Ágoston Sándor Baráti Kör blog

„Arról pedig légy meggyőződve s vedd tudomásul –„Timotheos”–, hogy az utolsó napokban, a végső  emberek önmagukról sokat képzelő önzők (1.filautoi), telhetetlenül kapzsi anyagiasak (2.filargüroi), külsőségekkel kérkedő hencegők (3.aladzones), gőgös felfuvalkodottágukban elbizakodottak (4.hüperéfanoi), gyalázkodóan mindent becsmérlő káromlók (5.blasfémoi: „istenkáromlók”), akik nem hisznek az ő szülőiknek, irántuk bizalmatlanok, engedetlenek (6.goneusin apeitheis), a kegyelemre méltatlanná lett háládatlanok (7.akharistoi, „Achár”: Józs.7,15-26. Mt.26,14-16. Luk.22,2-6), minden kegyelet nélküli szentségtelenek, tisztátalanok (8.anoisioi), szeretet nélküli kegyetlenek (9.astorgoi), semmi engedékenységre nem hajlandó kibékíthetetlenül engesztelhetetlenek, megkeményedett szívű kérlelhetetlenek (10.aspondoi), mindenben hibát kereső vádaskodó rágalmazók (11.diaboloi – „ördögfajzat”), önuralom nélküli féktelen kicsapongók, szertelenek, mindenben mértéktelenek (12.akrateis), fékezhetetlenül vad durvák, nyers goromba elvadult „állatok”, megveszett kegyetlen „vad állatok” (13.anémeroi), minden jóra képtelen megátalkodott gonoszok, akik semmi jónak nem kedvelői (14.afilagathoi), minden tekintetben hűtelenek, mindent és mindenkit –testvérét, barátját, urát s királyát, hazáját (természetesen Istenét is!)– aljas módon elárulók (15.prodotai-prodidómi), meggondolatlan kapkodók, fejnélküli „nagyvonalú” intézkedők, szemtelenül pimasz vakmerők (16.propeteis), gőgjükben felfuvalkodottak (17. tetüfómenoi – hiú öntetszelgők), –mint afféle mulatozó élvezethajhászók–, sokkal inkább az érzéki gyönyöröknek a kedvelői (18.filédonoi) sem mint „Isten barátai” (filotheos; Jak.2,23.), Istennek a kedvelői (És.41,8.), akik színészkedve magukon hordják, kifelé mutogatva viselik ugyan a külső formáját (Róm.2,19-20.), a látszatát az istenfélő kegyességnek, de akik a csodákra képes belső erejét, hatalmát annak megtagadják, ahhoz hűtelenek; te ezeket undorral hárítsd el magadtól!”

Mi itt a tér és idő világában még a „kegyelemnek a színpadán” vagyunk, mégpedig az utolsó jelenetben, a mindenséget létrehozó –fenntartó és éltető, a Leghatalmasabb– Isten ideadott Kijelentése szerint!

Itt a vesztőszellem mindent megtesz, hogy végleg elbuktassa a pótvizsgán a még „sötétben” levő embereket, akik már a legelemibb dolgokat is elfelejtették; így sem a „ki”-létüknek (igaz önismeret), sem a „hol”-létüknek (állapot), sem a „miért”-eknek (ok és cél) nincsenek a tudatában, és mint akik szellemi és lelki „agymosottak”, csak valami hamisítvány ismeret-forgatag van bennük –látszatok az elkápráztató „lidércfényben”–; és még azzal próbálgatnak fizetni is a megszállottak! (Luk.16,4-6.)

Az egy elképzelhetetlen nagy csoda, hogy a Teremtő Hatalmas Isten, magát megüresítve, emberi testben a Jézus Krisztusban leszállt ide hozzánk, erre a „Sárgolyóra”, ahová minket is felhozott a mélységes pokolból!! Urunk itt a köztünk bemutatott életével –önmagának az áldozatul adásával és feltámadásával– utat-módot szerzett minekünk, a „tegnap” kidobottak számára, akik még itt a „kegyelem színpadán” az utolsó napokban kegyelemből „jelenést kaptunk” arra, hogy visszatérhessünk Őhozzá!!! Ez az Ő –itt a Földön bevégezett– hatalmas tette, ez az egeket, és az azokban levő minden „látókat” is megrendítő esemény már az „utolsó időkben” történt, a Föld és a rajta levő vizsgázók felvilágosítására és meggyőzésére!! (Hós.6,7. Ezék.28,19. Gal.4,4. Jel.10,6.) Minekünk a Krisztus Jézusra, és az Ő köztünk is bemutatott Önfeláldozására, a KRANION-ra volt és van szükségünk ahhoz, hogy megmeneküljünk!!! Ami ott miértünk ELVÉGEZTETETT, azt Őrajta kívül senki más nem tudta volna megtenni az örökkévalóságban!!! (Ján.19,30.) Legyen ez is sürgető ok most a mi felébredésünkre!!! (Lk.23,40-43.)

Az Ige ugyanis továbbmutat, és kijózanít bennünket az „alvás” és a „testies üdvbizonyosság” mámorából Pál apostolon keresztül is! II.Kor.5,14-15: „Mert a Krisztusunknak a szerelme karonfogva vezet minket, úgy vélekedvén, hogy ha egy meghalt mindenkiért, tehát mindazok meghaltak; és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, ezután ne maguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámasztatott!”…  Ő tehát mint „Zeneszerző és Karmester” elkészítette a „kottáját”, az életprogramját mindazoknak, akiket a saját egyénenként elkövetett bűne és annak következménye, azaz a halál fogságából az Ő ÉLETE ÁRÁN kivásárolt, ezért a Neve: MEGVÁLTÓ!!  (Jer.29,11. Ef.2,10.)  Annak a bajnak okát pedig, amiért Istennek ez a munkája itt elakad, nekünk kell felismerni bennünk magunkban a Szentírás fel- és megvilágosító munkája alapján!!  Amíg a testnek –Isten láthatatlan, tehát örökkévaló „Egyházának”– egy tagja nem azt teszi, amit a fej diktál, hanem önfejűen más utakon jár, addig kizárja magát a Testből, amelynek Feje a Krisztus, az egész élő –Őáltala teremtett és éltetett– Mindenségben!! (Zsid.1,2.)  Közöttünk pedig mindenki a másik „kottáját” lesi, és irigyli, hogy az mitől olyan „menő”; a Karmesterre –Istenre– pedig senki se figyel!!  De meddig? És mi lesz így a „zárszámadásnál”? (Ám.6,3.)

A bevezető Igében felsorolt 18 bűn a „hús”-nak, a megromlott emberi természetnek cselekedeteit, mint annak természetéből származó spontán gyümölcsét mutatja be. Ezeknek magva került bele mindannyiunkba, akik „ott”, már kezdetben megvetettük Isten tanácsát, és megtörtént a rövidzárlat, a besötétedés! (a hűvös alkonyat: I.Móz.3,8.)  Minden ember, aki kegyelemből kiválasztva hústestet kapott, az ezt mind elkövette!! Emiatt, akinek világolnia kellett volna és kellene, az a Sötétség, a Sátán botlató, bűnre kísértő eszközévé lett!! A törvényes következménye ennek a tragédiának: az okozót azonnal el kellett távolítani az „élő” hálózattól!! = kiűzetés az Isten közelségéből! (Para-Deis! És.6,12.); és megtörtént a „mélységbe” zuhanás, mivel addigra már az Atya mentő Szeretete iránt is beállt a halálos érzéketlenség!! (I.Móz.3,9-13.)

Ekkor történt meg az a Nagy CSODA velünk kapcsolatban és a mi érdekünkben, hogy Isten a FIÚ-ban –mint Áldozati BÁRÁNY– MEGÖLETIK, ÖNKÉNT ÁLDOZATUL ADVA ÖNMAGÁT! Mi pedig (ugyanakkor, tehát evilág levettetése előtt –apo katabolés kosmu–) beírattunk a Bárány könyvébe, kiszemeltettünk arra, hogy legyünk az Őtőle „messze” elcsavargott „tékozló fiaiból” olyanokká, mint az Ő tanítványai –oltványai–, hogy a „beteg, romhalmaz” állapotunkból kigyógyítva végül visszakaphassuk Tőle azt az IGEN JÓ Istenre való hasonlatosságot, amit mi mind elveszítettünk kezdetben, a halálba zuhanásunkkor! (Hós.6,7. I.Móz.3,15. Ésa.1,4-6. 38,15-17. 57,15-19. ApCsel.10,37-38. Ef.1,3-7. 2,1-10.)

A mi számunkra –a feltételesen szabadlábra helyezetteknek– az idők legvégén adatik meg a tér és idő világában, a „kegyelem színpadán” való „jelenés”! Csak itt adatik meg nekünk megzavarodottnak a felvilágosítás, a tanítványosítás és a nevelés; hitünknek kipróbálása (próbaleltár felmérés is történik a nálunk levők valódiságát illetően még a végítélet előtt!)… Itt, a nyilvánvaló „cselekedetek világában” –az Ige Világosságánál!– még a „vak” is felismerheti már a saját maga „ki”-létét és állapotát azokból, amiket már eddig is elkövetett. Idézet a régen hallottakból: „Az anyagi világ a „bizonyítási eljárás” befejezéséig tart! … Urunk tudja, hogy kinek mennyi rábizonyításra van szüksége a magas lóról való „leszállásához”, hogy a „priuszát” –bűn-lajstromát– fel/és elismerve, vállalja végre önmagára nézve is az Isten –az áldott orvos– által felállított diagnózist!! (Róma 3,10-18. Jób.5,17-18. Péld.3,11-12. Jób 42,1-6.) Ez a „starthely” adatik minekünk az Új Kezdethez!!!

A „hús cselekedeteinek az a „18” magva tehát bejutott Emberlélekbe, és ezt magában hordozza itt mindenki a maga „Kainjában”, a saját megromlott természetében; ami felől az „utolsó napokban” már te is meggyőződhettél. Isten azonban itt sem hagyott magunkra, hanem felkészít bennünket, téged is a –bennünk lakozást vett gonosz elleni– harcra, csakhogy ismerd el a te hamis és nem elfogadható voltodat, és Őt hívd segítségül!!!  (Jer. 3,13.22. Joel 2,12-13. Zsolt.91,14-15.)

Ő ezt kéri tőlünk, és a teljes kívánságot, vágyakozást az Istennel való együtt-látásra, hogy végre süneidenai legyen!! (Zsolt.119,20.40.54.75-76.81-82.123.130.162.) A Vesztő szemszögéből való látásból, és a károkozásból pedig elég legyen!! (I.Pét.4,1-3.) Ez szükséges ahhoz, hogy mint „zarándokok”, és mint az utolsó óra munkásai is az Ő Kezének eszközei legyünk! (Zsolt.126,5-6. I.Kor.3,9. Lk.10,2.)

BL

103. Ének: „Itt jövevény vagyok, Hazám a menny!”…

Amikor hústestben megjelenik valaki itt a földön, a Naprendszer egyik Bolygóján, még semmit sem tud sem önmagáról, sem a valóságról. Csak lassan-lassan, amint a testi szeme megnyittatik, kezd érzékelni valamit abból, hogy hova is került. Arról azonban, hogy ő maga tulajdonképpen kicsoda, hogy miért –mi okból és mi célból– került ide, és hogy ki ő egyáltalán, erre őneki senki nem képes igaz választ adni. (Csaló tévutakra-vezetőket viszont találhat itt bőven az útkereső, akiket őneki még fel is kell ismernie!!) Testi szülei, tanítói, de az anyakönyvbe őt beíró jegyző, sőt a papja sem képes erre magától választ adni; csak ha a Kijelentés alapján erről ő már meggyőzetésben részesült! Erre az állapotra pedig minden igazán Istent félő ember is eljuthat; amint ezt a nem-teológus Pál apostol életvitele is megbízhatóan bizonyítja. (Gal.1,11-16.) 

Ezekre a mi örök sorsunkat eldöntő kérdésekre tehát nem kaphatsz hitelre méltó választ még a legnagyobbaknak tartott emberektől sem!! Mivel ők is valamennyien csak hozzád hasonlókként kerülhettek fel ide erre a Földre, egy kis –még semmi felől nem tudó– emlős-állatéhoz hasonló testbe.

A Világmindenségeket Megteremtő és Éltető Hatalmas Isten azonban jól lát mindent, és az Ő Atyai Hazaváró szívével folyamatosan vizsgálja is a te szíved indulatait és gondolataidat, hogy Ő elveszett „tékozló fia” merre jár és mifelé vonzódik: a Rend Istenének a vonzó Szeretetére rezonálsz-e már, vagy még mindig Istentől és az Ő örök Rendjétől elfordulva és elidegeníttetve alva-járóként a „Sötétben botorkálsz vakon”!?… (Jer.20,12. Fil.4,7.) Eközben Urunk az Ő védő Kezében tartva gondoskodik az Övéiről, akiknek Ő hústestet is alkotott a földi létünk idejére, meg akarván menteni minket –szellemben meghalt, de már Kézbe vett és felkarolt bukottakat– a második haláltól! (Jer.2,11. Jel.20,6. 21,8.)  

Ennek a KIFIZETHETETLEN DRÁGA ÁRÁT Ő –mint a mi bűn-ügyünkben Közbenjáró „Védőügyvéd” – a JÉZUS KRISZTUSBAN Önmagát áldozatul adva kifizette; minekünk pedig ezt még vissza kell igazolnunk az önmagunk átadásával!! (II.Kor.5,15.) Megmentőnk ezt is mindenki számára érthetően megíratta Pál apostol által, így a te Bibliád is félreérthetetlenül közli Veled is! Milyen vágynak kellene hát már a szívünkben felgerjednie ezek után?!… Ráébredtél-e már te is a Szentírás alapján ezekre, vagy még mindezek után inkább hamis nyugalomban „alszol” tovább?!…

Egyedül a minekünk jót akaró Atyánk Kijelentése –az Eu angélion = evangélium, jó hír, örömhír– tartalmazza azt a helyzetünkről és állapotunkról leadott tájékoztatást, melyet alapként minden Édenből a saját bűne miatt eltávolított –de CSODA ÉS KEGYELEM folytán már ide a földre felhozatott– „Emberléleknek” –egyénenként!!– Hittel elfogadva a magáévá kell tennie!! Aki ezt a Kijelentést, és a maga „sötét múltját, priuszát” –a Bibliánk első három fejezetében megírottakkal együtt– nem veszi fel, nem vállalja saját bűnének terhét –amit mi mind „ott”, az első típusú emberként elkövettünk–, az hiába indul a „zarándok-útra” is; mert az a „futás” már nem szabályos –nomimos = törvényes–, mivel nem a „starthelyről”, azaz nem a magad haszontalan hitvány állapotának a fel/és elismeréséből indult!!… (Hós. 6,7. Róm.3,9-18. I.Kor.15, 45-49.) A „fák” mögé bújás, az „ősszülők” és mindenki másnak az okolása, hibáztatása alulrólvaló tehát, ami miatt a kiűzetésümk is történt!! Ezt az ördögi természetet hozza ide magában minden ideérkező, amiből csak a gyökeres természet-változtatás útján lehet megszabadulni a bűn rabjának! Urunk –Aki kikért és megkapott bennünket (haszontalan, sőt kártevő szemeteket) az Atyától–, Ő vállalta a mi Rendbe hozásunkat, s az örök Életre történő felkészítésünket!! Számunkra ez elengedhetetlen a Hazajutáshoz!!! Példaképpen leíratott nekünk a jó célba nagy nehezen végül eljutott Jóbnak az esete is: Jób 42,1-6.  

Ez a járható út adatik tehát ma elénk is, a mi okulásunkra; és ez az, amiről itt a juhok ruhájában megbújó farkasok, a hamis tanítók lebeszélnek akit csak tudnak, ennél könnyebb utakat ajánlgatva –a még naív, de már útkereső embereknek az „út-elágazásoknál”. A mi Jó Pásztorunk azonban gondoskodik az Ő juhairól, és még –a te szívedbe történő bevonulása előtt– küldött hozzád is egy „Bemerítő Jánost”, aki téged a menekülés útján elindítson, és ebben a tanítás-útvesztőben az Egyetlen Hazavezető UTAT bemutassa neked is! (Mt.22,9. Luk.1,76-77.) 

A világban létező hittel kapcsolatos tanításoknak –kerítő hálóknak– többsége ugyanis a vesztőszellem kezében van, aki már ismeri minden eltévelyedett embernek a gusztusát, szíve vágyát, és így annak megfelelő „kukacot” tűz a horgára. (Lásd: John Bunyan-nek a „Hiúság vására” c. képét; megismerheted a Zarándok útja c. könyvéból.) Ezen a „kipróbáltatás-vásáron” minden zarándoknak az útja átvezet; de a mi Jó Példánk ebben is az Úr Jézus! (Mt. 4,1-11.) 

Sorsdöntően fontos számunkra: a hallásunk rendbehozatala (Róma 10,17.), és látásra, világosságra jutni minden dologban; valamint a Józanság Szellemének a megnyerése, hogy folyamatosan az Ő akarata érvényesülhessen, és ne a bennünk rejtve meglevő (Kain-i) megromlott gusztusunk. Mert két természet, két Mag van benned is; és a vad Kain mindvégig ellensége az Ábelnek.

Most azonban ide a földre felhozatva lehetőséget kaptál te is a szabad választásra! Melyik úton akarsz elindulni? A nagyobbik éned, az önfejű, erőszakos, nagyravágyó, önző, parázna, a „Kain útján” járó életmód vége az örök „jaj” lesz, mert az, ha szabadjára engeded magadban, előbb-utóbb megöli benned az útravalóul felülről kapott, pásztori természetű szelíd Ábelt, amely mint hajlam mindeddig Isten felé igyekezett terelni és vonzani téged. 

Kinek engedtél, aszerint alakult az életed.

A hamis nyugalom, a belső emberrel való nemtörődömség, és a figyelem-elterelő álomvilágba ringatás mind a Vesztő eszköze és fegyvere ellenünk a „szent háborúban”! 

Urunk szolgái azonban, az Ő Szelleme által vezéreltetve az Írások és a megtapasztalásaik alapján már tisztában vannak az „erőviszonyokkal”. Tudják, hogy kitől mi várható és mi remélhető, s ezért nem félnek. Ismerik, hogy az Isten Neve: VAGYOK, Ő az, „Aki A „VAN”. Egyes-egyedül Ő az ATYA, a PATÉR, minden JÓ-nak a Forrása, Akiről az élők neveztetnek mindenik világban. (II.Móz,3,14. Zsolt.91,14. Ef.3,15.) Azok az emberek, akik már az Övéi, azok mind „józanok”, és bár ők is önmagukról sokat képzelő elveszettek voltak, de a „hegyekről lehozatva” már a tudatára ébredtek a „ki”-létüknek a Valóságnak megfelelően, így a Jó Pásztor áldozata és munkája az ő számunkra már nem veszett kárba! (Mt.18,12.) Akarj ezek közé kerülni te is, mielőtt ez a drága lehetőség lezárul!!!… 

BL

219. számú Énekünk:

Szent győzedelmes élet, melyből erő fakad, Ez légyen osztályrészed e földön már alant. A bűnt az Úr legyőzte, mindent elvégezett. A harc ki van már küzdve, Győztes lett a Kereszt!

De hogy lehetsz te győztes, kit bűn tart foglyául? Ha téged is legyőzhet a győzedelmes Úr. Csak összetörni engedd kevély, bűnös szíved, A keresztedet felvedd s a győzelem tied.

Szíved majd dalra gerjed, dicső egy dal lesz ez, Mely von sok bűnös lelket az Úr Keresztjihez.

Amelynek zengzetétől az ellen megriad, Mert abból ég felé tör győzelmes bűntudat!

A harc hevesb lesz egyre, Közelg a nagy Király, Óh, boldog kit fegyverbe, ébren s talpon talál! Légy kész Elébe menni, álld bátran meg helyed! Nem árthat annak semmi, akit az Úr szeret!!!…

Adja Isten, hogy ezek közé tartozzunk mindannyian.  Úgy legyen, Ámen.

Ezt a már fölöslegesnek látszó kérdést nekünk –feledékeny hallgatóknak– nem ajánlatos levenni a napirendünkben ezzel való foglalkozásról, még akkor sem, ha már a Kijelentésnek megfelelően elfogadtuk és beismertük az eddig történteket! (Jel.2,5.) Az új tanév ugyanis már új barázdát is jelent; a Forrás vize pedig mindig új és friss!…

Krisztus, a mi Urunk, a Leghatalmasabb Valaki, Aki valaha e Földön (is) hústestben megjelent! Ő tartja a kezében az egész Teremtettséget, mindhárom világot, és az azokban éltetett lelkeknek sokaságát is; akiket AZ ATYA ŐÁLTALA TEREMTETT ÉS ŐNEKI ADOTT!!! (Kol.1,l9. Zsid.1,1-2. Luk.10,22.) Ő tehát a mi Urunk –és éltetőnk is–, Aki Szeretetből teremtett bennünket, és Akinek mi minden jót köszönhetünk kezdettől fogva, mert azokban Ő részesített!; ami pedig fájó lett és gonoszt eredményezett, azt mindegyikünk maga okozta, maga szerezte be magának, így a bűnbe esést is!!; amit már „ott” nem vállalt el egyikünk sem, hogy beismerő vallomást tettünk volna. Ez az, ami miatt minden elromlott és használhatatlanná vált bennünk és körülöttünk! Egymást vádoltuk, egy másik teremtményt, így végül is annak a Teremtőjét… Te ugyan mit tettél volna Isten helyében az ilyennel!?…

Ő, a bűnt gyűlölő Isten Atya maradt, és megszánta az Ő „halálba” zuhant gyermekét, aki az óvó figyelmeztetés ellenére „megette”, bevette a „halálfa” gyümölcsét, s attól „lerészegedve” azóta mindent fordítva lát és értékel! (I.Móz,3,6.) A halált okozó bűnt, a gonoszt látja jónak, a Tisztát, Szentet pedig, „vigyétek előlünk” – mondja a kívül szépnek álcázott, de belül megromlott és tisztátalanná vált lényével! (Ésa.30,9-11.) Van tehát nekünk ezek alapján Őelőtte szégyennel belátnivalónk, amit és amiket tételesen be is kell vallani önmagunkról, az állapotunkról!; nagyon hiányolva és igényelve kérve a más belátást, az újra Ővele való együttlátás (süneidenai) kegyelem-ajándékát!!… (Zsid.10,22. I.Pét.3,21)

Isten felfoghatatlan nagy ajándéka számunkra ezek után az, hogy még mindeddig az Ő védő Kezében tart bennünket; sőt még minden szükségessel is ellátott és ellát ahhoz, hogy a tragédiánkból kimenthessen! Urunknak egyik sorsdöntően fontos ajándéka az emlékezetüket is elveszített, „tetőtől-talpig betegek” számára –ezek mi vagyunk– egy „Iránytű” a Szentírás, az az „Emlékkönyv” … … , amelyben Ő leíratta mindazokat, amik a múltunk, kilétünk és most még lehetséges boldog jövőnk felől is hitelre méltó tájékoztatást, tanácsot és útmutatást is adnak! És mivel ez ilyen fontos és sorsdöntő, állapotfelismertető adatokat is tartalmaz, megengedtetett a Tévelyítőnek –aki maga a Sátán, Diabolos, a nagy átverő–, hogy a felületes és a „mélyebbre” nem törekvő nagyvonalú útnakindulót még a Biblia-szöveg félreértelmezésével is, mint egy majdnem valódinak, szinte hitelre méltónak hangzó tévtanítással félrevezethessen!  (Mal. 3,16. II.Tim.3,16-17. II.Pét.1,19-21. És.1,6.)  

Fontos megtanulnunk már az utunk elején, hogy azok az események, amik bennünk, velünk és körülöttünk bárhol és bármikor is történnek, bekövetkeznek, azoknak egyike sem a „véletlen” műve; mert minden ténynek oka, okozója és okozata, következménye van a „vetés és aratás törvénye” szerint! (I.Móz.8,22.) Mivel az Éden óta nálunk és bennünk minden és mindenki csak jó vagy gonosz lehet (vigyázzunk, mert a „jó és gonosz” keveréke is gonosz!!!; amit mi „tegnap megettünk, annak ma isszuk a levét”!…)

Az eddig kapott és elfogadott Világosság alapján már remélhetőleg rálátást kaptunk arra is, hogy nekünk a belső állapotunkkal kell számolnunk első sorban, és nem a hamis, látványos és félrevezető külsőségekkel! Ez ugyanis a vesztő-szellemnek, a „színésznek” (farizeus, képmutatónak) a munkaterülete. Ezek olyan vallásos Bibliások, akik „álruhák szövögetésével”, és a belső bajoknak, kiütéseknek letakarásával, azoknak „átmázolásával” foglalkoznak, önmagukban és a rájuk bízottakban is! (Mt.23,23-33. Ezék.13,10.14. 22,28.) Urunk a Józanság Szelleme által ezekre is ráébreszt, rálátást adva nekünk az Igétől kapott világosságban, és ezek közül indítja kimenekülésre a sötétség hatalmából már szabadulni akaró tévelygőt! (Ján.14,31.)  

Ennek az elindulásnak azonban a belső MÁS BELÁTÁS alapján kell történnie, mert itt kevés a fizikai erőlködés, a „marokköpés”, de még a lelki felbuzdulás is! Mivelhogy a mi eredetileg igen jónak teremtetett hármasságunkból ez a két alsó szint –az Istentől elszakadt s így az ördög hazug és átejtő „látását” átvett minden emberi bölcselkedéssel együtt– egészen a „kijózanodásig”, a más belátásra jutásig, a vesztő- szellem uralma alatt van! Jak.3,15. Ez az Ige nagy világosságot képes adni teneked is testvér, a „lelki” állapotodról és annak a hovatartozása felől!!  Ezeken is át kell mennünk az utunk során ahhoz, hogy a bűnesetünkben belénk került tisztátalan szellem helyett Urunk Szent Szelleme vehessen lakozást Emberlélekben! (Ez a kép is adatott felébresztésünk céljából John Bunyan: „A Szent Háború” c. írásában az állapotunk és helyzetünk érzékeltetésére, már közel 500 évvel ez előtt, közhaszonra!) 

És mi történt itt velünk azóta? Egyre vaskosabbá lett a sötétség, a „vakság” a „látni” nem akarás miatt, és semmi változás a JÓ irányába!  Isten pedig „sok rendben és sokféle módon szól mindmáig hozzánk” –még a testi eseményeken keresztül is Kijelentést ad–, de alig akad olyan ember, aki odafigyel Őreá, mindenki mással van elfoglalva, másba van belemerülve, beleveszve. Ez lett az eredménye, következménye, gyümölcse annak a halálos elhajlásunknak, amit a jónak látszó bűn beengedése okozott, és folyamatosan okoz azóta is! (Ésa.46,10. Zsid.1,1-2.) Ezért olyan a mi életünk a földön amilyen; ezért nincs Békesség sem a bensőnkben, sem a családban, sem az együtt, sem az egymás mellett élő népek és nemzetek között!! –Ő hiányzik, Ő ugyanis A BÉKESSÉG! Ef.2,14 szerint– Az Édenből, az Isteni Rend világából kivettettésük után, az ide a „Fegyenctelepre” kerültek ugyanis mind ezt az összeférhetetlen természetüket hozzák ide magukkal, magukban. Ennek a természetnek kell itt az eredeti IGEN JÓ Isten képmásra visszaváltoznia, mert erre kaptuk a földi létet, és ezt vállaltuk is az Írás szerint. A jelenlegi elvadult ördögi természettel pedig még az Édenbe vezető útra sem lehet felkerülni, nemhogy bemenni abba! (I.Móz.3,22-24.) 

Isten ennek a Hazajutásunknak az elkészített útját és módját ismerteti meg velünk a Teljes Íráson keresztül, és meg akar óvni a hazug csalók és „olcsóbban mérők” –az üdvösséget is olcsóbban mérők– sokaságának félrevezető tanításaitól!! Ehhez –még minden „Paulosnak” is!– a vezérlő Szellem akaratának kell engednie a maga szívében-lelkében, minden helyzetben és minden körülményekben is!…

Isten erre a szilárd kitartásra akar felkészíteni téged is, velünk együtt; csak nehogy elaludj vissza a halálra, hanem bízd Őrá magad egészen az Életre!!!…

BL

Énekünk: 

Légy éber reggel, bár felhőtlen égbolt vihartalan, csendes napot ígér! Kelhet vihar szívedben, mely a vándort Lesújtja, míg honába tér! Óh szüntelen légy éberen s Imádkozzál, fiam!

Légy éber délben, Míg a földi zajban Az ég békéje feledésbe mén; Óh lelj egy percet lenni önmagadban Ima, Szeretet hű ölén! Óh szüntelen légy éberen, s imádkozzál, fiam!

Légy éber este, míg csend száll a tájra, Keresd fel égi hű Barátodat. Úgy fájna szíve, ha hiába várna; Ha jössz, kitárt karral fogad. Óh szüntelen légy éberen, S imádkozzál, fiam! 

Légy éber, napod bármerre fordul, Mert szüntelen vigyáz az ellen is! A szentek-szentét elfoglalja orvul, ha égő hittel telve nincs! Óh szüntelen légy éberen S imádkozzál, fiam!

ZARÁNDOK-TESTVÉR, akit Isten abban a kegyelemben részesít, hogy még mindig itt tart a Földön –azok után, amiket elkövettünk Ő ellene–, talán nem lesz hiábavaló, ha egy kis gyufalángnyi fénynél megvizsgáljuk hol-létünket a Pünkösd és a triász; a hármassági félév dolgában! Talán van itt még valami felfognivaló eltéve számunkra ezekben!…  

Alap szempontként Pál postol „Timotheos”-nak azt írja, hogy a TELJES ÍRÁS adatott Istentől mindannyiunk számára! (II.Tim.3,16-17.) Az elcsavargott Hazaindulónak –akiből már minden Hazai emlék is kiveszett, s a „memóriaegység” tartalma is kicseréltetett–sokat kell még tanulnia, és fel kell neveltetnie az elfelejtett „igen jó” állapotig!… (Jel.2,5.) Mivel az Édenből kiűzöttek között ezen a földön olyan valakik is vannak a „juhok ruhájában” –tehát emberi testben–, akik itt már „ragadozó farkasokká” lettek, ezek eltéríteni és elgáncsolni igyekeznek a keskeny úton minden egyenesen menőt!… 

Nekünk ezeket is fel kell ismernünk, s ehhez tanítványosíttatnunk kell!… Ezt a bennünk levő hajlamot a gonosz irányába, mint valami járványos fertőző bacilust, már a csírájában fel kell ismernünk, és ki kell kezelnünk –első sorban magunkban (!)–  ahhoz, hogy a Hazavezető Útra felkerülhessünk!! Aki ezt elmellőzi, vagy szemet huny felette saját magánál, lehet bármilyen jóhiszemű áldozatkész vallásos lélek is, mint Jób; de ha az önismeret terén nem jut el oda, ahova ő eljutott –és a Jób könyve végén okulásunkra le is íratott, akkor teljesen elhibázott élet lett az!! (42,1-6. Ford. Ésa.35,8-10. 1,4-6.) 

Urunk a Hozzá menő vakok szemeit megnyitotta, és ma is megnyitja, hogy a látni vágyók „messze” és világosan láthassanak; éspedig mit és miket? Mindent, amikről Kijelentés adatott; tehát a teremtetéstől a harmadik világig! A fiúnak meg kell ismernie az Atya műveit, munkáját, hogy abban részt kaphasson! (Mk.8,25. Ján.5,19.) Látnunk kell a nagy lemaradásunkat, amit még növelünk is azzal, amikor a visszajutásunkra nekünk ideadatott „üzemanyaggal” ellenkező irányba megyünk! (Jel.2,21.)

Összegezve: Mi hát itt a helyzet velünk, akik ma itt találjuk magunkat a Földön? Kik vagyunk mi? Mi illetve KI a valóságos válasz a „miért”-re?… Csak a Szentírásból kaphatunk hitelre méltó választ ezekre; a „rövidlátó”, a csak alulról való „bölcsességgel” bíró emberektől nem!; mivel azok mindegyike is egyformán „tűzkár-vallott”!!… (Ám. 4,11. Zak.3,2. Ezék.28,11-19. 37,1-11.) Az Isten ellen történt fellázadásunk /a bűnesetünk/ Mózes után a prófétán keresztül ezekben a képekben is be van mutatva. Adatott tehát a két tanú és az ők lámpása, amelyre tanácsos figyelnünk ebben a vágni való sötétségben!… (Ésa.60,2. Luk.16,31. II.Pét.1,19.) 

      Fel kell figyelnünk rá, és fel kell értékelnünk mindazt, amit a növekedést egyedül adni képes Isten mind eddig megtett, ELVÉGEZETT, és kezdettől fogva folyamatosan cselekszik az egész teremtettség éltetésében, annak javára, épülésére! Ő ugyanis ezekkel is megbizonyítja az Ő MINDENEK-FELETTI hatalmát és ISTENSÉGÉT! Paulos erre a kezdeti lépcsőfokra így igyekszik felsegíteni minket: „Isten az elmúlt időkben hagyta a pogányokat a maguk útjain járni (gondolj csak az eddig eltelt életidődre!); de Ő nem hagyta magát tanúbizonyság nélkül, mert Jótevőnk volt, adván mennyből esőket és termő időket…” (Csel.14,15-17.)

Teljes megvakítottságra vall az a tény, amikor mint valami köteles járandóságot elvárjuk Isten ajándékait, és hálátlanul figyelemre se méltatjuk az Ajándékozót! …Te mit tennél az Ő helyében?!…

Még egy szempont Istennek a „látni” akaró „vakok” számára leadott Kijelentéséből: Róm.1,18-20 „Mert nyilvánvalóvá válik Istennek a haragja a mennyből minden az Isten tisztelete ellen irányuló cselekedete ellen, és az „isteni rend” ellen elkövetett minden cselekménye ellen azoknak az embereknek, akik az igazságot igazságtalanságban, rendellenes cselekedeteikkel hátráltatják, megnyilvánulásaiban feltartóztatják, azért, mivel hogy az ismeret, ami tudható az Isten felől, az nyilvánvalóan és letagadhatatlanul megvan ő bennük; mert hiszen az ISTEN KIJELENTETTE AZOKAT NEKIK! Mert az Ő láthatatlan lényege és ténykedése, vagyis az Ő – láthatatlan tehát örökkévaló: II.Kor.4,18–  örökké tartó hatalma és örök Istensége, örökkévaló Isteni mivolta ennek a szemmel látható anyagi világnak, e „kitelepített” világnak a látható dolgaiból kitetszőleg, a műveinek, alkotásainak szemlélésén keresztül érzékelhetően, érthetően meglátható, úgy, hogy nekik most már semmi sincs többé a mentségükre, nem mentegethetik magukat semmivel (inexusabilis), menthetetlenekké lettek!”

A világokat létrehozni és éltetni is képes Hatalmas Isten –Akinek a Kezében van az Ő minden teremtménye is–  az Ő jó elgondolása alapján valami egészen újat –CSODÁT–  CSELEKEDETT velünk kapcsolatban már az Édenben: MEGSZÁNT a halálba zuhanók közül bennünket!! Ezek vagyunk mi, akiknek Ő testet alkotott, amelyben ITT –amíg tart a „ma”– LEHET „felébredni”, és szembenézni önmagunkkal, és a sok felmerülő „miért”-tel. A hitnek –amely Isten Igéje szerint hallásból van, a hallás pedig Isten Igéje által– azt a meggyőződést is kell tartalmaznia, hogy én már nem bízhatok magamban, sem a magam látására, sem a „beteg” gusztusomra nem támaszkodhatok a bűnesetem óta! (Gen.3,6. Péld.3,5.) Az Úr leközölte a mennybe jutás szigorú feltételét: szükséges megszületni a testben levőnek még „víztől” (lélek), de a szellemtől is! (Ján.3,1-5.)

Az egyházi esztendő időbeosztás Igéi is képessé tehetnek a tájékozódásra. „Az ünnepek Isten kegyelmének gazdag kiáradását jelentik a világ számára, a bűnbe süllyedt emberiség számára, mivel azokban az Isten kegyelme gazdagon megnyilatkoztatott. Az Atya szeretetének bizonyságaképpen a Fiú megszületésében – a Karácsonyban; az Örök Élet bizonyságaképpen a Fiú feltámadásában – a Húsvétban; és a Szentlélek (Szent Szellem) kitöltetésében – a Pünkösdben.” (Á.S. 1937. V. 30. Vasárnap) Ezeknek lényegét minden zarándoknak szükséges először is önmagában helyre tennie és megélnie!…  

„Pünkösd” előtt még ez szól a tanítványoknak: „Maradjatok Jeruzsálemben”…, a felruházásig, amíg kiküldhetőkké tétethettek!… (Luk.24,49.) Ezzel a Harmadikkal: a Szellem-kapcsolat létrejöttével már megindulhat az Élet „tüze” az „ott” meghidegült Emberlélekben!! (I.Móz.3. Hós. 6,7.)

Idevonatkozó énekünk: 81.

Hazafelé tart szüntelen a keskeny út kis nyája, Nincs evilágban idelenn Maradandó hazája…

Vándor, mi vágy kötné ide? Csak hazasóvárgó szíve. Egyebe nincs a földön.

Hazája fenn a mennybe van, Ragyogva várja távol, Siet feléje untalan e holt, hiú világból. Ott fénylik már a tiszta part, az útja egyre arra tart és arra vonja vágya.

De ez az út merő tövis. Szoros kapu a kezdet. Szorongatásba, harcba visz, ád könnyet és keservet.

Rajt’ akadály ezernyi vár: szakadék, láp, hegy, völgy, mocsár… ahányat lép a vándor.

Az ellenség is lesben áll és győzedelmet vészen, hogyha egy vándort nem talál a bátor harcra készen.

Sötéten zúg a rengeteg, hogy vándorok tévedjenek veszélybe, vad viharban.

Ó, drága Jézus, nézz le ránk irgalmazó szemeddel! Ki más felé sóhajtanánk, Ügyünket ó, Te vedd fel! Te látod mind a vészeket, hallod, ha zúg a fergeteg, tudod, ha jő az ellen!

Mi gyarló földi vándorok, kiáltunk, Jézus, Hozzád! Nyomorult bénák és vakok, keressük fényes orcád! Tekints le ránk, szánj meg, Urunk! Nincsen erőnk, ó nem tudunk a szent ösvényen járni.

Ránk vétek és bűn nehezül. Kereszted drága vére moshat fehérre egyedül. Adj írt a szív sebére! Formáld ki bennünk képedet, megújítván kegyelmedet segélj a győzelemre!

A keskeny út életre visz. Valakik járnak rajta, eljutnak át a vészen is, segít az Úrnak Karja. Az égi hajlékokba fel, ahol menyegzőt ünnepel híveivel a Bárány.

A „Hol vagy”-kérdés rendezése során tovább kell lépnünk; mert a megalapozottsághoz szükséges együtt-látni dolgainkat a „mindez MIÉRT?”-kérdésnek tisztázásával is! Ennek –mint ahogy minden történésnek és minden cselekvésünknek is– két oldala van; éspedig, hogy mi okból és mi célból teszünk vagy nem teszünk meg valamit. Szoros összefüggés van ugyanis a „múltunk” és az elkerülhetetlen jövőnk között, amik felől bizonyosat egyedül csak a  Kijelentés, a Szentírás, a Bibliád adhat hitelre méltó tájékoztatást Te neked is!!… A többi minden más e világban forgalomban levő információ ezek felől téves, hamis; mert nem Istenből eredő –nem Istenből kilehelt Theopneustos (θεόπνευστος) II.Tim.3,16-17. szerint–, hanem a „vakon” tévelygő emberek alkotják és tálalják azokat, ördögi segédlettel!! Így pedig már „vak vezet világtalant”, de meddig?!…

A zarándok útja átvezet egy „elvarázsolt föld” nevű állapoton is, amelyen minden hústestbe felöltöztetett és e földi létre ideiglenesen felhozatott, bűnbe esett embernek –így Neked is– át kell, és most át is lehet jutnod, mégpedig győztesen; de ez csak akkor lehet, ha Téged (is) a Szent Szellem vezérelhet és nem a „hús” (a megromlott emberi természet)!!! Ennek a „kormányváltásnak” kell megvalósulnia lelkünkben, szívünkben ahhoz, hogy a Haza vezető Úton elindulhassunk!! Ez az Emberlélekben lezajló „szent háború” független az itteni árnyékvilágban történő minden más zűrzavaros eseménytől!! (Ján.18,36-37.) 

A vesztő-szellem ugyanis olyannyira belefészkelt minden bukott emberbe az Édenben, hogy attól fogva „vakon elkábítva és áthangolva” a földön levők a jót lássák rossznak, ami pedig a pokolba juttat, azt lássák jónak és azt „egyék”!! (I.Móz.3,1-6. szerint)

Sorsdöntően fontos, hogy ezt az alap-tragédiánkat Hittel megértsük, hogy vállaljuk a felelősséget, és ne vegyük be azt a hazug tanítást, hogy: „a tettesek az ősszülők”!!!  Ennek ALAPKÉNT helyre kell kerülnie bennünk, ezért a Kijelentés már a második lapon a szívünkre akarja helyezni, rögtön a hármasságnak történt teremtetésünk megismertetése után! „Ott” (Hós. 6,7.) történt az a tragikus átváltás, amelyben az addig IGEN JÓ irányultságú ember elhajlott (latin szóval is) arra a sínre –tanításra–, amely a pokolba vezeti még a legnagyobbnak tartott jóhiszemű „hívőt” is; hacsak nem veszi észre, hacsak fel nem hívja rá valaki a figyelmét, hogy HOL van és MIÉRT (mi okból és mi célból)!! Mással van itt elfoglalva az ember, amit fontosabbnak tart, s ezzel végleg elveti azt az Istentől ajándékul kapott drága lehetőséget, ami a váltóhoz való visszajutásra és az „átszállásra” adatik MA –tehát csak e földi léte idejében– mindegyikünknek!!!… (Jób 4,20. Zsid.3,7. 15. 4,7. Luk.23,43! Ez a lator jól vizsgázott itt a „ma”-ban; visszavitetett oda, ahonnan kiesett; ezt mondja neki az Úr, még ma velem leszel a Paradicsomban.) Ez is megíratott a mi okulásunkra! (I.Kor.10,11. Jel.2,21.)

Ne értsük félre, hanem értsük meg a Hatalmas, nekünk jót akaró Isten akaratát, tanácsát; de ne csak a „fejünkkel”, mint valami tananyagot, „lógiát”, mert az semmivé lesz, nem képes a mi „szívbajunkban” segíteni! (I.Kor.13,8. Ám.5,5.) 

Bennünk a szív-kapcsolat ment tönkre az ÉLET-„ADÓNK” SZÍVÉVEL, az EGYEDÜL BÖLCS ISTENNEL való szembefordulásunkban!!!… Ezért mondja az Írás joggal, hogy „Minden ember bolonddá lett!” (Jer.10,14. 51,17.) Erre rá kell –rá lehet– ébrednie MA minden élni akarónak!! Amíg viszont valaki „alszik”, jól érezve magát a régi bűneiben, és nem is akar ezekre ráébredni, ezektől szabadulni, akkor lehet bármilyen jó vallásos, kegyes és elismert jókodó Vezető is akár, mindez csak rákent „máz” őrajta, –mint amit érdekből rákennek a rozsdás vasra– a rohadó belső farizeusi állapotának eltakarására!! Itt ne csak a „hivatalos” békesség-hirdetőkre gondoljunk (igyekezve azok háta mögé bújni, mint „ott” is tettük! 1Móz 3,8.), hanem arra a legveszélyesebbre is gondoljunk, aki azóta is ott lapul Emberlélekben, igyekezve a Józanító Szellem munkáját akadályozni abban! Ez az a félrevezető „mázoló” is, akinek még az is megadatott, hogy a  naiv, tanulatlan s csak jóhiszemű szállásadóját is hazug nyugalomban tarthassa! (I.Ján.5,19.) Az Ige az ilyet –a lelki állapotból a szellemibe átváltani nem akaró embert– „bolondnak és vaknak” nevezi (Ezék.13,8-16. Mt.23,17 és 19.) Mindenki ilyen, amíg meg nem ismeri az Alapot, és engedi magát sodortatni itt a világ szellemétől, a megromlott húsi természete által a veszedelem széles útján!! DE, adatott Istentől lehetőség, hogy szabad akaratunkból az Életre vezető keskeny utat válasszuk. (Mt.7,13-14. I.Pét.4,2-4.)

Ez az Ige ad választ a „Miért vagy itt?”-kérdésre, és mentő szeretettel felszólít a nagy lehetőségre mindegyikünket, a magába beengedett bűnével szemben megvívandó „szent háborújának” a felvevésére; de most már az Ige oldalán, ahogy Jákób is tette! (I.Móz.32,24-29.) Ez szükséges a „név”-változáshoz – a benső lényeged megváltozásához– hogy „Isten Izráele” lehess! (Gal.6,16.)  A FIÚ, az Egyszülött Fiú, csak azokhoz küldetik, akik az „Ő juhai”, és követik is Őt! A külső látszat, a „mázolás, a dekoráció” az csak önbolondítás, és csak a „hús” hízlalására való! (Kol.2,18 és 23.)

Nekünk az elinduláshoz Alapként csak azt kell figyelembe vennünk, amit Urunk, a –minket és a világmindenséget (Univerzum) is létrehozni, és az atomok világától a csillagok világáig mindeneket gyarapítani képes, Éltető– Hatalmas Isten kijelent a mi számunkra, az Ő Otthon maradt, vagy itt már helyreállított hű eszközein keresztül! Az összes többi e földön levő még tévelygő ember véleménye, tanácsa sem alkalmas arra, hogy a jó irányt megmutassa, mivel azok már mind „tévelygő csillagok”, akik besötétedve letértek a pályáikról. (Júd.13 v.) 

A szíveinket vizsgáló Isten már előre, csírájában látja a ránk leső veszélyeket, ezért már az első lapon figyelmeztet, kioktat arra, hogy mit, honnan valót „együnk” és mit, milyen tanítást „ne együnk meg”! I.Móz.2,16-17. ennek értelem szerinti fordításban: „Minden olyan „fától” származót, amely az Isten kertjében, Isten mellett, az Ő közvetlen környezetében, Isten rendjébe beilleszkedett állapotban van, mint megehetőt, eledelre valót nyugodtan eheted, de attól a „fától” származót, aki abban az állapotban van, hogy képes tudni „jót ÉS gonoszt” egyaránt, meg ne egyétek ami attól származik, azt ami tőle való; mert ha valamelyik „napra” nézve tőle fogtok tápot venni magatoknak –beveszitek, mint tanítást–, ha „bekosztoltok” tőle valóval, azzal a „Halál”-nak való meghalástokat fogjátok bizony megszerezni magatoknak!” Ezt az óvó figyelmeztetést mi, itt levők valamennyien megkaptuk, de túltettük magunkat ezen a védő korláton is! Ezzel Emberlélekben az addig Isten adására hangolt rezgőkör –a szívbeli rezonancia– megszakadt; beállt a „szellemi halál állapota!” – Ahogy megmondta, hogy amely napon eszel, bizony meghalsz – Akkor ez az állapot beállt; megszakadt a kapcsolat az élet forrásával, a szellemi halál állapotába került az ember. Mindenki, aki itt van ma a földön, ebben az állapotban kerül ide.

Istennek különös kegyelme az a tény, amiben Ő ezek után most még részesít bennünket! A már látók és mindazok, akiknél elkezdődhetett már a kezdetben megtörtént „tragédiánk” után a „szemgyógyítás”, azok nem tudnak betelni csodálattal és hálaadással mindazokért, amiket a mi Atyánk a Krisztusban Velünk, Értünk és Bennünk végez folyamatosan!!!… (Ján 5,17. Ef.4,6. I.Thess.2,13.) Ehhez azonban azt várja tőlünk, hogy minden csalást, „koronát”, mint akadályozó ellenséget gyűlölettel elvetve (Jak 1,21 szerint; ahogy Eszter királyné is tette, lásd imáját a Fordításban) A más belátás –gusztus csere– kegyelem-ajándékát kérve és megkapva meneküljünk Őhozzá, Aki a menekülés útját elkészítette nekünk, a közelgő „préritűz” előtt!!! (Lk.3,9. Mt.7,13-14. Ján.14,6.)

Végül egy Zarándok-ének: 252.

Üres kézzel kell-e mennem, Állanom az Úr elé? Nincs kalász mit én arattam, amit nyújtanék Felé!

Ó, hogy állok így Elédbe Számot adni, Jézusom?  Nincs egy lélek, kit vezetnék, nincs egy kéve vállamon.

Jól tudom, hogy Ő megváltott, Nem rémít már a Halál, Ám hogy üres kézzel lásson, Ó, ez az mi bánt, mi fáj!

Ó, hogy állok így Elédbe Számot adni, Jézusom? Nincs egy lélek, kit vezetnék, nincs egy kéve vállamon. 

Bár lehetne visszahoznom Kárba veszett életem, Munka közt az Úrnak élni, Mily öröm az énnekem!

Ó, hogy állok így Elédbe Számot adni, Jézusom? Nincs egy lélek, kit vezetnék, nincs egy kéve vállamon!

Erre a kérdésre ma már minden zarándoknak igazi és a valóságnak megfelelő választ kell adnia az eddig Felülről leadatott Kijelentések alapján. Itt már az elején le kell győzni magunkat ahhoz, hogy az eddig bevett felületes, hamis és nemtörődöm hozzáállásunkat ne hagyjuk már tovább is érvényesülni a lelkünkben!… 

Mi már nem „kezdők” vagyunk ezekben, mert Urunk már évtizedeken át bajlakodott velünk, hogy ráébresszen a KI-létünkre és a HOL-létünkre, valamint az ezekből törvényszerűen bekövetkezőkre! Ha te erre azt mondod, úgy vélekedsz, hogy: „én már ismerem a vasárnapi iskolából, sőt az „Állj, ki vagy?”-ból is mindezeket, s ez nekem elég!”, akkor Te még mindig a bűneset szellemi kábulatának „agymosott” rabja vagy, félrevezetve a vesztőszellem fogságában!!!… A bajt még az is tetőzi, hogy a felvilágosításunk és a szellemi halálból való újra-felállításunk (anastázis) céljára kapott és hozzád is eljutott Igék –az örömüzenet, mint Istennek igen drága ajándéka számodra! – mindeddig mégsem végezhették el benned azt, amire küldettek!! (Ésa.55,8-11.) Nekünk el kell jutni, le kell szállni arra az önismeretre (önazonosításra), amelyre a végén nagy nehezen Jób is eljutott! (42,1-6. szerint) Amíg pedig jól esik, ha dicsérnek, ha naggyá tesznek, addig még nagyon beteg és „terhelt” vagy; mivel ezt az Istentől elidegenedett és elvadult, jólesően nagyságra vágyó természetet mi az Ördögtől vettük át valamennyien!! Ezért olyan itt a földi létünk, amilyen…; és ebbe vész bele örökre is mindaz, aki –most, amíg még lehet– nem is akarja megismerni és elismerni a HATALMAS Istent, Aki már a megoldást és a kimenekedést is elkészítette, és nem csupán csak Péternek! (Róm.1,18-25. Mt.18,18. 16,19.)… Minden ismeret, tudomány -így a Biblia ismereted is-, ha itt megállsz és felfuvalkodva tovább alszol, akkor semmivé lesz!! (I.Kor. 8,1. szerint. Idézet John Bunyan versből, egy mondata: „Míg önlelkük dolgait nem látják, mihaszna látni, tudni oly sokat…”!?) Ne engedd, hogy a benned levő Kain mindezt figyelmen kívül hagyassa veled!!… Urunk ezt tanácsolja ma nekünk: „SZÁMOLJ VELEM!!!”…

Nagy hír, ÖRÖMHÍR van számunkra: Isten a Krisztusban, mint Készfizető Kezes és a mi Közbenjárónk, egyénenként kifizette a mindegyikünknél egyénileg fennálló tartozást, azt a világmindenségben senki más által ki nem fizethető nagy adósságot is!!!… ÁLDOZATI BÁRÁNNYÁ LETT Ő, Aki A LEGNAGYOBB. Valamennyi létező világok fölött van. (1.Móz.3,15. Ésa.53,1-12. lásd a Fordításból). Jel.13,8. Ennek az egeket is megrendítő eseménynek tehát már „ott”, a tér és idő világának létrehozása előtt, a kellő pillanatban meg kellett történnie ahhoz, hogy ezen a kimondhatatlanul nagy áron minekünk a „MA”-ban a KEGYELEM NAPJA megadhatóvá legyen. A kellő pillanatban: kairos van itt és nem kronos, itt még idő világa nem volt.

Azonban minden kegyelemajándék céllal, és még annak a felhasználási módját is meghatározó rendelkezéssel adatik nekünk, ezért jó lesz vigyázni!… (Róm.5,6. Jel.2,21. Róm.12,6 a Fordításból) A más belátásra jutás lehetőségét tehát KEGYELEMBŐL, az Istenhez való visszatérés céljára kapta meg mindenki, amíg itt a földön tart a „ma” az ő számára!; amíg a „paráznaságával” -a kapott javakat másra használva- ki nem öli az „Ábelt” magából! (Aki itt elveszi a „javait” -kiéli magát-, később már hiába keresi, még ha mint Ézsau, sírva is!: Zsid.12,14-17. Luk.16,19-31.)

Az Úr Jézus a tanítványiskola végóráiban ezt is megmondja az Ő tanítványainak: „Keljetek fel, menjünk -meneküljünk- el innen!” (Mt.26,46. Ján.14,31. Itt az agómen szó szerepel, amiből a haláltusa, az agonizálás is származik az élni vágyó halálos betegnél.) Az Ige tehát nem helyváltoztatást kér tőlünk, hanem a megromlott állapotunkból a minket Hazaváró Atyai Házba vezető „Zarándok útra” akar terelni sürgetően, mivel a kegyelmi időnk már bármelyik pillanatban véget érhet számunkra!! A próféta által pedig még ez is megmondatott nekünk: „Csak a bűneiddel terheltél és vétkeiddel fárasztottál engem!”… (Ésa.43,24.)

A „honnan-hova” kérdésre a válasz a szeme állapotát bizonyítja rá mindegyikünkre, szó nélkül is. A még csak testtől „szűletett” éltetett lélek –mint minden földlakó– először csak vakon tapogat, majd megtalálva a táplálékot -a MAG csodálatos törvényének megfelelően- megindul a gyarapodás és növekedés benne. EZT A TÉNYT –amint ezt az egész anyagi világot is sokmillió atomból– LÉTREHOZNI, és összeépítve az Általa meghatározott fizikai törvényeknek megfelelően MŰKÖDTETNI EGYEDÜL CSAK Ő, A Törvényalkotó TEREMTŐ ISTEN KÉPES; más senki az egész teremtettségben; mivel minden és mindenki, ami lett csak Őáltala hozatott létre! (Ján.1,3.) Teremteni, addig nem létezőt létrehozni egyedül csak a TEREMTŐ ISTEN képes, Aki maga meghatározott céllal mindent megalkotott; Ő a Bíró is, Ő a mi bíránk, Aki elé kerülünk valamennyien!! (Jak.4,12. Itt a görögben levő „krités” szó a magyar szövegből kimaradt, hogy Ő a bíró.) 

Isten megszánta és gondoskodott az Ő eredetileg igen jó, de a saját bűne miatt Őtőle elszakadt, „meghalt”, így szellemileg „vakká” lett legkisebb szellem-teremtményéről is, ezért minket –téged is, aki ezt olvasod– újra a Kezébe vett; „mert megszánt és szeretett minket”!…  Lásd meg azonban ezzel egyidejűleg azt is, hogy az Atyai Házat elhagyva „hova” és milyen „mélyre” –a Sátán mélységeibe– kerültél; hogy milyen alávalók a vágyaid, a gusztusod!!; és hogy még szereted is azokat, amiket már kezdetben, „ott megvakulva” jónak láttál, és bevettél, „megettél”! – a képek szerint. (Ez van az I.Móz.3,6-ban és a Jel.2,24-ben.) 

A „fa” természetét (a gusztust) a törvénynek megfelelően és „gyökeresen” egyedül csak a MAG csodája képes megváltoztatni bennünk is, akik elvadultunk. Ennek azonban feltétele, törvényes útja van, melyre csak az Őáltala alkotott testet kapott „juhok” kerülhetnek fel, a kegyetlen vadak nem! Hogy mégis vannak itt ilyenek: azok itt lettek olyanná, akik magukat felmagasztalva –kemény vagy rest szívvel önmagukról sokat képzelve– itt és most ellene állnak az Ige vonzó Szeretetének! (Ezek felől részletesebben a „Kétféle szántóföld” c. Körlevélből kaphatsz tájékoztatást.)

Isten Uralmában minden az Ő ÖRÖK RENDJÉNEK (a DIKÉ-nek) megfelelően történik! A rendetlenség, a soronkívüliség és a fejetlenség –amiben itt ebben a látszólag emberek által kormányzott világban átmenetileg leledzünk– egyértelműen ránkbizonyítja a vesztőszellem uralmát, és az ISTENI REND VILÁGÁTÓL TÖRTÉNT ELSZAKADÁSUNKAT! Ez csak itt, az Édenből kiűzöttek Földjén megtűrt állapot, amíg tart a felkészítésünkre adatott kegyelmi idő nekünk!!!… 

A Mennyek világától elszakadottaknak, de akiket Ő felkarolt és kézbe vett a „tragédia” után, „MA” (idézőjelek közt, tehát nem csak a 24 órás mára gondolva) a tanítványosítás útján újra meg kell tanulnunk a „Házi Rendet”, az Alapoktól elkezdve! (Préd.3.1-8. pl. azt, hogy itt mikor minek van az ideje, hogy most mit vár tőlem Ő, Aki kézbe vett.) Urunk, a Gyógyítónk az egész sokaság menetét megállította, amikor egy látni akaró „vak” eléje került! Mi is lehetünk ilyenek? Ahhoz, hogy hit által „messzebb” láthassunk, Ő a Szentírásban leíratta a „múltunkat”, sőt a lehetséges jövőnket is, a Hazavezető úttal törvényszerűen velejáró vizsgákkal és próbákkal együtt. (Mal.3,16. és Jel.2,5. szerint)

BL

Egy idevonatkozó ének, a 81.

„Hazafelé tart szüntelen a keskeny út kis nyája, Nincs e világon idelenn maradandó hazája.

Vándor, mi vágy kötné ide, csak Haza-sóvárgó szíve, egyebe nincs e földön.

Hazája fenn a mennybe van, Ragyogva várja távol, Siet feléje untalan E holt hiú világból.

Ott fénylik már a tiszta part, az útja egyre arra tart, és arra vonja vágya.

De ez az út merő tövis, Szoros kapu a kezdet, Szorongatásba, harcba visz, ád könnyet és keservet.

Rajt’ akadály ezernyi vár: szakadék, láp, hegy, völgy, mocsár, ahányat lép a vándor…”

És ezeket is kijelentette Isten, erre legyen elkészülve minden zarándok, mert az Atyai Ház hazavár, de a vesztőszellem el akar veszíteni. Ezt vegyük észre magunkban és harcoljuk meg ezzel együtt a hit harcát. Úgy legyen, ámen!

Ezt a súlyos és nagy horderejű Kijelentést adta az Úr az Ő tanítványainak az Ő Mennybe felvitetése előtt. Ők voltak az a 11, akik az Ővele töltött 3 év –és a Kranion Golgota– után magukra maradva az asztalnál szomorkodtak. (Ne csak a fehér asztalra gondoljunk! Mt.4,4.) Lehet, hogy te már ennek a tízszerese, vagy még annál is több idő óta tanulod az Igazság megismerését, de vajon meddig jutottál el? (II.Tim.3,7.) Bár lehet, hogy te már fejjel megérted és szükségesnek is tartod a „Sion-iskola” létét, és a felépített gyógypedagógia-rendszerét, olyannyira, hogy ez sokakat már ki is elégít, meg is nyugtat. Ez azonban KEVÉS, mert ez a nyugalom, ez a békesség még csak a „lelki területen” fekszik –ennek képe a „víz”, amin a próba során kárba vész az építmény–; de amelyen a rest lélek mégis szívesen tovább aludna!!… Ide kell már, és ALAPKÉNT szükséges az eredetileg IGEN JÓ-nak teremtett hármas lényünk tudata, és a gyermeki bizodalmas Hit is –amelyet minden ide érkező birtokol, ameddig az Istenbe vetett hit helyett másra használva ki nem öli a maga lelkéből (!)–; de szükséges annak fel- és elismerése is, hogy mi az Istentől való elszakadásunk által az első, a „szellemi halál” állapotába kerültünk!! (I.Móz.2,16-17.) A bűne miatt meghalt szellem-teremtmény azonban soha NEM SZŰNHET MEG, mivel az ÖRÖKKÉVALÓ SZELLEMBŐL vétetett; de a léte egy sokkal mélyebbre lezuhant állapotban folytatódik!!… 

„Emberlélekben” tehát a sztereómákkal jól elválasztott hármasság is tönkrement, így a „gátszakadás” folytán eláradt benne a gátlástalan Isten-telenség, amely őt már mások számára is botlatóvá, tehát sürgősen eltávolítandóvá tette!! Ez a súlyos tragédia megbízhatatlanná, használhatatlanná és alkalmatlanná tett minket az ISTENI ÖRÖK REND világában, és az abban boldogan élőkkel való együtt élésre!! Emiatt történt a kiűzetés!; mivel a lélek fölött a szellemnek kell úrnak lennie mindvégig!! (II.Kor,3,17.) Jó példa ebben Pál apostol is, aki az alvó, rest „korintusit” az Ige által megítélve serkenti és buzdítja fel az ő zarándok útjának folytatására. Felébreszti és tovább indítja. (II.Kor.7,8-11.)

Nagy szégyelnivaló ez, és a végleges elveszést hordozzuk magunkban, amíg a test (sarx: hús) uralkodhat az emberben, a régen leadatott óvó figyelmeztetésnek pedig ellenállunk! Ébredj rá már Te is nagy alvó, hogy amíg ezt megengeded magadnak, addig „a szent háborúban” az ellenség oldalán harcolsz, Istennek a téged is megmenteni akaró szeretete ellen!!! Ezzel pedig bűnre kísérted a még gyenge lábon álló rádbízottakat is! (Péld.6,6-10.) Ezért mondja az Ige: Jaj a botlatónak…, „aki félrevezeti a vakot az úton!!” (V.Mózes 27,18.)

Nekünk –tévelygőknek, akiknek Ő már testet alkotott, és az Ő színe elé emelt– megadatott a lehetőség az Őtőle kapott Világosságban ráébredni a KI-létünkre, a HOL-létünkre és a sok MIÉRT-re is, és ezeknek helyes értelmezésére is; akik okulnak is a kapottakból!! Tehát nemcsak mindenkor tanulnak, hanem okulnak is a kapottakból. (II.Tim.3,7.) 

Elképzelhetetlen nagy ajándék ez nekünk, akik „tegnap”, az IGEN JÓ teremtetést és a Test FEJével meglevő jó kapcsolatot is megrontva, Őtőle értelemben és szívben is elidegenedve, igen „mélyre” lezuhantunk!! (És. 64,5. Kol.2,19.) Mindezek után pedig már „ott” megtörténik az egetrengető CSODA: A FIÚ, MINT BÁRÁNY ÖNFELÁLDOZÁSA, Akinek a kellő pillanatban SZELLEMBEN ÉS VALÓSÁGBAN meg kellett áldoztatnia ahhoz, hogy ez az anyagi világ –a tér és idő világa–, a „pótvizsgázók tanítványosításra felkészítő színpadául” létrehozattassék!!!

Vezérigénkben a mi kárhozatból való Hazajutásunk feltételéül –főtantárgyként– ez a két elengedhetetlen követelmény szabatott: Hinni és Megkeresztelkedni!!  Erre azonban a mi hitünk, sőt az egész félrevezetett embervilág hite sem alkalmas!! Mivel e Földön csak azok és olyanok vannak, vagyunk, akik már „ott” a „házastársi hűségből” megbuktunk, s attól fogva mi  Emberlelkek – „áthangolva” – fogékonnyá lettünk minden hazugságra, amit a vesztőszellem nekünk az ő eszközein keresztül vég nélkül kínálgat. A Vesztő ismeri a Te gyenge pontodat is, ismeri a gusztusodat, kedvelt bűnödet; és Te ráharapsz a csalira…, amíg „alszol”!!! Értsd meg!: „vakok” vagyunk, amíg nem látsz, amíg nem látunk a dolgok, események mögé, és csak a testeket és a testi dolgokat nézve nem is akarsz „messzebb” látni, de még hallani sem; főként a Felülrőlvalókat!

Számolnunk kell a vetés-aratás törvényeivel, az ok és okozattal is; amire most –ebben az új felállítottságban, ahol most vagyunk– kegyelemből megadatott a lehetőség Teneked is! Nem maradhatsz tehát már naiv jóhiszemű ebben a harcban Te sem; és már adatott jó példa is a mi bíztatásunkra; a legravaszabb teremtmény szándékának, és az ő megejtő módszereinek a megismertetésével is! (II.Kor.2,11.Gal.1,11-16.) 

Pál az ő leveleit, az azokban levő Kijelentéseket, és azoknak helyes értelmezését Felülről kapta, és nem emberektől tanulta; ő soha nem volt theológus! Mielőtt megvilágosíttatott, Saul volt, egy igen buzgó vallásos hívő lélek, akit a Vezetők rá tudtak uszítani arra, akire akartak. Ezt ő maga is, amíg „vak” volt, buzgó lélekkel vállalta, szerfelett rajongván a –félreértelmezett atyai külsőséges, ceremóniás– hagyományokhoz. Amikor azonban megnyittatott a szívének szeme, és rálátást kapott a Lényegre: „azonnal nem tanácskoztam testtel és vérrel”, mondja. (Gal. 1,14.) Ezzel a Hazavezető „sínre-tevéssel” máris beáll az, amit az Úr az Ő tanítványainak megmondott: „Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak!” Ez történt Pál apostollal is, és ezek is megírattak, a mi okulásunkra! (János 15,20.)

A második fő-tantárgy: a Keresztségnek a megvalósulása, éspedig velünk és bennünk.  Itt a „bukás” már örökre kizáró ok, mivel a bukott tanuló azzal már a feltámadásának a drága lehetőségét is megvetette, elkerülte, arra méltatlanná tette magát (Iskáriótés ezt jelenti); repeta, osztályismétlés pedig nincs!!! Krisztus Urunk az örökkévalóságban EGYSZER halt meg, s fizette ki az okozott kárt!! Értem és Teérted is!!!

Mindegyikünknek a láthatatlan világba tartozó egyik belső fő-feladata: a keresztsége!! Ezért az „Ősellenség” most is mindent megtesz, hogy ennek lényege a tévtanításokkal félreértelmezésre kerüljön, és a látványos ceremóniás külsőségek, valamint az alaptalan megnyugtatás kerüljön annak helyébe! Nem egyedi eset Istent félő szülők gyermekétől ezt hallani: „én meg vagyok keresztelve és ez nekem elég!” Ezt okozza, okozta a hamis tanítás. De ki a felelős a tévelygőkért?…

Isten gondoskodott útkészítőről: „Bemerítő” János (Johannés tés Baptistés) küldetik el az Úr előtt (itt szó nincs keresztelésről) azért, hogy ebben az útvesztő „tanítás-dzsungelben” az Igaz Útra rámutasson, és az Ő Nevébe –lényegébe– való belemerítéssel a Hazavezető útra felsegítsen! (Hodos: út, de jelenti a tanítást is. Tehát út készítés: a sok zűrzavaros, félrevezető tanítás között az igaz utat megmutatni, arra rásegíteni küldetett Keresztelő János, helyesebben Bemerítő János.) A vízbe való belemerítés, mint a gyermekkor tartozéka kerül bele a kelléktárba (mint a hintaló), de ebből is ki kell nőni! Pál kinőtt belőle. (I.Kor.13,11.) Elhagyta a gyermekhez illő dolgokat. „Nikodémusnak” és valamennyiünknek pedig –és még minden önmagát jónak tartó „Izrael tanítójának” is– alulról kell elindulni felfelé! A mi számunkra a „starthely” ugyanaz: a belátás, önismeret, amire végül nagynehezen még Jób is eljutott. (Jób 42,1-6.) Az értelemszerinti fordításban: Ki az –mondottad–, aki gáncsolja az örök rendet ostoba, tudatlan beszéddel!?! Megvallom, hogy én eddig nem értettem ezeket –mondja magáról Jób (Jób könyve utolsó részében)– csodadolgok ezek nékem, és én fel nem foghatom. Hallgass meg most engem, Uram, én is hadd mondjak valamit: majd én kérdezlek ezentúl Téged, és Te fogsz majd tanítani engem. Bár mint fülnek szánt prédikációt hallottalak Téged hirdetni már előbb is, de most az én saját szemem meglátott s megismert Téged, ezért haszontalan hitvány valakinek –egy senkinek– láttam meg s ismertem meg magamat, és megszégyenülten eltörpülve semmivé lettem, megtanultam úgy tekinteni és úgy becsülni magamat, mint port és hamut!… Ezeket mondja magáról Jób, miután negyven részen át védte magát és tiltakozott és makacskodott, de végül megkapta a más belátás kegyelem-ajándékát; és megismerte önmagát.

Az Ige Jób példáján keresztül minket ismertet meg önmagunkkal. Bemutatja, mi jöhet ki belőlem, ha „megnyomják a tubust”: ami benne van!… Jákób tudja a „nevét”, ismeri önmagát –megkérdezte tőle az angyal, mi a te neved? Jákób. (I.Móz.32,27-28.) Tehát tudja a nevét, hogy csaló, igazat válaszol; de megharcolja a harcot, és „Izrael” lesz a „neve”. 

A jó utat kevesen találják meg; miért? Mert sok keserve van, s ezért kevesen is keresik.

Vezérigénk a kezdő felületes szemlélőnek lehet csak egy bepecsételt írás, amely csak akkor nyílhat meg, ha mélyebbre ásunk! Nem elég a szöveg, a Biblia-szöveg tudása, ismerete! Csak az Ige –a nagybetűs, a FIÚ– képes választ adni, utat mutatni mindenben, a bemerülés helyes értelmezésében is! A szívünk állapota és a bennünk levő szellem dönti el, szabja meg a célba érést, aszerint, hogy itt most ki melyik „úton” indult el, mibe merítkezik bele, melyik tanítást fogadja be. A Kijelentésnek ad-e hitelt, vagy a sokféle hazug tanításnak!? Ezért a PÜNKÖSD sorsdöntő nekünk!!! Nehogy elmellőzd Te sem!…

LB

91. Ének: „Imádom azt a nagy szerelmet, Jézusban mely felém hajolt…”

Isten a Szentíráson és az Ő engedelmes eszközein keresztül egyértelműen és világosan választ adott már a nekünk feltett „Hol vagy, Ki vagy?” stb. kérdésekre, melyekre mi –a lényeget nem értő, de azért okoskodó értelmetlenek– még mindig nem adtunk elfogadható választ Őneki!! Már „ott”, kezdetben „annál a tragédiánknál” is csak mellébeszélés történt, az igazságot nélkülöző hazudozás, egymásnak a „besározása”, –ami a Szent Rendezőnknek és az Ő munkájának, művének a gyalázása–, csupa sötét és ördögi tisztátalan hozzáállás az Urunk Szent dolgaihoz!! Ez történt velünk „tegnap”, és a mennyei szeparátor emiatt vágott ki bennünket igazságosan az örök Rend világából… (Jób 8,9. I.Móz.3,15. Hós. 6,7.) 

Elképzelhetetlen nagy Csodának kellett történnie „akkor”, ami A Bárány életébe került (I.Móz.3,15.); mivel ki kellett fizetni a bűn és halál törvényének jogos követelését ahhoz, hogy a „tettesek” a pokoli állapotukból próbaidőre –a földi létük idejére– „feltételes szabadlábra” kerülhessenek!!! Ezek a tettesek mi vagyunk, akik számára még a tér és idő világát is megalkotta Isten, hogy az „kegyelem színpada” lehessen az anyagi világra ISTEN KÖNYÖRÜLETÉBŐL pótvizsgára felkerülő bukott embereknek; hogy nekünk, nekem és neked kedves olvasó/hallgató, legyen módunk most szembenézni ezekkel!… 

Nem „véletlenül” kerül fel tehát ide senki, és semmi sincs magától, hanem csak a mindeneket éltető mennyei Atyánk irántunk megnyilvánult jó akarata és terve alapján!!… Ezt a tényt nemcsak az ókori, magukat okosnak tartó görögöknek, hanem minden e földre felkerülő –magát okosnak tartó– embernek is meg kell tudnia; így tehát minekünk is Ővele kell számolnunk!!! (Csel.17,24-31.) Ne várd meg ezzel az utolsó ítéletet Te sem, mert akkor már nem lehet rajtad segíteni; most azonban még élhetsz ezzel a drága lehetőséggel te is!! Engedj Istennek, és akard végre te is, hogy az Ige felébresszen és útba igazítson, elindítson! Használd végre a földi zarándok utadra kapott gyermeki hitet –amellyel Isten mint nélkülözhetetlen útravalóval minden Földre felkerülő embert, így téged is megajándékozott– arra használd, amire kaptad! Őneki higgy, és ne maradj a vesztő-szellem eszköze, aki már „ott” –nem a tér és idő világában, pre-fall, evilág létele előtt– „átejtett és át is hangolt” bennünket –a kezdetben bűnbe esett emberek mindegyikét–, akik mint befogadók annak hittünk és attól be is fogantunk! (I.Móz.3,1-6. Hós.6,7.) Ugyan miféle „gyümölcs” származhat ebből az Istent kizáró vad-házasságból? Az, amit lépten-nyomon Te is felismerhetsz a belső embered állapota felől a Kijelentés alapján! A szívünk állapota a sorsdöntő!! (nem a hússzív, nem a testi szívről van szó!) Ez van bennünk legbelül (és „legfelül”) mint szellem, aki a legfontosabb az emberi hármasságban, s ezért döntő, hogy mire, vagy Ki után van vágy, kívánkozás a szívben!!? Isten vagy a világ kell neked? A kettő együtt nem megy!!! Ezt kell megharcolnod „MA”, mert ez dönti el az örök jövődet!! (Jak.4,5. II.Kir.17,32-34. Mt.6,24.)

Minden e földi testben levő emberről ezt mondja az Ige a bűneset után: „az Ádám típus-esetének a hasonlatossága szerint” mi egyénenként mindnyájan elkövettük a bűnt!!!… Róm.5,14. 3,23. I.Ján.1,10.!!… Téves és hazug tanítás tehát az, hogy csak az ősök vétkeztek, az ős-szülők!!! Ne hagyd tovább aludni a naiv, jóhiszemű, de rest „hívő” lelkedet mást okolva és önmagadat felmentve!!… Így néz ki a (hadi) helyzet minden megromlott Emberlélekben addig, amíg fel nem veszi a harcot a saját maga bűnével szemben!! (I.Ján.5,19. Ford.) 

Isten ezek után még a földön levőkről is kénytelen ezt mondani: I.Móz.6,5. „… látta az Úr, hogy megsokasult az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz!…, és bánkódék (Isten) az Ő szívében…”  …  Az ember így van mind a mai napig is. Mt.15,18-20. Mk.7, 20-23. II.Tim.3,2-7. szerint …

Ilyen rémségessé lett az eredetileg IGEN JÓ-nak teremtett ember mindazok előtt, akik látók, és velünk is ezt közli az igaz prófétai Kijelentés, fajra, nemre és vallásra való tekintet nélkül! Nincs különbség a fajok, nemek és vallésok között. (Ezék.28,19. itt van, hogy rémségessé lett a bűnbe esett ember) Urunk mint ilyeneket szánt meg minket –így engem is, téged is–; ezek közül emelt ki a maga színe elé a Krisztus ÖNFELÁLDOZÁSA ÁLTAL LETT Kegyelem!!! Ebből élünk, ettől lehetünk ma itt a földön, és nem a pokolban vagyunk, mert Ő közbelépett. … Ezzel azonban a földi ember természetében még nincs változás! Minden idekerülő ember használhatatlan Isten számára, amíg a szíve nem kerül visszahangolásra, felhangolásra a Jóakaró Atyánk „hullámhosszára”; sőt, addig neveletlen elcsavargott gyermekként, spontán természetesként csak az jöhet ki belőle, csak azt képes közvetíteni, amit a Diabolos-adó műsorszórásából felvesz és továbbad a maga és a rábízottak elvesztésére!!  (Lk.6,39-42.)

Ez a tény és ez a helyzet jellemző a szellemi vakokra a családban, a vallások és a nemzetek közt is, amíg az emberek nem akarnak látni, s nem is akarnak tudni felőle! (Ésa.30,9-11. Ezék.22,26-29.); de arról sem tudnak, hogy ezen MOST még lehet változtatni!!… (Joel 2,12-13.)

Az anyagi világ, mint „kegyelem színpada” éppen ebből a célból hozatott létre, hogy az ide felkerülő bukott, szellemi halott, aki már Isten Kezébe vétetett, az megkaphatja az új Kezdet lehetőségét!! Mindaz, aki már nem elégszik meg a moslékkal, és végre „éhezi” az elherdált és elveszített otthoni eledelt, mint a „messze” elcsavargott tékozló fiú, megkaphatja a más belátás kegyelem ajándékát, amely utolsó lehetőségként, egyszer az örökkévalóságban még őneki is elkészíttetett!!… (Lk.15,11-24.) 

Nekünk ezzel az Igével is számolnunk kell! Ésa.30,18.: „… azért vár az Úr, hogy könyörüljön rajtatok és azért felséges Ő, hogy megkegyelmezzen néktek; mert az ítélet Istene az Úr, boldogok mindazok, akik Őt szolgálják!” Tehát „a labda most nálad van”, te döntöd el „ma” azt, hogy „hol”, helyesebben milyen állapotban lesz részed az örökkévalóságban!!… Azzal választasz, hogy most mire használod fel az Isten által megalkotott testedet, és az abban töltött kegyelmi életidődet!!!… (Zsid.10,5.) Mire vágyakozol? Mi tehetne téged boldoggá? A Felülről való Világosságban már te is felismerheted a beteg gusztusodat, aminek az érzékelése viszont már kezdeti élet-jel is lehet –ha már érzékeled a bajodat– a mindeddig érzéketlen „halottnak”. (Ef.2,1 és 5 v.)

Ha a Hatalmas Isten az Ő tettei alapján már Csodálatos lett neked, ha már nem mégy el vakon a teremtetésed és a megváltatásod csodája mellett sem, mint eddig tetted, akkor te már felhozattattál az első lépcsőfokára a mi sokoldalú, sokrétű (polüpoikilos) Urunknak – a név a lényeg– az Ő első „Nevének”, Lényegének a megismerése útján. Tehét ha már csodálatos neked a teremtetésed és a formáltatásod, és hogy még itt tart Isten, és gondja volt rád mind a mai napig, akkor már az Ő megismerése útján az első lépcsőre felkerültél, mert az Ige Ésa 9,6. ezt mondja: Hívják nevét Csodálatosnak, és a következő tépcső lesz a Tanácsos. Ne becsüld le tehát mindazt, amikkel Isten téged megajándékozott. Mivel már elfelejtettük az Atyai Ház Rendjét, minekünk, a Haza induló tékozló fiaknak meg kell tanulnunk kérni, és hálát is adni minden Őtőle kapottakért; még a nevelés céljából kapott „pofonért” is!!… Folyamatosan szükségünk van az Isten Szent Szellemének vezetésére (Jn.16,13. Rm.8,14.), annak a tudatában figyelve a minket érintő eseményeket, hogy itt véletlenül semmi nem történik, hanem csak azok történnek, amiknek a láthatatlan világbeliekből itt az anyagi világban, a szemmel látható és letagadhatatlan cselekedetek világában is meg kell nyilvánulniuk!… A „fa” tetteiből (a gyümölcséből) még a „vak” is fel-és elismerheti a maga fájának állapotát, a maga állapotát, s abból a szívünk beteg, elvadult állapotát kell nekünk felismernünk, meggyőződve arról, hogy az a diagnózis igaz, ami kijelentetett rólunk! (Jer.Sir.1,22.) Csak ezzel az Urunktól kapott hittel és bűntudattal lehet nekünk Őhozzá, a GYÓGYÍTÓNKHOZ menekülnünk, ezzel a bűntudattal!…

Végig, összefüggően kell látni utunkat (V.Móz.8,2-3.), az egész „harci helyzetet”,  amelyet minekünk és mindenkinek, aki a Hazavezető Útra felhozatott, Urunk erejével győztesként meg kell vívnia önmagában! Kifejezhetetlen nagy ajándék a kezünkbe adatott Teljes Szentírás, amely, mint Istenből kilehelt –Theopneustos, a Theos-ból kilehelt pneuma–, „Tanácsos” és „Iránytűként”, képes a Hazavágyó, és végig kitartó zarándoknak egy-egy lépést megmutatni! (II.Tim.3,16.)  Nekünk ezt kell kérni, egy-egy lépést, ha ezt meglépted, akkor a következő lépést. Nekünk erre van szükségünk. Ezért kell szüntelen a Tőle kapott Szellemre hallgatni, nem a lélekre.

Ahhoz, hogy innen valaki Hazaérjen, sok akadályozó ellenséggel kell számolnia a zarándok úton, mind a látható mind a láthatatlan világból. Ezek közül a legveszélyesebbek a belülről támadó, magunkban édesgetett ellenséges indulatok, mivel azokkal Emberlélek (Bunyan képe szerint) –a gonoszban gyönyörködővé lett értelme miatt–  Isten ellen áthangolva ördögivé lett!!!  Ez történt a bűnesetnél? Jónak láttuk a gonoszt, kívánatosnak, kedvesnek, bőlccsé tevőnek. Ezzel kell szembe kerülnünk most bennem, benned, mindegyikünknek önmagában, mert gonoszban gyönyörködővé lett értelme lett az embernek. Ez az állapot áll fenn, amikor tetszik a maga bűne az embernek.

Ezért adja Urunk ma ezt a Tanácsot nekünk: „A magad értelmére ne bízd rá magad!” … Azt hiszed, jól látsz, jól értelmezed a dolgot. Nem igaz! Át van hangolva –értsük meg! –, át van hangolva, az ördög adását veszi a bűnbe esett ember; annak megfelelő a viselkedése, a felfogása. Így Isten ellen áthangolva, ördögivé lett. (Péld.3,5-6. Csel.11,18. 14,27.) Tehát a magad értelmére ne bízd rá magad. Meta-nous, ez a metanoia egy szóba összeragasztva ez a kettő; itt erre van szükségünk, az új értelemre. Pál apostol megkapta, és aki követi ezt az utat, annak ez a lehetőség nyitva van. Megkaphatja mindenki, aki hajlandó a saját értelmét kivetni magából, nem bízni magában, hanem ahogy Pál apostol mondja „bennünk pedig Krisztus értelme van”.  Bennem pedig a Krisztus értelme legyen, mert Isten meg akarja adni. Ő új értelmet és új szívet adott és ad az Őt igazán keresőnek!  

205. Énekünk 

„Óh terjeszd ki, Jézusom Oltalmazó szárnyad, És csitíts el szívemben bút, örömet, vágyat! Légy mindenem, légy fényem, sötéten jő az éj. Nagy irgalmadból élnem szüntelen Te segélj. 

Oh, mosson meg az értem bőven hullt drága vér. Új szellemért könyörgök, újult akaratért. Kicsik, nagyok mind kérünk, őrködj vigyázva ránk. Békességedbe térjünk, Te áldd meg éjszakánk…!”

„Kelj fel, világosodjál…; Serkenj fel, aki alszol és támadj fel a halálból, és felragyog tenéked a Krisztus.”

Ha az Epifánia Világossága, az eddig kapott Igék, Hit által már ráébreszthettek téged az „alvók” közül annak megértésére, hogy „ég a házad”, akkor Isten további kegyelméből te is elindulhatsz a „zarándok-mentő-úton”, mint Bunyan Zarándoka is tette! Számolnod kell azonban azzal is, hogy ezen az úton sokféle akadállyal kell megküzdened a bűneid miatt! Ezek döntő része –amikkel közelebbről dolgunk van– bennünk van, Emberlélekben attól fogva, hogy a jó-és-gonosz megcselekvésére való hajlandóságot és képességet bevettük, „megettük”. (I.Móz.3,6.) Ezek között nálad talán a legnyilvánvalóbb a restség vagy a túlzott, önfejű aktivitás: a magaválasztotta Isten-tiszteleted. Aki viszont átadta magát a Világosság eszközévé lenni –már „Paulos”-szá lett, aki abbahagyta a régi életét, mindent–, az uralkodik magában ezeken is! (Péld.6,6-10. I.Kor. 9,27. Kol.2,23.)…  Az I.Kor.13,1-3-ban levő Ige is döntően fontos Útjelző tábla, melynek józan átgondolása és megértése sok káros tévelygésétől megóvhatja a Hazafelé indulót!

Urunk irgalmából, és a Krisztus áldozatával kieszközölt kegyelemből a mi számunkra –tehát neked is, testvér– út, mód és lehetőség adatott a „Romlás városából” a Mennyei világba visszajutni; de nem akárhogy, hanem az Isteni örök Rend világának megfelelően és ahhoz illően!! (I.Móz.3,15. Mt.3,1-2. 4,17. 6,33. És.35,8-10.)

Ha végre már helyet adtál magadban az eddig „Felülről” kapott Kijelentéseknek, és nem is ejted már a porba azokat (mint eddig tetted), akkor –de csak akkor!!– lehet neked is a Mester pedagógiájának megfelelően tovább lépned! Azonban ehhez már figyelembe kell vennünk mindazt, ami az „óvodától” kezdve az „Emlékeztető Könyv”-ben (Biblia) leközöltetett számunkra! Itt a „Teljes Írás” meg- és elismerésére kaptunk bíztatást és felbuzdítást!! (Mal.3,16-4,2. Jel.2,5. II.Tim.3,16-17.) Amíg azonban megengeded, hogy a vesztő szellem „vezető pozicióban” legyen benned, az a restségeden keresztül mindig valami könnyebb utat ajánlva el akar terelni ettől! A félrevezető hamis tanítások, a „jó” lelki ál-békés Hallelujás örvendezések ezért –és a kapott megnyugtatások– inkább kelendőek, mint a nyomorult belsőnk, belső emberünk „szent háborúja”! De mi lesz a végén? Örök jaj a megvetőnek, aki itt most a maga idejében nem akart felébredni!!! (Jer. 6, 8,8-12. 23,16-17.) A Király ugyanis –Urunk– az Ő második megjelenésének pillanatában bűn-ügyekkel már egyáltalán nem foglalkozik; az azokkal való leszámolásra kizárólag csak a MA világában –a földi létünk idejére– kaptuk meg a lehetőséget!!! (Zsid.9,28-29. Jel.2,21.)  Te mivel töltöd el, mire használod fel az Urunk által meghatározott célra adatott kegyelmi időt, valamint az ajándékokat és képességeket (talentumokat, gírákat), amikkel Ő –az Ő hű szolgáját, az Ő javaival való bölcs sáfárkodással is– megbízta?… Viszont, ha te hűtlen sáfár voltál és vagy, akkor a magadénak tulajdonítva elsikkasztottad azokat; másra –a magad dicsőségére– használtad fel az Istentől kapott időt, ajándékokat, képességeket, emiatt te még mindig a Vesztőnek a „vak” és másokat is vakító eszköze vagy!! „Alszol” mélyen!!! De most ebből lehet sőt kell talpra ugranod!!! (Luk.12,42-44.)

A Földre felhozott embert, mint még mindig a  saját bűnesetében megzavarodott, és téves öntudattal megtöltött „vakot” Isten megszánta –téged is!–, és a te Bibliádban is kijelentette mindazt, amire a menekülőnek –tehát most neked is– szükséged van. Az abban foglaltakból pedig nekünk azt kell felismerni, és úgy kell értelmezni, hogy azt értsük meg belőle, amit a Szent Szellem akar éppen nekünk mondani (Ján.14,26.); és hogy végre már ne azt az ördögi nézetet és értelmezést képviseljük, amit már „ott” bevettünk az Ördögtől! – Sün-eidenai, süneidésis; ez a görög szó az Urunkkal való együttlátást, együttérzést jelenti. Ez már „ott” tönkrement bennem, benned, amikor 180 fokkal elhajlott az „iránytű!” (I.Móz.3,6. Hós.6,7.) Ebben az állapotában a tanácstalan tévelygő ember még a maga saját lelkiismeretére se bízhatja rá magát, mert a bűnesettel bekerült „megszállók” (Bunyan: Szent H. képe szerint) az addig Istent képviselő „Lelkiismeretet” elzárták a Világosság elől, besötétedett ő is!… (Zsid.10,22. gonosz, megbízhatatlan, ingatag, és ördöggel való együttlátás, együttérzés amíg tetszik a bűn!)  Akkor se fogadd el, ha az még tetsződne is! … … Jób 36,21. Ezt a tanácsot „Elihu” adja; olyan valaki, aki már ismeri az Istent! … Csak az ilyenre figyelj, a többi előtt pedig zárd be a „fülkaput”, s ami egyéb más már betolakodott beléd, azt rúgd ki magadból! (Ésa.8,20/a.)  Ha ezt elmulasztod, a halálban maradsz!!.. (Mk.8,34.)

Urunk, Aki megszánt és a hasznavehetetlen totálkáros állapotunkból kiemelve kézbe vett, hogy újjá tegyen bennünket (Ésa.64,5-7. Ef.2,10), ismertté tette az Ő JÓ ELGONDOLÁSÁT felőlünk. (Jer.29,11.) Ebből kifolyólag és ennek következtében lehetünk mi most itt e Földön, „alulról” felemelve, felvilágosítva, és minden szükségessel ellátva az Ő színe előtt (Ján.8,23. Csel.10,33.), de abból a célból, hogy az Ő „tanítványnevelő iskolájába” felvehetők legyünk!…

Ez a „beiskolázásunk” nem látványos „marokköpéssel” (sem az ördögtől átvett nagyfiúskodással) hanem a Szellem által történik, a más belátásra jutás alapján! Ezt a belátást is egyedül Ő tőle kaphatod meg, ha már megízlelted Isten türelmes Szeretetét irántad, és hajlandó vagy felvenni a harcot az addig jónak látott bűnös tremészeteddel szemben!!.. (Titus 2,11-14.) 

Az IGEN JÓ kezdettel megáldott, de az abból kibukott „iskolakerülők” számára –ezek mi vagyunk!! – Isten itt egy „Egytanerős iskolát” hozott létre, amelyben Ő maga a MESTER, Aki Krisztusban magára vállalta az előzőkben megbukottak és kivetettek minden baját nyomorúságát! (Gyógypedagógusok is már tudják, mit jelent csak egy fogalmat is a beteggel megértetni, ha az már tele van téves és hazug ismeretekkel arról.) 

Isten kezdetben az embert igaznak teremtette (I.Móz.1,26-27a. és 31.), de ők (I.Móz.1,27b-28.) már kezdetben kerestek sok kigondolást, és azóta is folyamatosan ezt teszik (Préd.7,29. Ez. 28,5.16. Hós.6,7.); annak ellenére, hogy a Teremtő Istenünk már kezdetben féltve intett mindannyiunkat, hogy a jó-és-gonosz-tudásának fájáról ne együnk, mert a gyümölcse halálos méreg! (I.Móz.2,16-17.) Azóta pedig minden e földön élő ember számára ez a figyelmeztetés is elhangzik: A magad értelmére pedig ne támaszkodjál! (Péld.3,5.)

Sorsdöntően fontos tehát nekünk az új értelemre való eljutás, amit az Úr a „vízbe való belemerülés” képében ismertet meg Nikodémussal, a lelkész-pedagógussal. (A „víz” a lélek, a lelkület területe, állapota, amely magába foglal minden tudományt ismeretet, így a Biblia-ismeretet is.) Ez az az állapot, amelyben nem szabad a „zarándoknak” leállnia, elaludnia!! Ezért szól az Úr tovább „Nikodémushoz” –ne csak arra az egy személyre gondoljunk, hiszen rólunk van szó végég! –, ezt mondja nekünk: Te még csak test és „testi” vagy, akinek Isten sokmillió atomból az Ő általa megszabott törvény alapján élő szervezetet testet alkotott –40 hét az anyaméhben–, melyet felnövelt és évtizedek óta müködtet, hogy felébresztve az Örök Életre felkészíthessen téged is! (Ján.3,1-10.) Itt mindegyikünknek szüksége van arra, amiket az Úr Kijelentésként közölt; Ő pedig minden „vak” (rövidlátó) szemét „messze és világosan látóvá” teszi, hogy ne csak a földet lássa, a földi létet, hanem kessze és világosan mindent. (Mk.8,25.) Ezért nem hagy elaludni a képzelt lelki babérján senkit, hanem ki akar józanítani mindenkit! E miatt Ő –a „tanítvány iskolába” még csak elindulóknak is megérthetően– már a szellembe való belemerülést is, mint Istentől való szükségességet közli a sötét éjjelben levő, de már látni vágyó!!!– és Ő Hozzá menővel.  Ezt tette Nikodémus, és ez a lehetőség adatott nekünk is, hozzá menni a Gyógyítóhoz.

Krisztus munkája teljesen független attól, hogy melyik nemzetben, vallásban, családban vagy korban adatik meg valakinek az ő örök sorsát eldöntő kegyelmi idő eltöltése a Földön! Itt –egyszer az örökkévalóságban– minden hústestben megjelenő embernek, minden korosztálynak és nemnek, a „kicsiknek”, személyválogatás nélkül megadatott a szabad választás drága lehetősége! (de angyaloknak nem!) (Csel.10,34-35.) Itt történhet meg a felkészíttetésünk az Istenhez való visszakapcsolásra. Gondolj bele, micsoda elképzelhetetlen nagy munkát vállalt Ő magára, pl. ha az utolsó idők embere „látását”, gusztusát, beállítottságát nézed; hol van ez az Istentől való –de kezdetben elveszített– Igen jó természettől?! Milyen messze kerültünk Tőle!!… Ezekben vállalta kiformálni az új értelmet!… (Ésa.53,11. Lásd: a Fordításban.) Tankönyvünk: a Biblia –ami egyben fontos „Iránytű” is számunkra– Mózes és a próféták Írásaival elkezdve világosságot ad az élet értelmét keresőnek, minden kérdésére. A Felülről kapott Kijelentést azzal kell kezdenünk, amivel Urunk azt elkezdte, tehát az elején; e nélkül nincsen sem alap, sem összefüggő látás! Szétesik, rommá lesz minden építmény!… (Lk.16,29. 19-31.)

A Haza vezető úton járónak ezt mondja a MESTER: „Abban dicsőíttetik meg az én Atyám, ha ti sok és/vagyis jó gyümölcsöt teremtek és lesztek nékem tanítványaim!” (Ján.15,8.) Nekünk azonban nem itt lehet bekapcsolódni, mert a Szentírás se ezzel kezdődik; hanem az első lépés azzal a gyermeki bizodalmas hittel tehető meg, amelyet minden ide felérkező ember útravalóul megkapott, hogy felfoghassa és megragadja, ami ő neki kijelentetett. (Mt.9,9.) Mi van azonban addig, amíg a mű, a teremtmény nem dicsőíti a Mesterét: Addig az Ő gyalázatára van!!! (Péld.14,34. Dán.9,16. Jer.3,25. Rm.2,24.) Vakságában az ember pedig a vesztő eszköze, a veszedelem és örök halál fia!!! 

Ettől és ebből kapjuk most a kiutat, csak ne vond el magad, hanem add át Urunknak magadat te is, hogy az Ő tanítványává, oltványává –megmenthetővé– tehessen!  (Zsid.12,1-17. 13,7-9.)  

Annak okáért íratott meg, hogy szentek legyetek, mert én szent vagyok.  I.Pét.1,16.

Úgy legyen, Ámen

BL.

Jézusom, átadom, tisztítsd meg a szívemet… … …

241. Úgy szeretnék én szent lenni! Add, Atyám, hogy az legyek. Moss meg Jézusnak vérében, És én hófehér leszek. Tégy szent-té te engemet, Tisztítsd meg a szívemet. Jézusom, átadom, Tisztítsd meg a szívemet.

2. Halljad lelkem sóhajtását: Vedd el bűnösségemet; Teljesítsd meg szívem vágyát, Váltsd nappallá éjemet! Tégy szentté te engemet, Tisztítsd meg a szívemet. Jézusom, átadom, Tisztítsd meg a szívemet.

3. Nincsen semmi jóság bennem, A saját erőm kevés. Tégy, Atyám te szentté engem Kérlek Jézus véréér’! Tégy szentté te engemet, Tisztítsd meg a szívemet. Jézusom, átadom, Tisztítsd meg a szívemet.

4. Szent Atyám, a lábaidnál Megtört szívvel állok ím; Ha te irgalmas lész nékem, Elveszed sok bűneim. Tégy szentté te engemet, Tisztítsd meg a szívemet. Jézusom, átadom, Tisztítsd meg a szívemet. (Annakokáért íratott meg: Szentek legyetek, mert én szent vagyok 1 Pét 1,16.)

Mielőtt abbahagynád e sorok további olvasását –mint olyan, aki már régen a tudatában vagy ezeknek–, ez újabb „tanévünkben” nézz bele még egyszer az Ige feltett kérdésébe, mivel eddig –a jelek szerint– Téged mégsem érintett meg elég mélyen! Nézd meg a szívedet! Változott-e azzal, hogy megismerted a Biblia szövegét, vagy inkább még nagyobbá lettél a magad szemében, és még mélyebben „alszol” az Alapot nem tartalmazó hazug álbékességgel megnyugtatva!  Vigyázni kell, mert a látszólag jó vallásos farizeus állapota a valóság szerint sokkal gonoszabb, mint azé a „Magdalai”-é, aki végre már elkezdte megismerni önmagát!!…

Mi, akiket Isten a bűneset-tragédiánk után megszánt és kézbe vett, rá vagyunk szorulva arra is, hogy Ő –mint Gyógyító és Mentő Orvosunk– ebből a vaskos sötétségből és mélységből kiemeljen, és a még fordítva –tehát Istennel ellentétesen– látó, tévelygő szívünket és értelmünket is felvilágosítva az Ő gyógyító kezébe vegyen! E munkafolyamatnak is –mint Isten minden munkájának– az első lépése az EPIFÁNIA, vagyis magyarul a „LEGYEN VILÁGOSSÁG” Igével indul. (Lásd: I.Móz.1,3. a teremtés első napja) Urunk fel akar ébreszteni bennünket, akik a bűnesetben történtek eredményeként most még az Ő világossága híjjával vagyunk!!… Mivel az Isten „iskolájának” tankönyve a Szent Biblia ugyanaz (Rm.15,4. Zsid.13,8. Jel 22,18-19.), nekünk azokból a már ismertnek vélt szöveg részekből évről évre mindig újat és frisset kell –lehet– merítenünk! (Lásd: a forrás neve –a Kijelentés szövege– évről-évre végig ugyanaz, de a vize, a mondanivalója mindig más, friss és mindig a szükségletnek megfelelő, éppen odavaló. (Zsid. 4,12/a; Ezék.47,1-12.) Az EGYEDÜL BÖLCS ISTENnek az eszközei –az Ő Szelleme által bölccsé tétetve– rámutatnak a bajainkra, de az azokból való kimenekedés útjára, a számunkra Ő általa igen drága áron nekünk megszerzett lehetőségre is!!! (I.Kor.3,10-11. ApCsel.4,10-12.) E felől még csak igen kevés földlakó kapott IGAZ és szívig ható felvilágosítást, és igen sajnálatos az, hogy még kevesebben vannak azok akik élnek is vele!!

Amit Isten elvégzett értünk a Krisztusban, arra senki más az égvilágon nem lett volna képes!!! Szükséges azonban még az a „visszaigazolás” is a mi részünkről, ami a Haza juthatásunk feltételeként kiszabatott!!.

A Mindenséget –tehát mindhárom világot is– létrehozó és éltető Leghatalmasabb VALAKI, a HO ÓN, Aki egyedül a VAN; Ő PANTO-KRÁTOR, MINDEN-HATÓ, ALL-MIGHTY, és az itt levő „kráciák” semmik Ő előtte!! Ő tartja kezében az egész teremtettséget, és valamennyiünk lelkét, életét is; tud minden gondolatodról, sőt a szíved indulatairól is! (Jel.2,23b.) Atyai módon gondoskodik a teremtményeiről –még te a hajszálaidról is, sőt még a testednek minden atomjáról is–, mivel a növekedést is csak egyedül Ő képes adni! (I.Kor.3,7.) ŐNEKI KELL SZÁMOT ADNUNK a rendesen elvégzett és a szégyelnivaló tetteinkről is, de még a mulasztásainkról is! Nem közömbös tehát az sem, hogy mint sáfár mire használtad és használod fel az Ő –gyarapítás céljára rád bízott– kegyelmi ajándékait (I.Kor.12,7); mivelhogy egyedül Ő a Teremtője és létrehozója, tulajdonosa mind annak ami csak van, vagy létezik, bármelyik világban; így az Ő gyarapításra rád bízott kegyelem ajándékainak is! Ide tartoznak a talentumok, de még a lelki gírák is, amikről számot kell adnunk!!…  

Isten tehát az Ura és gondviselője minden teremtményének, kezdve a mennyei hatalmasságoktól a legkisebb szellem-teremtményig, az emberig; sőt az éltetett lelkek világának is! Őt nem képes átejteni, átverni a Sötétség, mivelhogy ”Ő hozzáférhetetlen világosságban lakozik”! (I.Tim.6,16.) Minket azonban már kezdetben „ott” át tudott ejteni, az Istennel szemben hűtlenné vált, a KŐSZIKLA-ALAPOT szem elől tévesztő, alaptalan, ingatag természetünk miatt, ennek következtében! (Hós.6.1-7.)  A Hatalmas Isten és az ISTENI ÖRÖK REND világaiban élők –az Élők világa– nem viselheti el ezt az abba nem illő profán, ördögtől átvett felelőtlen viselkedést, amiről a Szent Írás már az első lapjain tudósít!! (I.Móz.3.) A kegyelemből ide hústestbe felkerülő emberek pedig minden korokban, minden „szinten” azt bizonyítják meg, hogy igaz, ami meg van írva felőlük Róm. 3,10-18-ban.  Most ez utolsó időkben pedig, már kikelt és elburjánzott az a vad mag, amit „ott” bevettünk, ami miatt a mennyei világ kivetett minket is, mint lázadókat az Édenből; ezért kellett nekünk abból levettetnünk!!! (I.Móz.3,23-24. Ezék.28,13-18.)… A bűnbe esett emberek közül bennünket az Atya felhozott hústestben ide, erre a mi felkészítésünkre alkalmassá tett „szigetre”, a Földre, a „tér és idő” világára, a bölcső és koporsó közötti, megtérés céljára kapott létüknek az időszakára. Mi pedig még itt és ezek után is megtapasztalhatjuk az Ő Atyai gondos szeretetét!! Csel.14,15-17: Nem hagyta magát tanubizonyság nélkül, mert jóltevőnk volt mindezideig, adván mennyből esőket és termő időket tápláltatásunkra.

Egy korunkbeli csillagász is megkaphatta, hogy „messzebre láthásson”, s ezért a csillagvilágok elrendezettségének szemlélése után a földieket látva ezt is leírhatta, hogy: „Az Édenből kiűzött embervilág éli itt a maga szánalmas –Istentől elhajlott, egymás kihasználására és elpusztítására beállított– életét!!” Istennek egy másik használható eszközévé lett ember, John Bunyan (Angliában) a neki adatott Bölcsesség és képzelőerő felhasználásával ezt a mi Istentől elszakadt tragikus, és a hétköznapi életünkben is felismerhető szellemben halottá lett állapotunkat tárja szemünk elé írásaiban, a kimenekedés útjának szemléltetésével együtt. Segít meglátnunk azt a mérhetetlen nagy sötétséget, és a téves ismeretek útvesztőjét, amiben minden ittlevő „emberlélek” leledzik a maga Istentől elidegenedett és elhajlott gusztusa szerint! Urunk minekünk is akar segítséget és tájékoztatást adni a Bibliában, és a hozzánk is eljutott írásokon keresztül is az életünk és a vezérigénkben levő kérdések felől. Ez a belső harc, amire mi kegyelemből lehetőséget kaptunk, nem a látványos külsőségek világában, hanem a láthatatlan belső emberben, a szívben és lélekben – „Emberlélek városában”– kell hogy megtörténjen. Nem ember találta ki ezt, hanem az EGYEDÜL BÖLCS ISTEN így rendelte el már az Édenben a kegyelemben részesülők számára: „Ellenségeskedést szerzek…!” (I.Móz.3,15. Luk.12,51-53) A neveltetésünk egyik „tantárgya” ez a belső „háború” s ezt, s ennek minden nyomorúságát –a Prófétával együtt– az Ige világosságában minden Otthonról elcsavargott, de végre Haza induló embernek házifeladatként fel kell ismernie és meg kell harcolnia! (Jer.2,12-19. 3,2. 13-14. 25. 5,20-25. 31. 6,15.)  

Istenünk az Ő Csodálatos tetteivel, és –az Ő engedelmessé lett eszközei által– számunkra hirdetett Igéjén keresztül kijelentette magát a valóságnak megfelelően (II.Kor. 4,3-5. –nem mint a hamispróféták!–), ennek azonban még „mélyebbre” kell jutnia, be egészen a belső ember szívébe! Ezért ne elégedj meg azzal, ha te már tudsz ezekről! Nemcsak azért, mert az ismeret felfuvalkodottá tesz, hanem azért is mert az ismeret –lévén csak „lelki”– eltöröltetik! (I.Kor.8,1/b. I.Kor.13,8-9.) A „víz” nem való „alapnak!” (Ján.3,5.) … Aki itt már Kegyelemből testet kaphatott, az még csak test és lélek (Ján.3,5-6.), nem pedig anthrópos-ember, mert ez tönkrement; a saját bűnbe esésünk következménye képpen kezdetben szellemben „halottá” lettünk!  (Jel.2,5.)

Az eredeti állapotnak és munkának az Isteni Örök Rendnek (Díké) megfelelően folytatódnia kell! Jel.21,5. Ez is egyértelműen kijelentetett! Isten Uralmában nincs tervváltoztatás, sem bizonytalankodás; amint ez már látható is az atomok világától a végtelennek tűnő világűrnek a Nap- és Tejútrendszerek millióival történt „benépesítéséig”, minden Bolygónak és Holdnak az Ő általa megszabott pályáikra helyezésével és működtetésével!! Mindezek tervezője és kivitelezője: az a Hatalmas Isten, a KŐSZIKLA, Aki még minket is felkarolt, hogy megmentsen!…(V.Móz.32,4. II.Sám.22,32. Zsolt. 18,32. I.Kor.10,4.)

Nem méltó tehát Ő hozzá részünkről ez a rest, hazug, nagyvonalú hozzáállás, amivel a vesztőszellem beetetett, és a különféle vallások –a tied is! – hamis tanításai által hazug nyugalomba ringatott, ezért a saját szívünk-lelkünk szent háborúját nekünk ezeknek kidobásával, megtagadásával kell kezdeni (Mt.13,52.ford.); egymásban sem fékezve gátolva Urunk mentő munkáját! Sőt segítve abban!!! (I.Kor.8,1/b-3. 10,1-12.)

BL

Akit Isten az Édenben „megbukottak” közül megszánt és KEGYELEMBŐL maga elé emelt, annak Ő a földi léte idejére hústestet is alkotott, hogy abban –mint kapott, és az ő gondjára is bízott ideiglenes lakásában– felkészülhessen, és a tragikus „bukása” dolgában felvilágosítva végül elfogadható „pótvizsgát” tehessen! Ehhez azonban nekünk, akik már ide e Földre felhozattunk, elengedhetetlenül szükséges még igen sokat tanulnunk Őtőle, és okulni a tragédiánkból!… 

Jóakaró Atyánk ugyanis megmentésünkre HATALMASAN CSELEKEDETT a mi Urunk, a Krisztus Jézusban és Általa, hogy a pokol és az örök kárhozat helyett nekünk mentő út adassék, visszajutni „oda”, ahonnan egyénenként, ki-ki a saját maga bűne miatt kiesett!!!  Mi tehát most csak annak alapján, és csak abból a kegyelemből lehetünk itt e földi létben, amellyel Ő megszánt bennünket bukottakat, és még minden szükséges útravalóval is (pl: gyermeki hit) ellátva új kezdetet készített! Te mire használtad és mire használod, és meddig jutottál el az eddigi „zarándokutadon”?; mert ettől függően vagy most abban az állapotban, amiben leledzel!… Gondolhatunk itt a „vetés és aratás” szigorú törvényére is!… (I.Móz.8,22.) 

Nekünk most abban a csodában van részünk, hogy –miután „ott” minden korábbi „igen jó” kiégett és használhatatlanná lett bennünk, a „memória-egységgel” együtt– Isten úgy gondoskodott rólunk, hogy Mózes és a próféták által leíratta mindazt, amire nekünk most már Hit által emlékeznünk lehet és kell!! (Jel.2,5.) Ezt már minden „ébredni vágyó”, és a kárhozat útjáról menekülni akaró ember –nem önfejűen, hanem– a Felülről kért és megkapott értelemmel (meta nous, metanoia) megértheti! (Péld.3,6.) Ördögi tiszteletlenség tehát mindezek után gőgös, „vak” érzéketlenséggel elfordulni mennyei Atyánktól, Aki még a számunkra megírt „Emlékkönyv”-vel is lehajlik még most is mi hozzánk az abban világosságul leadott Kijelentésekkel, megajándékozva mindannyiunkat, akik itt „vakon tévelygők”! (Mal. 3,16. Ján.12,46.) Azért, amiatt és addig olyan reménytelen és céltalan a Te életed is –amit előbb vagy utóbb be kell látnod, s e földi „deportáltak szigetén”, ahol most vagyunk, a földön, az Édentől deportáltak szigetén, lépen nyomon nagyban is megtapasztalhatsz–, mivelhogy elszakadtál Őtőle, az Istentől, aki Szellem (Ján.4,24.), és lelkivé lettél, azaz „meghaltál”!! (I.Móz.2,17. Róm.7,9-10.) Ez a „tényállás”, és ez a mi helyzetünk, amiről meggyőződve most már választ lehet és kell adnunk az I.Móz 3,9. kérdésére, amelyre eddig még egyikünk sem adott igaz feleletet, de a más belátás alapján már őszintén tudhatnánk válaszolni! 

Első itt a „hol vagy”?; „ember, hová jutottál?” kérdése. Az „Állj, ki vagy”! című –ugyancsak a kezünkbe adatott– írásműben levő többi kérdés is szorosan kapcsolódik ehhez. Isten „kihelyezett iskolájában” –amibe bevont, és kézbe vett még minket is a Föld „széleiről”– ezek olyan „főtantárgyak”, amiknek a csalásmentes megismerését csak az Ige képes megadni nekünk! Ezeknek a tényeknek a felismerése és felértékelése szükséges nekünk, és minden zarándoknak is, hogy új értelmet nyerve ezt a meggyőződését, mint a győzelemhez szükséges, ajándékul kapott védőfegyvert, a további élet útján mindegyikünk végig magában vihesse! (Kol.2,2. Ef.6,14-18.) Mivel e megismerés hiánya és a „vaskos sötétség” beállta miatt rólunk még ez is megíratott, hogy: „mi mindnyájan mint juhok eltévelyedtünk” (Ésa.53,6.), emiatt nincsen itt hústestben senki olyan teremtmény, aki használható igaz választ adhatna a kérdésidre te neked sem! EGYEDÜL CSAK Ő képes erre, AKI A MI TEREMTŐNK ÉS ÉLTETŐNK is a kezdettől fogva, és csak olyan ember, akivel Isten a hamisítatlan –lelkiekkel „fel nem vizezett”– Kijelentést megismertethette!! Ilyenekké lettek Pünkösd utánra Urunk tanítványai, Saul, aki „Paulos” –Pál apostol– lett, és mindazok a hithősök, akik végig megálltak a kapott próbáikban. (II.Kor.4,1-6. Gal.1,11-16. Zsid.11,1-40.)

Láthatjuk már, hogy a bajok gyökere mélyebben van, mint első látásra gondolhatnánk, mivel a pótvizsgázó –a totálkáros, sérüléséből kifolyólag– itt „nem egészen beszámítható” állapotban létezik, így még a maga belső embere bajának sincsen a tudatában!! (Mint az a szarvasmarha, melyre a „vámpír denevér” a sötétben rátelepedve már szívja a vérét, de az még ezt nem érzékeli, mivel a gyilkosa különböző érzéstelenítő szereket is képes beleoltani az áldozatába, hogy kellemesnek érezze azt, ami neki a vesztét okozza! Pl: az önfertőzés) Károli Bibliánkban ezekről ezt a helyzetjelentést kapjuk: „…az egész világ a gonoszságban –a Gonoszban– vesztegel”. Katolikus fordításban: „…a világ teljesen a gonoszságban fetreng”. Görögből értelem szerint fordítva: „…az egész világ pedig a Gonoszban hever gondtalanul –egy hamis istennek a karjaiban fekszik–, a Sátánnak a hatalmában van!” (I.Ján.5,19.)

A Kijelentés alapján végiggondolva az eddig velünk történteket, már fel lehet és fel is kell ismernie mindegyikünknek a maga belső embere súlyos, halálos betegségét, amit „ott” kezdetben nem akartunk belátni, hanem hazug, csaló módon másra próbáltuk a bűntettünket „rákenni” (nem én, hanem az asszony; nem én, hanem a kígyó! Ettől kezdve jellemző ránk a „fák” azaz mások mögé való elbújás, és a jónak feltűnni akarás is!! I.Móz.3,8-13.) Hol van ez attól, amit Istenünk a Krisztusban bemutatott és megtett értünk, magára vállalva a minekünk járó halálos ítéletet, ÁRTATLANUL!!! (I.Pét.2,24 I.Ján.3,5.) 

Ilyen és ez az az ISTENI TERMÉSZET, amellyel megáldatott minden Istenből származó, így tehát eredetileg igen jó szellem-teremtmény, egészen a sor végén legalul levő legkisebbig, az emberig. Mi ezt a természetet veszítettük el, s emiatt, így elvadulva ördögi természetűekké lettünk! Ennek a következménye mindaz a sok baj és nyomorúság, amik között itt telik az életünk, ebben a lelki és szellemi sötétségben; amint ez így is megíratott: „Reggeltől estig gyötrődnek s anélkül, hogy észrevennék, elvesznek örökre!” (Jób.4,20.)

Ez a világ itt „Bábel” (zűrzavar), melynek jellemzője: nem értjük meg egymást, nincs egyértelem, sem testvérszeretet-filadelfia, amire pedig mi kötelezettek vagyunk; helyette filauteia, ön-szeretet van, még mások kárára is!! (II.Tim.3,2.) A másik „rákfene”, ami itt tarol: a nagyság, a „kivagyiság” ördöge, melyet már „ott” befogadott a bűnbe esett ember! (I.Móz.3,5.) Ezzel már azt látta jónak, és „meg is ette” az addig ISTENI TERMÉSZETTEL MEGÁLDOTT IGEN JÓ, de már „áthangolt” és „agymosott vakká” lett, ember!!! Ettől fogva Diabolos uralja! (lásd Bunyan: Szent háború-ban leírt képek.) Ameddig pedig „Emberlélek” ezeknek a tisztátalan szellemeknek –a maga kedvelt bűneivel!!!– otthont ad magában, addig szó sem lehet benne a Békességről, hanem csak családi, vallási, nemzetek közötti és világháborúkról, amiknek az Isten-telenekre törvényszerűen el kell jönniük! A kapott Kijelentés egyértelműen felvilágosít, rámutat az okára: „Nincs békesség a hitetleneknek, az Isten-teleneknek!” (Ésa.48,22. 57,21.). Itt nem elég csak a nyilvánvalóan atheistákra gondolnunk, hiszen az is meg van írva, hogy Isten a „szíveket” és a „veséket” nézi, vizsgálja, és az azokból kiszármazó indulatokat és gondolatokat is (Márk 7,20-23.); így nem fogadhatja el azt a felületes emberi, tehát ördögi lelki ténykedéseket sem, amikkel a látszólag jó vallásos ember fizetni akar! (Jak.3,13-17.) Ez a magaválasztotta Istentisztelet még talán beletartozhat a zarándokút első szakaszába, de ezen az embernek túl kell jutnia ahhoz, hogy a testben már elindítva, a lelki állapotában lezajló „szent háborúján” keresztül végre szellemivé, hármas azaz egész emberré lehessen! Ez a Kijelentés adatott „vezérfonálként” Nikodémusnak, és minden Istentől küldött tanítónak, a zarándokok felkészítésére!! (Ján.3,1-11-21.)

Sorsdöntő itt mindenikünk számára a hármasság, a szellemi emberré létel elérése, mert az anthrópos állapotunkat „ott” nagyvonalúan elvesztegettünk! A megromlott földi, húsi, lelki és ördögi értelemmel pedig lehetetlen Isten Szellemének dolgaiba belelátni és megismerni úgy, hogy abból felülről fogantatás legyen!!! (I.Kor.2,12-16.) Ez csak a kijelölt úton lehetséges, ami most még a mi számunkra is adva van. Legyen hála és dicsőség Istennek, az Ő minden velünk folyó bajlakodásáért! II.Kor.9,15. Ámen.

BL

Embertestvér, ha Isten Igéje már elvégezhette benned azt a CSODÁT, hogy a Tőle kapott Hit ráébresztett arra is, hogy most még „vak” vagy –és nem valódi értelemben vett egész ember = anthrópos, akinek Isten eredetileg teremtett téged–, s így az eddiginél „messzebbre” kell látnod, akkor Ő ebben akar a te segítségedre lenni e sorokon keresztül is. (Jel.3,15-17.) 

Mivel az Istenből kilehelt „Teljes Írás” nem ezzel kezdődik, hanem közel 800 oldallal előbb, nekünk az azokban levő –tanításunkra és nevelésünkre nélkülözhetetlen– leközölteket szükséges megismernünk és szívünkbe befogadnunk s megtartanunk, de még az emlékezetünkben is!!… (II.Tim.3,16. Róm.1,28.) Olyan alapként kell tekintenünk a Szentírást, mint Atyánktól küldött szerelmes levelet az Ő igen messzire elidegenedett, elveszett, tudatlanná és minden mennyei Rend elfelejtőjévé lett tékozló fiainak!! Annak minden szava, sora rólad és neked szól; a te felébresztésedre és kimentésedre abból a „sötét mélységből”, amibe –a többi földlakóhoz hasonlóan– jutottál! (I.Ján.5,19.) Mivel minden ember –hozzád hasonló módon– egy kis nyöszörgő emlős állathoz hasonló testben találja itt magát és találta magát annak idején, ezért a „Ki vagyok én? Hol vagyok? Miért vagyok?” stb. kérdésekre csak a mindeneket –minket is– teremtő Isten adhat választ; így tehát csak a Szentírásból kaphatjuk meg a hitelt érdemlő feleletet! Minden más magyarázat, filozófia, elképzelés csak félrevezető –még az önmagáról sokat képzelő vallásos embereknek a jóhiszemű, de alaptalan üdvbizonyossága is ezekhez tartozik!–, amit ki kell dobnunk magunkból, a nemtörődömségnek közönyösségbe ringató ördögével együtt! 

Istennek az irántunk megnyilvánuló kegyelmét lehet és kell nekünk észrevenni, megtapasztalni és Hit által megszívlelni már abban a tényben is, hogy testet alkotott számunkra, amelyben itt a szívedre akar beszélni te neked is!!! Kemény hitetlenség részünkről az Ő csodás műveinek és önfeláldozó tetteinek figyelmen kívül hagyása és megvetése azok után, amik a Kijelentés útján –már a Biblia első lapjain– adattak nekünk!! A mi szellemi halálunkat okozó bűneset a Próféták által is leíratott –képekben–; őhozzájuk irányíttatnak rájuk hallgatni a még földön levő hozzánktartozók is annak érdekében, hogy a poklot elkerülhessék! (Ezék.28,14-19. Luk.16,27-31.) Ez is Istennek egy igen nagy horderejű Kijelentése és tanácsa a mi számunkra; mert a Vesztő még nem mondott le arról, hogy aki restként –nem is akarván felébredni!– átengedi magát neki, annak figyelmét másra terelje, s azt „elüsse” az örök élettől és az örök boldogságtól!…

Isten az Ő Kijelentésében követendő és tragikus kimenetelű példákat is tár elénk, okulásunkra. Az Úr Jézus az, Aki a mindenben első, jó példaként adatott számunkra, Akihez mi „igen jó”-nak teremtett, de megromlott emberek –akik éltünk az örökkévalóságban a bűnesetig (Hós. 6,7. Róm.7,9-10.)–, a képmásai, hozzá hasonlók voltunk! Az Isten-képmást mi az „Édeni” állapotunkban, a bűn megtörténtével már „ott” elveszítettük! Ez a TÉNY íratott meg rólunk, a múltunk felől Mózes és a Próféták által!!! Az Isten-képmás, az isteni természet tehát elveszett, s attól fogva az Úr kénytelen ezt mondani, még a lényeget megérteni nem akaró, de buzgó vallásos „hívők”-nek is: „Ti az Ördög-atyától valók vagytok…!” (Ján.8,44.) Élesen vág ez a felébresztő Ige, mivel rámutat a hazugsággal menyugtatott állapotban levőnek a belső valódi állapotára, aki lehet még akár aktív, jó lelkű, buzgó vallásos „hívő” Bibliás – is olyan, mint Te is! (Zsid.4,12.) A vesztő a szívbetegséget a gyökeres megoldás helyett csak külső látványos „felületkezeléssel” ajánlja gyógyítgatni, s amíg ez még tetszik is, addig csak „lelki ember” vagy, aki nem foghatja fel –sőt bolondságnak tartja– Isten Szellemének dolgait! (I.Kor.2,14-16. Lásd az eredetiben.) Ezen az akadályon, a „lelki”-ből a „szellemi”-be minden zarándoknak át kell jutnia az Isten napfényt meghaladó Világosságában. Ezt a követhető példát mutatja be az Ige a Saulus –korának legbuzgóbb vallásos farizeusa– esetében; aki, miután a szíve megnyittatott, Isten hasznos eszközévé, Paulossá, Pál apostollá tétetett! (Csel.26,13-18.)

Az emberi természet súlyosan beteg állapotát ismerhetjük fel magunkban, magunk körül, és az egész itteni világban, az utolsó időkben különösen is, amelybe átmenetileg felhozatva itt találtuk magunkat. (Ján.8,23. az innét, onnét szavak az eredeti szövegben nincsenek.) Mi tehát mind már a pokoli állapotból kiragadva hozattunk fel ide a kegyelem színpadára, próbára, pótvizsgázásra; a „gyökeres” gyógyíttatásra és teljes szív-cserére, Krisztus, a mi Gyógyítónk által!!! (Péld.23,26. Jer.32,39. Ezék.11,19. 18,31. Mt. 3,10. 12,35.) Ehhez azon az úton kell végig mennünk, mely a Szentírásban van bemutatva. (Mt.7,13-14. Jn. 10,7-9. 14,6. 16,33. ApCsel. 19,23. Jel.21,5-7.)

Idézet Soós Antal l950. X-ben megírt Körleveléből: „Mózes, próféták, Jézus (Ige, Aki testté lett), nem csupán a Biblia történeti személyei, mint szereplők, hanem ugyanakkor ezek szellemi valóságokat is takarnak, általuk prédikálni akar az Ige mindenkor érvényes szellemi állapotokról, és a közöttük fennálló törvényszerű összefüggésekről. Ez a három összetartozik úgyis, mint Teljes Írás, de úgy is, mint olyan szellemi valóságok és állapotok, amelyeken sorban át kell mennie mindenkinek, aki el akar jutni az Igazság és a valóság megismerésére. A belső embernek van olyan állapota, amelyen csak „Mózessel” (=törvény), vagy a „prófétákkal” is, vagy pedig végül magával az Élő Igével képes kapcsolatba kerülni, ezeket képes „fogni”, magáévá tenni, ezek felelnek meg az ember szellemi állapotának adott esetben. Nem úgy különülnek el ezek egymástól, ahogy külsőleg látható a Biblia könyveiben (ez csak szemléltető kép erre), hanem az egész bibliaszöveg, első lapjától az utolsóig ilyen többrétegű szellemi valóságot takar, amiből mindenki éppen annak a megfogására képes, amelyik megfelel az ő szellemi állapotának. Lehet Mózesnél is az Élő Igét szemlélni, érezni, de magában Jézusban is lehet esetleg csak „Mózest”, azaz törvényt, vagy csak prófétát látni. Nem véletlenül kérdezi Ő: Kinek mondanak engem az emberek? A válaszok különbözők: Luk.9,18-21. Megjegyezzük, hogy „törvényen” a továbbiakban nem azt az eredeti isteni törvényt, hanem ennek hű mását, a „Mózes által adott” törvényt értjük, amit Izráel kért és kapott a Sinai hegyen. Ezért találjuk helyette gyakran „Mózes”-t említve.

Istennek ma a világban, közelebbről az emberrel kapcsolatban végzett munkája, a kegyelem munkája, vagyis gyógyító, egészségessé tevő, életet adó munka, szeretet-munka minden irányban (I.Tim.2,4-6. 4,10.), mert az itt élő emberek, Ádám-ok kivétel nélkül mind betegek, halottak, az isteni természet és dicsőség híjával vannak. (Róm.3,9-19.23. És.1, 4-6.) Isten ezt jól látja, de az Ádám-ok legnagyobb része ezt se nem látja, se nem hiszi, de még csak hallani sem szeret róla. A Szeretet (I.Ján.4,16.) látja csak igazán, mekkora itt a nyomorúság –a tied is–, könyörült is az emberen, most pedig minden áron életet és kegyelmet akar szerezni, ill. adni, mert látja, hogy ennek érkezett el a legfőbb ideje (kairos), erre van égetően szüksége minden Ádám-nak. Mert Ő tudja mire van szükségetek: Mt.6,8. Orvos kell ide, még pedig olyan, aki mindenféle súlyos nyavalyát meg tud gyógyítani. Hajlandó is erre a szerepre: II.Móz.15,26. De beteg ember is kell, aki maga látja, hogy szüksége van orvosra (Mt.9,12. II.Kor.12.9.), mert különben nem dolgozhatik az orvos, mert Ő csak hívásra fog munkához. Aki nem hívja, oda nem megy: Zsolt.50,15.

Már pedig ez az első típusú ember, ez az első Ádám, egészen tönkrement, hasznavehetetlenné vált (I.Kor.15,45.), de éppen a betegség egyik tünete nála az, hogy semmi valóságosról nem tud és nem hisz, sem az állapotát (hogy t.i. elveszett), sem a helyzetét illetően (hogy t.i. lehet gyógyulni, megtartatni Isten által, és éppen ezért él itt). Sőt, nagyon is erősnek (Séth, Ádám fia annyit jelent, mint ember, az erős), egészségesnek, gazdagnak, szabadnak, látónak tudja és érzi magát, senkire és semmire nincs szüksége, kiváltképpen erre az Áldott Orvosra nincsen: Jel.3,17-19. Luk.16,15. 15,2-7. Ján.9, 39-41. Ezen nem lehet változtatni, még csak felróni sem neki, ez velejár az ő betegségével. Legjobb lenne, ha egészséges lenne, de akkor meg nem kellene most veled sem ezekről beszélni. Így hát gyógyíthatatlannak látszik a baj: Jer.30,12-13. Nem a világ fiairól van szó, hanem rólad, Izráel fiáról, aki mégis leereszkedtél az Istenhez egy kicsit beszélgetni egy s másról, rólad „hívőről”, aki nagyon sokat képzelsz magadról: Róm.2,17-25. Pedig nincs különbség: Róm.3,9.

Lehetetlennek látszik az ügyed elintézése, de Isten nem nyugszik olyan könnyen bele a „változhatatlanba”, mint az neked szokásod, esetleg még bibliás pályafutásod alatt is, amikor kitör belőled, hogy: –hát ilyen vagyok, mit csináljak? Jer.8,18-22.– Ha te kevélykedsz is Vele szemben, Ő nem dacoskodik, hanem szeret és cselekszik.”…  

Ébredj fel és akarj te is gyógyulni, nehogy lekéss! Fil.2,13!…