Epifánia (kiv. 1966.)

   Isten célja velünk: Össze akar gyűjteni bennünket (sünagein,sünagógé), azért, hogy megtartson. Az Őhozzá való egybegyűjtésre megy minden, ezért hát ne hagyd ott az episünagógét!… Az elszakadásból roppant nagy veszély lehet: Nem lehet utána visszamenni, csak egyszer segít a Krisztus vére, s nem marad más, mint az ítéletvárás!… Kicsivel kezdi: Az új gondolkodással. Minél kifinomodottabb vagy (minél magasabbra emelt), annál nagyobb a veszély, hogy kísértő, ördögi leszel. II.Tess.2,1-12. Zsid.10,24-31.

   Fainesthai annyit akar elérni, hogy amit Isten megvilágosít, azt tessék elfogadni! Fainein: megvilágosít b e l ü l (mert az ördög belül van nem kívül, mert az ember számára nem a látható világhoz tartozik.) Az ördög szívesen bújik, és szívesen rejtegetjük is; ő pedig anastásis helyett apostasia-t ad: Végleges elszakadást a feltámadás helyett. Fogadjuk el Jézus szavait, melyeket a farizeusoknak és írástudósoknak mond, mert mi is ezek vagyunk. Mt.23,27-39. Ezek mit hittek? A szellemet csak vallották…

   Fontos tehát a hit, nem a vallás. A pogány százados nem vallásos volt, hanem hitt. Jézus azt kérdezi: Hiszed-é ezt? És a hit = cselekszik; aki hisz Őbenne, ez azt jelenti: A mennyei Atya akaratát cselekszi. Júdással viszont megindult a sor, így ha te ellenszegülő leszel, te is elveszel. Antikeimenos az, aki hazuggá teszi Őt, amikor nem hisz az Ő bizonyságtételének! Drága belépti jegyet fizetett Isten, hogy te itt lehetsz, nagy áldozatot hozott, és te mégis mégy a veszedelemre. A széles úton sokan járnak, ezen te nem tudsz változtatni, de azon igen –és csak te!–, hogy te el ne vessz!…

   Epifániára van szükség ahhoz, hogy lássam, hogyan nézek ki belül. Benn áll a háború az ördöggel, s ehhez teljes fegyverzet kell. Ef.6,13-20. Ebben a harcban az ima a munició. Tehát van ördög? A megsötétedett ember nem tudja és nem hiszi, hogy van azon kívül valaki, akit ő lát. A teremtés nagyobb része ugyanis nem látható. Az ember nem tud semmit –még ha holtig tanul akkor sem–, de nem hajlandó tanulni. Így elvész. Pedig ezért van itt ez a világ, hogy el ne vessz. Zálogul kapjuk a kenetet, a világosságot, hogy megismerjük, felismerjük a dolgokat. Fanerozis, Kijelentés nélkül fogalmunk sem lehetne a láthatatlan világ dolgairól. Mondana Ő még sokat. Hülye az az ember, aki azt hiszi, hogy ő már t u d…

   A beképzelt, buta embernek Istentől az angyalokon át a gonosz tisztátalanságig, minden csak fehér folt az ismeret térképen. Bizonytalan az ember, mert ismerete nincs, semmi fix pont nincs, kóborog. Ez rettenetes. Harcolni kellene minden gonosz ellen, főleg maga ellen, hogy örökös legyen! Ha azt se hiszi, hogy van ellenség, s milyen az, hogy lehet ott győzni? Nem csak az ellenséget, hanem annak a harcmodorát is ismerni kell. Úgy gondoljuk: az Ördög csak a pokolban van. El kell jutni annak felismerésére, hogy nem rajtam kívül, hanem énbennem van! Másként remény sincs arra, hogy győzhetnénk. A csatára ifjak valók, öregnek újonnan kell szűletni s fejlődni az érett férfiúságig. A győzelemhez fiatalnak kell lenni.

   Isten országa benn van, s az ördögök is belül vannak. Kinek az uralma van belül? Isten nem ül le tárgyalni, míg az ördögöt védjük. Valaki uralkodik benned. (Anarchia álarca alatt diktatura.) Vagy egyik, vagy másik. Most lehet választani, tőled függ, kinek az alattvalója akarsz lenni!? Ha letagadod az ördögöt, az nem megoldás. Ördögnek nincs korlátlan uralma, csak annyit tehet, amennyit Isten és te megengedsz; korlátozott a meghatalmazása. Mi úgy gondoljuk, a harcot mi vívjuk. Ezt Jézus intézte el. Jel.17,12-14.

   Isten elrendeli a vizsgát, de a diákot felkészíti. Az Övéinek is ad meghatalmazást (exouzia, ez csak a kiűzésre és eltávolításra van, nem megölésre) ellene. Mt.10,1. Mk.3,13-15. Luk.9,1-2. Így jogos, hogy a gyávát megveti. A „Sötétséget” (to skotos) is kijelentette, hogy ez valaki, aki a rendezéskor szabadlábon volt. Daimonról, ördögről már az Ótestamentum beszél. V.Móz.32. (Gád héberül:ördög.) Amióta eljött a Szabadító s van szabadítás, tudomásul kell venni az ördögöt. Mt.15,21-28. Gyógyításról van szó. Mk.1,32-34. Meggyógyult – kiment az ördög. Nem létező ellenséggel nem lehet harcolni, nem lehet győzni és nem lehet örökölni! Jel.21,7.

Epifánia – kivonat (1963.)

   Isten úgy adja az Ő Kijelentéseit, hogy azok megmaradjanak bennünk örökké. Ha hallottuk és elfelejtettük, akkor arcul köptük az Istent. Ő soha nem feledkezik el arról, amit mondott, mert örökkévaló. Az ember is az, és az Igével mozgatja. Ez az energia: munkaképesség, mely nélkül nincsen erő. Ha megvetjük az Igét, az energiát, akkor persze hogy halálszagú az életünk, bomlik, rothad minden. Ez addig lesz, amíg nem lesz számunkra csodálatos, hogy az örökkévaló Isten szóba áll a megromlott, rémségessé lett emberrel. A “nemvan”-okat előhívta, mint van-okat, s a legnagyobb csoda, hogy én magam is részese vagyok ennek. Kívülről nézve, angyalok kérubok, ördögök oldaláról is csodálatos.

    Milyen alapon van ez? SZERET AZ ISTEN!; de ezért kigúnyolni, arcul köpni olyan nagy pimaszság, hogy okvetlen földzárlatot okoz, levezeti az energiát a pokolba, és a poklot táplálja erővel. Elsikkad a mennyei erő, mert átadjuk az Isten ellenségeinek. Mi úgy teszünk, mintha ártatlanok lennénk és nem tudnánk, hogy ez az erő-áramlás merre halad bennünk. Tudjuk azt is, hogy melyik irányból fúj a szél. Bennünk is valamilyen irányban mindig van erő-áramlás.

    Az volna a szerepünk, hogy ami még megvan, az Istennek jogos tulajdona itt erőkben, azokat vonjuk ki a földből, a föld alól, és szállítsuk fölfelé, a magasabbrendű világ felé. A ásvány-, növény- és állatvilág ezt csinálja. Az ásványvilág szétválasztja a vegyületeket, a növényvilág ebből építi fel magát a földből, és növényivé lesz, magasabb rendűvé. Lélegzik, beszívja a szénsavat, és oxigént lehel ki. Így viszi felfelé, míg végül az emberben gondolattá, indulattá válik az az energia. Az ásványi erő, ami alant volt, feljut a mennybe. Az ember ha táplálkozik, akkor erőhöz jut. Illés egy pogácsa erejével 40 nap és 40 éjjel ment. Jézus azzal az erővel, amit 30 év alatt felszedett 40 nap és 40 éjjel imádkozott a pusztában. Elvonta az alvilági erőktől, és szállította felfelé, ahonnan ellopták. Itt az ember van hívatva a földi erőket mennyei erővé tenni, mert egyedül az ember képes imádkozni ezen a földön. Neki adatott ez az energia, tehát az egész itteni életünk szüntelen való ima legyen. Vonjuk el az erőket az alsóbb rendűtől és tegyük felsőbbrendűvé.

    Isten Tanácsos lehet akkor, ha előbb Csodálatos. (Ésa.9,6.) Ő egyetlen parancsot adott: kölcsönösen szeressük egymást. A szeretet nem emberi tulajdonság, hanem, mint jó vezető, hagyjam az Istent cselekedni. Azt az anyagot hívják vezetőnek, amely hagyja az áramot cselekedni; hogy az fűt, hűt, anyagokat szétbont, világít stb, ahhoz semmi köze a vezetőnek, csak az, hogy ne fejtsen ki ellenállást, mert az őt elégetné. Az emberből nem fakadhat szeretet, csak keresztül áramolhat, de az irányát sem szabhatja meg. Az nem vezető, amely egyirányú (félvezetők). Akkor vezető, ha bármilyen irányba átengedi. Isten adó és vevő, az ember pedig vevő és adó. Isten az embert munkatársul hívja. Öntevékenységet, szabad akaratot adott arra, hogy mit valósítok meg az Ő munkáiból. Én döntsem el, hogy mi van meg ezekből, mi hiányzik még, mert Isten nem enged el az igéjéből semmit. Ő magához szabta az igényt, annyit vár tőlem el, amennyire Ő képes. Tudja azt, hogy erőtelen vagyok, semmire nem vagyok jó, de megmondta, hogy aki befogadja a Világosságot, annak hatalmat ad arra, hogy Isten fiává legyen, az meg mindenre képes. Ha beveszem a MAG-ot, befogadom az energiát, mindenre képes vagyok. De ezt nekem kell eldöntenem. Isten ennyit elvár tőlem, hogy magam döntsem el mi a szükségletem. Ha pl. nincs bölcsességem, kérjem, de hittel, és kapok; ha nincs erőm, örüljek neki, mert amikor én erőtelen vagyok, akkor tud Krisztus bennem munkálkodni. (2.Kor. 12,10. Fil. 4,13.)

    Alapfeltétel: Ha Istennek egy tanácsát megvetjük, ha elkezdünk válogatni, megszűnik a tanács. Ha egyet megrontok a parancsolatok közül, az egészet megrontottam. A kéruboknak szent, szent, szent örökké az Isten. Ez a felfogásuk soha nem szűnik meg. Csak addig buzog a tanács, amíg Csodálatos az Isten, amíg megfogadjuk a tanácsát. Ha nem kell egy tanácsa, az annyi, mint ha az Úr poharát a földre öntöm és nem iszom meg!…

    Amíg ezek a tanácsok nem valósulnak meg, nem lehetek jó vezető!

 

„Ne dobjátok el hát bizodalmatokat, melynek nagy jutalma van, mert békességes tűrésre van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedve elnyerjétek az ígéretet”! Zsid.10,35-36.

   Ezek a szavak és bíztatások eredetileg a Héberek-nek –a Hit útján elindulóknak– címeztettek, de Istennek az egytanerős iskolájában kezdők és haladók is egyformán címzettei vagyunk. Őnála aprólékos nevelés és tanítás történik, ahol nincs helye a nálunk megszokott és elfogadott nagyvonalú össze-visszaságnak, sem pedig a keveréseknek, amiket mi bevettünk. A Szentírás a Héber Ábrahámról beszél, nálunk pedig még a héber, izráel, zsidó jelzők is –mint a többi sokat mondó állapotjelző nevek is– tisztázásra és értelmezésre szorulnak. Jó példát kapunk erre a héber Ábrám engedelmességének megismerésével: Amikor ő a mindenkinek szóló „Nagyadó” hívó adását felfogta (Zsolt.51.1.), akkor még egy nagy valaki, „Előkelő atya” volt. Mivel azonban engedelmes volt, Istenre bízta magát és elindult, bár akkor még nem tudhatta hogy hová megy… Sok próbán kellett keresztül mennie –ahogy minekünk és minden zarándoknak is– az „új név”, az új belső lényeg megnyeréséhez…

   Felfoghatatlan nagy ajándék számunkra az a Kijelentés, amely Bibliánkban a kezünkbe adatott. Ebből tájékoztatást és értelmet kaphatunk ahhoz, hogy ebben az ördögi káoszban, ebben a céltalan és félrevezetett világban eligazodjunk, és hogy Isten tanácsának megfelelő irányba meneküljünk. A mindenek fölött álló hatalmas Teremtő Istennek ugyanis terve, jó elgondolása van az Ő öröklétű és megszűnhetetlen teremtményével –az emberrel–, melynek sem a képessége, sem a hatásköre nem mérhető össze az Övével. (Lásd a gölöncsér és az agyag példázatát is: Jer.18,1-6.).

   Az Ige megismertet bennünket a bűneset okozta „hadihelyzetünkkel”, de ami nekünk sorsdöntő: A BÉKESSÉGET SZERZŐ ISTEN HATALMAS TETTÉVEL is! Az igen jónak teremtett ember –én, te, ő, mi…– az ördög ajánlatát „ott” (Hós.6,7.) elfogadva, az Isten ellenségévé lettünk. Ez a háború, ez az ellenséges „légkör” pedig mindaddig fennáll, amíg én, Te, minden kedvelt bűnödet, ami ide juttatott, meg nem tagadod. Isten ugyanis, Aki ellen mi vétkeztünk, Akit megbántottunk, megszánt bennünket, bukottakat, és Krisztusban a kellő pillanatban Ő lépett…!!! A hitetlen vakok számára a Kereszten is bemutatott önmaga feláldozásával az Igazságos Atya szívét megbékéltette irántunk, így most a mi lépésünk következik: Kijózanodás, tisztulás, gyógyulás, a belénk került –gonosz cselekedetekben gyönyörködő– diabolisták megfeszítése, az Isteni természet visszaszerzése az új MAG (Lk.8,11.) által. Mind ezekre szükségünk van ahhoz, hogy visszajuthassunk abba az  á l l a p o t b a, amelyből kiestünk! Jel.2,5. Ezt a más belátást (metanoia) kell –lehet– most kikönyörögni magunknak, amit Ő meg is akar adni, „ha még el nem játszottad”…! Róm.5,6-8. Kol.1,19-21.

   Ennek hiánya okozza törvényszerűen ezt a sok nyomorúságot és felfordulást, ami egyre inkább elárad ebben az Istentől elfordult és ördögivé lett világban. Nem valami csoda tehát az, ami itt történik, hanem következmény! Amint meg van írva: „Ha Istenre hallgatsz, akkor  á l d á s  leszel, de ha a világ szellemének hódolsz, akkor elveszi rólad az eddig védő kezét, és eláraszt az átok, romlás, bomlás mindenben!” V.Móz.28. Ha „hús”, dög vagy, akkor jönnek rád a dögkeselyűk: a gonosz gondolatok, indulatok. Ezek ellen adja Ő a szellemi fegyverzetet nekünk. Ef.6,11-18.

   Láthatjuk már, hogy a világgal való barátkozás miatt nincsen és nem is lehet békesség az itteni emberekben, sem pedig közöttük. „Nemzet támad nemzet ellen…” (Mt.24,7.)

   Amint meg van írva: „Nincs békesség az Istenteleneknek” Ésa.48,22. „Nincs békesség a hitetleneknek” Ésa.57,21. Ez jellemző az ördög uralmára! Bennünket azonban a mi Urunk az Ő Szent Országára, Uralmára akar felkészíteni, ezekkel az Igékkel is!…

B.L.

„ÉBRESZTŐ!” Kijelentés az állapotunk felől (Jel. 9,1-től)

   Életünk eddig elfolyt idejében már megismerhettük Istennek az irántunk megnyilvánuló kegyelmét és az Ő jó akaratát. (Elég ha itt csak a tudatlanságunkban elkövetett bűneinkre, és az Ő türelmére gondolunk, amiben Ő részesített, mind máig elszenvedve bennünket.) Itt azonban nem lehet, nem tanácsos megállnunk, bár ezt a hamis nyugalmat nagyon ajánlja a Vesztő minden zarándoknak, akik a Mennyei Haza felé elindulnak. Isten Uralmában az Élet jele: a gyarapodás és a növekedés f o l y a m a t o s, az abban élők hitből-hitbe, dicsőségről-dicsőségre haladnak. Aki pedig itt azt véli, hogy ő már elég gazdag, így nincsen szüksége arra, hogy az Ő tanítványa legyen, az még semmit sem tud, úgy, amint kellene! I.Kor.8,2.

   Urunk, a János apostolon keresztül leadott Kijelentésében, felvilágosít bennünket mindazok felől, amikkel itt most számolnunk kell. Ő még ezt is mondja: „Ha megtérsz,„Izráel”, énhozzám térj vissza!”, nem pedig valami emberek által elképzelt istenhez, amely nem tud segíteni rajtad!… A nagy-érzékenységű szeretett tanítvány által pedig ezek írattak meg: „Mi tudjuk, hogy Istentől vagyunk, az egész világ pedig a gonoszságban vesztegel, a Gonoszban –a Sátánban, annak karjaiban– fekszik” 1. János 5,19. Abban van, abban érzi jól magát, gondtalanul, anélkül, hogy tudatában lenne annak, hogy „hol” van és hogy mi vár rá, ha abban marad és nem menekül amíg lehet!… Ezt az Istentől elidegenedett állapotot nálunk hangosan bizonyítja meg ez a bábeli egymás meg nem értése, az a sok megbántás és sérelem, amit egymásnak is okozunk a magunk igazának az érvényesíteni akarásával, amiket ha nem oldunk meg csirájában (afezis!), akkor felerősödnek, a családi háborútól elkezdve egészen a világháborúkig. Vágnivaló sötétség és alvás jele, hogy az ú.n. ”keresztény” népek is –Istent és az Ő akaratát figyelmen kívül hagyva– ezt teszik ma egymással, a mi korunkban! Mindez a gonosz vesztő-szellem örömére történik, „aki az egész föld kerekségét elhiteti” Jel.12,9. (ahogy már kezdetben is „beetette”…)

   Ma még azonban –amíg tart a kegyelmi idő, ami a megtérésre adatott– ezt az eligazítást is kapjuk az utunkhoz: „Emlékezzél meg tehát honnan estél ki, és térj meg…!” Jel.2,5. Mindez egyes számban van, mivel mindegyikünknek egyénenként kell számot adni a tetteinkről! Isten pedig nem csúfoltatik meg, Ő „hozzáférhetetlen világosságban lakozik”. Őt nem lehet sem átejteni, sem valami téves, hamis megtéréssel, imitációval kifizetni!

   A „honnan estél ki” kérdésre a pontos válasz a Bibliánk első lapjain iratott meg. Ahol ezt mellőzik vagy félremagyarázzák, ott –már az indulásnál!– az egész „zarándokvonat” rossz vágányra kerül! Szükséges tehát az Ótestamentumot is megismernünk, de úgy, ahogy a Szent Szellem akarja azt megértetni velünk, nem pedig ahogy a hamistanítók!.. Az Úr maga mondja: „Ha Mózesre és a Prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, Aki –Krisztus– a halálból (thanatos: a kárhozatból, az örök halálból) feltámasztatott!” Luk.16,29-31.

   Már az első jóirányú lépéshez is az Istenben való bizodalmas hitre van szükségünk. E nélkül kár elindulni. Ebből mindenki kapott és hozott ide magában egy kis útravalót, amelyet –mint a remanens mágnességet a dinamóban– fel kell gerjeszteni. Ezt többnyire lelkiismeret szóval fordították. Süneidésis: az Istennel való együttlátást, az Ővele való egyetértést jelenti, amit „ott” megrontottunk, most azonban megnyertük a lehetőséget annak rendezésére. II.Tim.1,6. Urunk a felvitetése előtt ezzel indította el az Ő tanítványait: „Elmenvén a széles világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek. (Tehát akinek Ő hústestet alkotott, az mind részesülhet ebben, amíg el nem játssza, és tönkre nem teszi az érzékenységét a remanenciát!)

   „Aki hisz és megkeresztelkedik üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik!” A keresztség, baptisma pedig beavatást, bemeríttetést jelent, ami nem azonos a baptismos-szal, a testi, anyagi, fizikai külsőségekkel, hanem a „lelkiismeretnek”, az Istennel való helyes együtt- látásnak eredményeként az öntudatra ébredt, elveszett embernek az érdeklődése, felfigyelése, végül is kívánkozása vágyakozása Isten iránt, Jézus Krisztusnak a feltámadásán keresztül… Mk.16,15-16.

   Urunk ma erre hív bennünket, erre van SÜRGŐS szükségünk! Ez az evangélium!…

B.L.

„Az istenek Istene, az Úr szól, és hívja a földet a nap keltétől lenyugtáig”. Zsolt.50,1.

   Ember-testvér, Te, aki még nem merültél bele visszahozhatatlanul ennek az árnyékvilágnak a dolgaiba –mert valami vagy inkább Valaki meggátolt abban, hogy ezirányú vágyaidat kielégíthesd–, a fenti Ige hívása, e sorokon keresztül is, éppen Neked (és nekem) akar szólni.

   Felismerhetted, talán már meg is fogalmazódott benned az, hogy Te csak valami különös maradék vagy itt, aki előtt elzárattak az érvényesülés (a nagy karrier) útjai, amiken mások, a kortársaid, már olyan messzire eljutottak. Közelebbről megnézve azonban már látni lehet azt a nagy árat is, amit a karrierért oda kellett adni, nem is beszélve a következményekről…!!!

   A Szentírásban eligazító és okító példákat is kaphatunk mindazokra, amikre itt most szükségünk van. Első és legfontosabb dolgunk az, hogy ISTENNEK HIGGYÜNK, vagyis Őrá hallgassunk, mert egyedül Ő az, Aki jót akar nekünk! A világ szelleme, a Sátán pedig, aki már egyszer átejtett és „áthangolt” bennünket (az ő adására), emberlélek gusztusát is megrontva, most is, de már végleg, el akarja veszíteni még a megkegyelmezetteket is!…

   Emiatt szólít meg most Isten, és csendet adva hív magához bennünket, hogy mindezeket meggondolva a más belátás (metanoia) kegyelemajándékában részesíthessen. Így nekünk, akiket Ő megszánt, és az Ő életének halálba adásával kiváltott az örök halálba zuhanók közül, megszerezte a lehetőséget arra, hogy –mint elveszett tékozló fiak– visszajuthassunk Őhozzá. Ennek azonban –mint Őnála, a Rend világában mindennek– megszabott ú t j a van, amelyet nem a hamis tanítóktól, hanem csak és kizárólag a Szentírásból lehet megismernünk.

   A bűnesetben –képekben kifejezve– a lázadó Diabolos szennyes hada vonult be és foglalta el emberlélek városát. Ezt a város lakóinak nagy többsége örömmel befogadta, mert hitt a Hazugnak. (Ahogy mindmáig is őneki hisz, ha még a kedvenc bűne tetszik neki!) A bűnével pedig minden szellem-teremtmény „halottá”, semmivé teszi önmagát, selejtté, hamuvá az Élők világa számára. Rászolgált arra, hogy elűzettessék. Gen.3,22-24. Ezék.28,11-19.

   Isten azonban még ezek után sem mondott le rólunk, „mert megszánt és szeretett minket”. Mint az Ő tévelygő juhait úgy kezel bennünket, és a Földre felhozva hívja a „földet” –kelettől nyugatig, az ifjú kezdőktől a megfáradt, bealkonyuló vénekig–, hogy biztonságba helyezzen, „Mert elvégezett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután az ítélet!” Zsid.9,27.

   Ő nem feledkezett el az övéi táplálásáról sem, akik pedig pogányokká lettek; „mert jóltevőnk volt, adván mennyből esőket és termő időket: Csel.14,16-17”. Sőt a megszűnhetetlen belső emberünket is táplálja, amikor az Ő Szelleme a való Igazságot ismerteti meg velünk.

   Az is döntő itt, hogy Te kire hallgatsz, kinek az adását hallgatod szívesen, és milyen gondolatoknak adsz helyet magadban?! Mert a világ szelleme is adja az ő tévelyítő és nagyon is elkápráztató műsorát. Mi pedig még nem kerültünk ki s Sátán lőtávolából!…, de amelyből m o s t  Megmentőnkhöz és Gyógyítónkhoz a Sziklavárba menekülhetünk! (Ehhez ajánlott olvasmány: John Bunyan: „A Zarándok útja; The Pilgrim’s Progress”.) Jer.44,14.!

Végül álljon itt ez a kis ének-szöveg, egy régi erdélyi Énekeskönyvből:

            „Mit használ kereszténységem, Ha nem aszerint élek?

            Ha nincs igaz kegyességem, És vétkezni nem félek.

               Ha az Úrnak ösvényét Tudván, rontom törvényét,

               Azt, Aki meghalt érettem, Csak szám áldja, nem életem!?…

               Mit használ nekem a jó hit, Ha azt csak nyelvvel vallom?

               De nem termem gyümölcseit, Inkább a bűnt javallom!

               Ha rajtam erőt vesznek, És rabszolgává tesznek

               A megveszett indulatok, Úgy, hogy velük nem bírhatok!?…

      Urunk jól ismer bennünket, Ő látja nem csak a gondolatainkat, hanem a szívünknek minden rezdülését is. Tudja Ő, hogy kit hívott el, és nem kényszerít, most még szeretettel hív!

„Hol” vagyunk, mik várnak ránk?…

   Ez a nagy kérdés egyesszámban már „ott” feltétetett az embernek ama bizonyos hűvös alkonyat beálltakor, de arra az ember elfogadható választ nem adott. E helyett hazug mellébeszélés történt, a tett nem vállalása, másra kenése, kibúvó keresés.(az asszony, a kígyó) Ez a válasz jött és jön ki spontán az emberből mind máig, miután már engedelmesen bevette, befoganta azt a magot, amit a Hazug beadott neki. Ez a hozzáállás eredményezte azt, hogy az eredetileg nemes mag elfajzott, és elvadulva nemtelenné lett. Ez az esemény, és ez a tiszteletlen viselkedés a MENTŐ SZERETETTEL SZEMBEN, törvényszerűen megszabva elvégezte –és minden korokban el is végzi– a tettes leminősítését, személyválogatás nélkül… Emiatt történt meg a kiűzetés az Isten melletti állapotból, és mind máig ennek issza a levét ez az egész összeférhetetlen és békétlen embervilág. (Így ide már időszerű a többesszám is.) Ez az erőszakos –adikos– naggyá lenni akaró h a j l a m, vagy ennek csirája benne van itt minden emberlélekben, felismerhető az egymás mellett élőkben ugyanúgy, mint nagyban a népek és nemzetek törekvéseiben. Csak a tehetetlenség és a pillanatnyi érdek és a számítás tartja azt még valamennyire korlátok között, és így látszólagos nyugalomban ezt a világot. Ez az állapot, ez a „békesség” azonban elképzelhetetlen messze van az Isten Békességétől, és mindattól, ami az Övéit jellemzi. Ami a kitelepített fegyencek világában a benne otthonosan lakók által bevett és elfogadott, az a Mennyei világban mind értéktelen, sőt kárhozatos. Az Ige ezt a különbséget akarja megismertetni velünk, akik KEGYELEMBŐL MEGKAPTUK A SZABAD VÁLASZTÁS LEHETŐSÉGÉT… Ez –ha még el nem játszottad– te előtted is nyitva áll, Testvér! A bűntől való szabadulásnak ezt a nagy lehetőségét, az örökkévalóságban csak e g y s z e r   és csak itt, a földi léte idején veheti igénybe az, akinek Ő hústestet alkotott. ISTEN EZÉRT IGEN NAGY ÁRAT FIZETETT Krisztusban, az Ő életével, „hogy a törvénynek jogos követelése (dikaióma) beteljesüljön!” A mi általunk okozott kárt egyedül csak Ő volt képes kifizetni az Írás szerint. Ő halt meg „az első szövetségbeli bűnök váltságáért: Zsid.9,15”. (Prohamartanein; II.Kor.12,21. 13,2. Pro katabolés kosmu; Pre Mundane Fall; Ján.17,5. Ef.1,4. I.Pét.1,20.).

   Van tehát előzménye az itteni létünknek, de ugyancsak van folytatása is! Ez megmondatott!

Ördögi hazugság erről megfeledkezni, és a figyelmet róla elterelni! Sajnos, hogy az egész világ itt ebben a szellemi kábulatban és nemtörődömségben leledzik, a Vesztőtől elhitetve!!!: I Ján.5,19. (ért.ford.-ban ez sokkal többet mondhat nekünk.) Jel.12,9. Ezt azonban csak addig teheti meg evilág istene, az őskígyó, amíg az ember „vevő” arra, és nem Istennek hisz, hanem őneki; amíg a bűn kedvesebb neki, mint az Aki még a KERESZTHALÁLT IS ELSZENVEDTE érette…

   Urunk megszánta a bukottakat, bennünket, és az Ő szentjein keresztül (Mózes, Próféták) megismertette velünk a helyzetünket, a „múltunkat”, végül pedig, mint Jó Pásztor, testben is eljött Világosságul, az Ő értelmetlenül tévelygő nyája után, és hogy a Vég dolgait is kijelentse. Ebben a kérdésben egy nagy hazugság-hegynek, egy ördögi hazug közfelfogásnak kell leromboltatni bennünk, éspedig minden –evilág szelleme által félrevezetett– emberlélekben!! Amíg nekem jólesően tetszik a bűn, az, amit az ördög felkínál, addig én az ő elhitetett rabja vagyok;   ugyanakkor viszont Az Igazságnak az ellensége, mivel két urat nem lehet szolgálni. Akik „ott” a Hazugra hallgattunk, itt m o s t alkalmat kaptunk arra, hogy megtagadjuk azt, és AZ IGAZSÁGNAK HIGGYÜNK, vagyis csak azokat, amiket Ő kijelentett. Mindenben!… Hazugság az a közfelfogás, miszerint a testi halál a teremtett lényünk megszűnését is jelenti! Hazugság a reinkarnáció! Hazugság bármilyen gazdagságban bizakodni! A gazdag a halála pillanatában már a pokolban találja magát, visszahozhatatlanul! Hazugság a mindenséget Teremtő Hatalmas Istenen kívül más istenben bizakodni!.. Akard hát megismerni az Ő akaratát Te is, testvér, amíg kapod a képességet arra, hogy ezeket felfoghasd, és élhess a más belátás kegyelem-ajándékával! (Metanoia, epistrefein.) Mk.1,14-15. Ján.3,36. Csel.17,22-31.

„Templomok” sorsa, jövője!… I.Kor.6,19-20.

   Nem véletlen, hogy a templomok szóval itt idézőjelek között találkozunk. A továbbiakban ugyanis, ahhoz, hogy Isten üzenetét megérthessük, szükséges megtanulnunk a szavaknak az értelmét, azt a nyelvet, amelyet Ő használ és közös nevezőre hozva, vezérelni akar minket. A Korintusbeli kezdőknek pl. ezt mondja az Ige: „Avagy nem tudjátok, hogy a ti testetek a bennetek lakozó szent Szellemnek a temploma, amelyet Istentől nyertetek, és nem a magatokéi vagytok?!…” Láthatjuk, hogy a Korintusiakéhoz hasonló állapotban vagyunk.

   Amikor magatehetetlen kis gyermekként, teljes tudatlanságban, anyagi testbe ide megszületünk, mindannyian az Isten által megszabott törvények alapján gyarapodásban és növekedésben részesülünk; a továbbiakban pedig neveltetésre és taníttatásra szorulunk. Aszerint, hogy itt ki-ki milyen irányultságú vezetésben részesül, és hogy a múltjában mennyi bűnterhet (mérget, fertőzést) szedett fel magába, elindul a mindenki számára megadatott két út egyikén. Vagy megeszik mindent, amit a Vesztő felkínál neki ahogy azt az Úr Jézusnál is megtette, de Ő visszautasította annak minden hazug ajánlatát–, amikre viszont mi ráharaptunk. A másik út az, amely most a Mennyei Atyánk irántunk való irgalmából adatik elénk, az örök kárhozattól való megmentésünkre. Ennek, „bár sok keserve van, de ez az én utam!…” (Ezt az ének-dallamot játszotta a süllyedő Titanic hajó zenekara is mindaddig, míg el nem nyelte testüket a jeges Atlanti Óceán a sötét éjszakában.) Olyanformán vagyunk mi itt, mint az az űrrepülő, amely már kikerült a Föld vonzóköréből, és pillanatnyilag két égitest vonzása hat rá. John Bunyan az írásában így beszél erről: „Ó,Emberlélek, két Úr vágyik rád: ez h a l á l t, az   ü d v ö s s é g e t   ád!” Ebben az átmeneti semleges zónában, ahol most vagyunk, mindenki megkapta a szabad választás lehetőségét, eldönteni „hol” akarja tölteni az örökkévalóságot?! Ez a választás nem valami jóhiszemű elméleti kérdés, hanem nagyon is kemény gyakorlati és hétköznapi h a r c, amelyet önmagávall szemben kell megvívnia mindegyikünknek. Nagy a tét tehát, melynek ez a kérdése: „Ragaszkodsz-e tovább is a kedvelt bűneidhez, bűnös szenvedélyeidhez, szokásaidhoz, saját igazadhoz és a pokolba kerülsz, vagy megutálva megtagadod azokat és a Gyógyítóhoz menekülsz?… Az Ige ilyen bíztatást is ad nekünk az Ő eszköze által: „Ezt is mondjad nekik: Úgy estek-é el, hogy fel nem kelhetnek? Ha elfordultak, nem fordulhatnának-é vissza? Miért fordult el ez a nép örök elfordulással? A csalárdságnak adták magukat, visszafordulni nem akarnak… Senki sincs, aki megbánja az ő gonoszságát, ezt mondván: Mit cselekedtem!?” Jer.8,4-9.”

Lehetőséget kaptunk tehát arra, most -még egyszer az örökkévalóságban-, hogy a Világosságban átértékeljük az Éden óta megtett dolgainkat, együtt azzal, ami miatt kiestünk abból. Jel.2,5.

   Isten volt a Krisztusban! Ő jól látja, ismeri hogy „hol”, milyen állapotban vagyunk, és mégis vállalt bennünket: „a latrok barlangjává tett templom” megtisztítását. Máté 21,12-17.  A Kijelentésből eddig kapottakat értelemmel megfigyelve és továbbgondolva, beláthatjuk már, hogy igen-igen mélyre kerültünk ahhoz az állapothoz képest, amilyeneknek teremttettünk. A bajt még tetézi az a tény is, hogy mi is úgy vagyunk, mint az árokban részegen fekvő, aki nincsen tudatában az állapotának, de még csak el sem hiszi ha rá akarják ébreszteni őt arra, még mielőtt megfagyna. A szellemi és lelki elkábítottság jele az is, hogy az ember öntudatlan, így nem számol a maga teremtmény mivoltával. Azt hiszi a maga hipnotikus álmában, hogy ő képes arra is, hogy teremtsen, vagy arra, hogy megnöveljen!. Ugyan mit tehettél volna te azért, hogy pl. a felnövekedett gyereked „kocsijában” 60.000 miles (mintegy 90.000 km) hosszú érhálózat növekedjen?… vagy azért, hogy a szíved –a földi léted kezdetétől a végéig éjjel-nappal működve naponta mintegy 100.000 dobbanással pumpálhassa a vért azokban?…

   Ezt a mérhetetlen gőgöt és beképzeltséget, amivel Emberlélek betelt, az Ördögtől vettük át „ott” (kezdetben) az ő magvával együtt. Ebből sarjadt ki mindaz az Istentelenség és gyalázás, ami a korábbi időkben még csak rejtve volt meg a szívekben, de ma már az Isten megcsúfolása, az atheista világnézet polgárjogot nyert ebben a világban… Fődolog azonban számunkra: arra figyelni, amit Urunk kijelentett!

„Azért várt az Isten béketűrése a Nóé napjaiban, és azért vár még ezekben a mi napjainkban is, hogy könyörülhessen rajtunk. Ő ugyanis nem erőszakol senkit semmire, de az értelem meggyőzésével   S z e r e t e t b ő l , magához akar téríteni, akit csak lehet!…. „Mert szánt és szeretett minket”, megesett a szíve a bukottakon. Ezért, „A bűn zsoldja halál!” törvényének megfelelően, Ő önmagával fizette ki a váltságdíjat, „meghalván az első szövetségbeli bűnök váltságáért” Zsid.9,15. és 27-28. a mi érdekünkben! Mert: Zsid.10,11.

   Miközben mi felemésztjük az esztendeinket, az Ördög, a vesztő szellem letarolja itt a „mezőket”, és elviszi a kegyelemre kiválasztottakat. Ugyanis a „kegyelem színpadán” levőkben még van valami a kapott útravalóból: Haza vágyás, vonzalom, „parázsló mécsbél”, amit Isten nem olt ki, hanem éppen fel akar gerjeszteni mindegyikünkben. Ilyen kérés is van az egyik énekünk szövegében: „Bár szent tüzed lánggal lobogna! Ébredne fel sok nemzet, fényinél! Ó, bár sok szolga sarlót fogva aratna míg le nem borul az éj!”… A II.Tim.1,6-ban pedig ezt a tanácsot kapja minden „Timotheos-jelölt is (Timios+Theos: Istent félő, Istent tisztelő; olyan valakik, akik már maguk is azzá, olyanná akarnak lenni.): „Emlékeztetlek téged, hogy gerjeszd fel az Isten kegyelmi ajándékát, amely benned van…” Mit tesz erre az, aki engedelmeskedni akar Őneki? Elmegy a templomba, mert meg van írva: „A pap ajkai őrzik a tudományt, és az ő szájából törvényt várnak a népek, mivel a Seregek Urának követe ő: Mal.2,7”. Elengedhetetlenül fontos tehát a “tudás”, gnózis, de az, ami felülről való és nem emberektől!

   Mivel a Nap alatt minden és mindenki lehet létezhet jó vagy gonosz állapotban, az Ige rámutat, és meg akar tanítani minket is ezeknek a felismerésére, nehogy –a kegyelemből kapott pótvizsgán is, de itt most már örökre, menthetetlenül elbukjunk!…

   Pál apostol pl. nem volt pap, de Istentől küldetett, mint az Ő választott eszköze. Jó v e v ő volt azokra, amiket felülről kapott nem emberektől vett–, és hűségesen gazdálkodott azokkal. Istennek a  t e l j e s akaratát hirdette a  t e l j e s Írás alapján, tehát nem csak valamit kiragadva abból. Csel. 20,27. Amíg és ahol E Z az Evangélium a Kijelentésnek megfelelően hirdettetik, annak a helynek van Felülről való létjogosultsága; így van ez a „kézzel csinált templomok” esetében is. Csel.17,24-34. Okulásunkra megírattak a testi Izráel népének dolgai; az Istentiszteleteik és egyéb dolgaik, a tetteik következményeivel együtt: Amikor a hitéletük a prófétai intelmek ellenére megszokásos ceremóniális hagyománnyá üresedett, Isten rájuk eresztette az „északi népet!” Erre a szerepre –egy másik ember vagy nép letaposására mindig bőven akad jelentkező a Gonosz magvával befertőzött földiek között. Isten pedig, aki a történelemnek is Ura, világosságot ad az övéinek ebben a kérdésben is. Amikor az akkori nagy világbirodalomnak megengedte, hogy az eltapossa a testi Izráelt, de N. felfuvalkodva a nagyságot a magáénak tulajdonította; megaláztatott és állati sorba került. Ez az állapot addig tartott, amíg értelmet nem kapott, és fel nem fogta a l é n y e g e t, hogy egyedül Isten Kezében van minden hatalom mennyen és földön, és Ő teheti naggyá vagy kicsivé azt, akit Ő akar. Dán.4,2 5-34. Ezután Dárius királyon keresztül ugyanennek kellett kihirdettetnie, a birodalomnak mind a 127 általa megszállt tartományában. Dán.6,25-27.

   Mit kell tehát hirdetnie annak, aki az Úr előtt, „ az Ő papja”-ként küldetik el? Azt a gnózis-t, az apostolok tudományát, amit Urunk ővelük megismertetett, ami megíratott! Csel.2,42. Mózes és a Próféták által  i g a z  Kijelentést kaptunk a múltunk felől. (Hazug, ördögi módon ez is Ádám-Éva-almafa gyermekmesévé zülleszttetett, s ezzel a vonat máris rossz vágányra került, emiatt kell visszamenni a „váltóhoz”!) Ha az Igazság Hite által ráébreszttettünk az Isten ellen fellázadt állapotunkra, akkor a tanítás és a nevelés által elkezdődhet az Istennel való megbékélés is. Ennek azonban –mint mindennek az Ő Uralmában Istentől megszabott törvényes útja van. Az Ő Rendjétől (Diké), az „Isteni élettől elidegenedettekkel: Ef.4,17-21”, mivelünk Ő most ezt az utat ismerteti meg. Ezért hív magához bennünket a kárhozat útjáról, mert megszánta a bukottakat és hatalmasan cselekedett, hogy minket a szellemi halálból feltámasztva, megtisztítva és megszentelve az Ő templomává tegyen. Luk.2,37.

LEGYEN ÖRÖK HÁLA ÉS DICSŐSÉG ISTENNEK !

Miért üresednek ki a templomaink? Miért néptelenednek el?… Mit kell nekünk ebben meglátnunk és belátnunk?…

Nem valami újkeletű kérdés ez, hanem nagyon is régi nyavalya, amely mint a ragályos betegség, úgy terjedt át itt apáról fiúra, nemzedékekről nemzedékekre az ide került lelkekre. Vannak ugyan itt még kereső lelkek is, akik a földi létük igazi értelmét keresik, de a Sötétség fejedelme, evilág ura-istene minden tőle telhetőt megtesz, hogy elaltassa és félrevezesse őket. Az anyagelvűséggel bekosztolt tudós világ is mindent igyekszik megmagyarázni, de a világmindenséget megteremtő, fenntartó és éltető Isten teljes kikapcsolásával. Az ő véleményük tehát nem lehet irányadó az Istent keresők számára!…

   Isten azonban, a valóság megismerését illetően, nem hagyta magát tanubizonyság nélkül! Ebben a vaksötétben is el lehet már igazodnunk, mivel az egyedül megbízható „Iránytű”: a Biblia, itt már mindenkinek a kezébe adatott. Íme a prófétai Ige: II.Pét.1,19-21. Ján.12,46!…

   A Paradicsomból –az Isten melletti állapotból– a bűne miatt kiűzetett embervilág, melybe mint tettesek egyénenként mind beletartozunk, most abban a kegyelemben részesülünk, hogy ebből a lelki és szellemi sötétségből ki lehet kerülnünk, sőt vissza, HAZA lehet jutnunk! Ennek azonban Istentől megszabott ú t j a, feltétele van, amelyet az Ige ismertet meg velünk. Erre a céltudatos életre, a h i t b e n való járásra, a Tőle való taníttatásra és neveltetésre oda kell szánni magunkat teljesen, ahogy ezt a példázatbeli elveszett tékozló fiú is tette! Minekünk pedig már a Teljes Írás is a kezünkbe adatott –II.Tim.3,16-17–, amelyből Atyánk gondoskodása alapján, mindarra választ kaphatunk, amire most szükségünk van. Ő pedig azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és az Igazság megismerésére eljusson!, mivelhogy mindnyájan vétkeztünk –nem csak Ádám és Éva, hanem: Róm.3,23!.. – Ő előtte pedig nincs személyválogatás!…

   A Szentírásban testi képeket kapunk a láthatatlanokra, a lelkiekre és szellemiekre vonatkozóan, amikre nézve megsötétedtünk. Ezek, valamint a cselekedeteink is, alkalmasak megismertetni velünk a szintén láthatatlan belső emberünk állapotát is, felébresztésünkre. „Tisztában kell lennem azzal, hogy milyen MAG van bennem!” Mivel az eredetileg „Igen jó”-nak teremtetett emberre a bűnbe esés után már ez vonatkozik: „Rémségessé lettél! Ördögivé!”: Gen.3.Ezék.28.Ján.8,44. Ezt, a mi korunkban, lépten-nyomon tapasztalhatjuk is…

   Isten azonban nem mondott le rólunk! Aki itt testben megjelenhetett, akinek Ő testet alkotott, annak Ő a Haza térés útját is elkészítette; sőt még útravalóval is ellátott bennünket. Az egyik ilyen legfontosabb: a gyermeki bizodalmas hit Őbenne! Ez azonban Őneki igen sokba került: KRISZTUSNAK AZ ÉLETÉT KELLETT ADNIA, hogy minket kiváltson abból a halál-ból, amit „ott” a bűnünkkel beszereztünk magunknak. Gen.2,15-17. (Ennek semmi köze a testi elhunyáshoz, a temetőhöz, mert a thanátó apothaneisthe: az örök kárhozat.) Most, amikor mi az Ő kegyelméből ide felhozattunk, az Ő színe előtt vagyunk, és vizsgázunk abból is, hogy a Haza jutáshoz kapott hitet (mint üzemanyagot) hogyan és mire használjuk fel. Kinek hiszek én? Te kinek hiszel, kiben, miben bizakodol? Akinek engedelmeskedünk, azéi vagyunk. De vigyázzunk, mert az Ördög a legravaszabb az elvadult teremtmények között, aki egyszer már túljárt az eszünkön, és most is át akar ejteni! Például azzal, hogy belopja a tervét az ember szívébe, és elhiteti velünk, hogy az mitőlünk való; mi pedig vakon adoptáljuk azt. Beláthatjuk ezek után, hogy igen nagy sötétség lett a hűvös alkonyatból, amibe belejutottunk. Ennek lett következménye az a sok bűn és megkötözöttség, ami az emberlelkeket fogságban tartja, de amikkel ma alkalmat kaptunk szembenézni és megharcolni, első sorban magunkban. Egyik énekünk szövege is így beszél erről: „A bűnvadonból Nélküled ki sem jutok talán már, Hazám sem látom meg soha, az éjben csak halál vár.”…

A másik énekünk azonban, amely a KERESZT hatalmát ismerteti, ezzel fejeződik be:

„VELED MINDIG GYŐZHETEK”!…

   Ezeket együttlátva és meggondolva figyeljünk meg néhány fontos idézetet a Szentírásból, hogy legyen elég „municiónk” (akarás, törekvés) kimenekülni „Romlás városából”, amibe belejutottunk.

   Jer.5,30-31: „Borzadalmas és rettenetes dolgok történnek a földön . A próféták hamisan prófétálnak, és a papok tetszésük szerint hatalmaskodnak, és az én népem így szereti! De mit cselekesznek majd utoljára?” Mi lesz ennek a vége?…, amikor ki kell e testből lépniük?!…

   Jer.6,14-15. „És hazugsággal gyógyítgatják az én népem leányának romlását, mondván: „Békesség, békesség, és nincs békesség; Szégyenkezniük kellene, hogy utálatosságot cselekedtek, de nem szégyenkeznek, még pirulni sem tudnak, ezért elesnek majd…”

Ahol csak hazugságokkal etetnek –külsőségekkel, testies megszokásokkal, vagy lelki élményekkel, mint az orgona megindító búgása, vagy az ősi ceremóniák, melyek csak a kezdeti, gyermeki állapot eszközei voltak–, de mivel azokkal az éhező lelket, pláne a szellemet nem lehet megelégíteni, ezért az ilyen helyekről a valóságot keresők inkább továbbállnak. I.Kor.13,11. Ebben is látható az a nagy lépcsőfok-különbség ami a lélek és a szellem, a lelki és a szellemi á l l a p o t között van. Nálunk ennek még a megismertetése is tévutakon jár!!…

   I.Ján.5,6: „…a szellem a valóság! (és nem a lélek!) : …to pneüma estin hé alétheia!”, aki a megszünhetetlen hármas embernek is a legbelső lényege. Ennek központja az a szív, amely az Édenben történt besötétedéssel és annak el nem vállalásával, gyökeresen megrontatott bennünk. Gen.3,1-8-24. A megcsalt szívünk jelenlegi állapota felől a Mentő Főpásztorunk ezt akarja felismertetni és beláttatni, hogy végre már Ővele legyünk együttlátók és ne az örök kárhozatra vivő ördöggel!: Mk.7,20-23. „Mert onnan belülről, az emberek szívéből származnak a gonosz gondolatok, házasságtörések, paráznaságok, gyilkosságok, lopások, telhetetlenségek, gonoszságok, álnokság, szemérmetlenség, gonosz szem, káromlás, kevélység, bolondság!… ” Az igazi Világosság ezeket ismerteti fel és ismerteti el velünk, magunkban! A megromlott emberi természetünktől, más néven a „húsnak” ezektől a spontán jelentkező cselekedeteitől pedig sem testi önsanyargatással, sem lelki kuruzslásokkal nem lehet megszabadulni. A baj ugyanis mélyebben van, legbelül a pneumában: a szívben, amelybe Diabolos fészkelte be magát! Ez történt „ott” a Kijelentés szerint, amikor mi, m i n t  Á d á m, megettük az ő ajánlatát. Hós.6,7, Az eredetileg igen jó ember, a gonosz mag bevételével, attól befoganva, a JÓ-tól elidegenedve elfajzott, s így rémségessé lett: Ez.28,11-19. Jel.2,13.

   Istennek az irántunk megnyilvánuló szeretete, a Fiú által, a szent Szellem útján vezet most rá minket ezekre, a Kijelentésnek –a Teljes Írásnak II.Tim.3,16-17.– megfelelően. Mivel a Biblia ma már itt mindenkinek is a kezébe adatott, így a felelősség alól senki sem bújhat el. Azzal sem lehet már a fák mögé bújni, hogy „engem félrevezettek a hamistanítók”, mivel ők csak azt hirdetik, ami  t e t s z i k  a hallgatóiknak. II.Tim.4,3-4… II.Kor.11,13-15-ben pedig ezt a tudósítást kapjuk: „Mert az ilyenek hamis apostolok, álnok munkások, akik a Krisztus apostolaivá változtatják át magukat. Nem is csoda, hisz maga a Sátán is átváltoztatja magát a Világosság angyalává. Nem nagy dolog azért, ha az ő szolgái is átváltoztatják magukat az igazságosság szolgáivá…”

   Isten, a Mindenható –Pantokrator, Allmighty, Atotputernic– jól látja és ismeri mindezeket, sőt még a gondolatainkat és a szándékunkat is. Ő senkit nem erőszakol arra, hogy megtérjen, hanem csak szelíden szól és hívogat, mivel Ő szomorú mindegyik elvesző teremtménye miatt, akiket Ő a Krisztusban az életével vásárolt vissza a Sátán hatalmából. (Lásd: a kimaradt részt a Fordításban Mk.16,14.) Urunk a Gyógyító, Aki megszánt és kézbe vett bennünket, most ezt a tanácsot adja: Kövess engem! Legyetek az én tanítványaim. A továbbiakban pedig: Luk.14,25-27.és a 33v.  Aki azonban nem veszi fel és nem hordozza a maga keresztjét (az én saját bűnöm elismerése az Édentől kezdve, abbahagyása, bűntudat, bűnbánat: Jel,2,5.), az nem lehet az Ő tanítványa! Más pedig az Ő uralmába nem juthat be!,,,

   Minden „templom” sorsát és jövőjét is ez fogja meghatározni, örökreszólóan.

Gyufaláng a Triász-ra, a Hármassági félévre

       Magyar testvér –vagy ha bármilyen más nemzethez tartozóként jelenhettél meg itt e Sárgolyón–, jól teszed ha felfigyelsz azokra, amiket a mindent bölcsen cselekvő Teremtőnk és Éltetőnk közölni akar Teveled is. Ok és cél nélkül ugyanis még Te sem csinálsz semmit, pedig Te, velünk együtt, csak egy igen kevés logikával bíró teremtmény vagy. Helyezzük tehát bele magunkat a képbe, és ne „páholyból”, kívülállóként, nézzük ezt a sorsdöntő kérdést sem.

          Zsolt.100-ban ezt a tudósítást is kapjuk, hogy: mi valamennyien teremtmények vagyunk, akiket a Teremtőnk, a Leghatalmasabb Szellem, Aki a világoknak és az azokban levő összes teremtménynek is létrehozója és éltetője. Ő egy nagyon nagy horderejű speciális céllal teremtette meg az embert. Az I.Móz.2-ből tudhatjuk, hogy: képesítést és megbízatást adott vigyázni az „Ő kertjére”, az Ő ültetvényére, az Édenre, annak művelésével. Mi ebben valamennyien megbuktunk, bedaciztunk! Bevettük, megettük azt, amitől a ránk bízott „fákat” is óvni kellett volna. Ezzel a rossz példa adásával pedig már a botlatóikká lettünk azoknak is.

           Isten országa az örök Rend (díké) világa, amely nem tűri meg a rendetlenkedőt, hanem azonnal –szeparátorként– kivágja abból. I.Móz.3. (Ahogy azt egy rendszerető ország is tette itt korábban a maga nemkívánatos bűnözőivel, távolra kitelepítve azokat.). Mindazok akik itt hústestben megjelenhettünk, egy ilyen „dep.szigeten” találjuk most magunkat, de már messze nem azzal az eredeti igen jó természettel megáldottan, amellyel kezdetben bírtunk, hanem azzal a gonosszal, amit „ott” jónak látott és bevett az ember. Hós.6,7. stb. Ennek lett következménye az, hogy az Igaz-Valóság szerint tudatlanná, és szellem szerint öntudatlanná lett ember –minden földlakó, akár hívő, akár jóhiszemű, akár hitetlen materialista– önmagát jónak és igaznak tartja, és fölöttébbvalónak a többieknél.

            Isten azonban megszánta a bukottakat, és kegyelemből perújrafelvétel történt a Földre hústestbe felhozottak számára! Ő a hirdetett Ige által első sorban erre akar bennünket ráébreszteni. Ez a lehetőségünk azonban Őneki igen sokba került; gondoljunk csak az Ő Kereszt-halálára, és arra a nagy-nagy türelmére, amellyel mind eddig elszenvedte azt a sok gyalázást, megvetést és semmibevevést, amiben Őt az Általa éltetett földlakók részesítik! Ezt a munkát, ezt a kiküldetést és kiharcolást számunkra, Őrajta kívül senki nem vállalta volna!..

            Ezt a megszerzett kegyelmi lehetőséget azonban minekünk szükséges még az életünkkel visszaigazolni ahhoz, hogy érvényes és hatályos legyen egyénenként a számunkra. Péter apostol, az elszéledt jövevények számára írt levelében, ezeket mondja: I.Pét.1,13-19. Itt az a két egymástól sordöntően eltérő életvitel van bemutatva, amelyek egyikébe mindenki beletartozik. Az evilágra szűletéssel példa útján, spontán, átveszi mindenki azt, amit a szülők és a nevelők átadnak neki, amit ők is átvettek korábban, de ugyanolyan tájékozatlan emberektől. Ez az életvitel legalább 90 %-ban az itteni, a bölcső és koporsó közti létben való jólétet és boldogulást célozza meg. Ennél nem hord messzebb. Evilág istene pedig, az a vesztő szellem, aki „ott” már félrevezette az embert, itt is azon mesterkedik b e n n ü n k  is, hogy a lényegről elterelje a figyelmünket, és a földiekkel való törődés legyen a fődolog nekünk, és hogy maximum becsületes jó vallásos emberekké legyünk. Ez pedig –amint Nikodémus eseténél bemutattatik– k e v é s az öröklétű megszűnhetetlen hármas ember számára! Ezért, megoldásként, Urunk itt már messze túl mutat ezen a „jó emberi”, de mégis csak  l e l k i  állapoton, amikor a Felülrőlvaló foganást és megszületést ajánlja neki –az „Izráel” tanítójának!–, éspedig a lélektől és a Szellemtől valót. Ján.3,1-től (ez Istentől való szükségesség: Dei hümás gennéthénai anóthen!…ex hüdatos kai pneumatos! Ő ezt dupla esküvel jelenti ki minekünk, akiknek most van itt a jelenésünk!)

            Gonosz dolog tehát leállni, stagnálni a példa útján átvett és már megszokott lelki szinten! Nekünk gyökeres megváltozásra van szükségünk, valóságosra! A csak lelki felhangoltság, a hullámzó hangulatok, érzelmek nem valóságok, azokra nem lehet építeni!, de a Kijelentés eligazít bennünket ebben is!: I.Ján.5,6b. „a szellem a valóság!”: to pneüma estin hé alétheia.) Mi, akik most testben itt lehetünk, lehetőséget kaptunk, hogy múltunkat, és az Isteni természettől elidegenedett természetünket fel- és elismerhessük, és hogy ezt vállalva –mint az elveszett tékozló fiú– visszatérhessünk Urunkhoz, Aki vissza, Haza akar vinni minket.

            Isten az Ő Üdvtervét, a Haza juthatásunk módját, feltételeit, és a zarándokokra leső veszélyek megismertetését a Szentírásban íratta meg. Ezekre „jól teszitek, ha figyelmeztek”, mondja: II.Pét.1,19. Ezekről a Földön, a már több száz nyelvre lefordított Bibliából, minden Istent kereső ember meggyőződhet!, amire szüksége is lesz a továbbiakban…

            A Teremtő Hatalmas Isten –a nekünk SÓTÉR: Szabadító, Megváltó, Megtartó, Üdvözítő Isten által, a bűnbe esettek miatt– három személyben jelentette ki magát, hogy nekünk valami fogalmunk lehessen az Ő „Neve”: lényege felől. Ő tehát és az Ő valamennyi szellem teremtménye is –a leghatalmasabb mennyeiektől le egészen az emberig, aki a legkisebb– mind triász, hármasok, hármasságok. Mi tehát eredetileg „igen jó” szellem, lélek és test voltunk. Ez a hármasság azonban a bűnbe eséssel megszűnt, megromlott, halottá lett; amint minden elektromos készülék „halottá” lesz, amint megszakad kapcsolata az áramforrással. Ez történt mivelünk is, akiket Ő már irgalomból kiszemelt, és megújításra kiemelt a maga számára.

            Elképzelhetetlen nagy munkát vállalt Ő ezzel magára, mivel a megmentendők mindegyike abban a tévhitben van, elhitetve, hogy ő maga igaz, és csak a körülmények meg az a másik ember az okozója az ő bajainak. Ha pedig már vallásos, akkor az ősszülők a bűnösök, hiszen így is tanították meg ezt neki; amit ő spontán be is vett, mivel ez is őt és az ő ártatlanságát igazolja. Pedig ez így hazugság, amit a többi téves ismerettel együtt ki kell vetni magunkból. Ezék.18,1-4. Róm.3,23.

            Alkalmas Tanrend számunkra, mint program, már az Egyházi esztendőnek a beosztása is, ami segít eligazítani bennünket. Adventtől Pünkösdig tart az első félév a három Fő ünneppel. Ezeknek az Igéin keresztül Kijelentést kaphatunk Istennek a 3 Személyben elvégzett, és most is folyó munkája, műve felől. Ugyanakkor –ezzel párhuzamosan– a mi hármasságunk is terítékre kerül, azért, hogy megismertesse a magunk állapotát önmagunkkal, de most már a Valóság szerint; azt vizsgálva, hogy hol tartok a Hozzá való hasonlatosságban, az „ott” könnyelműen elvetett Isten-képmás visszanyerésének útján!? …

            Bennünket a halálból, a szellemi halálból, kell Őneki visszahoznia –az Istentől való elszakadtság állapotából– az Igazság megismertetésével, a lelki és a szellemi kijózanítással. Ehhez adatnak számunkra, akiknek Ő már testet alkotott, a Húsvét és a Pünkösd lépcsői : az új értelem (meta nous, metanoia), és a Szellemtől való fogantatás-szűletés. Mindez szükséges ahhoz, hogy újra anthrópos-szá: az Ő örökkévaló uralmában minden jó cselekedetre alkalmas eszközökké lehessünk, az Ő Kezében. Ehhez együtt kell látnunk az Ő tervét, és a mi egész eddigi életutunkat is, de már csakis az Ő Kijelentése alapján! Erre adatik az ünneptelen félév.

            Jel.2,5. „Emlékezzél meg azért honnét estél ki és térj meg, és az előbbi cselekedeteket cselekedd…!”, ezt üzeni Urunk, egy érzékennyé tett eszközén keresztül nekünk a mennyből. Ő tehát nem változott meg, sem pedig a velünk kapcsolatos jó elgondolása. A „műveljed és őrizzed” alapján elkezdett, de a tragikus intermezzó miatt (a kiűzetéstől a feltámadásig) félbeszakadt munka még visszavár minket. Legyen hála és dicsőség Istennek az Ő Haza vonzó türelmes Szeretetéért!

B.L.

Hadd álljon itt végezetül a Trinitatis énekünk szövege, mely mint Hitvallásunk összefoglalja a hitünket:

1. Ez a világ itt nem az én világom, Az én világom egy másik világ. Minden múlandó ezen a világon, Mert evilág csak egy árnyék világ.

2. Sem másvilág ott nem az én országom; Múló délibáb, festett mennyország. Az én országom nem egy álomvilág, Az aratásom nem marék virág.

3. Egy harmadik világ, az az én Hazám, Hol minden igaz, örök és való, Hol Jó Atyám és sok testvérem vár rám, Örökség s minden odafelvaló.

4. Azért harcolok minden gonosz ellen, Mely cselekedetben nyilvánvaló, Hogy megtartassék test, lélek és szellem, Oly állapotban, mely odavaló!

I.Thess. 5,23.

 

 

 

„Serkenj fel aki aluszol, támadj fel a halálból, és felragyog tenéked a Krisztus!” Ef.5,14.

 

(Tájékozódás a halálból ébredezőnek.)

  Magyar testvér, aki testiekben felcseperedve azt vehetted tudomásul, hogy a rajtad is megkönyörülő Megváltónk –a KEGYELEM IDEJÉRE– Téged is ide a Kárpát-medencébe látott jónak és célszerűnek helyezni. Ezt a népet pedig, amelybe itt beleszűlettél, Urunk –a Választott néphez hasonlóan– védő szárnyai alatt tartva óvott és hordozott, kezdettől fogva mind a mai napig. A látható Világmindenséget és a láthatatlan világokat is megteremtő és éltető HATALMAS ISTEN, az Ő Atyai jó elgondolása és szuverén joga alapján, bennünket is kiválasztott s így, ennek folytán hozattunk fel ide. A mi megmentésünkre Ő ez itteni és mostani körülményeket határozta meg, mint számunkra –próbaként is– legalkalmasabbakat.

   A mi mostani tragédiánk pedig az, hogy elhajoltunk és elszakadtunk Istentől, Aki teremtett, és a Haza vezető útra téve, mindezideig éltet, és ki akar józanítani bennünket ebből a kábulatból, ebből a szellemi halálból, amibe „ott” m i n d n y á j a n bele estünk! Hós.6,7. Ennek lett következménye az a kemény érzéketlenség és megvetés, amit az Ördögtől, a vesztő szellemtől vettünk át, a mi egyedüli Jóakarónk: Isten ellen. A mi korunkban már a „vak” is láthatja, hogy mennyire eláradt az Istentelenség, az atheizmus. Folyik minden fronton a „vakítás”, a Hatalmas Teremtő Isten figyelmen kívül hagyására, és még a Nevének is az elfelejtetésére. A vesztő szellem, az ő eszközein keresztül azon fáradozik, úgy a testi, mint a lelki szinten, hogy az Isten iránti bizodalmas hitünket, akitől csak lehet elvegye, vagy kicserélje vagy eldobassa vele. A „tudós” világ, a világ –cosmos– létre jöttét igyekszik bebizonyítani, de a Teremtő Isten mellőzésével. Nagy Planetáriumokban szemlélhetők a csillagvilágok, Naprendszerek, Tejútak százmilliói, Bolygók, Holdak tizezrei, százezrei, melyeknek mindegyike a neki adott törvénynek megfelelően a maga helyén futja pályáját a sokmillió fényév-méretü világürben. Ezeket ugyan büszkén mutogatják, de szót sem ejtenek arról, Aki mindezeket a rendszereket létrehozta és a helyükre tette! Mert itt csak az a valami, amit mi, emberek csinálunk… Láthatjuk azt a mesterséges sötétítést, ami itt történik, a mi korunkban különösen is, hogy már lehetőleg gyerekkorban el legyen idegenítve Istentől mindenki, és szabadon kiélve magát, a bűnében maradva örökre elvesszen: II.Pét.3,4.… Nem jobb a helyzet a lelki, jó vallásos szinten sem, ott ugyanis finomabbak és rejtettebbek a szakadékok és csapdák, a tévtanítások, a restségünk és a jóhiszeműség miatt.

   Igen nagy szükségünk volt arra, hogy a JÓ PÁSZTORUNK ELJÖJJÖN UTÁNUNK, az Ő tévelygő nyája után! Ebbe a vágnivaló sötétségbe, ebbe a vaksi és halott szellemi állapotba ugyanis mindnyájan végleg belevesznénk most az Ő Világossága nélkül. Ez az Ő ide leszállása egy olyan döbbenetes nagy esemény, hogy a mennyei világ lakói nem tudnak betelni azzal, hogy Őt dicsőítsék miatta, hogy Ő így szeretett bennünket. Jel.5,9-10. Csak az ember, akiért mindez történik, marad értelmetlen, érzéketlen és hideg!.. Így azon sem kell csodálkoznunk, hogy a Károli Bibliánkba téves fordításban az került be, hogy a mennyeiek a maguk megváltatásáért adnak hálát; holott ők nem is estek bűnbe, így nem is szorulnak rá a Szabadítóra, a Megváltóra. Mi azonban (mint a leütött babák) annál inkább. Ana-stasis!…

   Mi tehát most még abban a KEGYELMI ÁLLAPOTBAN VAGYUNK, hogy hallgathatunk végre még egyszer Istenre újra (az Ördögre hallgatás és a kiűzetés után Gen.3.)! Ő ugyanis halló füleket is adott azoknak, akiket felkarolt, és testet is alkotott nekik. A  h a l l á s által Te is felismerheted az Isten MINDENEK FÖLÖTTI HATALMAS MIVOLTÁT, TETTEIT, ezzel együtt pedig az ördög munkáit és a szándékát is! Minderre elsősorban m a g u n k b a n kell figyelni, mégpedig v é g i g a harc, a szent háború folyamán, mivelhogy még nem kerültünk ki a Sátán lőtávolából (John Bunyan szavaival: „A tej és méz ezen a sivatagon túl van”.). .

   Az öntudatra ébredésünket, a felserkenést nagyban segítheti annak fel-és elismerése, amit Urunk Péter apostolon keresztül kijelentett, hogy : „NEM SZEMÉLYVÁLOGATÓ AZ ISTEN, hanem MINDEN NEMZETBEN KEDVES ELŐTTE AZ, AKI ŐT FÉLI!” Aki ezt a felülről való látást elfogadja –helyet ad az Igének magában–, az az egyén, vagy nép már nem lesz eszköze az Ördögnek, a másik ember letaposására és elpusztítására, hogy ez által ő legyen a nagyobb. Mk 10,42-45. Ma ugyanis itt éppen ez történik!… Aki viszont erre ráébred, az maga is a Mentő Szeretet eszköze lesz, aki már s z á n a l o m m a l fog tekinteni az embertársára, és nem ellenséget (sem nem egy általa szabadon kihasználható és kifosztható alanyat), hanem egy fogolytársat, egy magához hasonlóan segítségre szoruló veszedelembe indult lelket ismer fel abban. Zsid.13,3. I.Pét.1,3-9. (Fordítás) Csel.10,34-35.

   E Z T az Istenhez való hasonlatosságot, ezt az Isteni vonást veszítettük el mi valamennyien, akik itt a kegyelem szinpadán hústestben megjelenhettünk! Ezért ne is ragadjunk le a képeknél, melyekben a megelevenítésünkre kapott Kijelentések, óvodás gyerekmesékké zülleszttettek le. Ellenségünk az Ördög viszont, mint a Kerti törpével egy sorban álló veszélytelen mese-alak épült bele a köztudatba. Az a gonosz szellem pedig, a mi Ősellenségünk, aki a kezdeti bűnbukásunkat is okozta, a mennyből kidobatva, most itt igyekszik felbotlatni, akit csak lehet I.Pét.5,8-9!… Az Ige, mint Világosság, ezt a hadihelyzetet is tudtunkra adja a kijózanításunkra és felébresztésünkre a bűn álmából.

   Urunk, a Gyógyítónk, AKIÉ MINDEN HATALOM Mennyen és Földön, képes a látásunkat és a gusztusunkat is helyreállítani! … Mekkora áthangolás és agymosás történhetett az igenjó emberben, és mekkora tiszteletlenség volt Istennel szemben részünkről úgy látnia jót, hogy az nem jó!… A Vesztő módszere ma is ez: felkelteni a vágyat, a megkívánást –többnyire a gondolkodásban, Emberlélekben–, amely ha megfogan, ha már -nak látja a gonosz-t, akkor beveszi és megeszi azt. Gen.3,1-6. „Ott” tehát egy olyan elhajlás, természetváltozás történt, amelyet a REND VILÁGA nem tűrhetett, hanem a Törvény, mint szeparátor, kivágott bennünket abból.   Hogy ezek után mi most mégis itt lehetünk, és tudomást szerezhetünk ezek felől: ezt ISTEN IRÁNTUNK VALÓ IRGALMÁNAK KÖSZÖNHETJÜK. Ő megszánta a bukottakat, minket, és perújrafelvétel történt, a próbaidőre szabadonbocsátottak bűn ügyében. Izráel népének dolgai –kiválasztatása, vezéreltetése, próbái, jó és rossz vizsgái– okító példákul írattak le a mi számunkra –akik most pótvizsgázunk, „hogy mi az engedetlenségnek ugyanazon példájába ne essünk”. I.Kor.10,1-6-12.   Döbbenetes dolgokat figyelhetünk meg már az ő történelmükben is, amely sokban hasonlít a miénkhez. Isten hívó szavára egy ember elindul valahol Mezopotámiában, hogy Istenre bízza magát. Különböző próbák után unokája már 12 gyerekkel áldatik meg, akiktől a 12 törzs származik. A 70 tagú család kénytelen Egyiptomba távozni, ahol 430 évig kellett mint rabszolgáknak dolgozniuk. Eközben milliós néppé szaporodtak. A megszabott idő után Isten kihozta őket onnan, és Mózesen keresztül elkezdte megismertetni magát velük. Mindezt azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy őrajtuk keresztül az EGYEDÜLI EGY, VALÓSÁGOS, IGAZI, A MINDENHATÓ A „VAGYOK” ISTEN –és az Ő ÜDVTERVE: Jer.29,1– ismertessék meg a Földön mindazokkal, akik itt a kegyelem uniformisában megjelenhetnek. „Ego eimi HO ON” : Ex.3,14. LXX. és Ján.8,24: „…ha nem hiszitek, hogy ÉN VAGYOK: (eán gár mé pisteuséte hoti EGÓ EIMI, apothaneisthe en tais hamartiais hümón), meghaltok a ti bűneitekben” –mondja a MESSIÁS.

   Isten, Mózesen keresztül leközli a Törvényt, megismerteti a múltunkat: teremtés, bűneset, kiűzetés, majd az Élet és halál közti szabad választás lehetőségét kihirdetve kivezeti a népet, el az „Ígéret földje” felé. A pusztai vándorlást és a tragédiát láthatjuk a Korintusiakhoz címzett levélben. (Korintidzein: ahol a paráznaság eluralkodik; amire törvényszerűen jött és jön a szétszóratás.) Deut.30,1-20.

   Ezt a tragédiát sem nézhetjük mi páholyból, mintha mi Krisztiánosz-ok különbek volnánk a földi vándorlásunk során kapott próbáink között. A Bíránk előtt ugyanis NINCS SZEMÉLY-VÁLOGATÁS!..Ezzel kell tehát számolnunk, amikor a magunk dolgait akarjuk megvizsgálni. Isten bennünket és népünket is kiválasztotta arra, hogy az Ő népe és az Ő eszközei legyünk. A Krisztusi Lényeg nélkül viszont a vallás csak üres külső máz, ami alatt a bűn önpusztító rozsdája dolgozik tovább a lélekben, az Ördögtől való hamis megnyugtatással, amit a vallásosság, az ember vélt jósága és a „béresek” adnak neki. Ennek a sötétségnek a felismerésére lehet és kell eljutnunk a „zarándok úton”, az Ige vezérlése alapján. Ez történt a pusztai vándorok életében is a „40” év során, amelyet sajnos csak ketten éltek túl, a diabolista „vén Hitetlenség” miatt, amely az egész út folyamán ott leselkedik a zarándokokra ma is és minden korokban, hogy eltereljen és elgáncsoljon!… Ezért állandóan szükségünk van Urunk JÓZANÍTÓ SZELLEMÉRE, hogy észrevehessük a csalijait! II.Tim.1,7.

   A józanodás jele az is, ha végre figyelmen kívül hagyjuk a hazug bálványokat és babonákat, melyek e fogalmak mögött rejtőzködnek bennünk: szerencse, véletlen, sors stb. Ésa.65,11-12. Ezekkel szemben azt a lehetőséget kapjuk, hogy minden körülmények között A HATALMAS ISTENNEL számolhatunk! Erre Ő maga bíztat bennünket a Kijelentésben, Aki minden kicsi és nagy eseménynek és a történelemnek is Ura!! De Ő ezt is mondja: „Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek!” Teremtmény bármit is csak az Ő erejével képes megtenni, még a gonoszt is!

Pilátusnak is ezt mondja amikor az a magáénak tulajdonítja a vélt hatalmát: „Semmi hatalmad nem volna, ha azt FELÜLRŐL NEM KAPTAD VOLNA!” Ján.19,10-11.

Tehát még az északi nép, a „bot”is csak azt és annyit tehet, amennyi adatik neki! Krisztus tanítványai ennek mindig a tudatában voltak –vannak–, és még hálát is tudnak adni mindenért. István vértanút, Sault –akiből Pál apostol lett, miután megkapta a más belátás kegyelem ajándékát és Isten titkainak a sáfára lett– koruk Egyházainak fejesei, mindvégig üldözték. Amint magát a Krisztust, az Ő prófétáit és a tanítványait is, minden korokban. Csel.7,52. A Krisztus értelmével bírók azonban annak mindig a tudatában vannak, hogy nekik „nem test és vér ellen van tusakodásuk”,és hogy ezek az őket üldözők, az itt „látható nagyságok”csak e „világ istenének” az „Ősellenségnek” az elvakított, vagy már teljesen is megvakított eszközei, akik nem tudják hogy mit cselekszenek: Luk.23,34. Csel.7,59-60..

   Ezekről tett bizonyságot szép vallástétellel, elsőnek Krisztus, majd az Ő hűséges követői, tanítványai –oltványai is. Urunk erre készíti fel az övéit minden korokban: Mk.10,29-31. Ezt, az ő hitükért való üldöztetést is, vállalták az első tanítványok követői, a katakombákban lakva is, az akkori Hivatalos Egyház Vezetőségének haragja ellen. De lássuk mi volt a harag oka? Krisztust miért adták halálra: irigységből, és mert veszélyben látták Őtőle a magas állásukat.

   A farizeus-mágusok minden korokban szeretnének hozzájutni azokhoz a szellemi ajándékokhoz, amiket Urunk csak az Ő hű sáfáraira bízott, tőlük azonban elrejtettek azok. Így a vesztő szellemmel bírók –a megalázkodni nem akarók– mindig el akarják azokat pusztítani.      Isten azonban IGAZSÁGOS ATYA –ho Dikaios Patér–, aki igazságosan ítél: Amikor azt az egetrengető csodát megteszi, hogy leszáll A VILÁGOKAT TEREMTŐ HATALMAS ISTEN, és MEGJELENIK ITT EMBERI TESTBEN, erről nem a magas polcon ülő Egyházvezetők kapnak tudósítást az angyal által, hanem csak az a néhány p á s z t o r, akik vigyáztak a sötét éjszakán nyájuk mellett! A hír a fejesekhez csak a tévelygő mágusokon keresztül jutott el, de az őket nem indította meg. Az Irás-ismeretükkel pedig csak a Messiás gyilkosát igazították útba. (Vigyázzunk! A Bibliaismeret is veszélyes és káros akkor, ha nem engedjük hogy leszállítson! Ne tévesszük szem elől, hogy a Bibliánknak ezek a szereplői is mind bennünk vannak!)

   Ide, a hústestbe mindenki azért hozatik fel alulról, KEGYELEMBŐL, hogy utoljára még itt ÖRÖKÉRVÉNYŰEN VÁLASZTHASSON! A „jóésgonosz” nem maradhat együtt: Vagy-vagy! Akik megölték Krisztust, akik ma a maguk lehetőségei között üldözik és (akár csak önmagukban is) akadályozzák az Ő munkáját, azok a Világosság fiainak ruhájában is a Vesztő eszközei!

II.Kor.11,14-15. Így beszél Pál apostol, akit az ő egész munkássága során üldöztek és halálra kerestek, s így végül kénytelen volt a császárra apellálni, a Hivatalos Egyház védői haragja elől. Luther Márton a szász Választófejedelemnél talált védelmet, miután a bajokra rálátást kapott, és rá is mutatott azokra. Bár ő ezt, mint az Egyházhoz tartozó ember, segítő szándékkal tette volna, –a 95.Tétel szerint: „Buzdítsuk együtt a keresztényeket…!”–, de nem talált meghallgattatásra.

   Krisztus, a mi Urunk, mint JÓ PÁSZTOR azt munkálja és azért imádkozik, hogy Istennek az elszéledt gyermekeit egybegyűjtse (sünagógé-ecclésia-koinónia), és egyértelemre juttatva és EGY SZELLEMMEL átitatottan HAZA VIGYE. Az Ő tanítványait is erre készítí fel ma is és ezt is mondja: „Aki velem nem gyűjt, az szétszór engem”! Igen nagy tehát a felelősségünk! Ján.17,11.22-23.

   Istent nem lehet megtéveszteni a látszatokkal, mert Ő a valóságot látja mindegyikünknél. Ő nem a különböző „ruhák” szerint ítél, hanem”minden nemzetben kedves előtte aki Őt féli!”, ezért időről időre küld prófétálót a nemzetekbe, ahova csak befogadják őket. Az eddigiekben a „keresztény” Európában erről meggyőződhettünk, de láthattuk azt a fogadtatást is, amelyben a vallásos világ részesítette a hozzájuk küldötteket (L.M. Bibliafordítása bár a legjobb az eredeti gör. után, de az akkori Nagy Egyház mégis mindent megtett, hogy elfojtsa. Később, angol nyelvterületen, egy egyszerü –laikus– embert TETT ISTEN ÉRZÉKENNYÉ az Odafelvalók iránt. John Bunyant 12 évig tartották börtönben, az akasztófa árnyékában, mert nem vonta el magát annak hirdetésétől, ami őneki megmutattatott. Isten pedig miránk is gondolt, amikor a börtönben ő alkalmat kapott arra, hogy írhasson, és hogy így a neki adatott Kijelentések, a lélek számára felfogható képekben –a „Zarándok útja” és a „Szent háború” c.könyvekben– még mihozzánk is eljussanak, serkentésünkre, állapotunk és helyzetünk felismertetésére…

Ruotsalainen Paavó, a finn „Parasztpróféta” esete is hasonló volt, akit az egész munkássága alatt a Bírósági tárgyalásokra idézve fenyegettek az egyházvédők; de ő sem hallgatott el).

Ezt láthatjuk itt magunknál is Magyarhonban, akiket Isten szintén arra méltatott, hogy egy arra alkalmassá tett eszközén keresztül Kijelentést adjon az alvóknak, nekünk. Ki is volt ő?:

Istent félő szülők tizedik gyerekként fogadták be őt, vidéken. Istenfélelemmel megáldottan, az Ő minden teremtménye iránt érzékeny lelkületű, szülő tisztelő, sok oldalú mérnök ember lett. Az első világháborúban,a K.und K.hadseregben a Déli frontokon egyik szemét elveszítette. 22 évesen hazakerülve, egy szemmel dolgozott mindvégig mint tervező mérnök, mellette pedig minden képességét Istennek, és az Ő velünk kapcsolatos akaratának megismerésére használta. Mivel a német nyelvet anyanyelvi szinten ismerte, így a L.fordítású Biblia már sokkal többet mondhatott neki. Később az eredeti görögre tért át és az LXX-re (közben a hébert is figyelve), melyet Isten alkalmassá tett az Ő sokoldalú Kijelentésének emberi nyelven való leközlésére.

   Péld.8,17. Istent csak az Őt szerető és szorgalmasan kereső találhatja meg, s ezt mi megláttuk beigazolódni őnála is. Isten úgy megáldotta a munkáját, és olyan rálátást adott neki az örökkévalókra, ami páratlan, és nem is csak Magyarhonban. Pál apostolhoz hasonlóan ő sem emberektől vette át (nem volt theológus) amiket leírt és hirdetett, hanem Kijelentés által, amint megígérte azt az Úr: Ján.14,21.

   Egyike lévén azoknak, akiknek megadatott, hogy élőben hallgathattuk Ágoston Sándor sok igehirdetését –sőt láthattuk az ő hétköznapi életét is–, azt láttuk, hogy ő az életét, az elvitetéséig (78) teljesen az Ige szolgálatára adta. Röviden talán így lehetne jellemezni: KÜLÖNBSÉGET TANÍTOTT. Ezt ugyanis hűtlen pásztor nem végzi el. Sőt még azt sem lehet elérni, hogy a béres legalább j e l e z z e n akkor, ha az Ellenség belopakodik és gonosz magot vet; vagy ha „besározza” és folyamatosan rossz hírét kelti a juhok jó legelőjének. Az ilyet az Írás „néma kutya”-nak nevezi, amely nem tud ugatni: Ésa.56,10-12, bármilyen álruhában kerül is közel a juhokhoz…

   Ágoston Sándor kimeríthetetlen munkaterülete a Trinitas –a Háromság Istennek és a hármasság embernek a megismerése és megismertetése volt, a Kijelentésnek megfelelően. Minden tőle telhetőt megtett, hogy leporolja a Szentírásról –az Istentől világosságul kapott Iránytűről– azt a sok gyalázatos gyermekmesévé züllesztést, amit a Vesztő és az ő eszközei szórtak rá. Azon igyekezett, hogy mindnyájan hitre jussunk, de az értelemnek a teljes meggyőződésével megalapozva; nem pedig csak valami bigott jóhiszemű –lelki, hangulati– vakhitre, ami csak az első próbáig képes megállni. Csak a szellemi állhat meg, mert A SZELLEM A VALÓSÁG!… I.Ján.5,6. to pneüma estin hé alétheia!…       Olvassuk el Bibliánkban is az itt idézetteket!

B.L.

 

Fogalomzavar tisztázás II.

   „Az én gondolataim nem a ti gondolataitok, és nem a ti utaitok az én utaim, így szól az Úr” az Ésa.55,8. szerint.   „Az az indulat legyen bennetek, amely volt a Krisztus Jézusban is!”   Fil.2,5.

   Az eddigiekben az Ige már a cselekedeteinkből megláttatta velünk azt, hogy milyenek vagyunk. A fenti két Ige pedig a láthatatlan belső embere állapotát ismerteti meg mindenkivel, a l é l e k és a s z e l l e m állapotát, azt, amely a jelen és a jövő életét is meghatározza.   Isten, a mi Teremtőnk, irántunk való Szeretetéből „igen jó”-nak, Őhozzá hasonlónak hozott létre bennünket. A Háromság Isten hármasság-embereket (szellem-lélek-test) teremtett, akik Őhozzá hasonló természetüek. Ezt jelenti az, hogy az Ő képére és hasonlatosságára:Gen.1,26.

   Mi emberek, a bűnbukás során valamennyien megromlottunk, és elveszítettük az Isten képmást. Erről tudósít a Kijelentés; valamint arról, hogy az utolsó idők itt a Nóé és a Lót napjaihoz lesznek hasonlók. Gen.6,5: „És látá az Úr, hogy megsokasult az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve gondolatának minden alkotása (tehát mindhárom szinten) szüntelen csak gonosz.” Az akkori állapotok –a vég jelei– a mi időnkben már ordítóan megmutatkoznak, vegyük hát a mi Megmentőnk hívó szavát figyelembe, és meneküljünk, ahogy Zarándok is tette. (John Bunyan: The Pilgrim’s Progress)

   A kezünkben levő Biblia: Szentírás, amelynek minden szava, minden mondata nekünk szól, rólunk szól, hogy az ajándékul kapott hit által a vaksi szemünk látóhatárát kitágítsa, és értelmessé tegyen bennünket. Urunk a gyógyulni akaró vak szemeit meggyógyítja az Ő követéséhez. (Amíg valaki csak a földi, testi létét látja, és csak ezzel törődik, az még szellemben vagyis valóságban vak, és mivel nem számol az örökkévalókkal –a bölcső előtti és a koporsó utáni léttel–, összetéveszti magát a külsejével, a testével; ennek az elhunyását nevezi halálnak. Ez pedig roppant nagy félreértés, amiből Urunk ki akar szabadítani minket.) Mk.8,22-25. 2 Kor.4,18. Az igazság, a valóság megismerése szabaddá tesz!…

   Másik súlyos félreértés és félreismerés az, ami a szeretet és gyűlölet kérdésében van elterjedve közöttünk és bennünk. Az Ige ebben is világosságot ad nekünk. Legyen hála érte! Bemutat egy lelkes, jó szándékú embert –Jézus tanítványát Pétert–, aki abban a tévhitben van, hogy ő már jobban szereti az Urat mindenki másnál, aki így fogadkozott: „Ha mindenki elhagy is, én akkor sem!”… Ennek az önmagát túlértékelő téves önismerésnek magvát a Vesztőnek minden bukott Emberlélekbe sikerült elhintenie. Ezeket Urunk, aki minden embert meg akar menteni, a Péter „pótvizsgáján” és annak a precíz leíratásán keresztül, megismerteti velünk is mindnyájunkkal, de megadja a kimenekedés útját-módját is ebből a „fertőző ragályos nyavalyából”.: Ján.21,15-19.(gör.)

   Urunk a szívek és vesék vizsgálója, akit nem lehet átejteni képmutató cselekedetekkel, hazug szavakkal, mert Ő már a gondolat és az indulat szintjén ismeri azokat. Ján.2,24-25. Mi azonban nagyon híjával vagyunk ezeknek az ismereteknek, amíg a Szellem meg nem taníthat. Példaként adatott elénk Izráel népének pusztai vándorlása is. A 40 év alatt velük történt események, mint próbák –hasonlóan a bennünket ma érő megpróbáltatásokhoz– alkalmasak arra, hogy megismertessenek minket végre önmagunkkal, a mi szívünk rejtett állapotával. Deut.8,2. Nagy tanítást ad az Ige tehát nekünk a Péterrel történt eseményeken keresztül arra nézve, hogy ebből a jóhiszemű de lelki állapotból hogyan emelte ki és vitte tovább őt a kegyelem. Amikor az Úr rátekintett a kakas szónál, miután háromszor megtagadta Őt, akkor megemlékezett, és megbánásra jutva keservesen sírt. Ez a „felvételi előkészítő a pótvizsgára”, annak 3 lépcsős kérdésére. Ez a Szent Szellem által most már kijelentetett okulásunkra, s így az út járhatóvá lett, számunkra is. (A magyar szövegben –sajnos- összemosattak a filia és az agapé fogalmai, így a kiút lépcsői –a Nagyok elől Rómától Bizáncig– elrejtettek, és csak a „szeretsz-szeretlek”, „szeretsz-szeretlek” került be a folyó szövegbe.)… Az Úr 3 kérdésére, Péter 3 jó válaszára, ami az eredeti szövegben jól látható, 3 egymásra épülő megbízatást is kap a jól vizsgázó. Mivel ez mindnyájunk ügye, lássuk meg e sorokat értelem szerinti fordításban is:

   Ján.21,15. „Miután megebédeltek, ezt mondta Simon Péternek a Jézus: „Te Jónafi Simon”, Szeretsz te engem valóban jobban ezeknél? Mire az ezt mondta neki: „Igen bizony Uram, Te tudod helyesen, hogy én csak kedvellek Téged, csak éppen hogy barátságos vagyok irántad!” Monda erre neki: „Pásztorold az én bárányaimat!” (pulikutya, de amely már képes arra, hogy tereljen és ugasson, ha jön a „farkas”, és nem marad „néma kutya”!: És.56,10-12.)

  16 v. Monda neki ismét másodszorra: „Te Jónafi Simon, valóban szeretsz te engem igazán?” Mondotta erre neki: „Igen bizony, Uram, valóban Te tudod helyesen, hogy én csak kedvellek téged, csak éppen hogy nem vagyok ellenséged. ”Monda neki erre: „Pásztorold az én növendék juhaimat!”

   17 v. Monda neki most már harmadszorra: „Te Jónafi Simon, de legalább valóban kedvelsz te engem?” Megszomorodott azon a „Péter”, hogy harmadszorra is csak azt mondta neki: „Egyszóval tehát csak kedvelsz te engem?…” Erre az ezt mondta neki: „Uram, valóban mindent te tudsz helyesen, te tudod tehát azt,   hogy én csak kedvellek, de valóban kedvellek Téged.” Erre azt mondta neki Jézus: „Pásztorold az én anyajuhaimat!’ (öregbojtár)

   Az elveszett állapotunknak ez a felismerése, ez a más belátás és harcos éberség szükséges ahhoz, hogy az Ő Szellemét megkaphassuk, és az Ő Szeretetének eszközei lehessünk. Az Ő Szeretetének megléte adhat bizonyosságot arról, hogy átmentünk a halálból az életbe. I.Ján.3,14. Ennek a megelevenedésnek pedig már itt meg kell nyilvánulnia bennünk –mint első feltámadásnak– azokból a halálokból, amiket mi „ott” (Hóseás 6,7. 1.Mózes 3.) beszereztünk magunknak. Urunk ezt a gyógyítást ma és holnap el akarja végezni bennünk. Ehhez azonban szükséges, hogy mi az egész valónkat az Ő rendelkezésére bocsássuk!… Ján.3,1-7. Luk.13,31-32.

   Péter, miután a pótvizsgát sikeresen letette a filia és agapé kérdésében, tanítványként továbbvitetve, „vén”, presbüteros lett, aki már nem keveri össze a felülrőlvaló Szellemit az alulrólvaló lelkiekkel; érzékennyé lett a mérleg benne. Urunk így már őrajta keresztül írathatta meg az alábbi sorokat levelében a mi számunkra:

   I.Pét.5,1-4. (Értelem szerinti fordításban.)

  1. „Véneiteket”, tehát azokat, akik tiközöttetek „Vének” –a hitben öregebbeket s nem a „Synhedrion” tagjait–, kérem én, mint az ők presbitertársuk, és mint élő tanubizonysága a Krisztus szenvedéseinek, és így mint az Ő megjelenendő dicsőségének is részestársa;
  2. Pásztoroljátok –őrizzétek, ápoljátok, gondozzátok vezessétek, tápláljátok– a ti közöttek levő „nyáját” –„juhait” (Zsolt.95.6-7. 100,3. 79,13.)– az Istennek, gondviselve, felügyelve arra –amint az néktek megparancsoltatott s ami kötelességtek ugyan–, azonban nem kénytelen-kelletlen –nem „muszályból”, rákényszerítetten–, nem kedvetlenül, hanem önként, kényszer nélkül, Isten szerint (Eszter 1,7-8. V.Móz.16,9-11. II.Kor.9,7. Filem.14.), jó kedvvel; sem nem aljas nyerészkedési vágyból, rút nyerekedés kedvéért, hanem készséges jóindulattal, szívesen, önzetlenül;
  3. sem nem úgy, mint akik leigázói a gyülekezetnek, akik uralkodói akarnak lenni, akik önkényesen basáskodnak felettük, hanem követendő példaképei legyenek a nyájnak, mintaképei legyenek a hívők gyülekezetének;
  4. és amikor megjelenik majd a Főpásztor, elnyeritek a dicsőségnek elhervadhatatlan örökkévaló győzelmi koszorúját, a dicsőségnek el nem múló koronáját.”

   Istené legyen örök hála és dicsőség mindenért!…  2.Kor.9,15.

B.L.

Fogalomzavar…, tisztázás. (I)

   „Nincs aki megértse, nincs aki keresse az Istent. Mindnyájan elhajlottak…” Ezeket tudatja velünk a Szentírás az 53.Zsoltárban, az Ótestamentumban, de a Római levél 3. részében, az Uj testamentumban is. Ez tehát a változatlan tényállás Isten és az ember között most, a legújabb korban is, ami nem hogy javult volna az idők folyamán, hanem inkább még rosszabbá lett… Az idő tehát nem képes a bajainkat gyógyítani, a Gyógyító azonban igen! Luk.13.32. 9,11.

   Ez az állapot jellemzi ezt a mai embervilágot is, amely eltévelyítetten gondtalanul éli –vagy tengeti– a földi életét. A végén pedig csak azt kérdezheti: ugyan mire volt jó ez az egész…?, vajon miért történt mindez…? Ahogy a Jób Könyvében olvassuk: „Reggeltől estig gyötrődnek, s anélkül hogy észrevennék, elvesznek örökre” (Jób.4,20.). A mi miért-jeinkre ugyanis egyedül Isten adhat választ nekünk! Ember itt erre képtelen! Miért?: mert az itteniek mindnyájan elhajlottak; maguk is tévelygők s így tévelyítők is. A lelki és szellemi sötétségben levő vakot pedig a Vesztő, oda vezetheti ahova akarja…

   A bennünket felkaroló Megmentőnk azonban az Ő Szelleme útján „kijózanítja” az Ő tanítványait minden korokban, hogy azok is felismerhessék az ördög szándékait.

Aprólékosan, precízen meg akar tanítani bennünket az örökkévaló világ, az Atyai ház Rendjére is. A mennyei világban ugyanis az Isteni Örök Rend (Diké) érvényesül örökké, így abba –a nálunk megszokott rendetlen, nagyvonalú, zavaros, kétértelmű– tisztázatlanként senki nem kerülhet be. Elengedhetetlen tehát már az utunk elején az, hogy egyértelemre jussunk Ővele és egymással. Szükséges, hogy ugyanazt értsük a Kijelentés szavai alatt, amit annak Írója akar azzal nekünk mondani; és nem valami mást, amit pedig már megszoktunk. Rólunk –akiket Ő megszánt, a bűnbukás után kegyelemből kézbe vett, és megadta, hogy itt hústestet kapva megjelenhessünk– ez íratott meg: „Mindnyájan, mint juhok eltévelyedtünk… (planéta, eplanethénan Ésa.53,6.)”; és az Ellenség hazug ígéretének hitelt adva, hűtlenekké lettünk Őhozzá. Ezért a menny törvénye: „a bűn zsoldja HALÁL!”, mint a szeparátor, kivágott abból az állapotból. (mint halott botlató tagnak el kellett távolíttatnunk a testből. Mt.5,29-30).

   Isten azonban ekkor hatalmasan cselekedett: Atyaként megszánva-szeretve, az Egyszülött Fiúnak adott bennünket, Aki által az é l e t és a   k e g y e l e m adatik nekünk, mind a mai napig. Ján.1,17.  Az Isten melletti állapotból (Para-deis) kiesett, h a l á l b a lezuhanók közül, a kegyelemből kiválasztottak számára hozatott létre a Föld. Ehhez azonban elengedhetetlen előfeltétel volt az, hogy Krisztusnak szellemben, vagyis valóságban h a l á l b a   kellett adnia önmagát a világ levettetése előtt. Jel.13,8. (katabolé: levettetés Csel.4,26-28.) „Pünkösdben” pedig már ez ki is jelentetett, és meg is íratott az Ő tanítványain keresztül, a mi számunkra!…

   Ahhoz, hogy Istennek a velünk kapcsolatos akaratát megérthessük, meg kell tanulnunk minden szót az Ő értelmezése szerint értelmezni, hogy azt értsük alatta, amit Ő akar mondani azzal. Mi ugyanis használjuk a Kijelentés szavait, de többnyire mást értünk alattuk, és nem azt, amit Ő! Ezek a félreértések pedig végzetesek lehetnek számunkra, ha nem tisztázzuk őket!… Pl. itt van a minket közvetlenül érintő élet és halál kérdése. A „mióta vagy, mikor születtél”- kérdésre mindig a világrajövetel dátumát szoktuk felelni; a sírkőre pedig az „Élt: -tól – -ig” -ot. Már ez maga egy végzetes tévedés, mivel a Kijelentés szóhasználatában –tehát a Valóság szerint– ide, a halál árnyékának völgyébe mindenki szellemben halottként érkezik. A bűne miatt halottá lett embernek itt hirdettetik az evangélium, az örömüzenet, hogy nem kell már a halálban maradnia, mivelhogy Krisztus megszerezte számára a „kijózanodás és a feltámadás” lehetőségét, a bűn rabságából („Egyiptom”, „Sodoma”), és az elkészített Úton –megtérés, más belátásra jutás (metanoia)– vissza, Haza lehet térnie, abba az igen jó állapotba, amelyből mi földiek valamennyien kiestünk. I.Móz.2,16-17. I.Pét.4,6. Jel.2,5. Ez az út j á r h a t ó, és ezt az előttünk járó jól vizsgázók is bizonyítják: Ef.2, 1-10. Jel.14,1-7. Jöhetsz Te is, Testvér!…

B.L.