Kedves embertestvérünk!

Elválásnál, az indulás előtti percekben már nem szokás vicinális dolgokról beszélni, hanem inkább csak a legfontosabbakról. Ez a hagyomány hasznos lehet a mi esetünkben is, akik mint átutazók itt vagyunk még a Földön –egy gondolkodó költő szavaival élve „egy ismeretlen Hatalmas Úr vendégeiként” –, az itteni földi létből való eltávozás előtt.

   Isten, Aki a mi egyedüli Jóakarónk, fel akar világosítani bennünket –Téged is, testvér– a ránk váró, és a mindannyiunkra elkerülhetetlenül bekövetkező eseményekről. Ezek mitőlünk függetlenek és eldönttettek Attól, Aki ezt az egész világmindenséget is létrehozta, fenntartja, és az egészet –a mikro- és a makrokozmoszt is, az atomok világától az extragalaktikákig– a pályáikra téve működteti és élteti, azoknak a lakóival együtt. Mi is Őtőle kaptuk meg ezt a nagy lehetőséget, hogy e látható hústestben megjelenhessünk, és Őneki higgyünk, Aki AZ IGAZSÁGOT ÉS A VALÓSÁGOT AKARJA VELÜNK MEGISMERTETNI!… Mindezt pedig azért teszi Ő, hogy megmentsen bennünket, akik elidegenedtünk az odafelvalóktól.

   A Kijelentés tudósít bennünket ezek felől. „Isten azt akarja, hogy –akinek Ő testet alkotott– minden ember üdvözüljön és az igazság fel-, el- és megismerésére eljusson!” I.Tim.2,4. A földi ember ugyanis olyan megvakított és értelmetlen lett, hogy amíg hitetlen, nem akarja belátni még a nyilvánvaló tényeket sem. Ilyen pl. a Mag csodája, vagy a magunkon viselt testünk organizmusának működése, a növekedés csodája, a kásaszemnyitől az érett férfiúság koráig. Mindezekre egyedül csak a NÖVEKEDÉST ADÓ ISTEN képes a „piciny fűszáltól az óriási tölgyig”. Őt pedig a mi ellenségünk el akarja teljesen feledtetni velünk, még az Ő Nevét is, helyette behozott ördögi módon egy üres fogalmat, hogy mindezt a temészet végzi. Az ember pedig –amíg hitetlen és Istentelen– gondolkodás nélkül bevesz, megeszik mindent, ahogy már az Édenben is tette. I.Kor.3,5-7. Ma pedig már ez a tényállás: Jel.12,9.

   Isten azonban mindezideig még nem mondott le rólunk; még dobogtatja a szívedet, még meg is gondolhatod magadat, és visszafordulhatsz ezen a lejtőn, amelyre mi mindannyian –mint a tékozló elveszett fiú– igen messzire elbitangoltunk az Atyai háztól, a minket hazaváró Atyánktól. Luk.15,11-24. Ő azonban megszánt minket, és a KRISZTUSBAN, AZ Ő ÉLETÉNEK FELÁLDOZÁSÁVAL kifizetve a kárt, amit okoztunk, elkészítette a kegyelmet minden Hozzá visszatérő, megtérő bűnös gyermeke számára; aki végre már beismeri és elismeri azt, amit elkövetett. Jó példát kapunk erre a jobboldali lator bemutatásával is, aki a kereszten még ezt mondja: „én, mi ugyan méltán, de Ő ÁRTATLAN!”  „É n v é t k e z t e m a z é g e l l e n é s T e e l l e n e d, a REND VILÁGA ellen!”… Isten más gondolkodásra, más belátásra (nous, meta nous, metanoia) akar juttatni Téged is, Testvér, hogy most, amikor Ő még nyitott ajtóval vár bennünket: Őneki higgyünk, és ne annak aki bűnre csábítva félrevezetett, és a hiábavalóságaival sötétségben tart bennünket! Itt ugyanis a Szentírás valami világméretű sötétségről tudósít bennünket, amely ráborult a föld lakóinak lelkeire! Erről a nyilvánvaló tényről ma már minden józanodni vágyó ember meggyőződhet. A diké (az Isten Rendje) világából a kitelepített „fegyencek” –akik nem akarnak megváltozni, mert jónak tartják magukat– tovább is egymás kihasználásában mesterkednek.

   Nekünk csak most lehet szabadulnunk, h i t á l t a l, amíg VELÜNK VAN A VILÁGOSSÁG, amíg kapjuk ehhez, kegyelemből (!) az Ő JÓZANÍTÓ SZELLEMÉT! Ján.12,35-36. Aki ezt nem veszi igénybe: menthetetlen Rm.1,18-21.

Ésa.30,18. Itt ezt olvashatjuk: „Azért vár az Úr, hogy könyörüljön rajtatok!… Mert az ítélet Istene az Úr!” Lesz tehát ítélet, mert ez is elvégezett dolog, függetlenül a beképzelt nagyképű emberek –vagy akár angyalok– „hitétől”! Zsid.9,27. Reinkarnáció, ismétlés pedig nincsen!…

   Énekszövegek, könyörgések régi erdélyi (majd Filadelfiai) Énekeskönyvből:

   „Jézus, taníts Igéddel Múlandóságunkra, Vezérelj Szellemeddel Mennyei jussunkra!”

   „Örök Isten, Kinek esztendők Nincsenek éltedben; Jelen vannak múltak, jövendők Egy

     tekintésedben…”

 

BL

Első tudnivaló, amikor a Bibliát kézbe vesszük II.Pét.1,20-21. Jak.5,11. Ford

   Az eddig kapott Kijelentésekben már értésünkre adatott, hogy Kicsoda Ő és kik vagyunk mi? ki vagyok én?!… Ezekre letagadhatatlan bizonyítékok mindegyikünknél az eddigi tetteink is. Mit tett meg Isten, és mit cselekedtem én?… Mi lett azoknak eredménye, következménye?… Amit a Hatalmas Isten megtett, az letagadhatatlan és nyilvánvaló: Itt van a végeláthatatlan nagy világmindenség, a megszámlálhatatlan sokaságú égitestekkel Napok, a körülöttük forgó és keringő Bolygóikkal s azoknak Holdjaival; beépülve Tejút-rendszerekbe, amikből a legutóbbi számítások szerint mintegy 100 Billió lehet a mindenségben! Ésa.40. (Ford.) Ennek a hatalmas RENDSZERnek egyik kis sötét Bolygóján egy csoda törvény alapján egyszer csak, magatehetetlen csecsemőként hústestben evilágra hozatik valaki. Minden ember így érkezik ide. Az, hogy honnan jött? hová megy el innen? miért? mi okból és mi célból került ide?, ezekről fogalma sincs. Akiktől pedig tudakozódik, azok szintén ugyanúgy kerültek ide, mint ő; tehát ezekre hitelre méltó választ ők sem tudnak adni.

   Van azonban válasz, mégpedig Attól az Egyedül hiteles Valakitől, Aki az egész látható és láthatatlan világokat is létre hozta és a helyükre tette. Ő a Leghatalmasabb Valaki, Aki képes volt megalkotni, és a pályáikra állítva üzemben tartani és éltetni, mind a mai napig. Pál apostol így beszél ezekről: „Isten, Aki teremtette a világot és mindazt, ami abban van…, Ő ad mindeneknek életet, leheletet és mindent!” „Ő nem hagyta magát tanubizonyság nélkül, adván mennyből esőket és termő időket…” Csel.17,24-31. 14,15-17. Ezeken kívül itt van előttünk az Ő legdöbbenetesebb bemutatkozása: „Isten, a Mindenség Ura, önmagát megüresítve –Jézus Krisztusban– megjelent hústestben!”…; és ebben a látható világban, önmagát is feláldozva tudtunkra adta, amiket Ő a láthatatlan világban elvégzett és végez mindmáig, megmentésünkre I.Tim.3,16. Ez is kijelentetett azonban, hogy Ő bár hosszútűrő, de ez nem azt jelenti, hogy a türelme végtelen!!… „Ó hitetlen nemzettség, meddig szenvedlek még titeket?…” Továbbá ez is : „Azért vár az Úr, hogy könyörüljön rajtatok…” Isten béketűrése várt ugyan a Noé napjaiban is, de végül mégis eljött az özönvíz. Ésa.30,18. A jelek pedig, melyeket a mostani napjainkban kapunk (idők jelei, éghajlatváltozás, földindulások, népmozgalmak), mindezek a közelgő VÉG-nek a jelei, felébresztésünkre! Luk.21.25-36 (Ford.)

   Isten akarata az, hogy MINDEN EMBER ÜDVÖZÜLJÖN ÉS AZ IGAZSÁG MEGISMERÉSÉRE ELJUSSON! Ehhez mindkét oldalról segítőeszközökkel ajándékozta meg a „zarándokútra” indulókat: Az első ezekből: a Biblia, a Kijelentés, amely már elindíthat akkor, ha a megírtak alapján hitelt adsz Őneki. A második: az egész látható anyagi világ, melyben az összes fizikai törvény is mind Őrá, az Egy Törvényalkotóra mutat. Jak.4,12. Ember ugyanis képtelen ezekből még a legkisebbre is, és csak vakságában véli azt, hogy ő tud teremteni, vagy akárcsak növekedést adni is. Mivel Őrajta kívül mindenki más csak teremtmény, akinek élete sincs önmagában, hanem folyamatos éltetésre szorul! „Ha Szellemét és leheletét visszavonja: szétesik minden!” Csak az Ő ereje képesít arra, hogy összetartsanak az egyedek, a protonoktól kezdve egészen a legmagasabb rendű szellem-lényekig.

   Az Ő Szellemére van szükségünk ahhoz, hogy ne kárral, hanem haszonnal vehessük kézbe a Szentírást. Ezt lehet kérnünk, mert Isten megígérte, hogy aki kér, az megkapja. A kérőnek pedig be kell mutatkoznia. A név pedig: a belső lényeg. Sokáig téves az ismerete önmagáról, a maga állapotáról az embernek, különösen ha mint Jób: jó vallásos ember. Önmagát megnyugtatja, sőt ha abban még elismerést is kap akár ha fényes papi segédlettel is–, akkor menthetetlenné válik. Mivelünk és minden „Jób”-bal ezért kell ennyit bajlódnia Istennek (40 részen keresztül), hogy a kapott próbáinkon keresztül végre ismerjük meg önmagunkat igazán! A „jó”-nak vélt cselekedeteinkkel ugyanis (amik többnyire gonoszt eredményeznek) a gonosz lényünk felismerését akarja elpalástolni az ördög: nehogy már megalázkodjon a gőgös ember!

   Jób példája (is) okulásunkra íratott meg, hogy felismerve elismerjük végre a belsőnk baját amit Isten jól látott kezdettől fogva–, és Hozzá meneküljünk, ahogy Jób is tette a végén: 42,1-6.

B L

Tavaszi „Nap-éj egyenlőség” Gen.1,3. 12,9.

   Ember testvér, aki megkaptad azt a sokak által irigyelt nagy lehetőséget, hogy –bármely nemzetben, de– hústestben megjelenhessél e Földön, és a 21. században még itt lehess; de még nem jutottál dűlőre abban a kérdésben, hogy mindez m i é r t történik veled, akkor e sorokon keresztül éppen Téged akar az Ige megszólítani. Megkaptuk ugyan mi a hiteles választ ezekre a kérdéseinkre is, már több mint 2.000 éve, mert KIJELENTETETT, de lehet hogy ez a hír még Hozzád prózai, hétköznapi nyelven mégsem juthatott el; a Biblia nyelve pedig ab ovo visszatetsző volt Neked. Emiatt inkább mással foglaltad el magadat, amikor a Teremtőnk szót akart érteni veled. Ez az utóbbi a jellemző miránk –mindenkire is–, amíg önfejűen a magunk útjain járunk, és a magunk vélt igazságát akarjuk érvényesíteni az Igazsággal szemben. Gőgös beképzeltek vagyunk, sötétségben, telve hazug téves ismeretekkel és bűnös vágyakkal, amiknek magva, csirája mind „ott” került belénk. Az a „hűvös alkonyat” pedig, amelyről a Gen.3-ban olvasunk, a mi korunkban már „vágnivaló sötétséggé” lett a lelkekben. Emiatt vannak a harcok és háborúk bennünk és körülöttünk is, mivel minden egyén és minden nép is nagyobb akar lenni a másiknál. (Kataküriein: leuralkodni ördögi módon, akit csak lehet. Elvenni attól, amit megkíván, ha lehetőséget kap!) Itt minél nagyobb szájú valaki, annál messzebb van az Igazságtól; mivel még önmagát sem ismeri! Aki pedig jót akar még őneki is, annak ő a megölő ellensége lett, a szellemiek iránti vakságában. Ján.8,44.

   Ebben a sötét és megkötözött állapotban leledzik itt most az Édenből kiűzetett minden földlakó, egyénenként mindaddig, amíg nem akar hallgatni a Megmentőnkre. Isten ugyanis a Krisztusban már korábban hatalmasan cselekedett: az Életével fizette ki a váltságdíjat a szellemi kábulatban levő megkötözöttekért! Mit tett Ő meg miértünk?: Akiknek Ő itt testet alkotott, azoknak a Mennyei világba való visszajutás l e h e t ő s é g é t is megadta, elkészítette! Ezt a zarándok utat azonban nekünk itt kell –mert csak itt és most lehet– választani; sem a bölcső előtt, sem a koporsó után már nem! Urunk már Mózesen keresztül megmondta ezeket: „Elődbe adtam az életet és a halált…, de te  v á l a s z d  a z  é l e t e t ! Deut.30,15.”   Ezzel a drágán megszerzett szabad választási lehetőséggel –ami Őneki igen sokba került– élhet itt minden kegyelemre kiválasztott ember, addig, amíg el nem játszotta! Mert okulásunkra megíratott az Ézsau esete is, aki miután leértékelve megvetette azt a neki   is megígért kívánatos véget, később már nem kaphatta meg a megbánás kegyelemajándékát!… Zsid.12,16-17.

   Isten jól látja, hogy mi zajlik bennünk, Emberlélekben. Tudja, hogy jóésgonosz-szá lettünk, akik a féltő tanács ellenére, abból –az ördögtől valóból– kosztoltunk be. Gen.2,16-17. Ezért most még együtt van bennünk mind a kettő: a gonosz önmagunk –amely már „ott” jónak látta a gonoszt–; de ugyanakkor ott van az az útravaló is, amelyet minden e földre felhozatott is megkapott, felgerjesztés céljából. Ez az Ővele való együttlátás a szüneidézis, amit lelkiismeret-nek is szoktak fordítani. Ennek a szavát azonban mi vagy meg sem halljuk, vagy nem engedjük még szóhoz jutni sem. Ma leginkább ez a jellemző ránk, az utolsó idők emberére.

   Isten, a mi Teremtő Atyánk nem erőszakol senkit, semmire, de féltő Szeretetből tanácsot ad most is minekünk, segítőszándékkal szinte parancsolja a más belátásra jutást mindenkinek! Csel.17,30-31. „Mivelhogy elvégezett dolog, hogy az emberek e g y s z e r  meghaljanak s az után az ítélet! Zsid.9,27”, amelyben úgy az élőknek, mint a halálban maradottaknak minden ténykedése, ügyködése is ítéletre kerül! II.Kor.5,10. Illene nagyon felértékelnünk Istennek azt az ébresztő és kijózanító munkáját, amellyel –még az égitesteken keresztül is– értelmessé és belátóvá akar tenni bennünket. Mit mond pl. a Nap-éj egyenlőségen keresztül: Amikor a nappal és az éjszaka egyenlő arányban van jelen a Föld egy-egy pontján egy kis ideig. Megállás azonban nincs, de itt van a választási lehetőség! Továbbvitetünk + vagy – irányba. (Az őszi napéjegyenlőség-től már a sötétség lesz egyre nagyobbá, törvényszerűen).

   Urunk, az IGAZI VILÁGOSSÁG ezért hív így ma még: Jöjjetek hozzám! Példa:Gen.12,9.

B L

Honnan?… Hova?…

   „Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket, és ne tiltsátok el őket tőlem…!” Mt.19,14.

   „Írok néktek gyermekek (teknia); atyák; írok néktek ifjak (neaniskoi törvénytanulók); megírtam néktek gyermekek, nevelés alatt levők (paidia) I.Ján.2,12-14.”

   „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok…” Mt.11,28-30.

   Az idézett sorokból már láthatjuk azt is, hogy a mi Urunk mindenkit –öreget, fiatalt– magához hív, akiknek Ő testet alkotott, minden korosztálybelit, személyválogatás nélkül. Tudatában kell azonban lennünk annak is, hogy mi, akik a 21. században ma még hústestben itt lehetünk, igen nagy lemaradásban vagyunk az Igazság megismerésének dolgában, amit be kell pótolnunk. Nagy bajunk még az is, hogy a bűnesetünkkel a kezdetbeli igen jó érzékenységünket is elveszítettük a jó és a gonosz megkülönböztetése iránt. Szavaink vannak, de mást értünk alattuk, nem azt, amit az Atyai Házban levők. Nekünk –hazakészülőknek– pedig elengedhetetlenül fontos nem csak az, hogy egy nyelven beszéljünk, hogy egyetértsünk, hanem hogy még az indulatban is JÉZUS KRISZTUSHOZ legyünk HASONLÓKKÁ!

   A Szentírás –az egyedül megbízható „Idegenvezetőnk”– tudatja velünk a tényállást: Ésa.53: „Mindnyájan, mint juhok eltévelyedtünk…” Az ide –e létbe– kerülők, mint „Pásztornélküli juhok”, szellem szerint eltévelyítetten kószálnak önfejűen a sötétségben; mind addig, amíg nem hagyják magukat megtaláltatni az értük aggódó Jó Pásztor által. Addig viszont a Vesztő nagyszerű prédája itt minden ember!… akár hiszi, akár nem!.. Urunk –Nagy Megmentőnk, a Sótér, a Salvador– világosságot hirdet a „részeg alvóknak”, és a Hazavezető Utat is megismerteti velük. Amíg ennek, az Ő kijelentett Igéjének nincs helye –-tebenned is, testvér– addig TÉVESEK az ISMERETEINK úgy az Isten felől –az Ő természete felől, amiben nekünk is részünk volt–, mint az ember kilétéről, a hármasságról, az élete igazi céljáról és értelméről, de a „honnan hová” kérdésről, így az „Élet” és „Halál” stb. felől is. Tudunk és tudhatunk mi mindezekről valamit, de nem biztos, hogy az megfelel a Valóságnak; inkább csak azt és úgy, ahogy azt a Vesztő, aki az egész Földet elhitette, és az ő eszközein keresztül elhintette a köztudatban is. Mivel itt csak olyanok vannak –vagyunk–, akik felől ez íratott meg: „mindnyájan vétkeztek!”, így a bűnbeeséssel a Gonosztól befoganva megkritizáltuk a Teremtőt s az Ő igen jó munkáját, és ezzel a természetünk az ördögéhez lett hasonlóvá! (A nemes szőlő elvadult, Ésa.5., jónak látja a gonoszt, Gen.3., a Gonosztól „átmágnesezve”, a példaadásával már ő maga is bűnre kísértővé lett a másik (neműek) számára. Róm.3,10-23.).

   Ezt a veszedelmes állapotot mutatja be J. Bunyan a megégetésre ítélt „Romlás városa” képében, a neki adatott bölcsesség szerint, amelyből a felébredt Zarándok útját írja le képekben, egészen a Mennyei Városig. (Ezek az írásai is sokat segíthetnek ma, minekünk is.)

   Nekünk a Szentírás szellemét, a most szóló mondanivalóját kell értelemmel és szívvel is megérteni. Ezt is jelenti a mindnyájunknak szükséges víztől és szellemtől való foganás.  Ján.3.

Az Úr Krisztusunk munkaterülete itt is szellemi volt akkor is, ha gyógyításait a szellemi vakságban leledző földiek csak a testi síkon képesek érzékelni. A betegek gyógyításai is hármas szinten történtek. Ján.7,23.

   Mivel eleinte csak térben és időben tudunk gondolkozni, emiatt Ő gyermekhez szabottan, anyagi képeken és példázatokon keresztül szól hozzánk, utalva a szellemiekre. Már a teremtés leírásában is testi képeket találunk, holott az LXX-szerint az is láthatatlan –aorátos– volt. Ugyan úgy az Éden-kert, a négyszakaszos folyó, a fák, a kígyó, az elkábító gyümölcs megevése, majd (mivel az ember olyanná lett, mint a kígyó) a kiűzetés, és a KEGYELEM útja megmutatásával. Gen.1-3,24. Okulásul adatott elénk a testi Izrael népének esete is, amelyet Egyiptomból kell kiszabadítani. (Aigüptos: a dögkeselyűk tanyája; ördögi megkötözöttség állapota, amelyben szellem szerint a mi Urunk megfeszíttetett: Jel.11,8.) Abból kellett minket kiszabadítani, hogy a p. vándorlás nekünk Hazavezető Zarándok-útunk lehessen: Ex.20,2.

B L

Kinek az eszköze vagyok, mit közvetítek? Rm.6,12-13.

   Istennek, a mi Megmentőnknek a munkáját lehet és kell nekünk meglátnunk mindazokban, amikről a Szentírás tudósít minket, továbbá azokból az eseményekből is, amelyek az eddigi életünk folyamán értek bennünket. Megszoktuk és beleéltük ugyanis már magunkat abba a téves felfogásba, amely a kígyóhoz tett és tesz hasonlóvá. A „port egyél”-átok ugyanis azt az összefüggéstelenséget is jelenti, hogy szétesik minden. Nem láthatja a törvényes összefüggést az események, az okok és okozatok között sem; a „por” nem alkalmas az építésre. Ennek a ténynek az eltakarására a Vesztő behozta a köztudatba a „véletlen”, a „szerencse” és a „sors” üres fogalmakat, mert ebben a zavarosban ő jobban halászhat. (Ésa.65,11. Ezeknek, mint hamis bálvány-isteneknek sok a követője és eszköze a mi korunkban is. Bár az Ige óv minket tőlük).

   Ha már az Ige elvégezhette bennem, benned, hogy ne másokat okoljak az én bajaimért, hanem csakis magamat, akkor nagy hálával tartozom ezért Istennek. Itt ugyanis ez a „nóta” járja a bűnesetünk óta –és a vasárnapi iskolás tanítottságunk óta–, hogy: „…mások bűne az én hibám…!” Ezért tehát joggal üthetjük őket. A Vesztő, aki az egész világot elhitette, ő most is erre uszít mindenkit, mert neki ez a profilja: az emberölés. Ján.8,44. Mindegy hogy miért és milyen címen; a lényeg, hogy pusztítsák el egymást!… A tragédia itt az, hogy képes használni a maga céljára, egymás ellen, még a megkeresztelt keresztény embereket és népeket is!! (Pl: amikor mi –akik a kegyelemre és az örök Életre választattunk ki– haragszunk egymásra.) Ef.4,26-ban a helyes fordításban ezt a tanácsot kapjuk: „Ha haragíttattok is, de ti ne vétkezzetek…!” Az ilyen ugyanis engedéllyel történik, a bennem levő hit kipróbálására, ezért ha visszavágok, akkor én bedaciztam… Ezt a belátást kapták meg az előttünk jól vizsgázók, a hit hősei, akikről a Zsid.lev.11-ben olvasunk, és erre van szüksége mindegyikünknek is.

   A Világosság hiányában szenvedő, Istentől tanulni nem akaró ember –és nép– pedig, mint a sötétség fejedelmének a játékszere, hányattatik a különböző szelektől, szellemi-lelki áramlatoktól, amiket e világ szelleme támaszt és fokoz fel a lelkekben, hogy elveszítsen.

   Isten azonban nem mondott le rólunk, még ebben a lebukott állapotunkban sem hagyott magunkra. ÖNMAGÁT MEGÜRESÍTVE, AZ ÚR JÉZUS KRISZTUSBAN UTÁNUNK JÖTT, és most ezeket mondja nekem és neked: „ÉN VILÁGOSSÁGUL JÖTTEM E VILÁGRA, HOGY SENKI NE MARADJON A SÖTÉTSÉGBEN, AKI ÉNBENNEM HISZ!.. Alapot, fundamentumot ad az alap és kapaszkodó nélkül sodródó embernek, aki hallgat az Ő szavára és engedelmes Őnéki. Ebből a szellemi halálos és kábult állapotból, amit „ott” beszereztünk magunknak, csak Őáltala és csak így lehet szabadulásunk. Más út nincs!…

   Isteni türelem és Szeretet kell a mi felébresztésünkhöz, mivel ezek az „alvók” már át vannak hangolva az ördög adására, az „alvók” pedig –amíg alusznak– az ördög akaratának közvetítésére, terjesztésére. Szemléltető oktatást is kapunk erről a törvényről, az anyagi világból: a vasrészecske, amíg érintkezésben van a mágnespatkóval, annak az erővonalait hordozza magában és terjeszti tovább maga körül. Ezzel a többi vasreszeléket is igyekszik magához vonzani. J. Bunyan versében ez így mutattatik be nekünk: „Ó, emberlélek két úr vágyik rád, Az halált, ez üdvösséget ád…”! Mi, Istennel szemben Rend-ellenességgel töltötten kerülünk fel ide, az anyagi világra, és csak a kegyelemből kapott útravaló tehet és tesz mássá bennünket, ha megkapja az életfeltételeket, t ő l ü n k! Itt van a lélekben megharcolnivaló nekünk; mivel a kis „Ábel” Isten után vágyakozik bennünk, a nagyobbik, az erőszakos azonban csak azokra, amiket a világ ura kínálgat neki. Amíg az affinitás élhet bennem az ő portékája iránt, addig nagyon beteg vagyok, fertőző beteg, aki még terjesztem is ezt a szellemi-lelki fertőzést! Ésa. 1.

Isten eközben szelíden vonz bennünket –az ördög vonzáskörébe átpártolt, bukott és vakká lett, legkisebb szellem-teremtményeit–, akiknek megadta, hogy a pusztába felhozva, e semleges területen, az Ő VILÁGOSSÁGÁBAN, a Bűn ezen rabjai még egyszer, az örökkévalóságban megkapják a tisztán gondolkodás és a szabad választás lehetőségét! Hós. 2,13. ; 5.Mózes 30,15-20.

B L

Miért halt meg A Krisztus? Miért kellett Őneki meghalnia? Ján.3,16. és 35.

   Itt áll előttünk ez a világrengető esemény, amely a mennyei világ lakóit –a látókat– a szívük mélyéig meghatja és hálára indítja, csak éppen azokat, akikért ez történt, őket ez hidegen hagyja. Nagy szégyen ez ránk, a földi emberekre nézve, akik itt ráadásul még többnyire megkeresztelt keresztények is lennénk!… Szerepelnek ugyan még  naptárainkban a nagy Ünnepeink –Karácsony, Húsvét …–, de már azok is többnyire emberi jókodásokká, népszokásokká üresednek, eltérítve és megfosztva azok  l é n y e g é n e k  még a puszta ismerésétől is. Minekünk pedig, akiknek az utolsó időkben van itt jelenésünk a Földön, az elméleti –lelki– ismerésnél sokkal többre van szükségünk, az Írások szerint.

   A mindenséget Teremtő és éltető egyedül Bölcs Isten rendezése folytán nekünk megadatott, hogy megismerhessük Őt, saját önmagunkat, múltunkat, és az Ő jövőre vonatkozó jó elgondolását, akaratát az egész teremtettséggel kapcsolatban is. Ebbe vont bele bennünket azzal, hogy  k e g y e l e m b ő l  hústestet alkotott nekünk, melyben itt a kegyelem szinpadán megjelenhettünk, hogy a bűnbukásunk után pótvizsgázhassunk és továbbvihetők legyünk.

   A Biblia: ISTEN KIJELENTÉSE, melyben tájékoztatást kapunk mindazok felől, amikre a továbbiakban szükségünk van, amiknek  h i t  által az emlékezetünkbe kell vésődniük, hogy a hústest levetése után is magunkkal vihessük azokat. Ez a felülről való Hit és Reménység tehet képessé bennünket is arra, hogy az itteni vízszintes szelek és próbák által el ne sodortassunk. A hitünknek azonban ezeknél az itt láthatóknál messzebb kell hordania (nem elég csak ebben az életben! I.Kor.15,19.), mert ez is megíratott: „Emlékezzél meg honnan –miért és hogyan– estél ki, és –a más belátás kegyelemajándékát befogadva– oda jöjj vissza! Jel.2,5”. Haza!…

   Mi megszoktuk és természetesnek vesszük mindazokat, amikben részünk lehet, és meg vagyunk sértődve, ha valamiben hiányt szenvedünk. Ez pedig az Istentől és a Rend világától elidegenedett, neveletlen állapot jellemzője. Az Otthoni Házi Rendet is meg kell tanulnunk! … Mi most KRISZTUS ÁLDOZATA ÁRÁN abban a nagy kegyelemben részesülünk, hogy az eseményeket és történéseket ok-okozati összefüggéseikben vizsgálhatjuk és értelmezhetjük, okulásunk céljából. Így a Hit által már messzebb láthatunk, túl a bölcső és a koporsó határain. Itt van tehát a megbízható válasz a honnan jöttem és hová megyek kérdésre is, amire a földi ember soha rá nem jöhetett volna. Ján.8,14.

   A Teremtő Isten Mózes által leközölte a teremtés, formálás, alkotás rendező törvényeit, valamint a bűnbe esést, és a hűvös alkonyattal bekövetkezett kizáratást, a halálba zuhanást. Isten örökkévaló világa ugyanis a REND VILÁGA, amely nem tűr meg semmi rendetlenséget hanem kiveti azt magából, levettetik, leminősíttetik, mélyebb állapotba ejt (katasztrófé, kataballein.). A bűn tehát ezt tette velünk „ott” és teszi ma is velünk, ha nem állunk ellene!…

   A Hatalmas Isten kijelentette az Ő Nevét-Lényegét hű szolgájának Mózesnek, és rajta keresztül az egész földi embervilágnak. Ez az, amit mi „ott, annál az esetnél” elfelejtettünk, de nekünk –akiket Ő felkarolt, a kicsiknek– megadatott az a nagy lehetőség, hogy most újra felismerhessük Őt! (anaginoskein: Ján.17,3. I.Ján.5,20.) A mennyeiek mind ismerik és tisztelik Őt, az abból kidobottak, az ördögök, rettegnek már az Ő nevének még a hallásától is.

   Az Örökkévaló és a mindenséget éltető igazi Isten Neve: „FÉLTŐNSZERETŐ ISTEN és MEGEMÉSZTŐ TŰZ”. Mint Atya könyörülő, irgalmas, de bűnt gyűlölő is. II.Móz.33,18-19. Zsid.12,25-29. Őnála nincsen személyválogatás! Ennek megfelelő az Ő törvénye is: „A bűn zsoldja: halál!” Aki vétkezett, annak meg kell halnia! Mi pedig mindnyájan vétkeztünk: Róm.3,23. (tehát nem csak Ádám-Éva!). Az, hogy most mégis itt lehetünk, annak következménye, hogy Ő már „ott” –a bűneset és az örök kárhozatba zuhanás pillanatában– a Krisztusban az Ő életét adta azért, hogy minekünk életet és kegyelmet szerezhessen! I.Móz.3, Jób.10,12. Jel.13,8. Ez volt előfeltétele annak, hogy a Föld és rajta a Golgotai Kereszt, mint kegyelem színpada létrehozattassék, és Isten Szeretete minden bűnös ember számára nyilvánvaló legyen.

   Mózes után a Próféták is ezekről a –Földön is bemutatott és megtörtént– eseményekről, mint  A VILÁGTÖRTÉNELEM LEGNAGYOBB CSODÁJÁRÓL: ISTENNEK A KRISZTUS JÉZUS TESTÉBEN VALÓ MEGJELENÉSÉRŐL beszélnek nekünk. II.Kor.5,19. A mi hitetlenségünk miatt volt szükség erre, hogy a KRISZTUS ÖNFELÁLDOZÁSA, HALÁLA ÉS A HARMADNAPRA SZÓLÓ FELTÁMADÁSA, mint köztünk megtörtént események, letagadhatatlanokká legyenek. Ezekről beszél Pál apostol a balgatag Galáciabelieknek, akik még a maguk vélt jóságára építenek. Gal.3,1-13. Nem valami véletlen esemény volt tehát az Ő elfogása és keresztre feszítése. (amint ezt egy régi egyházi újságban is lehetett olvasni, hogy: „Krisztus Urunk futott, bujkált, Hideg földön az erdőn hált, Üldözői ott sem hagyták, ott is meg-megriasztották.”) A Pünkösdben részesült hívők azonban már Hit által összefüggő látást kapnak a Teljes Írás-t illetően is. Csel.4,26-28. Itt tehát csak az történhetett és történhet meg, ami a láthatatlan világban megengedtetik!; még a legnagyobbaknak is! Lásd Pilátus:Ján.19,10-11. Jól látta ezt J.Bunyan is, akit a vallásvédők 12 évig börtönben tartottak –akasztófával fenyegetve– mi-közben ezeket is írta: „Azt figyeltem imádkozva, hogy I s t e n   m i t  e n g e d  m e g  az én rabtartóimnak!”…

   Az eddigiekhez megérteni akarással csatlakozva, fel kell figyelnünk a Karácsonyban emberi testben megjelent Urunknak az itteni, testi, hétköznapi viselkedésére is. Ő soha nem tett egyetlen lépést sem önfejűen! (Amit pedig mi nagyon szeretünk, holott ez kizárja azt, hogy Ő velünk lehessen.) Már 12 éves korában is többet látott, mint a „szülei”, mégis jó példát mutatva nekünk –miután a templomban megtalálták– az egész serdülő ifjú korában engedelmesen alárendelte magát őnekik. Ezt is Ő mondja: „Nem hagyott engem az Atya egyedül, mert én mindig azokat cselekszem, amik Őneki kedvesek!” Ján.8,29. Tóni bátyánk –a kis testbe bujtatott nagy ember– is gyakran mondotta: „Észnél legyünk, ha nehezünkre esik is!” Az élet útja ugyanis felfelé vezet. Péld. 15,24. Ha a kocsis részeg, vagy alszik a bakon, a lovak nem felfelé húzzák a kocsit, hanem a könnyebb utat választják. Az élniakarásunkhoz a szellemnek kell úrnak lennie a mi hármasságunkban is, ehhez az istrángnak feszülnie kell!…

   Az Úr Jézus Krisztus felől megíratott, hogy Ő mindig és minden élethelyzetében az Atya akaratát kereste, és azt helyezte minden más fölé;  t e l j e s e n   ŐRÁ BÍZTA MAGÁT !!!   Ezt tette a legnagyobb próbán –a Kranion éjszakáján– is, amikor mindenki elhagyta Őt. Kérte ugyan: „Ha lehetséges múljék el ez a keserü pohár, de ne az én akaratom legyen meg, hanem a Tiéd, Atyám!”… Ő ezt a lehetőséget és ezt a képességet is belehelyezte abba a Magba, amely az Ő tanítványait is alkalmassá teszi arra, hogy ebben a szent háborúban az őrhelyükön megállhassanak. Örök Élet,vagy örök halál kérdése tehát számunkra a JÓ MAG befogadása!…

   Pál apostol –és a többi „Paulos” is, akik az Ő tanítványai– már jó példáink ezekben. Csel.20,14. stb. Mi, akik ezt a tanítást kaptuk és kapjuk, ezek szerint fogunk megítéltetni is!!   Csel.17,24-31.

 Énekszöveg, imaként, régi Énekeskönyvből:

  Jöjj, ments meg, óh IMMÁNUEL, Rab „Izráel” így hív: Jövel!

  Amely gyászol a fogságban, Bűnei miatt szörnyű rabságban.

  Bús fogságban kell várnia, Míg eljő Isten Szent Fia.

  Ne sirj, közel IMMÁNUEL Fogsz örvendezni „Izráel”!

                                             

Epifánia (kiv. 1966.)

   Isten célja velünk: Össze akar gyűjteni bennünket (sünagein,sünagógé), azért, hogy megtartson. Az Őhozzá való egybegyűjtésre megy minden, ezért hát ne hagyd ott az episünagógét!… Az elszakadásból roppant nagy veszély lehet: Nem lehet utána visszamenni, csak egyszer segít a Krisztus vére, s nem marad más, mint az ítéletvárás!… Kicsivel kezdi: Az új gondolkodással. Minél kifinomodottabb vagy (minél magasabbra emelt), annál nagyobb a veszély, hogy kísértő, ördögi leszel. II.Tess.2,1-12. Zsid.10,24-31.

   Fainesthai annyit akar elérni, hogy amit Isten megvilágosít, azt tessék elfogadni! Fainein: megvilágosít b e l ü l (mert az ördög belül van nem kívül, mert az ember számára nem a látható világhoz tartozik.) Az ördög szívesen bújik, és szívesen rejtegetjük is; ő pedig anastásis helyett apostasia-t ad: Végleges elszakadást a feltámadás helyett. Fogadjuk el Jézus szavait, melyeket a farizeusoknak és írástudósoknak mond, mert mi is ezek vagyunk. Mt.23,27-39. Ezek mit hittek? A szellemet csak vallották…

   Fontos tehát a hit, nem a vallás. A pogány százados nem vallásos volt, hanem hitt. Jézus azt kérdezi: Hiszed-é ezt? És a hit = cselekszik; aki hisz Őbenne, ez azt jelenti: A mennyei Atya akaratát cselekszi. Júdással viszont megindult a sor, így ha te ellenszegülő leszel, te is elveszel. Antikeimenos az, aki hazuggá teszi Őt, amikor nem hisz az Ő bizonyságtételének! Drága belépti jegyet fizetett Isten, hogy te itt lehetsz, nagy áldozatot hozott, és te mégis mégy a veszedelemre. A széles úton sokan járnak, ezen te nem tudsz változtatni, de azon igen –és csak te!–, hogy te el ne vessz!…

   Epifániára van szükség ahhoz, hogy lássam, hogyan nézek ki belül. Benn áll a háború az ördöggel, s ehhez teljes fegyverzet kell. Ef.6,13-20. Ebben a harcban az ima a munició. Tehát van ördög? A megsötétedett ember nem tudja és nem hiszi, hogy van azon kívül valaki, akit ő lát. A teremtés nagyobb része ugyanis nem látható. Az ember nem tud semmit –még ha holtig tanul akkor sem–, de nem hajlandó tanulni. Így elvész. Pedig ezért van itt ez a világ, hogy el ne vessz. Zálogul kapjuk a kenetet, a világosságot, hogy megismerjük, felismerjük a dolgokat. Fanerozis, Kijelentés nélkül fogalmunk sem lehetne a láthatatlan világ dolgairól. Mondana Ő még sokat. Hülye az az ember, aki azt hiszi, hogy ő már t u d…

   A beképzelt, buta embernek Istentől az angyalokon át a gonosz tisztátalanságig, minden csak fehér folt az ismeret térképen. Bizonytalan az ember, mert ismerete nincs, semmi fix pont nincs, kóborog. Ez rettenetes. Harcolni kellene minden gonosz ellen, főleg maga ellen, hogy örökös legyen! Ha azt se hiszi, hogy van ellenség, s milyen az, hogy lehet ott győzni? Nem csak az ellenséget, hanem annak a harcmodorát is ismerni kell. Úgy gondoljuk: az Ördög csak a pokolban van. El kell jutni annak felismerésére, hogy nem rajtam kívül, hanem énbennem van! Másként remény sincs arra, hogy győzhetnénk. A csatára ifjak valók, öregnek újonnan kell szűletni s fejlődni az érett férfiúságig. A győzelemhez fiatalnak kell lenni.

   Isten országa benn van, s az ördögök is belül vannak. Kinek az uralma van belül? Isten nem ül le tárgyalni, míg az ördögöt védjük. Valaki uralkodik benned. (Anarchia álarca alatt diktatura.) Vagy egyik, vagy másik. Most lehet választani, tőled függ, kinek az alattvalója akarsz lenni!? Ha letagadod az ördögöt, az nem megoldás. Ördögnek nincs korlátlan uralma, csak annyit tehet, amennyit Isten és te megengedsz; korlátozott a meghatalmazása. Mi úgy gondoljuk, a harcot mi vívjuk. Ezt Jézus intézte el. Jel.17,12-14.

   Isten elrendeli a vizsgát, de a diákot felkészíti. Az Övéinek is ad meghatalmazást (exouzia, ez csak a kiűzésre és eltávolításra van, nem megölésre) ellene. Mt.10,1. Mk.3,13-15. Luk.9,1-2. Így jogos, hogy a gyávát megveti. A „Sötétséget” (to skotos) is kijelentette, hogy ez valaki, aki a rendezéskor szabadlábon volt. Daimonról, ördögről már az Ótestamentum beszél. V.Móz.32. (Gád héberül:ördög.) Amióta eljött a Szabadító s van szabadítás, tudomásul kell venni az ördögöt. Mt.15,21-28. Gyógyításról van szó. Mk.1,32-34. Meggyógyult – kiment az ördög. Nem létező ellenséggel nem lehet harcolni, nem lehet győzni és nem lehet örökölni! Jel.21,7.

Epifánia – kivonat (1963.)

   Isten úgy adja az Ő Kijelentéseit, hogy azok megmaradjanak bennünk örökké. Ha hallottuk és elfelejtettük, akkor arcul köptük az Istent. Ő soha nem feledkezik el arról, amit mondott, mert örökkévaló. Az ember is az, és az Igével mozgatja. Ez az energia: munkaképesség, mely nélkül nincsen erő. Ha megvetjük az Igét, az energiát, akkor persze hogy halálszagú az életünk, bomlik, rothad minden. Ez addig lesz, amíg nem lesz számunkra csodálatos, hogy az örökkévaló Isten szóba áll a megromlott, rémségessé lett emberrel. A “nemvan”-okat előhívta, mint van-okat, s a legnagyobb csoda, hogy én magam is részese vagyok ennek. Kívülről nézve, angyalok kérubok, ördögök oldaláról is csodálatos.

    Milyen alapon van ez? SZERET AZ ISTEN!; de ezért kigúnyolni, arcul köpni olyan nagy pimaszság, hogy okvetlen földzárlatot okoz, levezeti az energiát a pokolba, és a poklot táplálja erővel. Elsikkad a mennyei erő, mert átadjuk az Isten ellenségeinek. Mi úgy teszünk, mintha ártatlanok lennénk és nem tudnánk, hogy ez az erő-áramlás merre halad bennünk. Tudjuk azt is, hogy melyik irányból fúj a szél. Bennünk is valamilyen irányban mindig van erő-áramlás.

    Az volna a szerepünk, hogy ami még megvan, az Istennek jogos tulajdona itt erőkben, azokat vonjuk ki a földből, a föld alól, és szállítsuk fölfelé, a magasabbrendű világ felé. A ásvány-, növény- és állatvilág ezt csinálja. Az ásványvilág szétválasztja a vegyületeket, a növényvilág ebből építi fel magát a földből, és növényivé lesz, magasabb rendűvé. Lélegzik, beszívja a szénsavat, és oxigént lehel ki. Így viszi felfelé, míg végül az emberben gondolattá, indulattá válik az az energia. Az ásványi erő, ami alant volt, feljut a mennybe. Az ember ha táplálkozik, akkor erőhöz jut. Illés egy pogácsa erejével 40 nap és 40 éjjel ment. Jézus azzal az erővel, amit 30 év alatt felszedett 40 nap és 40 éjjel imádkozott a pusztában. Elvonta az alvilági erőktől, és szállította felfelé, ahonnan ellopták. Itt az ember van hívatva a földi erőket mennyei erővé tenni, mert egyedül az ember képes imádkozni ezen a földön. Neki adatott ez az energia, tehát az egész itteni életünk szüntelen való ima legyen. Vonjuk el az erőket az alsóbb rendűtől és tegyük felsőbbrendűvé.

    Isten Tanácsos lehet akkor, ha előbb Csodálatos. (Ésa.9,6.) Ő egyetlen parancsot adott: kölcsönösen szeressük egymást. A szeretet nem emberi tulajdonság, hanem, mint jó vezető, hagyjam az Istent cselekedni. Azt az anyagot hívják vezetőnek, amely hagyja az áramot cselekedni; hogy az fűt, hűt, anyagokat szétbont, világít stb, ahhoz semmi köze a vezetőnek, csak az, hogy ne fejtsen ki ellenállást, mert az őt elégetné. Az emberből nem fakadhat szeretet, csak keresztül áramolhat, de az irányát sem szabhatja meg. Az nem vezető, amely egyirányú (félvezetők). Akkor vezető, ha bármilyen irányba átengedi. Isten adó és vevő, az ember pedig vevő és adó. Isten az embert munkatársul hívja. Öntevékenységet, szabad akaratot adott arra, hogy mit valósítok meg az Ő munkáiból. Én döntsem el, hogy mi van meg ezekből, mi hiányzik még, mert Isten nem enged el az igéjéből semmit. Ő magához szabta az igényt, annyit vár tőlem el, amennyire Ő képes. Tudja azt, hogy erőtelen vagyok, semmire nem vagyok jó, de megmondta, hogy aki befogadja a Világosságot, annak hatalmat ad arra, hogy Isten fiává legyen, az meg mindenre képes. Ha beveszem a MAG-ot, befogadom az energiát, mindenre képes vagyok. De ezt nekem kell eldöntenem. Isten ennyit elvár tőlem, hogy magam döntsem el mi a szükségletem. Ha pl. nincs bölcsességem, kérjem, de hittel, és kapok; ha nincs erőm, örüljek neki, mert amikor én erőtelen vagyok, akkor tud Krisztus bennem munkálkodni. (2.Kor. 12,10. Fil. 4,13.)

    Alapfeltétel: Ha Istennek egy tanácsát megvetjük, ha elkezdünk válogatni, megszűnik a tanács. Ha egyet megrontok a parancsolatok közül, az egészet megrontottam. A kéruboknak szent, szent, szent örökké az Isten. Ez a felfogásuk soha nem szűnik meg. Csak addig buzog a tanács, amíg Csodálatos az Isten, amíg megfogadjuk a tanácsát. Ha nem kell egy tanácsa, az annyi, mint ha az Úr poharát a földre öntöm és nem iszom meg!…

    Amíg ezek a tanácsok nem valósulnak meg, nem lehetek jó vezető!

 

„Ne dobjátok el hát bizodalmatokat, melynek nagy jutalma van, mert békességes tűrésre van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedve elnyerjétek az ígéretet”! Zsid.10,35-36.

   Ezek a szavak és bíztatások eredetileg a Héberek-nek –a Hit útján elindulóknak– címeztettek, de Istennek az egytanerős iskolájában kezdők és haladók is egyformán címzettei vagyunk. Őnála aprólékos nevelés és tanítás történik, ahol nincs helye a nálunk megszokott és elfogadott nagyvonalú össze-visszaságnak, sem pedig a keveréseknek, amiket mi bevettünk. A Szentírás a Héber Ábrahámról beszél, nálunk pedig még a héber, izráel, zsidó jelzők is –mint a többi sokat mondó állapotjelző nevek is– tisztázásra és értelmezésre szorulnak. Jó példát kapunk erre a héber Ábrám engedelmességének megismerésével: Amikor ő a mindenkinek szóló „Nagyadó” hívó adását felfogta (Zsolt.51.1.), akkor még egy nagy valaki, „Előkelő atya” volt. Mivel azonban engedelmes volt, Istenre bízta magát és elindult, bár akkor még nem tudhatta hogy hová megy… Sok próbán kellett keresztül mennie –ahogy minekünk és minden zarándoknak is– az „új név”, az új belső lényeg megnyeréséhez…

   Felfoghatatlan nagy ajándék számunkra az a Kijelentés, amely Bibliánkban a kezünkbe adatott. Ebből tájékoztatást és értelmet kaphatunk ahhoz, hogy ebben az ördögi káoszban, ebben a céltalan és félrevezetett világban eligazodjunk, és hogy Isten tanácsának megfelelő irányba meneküljünk. A mindenek fölött álló hatalmas Teremtő Istennek ugyanis terve, jó elgondolása van az Ő öröklétű és megszűnhetetlen teremtményével –az emberrel–, melynek sem a képessége, sem a hatásköre nem mérhető össze az Övével. (Lásd a gölöncsér és az agyag példázatát is: Jer.18,1-6.).

   Az Ige megismertet bennünket a bűneset okozta „hadihelyzetünkkel”, de ami nekünk sorsdöntő: A BÉKESSÉGET SZERZŐ ISTEN HATALMAS TETTÉVEL is! Az igen jónak teremtett ember –én, te, ő, mi…– az ördög ajánlatát „ott” (Hós.6,7.) elfogadva, az Isten ellenségévé lettünk. Ez a háború, ez az ellenséges „légkör” pedig mindaddig fennáll, amíg én, Te, minden kedvelt bűnödet, ami ide juttatott, meg nem tagadod. Isten ugyanis, Aki ellen mi vétkeztünk, Akit megbántottunk, megszánt bennünket, bukottakat, és Krisztusban a kellő pillanatban Ő lépett…!!! A hitetlen vakok számára a Kereszten is bemutatott önmaga feláldozásával az Igazságos Atya szívét megbékéltette irántunk, így most a mi lépésünk következik: Kijózanodás, tisztulás, gyógyulás, a belénk került –gonosz cselekedetekben gyönyörködő– diabolisták megfeszítése, az Isteni természet visszaszerzése az új MAG (Lk.8,11.) által. Mind ezekre szükségünk van ahhoz, hogy visszajuthassunk abba az  á l l a p o t b a, amelyből kiestünk! Jel.2,5. Ezt a más belátást (metanoia) kell –lehet– most kikönyörögni magunknak, amit Ő meg is akar adni, „ha még el nem játszottad”…! Róm.5,6-8. Kol.1,19-21.

   Ennek hiánya okozza törvényszerűen ezt a sok nyomorúságot és felfordulást, ami egyre inkább elárad ebben az Istentől elfordult és ördögivé lett világban. Nem valami csoda tehát az, ami itt történik, hanem következmény! Amint meg van írva: „Ha Istenre hallgatsz, akkor  á l d á s  leszel, de ha a világ szellemének hódolsz, akkor elveszi rólad az eddig védő kezét, és eláraszt az átok, romlás, bomlás mindenben!” V.Móz.28. Ha „hús”, dög vagy, akkor jönnek rád a dögkeselyűk: a gonosz gondolatok, indulatok. Ezek ellen adja Ő a szellemi fegyverzetet nekünk. Ef.6,11-18.

   Láthatjuk már, hogy a világgal való barátkozás miatt nincsen és nem is lehet békesség az itteni emberekben, sem pedig közöttük. „Nemzet támad nemzet ellen…” (Mt.24,7.)

   Amint meg van írva: „Nincs békesség az Istenteleneknek” Ésa.48,22. „Nincs békesség a hitetleneknek” Ésa.57,21. Ez jellemző az ördög uralmára! Bennünket azonban a mi Urunk az Ő Szent Országára, Uralmára akar felkészíteni, ezekkel az Igékkel is!…

B.L.

„ÉBRESZTŐ!” Kijelentés az állapotunk felől (Jel. 9,1-től)

   Életünk eddig elfolyt idejében már megismerhettük Istennek az irántunk megnyilvánuló kegyelmét és az Ő jó akaratát. (Elég ha itt csak a tudatlanságunkban elkövetett bűneinkre, és az Ő türelmére gondolunk, amiben Ő részesített, mind máig elszenvedve bennünket.) Itt azonban nem lehet, nem tanácsos megállnunk, bár ezt a hamis nyugalmat nagyon ajánlja a Vesztő minden zarándoknak, akik a Mennyei Haza felé elindulnak. Isten Uralmában az Élet jele: a gyarapodás és a növekedés f o l y a m a t o s, az abban élők hitből-hitbe, dicsőségről-dicsőségre haladnak. Aki pedig itt azt véli, hogy ő már elég gazdag, így nincsen szüksége arra, hogy az Ő tanítványa legyen, az még semmit sem tud, úgy, amint kellene! I.Kor.8,2.

   Urunk, a János apostolon keresztül leadott Kijelentésében, felvilágosít bennünket mindazok felől, amikkel itt most számolnunk kell. Ő még ezt is mondja: „Ha megtérsz,„Izráel”, énhozzám térj vissza!”, nem pedig valami emberek által elképzelt istenhez, amely nem tud segíteni rajtad!… A nagy-érzékenységű szeretett tanítvány által pedig ezek írattak meg: „Mi tudjuk, hogy Istentől vagyunk, az egész világ pedig a gonoszságban vesztegel, a Gonoszban –a Sátánban, annak karjaiban– fekszik” 1. János 5,19. Abban van, abban érzi jól magát, gondtalanul, anélkül, hogy tudatában lenne annak, hogy „hol” van és hogy mi vár rá, ha abban marad és nem menekül amíg lehet!… Ezt az Istentől elidegenedett állapotot nálunk hangosan bizonyítja meg ez a bábeli egymás meg nem értése, az a sok megbántás és sérelem, amit egymásnak is okozunk a magunk igazának az érvényesíteni akarásával, amiket ha nem oldunk meg csirájában (afezis!), akkor felerősödnek, a családi háborútól elkezdve egészen a világháborúkig. Vágnivaló sötétség és alvás jele, hogy az ú.n. ”keresztény” népek is –Istent és az Ő akaratát figyelmen kívül hagyva– ezt teszik ma egymással, a mi korunkban! Mindez a gonosz vesztő-szellem örömére történik, „aki az egész föld kerekségét elhiteti” Jel.12,9. (ahogy már kezdetben is „beetette”…)

   Ma még azonban –amíg tart a kegyelmi idő, ami a megtérésre adatott– ezt az eligazítást is kapjuk az utunkhoz: „Emlékezzél meg tehát honnan estél ki, és térj meg…!” Jel.2,5. Mindez egyes számban van, mivel mindegyikünknek egyénenként kell számot adni a tetteinkről! Isten pedig nem csúfoltatik meg, Ő „hozzáférhetetlen világosságban lakozik”. Őt nem lehet sem átejteni, sem valami téves, hamis megtéréssel, imitációval kifizetni!

   A „honnan estél ki” kérdésre a pontos válasz a Bibliánk első lapjain iratott meg. Ahol ezt mellőzik vagy félremagyarázzák, ott –már az indulásnál!– az egész „zarándokvonat” rossz vágányra kerül! Szükséges tehát az Ótestamentumot is megismernünk, de úgy, ahogy a Szent Szellem akarja azt megértetni velünk, nem pedig ahogy a hamistanítók!.. Az Úr maga mondja: „Ha Mózesre és a Prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, Aki –Krisztus– a halálból (thanatos: a kárhozatból, az örök halálból) feltámasztatott!” Luk.16,29-31.

   Már az első jóirányú lépéshez is az Istenben való bizodalmas hitre van szükségünk. E nélkül kár elindulni. Ebből mindenki kapott és hozott ide magában egy kis útravalót, amelyet –mint a remanens mágnességet a dinamóban– fel kell gerjeszteni. Ezt többnyire lelkiismeret szóval fordították. Süneidésis: az Istennel való együttlátást, az Ővele való egyetértést jelenti, amit „ott” megrontottunk, most azonban megnyertük a lehetőséget annak rendezésére. II.Tim.1,6. Urunk a felvitetése előtt ezzel indította el az Ő tanítványait: „Elmenvén a széles világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek. (Tehát akinek Ő hústestet alkotott, az mind részesülhet ebben, amíg el nem játssza, és tönkre nem teszi az érzékenységét a remanenciát!)

   „Aki hisz és megkeresztelkedik üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik!” A keresztség, baptisma pedig beavatást, bemeríttetést jelent, ami nem azonos a baptismos-szal, a testi, anyagi, fizikai külsőségekkel, hanem a „lelkiismeretnek”, az Istennel való helyes együtt- látásnak eredményeként az öntudatra ébredt, elveszett embernek az érdeklődése, felfigyelése, végül is kívánkozása vágyakozása Isten iránt, Jézus Krisztusnak a feltámadásán keresztül… Mk.16,15-16.

   Urunk ma erre hív bennünket, erre van SÜRGŐS szükségünk! Ez az evangélium!…

B.L.

„Az istenek Istene, az Úr szól, és hívja a földet a nap keltétől lenyugtáig”. Zsolt.50,1.

   Ember-testvér, Te, aki még nem merültél bele visszahozhatatlanul ennek az árnyékvilágnak a dolgaiba –mert valami vagy inkább Valaki meggátolt abban, hogy ezirányú vágyaidat kielégíthesd–, a fenti Ige hívása, e sorokon keresztül is, éppen Neked (és nekem) akar szólni.

   Felismerhetted, talán már meg is fogalmazódott benned az, hogy Te csak valami különös maradék vagy itt, aki előtt elzárattak az érvényesülés (a nagy karrier) útjai, amiken mások, a kortársaid, már olyan messzire eljutottak. Közelebbről megnézve azonban már látni lehet azt a nagy árat is, amit a karrierért oda kellett adni, nem is beszélve a következményekről…!!!

   A Szentírásban eligazító és okító példákat is kaphatunk mindazokra, amikre itt most szükségünk van. Első és legfontosabb dolgunk az, hogy ISTENNEK HIGGYÜNK, vagyis Őrá hallgassunk, mert egyedül Ő az, Aki jót akar nekünk! A világ szelleme, a Sátán pedig, aki már egyszer átejtett és „áthangolt” bennünket (az ő adására), emberlélek gusztusát is megrontva, most is, de már végleg, el akarja veszíteni még a megkegyelmezetteket is!…

   Emiatt szólít meg most Isten, és csendet adva hív magához bennünket, hogy mindezeket meggondolva a más belátás (metanoia) kegyelemajándékában részesíthessen. Így nekünk, akiket Ő megszánt, és az Ő életének halálba adásával kiváltott az örök halálba zuhanók közül, megszerezte a lehetőséget arra, hogy –mint elveszett tékozló fiak– visszajuthassunk Őhozzá. Ennek azonban –mint Őnála, a Rend világában mindennek– megszabott ú t j a van, amelyet nem a hamis tanítóktól, hanem csak és kizárólag a Szentírásból lehet megismernünk.

   A bűnesetben –képekben kifejezve– a lázadó Diabolos szennyes hada vonult be és foglalta el emberlélek városát. Ezt a város lakóinak nagy többsége örömmel befogadta, mert hitt a Hazugnak. (Ahogy mindmáig is őneki hisz, ha még a kedvenc bűne tetszik neki!) A bűnével pedig minden szellem-teremtmény „halottá”, semmivé teszi önmagát, selejtté, hamuvá az Élők világa számára. Rászolgált arra, hogy elűzettessék. Gen.3,22-24. Ezék.28,11-19.

   Isten azonban még ezek után sem mondott le rólunk, „mert megszánt és szeretett minket”. Mint az Ő tévelygő juhait úgy kezel bennünket, és a Földre felhozva hívja a „földet” –kelettől nyugatig, az ifjú kezdőktől a megfáradt, bealkonyuló vénekig–, hogy biztonságba helyezzen, „Mert elvégezett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután az ítélet!” Zsid.9,27.

   Ő nem feledkezett el az övéi táplálásáról sem, akik pedig pogányokká lettek; „mert jóltevőnk volt, adván mennyből esőket és termő időket: Csel.14,16-17”. Sőt a megszűnhetetlen belső emberünket is táplálja, amikor az Ő Szelleme a való Igazságot ismerteti meg velünk.

   Az is döntő itt, hogy Te kire hallgatsz, kinek az adását hallgatod szívesen, és milyen gondolatoknak adsz helyet magadban?! Mert a világ szelleme is adja az ő tévelyítő és nagyon is elkápráztató műsorát. Mi pedig még nem kerültünk ki s Sátán lőtávolából!…, de amelyből m o s t  Megmentőnkhöz és Gyógyítónkhoz a Sziklavárba menekülhetünk! (Ehhez ajánlott olvasmány: John Bunyan: „A Zarándok útja; The Pilgrim’s Progress”.) Jer.44,14.!

Végül álljon itt ez a kis ének-szöveg, egy régi erdélyi Énekeskönyvből:

            „Mit használ kereszténységem, Ha nem aszerint élek?

            Ha nincs igaz kegyességem, És vétkezni nem félek.

               Ha az Úrnak ösvényét Tudván, rontom törvényét,

               Azt, Aki meghalt érettem, Csak szám áldja, nem életem!?…

               Mit használ nekem a jó hit, Ha azt csak nyelvvel vallom?

               De nem termem gyümölcseit, Inkább a bűnt javallom!

               Ha rajtam erőt vesznek, És rabszolgává tesznek

               A megveszett indulatok, Úgy, hogy velük nem bírhatok!?…

      Urunk jól ismer bennünket, Ő látja nem csak a gondolatainkat, hanem a szívünknek minden rezdülését is. Tudja Ő, hogy kit hívott el, és nem kényszerít, most még szeretettel hív!

„Hol” vagyunk, mik várnak ránk?…

   Ez a nagy kérdés egyesszámban már „ott” feltétetett az embernek ama bizonyos hűvös alkonyat beálltakor, de arra az ember elfogadható választ nem adott. E helyett hazug mellébeszélés történt, a tett nem vállalása, másra kenése, kibúvó keresés.(az asszony, a kígyó) Ez a válasz jött és jön ki spontán az emberből mind máig, miután már engedelmesen bevette, befoganta azt a magot, amit a Hazug beadott neki. Ez a hozzáállás eredményezte azt, hogy az eredetileg nemes mag elfajzott, és elvadulva nemtelenné lett. Ez az esemény, és ez a tiszteletlen viselkedés a MENTŐ SZERETETTEL SZEMBEN, törvényszerűen megszabva elvégezte –és minden korokban el is végzi– a tettes leminősítését, személyválogatás nélkül… Emiatt történt meg a kiűzetés az Isten melletti állapotból, és mind máig ennek issza a levét ez az egész összeférhetetlen és békétlen embervilág. (Így ide már időszerű a többesszám is.) Ez az erőszakos –adikos– naggyá lenni akaró h a j l a m, vagy ennek csirája benne van itt minden emberlélekben, felismerhető az egymás mellett élőkben ugyanúgy, mint nagyban a népek és nemzetek törekvéseiben. Csak a tehetetlenség és a pillanatnyi érdek és a számítás tartja azt még valamennyire korlátok között, és így látszólagos nyugalomban ezt a világot. Ez az állapot, ez a „békesség” azonban elképzelhetetlen messze van az Isten Békességétől, és mindattól, ami az Övéit jellemzi. Ami a kitelepített fegyencek világában a benne otthonosan lakók által bevett és elfogadott, az a Mennyei világban mind értéktelen, sőt kárhozatos. Az Ige ezt a különbséget akarja megismertetni velünk, akik KEGYELEMBŐL MEGKAPTUK A SZABAD VÁLASZTÁS LEHETŐSÉGÉT… Ez –ha még el nem játszottad– te előtted is nyitva áll, Testvér! A bűntől való szabadulásnak ezt a nagy lehetőségét, az örökkévalóságban csak e g y s z e r   és csak itt, a földi léte idején veheti igénybe az, akinek Ő hústestet alkotott. ISTEN EZÉRT IGEN NAGY ÁRAT FIZETETT Krisztusban, az Ő életével, „hogy a törvénynek jogos követelése (dikaióma) beteljesüljön!” A mi általunk okozott kárt egyedül csak Ő volt képes kifizetni az Írás szerint. Ő halt meg „az első szövetségbeli bűnök váltságáért: Zsid.9,15”. (Prohamartanein; II.Kor.12,21. 13,2. Pro katabolés kosmu; Pre Mundane Fall; Ján.17,5. Ef.1,4. I.Pét.1,20.).

   Van tehát előzménye az itteni létünknek, de ugyancsak van folytatása is! Ez megmondatott!

Ördögi hazugság erről megfeledkezni, és a figyelmet róla elterelni! Sajnos, hogy az egész világ itt ebben a szellemi kábulatban és nemtörődömségben leledzik, a Vesztőtől elhitetve!!!: I Ján.5,19. (ért.ford.-ban ez sokkal többet mondhat nekünk.) Jel.12,9. Ezt azonban csak addig teheti meg evilág istene, az őskígyó, amíg az ember „vevő” arra, és nem Istennek hisz, hanem őneki; amíg a bűn kedvesebb neki, mint az Aki még a KERESZTHALÁLT IS ELSZENVEDTE érette…

   Urunk megszánta a bukottakat, bennünket, és az Ő szentjein keresztül (Mózes, Próféták) megismertette velünk a helyzetünket, a „múltunkat”, végül pedig, mint Jó Pásztor, testben is eljött Világosságul, az Ő értelmetlenül tévelygő nyája után, és hogy a Vég dolgait is kijelentse. Ebben a kérdésben egy nagy hazugság-hegynek, egy ördögi hazug közfelfogásnak kell leromboltatni bennünk, éspedig minden –evilág szelleme által félrevezetett– emberlélekben!! Amíg nekem jólesően tetszik a bűn, az, amit az ördög felkínál, addig én az ő elhitetett rabja vagyok;   ugyanakkor viszont Az Igazságnak az ellensége, mivel két urat nem lehet szolgálni. Akik „ott” a Hazugra hallgattunk, itt m o s t alkalmat kaptunk arra, hogy megtagadjuk azt, és AZ IGAZSÁGNAK HIGGYÜNK, vagyis csak azokat, amiket Ő kijelentett. Mindenben!… Hazugság az a közfelfogás, miszerint a testi halál a teremtett lényünk megszűnését is jelenti! Hazugság a reinkarnáció! Hazugság bármilyen gazdagságban bizakodni! A gazdag a halála pillanatában már a pokolban találja magát, visszahozhatatlanul! Hazugság a mindenséget Teremtő Hatalmas Istenen kívül más istenben bizakodni!.. Akard hát megismerni az Ő akaratát Te is, testvér, amíg kapod a képességet arra, hogy ezeket felfoghasd, és élhess a más belátás kegyelem-ajándékával! (Metanoia, epistrefein.) Mk.1,14-15. Ján.3,36. Csel.17,22-31.