Tájékozódás

Földi ember-testvérem, aki már −vagy még− gondolkodol az élet igazi értelme és célja felől. Ebben szeretnénk a segítségedre lenni.

   Ebben a „vaskos sötétségben” levő embervilágban, amelyen átmenetileg tartózkodunk, a korban előttünk ide felhozott emberektől −akik ugyanolyan magatehetetlen bébiként kerültek ide, mint Te és én is−, tőlük semmi használható választ nem kaphatunk a fenti kérdésre! Van azonban válasz, igaz és megbízható, csakhogy azt az istentelenséggel befertőzött ember (mindenki ilyen, amíg más belátásra nem jut!) nem akarja elfogadni! Inkább hisz a hazugságnak, a Hazugnak, aki az egész földkerekséget elhiteti. Még azt is elhiszi a Vesztőnek, hogy Ő −a látható és láthatatlan világok Leghatalmasabb létre hozója és éltető működtetője− nincsen is egyáltalán; vagy ha van is, de semmi közünk egymáshoz… Tragédia ez hatványozottan, ami velünk történt és történik!…

 Ez a káotikus állapot, ami e sötét földi pályánkat és a rajta levőket jellemzi, törvényszerű következménye lett annak az elhajlásnak, amit „ott” a vad mag befoganásával valamennyien elkövettünk. Attól fogva lett uralkodó tényezővé az addig igen jó emberlelkekben az ördögi természet. Ezt napról-napra egyre inkább megtapasztalhatod te magad is. Gen.3,6. Ján.8,44. Róm.3,23…

   A mindeneket éltető hatalmas Isten azonban, Aki ellen vétkeztünk, megszánta a bukottakat (ezek mi vagyunk, mindannyian!), és a földi létbe felhozva fel akarja világosítani mindazokat, akiknek Ő a visszajutás lehetőségét a Krisztusban véghezvitt önfeláldozásával és a „harmadnapra” történő feltámasztásával elkészítette. Ezért −ebből az okból és ebből a célból− kapjuk ezt a földi létet Őtőle és semmi másért!… Ebben a Megmentő Isten által kitűzött életcélban egy nagy ajándék is megígértetett az Őt szeretőknek, a törvény szerint kiérdemelt kárhozattal szemben. Mert „ELVÉGEZETT DOLOG, HOGY AZ EMBEREK EGYSZER MEGHALJANAK, AZUTÁN AZ ÍTÉLET”!  Zsid.9,27.  

   Ezzel szemben igen nehéz munkája van Immánuelnek velünk, mivel a gonosz mag −amit jónak látva bevettünk− már igen otthonossá lett az emberlelkekben. Úgy annyira, hogy már pl. a „lelki és szellemi agymosást” is elvégezhette a Vesztő az ő foglyaiban, s így azok most vizsgálódás nélkül adoptálják és végrehajtják mindazt, amit ő a fülükbe sugdos. „Vakon” hisz őneki! Jel.12,9. 13,3. Ezt a helyzetet és tényt ma már mindenki felismerheti, s erre utasítást is kaptunk: „Lásd meg a „sötétséget”! Ésa.60,2.(Idou skotos…,ért.ford.). Ha valóban keresed az életed értelmét, Testvér, akkor hagyod és kéred, hogy Ő nyissa meg a szemedet, és végre már Bartimeusként, lépésről-lépésre követhessed Őt Te is a Haza vezető úton. Mk.10,46-52.

   Isten Kijelentéséből tudhatjuk, hogy ez a világ nem a valóság világa, hanem csak egy árnyék-világ: Zsid.10,1. A valósághoz csak annyi köze van, amennyi az árnyéknak van az azt előidéző testhez. A körvonalakból azonban lehet következtetnünk a szemmel nem látható valóságra. Erre azért is nagy szükségünk van, mert akik Istennek az irántunk megnyilvánuló irgalmából ide kerülhettünk erre az árnyék-világra, magunktól, egymástól, emberektől semmit sem tudhatunk meg azokból, amikre az örök Életbe jutásunk érdekében elengedhetetlen szükségünk van. Jób.8,9. Igen nagy itt a tudatlanságunk a Valóság dolgai felől; már pedig Istennek az az akarata, hogy minden ember üdvözüljön és az igazság megismerésére eljusson. I.Tim.2,4.

   A bennünket körülvevő hiábavaló hazugságokból való kimenekedéshez, és az igazság megismerésében levő megalapozott hithez Isten két irányból is küldi számunkra a bizonyságok fellegét, seregét: Első: a Bibliánk, az Irásban adott Kijelentés, a „Teljes Írás”, mely elejétől végig figyelembe véve hasznos arra, hogy bennünket bölccsé tegyen. 2 Tim.3,16-17. Jel.22,16-19.  A második nagy ajándék számunkra −a vakok számára−, az Örökkévaló Isten kezenyomának kitapogatására, maga az anyagi világ, melyben jelenleg, átmenetileg anyagi testben tartózkodunk. Ebből ugyanis az Isten munkájáról, mondhatnánk, hogy a „hétköznapi munkájáról”, valamint az egész „tér és idő” világát is elkészítő Valakiről, az Ő természetéről az Isteni természetről is képet kaphatunk. Ezekből, JÉZUS KRISZTUSBAN felismerhetjük azt a képet, amilyennel az „igen jó”-nak teremtett ember is rendelkezett mindaddig, amíg át nem adta magát Diabolos uralmának, a bűnnek.

   A Kijelentésből tudhatjuk, hogy mi földlakók egytől-egyig bűnbeesett, és emiatt Édenből kiűzöttek vagyunk, eltávolíttatva a „Paradiezzo”= Isten melletti állapottól. Mert „álnokságaink mint a szél hordának el bennünket” Gen.3,22-24. Ésa.64,5. Az Istentől való „távolság” pedig nem kilométerekben értendő, mivel szellemi dolgokban sem a tér, sem az idő nem tényező, ezek csak az „ideiglenes lakásunk” tartozékai; felismerhető viszont az Ővele kapcsolatos, Őhozzá fűződő viszonyunk „hőfokából”. Mindenki tudhatja önmagáról, hogy a bensejében mi a kedvesebb: a bűn, a saját gusztus (a bűnbukásnál mi mindannyian azt választottuk!), vagy pedig a Megmentőnk iránti engedelmesség!?  Van-e már feltétlen bizalom Isten iránt, gyermeki lelkülettel, a vizsgák, megpróbáltatások idején is?… Ezek ugyanis fémjelzik, hogy van-e bölcsesség, józanság, vagy még mindig a tévelyítő szellem az úr bennünk. Induljunk el tehát, és próbáljuk meg „olvasni” és megérteni amiket Isten, az anyagi világban is megnyilvánuló törvényeken keresztül közölni akar velünk. Ezeket Ő mindenki számára −tehát „vallásosnak” és „vallástalannak” egyaránt− könnyen felfoghatóvá és beláthatóvá tette. Emiatt annál nagyobb a felelősségünk is, ha behunyjuk szemünket a nekünk „szellemi vakoknak” adatott Kijelentéssel szemben.

   Róm.1,20: „Ami Istenben láthatatlan, ti. az Ő Örökkévaló hatalma és Istensége, a világ teremtésétől fogva az Ő alkotásaiból az értelem útján meglátható, úgy hogy ők menthetetlenek!” Történt tehát gondoskodás a „vakokról” is.

              Aki már látja azt, hogy akiben eddig bízott, az méltatlan volt a bizalomra, és nem is képes segíteni, az engedelmeskedik a JÓ PÁSZTOR vonzásának, és Őhozzá megy, menekül. Csel.4,12. Mt.10,28-30. Ha Isten munkája, műve alapján Ő már CSODÁLATOS lett számomra, akkor a következő lépés: az Ő TANÁCSOS-Nevének, lényének elismerése Ésa.9,6, az Őrá hallgatás mindenben!

   Isten ezt tanácsolja igen sürgős tennivalónkként számunkra. Mert a má-ban kapott lehetőség hamar, bármikor lezárulhat! Most még tart a kegyelmi idő, a kegyelem-kérésnek a megváltozásnak ideje, de ha már Elébe kerülünk ítéletre, akkor már késő lesz kegyelmet kérni! A szívbéli megváltozást a templompadok koptatása sem pótolhatja! Nekünk, a Haza jutáshoz, mindhárom szinten a Gyógyítóra, „kijózanító” gyógyulásra, szabadításra van szükségünk; tehát: szellemben = indulat; lélekben = gondolkodás (nús, metanoia); és a nyilvánvaló cselekedetekben is!… Gen.49,16-18. Ex.15,26.

BL

      Ének: 167. Mit használ keresztyénségem, Ha nem aszerint élek, Ha nincs igaz kegyességem,  És vétkezni nem félek, Ha szívem földhöz ragad, Feledem szép célomat, S azt Ki értem ment halálra Csak nyelvem s nem éltem áldja!?…

A Keresztelőtől a „Keresztségig”

Megtapasztalhattuk már, hogy ebben a földi világban, amelyben átmenetileg leledzünk, itt „bábeli” állapotok vannak. Általános az egymás iráni érzéketlenség és a meg nem értés. (Itt azonban ma többet kellene meglátnunk annál, amit a nemzeti nyelveink különbözősége okoz; már amiatt is, mivel mindezek a nyelvek megszűnnek! A szellem-teremtmények azonban nem szűnhetnek meg! Ez kijelentetett! I.Kor.13,8.; Mal.3,6.) Mi bukott teremtmények, akik itt a „legalsó szinten” vagyunk, az ittlétünk idejére kegyelemből megkaptuk azt a lehetőséget is, hogy a nyelvünk által elindított hangrezgések −a levegő közvetítésével− eljuthatnak a „vevő” dobhártyájáig. Ez, mint az   egymás megértésének eszköze,csak a legalacsonyabb fokhoz, a kevés-hez tartozik, de máris igen alkalmas a vizsgáztatásunkra: aszerint, hogy mire használjuk a nyelvünket. Fontos kérdés tehát, hogy mit közvetítek vele, kinek és minek vagyok az eszköze!? Immánuelnek vagy Diabolosnak? Építek-e vagy botlatok a szavaimmal? Jak.3,1-10.; Ef.4,29. (Bunyan: „Emberlélek!, két úr vágyik rád; az halált, ez üdvösséget ád!”)  Eszerint én a nyelvemmel −amint a tetteimmel sőt a gondolataimmal is!− ha nem építem, akkor rontására vagyok Isten munkájának magamban, de a környezetemben levőkben is! De jaj a botlatónak!… Mk.9,42.

Nekünk, a legkisebb −és még a bűnbukás miatt amnéziában is leledző−, de már drága áron visszavásárolt szellem-teremtményeknek Kijelentés −Evangélium− adatik a Hatalmas Istentől. Ezt a minden földi embernek szóló Szentírást egy „Paulos” (aki abbahagyott minden régit, „pauza!”) egy „Timotheos”-nak (aki már Istent félő, Istent tisztelő) így mutatja be: „A Teljes Írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságosságban való nevelésre, hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.” II.Tim.3,16-17. Nem kell tehát a betűt „megennünk”; itt sem az uram-uramozás, sem pedig a látványos testi vagy vallásos szertartások sem képesek segíteni rajtunk! Nekünk egyénenként az Írás mondanivalójának Szellemét, a Lényegét kell felfognunk, befogannunk úgy, annak megfelelően,amint Ő akarja azt ma velünk megértetni! (Süneidenai = együttlátás Ővele. Erre van szükségünk.)

Isten megszánta és Krisztusban kézbe vette a bukottakat, akik semmi VALÓSÁGOST nem tudnak, amikor Ő itt testhez juttatja őket. Isten angyalt állít minden megkegyelmezettnek a védelmére, Diabolos pedig ördögöt, annak az elvesztésére. A Földre felhozottak mindegyikében ott van a „jó-és-gonosz” az Éden óta, mivel azt „ott” valamennyien egyénenként bevettük. (Gen.2,17. Róm.3,23.). Ez a kétirányu affinitás, vonzalom minden dologban −így szóban, tettben, gondolatban is− választásra, döntésre kényszerít, egészen a lélekben megharcolandó „szent háborúig” menően. Gal.5,17: „Mert a test (sarx: „hús”, a megromlott emberi természet) a szellem ellen törekedik, a szellem pedig a hús ellen, hogy ne azokat cselekedjétek, amiket akartok”. Amint testileg lehet két nemzettség egy anyaméhben (Gen.25,22-23), úgy szellem szerint ugyanilyen kétféle hajlammal: Kain+Ábel-ként jövünk ide e Földre valamennyien. Bennünk van Kain és Ábel is, a jó is és a gonosz is.

Isten irántunk megnyilvánuló irgalmát láthatjuk meg ebben, ha a Szentírás első lapjain megírottakat figyelembe vesszük! Ezékiel prófétán keresztül pedig a „múltunk” így íratott le: „Voltál felkent, oltalmazó kérub…, míg gonoszság nem találtatott benned. (Amíg igen jó állapotban voltunk). A „tüzet” (szellem) kihoztam belőled… s lettél „hamuvá” a földön.., rémségessé lettél.., örökre!” (Ez 28. rész) Ésaiás pedig ezeket is leírhatta felőlünk: „Ha a Seregek Ura −kegyelemből− Magot (sperma) nem adott volna belénk −mint útravaló előleget az Életre kiválasztottaknak−, akkor Sodoma vége lehetne csak a miénk is!… ” Ésa.1,9.  A mi számunkra sorsdöntő tehát, hogy kiemeljük a „sárból” azokat az ISTENTŐL KAPOTT KIJELENTÉSEKET, amibe a Vesztő és eszközei betaposták és félremagyarázzák azokat, amik a megmentésünkre adattak!… Ilyen „pocsolya” pl. hogy: „Az Ószövetség miránk nem vonatkozik; vagy azt mondják: anakronizmus, idejét múlta Ótestamentum … csak kegyelem, csak kegyelem..!; vagy Ádám-Éva-almafa-mese lett belőle… Így sikerült nevetséges kabarévá, tréfává zülleszteni a „ki vagy?” és a „honnan jöttél?” kérdésekre választ adó ISTENTŐL KAPOTT KIJELETÉST !!!  Le lett züllesztve, nevetségessé lett téve, és ezt bevette az ember-világ. Láthatjuk, hogy a sötétben levő, tanítatlan és így alap nélküli teremtmény mivé lehet, és miket képes megtenni Isten nélkül, a vesztőszellem kezében!…

Hadd álljon itt az Úr Jézusnak egy mondata mindezekkel szemben: „Ha Mózesre és a Prófétákra nem hallgatnak, az sem győzheti meg őket, ha valaki a halottak közül feltámad!” Luk.16,29-31. Jó lesz tehát figyelnünk arra, akit az Úr elismer, és igazolja azokat, amiket az Ő eszköze, a neki adatott bölcsesség szerint, képekben leírt számunkra, okításunkra!…

Igéretünk van arra nézve, a Főpapunk imádkozott azokért is, akik az Ő tanítványai beszédére hisznek majd Őbenne. Ehhez, Embertestvér, Neked és nekem is az Ő tanítványaivá kell lennünk az Írások szerint. Meg kell ismernünk a valóságot, amitől „mint juhok eltévelyedtünk”, amikor −látszólag önfejűen− a magunk útjaira tértünk. Az Őbenne való hit által a hétköznapi életben, ebben a hazugság-tengerben, lehetőség adatott nekünk felismerni, hogy úgy igaz minden, amilyennek kijelentetett, és nem ahogy az „agymosó”, a Tévelyítő állítja!

Az eddig elmondottak −tehát a Kezdettől és Kezdetről megírottak− figyelmünkbe ajánlása után ilyen hívást kapunk Urunktól: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket!” Mt.11,28-30. Ő jól látja és ismeri a tévelygőket; azok viszont nem ismerik magukat, hanem jóhiszeműek, a maguk útjain járók; vagy még csak a nagy karriert keresik itt a földön, a „hegyeken”.  Az elveszettet a hegyre megy keresni az Úr, tudja, hogy itt a nagyság bűvölete mennyire hatóképes. Ezek, akik még ezt keresik, mind „alvók”, akik az árral sodortatnak: Jel.12,15.; Zsid.2,1.  Felébresztésünkre az eddig kapott Kijelentések adattak, Péter apostolon keresztül pedig még ez is: „Elég nékünk, hogy életünk elfolyt idejében … pogány utakon jártunk” I.Pét.4,3.  J.Bunyan Zarándoka arra a kérdésre, hogy „honnan került rád az a teher” ezt feleli: „A Bibliát olvasva jutottam hozzá”. Tehát a Szentírás alapján ismerte fel és vállalta, ami kijelentetett felőle… felőlünk. Az ilyen teher-hordozókat hívja Urunk, hogy átvegye azt róluk. Azért hív bennünket így az Úr, hogy az ördög bűnbe merítő igája helyett az Ő mentő Szeretetének „igáját” adhassa az Övéinek.

A veszedelem sötét útjain tévelygő, hiábavalóságokkal megtöltött emberlelkeket Urunk a Hazavezető Útra helyezte: „Izráelnek Gósen-földén világosság adatott Egyiptomban is.” Ex.10,23. A KERESZTSÉG ÁLTAL megkapta −ahogy mi is kapjuk ma− a kiútnak, a szabadulásnak a lehetőségét. I.Pét.3,21.  Mi hát az a Keresztség, ami képes megtartani? Messze nem az, amit ma annak tartanak! Ennek az eredeti szava baptizma és nem baptizmos! Maga ez a szó belemerülést jelent: „ami nem a szennynek, piszoknak lemosása, eltávolítása, leöblögetése vagy letevése testileg, anyagi módon, hanem a jó „lelkiismeretnek”, az Istennel való helyes együttlátásnak eredményeként az öntudatra ébredt elveszett embernek az érdeklődése, felfigyelése, végül is kívánkozása, vágyakozása Isten iránt, Jézus Krisztusnak a feltámadásán keresztül, az Ő újra élővé létele következtében.” (ért.ford.)

Láthatjuk, hogy ez egy olyan folyamat, amelynek lépcsői is vannak, amiken a gyarapodó újszülöttnek végig kell mennie. Nézzük a Szentírás szerint. Bibliánkban Mózes népe felől ezt olvassuk: „megkeresztelkedett a felhőben és a tengerben” az Egyiptomból kijött Izrael népe. Ezek csak testi, kezdő lépések. (Hasonló a mai keresztelőkhöz.) Többségük el is hullott a pusztai úton! I.Kor.10,1-11.  Krisztusnak a tanítványai azonban −Új Testamentum szerint− ilyen indíttatást kapnak: „Járjatok utána és tegyetek tanítványokká minden népeket, bemerítvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Szellemnek a Lényegébe! −A Név ugyanis a Lényeget jelenti! Tehát nem egyenlő azzal, hogy elmondom a nevét és hintek rá vizet. Ez kevés, nem ez a lényeg, ezek csak külső jelek.−  Folytatódik a kiküldés szövege: Megtanítván őket tartani az Igét −ez sokkal több, nagyobb, komolyabb dolog, mint a külső jele, a formaság− … tanítsátok meg őket tartani az Igét, mondja az Úr a tanítványoknak −nem elfelejteni, nem hagyni földre esni, őrizni−, és akkor, abban az esetben,  én veletek vagyok minden napon a világkorszak végezetéig. Ámen! ” (Mt.28,18-20.ért.ford.)

BL

            48. Ének:

            Életem, Jézus, egyedül Te töltsd be…!

Rövid beszámoló-töredék a 2021 nyári Bodrogkeresztúri Nyári Hetünkről

„Menükártyánk” az Ésa.40,25-26 alapján készült, az abban levők értelem szerinti fordításából: „No már most lássuk csak, ugyan kivel kell engem összehasonlítsatok, kihez akartok hozzá mérni, hogy engem ahhoz hozzá hasonlítsatok, és ezzel én felmagasztaltassam, hogy majd ezáltal én naggyá tétessem, és e nagy megtiszteltetés folytán esetleg majd felmagasztaltatom, ezt mondja a Szent. Tekintsetek csak felfelé, emeljétek fel a magasba a ti szemeiteket és lássatok, lássátok meg, fogjátok fel, legalább a láthatókat értsétek meg, hogy mit hirdetnek ennek a látható világnak az égitestei, amik láthatók a magasban. Lássátok be, értsétek meg, hogy mindazokon túl, azokon felül, amik láthatók a testi szemekkel is, van Valaki, aki létrehozta, előállította és készen felmutatta, helyükre helyezte, letelepítette mindezeket, amiket látni lehet. Hogy ki az? Hát az, aki előhozta, megtervezte, kidolgozta, mint végeredményt, valahogyan −nekünk érthetetlen módon− kihozta a saját terve és a maga elgondolása szerint az egész rendszert, a rendszerek rendszerét, az örök rendnek megfelelően, mindent a maga egének és földjének megfelelően a maga rendszáma és száma szerint, mindent a maga világrendjének, a maga sajátos rendszerének a száma szerint, meghatározva és megszabva mindennek a maga rendeltetését, lényegét, nevét, Ő maga szabott nevet mindennek. Az égitesteknek a teremtésüktől fogva nekik juttatott igen nagy és sokoldalú fényes dicsőségük láthatóvá tétetett, így el sem rejthetők, és amelyek hatalmas erőkben és képességekben is megnyilvánulnak, és így ebből kifolyólag egy sem volt neked felismerhetetlen, előled elrejtett, tőled eltitkolt, eltiltott, neked titokzatossá tett, homályba burkolt.”… Ennek minden szava is, mint Ige, sokat mondhatott és mondhat nekünk. Pl. már ez a Cím is: „Legalább a láthatókat értsétek meg!” Nekünk ezeken nem illik csak úgy átszaladni, mivel felőlünk ez is kijelentetett, hogy „nincs aki megértse az Istent”!…

Első napon a „Nyitány” első Igéje: „Néki növekednie kell, nékem pedig alább szállanom.” Ján.3,30. Ezt a célt szolgálta az egész hetünk, és mindaz, ami a „Teljes Írás” alapján elhangzott és bemutatásra került a továbbiakban. E szavak Ker. Jánostól származtak, akinél e Földre nagyobb még nem született, de akinél még a legkisebb is nagyobb a mennyben. Abban ugyanis, a Mennyben még a legnagyobbak is tudatában van a maguk „kicsiny” voltának. Mt.11,11. Ján.5,35. (Az Istentől elidegenedett ember itt még ennek sincsen a tudatában, miközben „egy hamis isten karjaiban fekszik” öntudatlanul.)… A mennyei állapotban levők felől és őrajtuk keresztül mindez ki van jelentve az Írásban, kijózanításul számunkra, akik minden jót ,így a kezdetbeli igen jó állapotunkat is, elfelejtettük. A mi értelmünkben demagnetizálás történt!… A „tiltott fa gyümölcse”, amit „ott” egyénenként „megettünk”, rommá, rémségessé tette Emberlelket. Ésa.6,3.; Ezék.28.; Csel.10,25-26.; Jel.19.10. 22,9. Ugyanakkor a nagyzolás ördöge, a nagyravágyás, az önmagáról sokat képzelő önzés „kovásza” is bekerült az emberbe, a Szellem „tüze” helyett. Ezzel a bölcstelen választással az EGYEDÜL BÖLCS ISTEN helyett a Sátán királyi széke került a főhelyre emberlélekben, melyet a „Hitetlenség” képvisel. Az „átejtett” emberlélek pedig szellemében a halálos érzéketlenségbe zuhant. Jel.2,13. Nekünk most erre kell, erre lehet a Hit által ráébrednünk!… Erre a célra kaptuk a földi létünket, mint „KEGYELMI IDŐT”: A MEGTÉRÉSRE!…

A világmindenségeket Teremtő Hatalmas Isten megkönyörült ugyanis azokon, akik ma testben itt lehetünk, „megszánta a bukottakat”, a szellemi halálba zuhantakat, és kézbe vett minket! Azzal kezdi velük, az ide felhozottakkal, hogy a szellemi vakokat, akikbe már a világ szelleme beleszuggerált egy sor téves és félrevezető ismeretet (pl. az élet és a halál lényege felől;  a földi létünk oka és célja felől stb.), Urunk magához vonzza, hívja és felvilágosítja az Igaz Valóságnak megfelelően, az alapfogalmak tisztázásától elkezdve. A „vak” szemének gyógyítása közben „feltekintete véle: Mk.8,25. Legyen antrópos!: felfelé néző, (Luther ford: aufseher), hogy okuljon, legalább a szemmel láthatókból! Ez a legalsó lépcső a mi számunkra is!…

Isten kiviszi az Ő Egyiptomból kihozott népét, ahogy minket is kihozott ide, a „pusztába”, hogy a szívünkre beszéljen. Tehát nem csak a lelkünkre, amelyben a szép de múlandó lelki élmények, hangulatok tárolódnak. Hós.2,13. A magányban, a szabad ég alatt adatik mód felismernünk azt a „lepusztult” állapotot, amibe jutottunk. De ugyanakkor, felfelé nézve, az égitestek elrendezettsége, a Napok a körülöttük forgó-keringő Bolygóikkal és azoknak a Holdjaival; a Naprendszerek millióiból álló Tejútak;  az Extragalaktikák milliói, melyek Rendszerbe foglalva, egymástól 2 millió fényévnyi távolságban, többmillió évenként egy elképzelhetetlen Nagy Központ körül egyszer megfordulnak!… Nekik ennyi egy nap, ami a Földnek 24 óra.

A mindeneket létrehozó és éltető Hatalmas Isten Krisztusban, közbelépett a maga kairosában, és felvette védőügyvédként a mi bűn-ügyünket, amit „ott” elkövettünk Őellene, amikor szellemben halottakká, lélekben pedig félrevezetett értelmetlenekké lettünk. Gen.2,17. Ésa.53,11. ért. ford.  Ő vállalta azt, hogy kiformálja az emberekben az értelmet!. Hihetetlen nagy munkát vállalt magára velünk, s ezt már magunk is láthatjuk, ha már kezdjük megismerni magunkat!…

Urunk jól tudja, hogy mi milyen állapotban vagyunk, és annak megfelelően táplálja és neveli az Ő felkarolt és ide gyűjtött, halálos álomból ébredező gyermekét. A heti „menükártyánk” ezt a címet viseli: „LEGALÁBB A LÁTHATÓKAT ÉRTSÉTEK MEG”. Ez egy olyan kezdeti lépés, amelyen még a földhözragadt, földi gondolkodású és csak a földiekkel törődő ember is elindulhat Haza felé. Ha akar! Ján.2,24-25;. Fil.3,19. Ő ezt megkérdezi a kézbevett betegtől: „Akarsz-e meggyógyulni?” Mit akarsz? Józanodsz-e már?…, vagy még mindig jónak tartod azt, amit e-világ szelleme sugdos benned, ami miatt kiűzettél, ami miatt a pokol vár rád?! Ján.5,5-6. A földi létünk során mi most vagyunk abban a helyzetben, hogy kérhetjük a más belátás kegyelemajándékát és az erőt a gonosz önmagunk legyőzésére! II.Kor.6,1-2.

Isten világa, a mennyei világ: a REND világa. Az egész világegyetem, a valóság képének az árnyéka is ezt hirdeti hangosan. Ezt minden „elveszett fiú” megvetette, túltette magát a korláton. Nekünk azt a rendet újra meg kell tanulnunk! A mi „rendünk”, amit mi már megszoktunk, nem azonos azzal, az Isteni renddel! „Az én útaim nem a ti utaitok” (Esa 55) mondja. A mi „rendünkbe” belefér, jól esik még az is, ami káros, pl.: a dicséret, elismerés, elölülés; mi jónak láttuk még a gonoszt is!… Gen.3.

Isten már a teremtésnél meghatározta nevét-lényegét minden teremtményének, aszerint, hogy ki mire tétetik alkalmassá. „Ott”, a bűneset előtt még a felfelé néző ember is bírt azzal a képességgel, hogy az éltetett lelkeknek a „nevét-lényegét” felismerje; azt, hogy kiben mi lakik, mire alkalmas. Gen.2,19. Az elidegenedésével ezt a képességet is elveszítette az ember, így a mi mai névadásaink is semmitmondóak. A Kijelentésben viszont az ott található nevek még sokat mondanak és mondhatnak nekünk. Táplálékul, okításunkra!… hogy azon keresztül is okuljunk. Pl. Jákób, mi történt vele, minek kellet történnie ahhoz, hogy más nevet, új nevet kapjon? Izraellé lehetett, de csak harc árán. Ez az a harc, amit meg kell vívnunk nekünk is önmagunkkal, önmagunkban.

Isten jó elgondolása és akarata velünk, hogy felvilágosítva megvilágosítókká tegye azokat, akiknek Ő kegyelemből hústestet alkotott. Akiknek a károkozásáért járó büntetését Ő magára átvállalta. Ez történt a bűneset után, a bűneset pillanatában, ott az Édenben, még a kiűzetés előtt, ahogy Pál apostol beszél erről és írja, hogy Krisztus a maga idejében, a kellő pillanatban meghalt a bűnösökért, értünk. Ennek köszönhető, hogy mi itt lehetünk, ennek köszönhető, hogy lett tér és idő világa, ahova a megkegyelmezettek feljöhetnek, hogy felvilágosítva, kijózanítva, kigyógyítva visszajuthassanak Őhozzá. Ezeknek a károkozásáért járó büntetését Ő magára átvállalta. Ő hal meg kárhozatos (thanatos) halállal értünk, hogy mi most ne a pokolban legyünk, hanem itt ahol józanul eldönthetjük, hogy mit akarok és mi az életcélom; egyetértők leszünk-e Vele vagy nem?!Ehhez viszont az Ő tanítványaivá kell lennünk, Istennel és így egymással is egyetértők, mindenben. A harag, a haragtartás: kizáró ok!…

Jel.2,17. „Aki győz −a magában megvívandó szent háborúban−, én adok annak fehér kövecskét, rajta új írott nevet, melyet senki sem tud, csak az aki kapja”. Erre is kapunk jó példát pl. Ezsdrás és Nehémiás könyveiben. Neh.2,12. „És felkelék éjszaka, én és velem néhány férfi, mert nem jelentém meg senkinek, hogy mire indítá az én Istenem az én szívemet…”: t.i. a fogság utáni templomépítésre. Ismerjük a történetet, de érdemes elovasni végig. Mi történik ott? Isten, mert elhajlott Izrael, ráereszti Babilont. Elhurcolják fogságba, és valaki a törésre áll −itt a könyv szerint Ezsdrás, Nehémiás, akik megtört szívvel könyörögnek Istenhez Izraelért−, és Isten megindítja a szívét Nabukodonozornak, és hazaengedi őket, hogy építsék fel a templomot. Döbbenetes változás történik, történhet egy Emberlélekben, ha figyelünk és okulunk belőle. Tehát egy más nevet/lényeget kap Nehemiás, amit nem mondott meg senkinek, mert ezt a nevet, hogy őt mire indította Isten Szelleme, ezt nem kell dobra verni, de őneki tudnia kell, hogy mi a dolga, mit kell tennie: hazamenni minden veszélyen keresztül is, vállalni ezt a megbizatást, küldetést, amire Isten indította … és felépítik a templomot.

Istennek a mérhetetlen nagyságú kitelepített világáról −a mikro és makrokozmosról, az ásvány, növény és állatvilágról− ifjaink vetitett képes előadásokat is tartottak, amiken keresztül nekünk, porszem-embereknek, a mindezek fölött levő és mindeneket éltető Hatalmas Isten Nagyságára lehetett rácsodálkoznunk.

A Hét végén −amelyért valamennyien hálát adhattunk− még az az Ige is elhangzott, hogy ez a sok eddig kapott csodás ismeret nehogy elbizakodottá, és alaptalan üdvbizonyossá tegyen bennünket! „Az ismeret Szeretet nélkül: felfuvalkodottá tesz!”  Ahogy minden tudomány is, minden ismeret, minden lógia, ha csak ismereti szinten van és nincs folytatás, akkor felfuvalkodottá tesz. Az Ige, a láthatók megismertetésén keresztül, nem a tudásra, hanem a Hitre akart minket elvezetni, a Hitből való engedelmességre! Tehát nem egy elméleti hitről van szó, hanem a hitből való engedelmesség Őneki. Róm.1,5. 16,26. A hármasság szempontjából nézve pedig: a csak tudás, ismeret mind a lelki szinthez tartozik. Azért kapjuk felülről a lelki erőt, hogy muníció legyen a „felfelé” vezető utunkon a szellem, a szív: az Emberlélek-város „Fellegvárának” a megtisztítása felé. Dán.9,24. Tehát nem elég csak az ismeret, a lelki szintig eljutni, hanem a szív −a Bunyan kép szerint a Fellegvára a városnak, Emberlélek városnak− legyen Immánuel lakhelye, ahol Ő jól érzi magát …  nem pedig a Sátán királyi széke, ahogy olvastuk az előző Igében.

És még ez is megíratott a Haza felé tartó vándoroknak: V.Móz.29,4. ”Nem adott az Úr nektek szívet, hogy értsetek, szemeket, hogy lássatok és füleket, hogy halljatok (még) mind e mai napig”. Isten ezeknek a valóságát akarja megadni nekünk is, azért kaphattuk meg mindezeket az Igéket is, nem hogy még nagyobbakká legyünk hanem kisebbé, hogy „helyre tegyen” bennünket!…

Urunknak legyen hála és dicsőség mindezért is!… Úgy legyen, Amen.

BL

Adalék a „Nyári Hetünk” folyamán kapottakhoz egy csillagász szemével, aki „messzebbre” látott Róm 1,16-20.

„A földönkívüli teremtett világ tisztelete és a róla alkotott felfogás a történelem folyamán sok változáson ment át. A Föld alakjáról, a naprendszerbeli szerepéről s a csillagokról vallott felfogások évezredeken át merő spekulációk voltak. Akadtak ugyan görög filozófusok, akik nagyon közel jártak az igazsághoz, de feltevéseiket, vagy állításaikat nem alapíthatták még megfigyelt tényekre.  Az igazi haladás akkor kezdődött, amikor a tények megfigyelései alapján sikerült felismerni a jelenségeket létrehozó törvényeket. A világegyetem szerkezetét, a Földünknek a bolygók és a csillagok között elfoglalt helyét úgy tudnánk helyesen megérteni, ha a tér roppant távolságából szemlélhetnénk a Mindenség birodalmát.

A szellemi látásra vagyunk utalva. Ezzel a látással oda is bepillanthatunk, ahova az emberi test soha nem juthat el. A gondolat szárnyán haladjunk és szellemi szemünkkel nézzük a dolgokat. Hagyjuk el a Földet. Alig emelkedünk századrészannyit, mint amennyi a Föld átmérője, már a látóhatár ívelt alakúnak látszik s ebben a Föld gömb alakja kezd kibontakozni. A Hold távolságáig emelkedve, mintegy négyszer nagyobb gömbnek látszik a Föld, mint amilyennek mi látjuk a Holdat. Tovább haladva kicsiny golyóvá lett lakóhelyünk, a többi bolygókhoz viszonyítva csak közepes nagyságú égi test. Belefeledkezünk kissé a képbe, amely itt elénk tárul. Egy csodálatos örökmozgó gépezet szabályos működését látjuk a bolygók napkörüli és a holdak bolygókörüli mozgásában.

Elvesztette tehát a Föld a neki tulajdonított központi szerepet. A többi bolygók között csak egyik szerény tagja a Nap népes családjának. A bolygók és a holdak által leírt pályák nem is körök, mint eleinte hitték, hanem ellipszisek. Annyi egymástól különböző ellipszis, ahány bolygó és hold. Gyorsítsuk meg képzeletünkben a bolygók keringését, harminc évig kellene ugyanis várni, míg a Saturnus egy keringést bevégezne. A Plutóra meg 248 esztendeig várhatnánk. Mint nyáresti lepkék a lámpafény körül úgy cikáznak most a bolygók és holdak a Nap körül. Mindegyik pontosan betartja pályáját. Az összes pálya-ellipszisek közös gyujtópontjában van a Nap.  A Naphoz legközelebbi Merkur mozog leggyorsabban. A távolabbiak egyre lassubbak. De ugyanaz a bolygó is gyorsabban jár, ha a Nap közelébe ér, mint amikor távolabb jár a Naptól. A keringési idők pontosan arányban vannak a bolygók naptávolságával.

Honnan a bolygók szüntelen mozgása? Milyen erő táplálja? Vagy Madách-nak van igaza? „A gép forog, az Alkotó pihen, évmilliókig eljár tengelyén, míg egy kerékfogát újítni kell”(?). Newton számára megadatott rájönni, hogy a Mindenséget azonos erők kormányozzák. A feldobott kő földreesésében és a bolygók napkörüli mozgásában ugyanaz az erő nyilvánul meg. A fáról leeső alma inditotta el benne azt a gondolatsort, amely az általános tömegvonzás törvényének felismerésében végződött. Járjuk be most képzeletben a Naprendszer gyönyörű birodalmát. Gyönyörködjünk el a Saturnus csodálatos gyűrűrendszerében. A Jupiter holdrendszerében az egész naprendszer kicsinyített megismétlődését látjuk. Keresztül-kasul bejárva képzeletünkben a naprendszer birodalmát: a csillagos ég változatlanul olyannak tűnik, amilyennek a Földről látjuk. A Göncöl, a Kaszás stb. alakja semmit sem változott!… A Föld l50 millió km. távolságban van a Naptól. Ennek megfelelően egy félév elteltével a Föld eredeti helyétől 300 millió kilométerrel odébb van a térben. Ha a csillagok mérhető távolságban volnának, ilyen nagy helyzetbeli különbségnek feltétlen mutatkoznia kellene a csillagok látszólagos eltolódásában. A csillagászok azonban semmi ilyet nem tapasztaltak. Így el kellett fogadni, hogy a csillagok mérhetetlen távolságban vannak. Az ember keze által alkotta műszerek durvák voltak ahhoz, hogy a szellem finom meglátásait igazolni tudják. Newton törvényéből következett, hogy az egész mindenség egyensúlyi állapota is csak a mozgásban nyilvánulhat meg, tehát az állócsillagoknak is valóságosan kell mozogniuk a térben. A lekisebb csillagtávolság is negyedmilliószor nagyobb, mint a Föld-Nap távolság és 6000-szer akkora, mint amennyire a legkülső bolygó, a Plútó kering a Naptól… Most már elhagyhatjuk a Naprendszer birodalmát. Amint tovább emelkedünk, egyre szűkülnek a bolygógyűrűk a Nap körül. Hamarosan a legkülső bolygópálya is beleolvad az egyre kisebbedő Nap fénykörébe. Pedig még a legközelebbi csillagot sem értük el. A hatalmas Nap, amely 1.400.000 km. átmérőjével olyan nagy, hogy ha valamennyi bolygóját egyszerre elnyelné, alig tűnne fel tömegnövekedése, innen az űrből tekintve csillaggá lett, mint az égbolt milliárdnyi csillagainak egyike. Nem is olyan nagy csillag. Egészen középszerű, amilyennél nagyobbak ezrével vannak. Százezer évig tartana, ha a 300.000 km-es fénysebességgel haladva át akarnók szelni a Tejútrendszert. Mindaz a sok csillag, amely a Földről látható, egyetlen zárt rendszerbe, a Tejútrendszerbe tartozik…

Haladjunk tovább. A Tejútrendszer minden csillagával egyre szűkebb térbe szorul és mindegyike ködfolttá válik. Ha utunkat pl az Andromeda-köd felé vennénk, közeledtünkre az is csillagokra bomlanék s belsejében járva millió és milliárd csillaggal borított égbolt borulna felénk… Hány ilyen csillagváros lehet? Az Andromeda távolsága 660.000 fényév s az amerikai 2.5 méteres távcsővel elért 400 millió fényév távolságon belül több mint 2 millió ilyen ködfolt-csillagvárost fedeztek fel. Ezek mindegyike forog a tengelye körül és ismeretlen tömegközpont körül keringenek. Egymástól való átlagos távolságuk 2 millió fényév. Ha a világegyetem modelljét elkészítenénk, az egyes ködöket teniszlabdákkal ábrázolva 15 méter távolságban kellene azokat egymástól elhelyezni. A 2 millió köd mindegyike tehát egy-egy csillagrendszer, akár a mi Tejútrendszerünk. A Tejútrendszerünkben levő csillagok számát 30 milliárdra becsülik. S minden csillag egy-egy Nap. Innen a Földről nézve tehát nem is láthatjuk a valóságot. A 100 millió fényév távolságban levő köd ezelőtt 100 millió évvel volt ott, ahol ma látjuk.

A csillagászat most éli gyermekkorát. Ez az a világkép, amit a tudomány ma nyújtani tud. Csaknem minden tudománynak vannak a megismerhető tények világán kívül mélyebb vonatkozásai is, amelyek az emberi értelem által már nem járható utat zárják le. A csillagászatban is a tér és idő határainak kérdésében. S hogy miből, mikor és hogyan keletkezett a Mindenség, a legnagyobb tudósok is alázattal kénytelenek bevallani az értelem tehetetlenségét. „Valamilyen úton létrejött, vagy létrehozatott az anyag, amely azelőtt még nem volt.” „Ha a teremtésről határozott képet akarunk, Isten ujjára gondolhatunk, amely mozgásba hozta az étert.” A modern tudósok már nem kérkednek az értelem mindenhatóságával. A materialista felfogás teljesen kimúlóban van, a fejlődés iránya legalábbis vele ellentétes értelmű. A mai kor haladó szellemű természettudósa többé nem akadálya a tudomány és a hit megbékélésének, hanem inkább támogatója.

Helyezkedjünk el a térben ott, ahonnan a bolygók és közöttük Földünk, kicsiny gömböknek látszanak. Az a játéklabda volna hát lakóhelyünk. Milyen kicsiny is ez a Föld! A Jupiter ezerszerte nagyobb nála, a Nap meg milliószorta. És a Napnál milliószorta nagyobb csillagok is vannak. A Nap is csak egyike a Tejútrendszer 30 milliárd csillagának. Az egész Tejútrendszer is csak egyike a sokmillió csillagrendszernek. Az óriás hegyek – meredek sziklafalai mellett hangyaként törpül el az ember -, most alig látható piciny pörsenyések. Közeledünk a Földhöz. Tisztulnak a tájak és látszanak már a városok körvonalai: az emberiség minden gazdasági, társadalmi és egyéni problémája: márványpaloták, városi lakások, tanyai házak és földbevájt kunyhók. Templomok, iskolák, múzeumok, gyárak és kocsmák. És bennük az emberek: dolgozók és henyélők, gazdagok és koldusok, bölcsek és bambák, alázatosak és gőgösek, hősök és gyávák, szentek és hitetlenek. Milyen ellentétek. Mintha nem is tartoznánk közéjük, oly idegen lett számunkra minden, ami embert, földi embert jelent: születés, élet és halál, szerelem, önzés, hatalomvágy, vagyon, hírnév, művészet, tudomány, vallás. Szomorú tájéka ez a mindenségnek. Paradicsomból kiűzött nemzettség éli rajta szánalmas életét. Vezeklő sereg. Valami nagy eredeti bűn kárhozottjai. Az idő kozmikus szemlélete is tartogat még számunkra valamit. A Föld egyetlen körülforgása 1 nap. Egy Nap körüli keringés 1 földi esztendő. Egy Uránusz-keringés 84 év. Egy bőkezűen mért emberélet. A Tejútrendszer tengelykörüli forgása a Tejútrendszer egyetlen napja: 200 millió földi esztendő. Ami a Napot nézve számunkra jelen, a Nap számára nyolc perces múlt. Ami például Andromeda ködben most jelen, az a földi szemlélő számára 660 ezer éves jövendő. Ha a Teremtő szemével egyszerre tudnánk tekintetünkkel átfogni az egész Mindenséget, a múlt és jövendő az örök jelenbe olvadnának. Ha magunkévá tudjuk tenni a kozmikus szemléletet, az ember szerepe is más megítélést nyer. Egyik legnagyobb tanítása az, hogy nem magától érthető és nem természetes dolgok evilág jelenségei. A földi világ felett naponta megújuló napfény, a légkörnek az élet fenntartásához szükséges oxigéntartalma, az évszakok váltakozásában megújuló élet, a ránk boruló csillagos ég, nem magától érthető dolog, hanem egy roppant nagy csoda megnyilvánulásai. Olyan csoda, amilyen talán az egész Mindenségben egyedül a földön van így. Nem lehet és nem is szabad másképpen felfogni evilág dolgait, mint így. Ez a szemlélet ad ízt, értelmet és értéket az emberi életnek.

A büszke és öntelt ember a mindenségi szemléletben mélyen alázatossá lesz, el kell ismernie, hogy e földi világon kívül egy mérhetetlenül nagy világ van, s ebben a földön kívüli világban a REND uralkodik. El kell ismernie, hogy evilág fölött van Valaki, aki az egészet kigondolta és kormányozza. Vágy ébred benne, hogy az ott látott rendből és igazságból minél több valósuljon meg itt a Földön. Ilyenné lesz az ember a Mindenség tükrében.”

Úgy legyen!…

Az eredeti cikk Kulin György írása. 1944-ben jelent meg a Csillagok világa c magazinban. A teljes cikket terjedelmi korlátok miatt rövidítettük.

Emlékeztetés a Teremtő Istenre és a mi tetteinkre a Szentírás alapján, Esaias 63, 7.

Akik jelenleg kegyelemből hústestben még itt lehetünk, az eddig kapott Kijelentések és a tapasztalatok alapján is, Jóbbal együtt beláthatjuk már azt a tényt, hogy emberek által vezettetve, mi földiek -akik csak „tegnapiak” vagyunk-, a LEGFONTOSABBAKRÓL még semmit sem tudunk. Jób.8,9. Pál apostolon keresztül pedig még ezt az értelmezést is kapjuk: „Aki azt hiszi, hogy tud valamit, az még semmit sem ismer úgy, amint ismernie kell! ” I. Kor.8,2. Minekünk pedig, akiknek Urunk életet és kegyelmet szerzett, még azt a lehetőséget is megadta, hogy a vakká lett szemünket megnyitva, Őrá hallgatva,az örökkévaló Igazságot is megismerhessük! Kiszabadít minket a bűneinkkel önfejűen beszerzett megkötözöttségekből, az Ördög hálójából, hogy a Haza vezető úton az Ő követőivé lehessünk. Urunk ennek az útját-módját is közli velünk!  Az értelemnek útjáról eltévedt, az Édenből eltávolított, az Atyai Házból elcsavargott, hazátlan, elveszett tékozló fiúnak azonban a REND világába való visszajutásához, és az abba történő beilleszkedéséhez, meg kell ismernie és tisztelnie az Isteni Örök Rendet, amelyet megvetettünk, amelyből mi földlakók mind kiestünk! (abban diké, dikaiosüné van!), amelyet el is felejtettünk. Így már csak a Szentíráson keresztül kaphatunk most emlékeztetést a „múltunkra” (emberektől semmit!), mellyel számolnia kell mindenkinek, aki rászánja magát arra, hogy a megtérés útján elindul az általa elhagyott Hazája felé!                                                                                                 

Mit kell tehát az emlékezetünkbe felidéznünk elsőként?

Ezt a Kijelentést: Jel.2,5 (Értelem szerinti fordításban): „Tehát emlékezzél vissza arra az állapotra ahonnan kiestél s arra, hogy milyen okból estél le onnan?… és bánd meg s térj meg…!” Enélkül ugyanis bárki −csak úgy mint Ákán, Ákhár− hiába is menne át a „folyón”…! Péld.21,16. Józs.7,l-től … Megköveztetik!…  Urunk, a BŰNT GYŰLÖLŐ ISTEN ezt is megmondta: „…Bűnt és ünneplést el nem szenvedhetek! Ésa.1,13.” John Bunyan: „Amint Diabolos (a bűneset alkalmával) −a megszálló diabolistákkal együtt− csellel bevonult emberlélekbe, azonnal erődöket is emelt benne, az igazság megismerése ellen. Az egyik ilyennek neve: „Édes-bűn erőd”. Amíg ezt fel nem számolja magában emberlélek, amíg ragaszkodik valamelyik kedvelt bűnéhez, addig ő a megszállójának a hűséges eszköze, aki azt tesz vele (benne és a környezetében is, általa) amit akar!” Erre is rá kell ébrednünk!… Egyik ilyen manipuláció részéről: A bennem levő bűn, a gonoszság rejtegetése, szépítése, a kimagyarázás; a szépnek látszó vallásos külsőségekbe bújtatás, a már hagyományos szokássá vált, de a lényeget nélkülöző szertartásokkal együtt. Ezek mind a lelki szintnek a velejárói, Isten Uralma pedig a szellemi szinten van! A lelki állapot bizonytalan, ingatag, a hangulatok uralják, nem lehet rá építeni! A szellem a valóság! I.Ján.5,6: „to pneümá estin hé alétheiá”!; s csak a megbízható kipróbált hit a sziklakő!  Isten féltőn szerető (ebből élünk), de megemésztő tűz is! (azzal szemben, aki mint „tövis és gaz” kerül elébe; törvénytelenül, megszállottan: Ésa.27,4!).  Krisztusban is ezt a JÓT SZERETŐ, DE A BŰNT GYŰLÖLŐ TERMÉSZETÉT kell meglátnunk, mint követendőt. V.Móz.32,3-4. 4,24. Zsid.1,9. I.Pét.2,5.  Urunk ezt az életcélt tűzte ki nekünk, és az Ő eszközein keresztül is ez hirdettetett; szemben azzal, amit a Vesztő szellem folytat kezdettől fogva az ő eszközein keresztül. Jer.23,16-22!… A Teljes Írásból tehát mindenki megismerheti a maga „múltját”, és az IGAZI MEGTÉRÉS feltételeit. Ehhez a Biblia vége rámutat az első lapjára: Jel.2,5! Ezekben tehát igen fontos figyelmeztető tájékoztatás adatott nekünk a MEGMENTÉSÜNKRE a Tévelyítő átejtő ellen!…

Isten Irgalma és Atyai Bölcsessége úgy látta szükségesnek, hogy a „pokolgép-bűn-berobbanása” után, a „rémséges, porrá és hamuvá” égett (Ezék.28), emlékezetvesztett állapotból még kézbe vesz és kiemel egyeseket. (Mi ezek közé tartozunk.) A Tökéletes Isten úgy látta jónak, hogy az amnésiába esett, értelmetlenné lett teremtményét a TEREMTETÉSÉTŐL FOGVA FELVILÁGOSÍTJA A MÚLTJÁRÓL ÉS A VELE TÖRTÉNTEKRŐL; amit ha értelemmel és hittel (amit szintén Ő adott neki!) befogad, akkor megeleveníttetve az örök Élethez juthat. Sorsdöntő ez a vezérlés e sötét földi pályánkon, amit Ő végez bennünk. Ebben első lépés a teremtés, a bűneset és a kiűzetés helyes értelmezése, megértése! Ezzel kezdődik a Bibliánk és a mi életutunk is!… Döntően fontos, hogy ezen a „sinen” maradjunk! Ezt a Vesztő is tudja, ezért − a lejárató hamistanításokkal−  már az út elején „vakvágányra” vitte a vonatot. De így hova fog az beérkezni?!…  

Ahol ezt a Kijelentést nem tekintik fontosnak, vagy másként értelmezik és tanítják, ott a Vesztő elérte az ő kitűzött célját: „lopni, ölni, pusztítani” (neki mindegy miért, mi okból, csak öljék, pusztítsák egymást az emberek, hogy legyenek háborúk; belül a lélekben pedig: minden ellen, ami szent azt tönkre tenni!) Ján.l0,10. II.Tess.2. A Kísértőre inkább hallgatókat, a „vakokat” −az Ige megvetőit− a hamistanításokkal sikerül is végleg félrevezetnie! Ennek eredménye az, hogy az egyénenként elkövetett bűntény vállalása helyett egymás és az „ősszülők” okolása történik; a „tragédiánkról” szóló apokaliptikus képekben leadott megismertetésből pedig „Ádám-Éva-almafa-dajkamese” lett. A VÉG-re figyelmeztető és a mentő utat is megmutató óvó „tilalomfa” korunkban már, mint idejétmúlta és figyelemre se méltó régiség félreállíttatott a „szakadék felé rohanók” útjából. Gen.2,17. Emiatt lett ilyenné: Istentől elszakadt, s így ördögi természetűvé, lelkivé szellem-ember!… Azt, hogy milyen „mélyre” kerültünk, milyen messze elmentünk, megmutatja a természetem! Amikor bajban vagyok, megy a szűkölés a következményektől való félelem miatt; de ha jól megy a sorom, akkor ez jön ki az emberből: Gen.41,51: „Elfelejteté velem Isten az én atyámnak egész házát”. Még a feledékenységem miatt is Istent okolom!…  Ez az elidegenedettség pedig nem csupán Józsefre jellemző, hanem minden földlakóra is, akik „alulról” ide felhozattunk, mivel ezt a fertőző kórt már „ott” bevettük, s így ennek a bacillusfajtának is a hordozói vagyunk! Alkalomadtán, ha a tubust megnyomják, ez jön ki belőle; a vad, ördögi természet! Ján. 8,23. 44.

A bios, a földi gondok vagy örömök bármelyike −ha belemerülök− képes arra, hogy a figyelmet elvonva lekössön; az „antennát leföldeli”, és a zarándokútra kapott rádiókapcsolatot és vezérlést is megszünteti. Isten iránt vakká, Isten iránt süketté képes tenni, miközben megmaradhat a hagyományos jó vallásos külsőség, a (csak) lelki buzgóság és a ceremóniák is! Belül azonban uralkodik a bűn, a tisztátalanság, mivel a „felületkezelés” nem képes gyökeres változást eredményezni: az eredeti igen jó ISTEN-KÉPMÁST VISSZAÁLLÍTANI! Erről tudósít a Szentírás −mint tükör− bennünket, de amiről mindenki maga is meggyőződhet; így Te is, kedves Embertestvér!

Történelmileg ez történt: A Messiás előtt Bemerítő János küldetik, hogy az üdvösség útját megismertesse, és a bemerítéssel a megtérés útjára elindítson. Luk.1,76-77. Ker. János hangsúlyozza, hogy ezzel még a „lényeg” nincs elintézve; a „vasárnapi iskolában kapott hit” is kevés, hanem „Aki utánam jön, Abban higgyenek!” Ján.1,6-8. 23. Ap.Csel.19,4. Egyedül Jézus a Krisztus az, Aki képes GYÖKERES MEGOLDáST elvégezni Emberlélekben!; abban, aki hajlandó más belátásra jutni, és beismerni a magába beengedett Sötétséget, a Sátánt.  „Bemerítő” csak rámutat az ÚTra és sürget, mivel „a fejsze már a fák GYÖKERÉRE vettetett”, a vágás helye már be van célozva! Mt.3,10. Luk.3,9.  Az ismeret tehát, bár szükséges, de még messze nem elég!, mert  a „víz” után kell még „Szellemtől” is születnünk! Ján.3,1-7; még a hittan-tanárnak vagy teológus tudósnak is… Ez a csoda történt és történhet meg minden emberlélekben a Pünkösdben egyénenként, de ehhez minden korábban bevett hamis tanítást és elgondolást −Pálhoz hasonlóan, kárnak és szemétnek ítélve− ki kell dobni magamból!: Fil.3,7-11. Mt.13,52. (a „hoz elő” −ót és újat hoz elő− szó az eredetiben: ekballei: kidob) Ez „házi feladata” mindegyikünknek a továbbjutáshoz!

BL

                   Ének

„Mi csak vándorok vagyunk itt a földön,

Vándorként éljük életünk.

És a szívünk úgy vágyik égi hazánkba

Jézushoz, mert Ő az Úr.

Ha földi sátrunk egyszer összedől,

az életünk majd véget ér,

az angyaloknak kórusához társul énekünk

a szentekkel zengjük örökké.

Áldunk Téged, imádunk Téged,

Mert szent kereszted által megváltottad

a világot!”. x2

KI A NAGYOBB? KINEK VAN IGAZA?

Amióta ez a föld létezik, azóta a rajta otthonosan lakóknál ez a kérdés mindig a felszínen van. Ez kicsiben és nagyban −két személy között, a családon belül, a vallásfelekezetek között, de a népek és nemzetek között is− letagadhatatlanul jelen van. Semmiféle emberi intézkedés, sem pedig jóhiszemű vallásos lelkesedés nem képes ezt az ellentétet megoldani, mivel ez a mi gyökérbajunknak egyik vad hajtása, melynek a csiráját mindenki magában hozza fel ide „alulról”. Ján.8,23. Ez a vad elfajzás és befoganás, amitottbevettünk, ha szabadjára engedik, törvényszerűen elburjánzik, és minden mást igyekszik elfojtani a lélekben. Sőt, a körülmények alakulásától függően a „fa” még tetszetős „koronát” is hajlamos növeszteni, így előáll a mindenki mást semmibevevő és lekezelő „emberfeletti ember típusa”, az übermensch…Luk.18,9. Csak a gyökeres megoldás: a vad fa természetének megváltoztatása segíthet rajtunk! Ezt kellett és kell a „bemerítő Jánosnak”  −Keresztelő Jánosról van szó− tudósítania a „vadakkal”, még a gyökérbajt is gyógyítani képes Mag eljötte előtt: Mt.3,1-10-12. És azt is tudósítani kell, hogy azok ne higgyenek a hamis kuruzslóknak, akik a bajban nem tudnak segíteni!

Istennek az irántunk való Szeretete a Szentíráson keresztül ezekről tájékoztat bennünket, elkezdve már az első oldalakon. Meg akar tanítani, hogy tudjuk hova tenni a velünk és körülöttünk történő eseményeket; nehogy belekeveredjünk és felbotoljunk azokban! II.Tim.3,13. Ő azt akarja, hogy mi Ővele, az Ő erejével győzelmesen kimenekülve átjussunk azokon: Luk.21,36. −Tehát nem elkerülve, kibújva, hanem győzelmesen kikerülve az eseményekből, próbákból.− Ezért Urunk megtanítja az övéit számolni a dolgok törvényszerű következményeivel is; pl. hogy egy tett vagy akár csak egy kimondott szó, sőt még egy másikkal kapcsolatos gondolatom is mit fog kiváltani a másikból, épülhet-e abból vagy kárt okozok neki azzal?! Mt.12,36. A kimondott szavaink tehát vagy építenek vagy pedig rombolnak; ezek szerint még a munkátlan (aergos) szavainkért is felelősséggel tartozunk!

ISTEN ÉPÍT, építí az Ő egy Egyházát, a mennyei Jeruzsálemet. −Itt sok egyház van, de ez egyik sem az; itt az Ő Egyházáról, a fennmaradó, örökkévaló EGYházról van szó, nem ezekről a mulandókról, amik között  vagyunk.− Ő a mennyei Jeruzsálemet építi, amelybe minket, a durva faragatlanná lett köveket is alkalmassá akar tenni arra, hogy abba beépíthessen. Péld.9,1. I.Pét.1,1-2. ford. Ezért adja ezt a tanácsot: Ef.4,29. … Komoly és szigorú önfegyelemre van szükségünk ahhoz, hogy „Emberlélek-város” úr lehessen az ő „kapui” (az érzékszervek, receptorok) felett, hogy azokon csak az oda illő mehessen be vagy jöhessen ki. A „száj-kapuján” pedig csak az jöjjön ki, amit akkor, ott és úgy szóval is meg kell mondania! Ehhez elengedhetetlen az, hogy a „Teljes Írás” felvilágosításait vegyük figyelembe a Szent Szellem irányításával. Amíg én nem Isten szemszögéből, Ővele azonosan látom és ismerem fel magamat elsősorban (Vele együtt-látás = süneidenai, süneidézis, Károli-ban: lelkiismeret) −nekem mindent és mindenkit az Ő szemével kell látnom, Isten szemszögéből−, amíg nem így látok, addig én „vak” vagyok! Ennél mégrosszabb az, ha fordítva látok (pl: a gonoszt jónak), és azt hiszem, hogy én látok jól. Gen.3,6. (Az elmeosztályon levő beteg mindenki mást bolondnak néz, a maga bukásáért is mást okol, s csak önmagát látja jónak, egészségesnek, igaznak.) Erre a Kijelentés ezt közli, hogy nincsen egy igaz sem. Rm 3,10.  De a bolond nem így látja, ezért szükséges, sorsdöntő számunkra a más belátás, hogy Isten nyithassa meg a szememet, hogy ne gonosz szemmel nézzek, hanem Isten szemszögéből!

Mi tehát, e földön levők, már „ott”, téves ismeretekkel terhelten, a magunk „látására” építve mind „szellemi vakokká”, öntudatlan érzéketlenekké lettünk a szellem, a VALÓSÁG iránt! Magyar Bibliánk sajnos még a „szellem” szót, mint fogalmat is nélkülözi. Isten, a Gyógyítónk, mint ilyeneket vett a kezébe minket, mert megszánta az Ő tévelygő juhait.  Ameddig én csak lelki állapotban vagyok, alaptalan hazug nyugalomban (!), amíg hat a Hitető „kábítószere” rám, így neki hiszek és nem Istennek, addig reménytelen a helyzetem! „Az egész világ a Gonoszban vesztegel!” ezt olvassuk a „szeretett tanítvány” által írt levélben: I. Ján.5,19. A Szellem értelmezésében pedig: Az egész világ, tehát minden itt levő ember, egy hamis isten karjaiban fekszik jólesően, abban érzi jól magát. Ez az a „szellemi halál”, amibe „ott” beleestünk, amiből most Isten irgalmából, Krisztus önfeláldozása árán út és lehetőség adatik a „kábulatból” való felserkenésre és az „első feltámadásra”! Ez a „program”, mint feladat, elérendő célként adatott ide nekünk a földi létünkre. Tehát az első feltámadás elérése a földi létünkre adatott cél.  Ef.5,14. Jel.20,6.  Ezekre nekünk most kell most lehet Hit által ráébrednünk! Ez a kültelki előiskola erre adatott nekünk; nehogy másra használjuk az erre kapott kegyelmi időt!!        

A földi lét után ugyanis, a „kegyelem színpadáról” leléptetve már nincs többé változtatási lehetőség! (Aftharsia!) Luk.16,19-26-31.

Pál apostol által pedig ezek is leírattak nekünk: „Mert Isten munkatársai vagyunk.” I.Kor.3,9. Akik az első feltámadáson −a Kranionon− átmentek, azok már mind ilyenek, Ővele együttmunkálkodók (sünergoi). Ezek az Ő papjai, akik nem „altatók” már, hanem „ébresztők”, mint a finn Pavel Ruotsalainen is, aki még a tűzjelző harangot is félreverte, hogy menekülésre serkentsen a pokol tüzétől. Isten munkatársai ilyenek, akik Ővele együtt-uralkodnak (sümbasileusomen), vagyis Vele együtt-szolgálnak, az Úrral Krisztussal együtt-munkálkodnak az Ő mentő munkájában. II.Tim.2,12. 

A szolga azonban nem lehet nagyobb az ő Uránál, Aki A LEGNAGYOBB SZOLGÁLATOT VÉGEZTE EL a mi érdekünkben, jó példaként az Ő követőinek. Igen nagy szükségünk van nekünk, „jóésgonosz”-szá letteknek, a Sótér-ra, elsőként mint Szabadítóra a bűneinkből, hogy a leendő jók közé számíttassunk  Zsid.9,11., akiknek Ő A „MINDENE”: Közbenjáró Főpapja, Tanítómestere, Gyógyítója, aki képes arra is, hogy az Ő VÉRÉVEL megtisztítsa a bensőnket is! Nem elég tehát a külső, a vallásos „jó-emberi” cselekedetek, a látványos felületi kezelés, mert Diabolos, az ördög attól még nyugodtan bennmarad Emberlélekben! A „látványos gyümölcs” pedig nem a „megtéréshez méltó”, mivel „gonosz földben” terem, és csak érdek és számítás az!  Keresztelő János már közli, hogy teremjetek a megtéréshez illő, méltó gyümölcsöket; ezek a látványos gyümölcsök pedig, amik csak külső látszati, azok csak érdek és számítás.

A bűnbeesés igaztalanokká, „kificamodottakká” tett bennünket az ízlésünkkel és gusztusunkkal együtt, s ezzel legfeljebb a „jó lelki”, képmutató szintig lehet eljutni, ami elégtelen a bejutáshoz. A mennyei világok állapotában levőkre a szüntelen való gyarapodás és növekedés a jellemző, aminek itt kell elkezdődnie bennünk. Isten már a teremtéskor ezzel indította el, ezzel a munkával bízta meg az embert Gen.1,28., de mi már „ott” munkakerülőkké lettünk. Ezért kapjuk az Ige biztatását, hogy legyünk éberek és józanok a most is altató vesztő szellem ellen. Dán.12,3. Mk.14,37-38. I.Kor.15,58.

Isten a más belátás kegyelemajándékát adja a visszatérítésünkhöz; annak adja, aki ezt kéri Őtőle.  A „Józanság Szelleme” kell már ahhoz is, hogy Őt hiányoljam, hogy Ővele rezonáló, az Ő „adására” felhangolt, Vele együtt-látó lehessek. Ján.5,19. Az együttmunkálkodáshoz ez okvetlenül szükséges!

Akiben a Józanság Szelleme él, az soha nem hagyja magát naggyá tenni, mindig tudatában van annak, hogy „ki vagyok én”, hogy én a „por és hamu” állapotból emeltettem ki, és még titokban sem vágyik nagyságra az ilyen, az elölülésre! Az Úr azt mondja a vallásosoknak: ti szeretitek az elölülést. Nem ültök előre, annyira képmutató is tud lenni az ember, hátrább ül, de oda tartja magát méltónak. Isten hűséges eszköze pedig, akit a józanság Szelleme vezérel, az nem vágyik titokban sem a nagyságra, az elölülésre bármilyen nagy megbízatást is teljesít. I.Kor.15,10. … Józanul látja a dolgokat, és a már megnyert koszorúját is a Királyi Trón elé teszi, a mennyben levő vénekhez hasonlóan. II.Kor.12,11. Jel.4,8-11.

Urunk a bűnesetünkről szóló kijelentésével ezt a szívbeli elfajzást akarja hogy megismerjük és elismerjük egyénenként!; senki mást nem okolva, sem senki mögé nem bújva. Az ősszülők, kígyó, hamistanítók, ezek mögé sem bújhatunk, és nem okolhatjuk őket, hiszen a mi kezünkben is ott van ott lehet már a Szentírás, és kiolvashatjuk belőle azt, hogy mi az Igazság, és kinek van igaza. Ezék.18,1-3. J.Sir.1,22. Ezt a betegség-terhet hordozza minden Haza jutni akaró „zarándok” mindaddig, amíg a Gyógyító kezére bízza magát, mint Natanael. Erről olvashatunk Ján.1,46-52-ben.  Róm.3,9-18-ban pedig a mi „priuszunk” van leírva, a jelenben az Újtestamentumban olvassuk ezeket, hogy minden baj és nyomorúság, amiben vergődik ez az egész kitelepített embervilág annak a következménye, ami már a Törvényben megíratott Mózes által az áldás és átok felől; az t.i., hogy mi lesz veled ha hallgatsz és mi lesz ha nem hallgatsz a Teremtő és éltető Istened szavára: V.Móz.28.  Végül még egy bíztatás: „De még most is így szól az Úr: Térjetek meg hozzám teljes szívetek szerint, szíveteket szaggassátok meg, ne ruháitokat −önfejű vakbuzgó cselekedeteket, magaválasztotta jókodó „Istentisztelet” nem akar látni Isten! Ez fizetni akarás, amire a Gonosz biztat bennünket. Ne erre építsünk, csak a könyörülő irgalomra−,  mert könyörülő és irgalmas Ő, nagy kegyelmű és bánkódik a gonosz miatt! Jóel 2,12-13.”

Ezt a drága lehetőséget kaptuk Krisztus élete árán; éljünk ezzel a drága lehetőséggel!

BL

Ének: „Ki vagyok én, Ó add jól megértenem;           

Megfontolnom e nagy kérdést, Istenem…!”

Egy kis ÖSSZEFOGLALÓ az eddig fel-fogott KIJELENTÉSEKBŐL

            Akiket a Hatalmas Isten megszánt, és a kárhozatos halálból (thanatos, nem csupán nekros: elhunyás!) ide hústestbe felhozott, azokon Ő −nagy-nagy türelemmel− irgalmasságot gyakorol, mivelhogy az Ő szellemileg halott teremtményeit fel akarja támasztani. … Igen nehéz munkája van velünk, mert tudja, látja minden bűnünket, megkötözöttségünket, kezdettől fogva. Őneki „jelen vannak múltak jövendők egy tekintésében”; de Krisztusban mégis vállalta még a kárhozatos halált is, hogy attól minket megmentsen! Ezt műveli a SZERETET! Enélkül ugyanis mindegyikünk, minden bűnös ember elveszne!

            Ehhez azonban velünk mindent elölről kell kezdeni, mert a „múltunkban” minden fel- és elforgattatott bennünk; így a szeretet és gyűlölet irányultsága, sőt az egész életcél-meghatározás is. (Képet ad nekünk erre még egy-egy földi „rendszerváltozás” is, amikor az éppen „feljövők”, még a már megismert fogalmakat is másként értelmezik és tanítják, az ide felkerülő nemzedékeknek.)… Emberek hiteltérdemlő útmutatást, tanítást nem képesek adni az ideszülető embereknek, sem a múltat sem pedig a jövőt illetően, mivel ők is csak az elődeiktől példa útján átvett hiábavaló csak a földi és az is hiányos ismeretekkel rendelkeznek. I.Pét.1,18. A teremtmények hagyományainak átvétele elég lehet az állat és a madárvilágnak, mivel mindazok csak éltetett lelkek: psyché dzósán. Az embernek azonban, aki szellem-lélek-test hármasság, mindez kevés az üdvösséghez, sőt még az életben maradáshoz is! Ezek szerint tehát igen nagy a mi tájékozatlanságunk, tudatlanságunk, lemaradásunk már a puszta kilétünk ismeretében is, pedig ISTEN már ezer évekkel ezelőtt KIJELENTETTE EZEKET is! Ezért is adatik most kezünkbe az „Állj, Ki Vagy!”, segítségünkre, hogy behozhassunk  valamit a lemaradásunkból.

             Isten a Szentírásban képekben, példázatokban mindazt kijelentette, amikre nekünk (mint kisiskolásoknak az A,B,C,D megismerésére) mint alapra kell −lehet− ráépülnünk. A képeket azonban nem szabad „megennünk”, hanem azoknak lényegét, a mondanivalóját kell megtalálni és magamra vonatkoztatva értelmezni! Ezt megelőzően pedig minden korábban bevett emberi és ördögi hazug, hamis ismeretet és képzetet is félre kell tenni és kidobni (ekballei) magamból. Mt.13,51-52. Aki az Ő prófétája −és nem hazug hamispróféta−, az ezt végzi is! Jer.1,10. Ennek a rom-eltakarításnak meg kell történnie bennünk ahhoz, hogy az új Mag-nak helye legyen!…

            Mi a BIBLIA? A világokat teremtő −és az atomoktól az extra-galaktikákig minden anyagot és testet is egybentartó, éltető− HATALMAS ISTEN LEVELE, KIJELENTÉSE az Ő hústestben itt levő, de a bűne miatt besötétedett „juhai” számára. Ezek a tévelygő juhok mi vagyunk a Szentírás szerint, mert mindnyájan, mint juhok eltévelyedtünk, és sötétségben járunk. A Kijelentés nélkül mindenki sötétségben van. Külön kegyelem számunkra még az is, hogy mindenki a maga „nyelvén” −a maga értelméhez szabottan− hallhatja meg Istennek a neki szóló JÓ Üzenetét: az Evangéliumot (eu-angélion). Ő ugyanis olyan „sok nyelven és sokféleképpen szól” hozzánk kezdet óta (Zsid.1,1.), hogy Őt minden rendű és rangú, nemű és korú; kétkezi munkás, vagy diplomás; kiművelt vagy még műveletlen ember, a földművestől az atomtudósig mindenki  megérthesse, ha akarja!!! … A sokoldalu (polüpoikilos) Isten, a szétvett-szétesett és egyoldaluvá lett (nehézfelfogásu) ember felébresztésére olyan képeket, példázatokat használ, amikből az már −az útravalóul kapott értelmével (ha még el nem játszotta!)− képes következtetni a szellemi valóságra. Emiatt kapjuk az Egy lényegről szóló KIJELENTÉST az anyagi világból vett képeken keresztül, különböző „nyelveken”, hogy fogalmunk lehessen a Mennyei világról; valamint önmagunkról, a láthatatlan belső emberünkről: a lélek és a szellem állapota felől. Ilyen nyelvek (is) vannak Bibliánkban, mint a kristályok nyelve, drágakövek; színesfémek, nemesfémek példázatai, így azok tulajdonságaiból, és törvényes viselkedésein keresztül is lehet okulnunk. Vég nélkül lehetne sorolni az ideadatott példákat, de legalább e három, sok kijelentést és törvényt tartalmazót említsük meg itt: A számok nyelve; az atomok világának rendezettsége; és az elektronika és a nagyfrekvenciák törvényes világa. Nagy segítség lehet a természetünk megismeréséhez a szántóföldről kapott kijelentés, valamint a MAG és az OLTÁS csodája is. De mindazok az események, történések is, amiket utunk során Isten megtapasztaltat velünk −bármelyik érzékszervünkkel−, azokban is Ő akar szólni hozzánk. (Pl: amikor egy költő ezt írhatja le: „A felhő, ha megharsan: Isten  szól  a viharban!”) Kérdés, hogy felfogom-e, irányíthat-e engem, mert ha nem, akkor porba ejtem, porba ejtjük a Magot! …  De sokat mondhat, beszél a  vér  is, különösen a számunkra legértékesebb: A  KRISZTUS  JÉZUS  VÉRE!!! Gondolhatunk itt mi az Ábel vérére is −arról is beszél a Szentírás−, de azokra a vérekre  is, amelyek minket terhelnek! Ezék.3,18. 33,l-8. Zsolt.51,16. … (ex háimátón.) A l9. Zsoltárban még ez is megíratott: „Az egek „beszélik” Isten dicsőségét, és kezeinek munkáját „hirdeti” az égboltozat”, a stereóma. Elég tehát csak felnézni akár a csillagos égre is, és imádkozva meggondolni, hogy ki vagyok és hol, mi okból és mi célból vagyok én itt, ebbe a hatalmas RENDSZERBE felhozva, egy „kis” Naprendszer egyik kis Bolygójának a felszínén vagyunk! És ez az egész világegyetem csupán egy porszemnyi a Mindenható Isten tenyerében! Ez pedig, ahol mi most átmenetileg, KEGYELEMBŐL létezünk, még csak a látható világ, amely a „legalsó” szint, legalsó állapot a testi szemünkkel nem látható örökkévalókhoz képest.  Ezeknek a felismerhetése és hite által egy lépcső adatott nekünk −minden Istentől elszakadt „halott” vakoknak−, hogy felismerjük Atyánknak, a Hatalmas Istennek Nagyságát, és az irántunk megnyilvánuló Irgalmát. Vegyük azonban figyelembe és szívünkre a Róm. l,16-tól leközölteket is! Eszerint menthetetlen itt minden ember −vallásos vagy atheista egyaránt−, aki  n e m  a k a r j a   felismerni és elismerni az Igaz Istent, Aki egyedül méltó az imádásra és dicsőitésre!  Mi pedig mind abból az „igen jó”, az Isten melletti (para Deis) állapotból estünk ki (mint a „kisebbik fiú”, a tékozló fiú), mivel egyetértettünk az Isten ellen lázító Ördöggel. I.Móz. 3.  Ezzel a lépéssel pedig átvettük annak a gonosz, vad természetét, és „demagnetizálva”, az Isteni örök Rendet megvető műveletlenekké lettünk. … Ebből a kevert „jóésgonosz” állapotból akar Urunk kiemelni, hogy vissza, Haza vigyen mindenkit, aki hajlandó más belátásra jutni és Haza kerülni. Ehhez nekem, Neked Ő általa művelt tanítványává, oltványává kell lenni, és hagyni, hogy a kapott Jó MAG elvégezhesse munkáját! De ez nem erőszak! Most még itt „szabad választásod van” Neked is, Testvér!…

            Ez a művelés bízatott rá a bűneset előtti „igen jó” emberre már az Édenben, ahol ezt kapta −megbízatást−, hogy „műveld és őrizd”, tehát segíteni a rábízottakat abban, hogy ők is egyenlőképpen ismerjék meg az Igazságot; hogy Abban járhassanak. Ján.17,3. I.Tim.2,4. Nekünk ugyanis „egyértelemre”, közös nevezőre kell jutnunk Ővele és egymással is ahhoz, hogy „helyreállítva”, a KRISZTUS TESTÉNEK TAGJAIKÉNT, az Isteni örök REND világába Hazavihetők legyünk!  A Szentírásból tudhatjuk, hogy sem Isten, sem pedig az Ő, teremtményeivel kapcsolatos terve nem változott!… „Minden teremtménynek Ő ad életet, leheletet és mindent! Csel.17,24-25”; tehát még az Ő ellenségeinek, így minekünk is, akik „ott” … a hazug rágalmazóra hallgatva átálltunk annak a táborába: Hós.6,7. Jób 25,4-6. Ebből az elhitetett, és a Vesztő által „agymosott” állapotból adatik Istentől ma nekünk a szabadulás és a Hozzá menekülés lehetősége! Ehhez kell nekünk most a JÓZANSÁG SZELLEME, hogy ráébredjünk arra, amit Isten már megtett és tesz azért, hogy a Tőle elszakadt −halott− állapotból az ÉLETbe, Haza vihesse az elveszetteket, bennünket.

            Így gondolhatunk a Nagypéntek, a Kranion, a „döntő ütközet” eseményeire is, amelyben Urunk „kifizette a váltságdíjat” értünk; mindazokért, akiknek Ő testet alkotva új kezdetet adott!  Ezekre kaptunk módot ráébredni. Mi ugyanis már sokkal többet kaphattunk, sokkal több világosságot kaptunk, akik ezeket a Kijelentéseket kaptuk és kapjuk! Legyen hála érte! Minden jogosult hatalom az Ő Kezébe, a Krisztus kezébe adatott, mindegyik világban. Őneki hatalmában van az is, hogy a „kicsiket” −aki hű a kevésen− felemelje, a „nagyokat” viszont hogy megalázza! I.Sám.2,1-10. Luk.1,46-53. Ezt az Igét is megtapasztalhatjuk a hétköznapi életünkben, ha meggondoljuk azokat az eseményeket, amik történnek velünk és körülöttünk is. Mert azok egyike sem véletlenül történik!…   

ISTENNEK LEGYEN HÁLA AZ Ő KIMONDHATATLAN AJÁNDÉKAIÉRT!

BL

   Ének:     Isten e világot annyira szerette, Hogy Szerettét, Egyszülöttét  od’ adá érette,

                 Hogy aki hisz Benne, Poklokra ne menne, Hanem érte örök élte, Üdvössége lenne!

A Szentírásról II.Tim.3,16-17.

Nagy hálával tartozunk Istennek azért is, hogy ebben az Őtőle elfordult és elidegenedett világban, a sok hiábavaló és lélek-romlasztó olvasmány és látvány mellett, még kezünkben lehet a teljes Szentírás is. Sőt gondoskodás történt arról is, hogy Urunk hűséges szolgái által leírattassanak olyan élmények és megtapasztalások is, amelyekből minekünk lehet és kell okulnunk. I.Kor.10,11. Nagy ajándék számunkra ezeken felül annak megélése is, ami Dániel próféta által az utolsó időkről megíratott; hogy abban nagyobbá lesz a tudás: Dán.12,4. Itt azonban ne az evilági tudálékoskodásra gondoljunk, amely a hamis és félrevezető magyarázatokkal inkább még távolabbra viszi az Istent kereső lelket az Ő megismerésétől. (Pl: amikor az egész világmindenséget, a láthatókat és a láthatatlanokat is létrehozót és éltetőt, A LEGHATALMASABB VALAKIT figyelmen kívül hagyja és még a nevét is igyekszik elfeledtetni. Mekkora Isten-gyalázás ez!…). Az a tény ugyanis, hogy a mi utolsó időnkben több olyan felismerés született az anyagok világának dolgairól, amiket a régebbi nemzedékek el sem képzelhettek, ez nem azt jelenti, hogy mi vagyunk a nagyok, mert feltaláltunk valamit, mivel mindazok (így az atomok mikrovilága és annak törvényei is) megvoltak már ősidőktől fogva. Az EGYEDÜL BÖLCS és ÉRTELMES ISTEN úgy látta jónak, és a mi számunkra célravezetőnek, hogy éppen a mi földi létünk idején, ez utolsó időkben takarja fel és teszi ismertté pl. az elektronika világának a sokatmondó törvényeit. De mit teszünk mi mindezzel, mivé lesz ez a mi kezünkön? Még a szent dolog is tisztátalanná lesz, ha tisztátalan kéz ér hozzá! Agg. 2,11-13. Mirólunk pedig, szellemi részegekről, az Édenből eltávolítottakról ez van megírva: „Minden ember bolonddá lett…!” (emórantésan, mória) Jer.10,14. 51,17. Mert ha az Isten felé való közeledésre kapott segédeszközt én a gonoszra használom, akkor menthetetlen vagyok!

Mivel az anyagok világának a törvényein keresztül ISTEN AZ ÖRÖKKÉVALÓ VILÁG TÖRVÉNYEIT ÉS ANNAK RENDJÉT AKARJA VELÜNK MEGISMERTETNI!…; ezért még ezt is megmondja az itt tévelygő embervilágnak: „Mert nyilvánvalóvá válik az Istennek haragja a mennyből az embereknek minden az Isten tisztelete ellen irányuló cselekedete ellen, és az „isteni rend” ellen elkövetett minden cselekménye ellen azoknak az embereknek, akik az igazságot igazságtalanságban rend-ellenes cselekedeteikkel hátráltatják, megnyilvánulásaikban feltartóztatják, azért, mivelhogy az az ismeret, ami tudható az Isten felől, nyilvánvalóan −letagadhatatlanul− megvan őbennük, mert hiszen az Isten kijelentette azokat nekik; Mert az Ő láthatatlan lényege és ténykedése, vagyis az örökkétartó hatalma és örök istensége, ennek a szemmel látható anyagi világnak, e „kitelepített” világnak a látható dolgaiból kitetszőleg, a műveinek alkotásainak szemlélésén keresztül érzékelhetően, érthetően meglátható, úgy hogy nekik most már semmi sincs többé a mentségükre, nem mentegethetik semmivel magukat (anapologétos, inexcusabilis), menthetetlenek lettek. Mivelhogy letagadhatatlanul megismerték az Istent, mindazáltal mégsem mint „Istent” dicsőítették Őt, sem pedig néki hálákat nem adtak, hanem hiábavalókká, haszontalanokká lettek az ők okoskodásaikban, és megsötétíttetett és elsötétedett az ők értelmetlen bolond szívük. Akik azt állították magukról, és azt mondogatták maguk felől, hogy ők bölcsek lennének, s éppen bolondokká lettek.” (ford.) Róm.1,18-21.

Visszatérve Urunk hűséges szolgáira, akik a teljes testi és szellemi képességükkel és lehetőségükkel az Úr eszközeivé lettek, figyelmet érdemel  John Bunyan földi léte, és az ő zarándok útja is, ahogy azt Isten elrendezte. Ahhoz, hogy ideje legyen az írásra, 12 évre „félreállíttatott”, és a börtönében írhatta le azokat, melyekből az azóta eltelt évszázadokon át, sok embernek gondolkodása helyes irányba terelődhetett. Az ő zarándok útján, a harcaiban kapott meglátásai, tapasztalatai jól használhatók mindenkinek is, aki már vívja a maga harcát mindnyájunk három fő-ellensége ellen, melyek: az Ördög, a Halál és a Diabolos (az Ördög) hullámhosszára hangolt önmagunk. Ez az utóbbi −saját magunk− a legnagyobb ellenség! Ezeket minden Haza indulónak fel lehet és fel kell ismernie a más belátás, a szem-megnyittatás kegyelem-ajándékának Világosságában!…

Azt, hogy mennyire sikerült Diabolosnak áthangolnia Emberlelket, megtudhatjuk I Móz.3,22-ből, ahol ezt  olvassuk: „És mondá az Úr Isten: Íme (idu, lásd meg!) az ember olyanná lett, mint az a mi közülünk való egy…!”, az Ördög, akinek már neve sincs, kitöröltetett. Ezzel a ténnyel, mint „tehertétellel”, minden zarándoknak számolnia kell az egész életútja folyamán, mivelhogy itt rólam és Terólad van szó, Testvér! EZ A MI „FŐBÍRÁNK” MINŐSÍTÉSE !…; és ez az Édenből kiutasított minden emberre vonatkozik!…

A Krisztusban megjelent Isten pedig ezt mondja a Benne hívő zsidóknak −és keresztényeknek, azoknak, akik ma itt tévutakra terelve, jónak látszó vallásos külsőségek gyakorlásával, jókodással, magaválasztotta „Istentisztelettel” remélik a célba jutást−; idézet, amit az Úr mondott, szó szerint: „Ti az ördög atyától valók vagytok, és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Az emberölő volt kezdettől fogva…” Ján.8,44. Láthatjuk mindezekből, hogy Urunkat, a Szent Istent nem lehet becsapni, sem átejteni; Ő „hozzáférhetetlen világosságban lakozik!” I.Tim.6,16. Bennünket azonban lehetett, be tudott csapni, mert mi „ráharaptunk”!  Gen.3,6. Micsoda gusztusra vall ez részünkről!… Az a jó-nak látszó méreg, amit jónak láttunk ott, az a méreg és „kábítószer” okozta Emberlélek tragédiáját: az elhajlást és elidegenedést az isteni élettől Ef.4,17-18, a természetváltozással és emlékezetvesztéssel együtt. Ez a bekosztolás okozta mindazt a bajt, amivel most mi szembesülünk.

Mi azonban, akik ma még itt lehetünk, és ez ébresztő igéket kaphatjuk, halljuk meg az Ő biztatását az Ő JÓ elgondolása felől: JÓ ATYÁNK megszánta a bukottakat, akiket Ő a mennyei elhívásban részesít. Hústestet alkotva nekik, felhozza a Földre őket. Így azonban, amilyen természettel idekerülnek, ezzel nem vihető Haza egyikük sem, egyikünk sem. Az Ő Uralmában ugyanis Rend van, az isteni örök Rend −idegen szóval a Diké−, amit nekünk is meg kell tanulnunk! Az Otthonról elcsavargott önfejű újítónak −ha már megelégelte, és kiábrándult a világból és még önmagából is− az Ő tanítványává, oltvánnyá kell lennie ahhoz, hogy újra nemes gyümölcsöt teremhessen, hogy természet-változás történhessen benne, bennünk !

Nagy ajándéknak kell tekintenünk mindazt −a felvilágosítást is−, amiben Urunk részesít bennünket. Minden vizsgázó −mi pótvizsgára bocsáttattunk−, ezért minden vizsgázó hálás lehet, ha a jóakaratú vizsgáztatója előre megismerteti a vizsgakérdésekkel. De a velünk történő események és megpróbáltatások sem a „vakvéletlen” művei, hanem rendezés, amikben ki-ki közülünk egyénenként vizsgázik. Van olyan ígéretünk −hála érette−, hogy senkire nem adatik nagyobb teher, próba, vizsga, mint amelynek elhordozására már felkészíttetett. I.Kor.10,12-13. Lépésről-lépésre, osztályról-osztályra történik a vizsgáztatás, és csak ha már az előzőből megfelelt, akkor léphet tovább a vizsgázó a magasabb osztályokba. Mert „új próba és új küzdelem a hívő sorsa szüntelen!” Ha elbukott valahol, akkor −jó esetben− pótvizsgára bocsáttatik −ahogy Péter esetében is olvashatjuk Ján.13,37-38. 21,15-17.−, de ez még mindig kegyelemből történik velünk!

De az utasítás az, hogy a kapott kegyelemajándékokat −minden korban levőnek− mindet használni kell! Ján.12,35-36. Pl.: Az első lépésben tanult önmegtagadás gyakorlása, sem fiatal, sem öreg korban, senkinek nem nélkülözhető! Mt.l6,24. Ez mindegyikünkre kötelező!

Figyeljük meg az előttünk Első Jól vizsgázót −a megüresített Urunkat−, aki ugyancsak ereje teljében, 30 évesen kezdte el munkáját, és a legnagyobb próbákban is végig kitartott. Mt.27,46. És amint Ő a földi élete napjaiban −harcaiban− sokszor sírva könyörgött erőért −amire a mi bűnünk felvállalásához volt szüksége Neki, a Bűngyűlölőnek−, ugyanúgy az Ő követőinek is ez a lehetőség adatott. Zsid.5,6-9. 4,15-16. Értékeljük fel és használjuk ki mi is ezt az Urunk által DRÁGA ÁRON MEGVÁSÁROLT  lehetőséget!…

BL

Ének 454.

Hány hívő érte el az égi célt,

Hű volt, kitartott, harca véget ért:

Ó Jézus, áldva légy e szentekért! 

Alleluia!

Kőszáluk, váruk voltál szüntelen,

Míg tartott itt lenn a nagy küzdelem

Fény voltál, csillag a vak éjjelen. 

Alleluia!

Bár vívná harcát minden gyermeked,

Oly híven, bátran, mint e győztesek,

És velük zengné majd ez éneket:

Alleluia!

Néhány szó Bunyan Jánosról (John Bunyan 1628-1688 Bedford, Anglia)

és a rajta keresztül kapott kijelentésekről

„Minekutána az Isten sok rendben és sokféleképpen szólt hajdan az atyáknak a próféták által, ez utolsó időkben szólt nekünk az Ő Fia által.” Zsid.1,1. Erről egy jól levizsgázó tanítvány ezeket írja: „Megbízhatóan biztos minálunk a prófétai beszéd, mert szilárdan tartjuk a kezünkben, megragadtuk s birtokunkban bírjuk a prófétai igét, amelyre jól teszitek, ha úgy vigyáztok rá, nagy figyelmet fordítva arra, mint valami világító fáklyára vigyáznak sötét vadon helyen, ameddig csak kell, amikor is a „Nappal” kell, hogy átderengjen már, és a „Hajnal-csillag„ felkelt legyen a ti szíveitekben.” II.Pét.1,19. (Ért.Ford.) A Teljes Írásból választ kapunk minden „miért?” kérdésünkre, mindarra, amiket már itt tisztán kell látnunk, tisztáznunk kell! Abban számunkra semmi fölösleges nincsen, tehát meg lehet és meg kell találni magunkat azokban! A prófétai Írásokból tudhattuk meg, hogy már „ott”, a bűnesetünk következtében „mindnyájan, mint juhok eltévelyedtünk”, és ki-ki a maga útjára tért, és mint szellemi részeg, kábultan szédeleg céltalanul itt a földön is. Öntudatlanságában azt hiszi, hogy az élet csak az és annyi, amennyit ő lát belőle. Határai: a bölcső és a koporsó; sem előzmények sem következmények őszerinte nincsenek. Ez az a „vágni való sötétség”, amit a Sátán hozott be és terjesztett el az egész földön a LELKEKBEN. Ezzel szemben viszont kijelentetett, és meg is íratott már több, mint kétezer éve a valóság, miszerint: „…ti Jákób fiai (Jákób=csaló, ilyenekként kerülünk ide mindannyian!), TI NEM SZŰNHETTEK MEG!”…, „Mert lesz feltámadásuk a halottaknak, úgy az Istent félőknek, mint az istenteleneknek!”; így írja le ezt az Új Testamentumban Pál apostol is. ApCsel.24,15. Nagy áldás az és nagy CSODA, ha valaki ITT ráébred erre, és hagyja magát megtalálni Urunktól, Aki ezt mondja: „Én Világosságul jöttem e világra, hogy senki ne maradjon Sötétségben, a Sátánban, aki én bennem hisz!” Jn.12,46. Ő azonban ezt is megmondja: „Nem küldettem, csak „Izráel házának” elveszett juhaihoz!” Most már csak azt kell megtudnunk: ki az? milyen az?, és hogyan lehetek én azzá, akihez Ő a mindeneket teremtő Atyától küldetik?… S nekünk mindent annak tudatában kell tennünk, hogy a vesztő szellem mindig, minden lépésünknél ott ólálkodik, még bennünk is, miközben az ő hazug félrevezető eszközein keresztül is igyekszik lenyugtatni és tovább „altatni”. Akár azzal, hogy ez vagy az „nem üdvösség kérdése”, vagy hogy „te ne félj csak higgy”; vagy figyelem eltereléssel, szórakozás, hobby, (az egész szórakoztató ipar ezt teszi); vagy pedig ellentámadással, hamistanításnak nevezve az ébresztést… Ebből a sűrű sötétségből csak az Ige világossága képes bennünket kivezetni az Ő eszközei segítségével. Ilyen eszközökké lettek az Úr kezében az Ő tanítványai; pl.: az üldöző Saulusból lett Pál apostol; a hit hősei (Zsid.11); olyanok, akiknek szemeit az Úr megnyithatta, s így Hit által tovább láthattak a láthatóknál. Ezek a felülről kapott világos kijelentéseket igyekeztek közre is adni a körülöttük addig vaksötétben levők számára, azok megmentésére. Az elmult évszázadokban ilyenek voltak pl: P.Ruotsalainen, M.Luther, S.Ágoston, J.Bunyan is, mind olyanok, akik az életüket tették kockára az evangélium „ügyéért”. Urukhoz hasonlóan, ezek az emberek −és a tanításaik is− valamennyien mellőzésben, üldöztetésben részesültek a Hivatalosok által. A Sötétség eszközei, magukat Világosság fiainak álcázva −amint az Urat is, az irigységtől indíttatva− igyekeztek őket munkáikban gátolni és felszámolni, minden korokban. Mt.27,18. Ahogy Urunk előre megmondotta. Jn. 15,20. II.Tim.3,12.

Miket láthatott meg Bunyan? A  börtönben töltött évei alatt mik mutattattak meg őneki?  A korábban meghallott igéket bizonyára a szívében forgatta (amint Mária is: Luk.2,19.). Ő nemcsak valamit az életéből, hanem az egész lényét az Ige rendelkezésére bocsátotta. Az Úrra bízta magát teljesen, még az akasztófa árnyékában is, amivel naponta fenyegette őt a Hivatalos vezetőség. Ezt így írta le: „Imádkozva figyeltem, hogy mit enged meg Isten az én rabtartóimnak.” Abban a hitben és tudatban állhatott meg ő is, amit az Úr mondott Pilátusnak: „Semmi hatalmad nem volna, ha felülről nem kaptad volna!” Ján.19,11… Ő a kapott kijelentésekhez törvényes úton jutott; nem másoktól lopkodta vagy ollózta össze azokat, amiket hirdetett. Ján.14,21: „Aki ismeri az én parancsolataimat és tartja azokat −ahhoz tartja magát−, az az aki szeret engem; azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak.” Megvan tehát szabva az útja annak, hogy valaki Istentől való kijelentést kaphasson. Sokkal többről van itt szó, mint valaminek (még akár Bibliának is) vagy valakinek a külső, felületes ismeréséről. Nagy „átejtés” és elhitetés áldozata vagyok, ha megnyugtat a Biblia-ismeretem, még ha felismerem is az abban levő példákat és törvényeket, sőt, ha még beszélni is tudok róluk! Bunyant nem hagyta megnyugodni a törvény, és ez által a maga bűnének megismerése, hanem igen nyugtalanította, és bűnterhével a zarándok-útra indította. Ilyen elindulásra bíztat az Ige mindegyikünket is, hogy Hit által növekedjen meg jelentőségében a saját bűnünk! Krisztus éppen az ilyenekért jött, akik már nem akarnak szépnek látszani Ő előtte. De ezt is az Ige kérdezi: Ki megy fel az Úr hegyére, és ki állhat meg az Ő szent helyén: „Az ártatlan kezű és tiszta szívű, aki nem adja lelkét hiábavalóságra!” Zsolt.24,3-6. Akiket Isten kegyelemből kiválasztott a kárhozatba zuhanók közül az Életre, azoknak alkot Ő hústestet, amelyben itt a Föld nevü Bolygón, amelyen a Kereszt áll, mi PÓTVIZSGÁT TESZÜNK. Erre Urunk −mint a „bukott diákokat”, akiket Ő megszánt− mindnyájunkat a kegyelem különböző ajándékaival felkészít, és megismerteti velünk a „vizsgakérdéseket” is. Ő most ezt teszi velünk!…

A kapott kegyelemajándékok között van a képzelőerő, a képzelőképesség is, és J. B. ezt is teljesen az Ige megismerése céljára igyekezett fordítani; nem adta lelkét gondolatvilágát sem a világi hiábavaló célokra. Ezért is megadatott neki, hogy leírja képekben a bűn mélységébe jutott ember „zarándok útját”, a próbákon keresztül, vissza Istenhez. Továbbá, ugyancsak a Szentírás képeivel élve, segíthet abban, hogy megismerjük a bensőnket, „múltunkat”, a második világban Diabolos által történt megszállás bemutatásával. Ezzel állt be Emberlélekben az a kettősség, a jó-és-gonosz állapot, ami az egész földi létünk folyamán a lelkünkben folyó „szent háborút” okozza.  Bunyan a könyvének előszavában ezt is leírja Emberlélekről az Olvasóknak:    

„Egyébiránt magam is ott valék; Láttam, hogy épült s lett omladék, Mikor megszállott állapotban volt, S a Fellegvárban szennyes had lakott; Sőt jómagam is hajbókoltam ott, Diabolos előtt a többivel. Hogy Emberlélek lábbal taposott Szent dolgokon, hogy disznó módra falt be minden szennyet; hogy miként dacolt Immánuel-lel: Mindezt láttam én, S örülni tudtam szörnyű tévelyén.”

További részletek: „Én láttam Urunk győztes seregét, a város ostromát, a hős vezéreket… És láttam azt is: tornyot, hogy emelt az ellenfél, a kővetők amint süvítve szórtak szerte pusztulást, (Megborzadok eszembe hogyha jut) A vén Halál, hogy árnyékolta be Emberlélek-város ábrázatát. Fülembe cseng a sóhaj:” Jaj nekem! Halált, a bűnnek zsoldját most veszem”! … Láttam sérültet, láttam holtakat; ki „holt” volt, s „új életre” támadott. Itt jajkiáltás, fájdalmas sebek; Ott rettenthetetlen bátor emberek… Ha néha tán nem folyt is küzdelem, Az ellenség csak ott lesett reánk, Új támadásra készülődve várt; Nem volt nyugalmunk, álmunk, éjszakánk … De szemtanúja voltam annak is, hogy vonult be a felmentő sereg; Hogy pusztították a sötét hadat Immánuel derék vezérei. Én is hallottam jó Urunk szavát: „Menj, Boanérges, ellenségemet a Fellegvárból fogva hozd elő!” És csakhamar mély szégyennel borítva, Bilincsbe verve így vonult el ő. Láttam Immánuelt birtokba venni az Emberlelket, féltett városát; S ünnepi díszbe, fénybe öltözött az, Mivel megnyerte bűnbocsánatát.”

Erről a lélekben történő harcról ír bővebben a könyvében, melyet a Haza jutáshoz mindegyikünknek meg kell vívnia. Ez az ember más belátásban (metanoia) részesült. „Jól látott az az üstfoltozó!”- Á.S. szerint is. Pál apostolon keresztül pedig az Ige ezt a tanácsot is adja nekünk: „A jóra való törekvésben, a buzgó igyekezetben ne legyetek lusták, restek, a Szellemnek lángoló buzgósággal munkálkodó eszközei legyetek, akik lángolnak s tűzzel égnek a szellemnek dolgaiért; mint akik az Úrnak szolgálnak, nem pedig a hasuknak, vagy pedig embereknek.” Róm.12,1. és 11-12 v. (ért. ford.)

BL           

Ének: „Hány hívő érte el az égi célt, Hű volt, kitartott, harca véget ért”…!

Epifánia a „föld” számára I.Móz 1,14-15.

Új év és Epifánia időszakában, ha hálával és Istenfélelemmel visszatekintünk az elfolyt életidőnkre, egyre inkább látnunk kell azt is, hogy mit tett és mit tesz Isten folyamatosan értünk és velünk. Ebben a hiábavalóság-tengerben, amelyben itt létezünk, mindenki igyekszik magát a lehetőségéhez képest megalapozni, biztosítani. (Ebből élnek pl. a mindig jót ígérő Biztosítók is.) Az ezzel kapcsolatosan fellépő aggodalmaskodás a fokmérője ennek az állapotnak, amely törvényszerűen beáll ott, ahol a test egy tagja „önállósul”, és elszakad a Fejtől. Mi –az Édenből eltávolítottak– most ebben az állapotban vagyunk, átmenetileg itt e földön; azonban egy sokak által irigyelt helyzetben!… Ugyanis: mindenkinek, akinek Urunk hústestet alkotott –amelyben itt a „kegyelem színpadán”, a tér és idő világában megjelenhetett–, Gondviselő Atyánk irgalmából út és mód adatott az ŐHozzá való visszajutásra!

Ezt azonban nagyon fel kell értékelni nekünk a hitünkben, mert ez a nekünk adatott nagy lehetőség az Igazságos Istennek igen „sokba került”: az Ő Egyszülött Fiának életébe!…  Erre a célra hozatott létre ez az egész mulandó anyagi világ, és erre, a mi kárhozatból való kimenekedésünkre kapunk most kegyelemből bíztatást és utasítást is: Jel.2,5.

Mivelünk, akik a benső „halálos katasztrófa” és teljes emlékezetvesztés után KEGYELEMBŐL új kezdetet kaptunk, Őneki mindent elölről, az a-b-c-d és az elemi dolgok megismertetésével kell kezdenie. Ehhez szükséges az „Állj, ki vagy”, és az abban foglaltak megismerése. Amiatt is fontos ez, mert a Vesztő ezeknek a korábbi ismeretét is „demagnetizálta”, kitörölte belőlünk, és helyette az Emberlelkeket téves, hamis és hazug ismeretekkel töltötte be!; amiket pedig ki kell dobni magunkból, mint haszontalan hordalékokat, amikre nem tanácsos építkezni!…  Egyedül a „Krisztus értelme”, a Kijelentés és a „józanság Szelleme” adhat nekünk a valóságnak megfelelő  értelmet és rálátást a Hatalmas Istenre, és az Ő –már nekünk ideadott– ajándékaira is. I.Kor.2,12. Az ember eredetileg az Ő képére teremtetett, de itt nem valami külső hasonlatossságról van szó, hanem a szellemi, szívbéli hasonlóságról, ami a teremtmény természetét is meghatározza. Ez az „igen jó” állapot, amibe teremttettünk, ez az állapot a felismerhetetlenségig tönkrement bennünk; erről a Szentírás tudósít is, de efelől már mi is győződhettünk a hétköznapi életünkben. (John Bunyan: A Zarándok útja részl.:) „Amikor Diabolos és az ő ördögi serege megszállta Emberlélek városát, Saddai képét –az Atya képét– és mindazt, ami Istenre emlékeztetett, eltávolíttatta, és helyette az ő –az Ördög képmása tétetett rá mindenre”. Ezzel sikerült elérnie, hogy a bűnbukott emberek, az ő alattvalói mindent és mindenkit csak „alulról”, földi, lelki szempontokból lássanak és értékeljenek; úgy, ahogy azt ő teszi… A hírszolgálatnak és a nevelőknek pedig megparancsolta, hogy csak azokat hirdessék és ültessék be a lelkekbe, amik az ő uralmát, az Ördög uralmát fogják állandósítani. Ezék.28,11-19. Gen.3,22. Ez az Isten megállapítása rólunk!!… Már ez elég kellene, hogy legyen ahhoz, hogy engem, Téged a „starthelyre”: a por és hamu állapotunk belátására vigyen; ahova Jób is elérkezett. Jób 42,1-6. Most tehát foglaljam, foglaljad is el ezt az „utolsó helyet”, és bízzam Őrá magamat, és Te is Testvér bízd Rá magadat, Őrá, Aki felkarolt és hív bennünket! Ha az eddig kapott Igék jó talajra találtak bennünk, akkor foganás történhetett, s így a belső emberben, a gondolatok és indulatok világában új életet, élni akarást kellett hogy kezdeményezzen. Kép ehhez a negyven hét ideje, amíg a magzat a méhben fejlődik; ez megszabja az anya viselkedését is, pl. nem ehet és nem is tehet akármit.

Az Ige minden helyzetben képes tanácsolni, utat, megoldást mutatni bajainkban, de figyelembe kell vennünk a kijelentésben kapott szolgálati utat és a lépcsőket is. Mt.4,23. 10,1. A minket hordozó Urunk első neve=lényege: „Csodálatos!” Ésa.9,6.; és csak ezután jön a második neve, a Tanácsos. Ha már megnyithatta a szemedet, Testvér, akkor Őt –az Ő csodás tettei és művei alapján, amiért a mennyei állapotban levők nem szűnnek meg Őt magasztalni– Te is csodálatosnak fogod tartani… Tehát, nem bízhatunk magunkban. A magabiztos vakmerőség nem azonos a bátorsággal!… Ne felejtsük el, hogy a mi látásunkat, „gusztusunkat” a bűn, a gonosz iránti –már „ott” belénk került– affinitás, és a szellemi kábulat teljesen megrontotta; ennek lett az eredménye az, hogy már „ott” jó-nak láttuk a gonoszt. Hós.6,7. Ettől fogva nemcsak a szem, a látás, hanem valamennyi érzékszerv, így az értelem is megbízhatatlan, gonosz lett, amint meg van írva: Ésa.1,6. Az Igazság ismerése és elismerése helyett, a szellemi halott ember nincs tudatában a maga állapotának. Sőt, abban a tévhitben van, hogy csakis ő lát jól, ezért ő alkalmas és méltó mindenre; a többieket pedig semmibe veszi… ez egyetemes közfelfogás. Luk.18,9-ben ezt olvashatjuk: „Némelyeknek pedig, akik elbizakodtak magukban, hogy ők igazak, és a többieket semmibe sem vették, ezt a példázatot mondta… ”  Tehát, van ilyen állapot, és az Epifánia világosságában ezt is meg kell látnunk, mint egy súlyos belső fertőzöttség tünetét, legelső sorban önmagunkban! Ez az egyetemes közfelfogás, hogy tökéletesnek tartja magát, egyedül a saját véleményére épít, és senkit, semmi mást nem vesz figyelembe, nem is értékel. Ezt a hajlamot, ezt az affinitást is meg kell látnunk. Az Epifánia világosságában ez kell, hogy a szemünk elé kerüljön, hogy vegyük észre magunkban. A beképzeltség hamis magaslatáról nekünk le kell szállni ahhoz, hogy az Ige vezethessen bennünket. Urunk, a Jó Pásztor jól látja az Ő „hegyeken” tévelygő juhát is, és megkeresi. Mt.18,12. (Talán még ezzel a levéllel is Ő keres bennünket.) Szokjam meg, hogy mindig foglaljam el az utolsó helyet, ami a példázatokban bemutattatik! Az Úr ezt tanácsolja, hogy ha meghívnak, akkor menj és ülj le az utolsó helyre… ezt kell megszoknom, megszoknunk, megtanulnunk, hogy ne tartsam többre magamat.

Ennek a „leszállásnak” a más belátás és az önismeret alapján kell megtörténnie, mint útkészítésnek, mielőtt „Immánuel bevonul Emberlélekbe”. „Bemerítő János”, Keresztelő János az Úr előtt küldetett el, hirdetni, hogy „minden hegy és halom alászálljon!” Ésa.40,1-8. Luk.3,5. Ez tehát az előfeltétel! Hogy ez a leszállás mennyire nehezen megy, bizonyítja, hogy „hol” vagyok!., és hogy milyen esélyt kap a MAG Lk.8,11. bennem!?… Aki ezt az Igében kapott személyleírást az állapotáról „rangján alulinak”  tartja, és önfejűen indul el a futópályán, annak a „futása” hiábavaló és érvénytelen!… Tehát ehhez le kell szállni, a starthelyre kell lemenni; onnan indulni a por és hamu állapot belátásával.

Ezeket, mint alapot, együtt kell látnunk a „starthelyen”, ahonnan a jó bizonyságot nyert hithősök is mind elindultak a versenypályán… és végig győztesként megálltak harcaikban a hithősök. Zsid.11, 1-31. 32-40. I.Kor.9,24-27. II.Tim.4,7-8. (Itt Pál apostol beszél önmagáról, aki ezt a harcot végig megharcolta.) A Világosság útján elinduló és kitartó „zarándokok” ilyen biztatást is kapnak: „Az égen és a földön levő minden jogosult hatalom timellettetek van!” Isten angyalai felől is ez íratott meg: „Szolgáló szellemek ők, elküldve szolgálatra azokért, akik örökölni fogják az üdvösséget.” Zsid.1,14.

Ezeknek tudata és hite már elég lehet ahhoz, hogy a „Romlás városából” kivezető, s csak Őtőle kapható „Bátorszívre” bízzuk magunkat!; és ahhoz hogy Ő, a Világosság, mint uraknak Ura, otthonosan lakhasson a szívünkben, egyedül!… mert Ő társbérletbe nem megy az Ördöggel!

BL

A lelki-útszakaszra ajánlott olvasmány: John Bunyan: „A Zarándok útja”              

              Zarándok-ének:

 Menj elöl, Urunk, Merre indulunk.

  Ím előttünk áll az élet, Hadd kövessünk benne Téged,

 Míg majd szent kezed Mennybe fölvezet.

Adj bátor szívet, Hogy legyünk hívek.   

Így, ha terhet kell viselnünk, Mégsem ejt panaszt a nyelvünk          

S bár nehéz utunk, Hozzád így jutunk.          

Hogyha szívünk majd Önsebétől sajg,

Vagy ha mások búja éget, Adj türelmet, békességet!

Ó, taníts tehát Föltekintni Rád!

Kísérd lépteink Éltünk végéig,

S hogyha roskadozna lábunk, Benned támaszt hadd találunk

Míg csak tart az út, és akkor nyiss kaput!

„Ennek utána, amíg föld lészen,

vetés és aratás…. meg nem szűnnek” Gen. 8,22.

Urunk kezdettől fogva sokszor és sokféleképpen szólt és szól hozzánk –példázatokban, képeken keresztül– az egy szükséges dologról: hogy megmenthessen minket az eljövendő haragtól. (I.Thess.1,10.) Talán már nem kell bizonygatni, hogy ez az egész kitelepített embervilág, a mai állapotában azt aratja, amit korábban elvetett. Ez a bábeli összekuszáltság és békétlenség (Ésa.48,22.) –ami jellemzi ma ezt a forgó-keringő „Sárgolyó” felületén ideiglenesen („egy ismeretlen Nagy Úr által”) eltartott emberiséget– egyenes következménye annak az elhajlásnak és elszakadásnak, amit „ott” egyénenként elkövettünk Isten ellen. Elhitte az ember a Hazugnak (Gen.3,4-5.), hogy Isten őt kihasználja és becsapja, és ezt, mint magot befoganta (6 v.), és ez dolgozik is benne, mindaddig ez a helyzet, amíg hisz a hazugnak; ugyanakkor pedig az Igaz Istent, Aki életet és kegyelmet szerzett őneki: (Jób.10,12.) hazugnak tartja!… Törvény: „Senki sem szolgálhat két úrnak!” A törvénytelen kettősséget hozta létre bennünk az, amit „ott” –az óvó figyelmeztetés ellenére– bevettünk; ami -a vezérigénk képével élve- mint vetés, a szellemi halált, és ezt a szellemi meghülyültséget eredményezte, ez lett az aratás! Gen.2,17. 3,22. Az az ördögi „gyümölcs”, amit me  gettünk, „kábítószert” is tartalmazott, ez a kábítás kellett ahhoz, hogy az ember fordítva lásson: a gonoszt jónak, a Jót viszont gonosznak –amikor úgy látta az ember a gonoszt, hogy jó–, szó szerint meg van írva. Sőt, annak a hatása nem múlt el azzal, hogyha valaki kegyelemből, az Istenhez való visszatérés céljából ide a mélységből felhozatott –az Úr mondja, hogy ti alulról valók vagytok–!  Ha lehetőséget kap az ember,  akkor gátlástalanul itt is csak azokat azokat az Isten ellenes tetteit és terveit igyekszik véghez vinni, amiket „ott” elkezdett.   

Teljesen reménytelen lenne a helyzetünk ezek után, ha Isten nem lépett volna közbe. Az eddig kapott kijelentések alapján, azokat HITTEL megragadva már tudhatjuk, hogy Isten, Jó Atyánk, megszánta a bukottakat –ezt a kijelentésből tudhatjuk–, és az –prohamartanein: evilág léte előtti: II.Kor.12,21.– emiatt a  bűntény miatt, az örök kárhozat útjára menők közül kiemelte azokat, akiket Ő az Életre kiválasztott. Ef.1,4. II.Tim. 1,9. Ezek azok a lelkek, akiknek Ő, a földi ittlétük idejére hústestet alkot azzal a célzattal, hogy felvilágosítva és kijózanítva, itt a Krisztus tanítványaivá, oltványaivá legyenek. E nélkül ugyanis, ezt megkerülve senki nem kerülhet Haza innen!!!     

Hogyan is áll a dolog? A halálos tragédia után az úton felszedett „fertőző” sérültek a „deportáltak szigetére” kerülnek, és hústestben evilágra megszületve, itt eszmélkednek (a létszámuk jelenleg kb.7-8 milliárd), ezek vagyunk mi emberek.

Ezek diagnózisa (a belső emberé) lesújtó: „Tetőtől talpig nincs a testben épség” –szórul szóra a prófétán keresztül Isten Szent Szelleme így íratta le az Ézsaiás könyvébe–; „Tetőtől talpig nincs a testben épség” teljes amnézia, öntudatlanok, még a nevüket sem tudják, a lényegüket –a név a lényeg, tehát nem az a nevünk, amit itt az anyakönyvbe beírkáltak, hanem lényegünket Isten jelenti ki, mert ezt nem tudnánk, senki nem tudná ezt magától–; még a nevüket sem tudják –így szól a diagnózisuk–, azt sem tudják, hogy a földre honnan jöttek, vagy hová mennek el innen, miután ez a „sárház-testük” elhal. Összetévesztik magukat a rajtuk levő anyagi testükkel (Jób 10,11. ott van ez az Ige, hogy …bőrrel és hússal ruháztál fel engem… tehát én nem ez a test vagyok, ami látszik ezzel az anyagi szemmel); összetévesztik magukat a rajtuk levő anyagi testükkel, tele vannak a sokféle téveszmével, félelmekkel és babonákkal; mind különbnek tartja magát a másiknál; elvárná, hogy ezt el is ismerjék, sőt, ha mód adatik, azt ki is követelik maguknak, nagy részük máris ön- és közveszélyes; a nagyság, nagyakarás vágya, annak csírája mindegyikben megtalálható”  Ésa.1,1-8. és 9. (LXX) Róm.3,9-18.

Urunk, a Mindenható –Pantokrátor, Allmighty, Atotputernic–, aki még a hajunk szálait is számon tartja, jól látja mindezeket bennünk, mégis nagy hosszútűréssel mind a mai napig elszenvedve minket, módot szerzett nekünk a gonosszá lett természetünk megváltoztatására. Ezért Ő már „ott”, az Édenben a bűneset után, a kellő pillanatban közbelépett  (itt kairos szó van az eredetiben  és nem kronos!), tehát még a „tér és idő-világ” léte előtt történt Istennek ez a közbelépése, hogy Krisztusban magára vállalta a halált a halált érdemlő bűnösökért, értünk! Róm.5,6. LXX ért.ford. Jel.13,8… Az Ésa.1,9-ben ez íratott meg: „Ha a Seregek Ura magot, spermát nem adott volna, akkor mindörökre Sodoma és Gomora az állapotunk.” Az „igen jó”-tól elvadult természetünket csak a Mag, a Rügy, az azzal való beoltás változtathatja vissza! (nekünk erre van szükségünk) Más képben mit tett Isten? Az elvadult Kain-természet mellé megadatik a pásztor-hajlammal megáldott Ábel is. Kain a gonosz, Ábel a szelíd mag az emberben. Minden itt megjelenő emberben benne van ez, megadta Isten az ábeli vonást is, tehát a Kain és az Ábel, a gonosz és a jó bennünk van; és ezzel így már elkezdődhet a „szent háború”. E kettő ugyanis: a „hús” (a megromlott emberi természet) és a „szellem” örök ellenségei egymásnak, bennünk!… Az egyik –ilyen a Kain istentelen útján elindulók mindegyike (nemcsak az az egy Kain!), aki a Kain útján indul el, ez lesz az uralkodó vonás benne– megölő ellensége a másiknak, miközben Ábel –a mentő Szellem eszközeként– minden módon meg akarja menteni a másikat. A Bibliánkban bemutatott Kain és Ábel esete azt a végérvényes tragédiát ismerteti, amelyben a „Kain” megöli az „Ábelt” magában. Elrettentő példa, de sajnos nem egyedi eset az Isten ellen fellázadók, az első típusú Ádámok között. Mindannyian első típusú Ádámokként kerülünk ide, ezzel a kettősséggel. (Ez történik kicsiben, de nagyban is pl: amikor u.n. Keresztény népek fegyverrel ölik halomra egymást, mindkét oldalon fényes papi segédlettel, mindenütt „megáldják” az ágyúkat egymás ellen.) Láthatjuk, sőt már meg is tapasztalhattuk azt, hogy milyen „mélyre és milyen távolra” kerültünk mi attól az IRGALMAS SZÍVŰ ATYÁTÓL, Aki a maga képmásának hasonlatosságára igen jó-nak teremtette az embert!…

Isten, Mózesen (és minden Ő szolgáján) keresztül, „törvényt beszél a népeknek” És.42,1., az Ő pásztor nélkül tévelygő juhainak, azok kijózanítására és visszaterelésére. A 10 Ige a „Deka Logos”, Bibliánkban parancs-nak van fordítva. II.Móz.20,5. versében ezt olvassuk: „Ne imádd és ne tiszteld azokat (az idegen, általad elképzelt isteneket, akiket és amiket „imádsz” -sokszor hallunk ilyeneket: imádom az X-et és Y-t, imádom ezt vagy azt az ételt), tehát „Ne imádd és ne tiszteld azokat, mert én az Úr, a te Istened féltőnszerető Isten vagyok, aki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban harmad és negyediziglen, akik engem gyűlölnek…” Ez is egy félreértelmezett mondat, közmondás.  Ebben a képben a mi szavaink és tetteink, sőt még a gondolataink is: a „gyerekeink!” Ezek azok, amiről itt az Írás beszél, hogy azoknak alapján, azok következményeként „visszaüt” amit mondtam vagy tettem. Ahogy ezt értelmezik a köztudatban, ahogy megtanították velünk, az egy hamis, sértő és káros bemutatása az Igazságos Istennek! Ez az Ige éppen a saját tetteink és gondolataink következményére mutat rá, amelyben az elkövető „büntetésként”, törvényszerüen részesül, mivel az őrá, mint a bumeráng visszaüt. A vetés és aratás –mint az ok és okozat– törvénye tehát a visszafizetést is megismerteti. Így már mindenki számolhat minden szavának tettének a következményeivel is, még harmad és negyediziglen is! Tehát a következmények következményeiről is felvilágosít ez az Ige… Isten tehát nem igazságtalan; mindenki a maga bűnéért van itt, és issza a levét annak, amit korábban elkövetett!.. Jer. Sir 3,39. II.Kor.5,10. Ezék.18,1-4. 20 v.  Ez a törvény működik a „végelszámolásnál”, az utolsó ítéletnél is!…  

Róm.13,10: „A Szeretet nem cselekszik semmi olyat, ami az ő embertársának helytelen gonosz dolgot eredményezne”. Ez az Ige is meggondolásra int minket! … „Ábel” juhok pásztora lett, őriző. Ezt az oldalt akarja Isten felerősíteni bennem, bennünk, ezt a pásztori szellemet, hogy ez tudjon élni és cselekedni. Urunk, mint JÓ Pásztor leszállt ide a beteg tévelygő juhaihoz, akiket felkarolt…. Az Ő tanítványait is erre a mentő munkára készíti fel…. A tanítványoknak megnyitja az értelmüket, rálátást ad nekik a „tájakra”, hogy azok már „fehérek az aratásra”… , és a Mentő Szellem eszközeiként kiküldi, hogy igyekezzenek begyűjteni a „csűrbe” akit lehet, mielőtt jön a „préritűz”, az ítélet, a végítélet! … Mit lát és milyennek lát Téged az a még távolabb levő, akinek Rajtad keresztül kellene „felmágneseződnie”? Vonzó, vagy taszító vagy-e számára; vagy talán még Te botlatod is őt valamivel?… Jaj nekünk, ha ezt tesszük! Mt.18,6-7. Nehogy kívül maradjon egy is örökre miattad, Testvér!..

Mi valamennyien Urunk könyörülő irgalmából élünk. Ennek a felismerése és hite –mint remanens mágnes– kell hogy felgerjedjen bennünk (dinamó elv) az Urunk által meghatározott mértékre….  II.Tim.1,6. „… gerjeszd fel az Isten kegyelemajándékaát, amely benned van…” Mivel Isten minden ide felhozott bűnösnek megmutatta a Hazavezető Utat (és megmutatja most is nekünk), a maga bűnös lényének legyőzéséhez szükséges védő fegyverzetet is megadta. Ef.6,11-18. Az előrehaladásunkat tehát ezek után most a hétköznapi „vizsgáink”, azoknak az eredménye szabja meg, mert a hétköznapokban az események között vizsgázunk, és ettől függ az előrehaladás…  Ő senkire nem erőszakolja rá az akaratát, de minden „Timotheost” megbíztat és Haza vár! I.Tim.6,12. …

Akard te is, Testvér, hogy: Legyen meg az Ő akarata!

BL

Ének: 

„Megyek már, ó Uram, megyek Feléd,

Fájdalmas szent uton, Mindig Feléd.

Ó sok keserve van, De ez az én utam,

Mert Hozzád visz, Uram, Mindig Feléd.

… 

Csillagvilágokat elhagyva már

Elfáradt lelkem is haza talál.

Ha majd Hozzád jutok, Lábadhoz roskadok,

Ottan megnyughatok örökre én.               

Tájékozódás-Útirány Gen.3,9.

Ha az Úrnak a fenti kérdésére már kezdünk valamit nem csupán fejjel megérteni, hanem szívvel meg is érezni, kell hogy az Igének ez a felvilágosítása –ez a Mag– ne hagyjon tovább „aludni”. Bár lehet, hogy mozgalmas az életed, igen aktív vagy –akár még az ige vonalán is–; vagy lehet, hogy csendes vagy a felszínen, de ugyanakkor belül „sziget” vagy „tócsa” vagy, mert ha valami megzavar, akkor „iszap” és „sár” jön ki belőled. Ez utóbbi sem véletlenül történik, ez is benne van az utunk menetrendjében, az „órarendben”: V.Móz.8,2. „…hogy nyilvánvaló legyen (te előtted is!) mi van a te szívedben…” A pillanatnyi „szélcsendes idő” tehát nem szabad, hogy megnyugtasson. Ne hitessük el magunkkal, hogy rendben van már az életünk. Még benne vagyunk az Ördög lőtávolában, így az utunkon minden lépésben vizsgázunk! A lelki világunkban –amiben a mi egész gondolatvilágunk is benne van, a hullámzó hangulatokkal együtt– az Ördög nagyon otthon van, mivelhogy a „mennyből” a „földre” levettetett. Ő oda már soha örökké vissza nem kerülhet! Jel.12,9., minket viszont megszánt Urunk a mi nagy elesettségünkben, és felkarolta az „Ábrahám magvát”! (Zsid.2,16. Ján.8,39. Itt egyértelműen be van határolva az, hogy ki tekinthető annak!)… Urunk valóságost akar adni az övéinek, kigyógyítani a hűtlenségükből, egyénenként alkalmassá tenni az Ő országára.  A „jó”-nak látszó, de hullámzó vallásos lelki állapot helyett Ő szilárd alapot ad az Övéinek: Péld.8,20-21. A korunkban nagy számban megjelenő írások és írásmagyarázatok közül egyedül a Szentírásból kapunk IGAZ felvilágosítást a „Ki vagyok én”; a „Honnan jöttem” –honnan és mi okból kerültem én ide–; a „Hová megyek el innen”  kérdésekre, és hogy minden mi célból, miért történik velem?… Az Isten tanácsát megvető, tévelygő emberektől kapható válaszok ezekre mind hiábavalók és használhatatlanok. Luk.7,30. II.Tim.3,13… Urunk tanítványainak, az Őrá hallgatóknak pedig taníttatásra és neveltetésre van szükségünk, a Kijelentésben kapott útmutatás szerint, a „gyermekké”, gyermekivé létel útján.  II.Tim.3,15. (ért.ford.): „…és, hogy az „újszülött csecsemő” állapottól kiindulólag (apo brefous, I.Pét.2,2-3.) a Szentírásnak a mondanivalóit tudod, amelyek képesek téged megtanítani, kioktatni a megtartatás céljából az üdvösségre, a Krisztus Jézusban való Hit által”. A „Timotheos” név, ahogy minden Bibliában található név is, a viselőjének lényegét jellemzi; így ez a tanács annak szól, aki már valóban Istent tisztelő, Istenfélő, vagy legalábbis azzá akar lenni. (Timios+Theos.)…

Ahhoz, hogy a zarándokutunk, hitéletünk valóságos és elfogadható lehessen, okvetlen a „start-helyről” kell indulni; enélkül az út végén, mint „dobogós” szóba sem kerülhetünk. I.Kor.9,24-27. Alaposan meg kell tehát vizsgálnia mindenikünknek a maga hitét, mivel mérhetetlen sok hitetés, félrevezetés történt és történhet még most is velünk és közöttünk a tévtanítások következtében. A legveszedelmesebb hamisprófétája mindenkinek önmaga! (Amikor önfejűen válogatva határozza meg, hogy mit hisz, mennyit hisz, kire és mire alapoz. Ennek próbája akkor történik, amikor az a vélt alap, vagy támasz elvétetik őtőle.) Legyek mindig tudatában, hogy én csak egy éltetett teremtmény vagyok, akinek a Teremtőm jó elgondolását, velem kapcsolatos akaratát kell megismerni és abban foglalatoskodni! Róm.12,1-2. Ján.6,38.  

A Kijelentésben mindaz leközöltetett, amire szüksége van a Romlás városából Haza indulónak; az is, hogy mit (milyen Igét) vigyen és milyent ne vigyen magával –magában– a megtérő: Hós.14,2-3. (Ford.)… A Teljes Írás összefüggő, és semmi fölöslegest nem tartalmaz. Aki nem ezt vallja és tanítja, hanem csak kiragad abból valamit (pl. csak az Új szövetséget, az előzmények nélkül), aminek önkényesen más magyarázatot ad, az ördögi! A Kísértő használja ezt a trükköt az Úr Jézussal szemben is, amikor a templom tetejére (magas egyházi méltóság) felviszi, és hamis ige-értelmezéssel akarja Őt átejteni. Urunk azonban –és mindaz, aki már a „Jézus hitével” megajándékoztatott– még abban a szempillantásban visszautasítja. Gal.2,5. Róm.3,26. Aki viszont a Hit, hűség helyett az elhivést (pl. elhinni azt, hogy  v a n  Isten!), az elfogadom-ot, az alaptalan „ne félj csak higgy-et” hirdeti, vagy vallja, az máris hamistanító!

A SZENTÍRÁSNAK MINDEN RÉSZLETÉT IS A TELJES KIJELENTÉS VILÁGOSSÁGÁNÁL KELL MEGISMER-NÜNK ÉS ÉRTELMEZNÜNK!

Ezt bizonyítja már az is, hogy az Édeni bűneset után, a megtérés útjára helyezett elindulók ezt a pontosítást kapják a Jel.2,5.-ben: „Emlékezzél meg honnan estél ki és térj meg!” Tehát a Szentírás a teljes életutunkat mutatja be, amikor az Isten Kertjéből való kiűzetésre (a Biblia elejére: I.Móz.3.) emlékeztet még a Biblia végén is.

Az a „megtérés” tehát, amit ma itt annak neveznek és tanítanak, nem fogadható el valóságosnak, amíg az „ősbűnt” a tettes nem vállalja magára, hanem elbújik, mást okol és körömszakadtáig tagad. (Eközben ebből a tragikus, örök-halálosan komoly kérdésből a Vesztő, az itteni eszközein keresztül mulatságos nevetség tárgyát csinál. Arról az egy Ádámról, akiről a vasárnapi iskolában tanították.)

A Kijelentés szerint mi itteni föld-lakók mindnyájan vétkeztünk (Rm.3,23.), de kegyelemből megkaptuk a visszatérés, a megtérés lehetőségét, aminek feltételei és részletei a Szentírásban adattak ide nekünk. Itt, ebben a mi szétszórtságunkban elképesztő mértékben képes aratni a Tévelyítő; mert igen-igen hiányzik az egyértelemre, a „közös nevezőre” való eljutásunk!

Számunkra az egyetlen megbízható Alap: Az ÚR JÉZUS KRISZTUS! Akiben mindannyian kiválaszttattunk az örök halálba zuhanók közül az örök Életre!… De aki Őt, és a nekünk kiharcolt kegyelmét megveti –azzal, hogy nem veszi igénybe azt–, az hideg és érzéketlen marad Ő iránta, és az Ő –érte is meghozott– nagy áldozata iránt; így, ezzel a hozzáállással pedig teljesen a szemmel nem látható Ördög uralma alatt van, annak az aktív eszköze a földön! Minden megmozdulása, szava, tette annak az uralmát képviseli és terjeszti, minden JÓ-nak a megrontására! Csel. 13,10…  Láthatjuk ezekből, hogy az „Állj, ki vagy”-ban kapott „helyzet-felismertető világosságra” minden egyes  zarándoknak elengedhetetlenül szüksége van útravalóként!… A honnan-hova kérdést még az úton levő „Értelmező háznál” tisztázni kell!..

Ebből a bábeli összevisszaságból sem jóhiszemű emberi –vagy ördögi– okoskodással, sem testi, sem lelki gyakorlatozásokkal (Biblia szövegek megtanulásával, büntetésként kiszabott imaszövegek sokszori elmondásával) nem lehet kijutni. Isten azonban jól látja a szánalmas állapotunkat, és bizodalmas hittel és a más belátás kegyelem-ajándékával ajándékozza meg azt, aki Őt igazán keresi.

Az eddig kapottakból már láthatjuk, hogy a GYÓGYÍTÓ vesz a Kezébe bennünket, amikor az igaz valóságot ismerteti meg velünk, Veled is Testvér. Ezt az itteni földi létet és táplálást is –mindhárom szinten– az Ő gazdag kegyelméből kaptuk, hogy mi betegek, Őreá szorult állapotunkat felismerve, a csaló hazugságok helyett, a megalázkodás útján, egyénenként a Karácsonyban eljött Szabadító Kezére bízzuk magunkat. 

BL

Ének:             

„Amit szívünk esdve kér, Földi kincsnél többet ér.

Mind mulandó és üres, Amit e világ keres.

Lásd, Uram, mi Szellemed kérjük, Aki hűn vezet;

Fel ne tartsa semmi gát, Hadd jelentse meg magát,

Szíveink töltse be, Mindörökre szent heve!”