; így Neked is, testvér, bármilyen „korú” is  vagy! (Ez nem a test korától függ!)…   Az Ige: Ho Logos, aki testté lett, Ő nem jóhiszemű ábrándokat, hanem Logikus Alapot ad az Övéinek!…  

BL

79.

1. Ének. Hány hívő érte el az égi célt, Hű volt, kitartott, harca véget ért.

  Ó, Jézus, áldva légy e szentekért! Halleluja! Halleluja! Halleluja!

2. Kőszáluk, váruk voltál szüntelen, Míg tartott itt lenn a nagy küzdelem,

    Fény voltál, csillag a vak éjjelen. Halleluja! Halleluja! Halleluja!

3. Bár vívná harcát minden gyermeked, Oly híven, bátran, mint e győztesek,

   És velük zengné majd ez éneket: Halleluja! Halleluja! Halleluja! 

4. Mert már itt halljuk, harcon éjen át, Győzelmi ének távol dallamát.

    Új erőt hányszor ez az ének ád: Halleluja! Halleluja! Halleluja!

5. Ó áldott egység, boldog, szent sereg! Míg mi itt küzdünk, ők fenn fénylenek.

     Mind egyek mégis Benned és Veled, Halleluja! Halleluja! Halleluja!

6. Ott zeng az ének, itt még könny pereg, Míg Krisztus napja győz az éj felett,

    És akkor eggyé lesz a két sereg. Halleluja! Halleluja! Halleluja!

7. Jő minden tájról, együtt énekel, És együtt újjong, együtt ünnepel,

    Ó, hálaének, szállj az égbe fel! Halleluja! Halleluja! Halleluja!

„Gerjeszd fel az Isten kegyelmi ajándékát, amely benned van…!” (II.Tim.1,6.)

Ezek a szavak, mondatok eredetileg a Szent Szellemtől indíttatva írattak le Pál apostol által, tanácsként egy „Timotheos” = Istent tisztelő számára. (Megtérve mi is ilyenekké lehetünk!) Mivel a Kijelentésben mindaz leközöltetett amire most szükségünk van, így már megtudhattuk mindazt, amit Isten a szívünkre akart és akar helyezni a mi megmentésünkre!… Szükséges azonban, hogy a Felülről kapható Világosságot mi ne a magunk eddigiekben belénk nevelt földi, testi-lelki értelmével, értelmezésével akarjuk felfogni; hanem azzal a lelkülettel, azzal a szellemmel, amelyet Isten akar adni nekünk!! (I.Korinthus 2. rész) … E-világ ura vesztő-szellemének a „kovásza” ugyanis már olyannyira átjárta a „földet”, az „Emberlelkeket”, hogy nekünk mindenek előtt arra lehet és kell ráébrednünk, hogy itt súlyos az álruhába bújtatott hamistanítás; a meg-nem-értés, a lényeg félremagyarázása és félreértelmezése történt és történik a nemzedékeken át folyamatosan!… (Jeremiás 23,16-17; II.Péter 2,1-3; Mikeás 7,2-5; Máté 7, 15.) Isten emiatt visszavezet bennünket az Alapokhoz, hogy kiszabadítson a Vesztő hálójából, amelyben az egész föld kerekségét elhitetve tartja! (Jel.12,9.)

A „Romlás városa” és a Mennyei Jeruzsálem közötti útra egyetlen, menekülőket szállító „különvonat” van (János 14,6.) abból a célból, hogy HAZA vihesse azokat, akik a saját bűneik miatt a kárhozat útjára tévelyedtek ugyan, de megelégelték azt, és a korábbi elrontott és Istentől távol elfolyt életüket abbahagyva megtérnek! (Efézus 2,13-18; I.Péter 1,17-21; 4,3; Titus 3,3-5.) De lássuk meg a mi feladatunkat ebben! Ezek döntően fontos óvó figyelmeztetések, néhány pontban felsorolva:

1.     A földi emberektől származó tanács, kijelentés egyike sem megbízható! (Zsoltár 62,10-11; 146,3-4; II.Tim.3, 1-7.)  Ide mindenki egy kis magatehetetlen –emlősállatéhoz hasonló– testben érkezik, semmit sem tudva a saját kilétéről, sem a múltjáról. Akik azután tanítják-nevelik, azoktól is csak a példa útján átvett hiábavalókat tudja magáévá tenni.  Ők ugyanis szintén hasonló tájékozatlanként kerültek ide e létbe, mint a most érkezők. Így tehát valamennyien kész prédái, tehetetlen eszközei lehetünk az itt tomboló vízszintes „szeleknek”!…  

2.     Isten fontos útravalókkal látott el minden e földre megszületett embert. Legnagyobb ajándék számunkra, a bűneset-tragédiánk után, a BÁRÁNY megáldozása volt, ami nélkül mi lázadók többé örökké szóba se kerülhettünk volna!!!… (Ezékiel 28,19.).  Akinek Ő itt kegyelemből hústestet alkotott, nem arra kapták, hogy abban a Vesztőre hallgatva kiéljék magukat, hanem hogy hallják meg és Hit által értsék meg Istent, MEGMENTŐJÜKET! (ApCsel. 14,15; 1Pt.1,1-9.)  

3.     A bűneset következményeként beállt a halál állapota; ez nem egyenlő a megszűnéssel. Szellem-teremtmény nem szűnhet meg. Aki a az Istentől kapott útravalókat (II.Péter 1, 2-4.) nem az ISTENI RENDnek megfelelően használja, megszakad a kapcsolata az Élet Forrásával és sötétségbe, egy még mélyebb létállapotba kerül. Erről is tájékoztat a Szentírás. (Efézus 2,1-5.)

4.     Az elhagyott, elveszített örökkévaló hazánkba, állapotunkba való visszajutáshoz az egyetlen megbízható tanító-nevelő vezérfonál a TELJES ÍRÁS (II.Tim. 3,16-17), mely az anyagi világból vett képeken keresztül mutat rá a láthatatlan szellemi valóságokra, amikkel mindannyiunknak számolnunk kell!…

5.     Ide mindenki szellemileg vakon érkezik, de legalábbis olyan rövidlátóként, hogy simán beveszi az elődöktől és a kortársaktól átvett bölcső és koporsó közt tartó felelőtlen élet elméletét. (I.Mózes 25,32; Ézsaiás 22,13.) Ehelyett a hazajutáshoz az eredeti IGEN JÓ teremtettség megismerése és elismerése, az evilág létele előtti egyénenként elkövetett bűnbeesés és a saját kereszt vállalása szükséges az itteni keskeny zarándok-út eredményes végigjárásához. (Efézus 1,3-4. 5-14.; II.Tim 1,9-10.) A vesztő eszközei tagadják ezeket.

6.     Urunk, a JÓ PÁSZTOR (János 10,1-30.) azonban Felülről való értelemmel (Ef.1,8.) ajándékozza meg az övéit, hogy követhessék Őt, Aki képes kivezetni őket a Sátán istállójából, aki korábban a maga foglyaivá tette őket. Istennek ezt a munkáját az Írás így adja tudtunkra: „…hogy más belátásra (metanoia) jutnának s felismernék a valóságot és magukra eszmélve újra kijózanodhatnának és kimenekülnének az ördögnek a kötélhurokjából, amely által élve megfogattak őtőle, és megkötözötten fogva tartottak az ő kénye-kedvére, az ördög akaratának teljesítésére”. (Ján.8,44; II.Tim.2,25-26. (értelem szerinti ford.)

Láthatjuk az eddigiekből, hogy milyen messzire és mélyre került itt mindenki a maga bűne, gőgje miatt. Ezzel most, mint kárt okozó ellenségeddel kell szembenézned neked is, testvér, a lelked harcában. De amíg még hízeleg a hiúságodnak a magad vélt jósága, nagysága, addig az ördög eszköze vagy, „alvó”, a pokol, a kárhozat útján!… Isten viszont nem a holtaknak, hanem az élőknek az Istene. Az Ő Uralmában nem dróton rángatott bábuk vannak, hanem a Krisztus értelmével bíró, józanság Szellemével megáldottak, mindenki „Timotheos”-ok: akik kiszabadultak a Sátán hálójából. (Zsid.13,23.) Ilyenekké lehet itt mindegyikünk, a gyermeki állapottól elkezdve, és végig kitartva a lélek „szent háborújában”. (II.Tim.3,14-15; Ef. 6,12.) Miből származhat Timotheos? Abból az útravalóból, amivel Urunk mindenkit megajándékozott, akinek Ő az anyaméhben -a MAG csodája által- hústestet alkotott. (Ésa.1,9)

II.Tim.1,5-7: „Megemlékezem a benned levő képmutatás nélküli Hitről, amely benne lakozott először a te nagyanyádban Lóis-ban (Lois: kívánkozás, törekvés valami jobb, nemesebb, üdvösségesebb, hasznosabb, magasabb rendű iránt) és anyádban Eunikében (Euniké, euneiké: jó harc, nemes harc, győzelem, szabályos győzelem, győztes, megkoszorúzott, koszorút nyert); de meg vagyok győződve, hogy tebenned is (benn lakik). Ez okból kifolyólag intőleg emlékeztetlek téged és figyelmeztetlek rá, ne félj tőle s el ne mulaszd újra felszítani és lángra lobbantani a kegyelem ajándékát az Istennek, amely ott van tebenned az én kezeimnek a rátételén keresztül. Mert nem adta nekünk az Isten a félénk gyávaságnak a szellemét, hanem inkább a csodálatos erőnek s hatalmas képességnek, valamint a szeretetnek és higgadt józanságnak a szellemét!” Ez a mindvégig tartó, Hitből való szilárd állhatatosság szükséges a Haza jutásunkhoz!…   

És végül egy nagyon ajánlott Olvasmány: John Bunyan (1650 körül) „A Szent Háború” c. könyve. Legyen ez áldás a te életedben is, Testvér!…

BL

Háromság (Trinitas)… Ünneptelen félév…?

A rálátás a fenti kérdésre, és az ekörül kialakult fogalomzavar tisztázására a világos Kijelentés már több mint hatvan éve ideadatott nekünk. Mivel azonban ez nem hozta meg a várt eredményt nálunk, sőt a sötétség még vaskosabbá nőtt azóta a lelkekben, ezért célszerű, hogy annak néhány alapgondolatát felvillantva önvizsgálatot tartsunk. Elsősorban is a magunk portáján… −egymásra mutogatás és egymás okolása nélkül! Ide a „fegyenctelepre” ugyanis mindenki a maga bűne miatt került, azt mindenkinek magának kell vállalnia és hordoznia. Mt.16,24-26.; Mk.8,34-35.; Luk.9,23.; Luk.14,25-27. és 33. v.   Enélkül −ezt figyelmen kívül hagyva− a vallásosság csak alap nélküli, jóhiszemű önbolondítás!…

Az Urat követni akarónak −tehát minden zarándok-útra indulónak− ezt kell megharcolnia önmagában ahhoz, hogy az Ő tanítványa −oltványa− lehessen!  Mi elvadultunk, de akik ma kegyelemből hústestben itt lehetünk, a „szent háborúnak” ezt a lehetőségét kapjuk ahhoz, hogy Ő általa vezéreltetve vissza, Haza juthassunk. Erre kapjuk az emlékeztetést és a bíztatást is a Szentírásban: Jel.2,5.

Az egyházak szerint túl vagyunk a nehezén. Elmúlt az ünnepes félév, kezdődik az ünneptelen, vagyis a nyári szabadságok ideje. Bibliaórák szünetelnek, eleget tettünk mindennek, úgy gondoljuk; úgy látszik azonban, hogy valójában mégsem úgy van. A múlt században kezdtek gyártani szentháromság-szobrokat. Minden nagyobb városkában megtalálható, a legdíszesebb szobrok ezek. Alakjai: idősebb öregúr, mint Isten; lobogó hajú ifjú, mint Jézus és galamb, mint szent szellem stb. Szétdarabolták az Istent, ez sikerült a darabolóknak. (I Thess.2,1-12.) Azok nyelik be ezt, akik szeretik a hazugságot…

Az Élet vize folyójának négy szakasza van: könyörülő irgalom, hit, remény, szeretet és ez Egy! (Ezék.47.) Isten három személyben jelentette ki magát, hogy rajtunk könyörülhessen. Az Istent csak úgy lehet megismerni, hogy Atya, Fiú és szent Szellem. A Napba nem nézhetünk szabad szemmel, de megfelelő szerszámmal, spektroszkóppal felbonthatjuk fényét a szivárvány színeire. Az Isten sem látható; ha fel nem bontaná magát Atya, Fiú, szent Szellemre, hogyan nézhetnénk belé? 

Az Istent az Ő könyörülő irgalmán keresztül kell nézni. Aki megkóstolta, hogy jóságos az Úr, az láthatja meg az Istent. A könyörülő irgalom az első lépés. (Róm.11,32.). Az Isten az engedetlenség szempontjából minden embert „egy kalap alá” vett, azzal a céllal, hogy mindenkin egyaránt könyörüljön: a választott népen és a pogányokon is. Egy a döntő: engedelmes, vagy engedetlen. A könyörülő irgalom mindenkire egyformán érvényes, mert az Isten így döntötte el. Ő nem személyválogató! Neki kedves az, aki igazságot cselekszik. Könyörülni akar mindenkin. 

A négy folyószakaszból az elsőt, ha elhagyjuk, miből lesz a többi? Van-e olyan folyó, amelynek nincs felső folyása? Nincs. Mindig az a tiszta, a többibe már sok szennyvíz folyik bele. Az Isten szeretete meggyógyítja a beteg „vizeket”. Az Élet vize bemegy oda, ahol arra szükség van. Az Atya, Patér: forrás; belőle kibuggyanó élő víz, amely a forrásból született: a Fiú; ami ebből kibocsáttatik, az a Szent Szellem. Ilyen leleményes. Fiút bocsát ki a forrás. Csak az tud ezen csodálkozni, aki tudja miről van szó!… Szükség néktek „víztől” szűletni! Így mutatja meg magát a háromságban, hogy Belőle van a mindenség, és Őbelé visszatérőleg van a mindenség. Az egész körfolyamat mind Őbenne magában zajlik le.  Hárman tesznek bizonyságot a mennyben, az Atya, az Ige=Fiú és a Szent Szellem; és ez a három egy. Hárman tesznek bizonyságot a földön, a szellem, a víz és a vér; és ez a három is egy. (1János 5,7-8.)

Itt van a Karácsonyi ember, aki testtől született, aki várja a Messiást. Meg is született neki a Messiás, de nem tehet vele semmit, mert nem követi a Bárányt valahova megy; Ő a Kranionra megy, az ember pedig nem veszi át az ítéletet. Így, mint a farizeus, ismeri a törvényt, de nem jár aszerint. Egy ilyen farizeus éjjel elmegy Jézushoz. Ennek az a fontos, hogy mit mond a világ. De −ha fél is és gyáva is− mégis fúrja az oldalát valami kérdés. Hitetlenül áll ott, és Jézus esküvel kezdi beszédét vele. Gennán: nemzés, foganás, szűlés.  A hármat egy szóval fejezi ki, mert mind a hármat együtt értik alatta… Nekünk így kellene látni; ahol szükségünk van az Atyára, ott az Atyát vesszük be; ahol a Fiúra, ott a Fiút; pl. a bűnnél a Fiúra van szükségünk; ahol pedig világosságra, ott a szent Szellemet vehetnénk be az Egy Istenből. A Messiás-váró a Karácsonyt el tudja még fogadni, de az Ő útja tovább, a Kranionra vezet. A „mentsen Isten, Uram”, az a Sátán útja. Aki fél az ítélőszék elé állni, nem megy Őutána. Nekünk vállalni kell a halálra ítélést, mert csak akkor van még remény, hogy van feltámadás! Aki fél, az nem fog „víztől” születni. Húsvét a víztől való születés, Pünkösd a szent Szellem elnyerése. Szükség a 7 hetet számlálni magamnak és Szellemtől születni, és azután elindulni a Szentháromság útján!… Ezeket tanítja az ünneptelen félévben az Isten!

Meg kell tanulnunk, hogyan kell használni a kegyelmi ajándékok közül a hitet. Ezért nem érti Nikodémusz se, nem tudja milyen az újonnan születés. „Én bizonyságot teszek, de nem fogadják el. Csak földiekről szólok és mégsem hiszitek”- mondja az Úr!… A hit nem szűnik meg, amint tanítják, hogy a hit az tudássá lesz. Hitből hitbe is kell lépni (Rm 1,16-17), és a hitre szükség van. De ha nem tanultatok meg a hittel bánni, hogy fogtok hinni, ha a mennyeiekről szólok néktek? (Jn 3, 11-12.)… Példa: a gyerek rollizni kezd tanulni, azután biciklit kap, utána már motorkerékpárt; ez a szellemtől való születés, nem kell már taposni, de vezetni kell tudni Oda, ahova az Isten Szelleme vezérel. Hiába vagyok írástudó, nem mehetek be, ha el nem rejtőzöm Őbelé! Csak ha úgy élek, mint Ő, ha úgy járok, mint Ő, ha az az indulat lesz bennem is, mint Benne; ha meghaltam Vele és feltámadok Vele. Különben senki nem mehet be!! Ezt megmondja az első leckén a Pünkösd után. Akinek még Húsvétja sem volt, annak nem lehet Pünkösdje se! Pünkösd nélkül pedig nem láthatom meg az Isten országát. Csak hallgatok legfeljebb, de nem értek semmit. A Sion iskolájában is kell az érettségi és vizsgázni kell a hitből. Az, hogy menekülünk ettől és nem akarunk bemenni a Húsvétba, ez azért van, mert a cselekedeteink gonoszok. De ha a metanoia kegyelemajándékot elfogadom, akkor mehetek, mert nem lesznek gonoszok a cselekedetek. Elég erős a metanoia, hogy többé ne kövessek el bűnt. (Jn 3,5-6) Születettnek kell lennünk testtől, víztől és szellemtől. Aki nem született e háromtól, annak semmi haszna a háromsági Vasárnapokból!  

Ha a Krisztus ítélőszékét elkerültük, akkor hiába megyünk éjjel Jézushoz!  Ő „éjjel” csak ezt a tanítást adta: Semmiképpen nem láthatom meg az Isten országát, ha nem születtem víztől és szellemtől! Nem mehetek át az újjáéledés, a szellem kapuján, ha a feltámadás kapuján nem mentem át!…  A harmadik kapu után van a megszentelés, amelynek útjára nélkülözhetetlen tantárgy a háromságról szóló Kijelentés!…  

BL

   248. Ének.

1.  Uram, ó add, a vándorutam, Ha véget ér itt a borúban,

     Elérjek Hozzád, Sugárzó orcád Meglássam én.

2.  Óh, lásd Uram, a szívem-lelkem Feléd sóhajt nagy vággyal telten.

     Romlásom vádol, De Tőled várom Újulásom. 

3.  Bár minden elhagy, Üdvösségem Te vagy csupán a földön s égen,

     Sok bűnöm bánom. Irgalmad áldom Mindörökké.

4.  El nem bocsátlak! Evilágon Egyébre semmire se vágyom:

     Csak áldj meg engem.  Végleg elvesznem Ne hagyj, Uram!

5.  Segíts az utamon erőddel. A bűneim mind-mind töröld el.

     Ó, végy föl engem, S vígy az öledben Az ég felé!

6.  Ott álljunk üdvbe öltözötten Én és szeretteim köröttem.

     Uram, Tehozzád, Hol fénylik orcád Vágyódom én.

Útban a hármasság felé Ján.3,1-10. I.Ján.5,7-8.

A kegyelmi időnknek a vége előtt −szégyenkezve− rá kell ébrednünk arra is, hogy igen-igen nagy lemaradásban vagyunk még a kilétünk és az önazonosságunk ismeretében is. Bár a Szentírásban minden fontos felvilágosítás megíratott már több mint kétezer éve, de ezt figyelemre se méltatja ma már az Isten ellen fellázadt, ördögi természetűvé lett ember. Emiatt van most rajtunk és bennünk mindaz a sok baj és nyomorúság, aminek a csíráját már „ott” mindegyikünk beszerezte magának. Íme néhány könnyen felismerhető ördögi jellemvonás az utolsó idők emberéről a II.Tim.3 szerint: Első helyen áll a magukat szerető (filautos) jelző, ami mint uralkodni-vágyó jellemvonás is ott lapul bennünk. Kataküriouein: leuralkodni a másikat; kezdve a családban, a melletted levővel, majd nagyban, a másik néppel szemben, egészen a világháborúkig menően…

Erre az Istentől elidegenedett, megsötétedett állapotunkra adatik most a Felülről való világosság, mint az elveszett tékozló fiúnak a vályúnál, hogy más belátásra jusson és „a messze földről”, ahova elcsavargott Haza induljon, hogy meneküljön innen! (Luk.15,11-24. Ján.14,31.) Mi, akik számára Ő hústestet alkotott, ma erre a visszatérésre kaptuk meg a drága lehetőséget, mégpedig Attól, Aki ellen vétkeztünk!… A „ma” tehát −ami bármelyik percben véget érhet, bármelyikünk számára(!)− erre adatott! (Csel.17,24-31. Jak.4,14.)…

A „hollétünket megismertető térkép” szerint pedig a „lent” kábultan fekvőnek még igen sok jó lépést kell megtennie, hogy az Istentől rendelt jó Célba beérkezzen!… Ide „Bábelbe”, létünknek ebbe a földi összevisszaságába ugyanis mindannyian szellemben halottként érkezünk! Bibliánk, a Kijelentés már az első lapjain erről tudósítja az „alvókat”. Más képben: „Mi mindnyájan, mint juhok eltévedtünk…” (Ésa. 53,6.) Ezek a múltunkról szóló kijelentések és felvilágosítások korunkban sajnos mind félre vannak értelmezve, magyarázva és tanítva − pontosan a Vesztő akaratának megfelelően!!! Erről a tényről, erről a rombolásról minden zarándoknak meg lehet és meg is kell győződnie a Bibliából!

A tévtanításokkal szemben Urunk hűséges eszközei: Pál, Péter, János, Jakab és a többiek, egyértelműen a Kijelentés bizonyságai. Ők −de az őket követők is− a Szent Szellem által például ezeket is leírták az Új testamentumban: „Én pedig éltem régen…, de amint bejött a bűn (a lelkembe Diabolos és a szennyes hada bevonult) én meghalék”. „Ti halottak voltatok bűneitekben, de megeleveníttettetek…” −mondják a gyógyuló betegeknek. Most pedig evangélium hirdettetik a halottaknak, amikor ez a biztatás szól nekünk: „Serkenj fel, aki aluszol, támadj fel a halálból és felragyog néked a Krisztus!” Hallhattál te már talán sokat is ezek felől, de a jelek szerint egyáltalán nem biztos, hogy értelemmel fel is fogtad a dolog lényegét (!). Enélkül pedig csak felszínes, vallásos külsőség az, amivel rendelkezel, „bírván az igazság ismeretének formáját”: Róm.2,20. és 2.Tim. 3,5. Isten azonban a lényeget −tehát a szellemet és a lelket− látja (szív, vese: Jer.17,5-10.); így csak magadat csapod be, ha hiszel a hazugságnak!…

Urunk jól látja mindazt a bajt és nyomorúságot, amibe mi itteniek valamennyien leledzünk; miután „beetetve” elkezdtük a bujkálást az Isten szemei elől, szépíteni igyekezve ki-ki a maga tetteit. (I.Móz.3.)…  Most mégis −mivel Ő megszánta a bukottakat− lehetőséget szerzett arra, hogy ezegyszer az örökkévalóságban más belátással még szembenézhessünk a „múltunkkal”. Az örök halálra, a végleges kivetettségre mi itteniek mind rászolgáltunk már, csak annak végrehajtása előtt kaptunk még egy napot: „MOST KEGYELME NAPJA VAN!”, amint az egyik énekünkben is megíratott…

Megmentőnk, Aki a maga Élete árán Életet és Kegyelmet szerzett nekünk, úgy döntött, hogy felkészíti és felnövelve, fel- és megnevelve Haza vihető állapotba hozza a rommá lett emberlelkeket; mindazt, aki még menthető: (Jób 10,12)… Aki azonban nem figyel fel ezekre −Istennek az ővele is kapcsolatos jó elgondolására, hanem azokba merül bele, amiket e-világ szelleme tálal fel neki−, arról ez van megírva: „Reggeltől estig gyötrődnek (tehát az egész napon át), s anélkül hogy észrevennék, elvesznek örökre!” Jób.4,20.  Aki viszont magára veszi a kijelentett ítéletet −vállára veszi terhét, jogosságát az „én ugyan méltán, de Ő nem”-nek!−, azt, de csak azt (!), az Úr tovább viszi magával. Luk. 14,27. 23,39-43.

Akik kegyelemből, a „kegyelem színpadára” alulról felhozatnak, mindegyikük „belső embere” egy kis emlősállat testéhez hasonlót kap „ruhaként” a földi léte idejére. Ez ugyan nem valami tartós, hanem csak olyan „egynyári ruha”, de az Istentől kapott célnak éppen megfelelő, hogy az előzőkben megbukott viselője abban itt a tér és idő világában „pótvizsgát” tehessen. Ennek eredménye dönti el, hogy a most még láthatatlan, de meg nem szünhető belső ember „hol” tölti az örökkévalóságot, ha e „ruhából” ki kell lépnie! (Jób.10,11.). Csak itt van lehetőség számunkra választani e kettő közül: Ábrahám kebele és a pokol között a Kijelentés szerint: Luk.l6,19-31.

Döbbenetes nagy horderejű, ISTENNEK EGY IGEN DRÁGA AJÁNDÉKA EZ MINEKÜNK: az Egyszülött ártatlan Fiút kellett adnia ezért mi miattunk, értem és teérted! Ján.3,16... Ennek meg kellett történnie ahhoz, hogy a mi már lezárt ügyünk újra elővétessék, hogy a tettes pótvizsgára bocsátható legyen! (Jel.5,1-9.) Akinek Ő már testet alkotott, és az abban a Sion-iskolához méltóan tanul és viselkedik alapfokon, az tovább vitetve, felsőbb osztályba kerül. Erre okvetlen szükségünk is van, éspedig minden földlakónak is, aki legalább már visszavágyja azt az Isten-képmást, amelyet a bűnesetben elveszítettünk s ami helyett „ma minden emberlélek-város legbelül az ördög képmását viseli!” (I.Móz.1,27. 3,22-24. Zsid.10,5. Ján.8,44.) Eközben „kívül” egészen mást mutat, egészen a „becsületes jó vallásos, jó magyar, vagy román, vagy bármilyen más nemzetiségű”, emberig menően; amely tévhitben még igyekeznek meg is nyugtatni őt!… Mindezek az egymás ellen hangoló tévtanítások az ördög kelléktárából származnak, az ő −testben is itt levő− eszközei segítségével. Sorsdöntő, hogy ezeket is az Ige világosságában lássuk és értsük meg!, Aki minden ember Megtartója (bármely nemzetbeli), mivelhogy  az is ugyanazért hozatott fel ide, amiért én és te is!… (I.Tim.2,4.)

Amíg ezek felől „sötétben” van bárki, addig az ördög eszköze, aki nem épülésére, hanem csak károkozására van a másik teremtmény-társának! Így nem vihető tovább!… (Mt.12,30.) ISTEN ELŐTT NINCS SZEMÉLYVÁLOGATÁS! (Csel.10,34-35.).

Jó példa adatik a hármasság kérdésben számunkra a Ján.3-ból is. Egy okos, Írás-ismerő, „jó” vallást tanító valaki, aki már testben itt van, de a látóhatára még neki, mint talán hittudományi doktornak is, csak a test és lélek a területe. Még fogalma sincs az újjászületésről, a felülről −a „víztől” és „szellemtől”− való fogantatásról (anagennan), a hármasságra  eljutás elengedhetetlen szükséges voltáról.

Mi azonban −akik talán még itt sem tartunk!−, ezt sem nézhetjük „páholyból”; mert Nikodémos azt már látta, hogy Ő, Krisztus Istentől jött. Az sem közömbös, hogy a „Biblia tengelye” éppen itt közöltetett Isten Bölcsessége által a világgal!: 16 v.  Az Úrnak a neki szóló Kijelentése pedig: a „Dei”- tanács −mint Isteni szükségesség−  mindnyájunkra vonatkozik! (Ján.3,1-7-21.)

Adva van tehát a legközelebb elérendő CÉL: a Pünkösd, az Ő Szent Szellemének az Uralma, amelybe csak az Isteni Rendnek megfelelő elkészített Úton −tanítványosítva, mint az Élet Fájának oltványai− lehet bejutni nekünk! (Mt.28,16-20)

   156. Ének

 Mi csak vándorok vagyunk itt a földön, Vándorként éljük életünk És a szívünk úgy vágyik égi hazánkba Jézushoz, mert Ő az Úr.    

 Ha földi sátrunk egyszer összedől, s az e-földi létünk majd véget ér, Az angyaloknak kórusához társul énekünk, a szentekkel zengjük örökké: //: Áldunk Téged, Imádunk Téged, Mert szent Kereszted által megváltottad a világot! ://       

Útban a Valóság felé (Mk.16,14-20. A Fordítás és a kimaradt rész alapján.)

Ez a levél nem valami szépirodalmi olvasmány akar lenni, amit mi átfutva félre szoktunk tenni a többi közzé, míg végül beporosodva ez is a tűzre fog kerülni. Sokkal többről van szó!!… A Márk Ev. vége ugyanis Isten félelmetesen nagy művét, a Kraniont –valamint a mi gyalázatos hozzáállásunkat– mutatja be nekünk, akikért Ő mindezt elvégezte. A Földön levő emberek mindegyike ugyanis, akik itt kegyelemből hústestet –évtizedeken át magukon viselt önműködő „bőrruhát”–  kaphattak és kaphatnak, az ISTEN ÁLTAL KITŰZÖTT HATÁROZOTT CÉLLAL hozattak fel ide! Ezért a lehetőségért Őneki nagy árat kellett fizetnie!…, de Atyánk szeretetében megszánt engem, téged és mindazokat, akiknek megadatott a „kegyelem színpadára” a hústestbe való felhozatás lehetősége. Akik itt tehát most –eszmélkedve– ebben a „kegyelmi uniformisban” találjuk magunkat, induláskor semmi valóságost nem tudunk sem a világmindenséget létrehozó Istenről, sem önmagunkról, sem az egész földi lét okáról, céljáról és értelméről. Az emberektől kapott információk ezek felől mind, mind hasznavehetetlenek és félrevezetők, mivel a bűnbe esés szellemi-lelki agymosást is okozott a bukottak mindegyikében! Mi, akik a tér és idő világában, bölcsőtől–koporsóig anyagi testben itt lehetünk, ezt azért kapjuk, mert Urunk kiszemelt és kiemelt bennünket, hűtlenné letteket a szellemben halálba zuhantak közül, hogy itt szellemben életre kelthessen bennünket. A „thanatos-halál” nem azonos a testi elhunyással a „nekros”-szal, ami csak árnyéka annak ebben a világban, melyben minden csak árnyéka a valóság képének. (Zsid.10,1.  Jer.29,11. Csel.17,24-31. Ezék.5,11. Zsid.10,28.) Aki ezt a tényt: Istennek ezt az eget is megrengető munkáját figyelmen kívül hagyva megveti, vagy vakon elmegy mellette, az menthetetlenné teszi saját magát! (anapologétos, inexusabilis!: Róm.2,1. Jób.4,20-21.)  

Isten, mint JÓ Pásztor, Krisztus Jézusban lejött az Ő sötétségben és a halál árnyékának völgyében céltalanul tévelygő juhaihoz, hogy magához vonzza őket! (Ján.12,46.) Ezek vagyunk mi valamennyien, akiknek a Felülről való Világosságban mindenekelőtt fel kell ismerni a magunk állapotát. (Ésa.9,2-7.). De vigyázzunk, mert a tévelyítő Vesztő, a Világosság angyalának (képviselőjének), jóakarónak adja ki magát a még tájékozatlanul tévelygő „juhok” előtt! (II.Kor.11,13-15.). A Vesztő ajánlatát, mi „ott” már bevettük, „megettük” valamennyien. A gonosz kívánság tönkretette bennünk a megbízható józan tájékozódó-képességet. (I.Móz.3,1-6. Hós.6,7. Jel.12,9.). Attól fogva „vakon” tévelyeg az egész embervilág; nemre, fajra és vallásra való tekintet nélkül!…  CSODÁLATOS az, hogy Urunk még ilyen hitre biztató TANÁCSOT is ad nekünk: „Bizodalmad legyen az Úrban teljes szívedből, a magad bölcsességére pedig ne támaszkodjál! (Péld.3,5. LXX)” …  A Teremtő és mindeneket éltető Hatalmas Isten „nemzeteket növel nagyra, azután –ha már itt „levizsgáztak” pl. az együttélés-próba-tételből is (!)– elszéleszti őket örökre (Jób.12,23.); a vallásokat azonban nem Ő hozta létre, így nincs is jövőjük… (Ám.5,4-5.)

A mi múltunk, jelenünk és jövőnk felől a hitelt érdemlő tájékoztatás egyedül ISTEN KIJELENTÉSÉBEN, A SZENTÍRÁSBAN közöltetett a föld tévelygő lakóival, az Ő szent emberei –eszközei– által!  Ezért is van olyan sok ellensége a Bibliának, kívülről is, de bennünk belülről, a gondolatvilágunkban is.

A Vesztő célja: a képekben kapott Kijelentést lejáratni, félremagyarázni, mesévé zülleszteni, vagy a már megszokott hagyományos vallásos, kegyes, külsőséges szertartásokkal felülírni a Lényeget. Az ilyen „magaválasztotta Istentisztelet” lehet nagyon szép és tiszteletre méltó az emberek előtt, de Istennek más a véleménye róla! Minekünk pedig Őhozzá és az Ő akaratához kell igazodnunk!  (Ésa.1,2-16. Mal.1,6-10. Luk.13,1-5. 16,15. Csel.5,29.). A hiábavaló felületi kezelések, a kuruzslás helyett a mi számunkra KŐSZIKLA ALAPKÉNT a megmenekülési lehetőség adatik, s bíztatást is kapunk Őtőle a gyökérbajunk orvoslására. (II.Móz.33,21. Kol.2,16-23.)

Ezzel szemben áll a testies, látványos vallásoskodás, amely mögött az (altató) ördög nyugodtan benn maradhat Emberlélekben, sőt még lakhatási engedéllyel el is szaporodhatnak.  A zarándok-útvonal „Romlás-városából” –tehát a húsi, testi állapotból kiindulva, a lelki „víz” állapoton keresztül, a Szellem, a Valóság világáig, a „Mennyei Jeruzsálemig” vezet. Ehhez Urunk minden szükséges kellékkel ellátja a zarándokokat. Megmondja, hogy milyen Igéket vigyünk magunkban és miket ne vigyünk; hova menjünk be (szállásra, feltöltekezni) és hova ne menjünk be, miktől kell éberen óvakodnunk.

Hós.14,2-3: „Fordulj hát vissza, térj meg „Izráel” a te Uradhoz Istenedhez, mert hát elerőtelenedtél, beteggé lettél végre (Ésa.57,10.), cselekvőképtelenné lettél a te igazságtalanságaid következtében, a te hűtelen, becstelen gonosz tetteidben, bűneidben. Ragadjátok meg, vegyétek és vigyétek magatokkal ezeket a vigasztaló bátorításra szánt ígéreteket, megtérésre hívó atyai beszédeket, hazahívó igéket és forduljatok vissza, menjetek haza, így térjetek meg a ti Uratokhoz Istenetekhez; mondjátok Néki, hogy úgy mint azok a vigasztaló bátorító igék szólnak, az igékben adott ígéretek szerint adassék néktek is, hogy ne vegyetek –mint az érdem szerint járna néktek– gonosz, rossz elbánást az igazság szerint, hanem inkább hogy vegyetek az ígéretek szerint jókat, hasznosakat, üdvösségre valókat kegyelemből, meg nem érdemelten, és „mi majd viszonozni fogjuk, megháláljuk majd ezt a nagy jóságot a mi ajkainknak a gyümölcseivel.”  (Ám.5,4-6.). „Ezt mondja az Úr az Izrael házanépének: „Keressetek buzgó törekvéssel engem és akkor élni fogtok! És ne „Béth-Él”-t keressétek fel buzgósággal, „Gilgál”-ba se menjetek bele, és „a fogadalmi eskütételnek a vízmedencéjén” (freár tu horku) keresztül ne menjetek, mert ezáltal „Gilgál” –aki magának ejt „foglyokat” – a maga foglyaivá fog tenni titeket és „Béth-Él” olyan lesz, mint aki nem uralkodik az események felett, ő pedig nem tud segíteni! Keressétek hát buzgó törekvéssel az Urat és éljetek, hogy ily módon nehogy lángra lobbanjon, mint a tűzvész a „József háza” ellen, mert akkor megemészti őt is, és akkor nem lesz, aki „tűzoltója” lenne az „Izráel házának”. 

Az Ige, a Világosság erre ébreszt rá most bennünket: felismerni „hol” vagyok; a „tüzes kövek” közül a jéggé fagyott „víz” állapotban. Éljünk tehát a drágán megszerzett menekülés lehetőségével!…

B.L.

Mk.16,14 +:

„Azok pedig védekezésül, a maguk igazolására, a magatartásuk mentegetésére azt mondották erre, hogy: „Ez a korszaka, időszaka a törvényszegésnek és az ellenszegülő hitetlenségnek, a Sátánnak a hatalma alá van vetve, annak az uralma, fennhatósága alatt van, az tehát, aki ott van még a tisztátalan szellemeknek a befolyása alatt, azoknak az uralma alatt, aki „bűnös”, aki maga is tisztátalan szellem még, az emiatt nem képes az Istennek az igazságosságát sem megragadni, megérteni, befogadni, elfogadni, de nem tudhatja birtokba venni az igazi képességét, a valóságos erejét sem, ezért hát te jelentsd már ki végre, tedd végre-valahára nyilvánvalóvá a te igazságosságodat” – azok ezt mondották a Krisztusnak a maguk mentségére. A Krisztus pedig azoknak az önmagukat igazolni akaróknak azt mondotta, mentegetőzésükhöz azt fűzte hozzá, hogy: „Teljesen betöltetett az engedélyezett ideje a Sátán meghatalmazásának, beteltek évei az ő jogosult uralmának, elérkezett a szélső határa az ő megszabott jogkörének; lejárt ugyan a határideje a neki adatott hatalmának, de egészen közel került, közel jött, mégis azonban rettenetes, borzalmas, elképesztő módon dühöng (Jel.12,7-12.); de ennek ellenében áll az a tény, hogy azokért, azoknak az érdekében, akik bűnt követtek el, én adattam halálra, a bűnösökért én engedtettem át a halálnak váltságul, én haltam meg értük avégből, hogy ők visszaforduljanak utaikról, hogy visszatérjenek az igazságra, és hogy soha többé ne vétkezzenek, ne kövessenek el soha többé bűnt, azért, hogy azt a szellemi és így örökkévaló, romolhatatlan mennyei örök dicsőségét az igazságosságnak elérhessék, hogy örökösökként örökölhessék, örökségül bírják azt a mennyben.” (Jel.2,8-11. II.Tim.4,7-8. Jak.1,12. I.Pét.5,2-4.).

207.Ének:

Ott a messze földön, árván hontalan

Halld meg a kiáltást, fiam, fiam!

Vár Atyád szerelme, vár rád vígasza,

Jöjj a messze tájról, óh jöjj haza!

2.Rajtad a nyomornak súlyos terhe van,

Tested, lelked szenved, fiam, fiam!

Vár Atyád szerelme, vár rád vígasza,

Jöjj a messze tájról, óh jöjj haza!

3.Búsan összetörve jársz vígasztalan,

Megpihenni vágyol, fiam, fiam!

Vár Atyád szerelme, vár rád vígasza,

Jöjj a messze tájról, óh jöjj haza!

4.Nézd, a rossz világnak csak fullánkja van ,

Drága csak nekem vagy, fiam, fiam!

Vár Atyád szerelme, vár rád vígasza,

Jöjj a messze tájról, óh jöjj haza!

5.Szómnak ellenállnod úgyis hasztalan,

Jöjj, mert egyre várlak, fiam, fiam!

Vár Atyád szerelme, vár rád vígasza,

Jöjj a messze tájról, óh jöjj haza!…

Útravaló a „Kranion-hegy” felé

Isten nem azt akarja, hogy az utolsó napon kapkodás legyen. Nem vakhitre, kedv-keresésre van szüksége, mivel az képmutatás. Istennek a legjobb meggyőződésre, gusztusra, ízlésre van szüksége, az azonban, hogy az ember lássa: hogy ezért mi jár, az nem fontos. Őneki és az egész mennynek öröme telik abban, ha valaki az Ő gusztusát szereti. Ebből az örömből jut az illetőnek is. Itt kezdődik már az öröm és a feltámadás is, mert ha itt nincs, odaát sem lesz!

Két dolog van, amit ki kell emelni: 1./ A vak hiába emeli szemeit az égre, előbb meg kell gyógyítania. Luk.11,34-36. Ha látó az ember, akkor már egy felvillanó villámfénynél is láthat valamit, pl. hogy ha egy szakadék szélén van, hogy ne lépjen tovább, mert látja, hogy a következő lépéssel hová jut. Zsolt 18,29; 25,15. Látni kell a tőrből való kihúzást, de előbb látni kell, hogy az Úr az Isten, ehhez meg el kell csendesedni ebben a nagy rumliban. Zsolt 46,10. VAN, AKI MENYISSA A VAKOK SZEMEIT!… A vak pedig kéri: Azt akarom, hogy lássak, hogy Téged újra lássalak! Mk 10,51. Előbb csak mint járkáló fákat látta az embereket, aztán messze, világosan, mindent. Mk 8,24.

 A szeretőt a rendőrség csak akkor ítéli el, ha a partnere feljelenti. Azt az ördögöt nem lehet Istennek kiűzni, melyhez a tulajdonosa ragaszkodik; nekem kell először megelégelni a dolgot s akkor aztán Ő véghez viszi a szakadást. A Kranionra vezető úton le kell pakolni az ördögöket. Ne bízza el magát az ember, hogy már kiűzte az ördögöket, mert az csak a szívnek a felcicomázása! Ördög azt akarja, hogy az ő képmását hordozzuk inkább; ígér mindent, csak nyugalmat és békességet nem tud adni. Sokat ad, de eleget nem. Isten pedig az övéinek még álmában is ad eleget – hogy ez aztán sok-e, vagy kevés, az nem fontos. Zsolt 127,2.

2./ Ördögtől kell megszabadulni, Jézus ezért jött. Zsid.2,14-16. Az ördögnek nincs hatalma, hanem csak ereje az ember felett. Éppúgy mint a kocsisnak az ostor felett, ami nem az övé; addig használhatja, amíg ki nem rúgják. Az ember a teljes megkötözöttségben van. Megjelenik az Úr a szemkapu előtt; de Ő nem mint tolvaj, hanem zörget. Aki megismeri, megnyitja a fülkaput. Bemegy a Dicsőség Királya. Jel 3,20. Meglátom, megláthatom, hogy szeretett engem s életét adta értem. Benyit a szívbe is, a fellegvárba, ahonnan ki kell takarodni az ördögnek, de még a hátsó kijáratokból is (az altesti kapukból).

Mindebből, azt mondja Jézus: az tartozik ránk, hogy itt az Isten országa; vagyis térjetek meg! Itt a hazai vonat, jött értünk, szálljunk fel rá! Luk.11,22: Szétossza mindenkinek amire szüksége van. Mit zsákmányolt? Emberi lelkeket; akié volt, annak adja vissza, így maga ura lesz az ember, nincs megkötve. Nem mondhatja az ember, hogy nem enged az ördög. Ő hívogatja az ilyeneket. Mielőtt hív, már az Ő jogos tulajdona vagyunk. Mivel győzte le a rabszolgatartót? Halálával. Élettel fizetett, ebből volt az erő, nem az öklében. Megszerzett néppé tette, visszaadja az önrendelkezési jogot, mert az Ő országában szabad akarat van. A világ is azt hirdeti, csak mégis leigázza az embert, hol a jobb, hol pedig a bal oldal teszi ezt. Ő a Szabadító, a Váltságdíj! Ésa 43, 11; 1Tim 2,5-6. Ő azt mondja: „Michaél”: Kicsoda olyan, mint az Isten! Az ördög pedig ezt mondja: Kicsoda olyan, mint a fenevad!

Két sereg harcol itt; látni kell nekünk is ezt a harcot bennünk és körülöttünk. A megszabadítás már a levettetés után történt 1Móz 3,15., ide már szabad akarattal jött az ember. Két lehetőség van: barát vagy ellenség. Már nem is aratókat hív az Ő aratásába, hanem marokszedőket, akik gyűjtik az Egyházat, vagyis az Ő testét; a nagybetűs EGYHÁZAT, a láthatatlan Egyházat. Ő mondja: „aki csak a kegyelmet veszi el, az szétszór engem.” (skorpizo = elpazarol Mt 12,30. Lk 11,23.) Aki a törvényt megveti –Mózes szerint– két vagy három tanú vallomására meghal, mennyivel inkább meghal az, aki megtapodja az Isten Fiát!… Zsid 10,28-29.

Az emberi lélek víz, ezt szállja meg az ördög. Ő bukott angyal (Ésa 14,12.), a harmadik világot nem közelítheti meg, így tehát az ember szellemét se. De lezüllik az ember, ha a barommal közösül. Az ember kapott szikrát, de ha az ördöggel közösül, akkor a víz eloltja, az elalszik. Fordítva sohasem lesz, ezzel ne áltassuk magunkat. Ezért nagy dolog, hogy Jézus a pislogó mécset nem oltja el. Mt 12,20. Az állatot nem szállhatja meg az ördög. Az ember annyira lezüllött, hogy még a környezetében levő állatok sem tiszták, megrontja azt is. A felfuvalkodott, üres ember szíve „tiszta” kisöpört: az Úr nincs benne. Ha ilyenkor az ördög visszamegy, meg van engedve, hogy magához vegyen gonosz ördögöket. Lk 11,20-26. (a hét itt azt jelenti, hogy Isten engedélyével). Ha a tisztátalan ördög a közkatona, akkor a gonosz a törzs-altiszt. A fejben nem marad meg a tanítás, abból kimegy. A szívben kell elraktározni a drágakincset, ez a belső kamra. Boldog az lesz, aki ezt megteszi. Mt 13,44.

Ha nem tudod úgy szeretni teremtménytársaidat, mint ahogy kellene, ne légy megnyugodva. Majd, ha átokká is szívesen leszek, ez jó. Rm 9,13. Legnagyobb veszedelem a paráznaság. Ez sem a 100, sem az 1000, sem pedig a 10.000-ben nem lehet meg az emberben, mert akkor elveszti. Ha le nem tessékelem az ördögöt a nyakamból, nem juthatok fel! A nagy Péter azt kapja, hogy Sátán és kicsiny hitű Mt 16,23; 14,31; egy pogány századosnak, aki a beteg szolgáért könyörög, azt mondja, hogy ekkora hitet még Izráelben se láttam Mt 8,10.; és az asszonynak is ezt mondja: nagy a te hited Mt 15,28 (22-28). Ez a felülrőlvaló nagy Hit kell a Kranionhoz! Az asszony azt mondja: Kürios, azaz én Uram és Királyom és nem Kürie. Elismerem Uramnak, megszólítási viszonyban vagyok Vele, Messiásom. Egy átfúrt fülű rabszolganőnek ismeri és érzi magát, aki örökre rabszolga akar maradni, mert úgy szereti az Urát  2Móz 21,5. (1-6). A szülőkön keresztül kell megtanulni az engedelmességet és a tiszteletet. De az ember nem becsüli az Istent! Ha nem veszem igénybe a megszentelésnek a feltételeit, akkor tisztátalan leszek és lebecsülöm Istent! Rossz cserépedény vagyok, de Isten drága kincset tett bele és ha Istennek ez annyit ért, hogy önmagát adta érte, akkor mi címen vetem meg az Ő áldozatát. Mert ezzel Őt magát becsülöm le! Megyek a vesztembe!… Ez a megszólítás, ahogy közeledik az Úrhoz, ugyanaz a szó, ahogy a lator a kereszten. Ennek mondja csak hogy: Bizony mondom néked, még ma –és a holnapban is és ha ott megtartod a lakhelyedet, akkor a holnaputánban is– együtt leszünk. És ezt egy latornak mondja! Lk 23,43. Az asszony is azt mondja: igazad van, Uram, ugyan méltán, én egy kutya vagyok; nem sértődik meg az ítéleten… Mt 15,22-28.

Amikor elsikkasztom az Isten kegyelmi ajándékait, amikor a földi életemet nem arra használom, amire adatott, akkor parázna vagyok. Amikor a tisztátalan szellemet hordom magamban, ez paráznaság, a sátán átka van rajtam, ellenszegülő vagyok az Istennel szemben. Ez a kígyó átka. A kiválasztásomat megcsúfolom!  Elküldött ide a földre, megadott hozzá minden kelléket, adott módot a megtisztulásra Ef 1,6; 5,26; 2Pt 1,3, hogy felmenjek a Kranionra – és nem teszem. A tálentumaimat elsikkasztom és másra költöm, a saját hírnevem megalapozására. Ezért mondja, hogy: magatokat a paráznaságtól megtartóztassátok. ApCsel 15,20; 1Thess 4,13. Kihasználom az Isten kegyelmi ajándékait, amiket útravalóul kaptam, hogy szentté lehessek, és nem arra, hogy kiéljem magam mindenben. Ha ide is jöttem mint tisztátalan szellem, tisztaságra hívott el Isten, hogy szentté legyek; nem pedig, hogy tisztátalan szellemből még gonosz szellem is legyek, jól kiképezve magam, hogy a sátán seregében tiszti rangot nyerjek. Így pedig az ördög akaratát cselekedtem, gyilkos vagyok, paráznaságban élek és akkor nincs helyem az Isten országában. Így elevenen vettetek a kénkővel égő tüzes tóba, az antikrisztusok közé. Jel 19,20; 21,8.

Ezt meg kell gondolnom; nem kényszerít senki, csak Ő közli, hogy lehet felmenni, szabad, ha akarok, de másként nem lehet, mint ahogy a törvénye van! Fejlógatással, hazugsággal nem lehet felmenni, szánom-bánommal sem! Metanoia alá helyezett bűnökkel fel lehet menni; ezekre van váltságdíj! Ezt tudomásul kell venni a Kranion előtt. Isten ideje korán közli ezeket mindenkivel, arra késztetve, hogy gondoskodjam magamról!… Ámen.  

            196. Ének.

Óh, Jöjj szívembe, áldott Jézus! Így száll imám most feléd.

A lelkem oly csüggedt és fáradt, Óh jöjj szívembe, jöjj ma még!

Szívembe jöjj! Szívembe jöjj! Jöjj szívembe most, Úr Jézus!

Óh, jöjj ma még, lakója légy, Jöjj szívembe most, Úr Jézus!

2. Óh, jöjj szívembe, áldott Jézus! Segíts, a bűn terhe nyom,

Hogy bátran álljak majd elődbe Amaz utolsó napon!

Szívembe jöjj! Szívembe jöjj! Jöjj szívembe most, Úr Jézus!

Óh, jöjj ma még, lakója légy, Jöjj szívembe most, Úr Jézus! 

„Hívják Nevét: „CSODÁLATOS”-nak…” Ésa.9,6.

A Szentírásból kapott felvilágosító Kijelentés alapján már Bunyan Jánosnak is megadatott annak felismerhetése, hogy ami abban megíratott, az több mint véres valóság. Mi ugyanis a bűnök és hiábavalóságok kötelékeivel, mint lelkileg is agymosottak, a hitetlenség miatt rövidlátókká is lettünk. Az alap-bajunkat, az „ott” beszerzett „múltunkat” már magunkban hozzuk ide e földi létbe, aszerint, hogy ki mennyit vett be a Vesztő „kábítószeréből”. Itt felcseperedve, érthetetlen módon egy forgó-keringő Bolygó hátán találja magát mindenki, ahol nincs senki olyan, aki  igaz,  a valóságnak megfelelő  választ tudna adni a sorsdöntő kérdéseinkre, a „hol vagyok”, „ki vagyok”, „miért vagyok”, „honnan kerültem ide”, „hova megyek el innen” stb. kérdésekre.

Viszont hazug válasz van bőven a Vesztő lemezei között, igy mindenki, mint az önkiszolgálóban, választhat kedvérevalót magának. Pl: a „ki vagyok én” kérdésre a legelterjedtebb válasz a közfelfogásban ez: „Én XY vagyok, „N” vallású, (aki „vallásomért élek-halok”, ha kell még háborút is viselek), „Z” nemzet-beli vagyok ” (amely természetesen a legdicsőbb a földön…). Ennek a válasznak az az egy baja van, hogy egy szó sem igaz belőle!! Te ugyanis nem az vagy amit látsz magadon vagy magadból, mert az csak a tested, „ami testtől szűletett az pedig csak test” Ján.3,6. szerint. Ezt a testet KEGYELEMBŐL itt a bölcső és koporsó között magunkon viseljük!… Diabolos kelléktárából a többi kérdésre sincs más értékű válasz, hanem csak ugyanez, hazugság! De hát miért olyan kelendő mégis az ő portékája a föld lakóinál? Igaz választ erre Te sem kaphatsz az  eföldi „alvó” emberektől, akik már megtöltekeztek a földi és alulrólvaló, pokoli tanításokkal és elvekkel.  Súlyosbító még az a körülmény is, hogy a beetetéssel az itt levők többségéből már az addig meglevő józanság és érzékenység is elveszett, kihalt (legjobb esetben csak lelki-szellemi kábulatban létezik mindenki) a magasabb rendűek iránt; szeretet-gyűlölet irányában pedig 180 fokos elhajlás is történt, a gusztus-változás miatt. 1 Móz. 2,17 és 3,6. Ez a két Ige egyértelműen rámutat ezekre.  

A mindeneket Teremtő és Éltető Hatalmas ISTEN azonban csodát cselekedett!!!: Megszánta a bukottakat és Kijelentést adott le ide minekünk! Mi ebből élünk és élhetünk folyamatosan, ha…!, ha most nem élünk vissza az Ő bizalmával, az Ő JÓ ELGONDOLÁSÁVAL, amelybe minket is belevont! Jer.29, 8-11-14… Urunk, az Ő szent eszközei által megíratta, kijelentette a legfontosabbakat az előzményekről; az utolsó időkben pedig a felfoghatatlanul Magasságos: A Panto Krator: Mindenható „ISTEN JOBB KEZE” önmagát megüresítve a Krisztusban, teremtményként  leszállt ide, hogy az Ő tévelygő juhait felébressze, hogy akik a bűneik miatt az Ördög fogságába kerültek a valóság felismertetésével kijózanítsa és Haza vezérelje! Ezért jött a Fiú  Amit Urunk az irántunk megnyilvánuló Szeretetéből véghez vitt, olyan nagy horderejű tény volt, hogy ezért a mennyek lakói nem szűnnek meg csodálni és dicsőíteni Őt. ISTEN MŰVÉNEK és ÁLDOZATÁNAK ez a megismertetése –mint Epifánia– nekünk is elég kellene legyen ahhoz, hogy minket, akik az Atyánktól oly „messze vidékre” elcsavarogtunk (Luk.15,13.), Őhozzá, olthatatlan vággyal és törekvéssel visszabuzdítson bennünket! Csak ez lehet az elfogadható válasz részünkről Istennek arra a buzgó Szeretetére, amelyet Ő az ÖNFELÁLDOZÁSÁVAL Krisztusban mindhárom szinten megbizonyított A MI MEGMENTÉSÜNKRE!… Ésa.9,7.

Krisztus, miután itt mindazt elvégezte amit magára vállalt, ezeket is mondja az Atyának: „Én megjelentettem a TE NEVEDET az embereknek…” Ján.17,6. Itt mi ne egy szóra, vagy egy akárhány betűs névre gondoljunk, hanem annak a Valakinek a belső lényegére, akit Ő köztünk élve bemutatott, akit meg kell ismernünk! Amiatt is szükséges ez, hogy „az Ő jó illatát Ő még rajtunk keresztül is megismertethesse és vonzóvá tegye”. 2.Kor.2,14-17. Az Ő tanítványai erre kapnak megbízatást Pünkösd után. Tehát nem előbb és nem is akármikor, de nem is akárkinek! Jó példa erre a Filep küldetése is a szerecsenhez, az addig még „járatlan úton” Csel.8,26-40.  Az Úr az Ő minden tanítványának szóló pontos utasítását megadta erre nézve is: Mt.28,18-20. „Megadatott nékem, ideadatott énnékem minden jogosultság, a teljhatalom mennyekben és földön egyaránt. Járjatok utána tehát, menjetek, „tanítványosítsatok”, tegyétek tanítványokká az összességét a „népek”-nek (mathéteusáte panta „ta ethné”), belémerítve őket a „nevébe” –tehát a lényegébe– (ami sokkal több, egészen más mint a „nevében”!) az Atyának és a Fiúnak és a Szent Szellemnek, megtanítván őket arra, hogy elkötelezettek tartani mindazokat, amiket én parancsoltam néktek, és akkor, abban az esetben, ha így lesz minden, meglátjátok, hogy akkor én tiveletek vagyok az összes „napokat” illetőleg egészen a világkorszakoknak a beteljesedéséig.” (Ért.ford.)

Ha már az Őtőle kapott Hit által együtt-láthatok és érezhetek Ővele, akkor már nem fogok bujkálni Előle a „fák” közé, a mások háta mögé, sem nem fogom „szépíteni” a viselt dolgaimat, mert az Igaz Hit mindezt leszereli bennem. IMMÁNUEL, Karácsony: az Ő VELÜNK-léte ezt is jelenti. De Ő azt a CSODÁT is elvégzi a MAG törvénye által, hogy mindenben egyetértővé tesz Önmagával, az Otthoni örök Rendnek megfelelően. Amit „ott”, „tegnap”, én és mi itteniek mindannyian megvetettünk önmagunkra nézve és ki is űzettünk abból. Az Istentől elidegenedett tévelygőnek –nekem, neked és minden eföldön levőnek– Ő már Mózesen keresztül ezt a nevét-lényegét adja tudtára: 5 Móz.4,24. Róm.11,22. Krisztus és a követői is mind ilyenek: Zsid.1,9. És Ő ilyenekké akar tenni bennünket is, akik elidegenedtünk az Isteni élettől!

Hogy ez a természetváltozás bennünk is megvalósulhasson, ezt az Általa meghozott MAG-törvény bíztosítja; amit CSODÁnak lehet tekintenünk. A Vesztő szelleme az, amely nem akarja, hogy ez tudott dolog legyen! Minden Emberlélekben is ez a harc folyik: Isten tekintélyének a lerontása, tetteinek kritizálása, az Ő mindenekfölötti Hatalmas Lényének elfeledtetése a már bőven elhintett hazug tanitások által. (Pl. hogy a koporsónál vége lesz mindennek;  holott a valóság ez: Luk.16,19-23-31.)

Ebben a belül zajló „szent háborúban” a te jövőd a Te hozzáállásodtól függ, testvér! Minden szavad, tetted, gondolatod, indulatod  bizonyíték arról, hogy kinek az oldalán állsz! Vagy azt mondod ezekkel: „Kicsoda olyan, mint az Isten!”.. vagy: „Kicsoda olyan, mint a Fenevad!”… E két út végét is megismerteti a Szentírás a Te Bibliádban is. Isten nagy nagy türelmét bizonyítja az a viszonylagos csend és béke is, amiben mindeddig részesültünk, mert megíratott ez is: „Azért vár az Úr, hogy könyörüljön rajtatok. Mert az ítélet Istene az Úr! ” Ésa. 30,18. A vízözön előtt már ehhez hasonló helyzet volt a földön. (1.Pét.3,20. ért.ford: „amikor Istennek az igen nagy béketűrését az engedetlenek a végletekig kihasználták, a Bárka elkészítésének az idejében”.) Ma pedig a mi számunkra –a tűzözön előtt– a „Keresztség” adatik Bárkaként a megmenekülésre. (21 v. ért.ford.) A „régieknek”, az elinduló „gyermekeknek” a testies szertartások adattak, amiknek a  szellemi valósága  a lényeges! Ez vonatkozik a keresztségre is. Figyelem-elterelés tehát minden vita is a külső ceremóniákról a baptisma-kérdésben is. Az sem döntő, hogy azt vízzel, vagy késsel végezték-e; sem az, hogy kis vízzel, vagy nagy vízben történt. Az Új testamentumban kapott világosság helyre tesz bennünket ebben a kérdésben is. Gal.5,2-6. „Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés nem ér semmit, sem a körülmetéletlenség, hanem a szeretet által munkálkodó hit!”

„Mi vagyunk a körülmetélkedés –mondja Paulos–-, akik szellemben szolgálunk Istennek és Krisztus Jézusban dicsekedünk és nem a testben bizakodunk!” is. Fil.3,3.

Krisztus tehát az a tűzálló „Bárka”, Aki megmentheti azt, aki engedelmesen hagyja magát beépíteni, és az Egy Testbe, az  Ő NEVÉBE  –LÉNYEGÉBE–  belemerül, hogy ezáltal megkeresztelt legyen!

BL

   25. Ének:

Az Úr csodásan működik, de útja rejtve van. Tenger takarja lábnyomát, Szelek szárnyán suhan.

Mint titkos bánya mélyiben formálja terveit,  De biztos kézzel hozza föl  Mi most még rejtve itt.

2. Ne félj tehát, kicsiny csapat, ha rád felleg borul, Kegyelmet rejt s belőle majd  Áldás esője hull!

Bízzál az Úrban, rólad Ő meg nem feledkezik, Sorsod sötétlő árnya közt  Szent arca rejtezik!

  3. Bölcs terveit megérleli, Rügyet fakaszt az ág. S bár mit sem ígér bimbaja,  Pompás lesz a virág.     

Ki kétkedőn boncolja Őt, Annak választ nem ád, De a hívő előtt az Úr megfejti önmagát.  

„Számolj velem!”

Ember-testvér, aki a földi létünk sodrásában bele vagy merülve a biológiai élet gondjaiba és/vagy a csábító örömeibe, szükséges felfigyelned a Féltőn-szerető Urunknak a figyelmeztető felhívására, mely most mint félrevert harang szól nekünk.  Mindenekelőtt csendre van szükséged ahhoz, hogy az Ő hangját meghallhassad. Ebben a Vesztő folyton meg akar gátolni, a testi-lelki (gondolatvilágbeli) elterelő és betolakodó „zajok és zavarok” felerősítésével is. Ebben a környezetben viszont, amelyben nekünk itt az utolsó időkben jelenésünk van, megkaptuk azt a nagy lehetőséget, hogy a bukásunk után, kegyelemből utoljára még pót-vizsgát tehessünk! Erre a döbbenetes nagy lehetőségre, amiben részünk van: minekünk rá kell ébrednünk! Ez az ébresztés most történik az Ige által! (Ef.5,14.) Ehhez pedig -a Te részedről is- tettrekészség és talpra ugrás szükséges!  Nagy segítségül kapjuk a Teljes Írást, melyben Teremtő Urunk megíratta -képekben- mindazt, amivel nekünk most számolnunk kell!  A Szentírásban adatott példa arra is, hogy megérthessük az okát annak a kettősségnek, ami jelen van itt bennünk, de nemcsak bennünk, hanem minden e Földre felkerülő emberlélekben is. Tehát itt minden emberben, emberlélekben, ez a kettősség van. Mi valamennyien Kaint és Ábelt hordozzuk magunkban, amiről meg is kell győződnünk!… I.Móz.4,1-9. Ez a tragikus típus eset bemutattatik már a Bibliánk elején, hogy a veszélyre figyelmeztessen minket: Az Istentelen vad Kain képes megölni, kiölni magából Ábelt!

Az Új testamentum nyelvezetében ez a kétféle természet jellemez minket ma, melyek ellenkeznek egymással (Gal.5,17): a „hús”, a megromlott emberi természetünk, és a szellem, az Urunktól kegyelemből kapott „útravaló” a földi zarándokútra. Ésa.1,9. (A Károli ford.-ban itt a „valami kevés” szó helyén az eredetiben a sperma, a „jó mag” szó szerepel! Ez az Ábel.) Ez a kettő -tehát a Kain és Ábel-, mint „tűz” és „víz” van bennünk, de jelenleg ellentétes töltöttséggel. A felülrőlvaló: szellemi, Isteni, szelíd, pásztori természetű, ez Ábel. Kain: lelki, vad természetű, „víz”, ami igyekszik a „szent tüzet” eloltani bennünk!... (Ez ma már nyilvánvalóan is látható, nagyban, a világunkban is ez történik!)  A Bibliánk ezt a tényt ismerteti fel velünk, már az első lapjain, tehát az utunk elején. Az Ige erre a „jó és gonosz” kettősségünkre ébreszt most rá bennünket a Bűn álmából; mindenkit, akiknek Ő megszerezte a szabad választás lehetőségét.  Aki viszont itt olyan mélyen „alszik”, hogy nem is akarja az Ő ébresztő szavát meghallani, az „pogány”. (Ezt jelenti a pogány állapot a Szentírás szerint. A lelkükkel nem törődők, azok a pogányok.) Aki nem törődik a lelkével, az a pokolban fog felébredni, ahol viszont már többé nincs változtatási lehetőség! Erre a Szabadítónkkal való találkozásra csak itt van megadva a lehetőség, a földi létben, amíg el nem játssza ezt is valaki!… Luk.16,19-31. Aki ezt elmulasztja, itteni létének kimért idejét hiábavalókkal elmúlatja; a jóra kapott adottságait -erő, értelem, felfogóképesség- másra használja, és nem arra amire az odaadatott neki, az a Kain útján indult el. Önfejűen magát okosabbnak, jobbnak tartja mindenki másnál, még az Istennél is, mert a benne levő Ördög erre biztatja. A hármasság képe a bakon ülő, a ló ás a kocsi. A tudatlan és tájékozatlan bakon ülő, válogatás nélkül adoptálja, sajátjának tekinti mindazt a gondolatot, tervet, vágyat, amit a mellette ülő gonosz szellem sugalmaz őneki. Azt hiszi a nyomorult, hogy ő magában van és szabad, miközben az Ördög romboló pusztító munkájának a rabja, annak a tehetetlen eszköze. Mindenki menthetetlenné teszi magát amíg a Kain útján jár, és az ördögével együtt elzárkózik Immánuel elől! Jud,11 v.  Most kell tehát felébrednünk, ha nehezünkre esik is, amíg Ő AZ AJTÓNK ELŐTT ÁLL ÉS KOPOGTAT! Jel.3,20. Egyedül Ő az, aki szabaddá képes tenni még a légió (6000) ördögtől is!… Mk 5,9. Lk 8,30.

Az Ábel útja egészen más: ő a juhok pásztora lett az Írás szerint; pásztor, aki törődik az éltetett lelkekkel. Nem megy el érzéketlenül a leütött mellett, mint az a példázatbeli pap és a lévita: Luk.10,31-35.  A Jó Pásztor Mag-ja dolgozik benne, s így gondja van a juhokra; törődik azzal, hogy mit esznek és hogy mit egyenek a „juhok”, hogy milyen tanítást vesznek be, emberlelkek mivel táplálkoznak!? Nem alszik a jó pásztor, mert ismeri a „sötétben működő” Ördög szándékát, és még az álruhában -a juhok „ruhájában”, tehát emberi testben- is felismeri a megszállót. Kezdetben hamarabb meglátjuk a másik emberben levőt, az ő testén keresztül rombolót, mint magunkban. Ezért kérnünk kell a BE-felé látás, a más belátás (metanoia) kegyelemajándékát a jóhiszeműség ördöge ellen is!…Itt VALAMENNYIEN RÁSZORULUNK A SZEMGYÓGYÍTÓ ORVOSRA, aki „Karácsony” óta követhető lett a „nyomorult bénák és látókká tett vakok” számára! Mk.10,46-52.

Ábel, mint Urunk tanítványa taníttatik, így már meg is tapasztalhatta, hogy Diabolos igen ravasz színész, és szereti jóakaratú világosság angyalaként megkörnyékezni az ő még naiv kiszemelt áldozatát. Ez meg is van engedve őneki azért, hogy a vizsgázók hite kipróbáltassék. I.Pt.1,7. Vagyis nekünk mindannyiunknak ki kell próbáltatnunk ahhoz, hogy Isten tovább vihessen, megbízhatónak minősíttessünk a vizsgán. Ez tehát vizsgakérdés! Krisztus, a mi Urunk, megüresített ember Jézusként leszállt ide KARÁCSONYban, ebbe a mindhárom síkon sötét és halálos beteggé lett „emberroncsok” világába, azért, hogy a megmentésünket lehetővé tegye. Ő elsőként győztesen végig is ment azon az úton, amelybe az Ördögtől való megkísértés is beletartozik; melyen az Őt követőknek is végig kell, végig lehet menniük az elkészített Otthonukig. Az Úr elment, hogy helyet készítsen az övéinek. Jn 14, 2-3. Ez az Ő irántunk való szeretetéből önként vállalt munkája itt a testi világban, az anyagi világban, a szemünk előtt is elvégeztetett a Kranionon! Ő JÓL LEVIZSGÁZOTT, HŰ MARADT MINDHALÁLIG! És FELVÉTETETT.

Ábel -mint tanítvány, befogant oltvány-, akinek áldozata kedvessé lett Isten előtt, jó példa a számunkra. Az oltáshoz le kellett vágatnia a vad alanyról az összes előbbi vad hajtását, a valós, vagy vélt „koronájával” együtt. Ez harcot jelent mindegyikünkben, de a győzelem reményével. Ábel is így győzhetett, mivel a „7.lépcsőben” fel is vitetett. Jud.14. Pál apostol -és minden Paulos is, aki hozzá hasonlóan abbahagyott minden régit- ezen dolgozik a „népek” között, „hogy a pogányok áldozata végül kedvessé, elfogadhatóvá legyen Isten előtt. ” Ésa.1,4-15. Itt pedig Pál azon dolgozik, és az Ige ezt akarja bennünk is elvégezni, hogy végülis olyan legyen az odaszánásom, odaszánásunk, hogy az elfogadható legyen Isten előtt.  Róm.15,16. Ján.4,35… Azok után, amit mi, én és Te is az Édenben elkövettünk (amiket mi szívesen elfelejtenénk), azokat a Szent Szellem most emlékezetünkbe idézi. Jel.2,5. Ján.14,26.  Zarándokként ezt a terhet lehet most a hit által felvennünk a por és hamu állapotom felismerésével és elismerésével, amint ez -példaként- végül a jó lelki vallásos Jóbnál is megtörtént. Jób.42,1-6. A Könyörülő Isten türelme és Haza hívó bíztatása ezt őbenne is elvégezhette!… Okulásul, biztatásul nekünk.

Ennyi talán elég lesz a sebeink nyalogatásából, hogy mostmár ne a mi szempontunkból nézegessük azokat; lássunk hát végre felülről! Isten nélkül minden nagyság törékeny, így előbb-utóbb összerogy, semmivé lesz, bármilyen nagy is volt! Ez úgy egyénre, mint népre, uralomra egyformán vonatkozik. A régebbi korokban Isten még megszólíthatott, meginthetett világhódítókat is (Nabukodonozor, Dáriusék, Szenírásban sok ilyen van okulásunkra); ma már az óvodában kiölik ezt az affinitást a lelkekből. Mekkora az a sötétség, mely az egész földet beborította, hogy az „ősellenség” az őrá hallgatókkal most már mindent meg tud etetni amit akar! Azokkal, akik nem a Jó Pásztorra figyelnek, Aki pedig a JÓTEVŐJÜK volt nekik is kezdettől fogva! … Lk. 6,35b. ApCsel. 14,17.

Végül egy döbbenetes nagy dolgot kell „prózában”, kegyes frázisok nélkül megértenünk! Mindenki öröklétű szellem teremtmény; aki elkövette a bűnt, az sem szűnhet meg! Az öröklétnek két létformája van: Örök Élet és örök halál létállapota. Ma választasz te is e kettő közül!… Mi volna a jó ház, ahonnan jól nevelt gyermekek indulhatnának erre az útra? Ahol legalább annyit tudnak a szülők, amit átadnak a gyereknek, hogy: „én követtem el a bűnt!” Egyes szám első személy, és nem Ádám-Éva! A másik lényeges pont, hogy mindent -a látható és láthatatlan világokat is- Isten teremtett!; és a harmadik, hogy „nekünk szükségünk van Őrá, Istenre!” Ezt a három „lábat” kell, hogy magunkévá tegyük, és a ránkbízottak is ezt értsék meg, mert ez a minimum a starthoz!…

B.L.

216. Ének.   

1. Súlyos napokban csak Jézusra nézz. Mondd el neki bátran, ami nehéz. Mondd meg, hogy rábízol mindent híven, Hisz te az enyém vagy, szól Ő szelíden.

2. Tekints fel Jézusra, nyomor ha nyom. Hatalmas Király Ő, gazdag nagyon. Rá nézz, ha gyötörnek búbánatok. Szelíden így szól: Én veled vagyok!

3. Tekints fel Jézusra, ha mély sebek, Kínozzák, égetik a szívedet. Tud Ő vigasztalni, mint senki más. Szeretlek! hangzik majd a bíztatás.

4. Tekints Jézusra, Ő segítni kész, Emberre, magadra soha ne nézz. Jézusra tekintve fel szüntelen, Szelíden így szól Ő: számolj velem!

5. Tekints fel Jézusra, légy csendesen. Amint Ő akarja, úgy jól leszen. Nyomor és fájdalom ha elpihent, Öröm és üdvösség vár odafent.

Az ÚRI IMA – Máté ev. 6,10-15.

„Mi Atyánk, ki VAGY a mennyekben, szenteltessék meg a Te neved; Jöjjön el a Te országod; Legyen meg a Te akaratod, mint a mennyben úgy a földön is. A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma. És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek; És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg minket a gonosztól. Mert ha mi megbocsátjuk az embereknek az ő (velünk szembeni) vétkeiket, a mi Mennyei Atyánk is megbocsátja a mi vétkeinket. Ha pedig mi meg nem bocsátjuk az embereknek az ő vétkeiket, a mi Mennyei Atyánk sem bocsátja meg nékünk a mi vétkeinket!”

Láthatjuk, hogy az Úri Ima szövege nem pontosan egyező azzal, amit mi az eddigiekben megszoktunk. Ez amiatt van, mert mi az eredeti görög szöveget vettük alapul -a teljes Írás szellemében- a többszörösen revidiált és stilizált Károli fordítás helyett. A Szentírásban kapott Kijelentés alapján számolnunk kell azzal a ténnyel, hogy az Isten Uralmából a bűnük miatt kiűzetett, de itt pótvizsgára bocsátottak: mi, még nem kerültünk ki a Sátán lőtávolából! Még meg van neki engedve, hogy a Mennyei Hazájuk felé tartó zarándokokra lövöldözzön, hogy vizsgáztasson, hogy kísértsen. Azért szükséges ez, hogy nyilvánvaló lehessen, mi van az én és a Te szívedben. 5.Móz.8,2. Isten ugyanis jól látta és látja a gonosz belső lényünket is -az affinitást- kezdettől fogva; és azt is, amit „ott” nem vállaltunk, hanem ördögi módon mi mást, más teremtményt vádoltunk meg vele; próbálkoztunk elbújni a „fák” mögé. Pedig Urunk, a Hatalmas és nagytürelmű Nevelőnk még a helyes választ is szájába adta a konok és megátalkodott embernek. Az „avagy talán ettél arról?” kérdésre ott az Igen „Atyám, én vétkeztem az ég ellen és Te ellened…” választ kellett volna adnunk. Akkor minden másként alakulhatott volna!…

Isten Szeretet, az Ő országa a Szeretet hona, melynek minden lakója Őhozzá hasonlatos. Még az eredeti ember is -aki a legkisebb a szellem-teremtmények sorában- bensejében az Ő hasonlatossága, a teremtetésénél fogva igen jó volt. Ezt az Isteni természetet azonban „ott” elvesztettük, így ördögi természetűvé lett,  és azzal kerül fel ide -azt hozza magában- minden e földön lakó ember. Ezék.28,13-19. Ján.8,44. Ennek az Urunktól származó KIJELENTÉSnek atudatában -hitében- kell lenniemindenkinek, aki az Istenhez való visszatérés -a „megtérés” – útjára elindul. Másképp, tudatlanként, félrevezetve nem maradhat meg, sőt be sem kerülhet Isten Uralmába! Én annak az uralmában vagyok, akinek engedelmeskedem! Ez mindegyikünknek a helyzete.  „Ott”, a Rend világában nem akartuk, hogy Ő uralkodjék rajtunk, így -bolond módra- bevettük a lázadás magvát, annak szellemét. Luk.19,14. Erre a Bűn és Halál igazságos törvénye szerint halál, kárhozat jár: Róm.6,23. Akiket azonban Isten megszánt és felkarolt,azoknak megszerezte Váltságdíj megfizetésével azt a nagy lehetőséget, hogy miután Ő csodálatos módon hústestet alkotott nekik, abban itt a Földön, mint átutazó vándorok, a Kijózanító Szellem által vezéreltetve, a halálos ítéletük végrehajtása előtt még szabadon választhassanak! Ez ok és cél miatt adatott kezünkbe a Szentírás, mely mint „iránytű” tájékoztatást ad és vezérelheti az élet Haza vezető útjára felhozott, de még itt is tévelygő juhait. Minekünk Krisztusban és Krisztus által adatik meg mindaz, amire szükségünk van. Ő, mint védő-ügyvéd, vállalt bennünket és a mi „bűn-ügyünket”; mint Főpapunk kikönyörögte és megkapta a kárhozat-halálba zuhanó szemetet, mi ezek vagyunk! (tanatos nem nekros!nem az elhunyásról van szó, hanem arról a halálról, ami a bűn zsoldja, a kárhozatos halál, az örök halál.) Ő a továbbiakban vállalta, hogy Ő kiformálja az értelmet bennünk; hogy megértsük ezeket a kijelentéseket is. Erre nekünk most, a MA-ban adatik meg ez a nagy lehetőség egyszer az örökkévalóságban, amíg tart a kegyelem számunkra! Erre kapjuk az ígéretet és a bíztatást is!: Jel.2,5. Zsolt.2,8. Ésa.53. Ő -Aki Egy az Atyával, aki a Teremtő Isten Jobbja- vállalta, hogy az idők végén, megüresítetten leszáll ide a „sötét éjszakába jutottakért” útmutató Világosságul. Mert nem amolyan karácsonyi örömmámor volt az Őneki, leszállni ide a sötét éjszakába jutottakért! Ésa.8,20-9,2. Ján.12,46.… Teremtő Urunk tehát az eddigiekben világosságra hozta az elkábított és félrevezetett tévelygőknek mindazt, amivel most lehet és  kell számolnunk!

A múltunk megismerése, tehát a teremtéstől kezdett múltunk megismersése, és a bűnesetünk, a „priuszunk” elfogadása után már következhet az Evangélium. Ez a sorrend döntően fontos! Ahol nem ez a sorrend, hanem ahol a „csak kegyelem”-mel kezdik, ott a Tévelyítő akarata érvényesül!! A „Jó Pásztor” juhai azonban felismerik az álruhás vesztőt és elfutnak attól: Ján.10,1-16.

Urunk eljött, mint Naptámadat -maga a Király jött le megüresítetten Karácsonyban-, hogy az Ő elveszett juhát megkeresse a „hegyeken” Mt.18,12. Ő, mint békességszerző és Közbenjárónk, meg akar tanítani Istennel megszakadt kapcsolatunk felvételére, az Otthoni Rendnek megfelelően. Ezt a célt szolgálja az IGE-IMA kapcsolat helyreállítása, melyben legtökéletesebb imaként az ÚRI IMÁT adja ide nekünk. Ennek minden szava, sőt még a szórendje is IGE kell legyen a mi számunkra!… Így már a megszólításban sem közömbös a vagy és a mennyekben szavak sorrendje. Az eredetiben -de még az összes környező népek Bibliáiban is- a VAGY szó van a „mennyekben” előtt. A legutóbbi magyar stilizálás ezt a sokatmondó Kijelentést is megfordította, így ezzel az Ige élét vette el. 2.Móz.3,13-14. Amikor Mózes elküldetik, hogy a „választott népet” kivezesse Egyiptomból, Isten ezt a „VAGYOK” nevét ismerteti meg vele elsőként, hogy „Izráel” így és ilyennek ismerje meg az Ő „nevét”, az Ő lényegét, az Ő Hatalmas mivoltát: „EGO EIMI HO ÓN” = Én az vagyok, aki a VAN! Ő, az Örökkévaló tehát a Leghatalmasabb Szellem, Akié egyedül a halhatatlanság, Aki hozzáférhetetlen világosságban lakozik. Ő az, Aki létrehozta és fenntartja a mindenséget, kezében tartja és működteti minden élőnek az életét; nem csupán ezt a testi, látható biológiai életét, hanem a láthatatlan világokban levők életét is! Ő tartja egyben az anyagok világában „gúzsbakötött” atomenergiát; így a mi testünket is, ezt az anyagi testet, a „bőrruhát”, amelyet csodálatos módon az anyaméhben felépített. Így kerültünk ide csodamódon negyven hét alatt felépítve az anyaméhben, Isteni csodaként. Ezt az anyagi testet -mint „kegyelmi uniformist”- viseli itt magán mindenki, hogy abban -ez átmeneti földi léte folyamán- más belátásra jutva, a pótvizsgákon keresztül mégis Haza juthasson. Így mi, akik önfejűen elszakadtunk Őtőle és az Ördöghöz pártoltunk, most abban a kegyelmi helyzetben vagyunk, hogy „Mi Atyánk!”-nak szólíthatjuk Őt, a mindeneket Kezében tartó, a VAGYOK Istent!… I.Tim.6,16. Róm.8,20. Csel.14,17.   

A másik sorsdöntő kérdés az Úri imában: a megbocsátás, görögül: afezis kérdése. Minekünk ebben is a Szentírásban levőket kell alapul vennünk, nem igazodhatunk a korábban bevett emberi elgondolásokhoz! (Még a teológiai elgondolásokhoz sem, amennyiben az emberi eredetű.) Amit az Úr mond az a mérvadó, más nem! …Mindig tudatában kell lennem, hogy én magamban, a magam látásában az Éden óta nem bízhatok, azzal „bedaciztam” ott! Amitől Isten meg akart óvni, mert halálos, gonosz, azt én jó-nak láttam!… Mi itteniek, mindannyian az Isten ellen elkövetett bűn, a „10.000 tálentum arany” adósságokkal terheltek vagyunk, ami részünkről örökre kifizethetetlen. Ezt a kárt, amit az örök Rend világában okoztunk, egyedül csak Ő képes kifizetni, az Igazság törvényének megfelelően. Amit Ő meg is tett!…  A megbocsátásnak meghatározott feltétele van az Ima szövege és a példázat szerint!! : KÉRNI KELL ŐTŐLE, és megbocsátani az egymásnak okozott sérelmeket, bántásokat (a „100 dénárok”). Enélkül ugyanis az áldozat nem fogadható el, még akkor sem, ha magadat akarnád Őneki odaáldozni! Mt. 5,23.18,18-35. Az Ima szövegében a feltétel egyértelmű: „Bocsátsd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is…!” Mi tehát aszerint kaphatunk elengedést a tízezres adósságainkra, amiképpen itt az egymásközti sérelmeinket elengedjük! Ez a „nyitja” a dolgoknak, és ezt a „végzést” elfogadják „odaát” is. Mt.16,19. A velünk szemben elkövetett sérelmek elengedésére tehát képesek és kötelezettek is vagyunk …folyamatosan! Mt.9,8. Ha ebben gyakoroljuk magunkat, ez útkészítés lesz Immánuel számára, hogy Ő visszatérhessen Emberlélekbe. Ő ugyanis azért jött és jön: „hogy az Ördög munkáit lerombolja!” 1.Ján.3,8. Ha az Ige nyithatja már a szemünket, látnunk kell a romokat úgy magunkban, mint a „tájainkon” Ján.4,35. A romok a sok meg nem értés, harag, sértődés, felírt adósságok egymással szemben. De a másik oldalon ugyanúgy megvannak azok velem szemben, vagy még bővebben… és ez virul kicsiben-nagyban, a családok és a népek között, egészen a gyilkos háborúkig menően. Pedig elég lehetne a romboló „lavina” ellen kezdetben még ez is: elcsitulva, semlegesként, a másiknak a helyébe, helyzetébe képzelni bele magamat!… Én ugyan mit tennék, hogy vizsgáznék az ő helyében?… A Kijelentésből tudhatjuk, hogy Isten épít, összegyűjt; az Ő Áldása gyarapít, növel. A Vesztő pedig lerombol, szétszór, ékeket ver, elválaszt; aki őrá hallgat, az is ezt teszi. Ezért mondja az Ige: „Amit Isten egybeszerkeszt, ember el ne válassza!” Mi mégis ezt tesszük (talán fel se fogjuk) világokon át! Ezzel indult el a lavina bennünk már az Édenben. A mi korunkban pedig már egyre nyilvánvalóbban igyekszik szétrombolni a Vesztő mindazt a maradék jót, ami az Emberlelkeknek (mint „üzemanyag”) a földi „zarándokútra”, Hazajutás céljára adatott. Idetartozók: a testi erő, a lelki -értelmi- felfogó képességek, és ami a legfontosabb: a szellemi, szívbéli törekvések és indulatok. Urunk ezeket az Őáltala meghatározott célra adta a kegyelemre kiválasztottaknak, hogy azokat a jóra használva, gyarapítva visszajussunk Őhozzá!…  Használjuk hát arra ezeket. Úgy legyen, Amen.

BL

Vándorlás Idegenként (Zsid.11,13-16.)

Ha az eddig kapott Kijelentés −a Bibliánk első három fejezete− helyet kapott bennünk, akkor ez mint előfeltétel, alkalmassá tehet arra, hogy Isten, a „pusztai vándorlás útján” elindíthasson az „Ígéret földje” felé. Ehhez azonban szükséges, hogy a Felülről való Világosság ellen bőségesen elhintett hamis és félrevezető tanításokat kivessük magunkból! Ezeket maga az Úr mondja: Mt.13,52. (gör: ekballei = kidobni!) Őnála ugyanis, a Rend világában, nincs és nem is lehet keverés még a tanítások dolgában sem! Az „Ádám-Éva-almafa” mesét is, amint az „Ősszülők-bűnéről szólót” is, figyelmen kívül kell hagyni, azok kitalálóival és terjesztőivel együtt; de a mások okolásának, a „fák” mögé bujkálásnak is meg kell szűnnie! I.Móz.3,8. Ezék.18,1-4. El kell fogadni végre a pre-existencia azaz az evilág létele előtti létezés, és az egyéni bűnbe-esésünk: a prohamartanein tényét is, amiről az Írás már több mint kétezer éve tudósít. II.Kor.12,21. 13,2. (Amint a Föld forgását is el kellett fogadni.).         

Isten a Szentírás első lapjain ezekről −tehát a mi IGEN JÓ eredetünkről, továbbá a bukásunkról, valamint az Édenből való eltávolíttatásunkról− ad felvilágosítást a katasztrófa utáni amnésiába esett, de kegyelemből mégis felkarolt túlélőinek, a „szellemi halottaknak”. I.Móz.2,16-17. Róm.7,9-11. I.Pét.4,6-7.  Amik felől nekünk KIJELENTÉS ADATOTT azokkal az Igékkel átitatódva kell, lehet megerősödnünk a hétköznapokban kapott próbáinkhoz. Ezt elmulasztva viszont házunk a Kőszikla-alap helyett a homokra épült ház sorsára jut! Luk.6,47-49. „Aki tudja már −mert hisz a soha nem hazudó Istennek−, hogy honnan és hogyan került ide e földre, e testbe, az már tud mindenkor örülni!”, mivelhogy Urunk mindenkit, akinek hústestet alkotott, üdvösségre hívott el és arra rendelt, predestinált!… A VÁLTSÁGDÍJAKAT −az „ott” csinált kifizethetetlen nagy adósságainkért: Mt.18,24, (ami fejenként 10.000 talentum arany=kétezermillió napszámbér!)− az Ördög fogságában levő rabokért Ő KRISZTUSBAN A VÉRÉVEL, Életével KIFIZETTE!… Zsid.9,12-15… De vigyázzunk, mert minden szó sokat mond! Itt az eleve-vétkezésről (prohamartanein), a naiv tudatlanságunkban „ott”elkövetett bűneinkről van szó, arról a nagy adósságról, amelynek az itteni bűneink csak mint annak a „kamatai” jönnek számításba! A felvilágosítás után elkövetett tudatos bűnökre ugyanis már nincsen bűnbocsánat! Zsid.9,22. 10,26-27. 6,4-6!     

Ezeket a kijelentett Igéket nekünk szükséges hittel −spontán prózai módon, józanul (kegyes ceremóniák nélkül)− megragadni és magunkkal, magunkban vinni mindvégig!… Mivelhogy a kegyes külső, a látszatok, a formaságok vagy azoknak a korszerűvé változtatása, „megreformálása” a mi belső alap-bajunkat, betegségünket (Ésa.1,2-6. „tetőtől talpig…!”) nem képes meggyógyítani! Az Istentől elidegenedett, elvadult természetét KÉPTELEN megváltoztatni a teremtmény! Az idomitás nem egyenlő a szelidítéssel! Bár a tévelyítő hazugpróféták (belül és kívül is) csak ezt a felületkezelést végzik és ajánlják megoldásként a beteg Emberlelkeknek!  Aki ezek tudatában mégis nyugodtan tud aludni, abban Diabolos is nyugodtan benne marad, mivel megúszta a kilakoltatást az emberből!… A Szellem, a Szentírás egészével, az első három fejezettel az élen, a kiindulási alapot ismerteti,  és a vezérlést adja meg az egész pusztai zarándok-utunkra. Nekünk a Hazajutásunkhoz AZ Ő TANÍTVÁNYAIVÁ kell lennünk! A taníttatás és a neveltetés elengedhetetlen, mivel mi „ott” az Istent és az Isteni örök Rendet (díké, dikaiosüné) megvető felületes neveletlenekké és tiszteletlenekké lettünk!  Emberlélekben (számító-gép képpel) a „memória-egység” tönkretéve, demagnetizálva, az e-világ létele előtti bűntény, a „priuszunk” elfelejtve, félremagyarázva, mint ami már idejét múlta s emiatt szóra sem érdemes!… Ján.15,8. Mt.28,19. Mt.5,20…  Az Ige −Logos− logikus tanítást ad a vándornak, az útja kezdetétől, az igen jó állapotától a kívánatos végéig. A Vesztő pedig már a 2. világban az ő hazug tanításával félrevezette azokat, akik hallgattak rá. Mi, akik ma e forgó-keringő Föld kérgén létezünk, valamennyien ezek közül valók vagyunk; de mi, Isten különös kegyelméből kiválasztva, mint mennyei elhívás részesei(!) felhozattunk ide! Alulról, az Ördög fogságából. Ján.8,23. Zsid.3,1. 

Akik tehát ma, hústestben ittlehetünk viszonylagos szabad akarattal rendelkezünk: a Rabtartó nem uralkodhat rajtam, rajtad, csak akkor, ha mi is ugyanazt akarjuk, amit ő! Itt van a felelősségünk, ezekben vizsgázunk itt folyamatosan!…

Azzal ugyanis, hogy egy pokoli állapotba került poklos ebbe a sokak által irigyelt magasságba, hústestbe felkerült, azzal az ő ördögi természete nem változott meg, hanem −ha teheti, ha hagyják, ha módja van hozzá− ugyanazt igyekszik kiélni itt is: lopni, ölni, pusztítani. Megtévesztő „szépségflastrom” erre  a „jó lelki vallásosság” is, ezért az Úr, „kijózanításul” ezeket mondja a vallásosságukban bízó hívőknek: „Ti az Ördög atyától valók vagytok és az ő akaratát akarjátok teljesíteni; aki emberölő volt kezdettől fogva… és nem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen!… Ján.8,44.”

Számolnunk kell azzal is, hogy „az Ősellenség most is üldöz még”; különösen azokat, akiknek már elegük volt őbelőle. Így ő ellensége minden igazságnak, valóságnak és a világosság hordozóinak is, akik rámutatnak az ő mesterkedéseire. „Nem méltó arra, hogy éljen!”, „Töröld el a föld színéről az ilyent!”, „Feszítsd meg Őt!”…  Csel.22,22.  Ján.19,6. Ilyenekké „hangolja el és hangolja fel” az ő eszközeit Diabolos, minden korokban, azok pedig „vakon” engedelmeskednek őneki.

Urunk azonban előre felvilágosítja és felkészíti az övéit; pl. ezzel az Igével is: „Szükséges, hogy botlatások legyenek, vizsgáztatásul, hogy a felsőbb osztályba tovább vihetőknek kipróbált hite −a cselekedeteikből− nyilvánvalóvá legyen.” Luk.17,1. I.Pét.1,7. Ő jól ismer bennünket, tudja, hogy kinek hány talentomot lehet adni, anélkül hogy vesztére lenne annak. Mt.25,15. (Bár mindenki az erejéhez képest kapott, az úton mégis sokan −még jól induló „királyok” is− elbuknak!). Zsolt.2,10. Jel.5,10, ért.ford: „tetted  ő k e t  királyokká…”

Az Ige az itteni −bennünk is meglevő (!)− „bábeli állapot” okozóját ebben is ismerteti: „…minden test megrontotta útját a földön. ” I. Móz.6,5. Emiatt indította el Ábrámot (is), aki jó példát ad nekünk ebben. Érdemes és hasznos meggondoltan végigolvasni az ő zarándokutjáról és a próbáiról okulásunkra megírtakat, mint minden leendő zarándok számára is követendőt!  I.Móz.12,1-től.

BL

Végül egy „Zarándok-ének”:  126.

Kelj útra, hagyd el őshazád, az ősi tűzhelyet,

Add szívedet Jézusnak át, Őt lássa csak szemed!

Kelj útra, lélek s át ma még  a szűk kapun ha kelsz,

Óh, még ma, mindörökre szép, Dicső Hazára lelsz!

Menj, hagyd a bűnök városát, Sodomát hagyd oda

Ne pillants vissza, jól megáld, Lót nőjeként soha!

Kelj útra, lélek s át ma még  a szűk kapun ha kelsz,

Óh, még ma, mindörökre szép, Dicső Hazára lelsz!

Menj, hagyd e rút világot el, Míg el nem nyelt a hab,

Ó jöjj, a Bárka vár, amely békét és üdvöt ad!

Kelj útra, lélek s át ma még  a szűk kapun ha kelsz,

Óh, még ma, mindörökre szép, Dicső Hazára lelsz!

Menj, hagyd a széles út nyomát, Nyomort hoz csak reád,

Hagyd el a bűnök bús honát, a gúnyolók hadát!

Kelj útra, lélek s át ma még  a szűk kapun ha kelsz,

Óh, még ma mindörökre szép  Dicső Hazára lelsz!

Menj, menj, kerülj el gondosan mindent, mi visszaránt,

Menj, menj, hogy egykor boldogan Elérd a Kánaánt!

Kelj útra, lélek s át ma még a szűk kapun, ha kelsz,

Óh még ma mindörökre szép Dicső Hazára lelsz!

Ki nekünk Ő, a Krisztus? Mi jelentetett ki Ő felőle?!

Ember-testvér! Aki eddig ez ideiglenes földi léted során, ebben a taposómalomban talán még soha nem gondoltál bele ebbe a kérdésbe; most azonban −talán utoljára!− itt lenne az alkalom, hogy szembenézzünk vele.

Lehet, hogy ismerősek ezek a dolgok Neked, mivel Te még hittant is tanultál az u.n. „keresztény Európában”, de az utánad ide jövő nemzedék számára, ezeknek már az ismerete is kialvófélben van, s emiatt az ide felkerülő nemzedék, egyszerűen istentelen!…

Isten azonban nem hagyja ezt annyiban! Ő a már éppen csak parázsló gyertyabelet sem oltja ki, hanem FEL AKARJA GERJESZTENI azt! Ésa.42,1-4. Ő a KRISZTUSBAN emiatt, ebből a célból jött, „hogy az Ördög munkáit lerontsa!” I.Ján.3,8. Ezért jön hozzánk ma is a Szent Szellemben, hogy emlékeztessen. Minket kell ráébresztenie azokra, amiknek mi szíves elfelejtői lettünk! „Ő, mikor eljön, eszetekbe juttatja mindazokat, amiket én megmondtam néktek”, mondja az Úr Jn.14,26-ban.  Ezt végzi Ő bennünk ma is ISTENI TÜRELEMMEL, hogy azokat az élő Igéket, amiket mi hagytunk a porba esni, demagnetizálódni, az emlékezetünkbe idézi most! A többi már rajtam és Rajtad múlik!… Azonban ne tartsuk véletlennek, ha a kavargó gondolatvilágunkban egy-egy jó gondolat is előfordul. Tudhatjuk ugyanis, tudnunk kell, hogy minden mi JÓ csak Tőle jő, felülről nekem és Neked, de közhaszonra, gyarapításra! Jak.1,17. 1.Kor 12,7.Sok olyan dolog van bennünk −vágyak, tervek, elgondolások−, amiket eddig bevettünk „alulról”; azokat most már meg lehet tagadni, ki kell dobni magunkból; és mint halált okozó ellenséget megöldökölni!…  Ez az előfeltétele a továbbjutásunknak!!  Ennek teljesítése aszerint lesz könnyebb, vagy nehezebb, hogy én, Te mennyire merültünk bele azokba a bűnökbe, amiket az Ördög feltálalt nekem és Neked. I.Moz.3,1-6. V.Moz. 8,2. Kol.3,5. Ez, mint fokmérő megmutatja nekem a természetemet, az állapotomat!…

Sötét földi pályánkon Urunk ezzel kezdi a munkáját velünk, bennünk: LEGYEN VILÁGOSSÁG!… Ismerd meg, lásd meg a Sötétséget, amely elborítja a népeket, vedd észre a sötétség fejedelmének a romboló munkáját, amit ő az Igaz Valóság megismerése ellen folytat itt a lelkekben, a megkegyelmezettek végleges elvesztésére!  A Vesztő mindent beígér, hogy eltereljen, és elüssön mind attól a jótól, amit Isten készített az Őt szeretőknek. I.Kor.2,9. Ésa.60,1-2. Jel.12,9. stb.  

Képekben szólva: „Tegnap” Jób 8,9. a bűnbukással, Emberlélek-városában rendszerváltozás történt: Diabolos, az ő hazug ígéreteivel, amiket mi „megettünk”, bejutott és úrrá lett bennünk. Beállt a szellemi halál, amitől a féltőnszerető ISTEN MEG AKART ÓVNI, DE ŐNEKI MI NEM FOGADTUNK SZÓT!, s ezzel minden, korábbi „igen jó”, elrontatott bennünk!  I.Moz.2,17. Róm.7,9-11. stb. Ezek a tények az előzmények, a mi „priuszunk!”, amivel számolnunk kell; mégpedig kinek-kinek, mint egyénenként okozott, nevére szóló adósságával! Ezt az adósságot –tehertételt– csak itt és csak „ma” lehet rendezni, éspedig az igaz megtérés (metanoia: más belátás) és a bűnbocsánat megnyerése útján! Így nekünk –a tízezer talentum adóssággal terhelt, és jogosan halálraítélteknek– „most kegyelme napja van” …! Aki ezt most végre már vállalja, és nem mást okol vele, amint az Édenben tettük; az adhat be „kegyelmi kérvényt”. De ha én most is azt mondom, hogy nem én vétkeztem –hanem Ádám-Éva–, akkor ezzel én hazuggá teszem Őt, Aki kijelentette, hogy mindnyájan vétkeztek, vétkeztünk! Azért íratott meg a bűneset egyes számban, hogy az mint „típus eset” egyértelművé lehessen számunkra. Róm.3,23.  I.Ján.1,10. 

Nagy ajándék, hogy a visszatérésünkhöz megadatott a Kijelentés az „igen jó” eredetünkről, a  teremtésről, de a bűnbeesésről, és az Édenből való kiűzetésről is: Mal.3,16. Így már lehet emlékeznünk Hit által arra, ahonnan kiestünk; mivelhogy Bibliánkban ez is megíratott: „Emlékezzél meg honnan –hogyan és miért– estél ki, és térj meg…!” Jel.2,5. Enélkül nincsen megtérés! De ezzel a hittel még lehet! Pál is ezt teszi: Csel.24,14/b.   

A Teremtő Istenünk nagysága és hatalma felfoghatatlan a mi számunkra. Csak valami halvány sejtelmünk lehet erről azokból a műveiből, amiket a testi érzékszerveinkkel felfoghatunk. (Elég ha csak a csillagvilágok, Extra-Galaktikák egymástól fényév-milliókra levő tagjaira gondolunk is!… És ha még arra is, hogy ez az egész végeláthatatlan anyagi világ csak annyi, mint egy porszem az Ő tenyerében! Ésa.40,15.) Ez a Hatalmas Valaki a mi Teremtőnk, Akinek gondja van ránk, még a hajszálainkra is, akik az Ő legkisebb szellem-teremtményei vagyunk. Ő még azt is elrendezte a bűnbeesés pillanatában, hogy a kárhozatba zuhanók közül a kiválasztottak számára legyen egy „tér és idő világa” (I.Moz.3,17-19), amelyben annak a „Föld” nevezetű Bolygóján hústestben megjelenhetnek –megjelenhettünk–, hogy új értelemhez jutva visszatérhessünk Őhozzá.

Ehhez azonban Őneki nagy árat kellett fizetnie! Isten nagy árat fizetett ezért! Azt a képletesen „10.000” talentum kifizethetetlen adósságot teremtmény képtelen kifizetni. Erre egyedül csak Ő képes, Aki a Mindenség Ura és Éltetője!  Ennek az adósság „Átírásnak” azonban Törvény szabatott! A mennyben behajthatatlan követelés nincs, ettől még a Törvényadó sem térhet el! Zsolt.148,6. Ilyen „A BŰN ZSOLDJA: HALÁL”-törvénye is! Ez minket halálra, az örök kárhozatra ítélt már a bűneset pillanatában!…

Az eddigiekben többnyire a mi oldalunkról próbálkoztunk felfogni a tragédiánkat, de valljuk be nem sok sikerrel, mert  csak a lelki szintig –ismeret, lelkesedés– jutottunk. Ezentúl igyekezzünk „Felülről” nézni, Ővele együtt látva vizsgálódni –süneidésis (Károli: lelkiismeret)–; azt felismerni, amit Ő megvalósított értünk a Krisztusban. Nem valami új, vagy más Isten jelent meg a Fiúban, hisz EGY az Isten, hanem az egy igaz Istennek a Szeretete, az Üdvözítő jelent meg személyesen, mint személy. A reménytelen helyzetben megjelent tehát a Fiú, az Egyszülött, mint „Melkisédek rendje szerint való örök Főpap”, és a bűnösökért imádkozott! Ésa.53,12. Megjelent, mint „Engesztelő Áldozat” a bűnökért; mint „Áldozati Bárány”, aki megöletett Jel.13,8.; mint „Váltságdíj”, az ördög, bűn és halál rabságában sínylődő rabszolgák, foglyok kiszabadításáért fizetendő váltságdíjként, hogy életével kifizesse az Isten igazságát –a bűn és halál törvényét–, hogy Isten igazságossága (dikaiosüné) nyilvánulhasson meg helyette a világban. Megjelent, mint „Jó Pásztor”, aki élete árán is meg akarja menteni a mélységbe zuhant juhait. Önmagát kínálta fel engesztelő áldozatul, váltságdíjul. Hajlandó volt bűnné és átokká lenni a bűnösökért és átkozottakért, hogy ők ne legyenek többé azok. Könyörgött a világ salakjáért, hamujáért, kivetettjeiért, levetett szemétjéért, hogy azokat a tulajdon élete árán megválthassa. A „Szerelmetes”, akiben az Atya gyönyörködött, hajlandó volt eltaszítottá lenni az imádott Atyától, csakhogy a bűnösök visszafogadottak lehessenek… Óh, micsoda Szeretet…!

Mi mindenre képes a Szeretet!… Az Atya előtt könyörög a szerelmetes Egyszülötte, az Egyetlenegye, akit szeret, akiben mindig csak gyönyörűsége volt, aki az Ő dicsőségének a kisugárzása. Ott akarja hagyni Isteni dicsőségét, megüresítve önmagát szolgai formát hajlandó felvenni, emberré hajlandó lenni, mert szeret… Hajlandó emberektől is megvetetté, rúttá lenni, szenvedést, gyalázatot, keresztet szenvedni; bűnné és átokká lenni, az Atyától eltaszítottá, elhagyatottá lenni, kárhozatra menni, minden odahagyni, mert szeret. De az Atya is szeret!… Szereti az Ő Egyszülöttét, Egyetlenét, de szereti a gonosz bűnös ember-gyermekeit is: szereti a világot… Ez a két ellentétes tárgyú és irányú szeretet rettenetes viharral dúl a szerető Atyai szívben. Ezt is szereti, azokat is szereti. Ha a Fiút nem adja oda erre a gyalázattal járó rettenetes szerepre, azok fognak elveszni; ha a Fiút odaadja, akkor azok igaz hogy megmentetnek, de a Fiút veszíti el, adja oda gyalázatra, kárhozatra. Ilyen rettenetes csatát csak Isten szíve bírhatott ki, ha ugyan meg nem repedt bele…. Mit tudjuk azt mi?!…   Az áldott Főpap nagyon tudhatott esedezni értünk, mert végre győzött: az Atya odaadta Őt. „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy Egyszülött Fiát adta, hogy ha valaki hiszen Benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen!” Ján.3,16. Ez a KEGYELEM törvénye! Ez a kimenekedés útja a törvény átkából. Győzött a Fiú és győzött az Atya emberszeretete: „De amikor a jóakarata és az emberszeretete megjelent az Üdvözítőnek, a mi Istenünknek, nem az igazságosságnak cselekedeteiből, amelyeket mi cselekedtünk, hanem az Ő tulajdon irgalmassága szerint szabadított meg minket az újjászületésnek fürdője és a szent Szellemnek megújítása által, akit kitöltött mireánk gazdagon Jézus Krisztus, a mi Üdvözítőnk által, hogy megigazultakká legyünk, s ama további kegyelméből –mint reménység szerinti örökösök–  részesüljünk örök életben!” Tit.3,4-7.

Ezt cselekedte a Fiú, ezt mívelte a Szeretet! Mert az Isten: SZERETET!  I.Ján.4,8.

BL 

Ének: 119.

„Jövel, Jézus, lelkem hő Szerelme,

Te nélküled szívem hová lenne?

Óh, jöjj, Királyom!

Más egyebem nincsen a világon”