Ágoston Sándor Baráti Kör blog

Isten nem azt akarja, hogy az utolsó napon kapkodás legyen. Nem vakhitre, kedv-keresésre van szüksége, mivel az képmutatás. Istennek a legjobb meggyőződésre, gusztusra, ízlésre van szüksége, az azonban, hogy az ember lássa: hogy ezért mi jár, az nem fontos. Őneki és az egész mennynek öröme telik abban, ha valaki az Ő gusztusát szereti. Ebből az örömből jut az illetőnek is. Itt kezdődik már az öröm és a feltámadás is, mert ha itt nincs, odaát sem lesz!

Két dolog van, amit ki kell emelni: 1./ A vak hiába emeli szemeit az égre, előbb meg kell gyógyítania. Luk.11,34-36. Ha látó az ember, akkor már egy felvillanó villámfénynél is láthat valamit, pl. hogy ha egy szakadék szélén van, hogy ne lépjen tovább, mert látja, hogy a következő lépéssel hová jut. Zsolt 18,29; 25,15. Látni kell a tőrből való kihúzást, de előbb látni kell, hogy az Úr az Isten, ehhez meg el kell csendesedni ebben a nagy rumliban. Zsolt 46,10. VAN, AKI MENYISSA A VAKOK SZEMEIT!… A vak pedig kéri: Azt akarom, hogy lássak, hogy Téged újra lássalak! Mk 10,51. Előbb csak mint járkáló fákat látta az embereket, aztán messze, világosan, mindent. Mk 8,24.

 A szeretőt a rendőrség csak akkor ítéli el, ha a partnere feljelenti. Azt az ördögöt nem lehet Istennek kiűzni, melyhez a tulajdonosa ragaszkodik; nekem kell először megelégelni a dolgot s akkor aztán Ő véghez viszi a szakadást. A Kranionra vezető úton le kell pakolni az ördögöket. Ne bízza el magát az ember, hogy már kiűzte az ördögöket, mert az csak a szívnek a felcicomázása! Ördög azt akarja, hogy az ő képmását hordozzuk inkább; ígér mindent, csak nyugalmat és békességet nem tud adni. Sokat ad, de eleget nem. Isten pedig az övéinek még álmában is ad eleget – hogy ez aztán sok-e, vagy kevés, az nem fontos. Zsolt 127,2.

2./ Ördögtől kell megszabadulni, Jézus ezért jött. Zsid.2,14-16. Az ördögnek nincs hatalma, hanem csak ereje az ember felett. Éppúgy mint a kocsisnak az ostor felett, ami nem az övé; addig használhatja, amíg ki nem rúgják. Az ember a teljes megkötözöttségben van. Megjelenik az Úr a szemkapu előtt; de Ő nem mint tolvaj, hanem zörget. Aki megismeri, megnyitja a fülkaput. Bemegy a Dicsőség Királya. Jel 3,20. Meglátom, megláthatom, hogy szeretett engem s életét adta értem. Benyit a szívbe is, a fellegvárba, ahonnan ki kell takarodni az ördögnek, de még a hátsó kijáratokból is (az altesti kapukból).

Mindebből, azt mondja Jézus: az tartozik ránk, hogy itt az Isten országa; vagyis térjetek meg! Itt a hazai vonat, jött értünk, szálljunk fel rá! Luk.11,22: Szétossza mindenkinek amire szüksége van. Mit zsákmányolt? Emberi lelkeket; akié volt, annak adja vissza, így maga ura lesz az ember, nincs megkötve. Nem mondhatja az ember, hogy nem enged az ördög. Ő hívogatja az ilyeneket. Mielőtt hív, már az Ő jogos tulajdona vagyunk. Mivel győzte le a rabszolgatartót? Halálával. Élettel fizetett, ebből volt az erő, nem az öklében. Megszerzett néppé tette, visszaadja az önrendelkezési jogot, mert az Ő országában szabad akarat van. A világ is azt hirdeti, csak mégis leigázza az embert, hol a jobb, hol pedig a bal oldal teszi ezt. Ő a Szabadító, a Váltságdíj! Ésa 43, 11; 1Tim 2,5-6. Ő azt mondja: „Michaél”: Kicsoda olyan, mint az Isten! Az ördög pedig ezt mondja: Kicsoda olyan, mint a fenevad!

Két sereg harcol itt; látni kell nekünk is ezt a harcot bennünk és körülöttünk. A megszabadítás már a levettetés után történt 1Móz 3,15., ide már szabad akarattal jött az ember. Két lehetőség van: barát vagy ellenség. Már nem is aratókat hív az Ő aratásába, hanem marokszedőket, akik gyűjtik az Egyházat, vagyis az Ő testét; a nagybetűs EGYHÁZAT, a láthatatlan Egyházat. Ő mondja: „aki csak a kegyelmet veszi el, az szétszór engem.” (skorpizo = elpazarol Mt 12,30. Lk 11,23.) Aki a törvényt megveti –Mózes szerint– két vagy három tanú vallomására meghal, mennyivel inkább meghal az, aki megtapodja az Isten Fiát!… Zsid 10,28-29.

Az emberi lélek víz, ezt szállja meg az ördög. Ő bukott angyal (Ésa 14,12.), a harmadik világot nem közelítheti meg, így tehát az ember szellemét se. De lezüllik az ember, ha a barommal közösül. Az ember kapott szikrát, de ha az ördöggel közösül, akkor a víz eloltja, az elalszik. Fordítva sohasem lesz, ezzel ne áltassuk magunkat. Ezért nagy dolog, hogy Jézus a pislogó mécset nem oltja el. Mt 12,20. Az állatot nem szállhatja meg az ördög. Az ember annyira lezüllött, hogy még a környezetében levő állatok sem tiszták, megrontja azt is. A felfuvalkodott, üres ember szíve „tiszta” kisöpört: az Úr nincs benne. Ha ilyenkor az ördög visszamegy, meg van engedve, hogy magához vegyen gonosz ördögöket. Lk 11,20-26. (a hét itt azt jelenti, hogy Isten engedélyével). Ha a tisztátalan ördög a közkatona, akkor a gonosz a törzs-altiszt. A fejben nem marad meg a tanítás, abból kimegy. A szívben kell elraktározni a drágakincset, ez a belső kamra. Boldog az lesz, aki ezt megteszi. Mt 13,44.

Ha nem tudod úgy szeretni teremtménytársaidat, mint ahogy kellene, ne légy megnyugodva. Majd, ha átokká is szívesen leszek, ez jó. Rm 9,13. Legnagyobb veszedelem a paráznaság. Ez sem a 100, sem az 1000, sem pedig a 10.000-ben nem lehet meg az emberben, mert akkor elveszti. Ha le nem tessékelem az ördögöt a nyakamból, nem juthatok fel! A nagy Péter azt kapja, hogy Sátán és kicsiny hitű Mt 16,23; 14,31; egy pogány századosnak, aki a beteg szolgáért könyörög, azt mondja, hogy ekkora hitet még Izráelben se láttam Mt 8,10.; és az asszonynak is ezt mondja: nagy a te hited Mt 15,28 (22-28). Ez a felülrőlvaló nagy Hit kell a Kranionhoz! Az asszony azt mondja: Kürios, azaz én Uram és Királyom és nem Kürie. Elismerem Uramnak, megszólítási viszonyban vagyok Vele, Messiásom. Egy átfúrt fülű rabszolganőnek ismeri és érzi magát, aki örökre rabszolga akar maradni, mert úgy szereti az Urát  2Móz 21,5. (1-6). A szülőkön keresztül kell megtanulni az engedelmességet és a tiszteletet. De az ember nem becsüli az Istent! Ha nem veszem igénybe a megszentelésnek a feltételeit, akkor tisztátalan leszek és lebecsülöm Istent! Rossz cserépedény vagyok, de Isten drága kincset tett bele és ha Istennek ez annyit ért, hogy önmagát adta érte, akkor mi címen vetem meg az Ő áldozatát. Mert ezzel Őt magát becsülöm le! Megyek a vesztembe!… Ez a megszólítás, ahogy közeledik az Úrhoz, ugyanaz a szó, ahogy a lator a kereszten. Ennek mondja csak hogy: Bizony mondom néked, még ma –és a holnapban is és ha ott megtartod a lakhelyedet, akkor a holnaputánban is– együtt leszünk. És ezt egy latornak mondja! Lk 23,43. Az asszony is azt mondja: igazad van, Uram, ugyan méltán, én egy kutya vagyok; nem sértődik meg az ítéleten… Mt 15,22-28.

Amikor elsikkasztom az Isten kegyelmi ajándékait, amikor a földi életemet nem arra használom, amire adatott, akkor parázna vagyok. Amikor a tisztátalan szellemet hordom magamban, ez paráznaság, a sátán átka van rajtam, ellenszegülő vagyok az Istennel szemben. Ez a kígyó átka. A kiválasztásomat megcsúfolom!  Elküldött ide a földre, megadott hozzá minden kelléket, adott módot a megtisztulásra Ef 1,6; 5,26; 2Pt 1,3, hogy felmenjek a Kranionra – és nem teszem. A tálentumaimat elsikkasztom és másra költöm, a saját hírnevem megalapozására. Ezért mondja, hogy: magatokat a paráznaságtól megtartóztassátok. ApCsel 15,20; 1Thess 4,13. Kihasználom az Isten kegyelmi ajándékait, amiket útravalóul kaptam, hogy szentté lehessek, és nem arra, hogy kiéljem magam mindenben. Ha ide is jöttem mint tisztátalan szellem, tisztaságra hívott el Isten, hogy szentté legyek; nem pedig, hogy tisztátalan szellemből még gonosz szellem is legyek, jól kiképezve magam, hogy a sátán seregében tiszti rangot nyerjek. Így pedig az ördög akaratát cselekedtem, gyilkos vagyok, paráznaságban élek és akkor nincs helyem az Isten országában. Így elevenen vettetek a kénkővel égő tüzes tóba, az antikrisztusok közé. Jel 19,20; 21,8.

Ezt meg kell gondolnom; nem kényszerít senki, csak Ő közli, hogy lehet felmenni, szabad, ha akarok, de másként nem lehet, mint ahogy a törvénye van! Fejlógatással, hazugsággal nem lehet felmenni, szánom-bánommal sem! Metanoia alá helyezett bűnökkel fel lehet menni; ezekre van váltságdíj! Ezt tudomásul kell venni a Kranion előtt. Isten ideje korán közli ezeket mindenkivel, arra késztetve, hogy gondoskodjam magamról!… Ámen.  

            196. Ének.

Óh, Jöjj szívembe, áldott Jézus! Így száll imám most feléd.

A lelkem oly csüggedt és fáradt, Óh jöjj szívembe, jöjj ma még!

Szívembe jöjj! Szívembe jöjj! Jöjj szívembe most, Úr Jézus!

Óh, jöjj ma még, lakója légy, Jöjj szívembe most, Úr Jézus!

2. Óh, jöjj szívembe, áldott Jézus! Segíts, a bűn terhe nyom,

Hogy bátran álljak majd elődbe Amaz utolsó napon!

Szívembe jöjj! Szívembe jöjj! Jöjj szívembe most, Úr Jézus!

Óh, jöjj ma még, lakója légy, Jöjj szívembe most, Úr Jézus! 

A Szentírásból kapott felvilágosító Kijelentés alapján már Bunyan Jánosnak is megadatott annak felismerhetése, hogy ami abban megíratott, az több mint véres valóság. Mi ugyanis a bűnök és hiábavalóságok kötelékeivel, mint lelkileg is agymosottak, a hitetlenség miatt rövidlátókká is lettünk. Az alap-bajunkat, az „ott” beszerzett „múltunkat” már magunkban hozzuk ide e földi létbe, aszerint, hogy ki mennyit vett be a Vesztő „kábítószeréből”. Itt felcseperedve, érthetetlen módon egy forgó-keringő Bolygó hátán találja magát mindenki, ahol nincs senki olyan, aki  igaz,  a valóságnak megfelelő  választ tudna adni a sorsdöntő kérdéseinkre, a „hol vagyok”, „ki vagyok”, „miért vagyok”, „honnan kerültem ide”, „hova megyek el innen” stb. kérdésekre.

Viszont hazug válasz van bőven a Vesztő lemezei között, igy mindenki, mint az önkiszolgálóban, választhat kedvérevalót magának. Pl: a „ki vagyok én” kérdésre a legelterjedtebb válasz a közfelfogásban ez: „Én XY vagyok, „N” vallású, (aki „vallásomért élek-halok”, ha kell még háborút is viselek), „Z” nemzet-beli vagyok ” (amely természetesen a legdicsőbb a földön…). Ennek a válasznak az az egy baja van, hogy egy szó sem igaz belőle!! Te ugyanis nem az vagy amit látsz magadon vagy magadból, mert az csak a tested, „ami testtől szűletett az pedig csak test” Ján.3,6. szerint. Ezt a testet KEGYELEMBŐL itt a bölcső és koporsó között magunkon viseljük!… Diabolos kelléktárából a többi kérdésre sincs más értékű válasz, hanem csak ugyanez, hazugság! De hát miért olyan kelendő mégis az ő portékája a föld lakóinál? Igaz választ erre Te sem kaphatsz az  eföldi „alvó” emberektől, akik már megtöltekeztek a földi és alulrólvaló, pokoli tanításokkal és elvekkel.  Súlyosbító még az a körülmény is, hogy a beetetéssel az itt levők többségéből már az addig meglevő józanság és érzékenység is elveszett, kihalt (legjobb esetben csak lelki-szellemi kábulatban létezik mindenki) a magasabb rendűek iránt; szeretet-gyűlölet irányában pedig 180 fokos elhajlás is történt, a gusztus-változás miatt. 1 Móz. 2,17 és 3,6. Ez a két Ige egyértelműen rámutat ezekre.  

A mindeneket Teremtő és Éltető Hatalmas ISTEN azonban csodát cselekedett!!!: Megszánta a bukottakat és Kijelentést adott le ide minekünk! Mi ebből élünk és élhetünk folyamatosan, ha…!, ha most nem élünk vissza az Ő bizalmával, az Ő JÓ ELGONDOLÁSÁVAL, amelybe minket is belevont! Jer.29, 8-11-14… Urunk, az Ő szent eszközei által megíratta, kijelentette a legfontosabbakat az előzményekről; az utolsó időkben pedig a felfoghatatlanul Magasságos: A Panto Krator: Mindenható „ISTEN JOBB KEZE” önmagát megüresítve a Krisztusban, teremtményként  leszállt ide, hogy az Ő tévelygő juhait felébressze, hogy akik a bűneik miatt az Ördög fogságába kerültek a valóság felismertetésével kijózanítsa és Haza vezérelje! Ezért jött a Fiú…  Amit Urunk az irántunk megnyilvánuló Szeretetéből véghez vitt, olyan nagy horderejű tény volt, hogy ezért a mennyek lakói nem szűnnek meg csodálni és dicsőíteni Őt. ISTEN MŰVÉNEK és ÁLDOZATÁNAK ez a megismertetése –mint Epifánia– nekünk is elég kellene legyen ahhoz, hogy minket, akik az Atyánktól oly „messze vidékre” elcsavarogtunk (Luk.15,13.), Őhozzá, olthatatlan vággyal és törekvéssel visszabuzdítson bennünket! Csak ez lehet az elfogadható válasz részünkről Istennek arra a buzgó Szeretetére, amelyet Ő az ÖNFELÁLDOZÁSÁVAL Krisztusban mindhárom szinten megbizonyított A MI MEGMENTÉSÜNKRE!… Ésa.9,7.

Krisztus, miután itt mindazt elvégezte amit magára vállalt, ezeket is mondja az Atyának: „Én megjelentettem a TE NEVEDET az embereknek…” Ján.17,6. Itt mi ne egy szóra, vagy egy akárhány betűs névre gondoljunk, hanem annak a Valakinek a belső lényegére, akit Ő köztünk élve bemutatott, akit meg kell ismernünk! Amiatt is szükséges ez, hogy „az Ő jó illatát Ő még rajtunk keresztül is megismertethesse és vonzóvá tegye”. 2.Kor.2,14-17. Az Ő tanítványai erre kapnak megbízatást Pünkösd után. Tehát nem előbb és nem is akármikor, de nem is akárkinek! Jó példa erre a Filep küldetése is a szerecsenhez, az addig még „járatlan úton” Csel.8,26-40.  Az Úr az Ő minden tanítványának szóló pontos utasítását megadta erre nézve is: Mt.28,18-20. „Megadatott nékem, ideadatott énnékem minden jogosultság, a teljhatalom mennyekben és földön egyaránt. Járjatok utána tehát, menjetek, „tanítványosítsatok”, tegyétek tanítványokká az összességét a „népek”-nek (mathéteusáte panta „ta ethné”), belémerítve őket a „nevébe” –tehát a lényegébe– (ami sokkal több, egészen más mint a „nevében”!) az Atyának és a Fiúnak és a Szent Szellemnek, megtanítván őket arra, hogy elkötelezettek tartani mindazokat, amiket én parancsoltam néktek, és akkor, abban az esetben, ha így lesz minden, meglátjátok, hogy akkor én tiveletek vagyok az összes „napokat” illetőleg egészen a világkorszakoknak a beteljesedéséig.” (Ért.ford.)

Ha már az Őtőle kapott Hit által együtt-láthatok és érezhetek Ővele, akkor már nem fogok bujkálni Előle a „fák” közé, a mások háta mögé, sem nem fogom „szépíteni” a viselt dolgaimat, mert az Igaz Hit mindezt leszereli bennem. IMMÁNUEL, Karácsony: az Ő VELÜNK-léte ezt is jelenti. De Ő azt a CSODÁT is elvégzi a MAG törvénye által, hogy mindenben egyetértővé tesz Önmagával, az Otthoni örök Rendnek megfelelően. Amit „ott”, „tegnap”, én és mi itteniek mindannyian megvetettünk önmagunkra nézve és ki is űzettünk abból. Az Istentől elidegenedett tévelygőnek –nekem, neked és minden eföldön levőnek– Ő már Mózesen keresztül ezt a nevét-lényegét adja tudtára: 5 Móz.4,24. Róm.11,22. Krisztus és a követői is mind ilyenek: Zsid.1,9. És Ő ilyenekké akar tenni bennünket is, akik elidegenedtünk az Isteni élettől!

Hogy ez a természetváltozás bennünk is megvalósulhasson, ezt az Általa meghozott MAG-törvény bíztosítja; amit CSODÁnak lehet tekintenünk. A Vesztő szelleme az, amely nem akarja, hogy ez tudott dolog legyen! Minden Emberlélekben is ez a harc folyik: Isten tekintélyének a lerontása, tetteinek kritizálása, az Ő mindenekfölötti Hatalmas Lényének elfeledtetése a már bőven elhintett hazug tanitások által. (Pl. hogy a koporsónál vége lesz mindennek;  holott a valóság ez: Luk.16,19-23-31.)

Ebben a belül zajló „szent háborúban” a te jövőd a Te hozzáállásodtól függ, testvér! Minden szavad, tetted, gondolatod, indulatod  bizonyíték arról, hogy kinek az oldalán állsz! Vagy azt mondod ezekkel: „Kicsoda olyan, mint az Isten!”.. vagy: „Kicsoda olyan, mint a Fenevad!”… E két út végét is megismerteti a Szentírás a Te Bibliádban is. Isten nagy nagy türelmét bizonyítja az a viszonylagos csend és béke is, amiben mindeddig részesültünk, mert megíratott ez is: „Azért vár az Úr, hogy könyörüljön rajtatok. Mert az ítélet Istene az Úr! ” Ésa. 30,18. A vízözön előtt már ehhez hasonló helyzet volt a földön. (1.Pét.3,20. ért.ford: „amikor Istennek az igen nagy béketűrését az engedetlenek a végletekig kihasználták, a Bárka elkészítésének az idejében”.) Ma pedig a mi számunkra –a tűzözön előtt– a „Keresztség” adatik Bárkaként a megmenekülésre. (21 v. ért.ford.) A „régieknek”, az elinduló „gyermekeknek” a testies szertartások adattak, amiknek a  szellemi valósága  a lényeges! Ez vonatkozik a keresztségre is. Figyelem-elterelés tehát minden vita is a külső ceremóniákról a baptisma-kérdésben is. Az sem döntő, hogy azt vízzel, vagy késsel végezték-e; sem az, hogy kis vízzel, vagy nagy vízben történt. Az Új testamentumban kapott világosság helyre tesz bennünket ebben a kérdésben is. Gal.5,2-6. „Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés nem ér semmit, sem a körülmetéletlenség, hanem a szeretet által munkálkodó hit!”

„Mi vagyunk a körülmetélkedés –mondja Paulos–-, akik szellemben szolgálunk Istennek és Krisztus Jézusban dicsekedünk és nem a testben bizakodunk!” is. Fil.3,3.

Krisztus tehát az a tűzálló „Bárka”, Aki megmentheti azt, aki engedelmesen hagyja magát beépíteni, és az Egy Testbe, az  Ő NEVÉBE  –LÉNYEGÉBE–  belemerül, hogy ezáltal megkeresztelt legyen!

BL

   25. Ének:

Az Úr csodásan működik, de útja rejtve van. Tenger takarja lábnyomát, Szelek szárnyán suhan.

Mint titkos bánya mélyiben formálja terveit,  De biztos kézzel hozza föl  Mi most még rejtve itt.

2. Ne félj tehát, kicsiny csapat, ha rád felleg borul, Kegyelmet rejt s belőle majd  Áldás esője hull!

Bízzál az Úrban, rólad Ő meg nem feledkezik, Sorsod sötétlő árnya közt  Szent arca rejtezik!

  3. Bölcs terveit megérleli, Rügyet fakaszt az ág. S bár mit sem ígér bimbaja,  Pompás lesz a virág.     

Ki kétkedőn boncolja Őt, Annak választ nem ád, De a hívő előtt az Úr megfejti önmagát.  

Ember-testvér, aki a földi létünk sodrásában bele vagy merülve a biológiai élet gondjaiba és/vagy a csábító örömeibe, szükséges felfigyelned a Féltőn-szerető Urunknak a figyelmeztető felhívására, mely most mint félrevert harang szól nekünk.  Mindenekelőtt csendre van szükséged ahhoz, hogy az Ő hangját meghallhassad. Ebben a Vesztő folyton meg akar gátolni, a testi-lelki (gondolatvilágbeli) elterelő és betolakodó „zajok és zavarok” felerősítésével is. Ebben a környezetben viszont, amelyben nekünk itt az utolsó időkben jelenésünk van, megkaptuk azt a nagy lehetőséget, hogy a bukásunk után, kegyelemből utoljára még pót-vizsgát tehessünk! Erre a döbbenetes nagy lehetőségre, amiben részünk van: minekünk rá kell ébrednünk! Ez az ébresztés most történik az Ige által! (Ef.5,14.) Ehhez pedig -a Te részedről is- tettrekészség és talpra ugrás szükséges!  Nagy segítségül kapjuk a Teljes Írást, melyben Teremtő Urunk megíratta -képekben- mindazt, amivel nekünk most számolnunk kell!  A Szentírásban adatott példa arra is, hogy megérthessük az okát annak a kettősségnek, ami jelen van itt bennünk, de nemcsak bennünk, hanem minden e Földre felkerülő emberlélekben is. Tehát itt minden emberben, emberlélekben, ez a kettősség van. Mi valamennyien Kaint és Ábelt hordozzuk magunkban, amiről meg is kell győződnünk!… I.Móz.4,1-9. Ez a tragikus típus eset bemutattatik már a Bibliánk elején, hogy a veszélyre figyelmeztessen minket: Az Istentelen vad Kain képes megölni, kiölni magából Ábelt!

Az Új testamentum nyelvezetében ez a kétféle természet jellemez minket ma, melyek ellenkeznek egymással (Gal.5,17): a „hús”, a megromlott emberi természetünk, és a szellem, az Urunktól kegyelemből kapott „útravaló” a földi zarándokútra. Ésa.1,9. (A Károli ford.-ban itt a „valami kevés” szó helyén az eredetiben a sperma, a „jó mag” szó szerepel! Ez az Ábel.) Ez a kettő -tehát a Kain és Ábel-, mint „tűz” és „víz” van bennünk, de jelenleg ellentétes töltöttséggel. A felülrőlvaló: szellemi, Isteni, szelíd, pásztori természetű, ez Ábel. Kain: lelki, vad természetű, „víz”, ami igyekszik a „szent tüzet” eloltani bennünk!... (Ez ma már nyilvánvalóan is látható, nagyban, a világunkban is ez történik!)  A Bibliánk ezt a tényt ismerteti fel velünk, már az első lapjain, tehát az utunk elején. Az Ige erre a „jó és gonosz” kettősségünkre ébreszt most rá bennünket a Bűn álmából; mindenkit, akiknek Ő megszerezte a szabad választás lehetőségét.  Aki viszont itt olyan mélyen „alszik”, hogy nem is akarja az Ő ébresztő szavát meghallani, az „pogány”. (Ezt jelenti a pogány állapot a Szentírás szerint. A lelkükkel nem törődők, azok a pogányok.) Aki nem törődik a lelkével, az a pokolban fog felébredni, ahol viszont már többé nincs változtatási lehetőség! Erre a Szabadítónkkal való találkozásra csak itt van megadva a lehetőség, a földi létben, amíg el nem játssza ezt is valaki!… Luk.16,19-31. Aki ezt elmulasztja, itteni létének kimért idejét hiábavalókkal elmúlatja; a jóra kapott adottságait -erő, értelem, felfogóképesség- másra használja, és nem arra amire az odaadatott neki, az a Kain útján indult el. Önfejűen magát okosabbnak, jobbnak tartja mindenki másnál, még az Istennél is, mert a benne levő Ördög erre biztatja. A hármasság képe a bakon ülő, a ló ás a kocsi. A tudatlan és tájékozatlan bakon ülő, válogatás nélkül adoptálja, sajátjának tekinti mindazt a gondolatot, tervet, vágyat, amit a mellette ülő gonosz szellem sugalmaz őneki. Azt hiszi a nyomorult, hogy ő magában van és szabad, miközben az Ördög romboló pusztító munkájának a rabja, annak a tehetetlen eszköze. Mindenki menthetetlenné teszi magát amíg a Kain útján jár, és az ördögével együtt elzárkózik Immánuel elől! Jud,11 v.  Most kell tehát felébrednünk, ha nehezünkre esik is, amíg Ő AZ AJTÓNK ELŐTT ÁLL ÉS KOPOGTAT! Jel.3,20. Egyedül Ő az, aki szabaddá képes tenni még a légió (6000) ördögtől is!… Mk 5,9. Lk 8,30.

Az Ábel útja egészen más: ő a juhok pásztora lett az Írás szerint; pásztor, aki törődik az éltetett lelkekkel. Nem megy el érzéketlenül a leütött mellett, mint az a példázatbeli pap és a lévita: Luk.10,31-35.  A Jó Pásztor Mag-ja dolgozik benne, s így gondja van a juhokra; törődik azzal, hogy mit esznek és hogy mit egyenek a „juhok”, hogy milyen tanítást vesznek be, emberlelkek mivel táplálkoznak!? Nem alszik a jó pásztor, mert ismeri a „sötétben működő” Ördög szándékát, és még az álruhában -a juhok „ruhájában”, tehát emberi testben- is felismeri a megszállót. Kezdetben hamarabb meglátjuk a másik emberben levőt, az ő testén keresztül rombolót, mint magunkban. Ezért kérnünk kell a BE-felé látás, a más belátás (metanoia) kegyelemajándékát a jóhiszeműség ördöge ellen is!…Itt VALAMENNYIEN RÁSZORULUNK A SZEMGYÓGYÍTÓ ORVOSRA, aki „Karácsony” óta követhető lett a „nyomorult bénák és látókká tett vakok” számára! Mk.10,46-52.

Ábel, mint Urunk tanítványa taníttatik, így már meg is tapasztalhatta, hogy Diabolos igen ravasz színész, és szereti jóakaratú világosság angyalaként megkörnyékezni az ő még naiv kiszemelt áldozatát. Ez meg is van engedve őneki azért, hogy a vizsgázók hite kipróbáltassék. I.Pt.1,7. Vagyis nekünk mindannyiunknak ki kell próbáltatnunk ahhoz, hogy Isten tovább vihessen, megbízhatónak minősíttessünk a vizsgán. Ez tehát vizsgakérdés! Krisztus, a mi Urunk, megüresített ember Jézusként leszállt ide KARÁCSONYban, ebbe a mindhárom síkon sötét és halálos beteggé lett „emberroncsok” világába, azért, hogy a megmentésünket lehetővé tegye. Ő elsőként győztesen végig is ment azon az úton, amelybe az Ördögtől való megkísértés is beletartozik; melyen az Őt követőknek is végig kell, végig lehet menniük az elkészített Otthonukig. Az Úr elment, hogy helyet készítsen az övéinek. Jn 14, 2-3. Ez az Ő irántunk való szeretetéből önként vállalt munkája itt a testi világban, az anyagi világban, a szemünk előtt is elvégeztetett a Kranionon! Ő JÓL LEVIZSGÁZOTT, HŰ MARADT MINDHALÁLIG! És FELVÉTETETT.

Ábel -mint tanítvány, befogant oltvány-, akinek áldozata kedvessé lett Isten előtt, jó példa a számunkra. Az oltáshoz le kellett vágatnia a vad alanyról az összes előbbi vad hajtását, a valós, vagy vélt „koronájával” együtt. Ez harcot jelent mindegyikünkben, de a győzelem reményével. Ábel is így győzhetett, mivel a „7.lépcsőben” fel is vitetett. Jud.14. Pál apostol -és minden Paulos is, aki hozzá hasonlóan abbahagyott minden régit- ezen dolgozik a „népek” között, „hogy a pogányok áldozata végül kedvessé, elfogadhatóvá legyen Isten előtt. ” Ésa.1,4-15. Itt pedig Pál azon dolgozik, és az Ige ezt akarja bennünk is elvégezni, hogy végülis olyan legyen az odaszánásom, odaszánásunk, hogy az elfogadható legyen Isten előtt.  Róm.15,16. Ján.4,35… Azok után, amit mi, én és Te is az Édenben elkövettünk (amiket mi szívesen elfelejtenénk), azokat a Szent Szellem most emlékezetünkbe idézi. Jel.2,5. Ján.14,26.  Zarándokként ezt a terhet lehet most a hit által felvennünk a por és hamu állapotom felismerésével és elismerésével, amint ez -példaként- végül a jó lelki vallásos Jóbnál is megtörtént. Jób.42,1-6. A Könyörülő Isten türelme és Haza hívó bíztatása ezt őbenne is elvégezhette!… Okulásul, biztatásul nekünk.

Ennyi talán elég lesz a sebeink nyalogatásából, hogy mostmár ne a mi szempontunkból nézegessük azokat; lássunk hát végre felülről! Isten nélkül minden nagyság törékeny, így előbb-utóbb összerogy, semmivé lesz, bármilyen nagy is volt! Ez úgy egyénre, mint népre, uralomra egyformán vonatkozik. A régebbi korokban Isten még megszólíthatott, meginthetett világhódítókat is (Nabukodonozor, Dáriusék, Szenírásban sok ilyen van okulásunkra); ma már az óvodában kiölik ezt az affinitást a lelkekből. Mekkora az a sötétség, mely az egész földet beborította, hogy az „ősellenség” az őrá hallgatókkal most már mindent meg tud etetni amit akar! Azokkal, akik nem a Jó Pásztorra figyelnek, Aki pedig a JÓTEVŐJÜK volt nekik is kezdettől fogva! … Lk. 6,35b. ApCsel. 14,17.

Végül egy döbbenetes nagy dolgot kell „prózában”, kegyes frázisok nélkül megértenünk! Mindenki öröklétű szellem teremtmény; aki elkövette a bűnt, az sem szűnhet meg! Az öröklétnek két létformája van: Örök Élet és örök halál létállapota. Ma választasz te is e kettő közül!… Mi volna a jó ház, ahonnan jól nevelt gyermekek indulhatnának erre az útra? Ahol legalább annyit tudnak a szülők, amit átadnak a gyereknek, hogy: „én követtem el a bűnt!” Egyes szám első személy, és nem Ádám-Éva! A másik lényeges pont, hogy mindent -a látható és láthatatlan világokat is- Isten teremtett!; és a harmadik, hogy „nekünk szükségünk van Őrá, Istenre!” Ezt a három „lábat” kell, hogy magunkévá tegyük, és a ránkbízottak is ezt értsék meg, mert ez a minimum a starthoz!…

B.L.

216. Ének.   

1. Súlyos napokban csak Jézusra nézz. Mondd el neki bátran, ami nehéz. Mondd meg, hogy rábízol mindent híven, Hisz te az enyém vagy, szól Ő szelíden.

2. Tekints fel Jézusra, nyomor ha nyom. Hatalmas Király Ő, gazdag nagyon. Rá nézz, ha gyötörnek búbánatok. Szelíden így szól: Én veled vagyok!

3. Tekints fel Jézusra, ha mély sebek, Kínozzák, égetik a szívedet. Tud Ő vigasztalni, mint senki más. Szeretlek! hangzik majd a bíztatás.

4. Tekints Jézusra, Ő segítni kész, Emberre, magadra soha ne nézz. Jézusra tekintve fel szüntelen, Szelíden így szól Ő: számolj velem!

5. Tekints fel Jézusra, légy csendesen. Amint Ő akarja, úgy jól leszen. Nyomor és fájdalom ha elpihent, Öröm és üdvösség vár odafent.

„Mi Atyánk, ki VAGY a mennyekben, szenteltessék meg a Te neved; Jöjjön el a Te országod; Legyen meg a Te akaratod, mint a mennyben úgy a földön is. A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma. És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek; És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg minket a gonosztól. Mert ha mi megbocsátjuk az embereknek az ő (velünk szembeni) vétkeiket, a mi Mennyei Atyánk is megbocsátja a mi vétkeinket. Ha pedig mi meg nem bocsátjuk az embereknek az ő vétkeiket, a mi Mennyei Atyánk sem bocsátja meg nékünk a mi vétkeinket!”

Láthatjuk, hogy az Úri Ima szövege nem pontosan egyező azzal, amit mi az eddigiekben megszoktunk. Ez amiatt van, mert mi az eredeti görög szöveget vettük alapul -a teljes Írás szellemében- a többszörösen revidiált és stilizált Károli fordítás helyett. A Szentírásban kapott Kijelentés alapján számolnunk kell azzal a ténnyel, hogy az Isten Uralmából a bűnük miatt kiűzetett, de itt pótvizsgára bocsátottak: mi, még nem kerültünk ki a Sátán lőtávolából! Még meg van neki engedve, hogy a Mennyei Hazájuk felé tartó zarándokokra lövöldözzön, hogy vizsgáztasson, hogy kísértsen. Azért szükséges ez, hogy nyilvánvaló lehessen, mi van az én és a Te szívedben. 5.Móz.8,2. Isten ugyanis jól látta és látja a gonosz belső lényünket is -az affinitást- kezdettől fogva; és azt is, amit „ott” nem vállaltunk, hanem ördögi módon mi mást, más teremtményt vádoltunk meg vele; próbálkoztunk elbújni a „fák” mögé. Pedig Urunk, a Hatalmas és nagytürelmű Nevelőnk még a helyes választ is szájába adta a konok és megátalkodott embernek. Az „avagy talán ettél arról?” kérdésre ott az Igen „Atyám, én vétkeztem az ég ellen és Te ellened…” választ kellett volna adnunk. Akkor minden másként alakulhatott volna!…

Isten Szeretet, az Ő országa a Szeretet hona, melynek minden lakója Őhozzá hasonlatos. Még az eredeti ember is -aki a legkisebb a szellem-teremtmények sorában- bensejében az Ő hasonlatossága, a teremtetésénél fogva igen jó volt. Ezt az Isteni természetet azonban „ott” elvesztettük, így ördögi természetűvé lett,  és azzal kerül fel ide -azt hozza magában- minden e földön lakó ember. Ezék.28,13-19. Ján.8,44. Ennek az Urunktól származó KIJELENTÉSnek atudatában -hitében- kell lenniemindenkinek, aki az Istenhez való visszatérés -a „megtérés” – útjára elindul. Másképp, tudatlanként, félrevezetve nem maradhat meg, sőt be sem kerülhet Isten Uralmába! Én annak az uralmában vagyok, akinek engedelmeskedem! Ez mindegyikünknek a helyzete.  „Ott”, a Rend világában nem akartuk, hogy Ő uralkodjék rajtunk, így -bolond módra- bevettük a lázadás magvát, annak szellemét. Luk.19,14. Erre a Bűn és Halál igazságos törvénye szerint halál, kárhozat jár: Róm.6,23. Akiket azonban Isten megszánt és felkarolt,azoknak megszerezte Váltságdíj megfizetésével azt a nagy lehetőséget, hogy miután Ő csodálatos módon hústestet alkotott nekik, abban itt a Földön, mint átutazó vándorok, a Kijózanító Szellem által vezéreltetve, a halálos ítéletük végrehajtása előtt még szabadon választhassanak! Ez ok és cél miatt adatott kezünkbe a Szentírás, mely mint „iránytű” tájékoztatást ad és vezérelheti az élet Haza vezető útjára felhozott, de még itt is tévelygő juhait. Minekünk Krisztusban és Krisztus által adatik meg mindaz, amire szükségünk van. Ő, mint védő-ügyvéd, vállalt bennünket és a mi „bűn-ügyünket”; mint Főpapunk kikönyörögte és megkapta a kárhozat-halálba zuhanó szemetet, mi ezek vagyunk! (tanatos nem nekros!nem az elhunyásról van szó, hanem arról a halálról, ami a bűn zsoldja, a kárhozatos halál, az örök halál.) Ő a továbbiakban vállalta, hogy Ő kiformálja az értelmet bennünk; hogy megértsük ezeket a kijelentéseket is. Erre nekünk most, a MA-ban adatik meg ez a nagy lehetőség egyszer az örökkévalóságban, amíg tart a kegyelem számunkra! Erre kapjuk az ígéretet és a bíztatást is!: Jel.2,5. Zsolt.2,8. Ésa.53. Ő -Aki Egy az Atyával, aki a Teremtő Isten Jobbja- vállalta, hogy az idők végén, megüresítetten leszáll ide a „sötét éjszakába jutottakért” útmutató Világosságul. Mert nem amolyan karácsonyi örömmámor volt az Őneki, leszállni ide a sötét éjszakába jutottakért! Ésa.8,20-9,2. Ján.12,46.… Teremtő Urunk tehát az eddigiekben világosságra hozta az elkábított és félrevezetett tévelygőknek mindazt, amivel most lehet és  kell számolnunk!

A múltunk megismerése, tehát a teremtéstől kezdett múltunk megismersése, és a bűnesetünk, a „priuszunk” elfogadása után már következhet az Evangélium. Ez a sorrend döntően fontos! Ahol nem ez a sorrend, hanem ahol a „csak kegyelem”-mel kezdik, ott a Tévelyítő akarata érvényesül!! A „Jó Pásztor” juhai azonban felismerik az álruhás vesztőt és elfutnak attól: Ján.10,1-16.

Urunk eljött, mint Naptámadat -maga a Király jött le megüresítetten Karácsonyban-, hogy az Ő elveszett juhát megkeresse a „hegyeken” Mt.18,12. Ő, mint békességszerző és Közbenjárónk, meg akar tanítani Istennel megszakadt kapcsolatunk felvételére, az Otthoni Rendnek megfelelően. Ezt a célt szolgálja az IGE-IMA kapcsolat helyreállítása, melyben legtökéletesebb imaként az ÚRI IMÁT adja ide nekünk. Ennek minden szava, sőt még a szórendje is IGE kell legyen a mi számunkra!… Így már a megszólításban sem közömbös a vagy és a mennyekben szavak sorrendje. Az eredetiben -de még az összes környező népek Bibliáiban is- a VAGY szó van a „mennyekben” előtt. A legutóbbi magyar stilizálás ezt a sokatmondó Kijelentést is megfordította, így ezzel az Ige élét vette el. 2.Móz.3,13-14. Amikor Mózes elküldetik, hogy a „választott népet” kivezesse Egyiptomból, Isten ezt a „VAGYOK” nevét ismerteti meg vele elsőként, hogy „Izráel” így és ilyennek ismerje meg az Ő „nevét”, az Ő lényegét, az Ő Hatalmas mivoltát: „EGO EIMI HO ÓN” = Én az vagyok, aki a VAN! Ő, az Örökkévaló tehát a Leghatalmasabb Szellem, Akié egyedül a halhatatlanság, Aki hozzáférhetetlen világosságban lakozik. Ő az, Aki létrehozta és fenntartja a mindenséget, kezében tartja és működteti minden élőnek az életét; nem csupán ezt a testi, látható biológiai életét, hanem a láthatatlan világokban levők életét is! Ő tartja egyben az anyagok világában „gúzsbakötött” atomenergiát; így a mi testünket is, ezt az anyagi testet, a „bőrruhát”, amelyet csodálatos módon az anyaméhben felépített. Így kerültünk ide csodamódon negyven hét alatt felépítve az anyaméhben, Isteni csodaként. Ezt az anyagi testet -mint „kegyelmi uniformist”- viseli itt magán mindenki, hogy abban -ez átmeneti földi léte folyamán- más belátásra jutva, a pótvizsgákon keresztül mégis Haza juthasson. Így mi, akik önfejűen elszakadtunk Őtőle és az Ördöghöz pártoltunk, most abban a kegyelmi helyzetben vagyunk, hogy „Mi Atyánk!”-nak szólíthatjuk Őt, a mindeneket Kezében tartó, a VAGYOK Istent!… I.Tim.6,16. Róm.8,20. Csel.14,17.   

A másik sorsdöntő kérdés az Úri imában: a megbocsátás, görögül: afezis kérdése. Minekünk ebben is a Szentírásban levőket kell alapul vennünk, nem igazodhatunk a korábban bevett emberi elgondolásokhoz! (Még a teológiai elgondolásokhoz sem, amennyiben az emberi eredetű.) Amit az Úr mond az a mérvadó, más nem! …Mindig tudatában kell lennem, hogy én magamban, a magam látásában az Éden óta nem bízhatok, azzal „bedaciztam” ott! Amitől Isten meg akart óvni, mert halálos, gonosz, azt én jó-nak láttam!… Mi itteniek, mindannyian az Isten ellen elkövetett bűn, a „10.000 tálentum arany” adósságokkal terheltek vagyunk, ami részünkről örökre kifizethetetlen. Ezt a kárt, amit az örök Rend világában okoztunk, egyedül csak Ő képes kifizetni, az Igazság törvényének megfelelően. Amit Ő meg is tett!…  A megbocsátásnak meghatározott feltétele van az Ima szövege és a példázat szerint!! : KÉRNI KELL ŐTŐLE, és megbocsátani az egymásnak okozott sérelmeket, bántásokat (a „100 dénárok”). Enélkül ugyanis az áldozat nem fogadható el, még akkor sem, ha magadat akarnád Őneki odaáldozni! Mt. 5,23.18,18-35. Az Ima szövegében a feltétel egyértelmű: „Bocsátsd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is…!” Mi tehát aszerint kaphatunk elengedést a tízezres adósságainkra, amiképpen itt az egymásközti sérelmeinket elengedjük! Ez a „nyitja” a dolgoknak, és ezt a „végzést” elfogadják „odaát” is. Mt.16,19. A velünk szemben elkövetett sérelmek elengedésére tehát képesek és kötelezettek is vagyunk …folyamatosan! Mt.9,8. Ha ebben gyakoroljuk magunkat, ez útkészítés lesz Immánuel számára, hogy Ő visszatérhessen Emberlélekbe. Ő ugyanis azért jött és jön: „hogy az Ördög munkáit lerombolja!” 1.Ján.3,8. Ha az Ige nyithatja már a szemünket, látnunk kell a romokat úgy magunkban, mint a „tájainkon” Ján.4,35. A romok a sok meg nem értés, harag, sértődés, felírt adósságok egymással szemben. De a másik oldalon ugyanúgy megvannak azok velem szemben, vagy még bővebben… és ez virul kicsiben-nagyban, a családok és a népek között, egészen a gyilkos háborúkig menően. Pedig elég lehetne a romboló „lavina” ellen kezdetben még ez is: elcsitulva, semlegesként, a másiknak a helyébe, helyzetébe képzelni bele magamat!… Én ugyan mit tennék, hogy vizsgáznék az ő helyében?… A Kijelentésből tudhatjuk, hogy Isten épít, összegyűjt; az Ő Áldása gyarapít, növel. A Vesztő pedig lerombol, szétszór, ékeket ver, elválaszt; aki őrá hallgat, az is ezt teszi. Ezért mondja az Ige: „Amit Isten egybeszerkeszt, ember el ne válassza!” Mi mégis ezt tesszük (talán fel se fogjuk) világokon át! Ezzel indult el a lavina bennünk már az Édenben. A mi korunkban pedig már egyre nyilvánvalóbban igyekszik szétrombolni a Vesztő mindazt a maradék jót, ami az Emberlelkeknek (mint „üzemanyag”) a földi „zarándokútra”, Hazajutás céljára adatott. Idetartozók: a testi erő, a lelki -értelmi- felfogó képességek, és ami a legfontosabb: a szellemi, szívbéli törekvések és indulatok. Urunk ezeket az Őáltala meghatározott célra adta a kegyelemre kiválasztottaknak, hogy azokat a jóra használva, gyarapítva visszajussunk Őhozzá!…  Használjuk hát arra ezeket. Úgy legyen, Amen.

BL

Ha az eddig kapott Kijelentés −a Bibliánk első három fejezete− helyet kapott bennünk, akkor ez mint előfeltétel, alkalmassá tehet arra, hogy Isten, a „pusztai vándorlás útján” elindíthasson az „Ígéret földje” felé. Ehhez azonban szükséges, hogy a Felülről való Világosság ellen bőségesen elhintett hamis és félrevezető tanításokat kivessük magunkból! Ezeket maga az Úr mondja: Mt.13,52. (gör: ekballei = kidobni!) Őnála ugyanis, a Rend világában, nincs és nem is lehet keverés még a tanítások dolgában sem! Az „Ádám-Éva-almafa” mesét is, amint az „Ősszülők-bűnéről szólót” is, figyelmen kívül kell hagyni, azok kitalálóival és terjesztőivel együtt; de a mások okolásának, a „fák” mögé bujkálásnak is meg kell szűnnie! I.Móz.3,8. Ezék.18,1-4. El kell fogadni végre a pre-existencia azaz az evilág létele előtti létezés, és az egyéni bűnbe-esésünk: a prohamartanein tényét is, amiről az Írás már több mint kétezer éve tudósít. II.Kor.12,21. 13,2. (Amint a Föld forgását is el kellett fogadni.).         

Isten a Szentírás első lapjain ezekről −tehát a mi IGEN JÓ eredetünkről, továbbá a bukásunkról, valamint az Édenből való eltávolíttatásunkról− ad felvilágosítást a katasztrófa utáni amnésiába esett, de kegyelemből mégis felkarolt túlélőinek, a „szellemi halottaknak”. I.Móz.2,16-17. Róm.7,9-11. I.Pét.4,6-7.  Amik felől nekünk KIJELENTÉS ADATOTT azokkal az Igékkel átitatódva kell, lehet megerősödnünk a hétköznapokban kapott próbáinkhoz. Ezt elmulasztva viszont házunk a Kőszikla-alap helyett a homokra épült ház sorsára jut! Luk.6,47-49. „Aki tudja már −mert hisz a soha nem hazudó Istennek−, hogy honnan és hogyan került ide e földre, e testbe, az már tud mindenkor örülni!”, mivelhogy Urunk mindenkit, akinek hústestet alkotott, üdvösségre hívott el és arra rendelt, predestinált!… A VÁLTSÁGDÍJAKAT −az „ott” csinált kifizethetetlen nagy adósságainkért: Mt.18,24, (ami fejenként 10.000 talentum arany=kétezermillió napszámbér!)− az Ördög fogságában levő rabokért Ő KRISZTUSBAN A VÉRÉVEL, Életével KIFIZETTE!… Zsid.9,12-15… De vigyázzunk, mert minden szó sokat mond! Itt az eleve-vétkezésről (prohamartanein), a naiv tudatlanságunkban „ott”elkövetett bűneinkről van szó, arról a nagy adósságról, amelynek az itteni bűneink csak mint annak a „kamatai” jönnek számításba! A felvilágosítás után elkövetett tudatos bűnökre ugyanis már nincsen bűnbocsánat! Zsid.9,22. 10,26-27. 6,4-6!     

Ezeket a kijelentett Igéket nekünk szükséges hittel −spontán prózai módon, józanul (kegyes ceremóniák nélkül)− megragadni és magunkkal, magunkban vinni mindvégig!… Mivelhogy a kegyes külső, a látszatok, a formaságok vagy azoknak a korszerűvé változtatása, „megreformálása” a mi belső alap-bajunkat, betegségünket (Ésa.1,2-6. „tetőtől talpig…!”) nem képes meggyógyítani! Az Istentől elidegenedett, elvadult természetét KÉPTELEN megváltoztatni a teremtmény! Az idomitás nem egyenlő a szelidítéssel! Bár a tévelyítő hazugpróféták (belül és kívül is) csak ezt a felületkezelést végzik és ajánlják megoldásként a beteg Emberlelkeknek!  Aki ezek tudatában mégis nyugodtan tud aludni, abban Diabolos is nyugodtan benne marad, mivel megúszta a kilakoltatást az emberből!… A Szellem, a Szentírás egészével, az első három fejezettel az élen, a kiindulási alapot ismerteti,  és a vezérlést adja meg az egész pusztai zarándok-utunkra. Nekünk a Hazajutásunkhoz AZ Ő TANÍTVÁNYAIVÁ kell lennünk! A taníttatás és a neveltetés elengedhetetlen, mivel mi „ott” az Istent és az Isteni örök Rendet (díké, dikaiosüné) megvető felületes neveletlenekké és tiszteletlenekké lettünk!  Emberlélekben (számító-gép képpel) a „memória-egység” tönkretéve, demagnetizálva, az e-világ létele előtti bűntény, a „priuszunk” elfelejtve, félremagyarázva, mint ami már idejét múlta s emiatt szóra sem érdemes!… Ján.15,8. Mt.28,19. Mt.5,20…  Az Ige −Logos− logikus tanítást ad a vándornak, az útja kezdetétől, az igen jó állapotától a kívánatos végéig. A Vesztő pedig már a 2. világban az ő hazug tanításával félrevezette azokat, akik hallgattak rá. Mi, akik ma e forgó-keringő Föld kérgén létezünk, valamennyien ezek közül valók vagyunk; de mi, Isten különös kegyelméből kiválasztva, mint mennyei elhívás részesei(!) felhozattunk ide! Alulról, az Ördög fogságából. Ján.8,23. Zsid.3,1. 

Akik tehát ma, hústestben ittlehetünk viszonylagos szabad akarattal rendelkezünk: a Rabtartó nem uralkodhat rajtam, rajtad, csak akkor, ha mi is ugyanazt akarjuk, amit ő! Itt van a felelősségünk, ezekben vizsgázunk itt folyamatosan!…

Azzal ugyanis, hogy egy pokoli állapotba került poklos ebbe a sokak által irigyelt magasságba, hústestbe felkerült, azzal az ő ördögi természete nem változott meg, hanem −ha teheti, ha hagyják, ha módja van hozzá− ugyanazt igyekszik kiélni itt is: lopni, ölni, pusztítani. Megtévesztő „szépségflastrom” erre  a „jó lelki vallásosság” is, ezért az Úr, „kijózanításul” ezeket mondja a vallásosságukban bízó hívőknek: „Ti az Ördög atyától valók vagytok és az ő akaratát akarjátok teljesíteni; aki emberölő volt kezdettől fogva… és nem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen!… Ján.8,44.”

Számolnunk kell azzal is, hogy „az Ősellenség most is üldöz még”; különösen azokat, akiknek már elegük volt őbelőle. Így ő ellensége minden igazságnak, valóságnak és a világosság hordozóinak is, akik rámutatnak az ő mesterkedéseire. „Nem méltó arra, hogy éljen!”, „Töröld el a föld színéről az ilyent!”, „Feszítsd meg Őt!”…  Csel.22,22.  Ján.19,6. Ilyenekké „hangolja el és hangolja fel” az ő eszközeit Diabolos, minden korokban, azok pedig „vakon” engedelmeskednek őneki.

Urunk azonban előre felvilágosítja és felkészíti az övéit; pl. ezzel az Igével is: „Szükséges, hogy botlatások legyenek, vizsgáztatásul, hogy a felsőbb osztályba tovább vihetőknek kipróbált hite −a cselekedeteikből− nyilvánvalóvá legyen.” Luk.17,1. I.Pét.1,7. Ő jól ismer bennünket, tudja, hogy kinek hány talentomot lehet adni, anélkül hogy vesztére lenne annak. Mt.25,15. (Bár mindenki az erejéhez képest kapott, az úton mégis sokan −még jól induló „királyok” is− elbuknak!). Zsolt.2,10. Jel.5,10, ért.ford: „tetted  ő k e t  királyokká…”

Az Ige az itteni −bennünk is meglevő (!)− „bábeli állapot” okozóját ebben is ismerteti: „…minden test megrontotta útját a földön. ” I. Móz.6,5. Emiatt indította el Ábrámot (is), aki jó példát ad nekünk ebben. Érdemes és hasznos meggondoltan végigolvasni az ő zarándokutjáról és a próbáiról okulásunkra megírtakat, mint minden leendő zarándok számára is követendőt!  I.Móz.12,1-től.

BL

Végül egy „Zarándok-ének”:  126.

Kelj útra, hagyd el őshazád, az ősi tűzhelyet,

Add szívedet Jézusnak át, Őt lássa csak szemed!

Kelj útra, lélek s át ma még  a szűk kapun ha kelsz,

Óh, még ma, mindörökre szép, Dicső Hazára lelsz!

Menj, hagyd a bűnök városát, Sodomát hagyd oda

Ne pillants vissza, jól megáld, Lót nőjeként soha!

Kelj útra, lélek s át ma még  a szűk kapun ha kelsz,

Óh, még ma, mindörökre szép, Dicső Hazára lelsz!

Menj, hagyd e rút világot el, Míg el nem nyelt a hab,

Ó jöjj, a Bárka vár, amely békét és üdvöt ad!

Kelj útra, lélek s át ma még  a szűk kapun ha kelsz,

Óh, még ma, mindörökre szép, Dicső Hazára lelsz!

Menj, hagyd a széles út nyomát, Nyomort hoz csak reád,

Hagyd el a bűnök bús honát, a gúnyolók hadát!

Kelj útra, lélek s át ma még  a szűk kapun ha kelsz,

Óh, még ma mindörökre szép  Dicső Hazára lelsz!

Menj, menj, kerülj el gondosan mindent, mi visszaránt,

Menj, menj, hogy egykor boldogan Elérd a Kánaánt!

Kelj útra, lélek s át ma még a szűk kapun, ha kelsz,

Óh még ma mindörökre szép Dicső Hazára lelsz!

Ember-testvér! Aki eddig ez ideiglenes földi léted során, ebben a taposómalomban talán még soha nem gondoltál bele ebbe a kérdésbe; most azonban −talán utoljára!− itt lenne az alkalom, hogy szembenézzünk vele.

Lehet, hogy ismerősek ezek a dolgok Neked, mivel Te még hittant is tanultál az u.n. „keresztény Európában”, de az utánad ide jövő nemzedék számára, ezeknek már az ismerete is kialvófélben van, s emiatt az ide felkerülő nemzedék, egyszerűen istentelen!…

Isten azonban nem hagyja ezt annyiban! Ő a már éppen csak parázsló gyertyabelet sem oltja ki, hanem FEL AKARJA GERJESZTENI azt! Ésa.42,1-4. Ő a KRISZTUSBAN emiatt, ebből a célból jött, „hogy az Ördög munkáit lerontsa!” I.Ján.3,8. Ezért jön hozzánk ma is a Szent Szellemben, hogy emlékeztessen. Minket kell ráébresztenie azokra, amiknek mi szíves elfelejtői lettünk! „Ő, mikor eljön, eszetekbe juttatja mindazokat, amiket én megmondtam néktek”, mondja az Úr Jn.14,26-ban.  Ezt végzi Ő bennünk ma is ISTENI TÜRELEMMEL, hogy azokat az élő Igéket, amiket mi hagytunk a porba esni, demagnetizálódni, az emlékezetünkbe idézi most! A többi már rajtam és Rajtad múlik!… Azonban ne tartsuk véletlennek, ha a kavargó gondolatvilágunkban egy-egy jó gondolat is előfordul. Tudhatjuk ugyanis, tudnunk kell, hogy minden mi JÓ csak Tőle jő, felülről nekem és Neked, de közhaszonra, gyarapításra! Jak.1,17. 1.Kor 12,7.… Sok olyan dolog van bennünk −vágyak, tervek, elgondolások−, amiket eddig bevettünk „alulról”; azokat most már meg lehet tagadni, ki kell dobni magunkból; és mint halált okozó ellenséget megöldökölni!…  Ez az előfeltétele a továbbjutásunknak!!  Ennek teljesítése aszerint lesz könnyebb, vagy nehezebb, hogy én, Te mennyire merültünk bele azokba a bűnökbe, amiket az Ördög feltálalt nekem és Neked. I.Moz.3,1-6. V.Moz. 8,2. Kol.3,5. Ez, mint fokmérő megmutatja nekem a természetemet, az állapotomat!…

Sötét földi pályánkon Urunk ezzel kezdi a munkáját velünk, bennünk: LEGYEN VILÁGOSSÁG!… Ismerd meg, lásd meg a Sötétséget, amely elborítja a népeket, vedd észre a sötétség fejedelmének a romboló munkáját, amit ő az Igaz Valóság megismerése ellen folytat itt a lelkekben, a megkegyelmezettek végleges elvesztésére!  A Vesztő mindent beígér, hogy eltereljen, és elüssön mind attól a jótól, amit Isten készített az Őt szeretőknek. I.Kor.2,9. Ésa.60,1-2. Jel.12,9. stb.  

Képekben szólva: „Tegnap” Jób 8,9. a bűnbukással, Emberlélek-városában rendszerváltozás történt: Diabolos, az ő hazug ígéreteivel, amiket mi „megettünk”, bejutott és úrrá lett bennünk. Beállt a szellemi halál, amitől a féltőnszerető ISTEN MEG AKART ÓVNI, DE ŐNEKI MI NEM FOGADTUNK SZÓT!, s ezzel minden, korábbi „igen jó”, elrontatott bennünk!  I.Moz.2,17. Róm.7,9-11. stb. Ezek a tények az előzmények, a mi „priuszunk!”, amivel számolnunk kell; mégpedig kinek-kinek, mint egyénenként okozott, nevére szóló adósságával! Ezt az adósságot –tehertételt– csak itt és csak „ma” lehet rendezni, éspedig az igaz megtérés (metanoia: más belátás) és a bűnbocsánat megnyerése útján! Így nekünk –a tízezer talentum adóssággal terhelt, és jogosan halálraítélteknek– „most kegyelme napja van” …! Aki ezt most végre már vállalja, és nem mást okol vele, amint az Édenben tettük; az adhat be „kegyelmi kérvényt”. De ha én most is azt mondom, hogy nem én vétkeztem –hanem Ádám-Éva–, akkor ezzel én hazuggá teszem Őt, Aki kijelentette, hogy mindnyájan vétkeztek, vétkeztünk! Azért íratott meg a bűneset egyes számban, hogy az mint „típus eset” egyértelművé lehessen számunkra. Róm.3,23.  I.Ján.1,10. 

Nagy ajándék, hogy a visszatérésünkhöz megadatott a Kijelentés az „igen jó” eredetünkről, a  teremtésről, de a bűnbeesésről, és az Édenből való kiűzetésről is: Mal.3,16. Így már lehet emlékeznünk Hit által arra, ahonnan kiestünk; mivelhogy Bibliánkban ez is megíratott: „Emlékezzél meg honnan –hogyan és miért– estél ki, és térj meg…!” Jel.2,5. Enélkül nincsen megtérés! De ezzel a hittel még lehet! Pál is ezt teszi: Csel.24,14/b.   

A Teremtő Istenünk nagysága és hatalma felfoghatatlan a mi számunkra. Csak valami halvány sejtelmünk lehet erről azokból a műveiből, amiket a testi érzékszerveinkkel felfoghatunk. (Elég ha csak a csillagvilágok, Extra-Galaktikák egymástól fényév-milliókra levő tagjaira gondolunk is!… És ha még arra is, hogy ez az egész végeláthatatlan anyagi világ csak annyi, mint egy porszem az Ő tenyerében! Ésa.40,15.) Ez a Hatalmas Valaki a mi Teremtőnk, Akinek gondja van ránk, még a hajszálainkra is, akik az Ő legkisebb szellem-teremtményei vagyunk. Ő még azt is elrendezte a bűnbeesés pillanatában, hogy a kárhozatba zuhanók közül a kiválasztottak számára legyen egy „tér és idő világa” (I.Moz.3,17-19), amelyben annak a „Föld” nevezetű Bolygóján hústestben megjelenhetnek –megjelenhettünk–, hogy új értelemhez jutva visszatérhessünk Őhozzá.

Ehhez azonban Őneki nagy árat kellett fizetnie! Isten nagy árat fizetett ezért! Azt a képletesen „10.000” talentum kifizethetetlen adósságot teremtmény képtelen kifizetni. Erre egyedül csak Ő képes, Aki a Mindenség Ura és Éltetője!  Ennek az adósság „Átírásnak” azonban Törvény szabatott! A mennyben behajthatatlan követelés nincs, ettől még a Törvényadó sem térhet el! Zsolt.148,6. Ilyen „A BŰN ZSOLDJA: HALÁL”-törvénye is! Ez minket halálra, az örök kárhozatra ítélt már a bűneset pillanatában!…

Az eddigiekben többnyire a mi oldalunkról próbálkoztunk felfogni a tragédiánkat, de valljuk be nem sok sikerrel, mert  csak a lelki szintig –ismeret, lelkesedés– jutottunk. Ezentúl igyekezzünk „Felülről” nézni, Ővele együtt látva vizsgálódni –süneidésis (Károli: lelkiismeret)–; azt felismerni, amit Ő megvalósított értünk a Krisztusban. Nem valami új, vagy más Isten jelent meg a Fiúban, hisz EGY az Isten, hanem az egy igaz Istennek a Szeretete, az Üdvözítő jelent meg személyesen, mint személy. A reménytelen helyzetben megjelent tehát a Fiú, az Egyszülött, mint „Melkisédek rendje szerint való örök Főpap”, és a bűnösökért imádkozott! Ésa.53,12. Megjelent, mint „Engesztelő Áldozat” a bűnökért; mint „Áldozati Bárány”, aki megöletett Jel.13,8.; mint „Váltságdíj”, az ördög, bűn és halál rabságában sínylődő rabszolgák, foglyok kiszabadításáért fizetendő váltságdíjként, hogy életével kifizesse az Isten igazságát –a bűn és halál törvényét–, hogy Isten igazságossága (dikaiosüné) nyilvánulhasson meg helyette a világban. Megjelent, mint „Jó Pásztor”, aki élete árán is meg akarja menteni a mélységbe zuhant juhait. Önmagát kínálta fel engesztelő áldozatul, váltságdíjul. Hajlandó volt bűnné és átokká lenni a bűnösökért és átkozottakért, hogy ők ne legyenek többé azok. Könyörgött a világ salakjáért, hamujáért, kivetettjeiért, levetett szemétjéért, hogy azokat a tulajdon élete árán megválthassa. A „Szerelmetes”, akiben az Atya gyönyörködött, hajlandó volt eltaszítottá lenni az imádott Atyától, csakhogy a bűnösök visszafogadottak lehessenek… Óh, micsoda Szeretet…!

Mi mindenre képes a Szeretet!… Az Atya előtt könyörög a szerelmetes Egyszülötte, az Egyetlenegye, akit szeret, akiben mindig csak gyönyörűsége volt, aki az Ő dicsőségének a kisugárzása. Ott akarja hagyni Isteni dicsőségét, megüresítve önmagát szolgai formát hajlandó felvenni, emberré hajlandó lenni, mert szeret… Hajlandó emberektől is megvetetté, rúttá lenni, szenvedést, gyalázatot, keresztet szenvedni; bűnné és átokká lenni, az Atyától eltaszítottá, elhagyatottá lenni, kárhozatra menni, minden odahagyni, mert szeret. De az Atya is szeret!… Szereti az Ő Egyszülöttét, Egyetlenét, de szereti a gonosz bűnös ember-gyermekeit is: szereti a világot… Ez a két ellentétes tárgyú és irányú szeretet rettenetes viharral dúl a szerető Atyai szívben. Ezt is szereti, azokat is szereti. Ha a Fiút nem adja oda erre a gyalázattal járó rettenetes szerepre, azok fognak elveszni; ha a Fiút odaadja, akkor azok igaz hogy megmentetnek, de a Fiút veszíti el, adja oda gyalázatra, kárhozatra. Ilyen rettenetes csatát csak Isten szíve bírhatott ki, ha ugyan meg nem repedt bele…. Mit tudjuk azt mi?!…   Az áldott Főpap nagyon tudhatott esedezni értünk, mert végre győzött: az Atya odaadta Őt. „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy Egyszülött Fiát adta, hogy ha valaki hiszen Benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen!” Ján.3,16. Ez a KEGYELEM törvénye! Ez a kimenekedés útja a törvény átkából. Győzött a Fiú és győzött az Atya emberszeretete: „De amikor a jóakarata és az emberszeretete megjelent az Üdvözítőnek, a mi Istenünknek, nem az igazságosságnak cselekedeteiből, amelyeket mi cselekedtünk, hanem az Ő tulajdon irgalmassága szerint szabadított meg minket az újjászületésnek fürdője és a szent Szellemnek megújítása által, akit kitöltött mireánk gazdagon Jézus Krisztus, a mi Üdvözítőnk által, hogy megigazultakká legyünk, s ama további kegyelméből –mint reménység szerinti örökösök–  részesüljünk örök életben!” Tit.3,4-7.

Ezt cselekedte a Fiú, ezt mívelte a Szeretet! Mert az Isten: SZERETET!  I.Ján.4,8.

BL 

Ének: 119.

„Jövel, Jézus, lelkem hő Szerelme,

Te nélküled szívem hová lenne?

Óh, jöjj, Királyom!

Más egyebem nincsen a világon”

Földi ember-testvér, akit Isten abban a kegyelemben részesített, hogy e „Sárgolyón” −bárhol, bármilyen nemzetben, bármilyen vallásban és családban, kunyhóban, vagy palotában− hústestben itt megjelenhettél; Őneki fontos üzenete van a Te számodra (is)!!!  Ő, a mi Teremtőnk! (Zsolt.100,1-5.), bennünket, mint belső emberünkben öntudatlan alvó vakokat még ma rá akar ébreszteni a valóságra, mert „holnap” már késő!… Képként vehetjük amikor egy országúti karambol után a mentők felszedik az önkívületi állapotban levő sérülteket, akik már semmire se emlékeznek a karambol előtti múltukból. Még a nevüket sem tudják, sem azt, hogy hol vannak, sem  hogy miért, mi okból és mi célból vannak. Mint a mai földlakók legnagyobb része, akik tévhitben vannak, csak azt vallják és teszik, amit e-világ szelleme a Vesztő, már a “karambolnál” 1Móz. 3,1-6. beléjük szuggerált, és azt, hogy az ő megmentésükön munkálkodó Istent felejtsék el!… Azok pedig −megbűvölt állapotukban− szívesen engedelmeskednek neki! … Ez egészen addig tart, amíg hisznek a hazugságoknak, amikkel a rabtartó gazdájuk, a maga eszközeivel −a hiábavalókkal elterelve figyelmüket az Örökkévalókról, a Lényegről− folyamatosan álomba ringatja őket.

Ebben a bábeli összevisszaságban (amilyen a mi gondolatvilágunk is, amibe kit-kit a maga bűne vitt bele!) egyedül a Szentírás adhat hiteltérdemlő útbaigazítást −mint iránytű−, amit hittel lehet elfogadnunk. Ebben ugyanis nem valamely teremtmény (ember vagy angyal), hanem maga a HŰSÉGES ISTEN jelenti ki nekünk mindazt, amire nekünk most szükségünk van! 5Móz. 32,4. Mirólunk pedig ez íratott meg: „Mindnyájan, mint juhok eltévelyedtünk, mindenki a maga útjára tért…” Ésa.53,6. Jó esetben pedig −ha már a fül és a szem kezd megnyílni− ez a kérés is a szánkba adatik: „Tévelygek, mint elveszett juh, keresd meg a Te szolgádat, mivelhogy a Te parancsolataidról én meg nem feledkeztem soha! ” Zsolt.119,176. Egy ismeretlen sötét vadonban tévelygő számára nagy ajándék már az is, ha jelt kap arra nézve, hogy melyik úton kell elindulnia ahhoz, hogy haza jusson. Mi „földiek” −mint az Otthonról elbitangolt, elveszett „tékozló fiú”− mind ilyenek vagyunk! „Az egész világ a gonoszságban −a Gonoszban− vesztegel.” I Ján.5,19.; és ami még súlyosabbá teszi a helyzetet az az, hogy a félrevezetett ember −a belehatolt Sötétség miatt− ennek nincsen a tudatában!!… Van tehát miből felébrednünk, hogy a tényeket Hit által elismerve, az igazi „más belátás” útján Haza induljunk!…  

Nagy csoda és nagy kegyelem számunkra az, hogy Isten −a történtek után− még módot és lehetőséget ad nekünk arra, hogy −a pokolba zuhanásból felfogva− az Általa alkotott testben, itt a „kegyelem színpadán” visszatérhessünk Őhozzá! Erre kap most itt mindegyikünk meghívást és még bíztatást is, mivel ennek lehetősége, a kegyelmi idő rövidre van szabva! „Emlékezzél meg honnan estél ki és térj meg…!” Jel.2,5.

Azonban az is kijelentetett, hogy az Ősellenség, az Őskígyó, az Ördög, aki „ott” (Hós.6,7.) már átejtette az embert, itt is lesi az alkalmat, hogy akit csak lehet, bűnre kísértve, a „pótvizsgán” is megbuktasson! Ismeri a gyenge pontját mindegyikőnknek. Ezért mint horgász, azt a fajta csalit teszi horgára, amelyről reméli, hogy a kiszemelt áldozata be fogja kapni azt. (pl. egy titokban kedvelt bűne elkövetését: „hús”, karrier stb.) … Van azonban a kísértő kelléktárában ezeknél még magasabb rendű csali is, pl. a lelki szint. Ilyenek a tudományok, a vallások „jókodásos” magaslatai, a nemzeti „hősies” magasságok stb. Ezek becsületes jó emberi vonások bár, de ezeket a Vesztő eltorzítva arra használja ki, hogy az embereket és a különböző nemzeteket egymásnak ugrassza, egymásnak az elvesztésére!… Nála nem számít az, ha nemzeti, vagy akár, ha a vallásbéli különbözőségeik miatt ölik egymást az emberek; csak öljék!… Még a „jó” lelki vezetőik áldását is megkaphatják hozzá, mindkét oldalon!… Tragédia, hogy mindez belefér a „jólelkek”vallásos állapotába, amely állapoton a Haza felé tartónak keresztül kell mennie; de nem muszály és nem szabad leragadnia abban! A „Zarándok” igyekszik ezeken minél hamarabb átmenni ezen az állapoton, hogy a szellem −a Valóság− Uralmába bejuthasson. Jó példa ebben Pál apostol is, aki kárnak és szemétnek ítélte magában mindazokat, amik őt korábban −úgy a testi, mint a lelki szinten− naggyá tették. Fil.3,4-11… Ezt a „házifeladatot” minden zarándok is megkapja, a maga sajátos életkörülményei között. Urunk Üzenete bátorító bíztatást is tartalmaz hitünknek erre a próbájára: „Hű az Isten, aki nem hagy titeket feljebb kísértetni, mint elszenvedhetitek, sőt a kísértéssel együtt a kimenekedést is megadja majd, hogy elszenvedhessétek!” I.Kor.10,11-13.

Van tehát kiút ebből a sötét „bűnvadonból”, de a Szentírás szerint azt csak kevesen találják meg (mert kevesen keresik). Mt 7,14. Az „Isten-süketté és Isten-vakká” lett ember jól érzi magát kábultságában a földön, és emiatt elfogad az Ördögtől minden felkínált lehetőséget, hogy ITT még nagyobbá, gazdagabbá legyen. Mivel a másik embernek és népnek is ugyanolyan a természete, így mindvégig tart a háború nyíltan vagy rejtetten közöttük: Dán.9,26. Minden megszálló szabadságot hirdet és ígér, miközben a rabság és megkötözöttség lesz egyre nagyobbá az Isten nélküli lelkekben. „Nincs Békesség, így szól az Úr, az istenteleneknek, a hitetleneknek! ” Ésa.48,22. 57,21.  Most azonban még LEHET VÁLTOZTATNI ezen a kilátástalan helyzeten Testvér, ha nem önfejűsködsz tovább, hanem tudomásul veszed végre az eddig kijelentett tényeket, amikről Mózes és a Próféták −a Bibliánk első kétharmada− tájékoztat a „múltunk” felől, és rámutat az EGYETLEN LEHETSÉGES MEGOLDÁSRA: az értünk ÁLDOZATI BÁRÁNNYÁ LETT KRISZTUSRA. Ő vállalta, hogy akikben van még „honvágy” az Atyai Ház iránt, azokban kiformálja az értelmet, és elvégzi a gyógyítást. Ésa.53 (ért. ford.) Erre a célra hozattál fel ide Te is! Ehhez az „átálláshoz” −amit megtérésnek, meatanoiának nevez a Biblia− azonban mindegyikünknek a teljes akaratára van szüksége! Diabolos semmi formában, még egy piciny kovászban (egy régi kedvelt bűnös gondolat, egy kép, egy emlék) sem maradhat benn Emberlélekben! Ezért tanácsolja ezt az Úr Ef.4,27-ben: „Az ördögnek ne adjatok helyet, módot!”  Nehogy kárba vesszen rajtam, rajtad az Ő áldozata!…

Nagy világosság adatott ide nekünk abban a Kijelentésben, amit Péter apostol kapott, és az le is íratott okulásunkra. Az Ó-szövetségben levő kötelező külsőséges ceremóniák elhagyása után, a „jobb” beálltával (Zsid.9.), rálátás adatik Felülről arra, amire mindannyiunknak is szüksége van, tehát nemcsak Péternek volt szüksége. Mi történt ott? Egy „pogány” százados házában felismertetett vele, hogy: ISTEN NEM SZEMÉLYVÁLOGATÓ! Hanem minden nemzetben kedves Őelőtte, aki Őt féli. Csel.10,34-35. Ez egyike azon vonásoknak, amivel az eredetileg „igen jó” Istenképmású ember is bírt addig, amíg ezt eldobva fel nem cserélte az Ördög, Diabolos képmásával. Ama régi kígyónok is a nagyság a nagyot akarás törte ki a nyakát, örökre levettetett a mennyből a „földre”, a sötétség láncaira. Ésa.14,12-14. Jel.12,9.  Minekünk azonban, akiknek Isten testet alkotott, „MA” megadatott a „pótvizsgázás” lehetősége. A tét nagy! A menny világa ugyanis nem fogadja be a vadakat, az Isteni természettől elidegenedetteket; s mi éppen emiatt vettettünk ki abból; az Édenből emiatt űzetett ki az ember. Az ide érkezők mind ilyen természettel jönnek fel ide, erről itt mindenki maga meg is győződhet, különösen most az utolsó időkben. II.Tess.2,4. II.Tim.3,1-5. Lelki világjárvány a nagyság vágya; a gazdagság, szépség, elismertség, elsőség „fő”-ség utáni vágy; megjelent az emberfeletti ember elmélete is. Ezek mind a szellemben vakokká lett ember-teremtmények tulajdonságai, az Istentelenségük jellemzői! …  Azt is megtapasztalhattuk már, hogy a csaló Vesztő mindig „Jóakaró”-ként jelentkezik, és ha valaki menekülni akar az ő hatásköréből, azzal szemben minden eszközt felhasznál, hogy megakadályozza és elbuktassa. Amíg lelki az ember, addig „jólesik” neki az elismertség, és jólesően bekapja a horgát a Vesztőnek. Hiszi a gonosznak, hogy: Te már olyan jó vagy, ezt is tudod azt is tudod, így több, különb vagy sokaknál!… Ezzel szemben mi megkapjuk az óvó figyelmeztetést: „Aki sokat kapott, attól többet várnak! Aki többel bízatott meg, annak többel kell elszámolnia!” Lk.12,48. Akiben a szellem az úr és nem a lélek, az felismeri az Ördög szándékait ezekben is! II.Kor.2,11. 3,17. A lélekben folyamatosan zajló „szent háborúnkban” csak ez a mi részünk; az oroszlánrészt: a szívműtétet, a „kijózanító” gyógyítást Ő, az új Mag végzi el bennünk!… Lk.8,11. 2 Moz.15,26. Mt.4,23. I.Kor.3,11. Adja meg Isten, hogy ez mindegyikünkben megvalósuljon!  Ámen.

B.L.

253. Ének:

Vágyol-e elhagyni bűneidet? Az Úr vériben van nagy erő!

Vágyol-egyőzni a Sátán felett? E vérben csodás az erő!

Van erő, VAN, csodás erő van, Jézusunk vériben,

Van erő, VAN, csodás erő van Jézus drága, szent vériben!

Földi ember-testvérem, aki már −vagy még− gondolkodol az élet igazi értelme és célja felől. Ebben szeretnénk a segítségedre lenni.

   Ebben a „vaskos sötétségben” levő embervilágban, amelyen átmenetileg tartózkodunk, a korban előttünk ide felhozott emberektől −akik ugyanolyan magatehetetlen bébiként kerültek ide, mint Te és én is−, tőlük semmi használható választ nem kaphatunk a fenti kérdésre! Van azonban válasz, igaz és megbízható, csakhogy azt az istentelenséggel befertőzött ember (mindenki ilyen, amíg más belátásra nem jut!) nem akarja elfogadni! Inkább hisz a hazugságnak, a Hazugnak, aki az egész földkerekséget elhiteti. Még azt is elhiszi a Vesztőnek, hogy Ő −a látható és láthatatlan világok Leghatalmasabb létre hozója és éltető működtetője− nincsen is egyáltalán; vagy ha van is, de semmi közünk egymáshoz… Tragédia ez hatványozottan, ami velünk történt és történik!…

 Ez a káotikus állapot, ami e sötét földi pályánkat és a rajta levőket jellemzi, törvényszerű következménye lett annak az elhajlásnak, amit „ott” a vad mag befoganásával valamennyien elkövettünk. Attól fogva lett uralkodó tényezővé az addig igen jó emberlelkekben az ördögi természet. Ezt napról-napra egyre inkább megtapasztalhatod te magad is. Gen.3,6. Ján.8,44. Róm.3,23…

   A mindeneket éltető hatalmas Isten azonban, Aki ellen vétkeztünk, megszánta a bukottakat (ezek mi vagyunk, mindannyian!), és a földi létbe felhozva fel akarja világosítani mindazokat, akiknek Ő a visszajutás lehetőségét a Krisztusban véghezvitt önfeláldozásával és a „harmadnapra” történő feltámasztásával elkészítette. Ezért −ebből az okból és ebből a célból− kapjuk ezt a földi létet Őtőle és semmi másért!… Ebben a Megmentő Isten által kitűzött életcélban egy nagy ajándék is megígértetett az Őt szeretőknek, a törvény szerint kiérdemelt kárhozattal szemben. Mert „ELVÉGEZETT DOLOG, HOGY AZ EMBEREK EGYSZER MEGHALJANAK, AZUTÁN AZ ÍTÉLET”!  Zsid.9,27.  

   Ezzel szemben igen nehéz munkája van Immánuelnek velünk, mivel a gonosz mag −amit jónak látva bevettünk− már igen otthonossá lett az emberlelkekben. Úgy annyira, hogy már pl. a „lelki és szellemi agymosást” is elvégezhette a Vesztő az ő foglyaiban, s így azok most vizsgálódás nélkül adoptálják és végrehajtják mindazt, amit ő a fülükbe sugdos. „Vakon” hisz őneki! Jel.12,9. 13,3. Ezt a helyzetet és tényt ma már mindenki felismerheti, s erre utasítást is kaptunk: „Lásd meg a „sötétséget”! Ésa.60,2.(Idou skotos…,ért.ford.). Ha valóban keresed az életed értelmét, Testvér, akkor hagyod és kéred, hogy Ő nyissa meg a szemedet, és végre már Bartimeusként, lépésről-lépésre követhessed Őt Te is a Haza vezető úton. Mk.10,46-52.

   Isten Kijelentéséből tudhatjuk, hogy ez a világ nem a valóság világa, hanem csak egy árnyék-világ: Zsid.10,1. A valósághoz csak annyi köze van, amennyi az árnyéknak van az azt előidéző testhez. A körvonalakból azonban lehet következtetnünk a szemmel nem látható valóságra. Erre azért is nagy szükségünk van, mert akik Istennek az irántunk megnyilvánuló irgalmából ide kerülhettünk erre az árnyék-világra, magunktól, egymástól, emberektől semmit sem tudhatunk meg azokból, amikre az örök Életbe jutásunk érdekében elengedhetetlen szükségünk van. Jób.8,9. Igen nagy itt a tudatlanságunk a Valóság dolgai felől; már pedig Istennek az az akarata, hogy minden ember üdvözüljön és az igazság megismerésére eljusson. I.Tim.2,4.

   A bennünket körülvevő hiábavaló hazugságokból való kimenekedéshez, és az igazság megismerésében levő megalapozott hithez Isten két irányból is küldi számunkra a bizonyságok fellegét, seregét: Első: a Bibliánk, az Irásban adott Kijelentés, a „Teljes Írás”, mely elejétől végig figyelembe véve hasznos arra, hogy bennünket bölccsé tegyen. 2 Tim.3,16-17. Jel.22,16-19.  A második nagy ajándék számunkra −a vakok számára−, az Örökkévaló Isten kezenyomának kitapogatására, maga az anyagi világ, melyben jelenleg, átmenetileg anyagi testben tartózkodunk. Ebből ugyanis az Isten munkájáról, mondhatnánk, hogy a „hétköznapi munkájáról”, valamint az egész „tér és idő” világát is elkészítő Valakiről, az Ő természetéről az Isteni természetről is képet kaphatunk. Ezekből, JÉZUS KRISZTUSBAN felismerhetjük azt a képet, amilyennel az „igen jó”-nak teremtett ember is rendelkezett mindaddig, amíg át nem adta magát Diabolos uralmának, a bűnnek.

   A Kijelentésből tudhatjuk, hogy mi földlakók egytől-egyig bűnbeesett, és emiatt Édenből kiűzöttek vagyunk, eltávolíttatva a „Paradiezzo”= Isten melletti állapottól. Mert „álnokságaink mint a szél hordának el bennünket” Gen.3,22-24. Ésa.64,5. Az Istentől való „távolság” pedig nem kilométerekben értendő, mivel szellemi dolgokban sem a tér, sem az idő nem tényező, ezek csak az „ideiglenes lakásunk” tartozékai; felismerhető viszont az Ővele kapcsolatos, Őhozzá fűződő viszonyunk „hőfokából”. Mindenki tudhatja önmagáról, hogy a bensejében mi a kedvesebb: a bűn, a saját gusztus (a bűnbukásnál mi mindannyian azt választottuk!), vagy pedig a Megmentőnk iránti engedelmesség!?  Van-e már feltétlen bizalom Isten iránt, gyermeki lelkülettel, a vizsgák, megpróbáltatások idején is?… Ezek ugyanis fémjelzik, hogy van-e bölcsesség, józanság, vagy még mindig a tévelyítő szellem az úr bennünk. Induljunk el tehát, és próbáljuk meg „olvasni” és megérteni amiket Isten, az anyagi világban is megnyilvánuló törvényeken keresztül közölni akar velünk. Ezeket Ő mindenki számára −tehát „vallásosnak” és „vallástalannak” egyaránt− könnyen felfoghatóvá és beláthatóvá tette. Emiatt annál nagyobb a felelősségünk is, ha behunyjuk szemünket a nekünk „szellemi vakoknak” adatott Kijelentéssel szemben.

   Róm.1,20: „Ami Istenben láthatatlan, ti. az Ő Örökkévaló hatalma és Istensége, a világ teremtésétől fogva az Ő alkotásaiból az értelem útján meglátható, úgy hogy ők menthetetlenek!” Történt tehát gondoskodás a „vakokról” is.

              Aki már látja azt, hogy akiben eddig bízott, az méltatlan volt a bizalomra, és nem is képes segíteni, az engedelmeskedik a JÓ PÁSZTOR vonzásának, és Őhozzá megy, menekül. Csel.4,12. Mt.10,28-30. Ha Isten munkája, műve alapján Ő már CSODÁLATOS lett számomra, akkor a következő lépés: az Ő TANÁCSOS-Nevének, lényének elismerése Ésa.9,6, az Őrá hallgatás mindenben!

   Isten ezt tanácsolja igen sürgős tennivalónkként számunkra. Mert a má-ban kapott lehetőség hamar, bármikor lezárulhat! Most még tart a kegyelmi idő, a kegyelem-kérésnek a megváltozásnak ideje, de ha már Elébe kerülünk ítéletre, akkor már késő lesz kegyelmet kérni! A szívbéli megváltozást a templompadok koptatása sem pótolhatja! Nekünk, a Haza jutáshoz, mindhárom szinten a Gyógyítóra, „kijózanító” gyógyulásra, szabadításra van szükségünk; tehát: szellemben = indulat; lélekben = gondolkodás (nús, metanoia); és a nyilvánvaló cselekedetekben is!… Gen.49,16-18. Ex.15,26.

BL

      Ének: 167. Mit használ keresztyénségem, Ha nem aszerint élek, Ha nincs igaz kegyességem,  És vétkezni nem félek, Ha szívem földhöz ragad, Feledem szép célomat, S azt Ki értem ment halálra Csak nyelvem s nem éltem áldja!?…

Megtapasztalhattuk már, hogy ebben a földi világban, amelyben átmenetileg leledzünk, itt „bábeli” állapotok vannak. Általános az egymás iráni érzéketlenség és a meg nem értés. (Itt azonban ma többet kellene meglátnunk annál, amit a nemzeti nyelveink különbözősége okoz; már amiatt is, mivel mindezek a nyelvek megszűnnek! A szellem-teremtmények azonban nem szűnhetnek meg! Ez kijelentetett! I.Kor.13,8.; Mal.3,6.) Mi bukott teremtmények, akik itt a „legalsó szinten” vagyunk, az ittlétünk idejére kegyelemből megkaptuk azt a lehetőséget is, hogy a nyelvünk által elindított hangrezgések −a levegő közvetítésével− eljuthatnak a „vevő” dobhártyájáig. Ez, mint az   egymás megértésének eszköze,csak a legalacsonyabb fokhoz, a kevés-hez tartozik, de máris igen alkalmas a vizsgáztatásunkra: aszerint, hogy mire használjuk a nyelvünket. Fontos kérdés tehát, hogy mit közvetítek vele, kinek és minek vagyok az eszköze!? Immánuelnek vagy Diabolosnak? Építek-e vagy botlatok a szavaimmal? Jak.3,1-10.; Ef.4,29. (Bunyan: „Emberlélek!, két úr vágyik rád; az halált, ez üdvösséget ád!”)  Eszerint én a nyelvemmel −amint a tetteimmel sőt a gondolataimmal is!− ha nem építem, akkor rontására vagyok Isten munkájának magamban, de a környezetemben levőkben is! De jaj a botlatónak!… Mk.9,42.

Nekünk, a legkisebb −és még a bűnbukás miatt amnéziában is leledző−, de már drága áron visszavásárolt szellem-teremtményeknek Kijelentés −Evangélium− adatik a Hatalmas Istentől. Ezt a minden földi embernek szóló Szentírást egy „Paulos” (aki abbahagyott minden régit, „pauza!”) egy „Timotheos”-nak (aki már Istent félő, Istent tisztelő) így mutatja be: „A Teljes Írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságosságban való nevelésre, hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.” II.Tim.3,16-17. Nem kell tehát a betűt „megennünk”; itt sem az uram-uramozás, sem pedig a látványos testi vagy vallásos szertartások sem képesek segíteni rajtunk! Nekünk egyénenként az Írás mondanivalójának Szellemét, a Lényegét kell felfognunk, befogannunk úgy, annak megfelelően,amint Ő akarja azt ma velünk megértetni! (Süneidenai = együttlátás Ővele. Erre van szükségünk.)

Isten megszánta és Krisztusban kézbe vette a bukottakat, akik semmi VALÓSÁGOST nem tudnak, amikor Ő itt testhez juttatja őket. Isten angyalt állít minden megkegyelmezettnek a védelmére, Diabolos pedig ördögöt, annak az elvesztésére. A Földre felhozottak mindegyikében ott van a „jó-és-gonosz” az Éden óta, mivel azt „ott” valamennyien egyénenként bevettük. (Gen.2,17. Róm.3,23.). Ez a kétirányu affinitás, vonzalom minden dologban −így szóban, tettben, gondolatban is− választásra, döntésre kényszerít, egészen a lélekben megharcolandó „szent háborúig” menően. Gal.5,17: „Mert a test (sarx: „hús”, a megromlott emberi természet) a szellem ellen törekedik, a szellem pedig a hús ellen, hogy ne azokat cselekedjétek, amiket akartok”. Amint testileg lehet két nemzettség egy anyaméhben (Gen.25,22-23), úgy szellem szerint ugyanilyen kétféle hajlammal: Kain+Ábel-ként jövünk ide e Földre valamennyien. Bennünk van Kain és Ábel is, a jó is és a gonosz is.

Isten irántunk megnyilvánuló irgalmát láthatjuk meg ebben, ha a Szentírás első lapjain megírottakat figyelembe vesszük! Ezékiel prófétán keresztül pedig a „múltunk” így íratott le: „Voltál felkent, oltalmazó kérub…, míg gonoszság nem találtatott benned. (Amíg igen jó állapotban voltunk). A „tüzet” (szellem) kihoztam belőled… s lettél „hamuvá” a földön.., rémségessé lettél.., örökre!” (Ez 28. rész) Ésaiás pedig ezeket is leírhatta felőlünk: „Ha a Seregek Ura −kegyelemből− Magot (sperma) nem adott volna belénk −mint útravaló előleget az Életre kiválasztottaknak−, akkor Sodoma vége lehetne csak a miénk is!… ” Ésa.1,9.  A mi számunkra sorsdöntő tehát, hogy kiemeljük a „sárból” azokat az ISTENTŐL KAPOTT KIJELENTÉSEKET, amibe a Vesztő és eszközei betaposták és félremagyarázzák azokat, amik a megmentésünkre adattak!… Ilyen „pocsolya” pl. hogy: „Az Ószövetség miránk nem vonatkozik; vagy azt mondják: anakronizmus, idejét múlta Ótestamentum … csak kegyelem, csak kegyelem..!; vagy Ádám-Éva-almafa-mese lett belőle… Így sikerült nevetséges kabarévá, tréfává zülleszteni a „ki vagy?” és a „honnan jöttél?” kérdésekre választ adó ISTENTŐL KAPOTT KIJELETÉST !!!  Le lett züllesztve, nevetségessé lett téve, és ezt bevette az ember-világ. Láthatjuk, hogy a sötétben levő, tanítatlan és így alap nélküli teremtmény mivé lehet, és miket képes megtenni Isten nélkül, a vesztőszellem kezében!…

Hadd álljon itt az Úr Jézusnak egy mondata mindezekkel szemben: „Ha Mózesre és a Prófétákra nem hallgatnak, az sem győzheti meg őket, ha valaki a halottak közül feltámad!” Luk.16,29-31. Jó lesz tehát figyelnünk arra, akit az Úr elismer, és igazolja azokat, amiket az Ő eszköze, a neki adatott bölcsesség szerint, képekben leírt számunkra, okításunkra!…

Igéretünk van arra nézve, a Főpapunk imádkozott azokért is, akik az Ő tanítványai beszédére hisznek majd Őbenne. Ehhez, Embertestvér, Neked és nekem is az Ő tanítványaivá kell lennünk az Írások szerint. Meg kell ismernünk a valóságot, amitől „mint juhok eltévelyedtünk”, amikor −látszólag önfejűen− a magunk útjaira tértünk. Az Őbenne való hit által a hétköznapi életben, ebben a hazugság-tengerben, lehetőség adatott nekünk felismerni, hogy úgy igaz minden, amilyennek kijelentetett, és nem ahogy az „agymosó”, a Tévelyítő állítja!

Az eddig elmondottak −tehát a Kezdettől és Kezdetről megírottak− figyelmünkbe ajánlása után ilyen hívást kapunk Urunktól: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket!” Mt.11,28-30. Ő jól látja és ismeri a tévelygőket; azok viszont nem ismerik magukat, hanem jóhiszeműek, a maguk útjain járók; vagy még csak a nagy karriert keresik itt a földön, a „hegyeken”.  Az elveszettet a hegyre megy keresni az Úr, tudja, hogy itt a nagyság bűvölete mennyire hatóképes. Ezek, akik még ezt keresik, mind „alvók”, akik az árral sodortatnak: Jel.12,15.; Zsid.2,1.  Felébresztésünkre az eddig kapott Kijelentések adattak, Péter apostolon keresztül pedig még ez is: „Elég nékünk, hogy életünk elfolyt idejében … pogány utakon jártunk” I.Pét.4,3.  J.Bunyan Zarándoka arra a kérdésre, hogy „honnan került rád az a teher” ezt feleli: „A Bibliát olvasva jutottam hozzá”. Tehát a Szentírás alapján ismerte fel és vállalta, ami kijelentetett felőle… felőlünk. Az ilyen teher-hordozókat hívja Urunk, hogy átvegye azt róluk. Azért hív bennünket így az Úr, hogy az ördög bűnbe merítő igája helyett az Ő mentő Szeretetének „igáját” adhassa az Övéinek.

A veszedelem sötét útjain tévelygő, hiábavalóságokkal megtöltött emberlelkeket Urunk a Hazavezető Útra helyezte: „Izráelnek Gósen-földén világosság adatott Egyiptomban is.” Ex.10,23. A KERESZTSÉG ÁLTAL megkapta −ahogy mi is kapjuk ma− a kiútnak, a szabadulásnak a lehetőségét. I.Pét.3,21.  Mi hát az a Keresztség, ami képes megtartani? Messze nem az, amit ma annak tartanak! Ennek az eredeti szava baptizma és nem baptizmos! Maga ez a szó belemerülést jelent: „ami nem a szennynek, piszoknak lemosása, eltávolítása, leöblögetése vagy letevése testileg, anyagi módon, hanem a jó „lelkiismeretnek”, az Istennel való helyes együttlátásnak eredményeként az öntudatra ébredt elveszett embernek az érdeklődése, felfigyelése, végül is kívánkozása, vágyakozása Isten iránt, Jézus Krisztusnak a feltámadásán keresztül, az Ő újra élővé létele következtében.” (ért.ford.)

Láthatjuk, hogy ez egy olyan folyamat, amelynek lépcsői is vannak, amiken a gyarapodó újszülöttnek végig kell mennie. Nézzük a Szentírás szerint. Bibliánkban Mózes népe felől ezt olvassuk: „megkeresztelkedett a felhőben és a tengerben” az Egyiptomból kijött Izrael népe. Ezek csak testi, kezdő lépések. (Hasonló a mai keresztelőkhöz.) Többségük el is hullott a pusztai úton! I.Kor.10,1-11.  Krisztusnak a tanítványai azonban −Új Testamentum szerint− ilyen indíttatást kapnak: „Járjatok utána és tegyetek tanítványokká minden népeket, bemerítvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Szellemnek a Lényegébe! −A Név ugyanis a Lényeget jelenti! Tehát nem egyenlő azzal, hogy elmondom a nevét és hintek rá vizet. Ez kevés, nem ez a lényeg, ezek csak külső jelek.−  Folytatódik a kiküldés szövege: Megtanítván őket tartani az Igét −ez sokkal több, nagyobb, komolyabb dolog, mint a külső jele, a formaság− … tanítsátok meg őket tartani az Igét, mondja az Úr a tanítványoknak −nem elfelejteni, nem hagyni földre esni, őrizni−, és akkor, abban az esetben,  én veletek vagyok minden napon a világkorszak végezetéig. Ámen! ” (Mt.28,18-20.ért.ford.)

BL

            48. Ének:

            Életem, Jézus, egyedül Te töltsd be…!

„Menükártyánk” az Ésa.40,25-26 alapján készült, az abban levők értelem szerinti fordításából: „No már most lássuk csak, ugyan kivel kell engem összehasonlítsatok, kihez akartok hozzá mérni, hogy engem ahhoz hozzá hasonlítsatok, és ezzel én felmagasztaltassam, hogy majd ezáltal én naggyá tétessem, és e nagy megtiszteltetés folytán esetleg majd felmagasztaltatom, ezt mondja a Szent. Tekintsetek csak felfelé, emeljétek fel a magasba a ti szemeiteket és lássatok, lássátok meg, fogjátok fel, legalább a láthatókat értsétek meg, hogy mit hirdetnek ennek a látható világnak az égitestei, amik láthatók a magasban. Lássátok be, értsétek meg, hogy mindazokon túl, azokon felül, amik láthatók a testi szemekkel is, van Valaki, aki létrehozta, előállította és készen felmutatta, helyükre helyezte, letelepítette mindezeket, amiket látni lehet. Hogy ki az? Hát az, aki előhozta, megtervezte, kidolgozta, mint végeredményt, valahogyan −nekünk érthetetlen módon− kihozta a saját terve és a maga elgondolása szerint az egész rendszert, a rendszerek rendszerét, az örök rendnek megfelelően, mindent a maga egének és földjének megfelelően a maga rendszáma és száma szerint, mindent a maga világrendjének, a maga sajátos rendszerének a száma szerint, meghatározva és megszabva mindennek a maga rendeltetését, lényegét, nevét, Ő maga szabott nevet mindennek. Az égitesteknek a teremtésüktől fogva nekik juttatott igen nagy és sokoldalú fényes dicsőségük láthatóvá tétetett, így el sem rejthetők, és amelyek hatalmas erőkben és képességekben is megnyilvánulnak, és így ebből kifolyólag egy sem volt neked felismerhetetlen, előled elrejtett, tőled eltitkolt, eltiltott, neked titokzatossá tett, homályba burkolt.”… Ennek minden szava is, mint Ige, sokat mondhatott és mondhat nekünk. Pl. már ez a Cím is: „Legalább a láthatókat értsétek meg!” Nekünk ezeken nem illik csak úgy átszaladni, mivel felőlünk ez is kijelentetett, hogy „nincs aki megértse az Istent”!…

Első napon a „Nyitány” első Igéje: „Néki növekednie kell, nékem pedig alább szállanom.” Ján.3,30. Ezt a célt szolgálta az egész hetünk, és mindaz, ami a „Teljes Írás” alapján elhangzott és bemutatásra került a továbbiakban. E szavak Ker. Jánostól származtak, akinél e Földre nagyobb még nem született, de akinél még a legkisebb is nagyobb a mennyben. Abban ugyanis, a Mennyben még a legnagyobbak is tudatában van a maguk „kicsiny” voltának. Mt.11,11. Ján.5,35. (Az Istentől elidegenedett ember itt még ennek sincsen a tudatában, miközben „egy hamis isten karjaiban fekszik” öntudatlanul.)… A mennyei állapotban levők felől és őrajtuk keresztül mindez ki van jelentve az Írásban, kijózanításul számunkra, akik minden jót ,így a kezdetbeli igen jó állapotunkat is, elfelejtettük. A mi értelmünkben demagnetizálás történt!… A „tiltott fa gyümölcse”, amit „ott” egyénenként „megettünk”, rommá, rémségessé tette Emberlelket. Ésa.6,3.; Ezék.28.; Csel.10,25-26.; Jel.19.10. 22,9. Ugyanakkor a nagyzolás ördöge, a nagyravágyás, az önmagáról sokat képzelő önzés „kovásza” is bekerült az emberbe, a Szellem „tüze” helyett. Ezzel a bölcstelen választással az EGYEDÜL BÖLCS ISTEN helyett a Sátán királyi széke került a főhelyre emberlélekben, melyet a „Hitetlenség” képvisel. Az „átejtett” emberlélek pedig szellemében a halálos érzéketlenségbe zuhant. Jel.2,13. Nekünk most erre kell, erre lehet a Hit által ráébrednünk!… Erre a célra kaptuk a földi létünket, mint „KEGYELMI IDŐT”: A MEGTÉRÉSRE!…

A világmindenségeket Teremtő Hatalmas Isten megkönyörült ugyanis azokon, akik ma testben itt lehetünk, „megszánta a bukottakat”, a szellemi halálba zuhantakat, és kézbe vett minket! Azzal kezdi velük, az ide felhozottakkal, hogy a szellemi vakokat, akikbe már a világ szelleme beleszuggerált egy sor téves és félrevezető ismeretet (pl. az élet és a halál lényege felől;  a földi létünk oka és célja felől stb.), Urunk magához vonzza, hívja és felvilágosítja az Igaz Valóságnak megfelelően, az alapfogalmak tisztázásától elkezdve. A „vak” szemének gyógyítása közben „feltekintete véle: Mk.8,25. Legyen antrópos!: felfelé néző, (Luther ford: aufseher), hogy okuljon, legalább a szemmel láthatókból! Ez a legalsó lépcső a mi számunkra is!…

Isten kiviszi az Ő Egyiptomból kihozott népét, ahogy minket is kihozott ide, a „pusztába”, hogy a szívünkre beszéljen. Tehát nem csak a lelkünkre, amelyben a szép de múlandó lelki élmények, hangulatok tárolódnak. Hós.2,13. A magányban, a szabad ég alatt adatik mód felismernünk azt a „lepusztult” állapotot, amibe jutottunk. De ugyanakkor, felfelé nézve, az égitestek elrendezettsége, a Napok a körülöttük forgó-keringő Bolygóikkal és azoknak a Holdjaival; a Naprendszerek millióiból álló Tejútak;  az Extragalaktikák milliói, melyek Rendszerbe foglalva, egymástól 2 millió fényévnyi távolságban, többmillió évenként egy elképzelhetetlen Nagy Központ körül egyszer megfordulnak!… Nekik ennyi egy nap, ami a Földnek 24 óra.

A mindeneket létrehozó és éltető Hatalmas Isten Krisztusban, közbelépett a maga kairosában, és felvette védőügyvédként a mi bűn-ügyünket, amit „ott” elkövettünk Őellene, amikor szellemben halottakká, lélekben pedig félrevezetett értelmetlenekké lettünk. Gen.2,17. Ésa.53,11. ért. ford.  Ő vállalta azt, hogy kiformálja az emberekben az értelmet!. Hihetetlen nagy munkát vállalt magára velünk, s ezt már magunk is láthatjuk, ha már kezdjük megismerni magunkat!…

Urunk jól tudja, hogy mi milyen állapotban vagyunk, és annak megfelelően táplálja és neveli az Ő felkarolt és ide gyűjtött, halálos álomból ébredező gyermekét. A heti „menükártyánk” ezt a címet viseli: „LEGALÁBB A LÁTHATÓKAT ÉRTSÉTEK MEG”. Ez egy olyan kezdeti lépés, amelyen még a földhözragadt, földi gondolkodású és csak a földiekkel törődő ember is elindulhat Haza felé. Ha akar! Ján.2,24-25;. Fil.3,19. Ő ezt megkérdezi a kézbevett betegtől: „Akarsz-e meggyógyulni?” Mit akarsz? Józanodsz-e már?…, vagy még mindig jónak tartod azt, amit e-világ szelleme sugdos benned, ami miatt kiűzettél, ami miatt a pokol vár rád?! Ján.5,5-6. A földi létünk során mi most vagyunk abban a helyzetben, hogy kérhetjük a más belátás kegyelemajándékát és az erőt a gonosz önmagunk legyőzésére! II.Kor.6,1-2.

Isten világa, a mennyei világ: a REND világa. Az egész világegyetem, a valóság képének az árnyéka is ezt hirdeti hangosan. Ezt minden „elveszett fiú” megvetette, túltette magát a korláton. Nekünk azt a rendet újra meg kell tanulnunk! A mi „rendünk”, amit mi már megszoktunk, nem azonos azzal, az Isteni renddel! „Az én útaim nem a ti utaitok” (Esa 55) mondja. A mi „rendünkbe” belefér, jól esik még az is, ami káros, pl.: a dicséret, elismerés, elölülés; mi jónak láttuk még a gonoszt is!… Gen.3.

Isten már a teremtésnél meghatározta nevét-lényegét minden teremtményének, aszerint, hogy ki mire tétetik alkalmassá. „Ott”, a bűneset előtt még a felfelé néző ember is bírt azzal a képességgel, hogy az éltetett lelkeknek a „nevét-lényegét” felismerje; azt, hogy kiben mi lakik, mire alkalmas. Gen.2,19. Az elidegenedésével ezt a képességet is elveszítette az ember, így a mi mai névadásaink is semmitmondóak. A Kijelentésben viszont az ott található nevek még sokat mondanak és mondhatnak nekünk. Táplálékul, okításunkra!… hogy azon keresztül is okuljunk. Pl. Jákób, mi történt vele, minek kellet történnie ahhoz, hogy más nevet, új nevet kapjon? Izraellé lehetett, de csak harc árán. Ez az a harc, amit meg kell vívnunk nekünk is önmagunkkal, önmagunkban.

Isten jó elgondolása és akarata velünk, hogy felvilágosítva megvilágosítókká tegye azokat, akiknek Ő kegyelemből hústestet alkotott. Akiknek a károkozásáért járó büntetését Ő magára átvállalta. Ez történt a bűneset után, a bűneset pillanatában, ott az Édenben, még a kiűzetés előtt, ahogy Pál apostol beszél erről és írja, hogy Krisztus a maga idejében, a kellő pillanatban meghalt a bűnösökért, értünk. Ennek köszönhető, hogy mi itt lehetünk, ennek köszönhető, hogy lett tér és idő világa, ahova a megkegyelmezettek feljöhetnek, hogy felvilágosítva, kijózanítva, kigyógyítva visszajuthassanak Őhozzá. Ezeknek a károkozásáért járó büntetését Ő magára átvállalta. Ő hal meg kárhozatos (thanatos) halállal értünk, hogy mi most ne a pokolban legyünk, hanem itt ahol józanul eldönthetjük, hogy mit akarok és mi az életcélom; egyetértők leszünk-e Vele vagy nem?!Ehhez viszont az Ő tanítványaivá kell lennünk, Istennel és így egymással is egyetértők, mindenben. A harag, a haragtartás: kizáró ok!…

Jel.2,17. „Aki győz −a magában megvívandó szent háborúban−, én adok annak fehér kövecskét, rajta új írott nevet, melyet senki sem tud, csak az aki kapja”. Erre is kapunk jó példát pl. Ezsdrás és Nehémiás könyveiben. Neh.2,12. „És felkelék éjszaka, én és velem néhány férfi, mert nem jelentém meg senkinek, hogy mire indítá az én Istenem az én szívemet…”: t.i. a fogság utáni templomépítésre. Ismerjük a történetet, de érdemes elovasni végig. Mi történik ott? Isten, mert elhajlott Izrael, ráereszti Babilont. Elhurcolják fogságba, és valaki a törésre áll −itt a könyv szerint Ezsdrás, Nehémiás, akik megtört szívvel könyörögnek Istenhez Izraelért−, és Isten megindítja a szívét Nabukodonozornak, és hazaengedi őket, hogy építsék fel a templomot. Döbbenetes változás történik, történhet egy Emberlélekben, ha figyelünk és okulunk belőle. Tehát egy más nevet/lényeget kap Nehemiás, amit nem mondott meg senkinek, mert ezt a nevet, hogy őt mire indította Isten Szelleme, ezt nem kell dobra verni, de őneki tudnia kell, hogy mi a dolga, mit kell tennie: hazamenni minden veszélyen keresztül is, vállalni ezt a megbizatást, küldetést, amire Isten indította … és felépítik a templomot.

Istennek a mérhetetlen nagyságú kitelepített világáról −a mikro és makrokozmosról, az ásvány, növény és állatvilágról− ifjaink vetitett képes előadásokat is tartottak, amiken keresztül nekünk, porszem-embereknek, a mindezek fölött levő és mindeneket éltető Hatalmas Isten Nagyságára lehetett rácsodálkoznunk.

A Hét végén −amelyért valamennyien hálát adhattunk− még az az Ige is elhangzott, hogy ez a sok eddig kapott csodás ismeret nehogy elbizakodottá, és alaptalan üdvbizonyossá tegyen bennünket! „Az ismeret Szeretet nélkül: felfuvalkodottá tesz!”  Ahogy minden tudomány is, minden ismeret, minden lógia, ha csak ismereti szinten van és nincs folytatás, akkor felfuvalkodottá tesz. Az Ige, a láthatók megismertetésén keresztül, nem a tudásra, hanem a Hitre akart minket elvezetni, a Hitből való engedelmességre! Tehát nem egy elméleti hitről van szó, hanem a hitből való engedelmesség Őneki. Róm.1,5. 16,26. A hármasság szempontjából nézve pedig: a csak tudás, ismeret mind a lelki szinthez tartozik. Azért kapjuk felülről a lelki erőt, hogy muníció legyen a „felfelé” vezető utunkon a szellem, a szív: az Emberlélek-város „Fellegvárának” a megtisztítása felé. Dán.9,24. Tehát nem elég csak az ismeret, a lelki szintig eljutni, hanem a szív −a Bunyan kép szerint a Fellegvára a városnak, Emberlélek városnak− legyen Immánuel lakhelye, ahol Ő jól érzi magát …  nem pedig a Sátán királyi széke, ahogy olvastuk az előző Igében.

És még ez is megíratott a Haza felé tartó vándoroknak: V.Móz.29,4. ”Nem adott az Úr nektek szívet, hogy értsetek, szemeket, hogy lássatok és füleket, hogy halljatok (még) mind e mai napig”. Isten ezeknek a valóságát akarja megadni nekünk is, azért kaphattuk meg mindezeket az Igéket is, nem hogy még nagyobbakká legyünk hanem kisebbé, hogy „helyre tegyen” bennünket!…

Urunknak legyen hála és dicsőség mindezért is!… Úgy legyen, Amen.

BL

„A földönkívüli teremtett világ tisztelete és a róla alkotott felfogás a történelem folyamán sok változáson ment át. A Föld alakjáról, a naprendszerbeli szerepéről s a csillagokról vallott felfogások évezredeken át merő spekulációk voltak. Akadtak ugyan görög filozófusok, akik nagyon közel jártak az igazsághoz, de feltevéseiket, vagy állításaikat nem alapíthatták még megfigyelt tényekre.  Az igazi haladás akkor kezdődött, amikor a tények megfigyelései alapján sikerült felismerni a jelenségeket létrehozó törvényeket. A világegyetem szerkezetét, a Földünknek a bolygók és a csillagok között elfoglalt helyét úgy tudnánk helyesen megérteni, ha a tér roppant távolságából szemlélhetnénk a Mindenség birodalmát.

A szellemi látásra vagyunk utalva. Ezzel a látással oda is bepillanthatunk, ahova az emberi test soha nem juthat el. A gondolat szárnyán haladjunk és szellemi szemünkkel nézzük a dolgokat. Hagyjuk el a Földet. Alig emelkedünk századrészannyit, mint amennyi a Föld átmérője, már a látóhatár ívelt alakúnak látszik s ebben a Föld gömb alakja kezd kibontakozni. A Hold távolságáig emelkedve, mintegy négyszer nagyobb gömbnek látszik a Föld, mint amilyennek mi látjuk a Holdat. Tovább haladva kicsiny golyóvá lett lakóhelyünk, a többi bolygókhoz viszonyítva csak közepes nagyságú égi test. Belefeledkezünk kissé a képbe, amely itt elénk tárul. Egy csodálatos örökmozgó gépezet szabályos működését látjuk a bolygók napkörüli és a holdak bolygókörüli mozgásában.

Elvesztette tehát a Föld a neki tulajdonított központi szerepet. A többi bolygók között csak egyik szerény tagja a Nap népes családjának. A bolygók és a holdak által leírt pályák nem is körök, mint eleinte hitték, hanem ellipszisek. Annyi egymástól különböző ellipszis, ahány bolygó és hold. Gyorsítsuk meg képzeletünkben a bolygók keringését, harminc évig kellene ugyanis várni, míg a Saturnus egy keringést bevégezne. A Plutóra meg 248 esztendeig várhatnánk. Mint nyáresti lepkék a lámpafény körül úgy cikáznak most a bolygók és holdak a Nap körül. Mindegyik pontosan betartja pályáját. Az összes pálya-ellipszisek közös gyujtópontjában van a Nap.  A Naphoz legközelebbi Merkur mozog leggyorsabban. A távolabbiak egyre lassubbak. De ugyanaz a bolygó is gyorsabban jár, ha a Nap közelébe ér, mint amikor távolabb jár a Naptól. A keringési idők pontosan arányban vannak a bolygók naptávolságával.

Honnan a bolygók szüntelen mozgása? Milyen erő táplálja? Vagy Madách-nak van igaza? „A gép forog, az Alkotó pihen, évmilliókig eljár tengelyén, míg egy kerékfogát újítni kell”(?). Newton számára megadatott rájönni, hogy a Mindenséget azonos erők kormányozzák. A feldobott kő földreesésében és a bolygók napkörüli mozgásában ugyanaz az erő nyilvánul meg. A fáról leeső alma inditotta el benne azt a gondolatsort, amely az általános tömegvonzás törvényének felismerésében végződött. Járjuk be most képzeletben a Naprendszer gyönyörű birodalmát. Gyönyörködjünk el a Saturnus csodálatos gyűrűrendszerében. A Jupiter holdrendszerében az egész naprendszer kicsinyített megismétlődését látjuk. Keresztül-kasul bejárva képzeletünkben a naprendszer birodalmát: a csillagos ég változatlanul olyannak tűnik, amilyennek a Földről látjuk. A Göncöl, a Kaszás stb. alakja semmit sem változott!… A Föld l50 millió km. távolságban van a Naptól. Ennek megfelelően egy félév elteltével a Föld eredeti helyétől 300 millió kilométerrel odébb van a térben. Ha a csillagok mérhető távolságban volnának, ilyen nagy helyzetbeli különbségnek feltétlen mutatkoznia kellene a csillagok látszólagos eltolódásában. A csillagászok azonban semmi ilyet nem tapasztaltak. Így el kellett fogadni, hogy a csillagok mérhetetlen távolságban vannak. Az ember keze által alkotta műszerek durvák voltak ahhoz, hogy a szellem finom meglátásait igazolni tudják. Newton törvényéből következett, hogy az egész mindenség egyensúlyi állapota is csak a mozgásban nyilvánulhat meg, tehát az állócsillagoknak is valóságosan kell mozogniuk a térben. A lekisebb csillagtávolság is negyedmilliószor nagyobb, mint a Föld-Nap távolság és 6000-szer akkora, mint amennyire a legkülső bolygó, a Plútó kering a Naptól… Most már elhagyhatjuk a Naprendszer birodalmát. Amint tovább emelkedünk, egyre szűkülnek a bolygógyűrűk a Nap körül. Hamarosan a legkülső bolygópálya is beleolvad az egyre kisebbedő Nap fénykörébe. Pedig még a legközelebbi csillagot sem értük el. A hatalmas Nap, amely 1.400.000 km. átmérőjével olyan nagy, hogy ha valamennyi bolygóját egyszerre elnyelné, alig tűnne fel tömegnövekedése, innen az űrből tekintve csillaggá lett, mint az égbolt milliárdnyi csillagainak egyike. Nem is olyan nagy csillag. Egészen középszerű, amilyennél nagyobbak ezrével vannak. Százezer évig tartana, ha a 300.000 km-es fénysebességgel haladva át akarnók szelni a Tejútrendszert. Mindaz a sok csillag, amely a Földről látható, egyetlen zárt rendszerbe, a Tejútrendszerbe tartozik…

Haladjunk tovább. A Tejútrendszer minden csillagával egyre szűkebb térbe szorul és mindegyike ködfolttá válik. Ha utunkat pl az Andromeda-köd felé vennénk, közeledtünkre az is csillagokra bomlanék s belsejében járva millió és milliárd csillaggal borított égbolt borulna felénk… Hány ilyen csillagváros lehet? Az Andromeda távolsága 660.000 fényév s az amerikai 2.5 méteres távcsővel elért 400 millió fényév távolságon belül több mint 2 millió ilyen ködfolt-csillagvárost fedeztek fel. Ezek mindegyike forog a tengelye körül és ismeretlen tömegközpont körül keringenek. Egymástól való átlagos távolságuk 2 millió fényév. Ha a világegyetem modelljét elkészítenénk, az egyes ködöket teniszlabdákkal ábrázolva 15 méter távolságban kellene azokat egymástól elhelyezni. A 2 millió köd mindegyike tehát egy-egy csillagrendszer, akár a mi Tejútrendszerünk. A Tejútrendszerünkben levő csillagok számát 30 milliárdra becsülik. S minden csillag egy-egy Nap. Innen a Földről nézve tehát nem is láthatjuk a valóságot. A 100 millió fényév távolságban levő köd ezelőtt 100 millió évvel volt ott, ahol ma látjuk.

A csillagászat most éli gyermekkorát. Ez az a világkép, amit a tudomány ma nyújtani tud. Csaknem minden tudománynak vannak a megismerhető tények világán kívül mélyebb vonatkozásai is, amelyek az emberi értelem által már nem járható utat zárják le. A csillagászatban is a tér és idő határainak kérdésében. S hogy miből, mikor és hogyan keletkezett a Mindenség, a legnagyobb tudósok is alázattal kénytelenek bevallani az értelem tehetetlenségét. „Valamilyen úton létrejött, vagy létrehozatott az anyag, amely azelőtt még nem volt.” „Ha a teremtésről határozott képet akarunk, Isten ujjára gondolhatunk, amely mozgásba hozta az étert.” A modern tudósok már nem kérkednek az értelem mindenhatóságával. A materialista felfogás teljesen kimúlóban van, a fejlődés iránya legalábbis vele ellentétes értelmű. A mai kor haladó szellemű természettudósa többé nem akadálya a tudomány és a hit megbékélésének, hanem inkább támogatója.

Helyezkedjünk el a térben ott, ahonnan a bolygók és közöttük Földünk, kicsiny gömböknek látszanak. Az a játéklabda volna hát lakóhelyünk. Milyen kicsiny is ez a Föld! A Jupiter ezerszerte nagyobb nála, a Nap meg milliószorta. És a Napnál milliószorta nagyobb csillagok is vannak. A Nap is csak egyike a Tejútrendszer 30 milliárd csillagának. Az egész Tejútrendszer is csak egyike a sokmillió csillagrendszernek. Az óriás hegyek – meredek sziklafalai mellett hangyaként törpül el az ember -, most alig látható piciny pörsenyések. Közeledünk a Földhöz. Tisztulnak a tájak és látszanak már a városok körvonalai: az emberiség minden gazdasági, társadalmi és egyéni problémája: márványpaloták, városi lakások, tanyai házak és földbevájt kunyhók. Templomok, iskolák, múzeumok, gyárak és kocsmák. És bennük az emberek: dolgozók és henyélők, gazdagok és koldusok, bölcsek és bambák, alázatosak és gőgösek, hősök és gyávák, szentek és hitetlenek. Milyen ellentétek. Mintha nem is tartoznánk közéjük, oly idegen lett számunkra minden, ami embert, földi embert jelent: születés, élet és halál, szerelem, önzés, hatalomvágy, vagyon, hírnév, művészet, tudomány, vallás. Szomorú tájéka ez a mindenségnek. Paradicsomból kiűzött nemzettség éli rajta szánalmas életét. Vezeklő sereg. Valami nagy eredeti bűn kárhozottjai. Az idő kozmikus szemlélete is tartogat még számunkra valamit. A Föld egyetlen körülforgása 1 nap. Egy Nap körüli keringés 1 földi esztendő. Egy Uránusz-keringés 84 év. Egy bőkezűen mért emberélet. A Tejútrendszer tengelykörüli forgása a Tejútrendszer egyetlen napja: 200 millió földi esztendő. Ami a Napot nézve számunkra jelen, a Nap számára nyolc perces múlt. Ami például Andromeda ködben most jelen, az a földi szemlélő számára 660 ezer éves jövendő. Ha a Teremtő szemével egyszerre tudnánk tekintetünkkel átfogni az egész Mindenséget, a múlt és jövendő az örök jelenbe olvadnának. Ha magunkévá tudjuk tenni a kozmikus szemléletet, az ember szerepe is más megítélést nyer. Egyik legnagyobb tanítása az, hogy nem magától érthető és nem természetes dolgok evilág jelenségei. A földi világ felett naponta megújuló napfény, a légkörnek az élet fenntartásához szükséges oxigéntartalma, az évszakok váltakozásában megújuló élet, a ránk boruló csillagos ég, nem magától érthető dolog, hanem egy roppant nagy csoda megnyilvánulásai. Olyan csoda, amilyen talán az egész Mindenségben egyedül a földön van így. Nem lehet és nem is szabad másképpen felfogni evilág dolgait, mint így. Ez a szemlélet ad ízt, értelmet és értéket az emberi életnek.

A büszke és öntelt ember a mindenségi szemléletben mélyen alázatossá lesz, el kell ismernie, hogy e földi világon kívül egy mérhetetlenül nagy világ van, s ebben a földön kívüli világban a REND uralkodik. El kell ismernie, hogy evilág fölött van Valaki, aki az egészet kigondolta és kormányozza. Vágy ébred benne, hogy az ott látott rendből és igazságból minél több valósuljon meg itt a Földön. Ilyenné lesz az ember a Mindenség tükrében.”

Úgy legyen!…

Az eredeti cikk Kulin György írása. 1944-ben jelent meg a Csillagok világa c magazinban. A teljes cikket terjedelmi korlátok miatt rövidítettük.

Akik jelenleg kegyelemből hústestben még itt lehetünk, az eddig kapott Kijelentések és a tapasztalatok alapján is, Jóbbal együtt beláthatjuk már azt a tényt, hogy emberek által vezettetve, mi földiek -akik csak „tegnapiak” vagyunk-, a LEGFONTOSABBAKRÓL még semmit sem tudunk. Jób.8,9. Pál apostolon keresztül pedig még ezt az értelmezést is kapjuk: „Aki azt hiszi, hogy tud valamit, az még semmit sem ismer úgy, amint ismernie kell! ” I. Kor.8,2. Minekünk pedig, akiknek Urunk életet és kegyelmet szerzett, még azt a lehetőséget is megadta, hogy a vakká lett szemünket megnyitva, Őrá hallgatva,az örökkévaló Igazságot is megismerhessük! Kiszabadít minket a bűneinkkel önfejűen beszerzett megkötözöttségekből, az Ördög hálójából, hogy a Haza vezető úton az Ő követőivé lehessünk. Urunk ennek az útját-módját is közli velünk!  Az értelemnek útjáról eltévedt, az Édenből eltávolított, az Atyai Házból elcsavargott, hazátlan, elveszett tékozló fiúnak azonban a REND világába való visszajutásához, és az abba történő beilleszkedéséhez, meg kell ismernie és tisztelnie az Isteni Örök Rendet, amelyet megvetettünk, amelyből mi földlakók mind kiestünk! (abban diké, dikaiosüné van!), amelyet el is felejtettünk. Így már csak a Szentíráson keresztül kaphatunk most emlékeztetést a „múltunkra” (emberektől semmit!), mellyel számolnia kell mindenkinek, aki rászánja magát arra, hogy a megtérés útján elindul az általa elhagyott Hazája felé!                                                                                                 

Mit kell tehát az emlékezetünkbe felidéznünk elsőként?

Ezt a Kijelentést: Jel.2,5 (Értelem szerinti fordításban): „Tehát emlékezzél vissza arra az állapotra ahonnan kiestél s arra, hogy milyen okból estél le onnan?… és bánd meg s térj meg…!” Enélkül ugyanis bárki −csak úgy mint Ákán, Ákhár− hiába is menne át a „folyón”…! Péld.21,16. Józs.7,l-től … Megköveztetik!…  Urunk, a BŰNT GYŰLÖLŐ ISTEN ezt is megmondta: „…Bűnt és ünneplést el nem szenvedhetek! Ésa.1,13.” John Bunyan: „Amint Diabolos (a bűneset alkalmával) −a megszálló diabolistákkal együtt− csellel bevonult emberlélekbe, azonnal erődöket is emelt benne, az igazság megismerése ellen. Az egyik ilyennek neve: „Édes-bűn erőd”. Amíg ezt fel nem számolja magában emberlélek, amíg ragaszkodik valamelyik kedvelt bűnéhez, addig ő a megszállójának a hűséges eszköze, aki azt tesz vele (benne és a környezetében is, általa) amit akar!” Erre is rá kell ébrednünk!… Egyik ilyen manipuláció részéről: A bennem levő bűn, a gonoszság rejtegetése, szépítése, a kimagyarázás; a szépnek látszó vallásos külsőségekbe bújtatás, a már hagyományos szokássá vált, de a lényeget nélkülöző szertartásokkal együtt. Ezek mind a lelki szintnek a velejárói, Isten Uralma pedig a szellemi szinten van! A lelki állapot bizonytalan, ingatag, a hangulatok uralják, nem lehet rá építeni! A szellem a valóság! I.Ján.5,6: „to pneümá estin hé alétheiá”!; s csak a megbízható kipróbált hit a sziklakő!  Isten féltőn szerető (ebből élünk), de megemésztő tűz is! (azzal szemben, aki mint „tövis és gaz” kerül elébe; törvénytelenül, megszállottan: Ésa.27,4!).  Krisztusban is ezt a JÓT SZERETŐ, DE A BŰNT GYŰLÖLŐ TERMÉSZETÉT kell meglátnunk, mint követendőt. V.Móz.32,3-4. 4,24. Zsid.1,9. I.Pét.2,5.  Urunk ezt az életcélt tűzte ki nekünk, és az Ő eszközein keresztül is ez hirdettetett; szemben azzal, amit a Vesztő szellem folytat kezdettől fogva az ő eszközein keresztül. Jer.23,16-22!… A Teljes Írásból tehát mindenki megismerheti a maga „múltját”, és az IGAZI MEGTÉRÉS feltételeit. Ehhez a Biblia vége rámutat az első lapjára: Jel.2,5! Ezekben tehát igen fontos figyelmeztető tájékoztatás adatott nekünk a MEGMENTÉSÜNKRE a Tévelyítő átejtő ellen!…

Isten Irgalma és Atyai Bölcsessége úgy látta szükségesnek, hogy a „pokolgép-bűn-berobbanása” után, a „rémséges, porrá és hamuvá” égett (Ezék.28), emlékezetvesztett állapotból még kézbe vesz és kiemel egyeseket. (Mi ezek közé tartozunk.) A Tökéletes Isten úgy látta jónak, hogy az amnésiába esett, értelmetlenné lett teremtményét a TEREMTETÉSÉTŐL FOGVA FELVILÁGOSÍTJA A MÚLTJÁRÓL ÉS A VELE TÖRTÉNTEKRŐL; amit ha értelemmel és hittel (amit szintén Ő adott neki!) befogad, akkor megeleveníttetve az örök Élethez juthat. Sorsdöntő ez a vezérlés e sötét földi pályánkon, amit Ő végez bennünk. Ebben első lépés a teremtés, a bűneset és a kiűzetés helyes értelmezése, megértése! Ezzel kezdődik a Bibliánk és a mi életutunk is!… Döntően fontos, hogy ezen a „sinen” maradjunk! Ezt a Vesztő is tudja, ezért − a lejárató hamistanításokkal−  már az út elején „vakvágányra” vitte a vonatot. De így hova fog az beérkezni?!…  

Ahol ezt a Kijelentést nem tekintik fontosnak, vagy másként értelmezik és tanítják, ott a Vesztő elérte az ő kitűzött célját: „lopni, ölni, pusztítani” (neki mindegy miért, mi okból, csak öljék, pusztítsák egymást az emberek, hogy legyenek háborúk; belül a lélekben pedig: minden ellen, ami szent azt tönkre tenni!) Ján.l0,10. II.Tess.2. A Kísértőre inkább hallgatókat, a „vakokat” −az Ige megvetőit− a hamistanításokkal sikerül is végleg félrevezetnie! Ennek eredménye az, hogy az egyénenként elkövetett bűntény vállalása helyett egymás és az „ősszülők” okolása történik; a „tragédiánkról” szóló apokaliptikus képekben leadott megismertetésből pedig „Ádám-Éva-almafa-dajkamese” lett. A VÉG-re figyelmeztető és a mentő utat is megmutató óvó „tilalomfa” korunkban már, mint idejétmúlta és figyelemre se méltó régiség félreállíttatott a „szakadék felé rohanók” útjából. Gen.2,17. Emiatt lett ilyenné: Istentől elszakadt, s így ördögi természetűvé, lelkivé a szellem-ember!… Azt, hogy milyen „mélyre” kerültünk, milyen messze elmentünk, megmutatja a természetem! Amikor bajban vagyok, megy a szűkölés a következményektől való félelem miatt; de ha jól megy a sorom, akkor ez jön ki az emberből: Gen.41,51: „Elfelejteté velem Isten az én atyámnak egész házát”. Még a feledékenységem miatt is Istent okolom!…  Ez az elidegenedettség pedig nem csupán Józsefre jellemző, hanem minden földlakóra is, akik „alulról” ide felhozattunk, mivel ezt a fertőző kórt már „ott” bevettük, s így ennek a bacillusfajtának is a hordozói vagyunk! Alkalomadtán, ha a tubust megnyomják, ez jön ki belőle; a vad, ördögi természet! Ján. 8,23. 44.

A bios, a földi gondok vagy örömök bármelyike −ha belemerülök− képes arra, hogy a figyelmet elvonva lekössön; az „antennát leföldeli”, és a zarándokútra kapott rádiókapcsolatot és vezérlést is megszünteti. Isten iránt vakká, Isten iránt süketté képes tenni, miközben megmaradhat a hagyományos jó vallásos külsőség, a (csak) lelki buzgóság és a ceremóniák is! Belül azonban uralkodik a bűn, a tisztátalanság, mivel a „felületkezelés” nem képes gyökeres változást eredményezni: az eredeti igen jó ISTEN-KÉPMÁST VISSZAÁLLÍTANI! Erről tudósít a Szentírás −mint tükör− bennünket, de amiről mindenki maga is meggyőződhet; így Te is, kedves Embertestvér!

Történelmileg ez történt: A Messiás előtt Bemerítő János küldetik, hogy az üdvösség útját megismertesse, és a bemerítéssel a megtérés útjára elindítson. Luk.1,76-77. Ker. János hangsúlyozza, hogy ezzel még a „lényeg” nincs elintézve; a „vasárnapi iskolában kapott hit” is kevés, hanem „Aki utánam jön, Abban higgyenek!” Ján.1,6-8. 23. Ap.Csel.19,4. Egyedül Jézus a Krisztus az, Aki képes a GYÖKERES MEGOLDáST elvégezni Emberlélekben!; abban, aki hajlandó más belátásra jutni, és beismerni a magába beengedett Sötétséget, a Sátánt.  „Bemerítő” csak rámutat az ÚTra és sürget, mivel „a fejsze már a fák GYÖKERÉRE vettetett”, a vágás helye már be van célozva! Mt.3,10. Luk.3,9.  Az ismeret tehát, bár szükséges, de még messze nem elég!, mert  a „víz” után kell még „Szellemtől” is születnünk! Ján.3,1-7; még a hittan-tanárnak vagy teológus tudósnak is… Ez a csoda történt és történhet meg minden emberlélekben a Pünkösdben egyénenként, de ehhez minden korábban bevett hamis tanítást és elgondolást −Pálhoz hasonlóan, kárnak és szemétnek ítélve− ki kell dobni magamból!: Fil.3,7-11. Mt.13,52. (a „hoz elő” −ót és újat hoz elő− szó az eredetiben: ekballei: kidob) Ez „házi feladata” mindegyikünknek a továbbjutáshoz!

BL

                   Ének

„Mi csak vándorok vagyunk itt a földön,

Vándorként éljük életünk.

És a szívünk úgy vágyik égi hazánkba

Jézushoz, mert Ő az Úr.

Ha földi sátrunk egyszer összedől,

az életünk majd véget ér,

az angyaloknak kórusához társul énekünk

a szentekkel zengjük örökké.

Áldunk Téged, imádunk Téged,

Mert szent kereszted által megváltottad

a világot!”. x2