Ezeket a szavakat elsőként maga az Úr Jézus kiáltotta a vallását komolyan vevő Izráelnek, és kiáltja ma is a vallásos keresztények szívébe; látva azt a lelki és szellemi sötétséget, amiben itt valamennyien leledzünk. Arra kérlek most, Testvérem, ne húzd ki magad ezeket hallván  –mint olyan aki obligón kívül volnál ezekből–, hanem tekintsd címzettnek magadat velünk együtt Te is. Felülről nézve ugyanis mindaz a nagyság, fény és pompa, amiknek megszerzését életcélnak tekintik itt a Föld tévelygő lakói, a valóság szerint mindez csak hiábavalóság, mivel a múlandóságnak a tartozéka és csak egy ideig létezők. Amint a mi ideiglenes itt tartózkodásunk is!…

Már ebből is láthatjuk, hogy mekkora sötétség jött arra a bealkonyulásra, ami ott történt az emberrel! (1.Móz. 3,1-1-6. Hós. 6,7.)

Amíg valaki ezt nem is akarja meglátni magánál ö n m a g á b a n, addig még igen messze jár a valóságtól az önismeret kérdésében. A „laikus” John Bunyan, miután világosságot és rálátást is kapott ezekre (és természetesen börtönt is), így ír erről: „Ám tudhatnak más minden tudományt, míg ö n l e l k ü k dolgait nem látják, mihaszna látni, tudni oly sokat?” Nagyon hiányos és ráadásul még téves is az az ismeret, amivel az Istentől elszakadt ember itt rendelkezik. Ezért ilyen tanácsot kapunk: „…a magad értelmére ne támaszkodjál!” Péld.3,5. Mert ugyan milyen „értelemmel” rendelkezik az a részeg, aki még a maga „nevét” sem tudja –a maga lényegét sem ismeri–; a hármas mivoltáról , hogy honnan került ide és miért, hogy hová megy el innen, ha a látható testét a sirba teszik, ezekről fogalma sincs! Csak olyan ismeretekkel rendelkezik –még ha jóhiszemü is–, amiket a hozzá hasonló –szellemileg tájékozatlan, tehát „vak” – emberektől vett át, s így Világosság nélkül ő is „vakon” követi azokat. Ebben az alap helyzetben találja magát itt minden evilágra jövő ember, aki Isten kegyelme folytán hústestben megjelenhet.

Első lépésként e két Ige megértése  s o r s d ö n t ő  eligazítást adhat nekünk, akik már az előzmények során, Istenre nem figyelve –hebehurgya módon– az ördög hálójába kerültünk:

„Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és az Igazság megismerésére eljusson: I.Tim.2,4.” … Ez az első és legfontosabb számunkra. Erre ráébredve fel kell ismernünk a Vesztő szándékát is, amivel „ott” már megfogta és elkábítva behálózta az áldozatait; most pedig a „pótvizsgán” is ezt akarja, végérvényesen velünk! II.Kor.2,10-11. II.Tim.2,24-25.

Ezt a kettősséget, és ezt a két irányú vonzást mindenki megtapasztalhatja  ö n m a g á b a n, ha hajlandó szembenézni a tényekkel az Ige világosságában. Mindenki, aki a „jó-és-gonoszt” bevette, „megette”, az maga is ilyenné lett: Isten világától távolra került tisztátalan szellemmé.   A Szentírás első részei ezekről tájékoztatnak bennünket a „múltunkkal” kapcsolatban. Nekünk ezzel is számolnunk kell, mivel ez mindegyikünk Bibliájában benne van, és ez az ítéletnél is megnyittatik. Jel.20,11-12. Az Istenhez való visszatérésünknek pedig egyik fő-alapkérdése ez: „Emlékezzél meg honnan estél ki…! Jel.2,5.”

Urunk tehát megszánta a szellemi amnéziába esett bukottakat –bennünket–, és Krisztusban magára vállalta, hogy a Hozzá visszavonzódókban, a hústestben létük folyamán kiformálja az értelmet. Ésa.53,11 (Az LXX értelemszerinti fordítása ezt is közölte velünk már évszázadokkal az Ő Földre leszállása előtt): „Mert Őáltala akarja az Úr elvenni, eltávolítani a Bűnt –az Ő kezében van minden jogosultság erre– az Ő életének a fáradságos munkája, lelkének szenvedése által, az Ő segítségével, néki adva meg: megbizonyítani, kifejteni, tanítani, megértetni, hogy Őbenne van a VILÁGOSSÁG, és kialakítani, kiformálni az emberekben az értelmet, a megértést, ennek a belátását, igazán valósággal MEGIGAZÍTANI s igazként odaállítani, TISZTÁVÁ SZABADDÁ tenni az embereket, mint aki jó szolgálatot végez s jól szolgál sokaknak, nevezetesen az ŐK BŰNEIKET Ő MAGA FOGJA MAGÁRA FELVENNI S HORDOZNI, önmagát feláldozva oltárra felvinni azokat”.

Láthatjuk már, hogy a Hatalmas Teremtő Isten országa: A REND világa. Diké az Isteni örök Rendet jelenti. Őt így szólítja meg a Fiú a Főpapi imájában: Patér Dikaie. Ján.17,25. Emiatt minden rendezés, teremtés, –így a 7 Rendező Törvény is– a Legyen Világosság-gal indul. A mi –Bűntől– megzavart és felforgatott lelki és szellemi világunkban is ennek kell megtörténnie legelőbb ahhoz, hogy a bensőnkben levő adikia-ból az Ő uralmába visszajuthassunk!…

Isten a világok Ura, Ő a Leghatalmasabb, Ő a VAGYOK, aki V A N öröktől fogva és mindörökké! (2.Móz.3,14.) Ő hozta létre a teremtményeket Önmagából (és nem a semmiből!). Ő élteti és helyezte el azokat a világokban, úgy a mennyeieket, mint a földieket. Az ember a legkisebb szellem-teremtmény aki ráadásul még bűnbe is esett, ami miatt a Törvény kivágta a Rend világából. Gen.3.1-24. Ezzel a fertőzés góccal „ott” nem lehetett foglalkozni, hanem csak egy külön „fegyenc-telepen”, ahol csupa ilyenek vannak, és azok is valamennyien a hosszútűrő Isten kegyelméből, a m e g t é r é s ü k –epistrefein, metanoia– céljából!… Hós.6,6-7. Csel. 3,17-19. 17,24-31. Nem céltalan tehát ez a földi lét egy teremtmény számára sem, mert Teremtőnknek gondja, sőt jó elgondolása van minden teremtményével kapcsolatban (Jer.29,11.); még akkor is, ha sokan közülük még tévelyegnek is itt a sötétben… Mi, teremtmények, mind abból élünk, hogy Ő -–a Megtartónk– hihetetlen nagy türelemmel t a r t  és  v o n z bennünket!..   Ez  a  t é n y, valamint az Ő –érdekünkben elvégzett– minden munkája – melyeknek csúcsa a Kranion: Ján.19,28-30. – szükséges, hogy őszinte hálára indítson bennünket is, ahogy a látók teszik, Őt dicsőítve miértünk! Jel.5,9-10. Nehogy érzéketlen háládatlanok maradjunk Őiránta!

Isten Mindenható; Pantokrator; Allmighty, aki még a gondolatainkat, indulatainkat is ismeri, de a legtitkosabb vágyainkat, sőt a hajunk szálait is tudja, ismeri. Honnan tudhatjuk ezt? Abból, hogy növekszik. Növekedést adni pedig csak Isten képes egyedül, bármelyik világban levőnek I.Kor.3,7. Ha a „vak” szemeink megnyilnak, mindenben az Ő munkáját megláthatjuk, nem csupán ebben. Sajnos hogy mi még igen vakok vagyunk, szellemben, ezek iránt!; olyanok akiknek szükségünk van a Gyógyítóra, mert gyógyulni és munkálkodni  a k a r u n k  Ő v e l e!

Az Ő szeme jól lát bennünket, azt is látja „hol” lakunk; csak mi –a bennünk levő Sötétség miatt, a belénk szuggerált gonosz miatt– téves ismeretekkel vagyunk tele. Erről a világ szelleme gondoskodik, hogy minden evilágra jövő emberpalánta lelke minél előbb telitődjön meg a földiekkel, a hiábavalókkal. Másra ne is legyen gondja sem igénye, hanem csak azokra, amiket ő mutat be (természetesen „alulnézetben”), megígér –nagyság, karrier, kielégülés–, és elérendő életcélként felkínál neki. Amennyiben az Örökkévalók felé irányuló n e v e l é s t is elkerüli itt az ifjú, akkor már csakis a magában ide hozott gonosz mag (a „gaz”, Kain) fog benne kiteljesedni, „Ábel” pedig –az útravalóul kapott jó irányú fogékonyság, a Haza vágyás– végleg kihal belőle, az ördög örömére!.. Ez az okulásunkra megíratott Ézsau esete, aki miután az örökségét eladta egy tál lencséért, majd később felébredve megbánta tettét, de a más belátás kegyelem-ajándékát már nem kaphatta meg, bár sírva kereste azt! Ekkor már csak az ítéletnek valami rettenetes várása marad az ilyen megvetőnek: Zsid.12,16-17. 29 v.

Láthatjuk, hogy a mi visszatérésünk lehetősége csak e g y s z e r adatik meg az örökkévalóságban, kegyelemből, az újra testet öltés –reinkarnáció– tanítása pedig hazugság! Zsid.9,27-28.

Az Igazságos Isten igen nagy árat fizetett azért, hogy a kegyelmét ajándékul adhassa nekünk! Ján.3,16. 36. Mennyei Atyánk az irántunk való szeretetét ebben a tényben mutatta meg nekünk!… A „fegyenctelepen” levő feltételesen szabadlábra helyezettekhez – hozzánk, földre született emberekhez– pedig „Mózest és a Prófétákat” –a Bibliát– küldi az Ő Orcája előtt, hogy azok –Keresztelő Jánossal bezárólag– készítsék el az Ő útját hozzájuk. Ján.5,33-35. Luk.1,67-79. 16,19-31 !…  2.Tim.3,16.

Isten tehát nem hagyta magára az Ő emlékezetvesztett, sötétben tévelygő juhait, hanem az Ő megbízható eszközein keresztül az Igazi Világosságban részesíti őket. Mózesen keresztül megadja a választ a „ki vagyok én” kérdésre; továbbá képekben a „honnan jöttem”, „miért vagyok itt”, mi okból és mi célból-kérdésre; a 10.000 talentum adósság keletkezésére, a Bűn bejövetelére; ami az ősoka mind annak a sok bajnak és nyomorúságnak ami jellemző ránk. „Ker.János”-Héliás- mint Napsugár küldetik ma is a Naptámadat –Hélios– előtt a szívünkbe!

B.L.