Mivelhogy erről az emberről néhányan már negatív értelemben is nyilatkoztak még a sajtóban is – s azok főként az O. Mátyás által megírt regényre hivatkoztak –, emiatt kötelességemnek tartom megírni az alábbiakat:

A „Tényregény”-nek nevezett írás ismeretében azt kell szomorúan meglátnunk, hogy abban jóhiszeműen vagy szándékosan súlyos félreértés és félreismerés történik Á.S.-ral kapcsolatban, amit nekünk, mint hazugságot, a Kijelentés alapján határozottan vissza kell utasítanunk. A könyv írója ugyanis, 200 km távolságból, nyilván nem kaphatta meg azt a rálátást, amit mi Á.S. mellett és közelében az évtizedek során átéltünk és megtapasztaltunk. Amit ugyanis Nieborn felől közölt a vele együttmunkálkodó St.Jakab, pontosan azokat elmondhatjuk mi is erről az emberről, nevezetesen, hogy soha nem láttunk olyat az ő hétköznapi életében, hogy a szent Szellem nélkül, bolondul szólt vagy cselekedett volna!… Viszont minden dolgát, mindig az örökkévaló világnak, Istennek a szempontjából nézte és értékelte, és erre igyekezett bennünket is rávezetni és ránevelni. Ahogy a Kijelentésben olvassuk: „Akit én szeretek, azt én megfeddem és megfenyítem; elenxis, paideia Jel.3,19. Ezt pedig, amikor kapjuk, soha nem valami kellemes, utóbb viszont csak hálásak lehetünk érte… Ebben a mi mai – Istentől elrugaszkodott – világunkban pedig, már a nevelés szó is idegen, mert ma senkit nem szabad korlátozni abban, hogy a megfegyelmezetlen vágyait, akaratát kiélhesse…; ennek a felfogásnak, nem volt létjogosultsága őnála; mint ahogy ennek a felfogásnak a mennyei világban sincs létjogosultsága!, pontosan emiatt történt a kiűzetésünk is az Isten melletti állapotból!…

Volt aki a nevelést nem volt hajlandó bevenni, és ezért más útra tért… Az a tanítás, az a Kijelentés pedig, amelyet ő Pálhoz hasonlóan nem emberektől vett, hanem Felülről kapott – a leghűségesebb tanítványával, Soós A.-val együtt (orosházi Népfőiskola) hirdetett – teljesen megegyező a „Teljes Írás” szellemével ! 2.Tim.3,16.

Mi emberek azonban már ott, az Édenben (Hós.6,7.) bevettük a Sátánnak Isten ellen lázító magvát –csiráját, kovászát–, így a magas lóra felültetve az ember képes már még az Istent is megkritizálni és diktálni Őneki, hogy Ő milyen legyen. Ahogy valaki meg is szövegezte már: „nekem olyan Ótestamentumi Isten nem kell, amilyet itt hirdettek, vagy hirdetnek!”…

Á.S. vállalta azt, amit csak nagyon kevés igehirdető vállal: hogy az Isten teljes akaratát hirdette; azt, hogy Ő nem csak kegyelmes, Féltőn szerető, hanem bűnt gyűlölő és bosszúálló Isten is, Aki előtt nincsen személyválogatás. Ahogy Pál is bemutatja Őt az Újtestamentumban: Zsid.10,31. 12,29.   Á.S. mindent azzal a mentő szeretettel végzett közöttünk, amivel L.Márton is, amikor kiszögezte a tételeit, azzal a célzattal, hogy Isten tévelygő juhait a tévutakról visszahozza. Hadd álljon itt még emlékeztetőül csak a 95.tétel szövege: „Buzdítsuk azért a keresztényeket, hogy Fejüket, Krisztust, ha kell megpróbáltatáson, halálon és poklon át is követni igyekezzenek, s így inkább sok szenvedés árán jussanak a mennybe, minthogy magukat a békével áltatva elbízzák!”

Az Ige által megalapozott volt Á.S. tanítása, annak minden mondata egyszerű és világos minden józanul gondolkodó hallgatója számára. A földmívestől az atomtudósig mindenki számára érthetővé tudta tenni, a maga nyelvén, az Ige mondanivalóját. Igen jó gyakorlati érzékkel megáldatott és otthonos volt a tudomány számtalan szakterületén. Híressé, naggyá lehetett volna, de e helyett Ő az Igének való engedelmességet választotta.  Éjt nappallá téve roppant sokat dolgozott, teljes erőbedobással kereste a Szellem mondanivalóját minden igehirdetéséhez. A Luther-Bibliával elindulva, az ember szellem, lélek, test hármasságát a Kezdettől –a teremtéstől– fogva hirdette; otthonosan használta a gör. Septuaginta-t, de a héber szövegben, sőt a Vulgata-ban is járatos volt. Teljesen a Kijelentésre hagyatkozott, „nem ügyelvén zsidó mesékre, sem az igazságot megvető emberekre, sem azok véleményére.” – ahogy Pál is ajánlja ezt minden „Titos”- nak is. 1,12.

Nagy kár, hogy míg a világ minden Bibliájában és nyelvében nyilvánvaló a szellem és a lélek közötti különbség, addig a magyar szöveg és szótár egyenlőségjelet tesz közéjük, mintha a Zsid. 4,12 (gör.) meg sem íratott volna! Mi más lehet ez, mint egy ördögi kerékkötés, hogy ez a nyomorult kis népünk minél előbb tünjön el ebben a bábeli zűrzavarban… Ezt pedig, hogy ez a Felülről kapott Világosság ide adatott –mint Istennek a népünk iránti mentő szeretetének megnyilvánulása–, ezt nekünk illene nagyon-nagyon megbecsülni és értékelni, nem pedig ellenségesen fogadni, mint annak a szóbanforgó könyvnek írója teszi és terjeszti a munkájával!…

Vajon nem éppen Isten iránti hálára kellene a szívünknek indulnia, amiért abban a kegyelemben részesít, hogy a Hatalmas Teremtő Isten az évszázadok, évezredek óta bepecsételt Írást –a parabólákat, képeket– megnyitja, és a mi nyelvünkön (Csel.2,11.) megérthetővé és felfoghatóvá, elfogadhatóvá teszi titkait!?… Gal.1,11-12. Ef.1,9. 3,3-4. 8-9. stb.   Vajon nem ugyanazok történnek ma mivelünk is, amiket Isten a „Paulos”-szá tett eszközén keresztül végzett?, mert bár a neki adatott kijelentések között voltak –még Péteréknek is– nehezen érthetőek (II.Pét.3,15-16.), de ők, engedelmesen az Igazság iránt, mégis bevették azt, és nem is keltettek rossz hírt Pál felől!… Ez is megtörténhetne tehát, ha valaki a maga vélt igazában bízva nem keményíti meg magát, hanem érzékeny lesz Isten Szelleme vezérlése iránt. Ha viszont nem ez történik, hanem hamis biztonságérzettel megkötjük magunkat, akkor –az átállított váltón áthaladva– a vonat törvényszerűen a másik, az Istennel ellenkező irányba fog menni! Ahogy az Úr megmondta és megíratta: Mt.23,37-38. „Jeruzsálem, Jeruzsálem! Ki megölöd a Prófétákat és megkövezed azokat, akik te hozzád küldettek; hányszor akartam egybegyűjteni a te fiaidat…., de  t e  n e m  a k a r t a d.  Ime, pusztán (üresen) hagyatik néktek a ti házatok!” Tragédia!.. Ezzel az önfejű makacskodással ugyanis hiábavalóvá tesszük a magunk számára Urunknak minden „házépítő” fáradozását, a Golgothával együtt!… Rettenetes még rágondolni is erre a megvetésre, és ennek a következményeire…!!! Zsid.10,26-31. stb. De még a megvetésekre nézve is adattak példák felvilágosításunkra. Ha csak Luther M.-ig nézünk is vissza: őt is a világi uralkodónak kellett elbujtatnia az akkori egyház haragja elől. Az angliai John Bunyant – a „Zarándok útja” és a „Szent Háború” c. könyvek íróját, mely művek a ma (még) Istenfélő angol családoknál a Biblia mellett foglalnak helyet – 12 éven át tartották börtönben azért, mert a Felülről kapott Kijelentéseket igyekezett átadni az Istent keresőknek, s Isten csodálatos rendezése folytán, így a börtönévei alatt (az akasztófa árnyékában, mellyel állandóan fenyegették) leírhatta a kapottakat, így a „The Pilgrim’s Progress” és a „Holy War” ma már számtalan nyelven és kiadásban, a világ minden táján hozzáférhető lett, milliók épülésére… Itt van előttünk a finn Paavó Ruotsalainen, „A Parasztpróféta” esete is, aki miután Világosságot kapott, állandóan perelték és börtönnel fenyegették, mert ő „mélyebben szántott” vádolóinál, és kitartott a hirdetendők igazsága mellett…   Saulos – miután „Paulos” lett, abbahagyva teljesen a régi életét – teljes erőbedobással azon a pályán fut, amelyen az Úr őt elindította. Így beszél magáról: „Semmivel sem gondolok, még az én életem sem drága, csakhogy elvégezhessem a küldetésemet!” Amikor kiverték őket valahonnan, ők elmentek más városba, más vidékre, és a munkát ott folytatták.

Elsőként pedig álljon előttünk az emberként megjelent Krisztus Jézus példája, aki felől még a pogány hatóság előtt sem tudtak a vádolói okot találni arra, hogy Őt megölhessék. Pilátus, átlátva a hazugságokon, meg is állapítja: ”Semmi halálra minősítő bűne nincs, hanem irigységből adták Őt kézbe! Mt.27,18”.

Sajnos sokan nem vették észre azt, hogy Á.S. személyében ki küldetett ide a mi nyomorult kis népünk közé, és hogy a kis kovászon keresztül Ő milyen nagy megbecsülésben akart (akar ?) minket részesíteni!…

Isten Igéje azonban ma sincsen bilincsbe verve!

Kedves Olvasó! A folytatás ma még mitőlünk is függ!

E sorok írója közel 20 éven át lakott Ágoston Sándorral egy fedél alatt, ezért bizonyítja Isten színe előtt és minden ember előtt is az itt leírtak igazságát és hitelességét!

Báthori Lajos.

Üzenetek:

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s