Mivelhogy erről az emberről néhányan már negatív értelemben is nyilatkoztak még a sajtóban is – s azok főként az O. Mátyás által megírt regényre hivatkoztak –, emiatt kötelességemnek tartom megírni az alábbiakat:

A „Tényregény”-nek nevezett írás ismeretében azt kell szomorúan meglátnunk, hogy abban jóhiszeműen vagy szándékosan súlyos félreértés és félreismerés történik Á.S.-ral kapcsolatban, amit nekünk, mint hazugságot, a Kijelentés alapján határozottan vissza kell utasítanunk. A könyv írója ugyanis, 200 km távolságból, nyilván nem kaphatta meg azt a rálátást, amit mi Á.S. mellett és közelében az évtizedek során átéltünk és megtapasztaltunk. Amit ugyanis Nieborn felől közölt a vele együttmunkálkodó St.Jakab, pontosan azokat elmondhatjuk mi is erről az emberről, nevezetesen, hogy soha nem láttunk olyat az ő hétköznapi életében, hogy a szent Szellem nélkül, bolondul szólt vagy cselekedett volna!… Viszont minden dolgát, mindig az örökkévaló világnak, Istennek a szempontjából nézte és értékelte, és erre igyekezett bennünket is rávezetni és ránevelni. Ahogy a Kijelentésben olvassuk: „Akit én szeretek, azt én megfeddem és megfenyítem; elenxis, paideia Jel.3,19. Ezt pedig, amikor kapjuk, soha nem valami kellemes, utóbb viszont csak hálásak lehetünk érte… Ebben a mi mai – Istentől elrugaszkodott – világunkban pedig, már a nevelés szó is idegen, mert ma senkit nem szabad korlátozni abban, hogy a megfegyelmezetlen vágyait, akaratát kiélhesse…; ennek a felfogásnak, nem volt létjogosultsága őnála; mint ahogy ennek a felfogásnak a mennyei világban sincs létjogosultsága!, pontosan emiatt történt a kiűzetésünk is az Isten melletti állapotból!…

Volt aki a nevelést nem volt hajlandó bevenni, és ezért más útra tért… Az a tanítás, az a Kijelentés pedig, amelyet ő Pálhoz hasonlóan nem emberektől vett, hanem Felülről kapott – a leghűségesebb tanítványával, Soós A.-val együtt (orosházi Népfőiskola) hirdetett – teljesen megegyező a „Teljes Írás” szellemével ! 2.Tim.3,16.

Mi emberek azonban már ott, az Édenben (Hós.6,7.) bevettük a Sátánnak Isten ellen lázító magvát –csiráját, kovászát–, így a magas lóra felültetve az ember képes már még az Istent is megkritizálni és diktálni Őneki, hogy Ő milyen legyen. Ahogy valaki meg is szövegezte már: „nekem olyan Ótestamentumi Isten nem kell, amilyet itt hirdettek, vagy hirdetnek!”…

Á.S. vállalta azt, amit csak nagyon kevés igehirdető vállal: hogy az Isten teljes akaratát hirdette; azt, hogy Ő nem csak kegyelmes, Féltőn szerető, hanem bűnt gyűlölő és bosszúálló Isten is, Aki előtt nincsen személyválogatás. Ahogy Pál is bemutatja Őt az Újtestamentumban: Zsid.10,31. 12,29.   Á.S. mindent azzal a mentő szeretettel végzett közöttünk, amivel L.Márton is, amikor kiszögezte a tételeit, azzal a célzattal, hogy Isten tévelygő juhait a tévutakról visszahozza. Hadd álljon itt még emlékeztetőül csak a 95.tétel szövege: „Buzdítsuk azért a keresztényeket, hogy Fejüket, Krisztust, ha kell megpróbáltatáson, halálon és poklon át is követni igyekezzenek, s így inkább sok szenvedés árán jussanak a mennybe, minthogy magukat a békével áltatva elbízzák!”

Az Ige által megalapozott volt Á.S. tanítása, annak minden mondata egyszerű és világos minden józanul gondolkodó hallgatója számára. A földmívestől az atomtudósig mindenki számára érthetővé tudta tenni, a maga nyelvén, az Ige mondanivalóját. Igen jó gyakorlati érzékkel megáldatott és otthonos volt a tudomány számtalan szakterületén. Híressé, naggyá lehetett volna, de e helyett Ő az Igének való engedelmességet választotta.  Éjt nappallá téve roppant sokat dolgozott, teljes erőbedobással kereste a Szellem mondanivalóját minden igehirdetéséhez. A Luther-Bibliával elindulva, az ember szellem, lélek, test hármasságát a Kezdettől –a teremtéstől– fogva hirdette; otthonosan használta a gör. Septuaginta-t, de a héber szövegben, sőt a Vulgata-ban is járatos volt. Teljesen a Kijelentésre hagyatkozott, „nem ügyelvén zsidó mesékre, sem az igazságot megvető emberekre, sem azok véleményére.” – ahogy Pál is ajánlja ezt minden „Titos”- nak is. 1,12.

Nagy kár, hogy míg a világ minden Bibliájában és nyelvében nyilvánvaló a szellem és a lélek közötti különbség, addig a magyar szöveg és szótár egyenlőségjelet tesz közéjük, mintha a Zsid. 4,12 (gör.) meg sem íratott volna! Mi más lehet ez, mint egy ördögi kerékkötés, hogy ez a nyomorult kis népünk minél előbb tünjön el ebben a bábeli zűrzavarban… Ezt pedig, hogy ez a Felülről kapott Világosság ide adatott –mint Istennek a népünk iránti mentő szeretetének megnyilvánulása–, ezt nekünk illene nagyon-nagyon megbecsülni és értékelni, nem pedig ellenségesen fogadni, mint annak a szóbanforgó könyvnek írója teszi és terjeszti a munkájával!…

Vajon nem éppen Isten iránti hálára kellene a szívünknek indulnia, amiért abban a kegyelemben részesít, hogy a Hatalmas Teremtő Isten az évszázadok, évezredek óta bepecsételt Írást –a parabólákat, képeket– megnyitja, és a mi nyelvünkön (Csel.2,11.) megérthetővé és felfoghatóvá, elfogadhatóvá teszi titkait!?… Gal.1,11-12. Ef.1,9. 3,3-4. 8-9. stb.   Vajon nem ugyanazok történnek ma mivelünk is, amiket Isten a „Paulos”-szá tett eszközén keresztül végzett?, mert bár a neki adatott kijelentések között voltak –még Péteréknek is– nehezen érthetőek (II.Pét.3,15-16.), de ők, engedelmesen az Igazság iránt, mégis bevették azt, és nem is keltettek rossz hírt Pál felől!… Ez is megtörténhetne tehát, ha valaki a maga vélt igazában bízva nem keményíti meg magát, hanem érzékeny lesz Isten Szelleme vezérlése iránt. Ha viszont nem ez történik, hanem hamis biztonságérzettel megkötjük magunkat, akkor –az átállított váltón áthaladva– a vonat törvényszerűen a másik, az Istennel ellenkező irányba fog menni! Ahogy az Úr megmondta és megíratta: Mt.23,37-38. „Jeruzsálem, Jeruzsálem! Ki megölöd a Prófétákat és megkövezed azokat, akik te hozzád küldettek; hányszor akartam egybegyűjteni a te fiaidat…., de  t e  n e m  a k a r t a d.  Ime, pusztán (üresen) hagyatik néktek a ti házatok!” Tragédia!.. Ezzel az önfejű makacskodással ugyanis hiábavalóvá tesszük a magunk számára Urunknak minden „házépítő” fáradozását, a Golgothával együtt!… Rettenetes még rágondolni is erre a megvetésre, és ennek a következményeire…!!! Zsid.10,26-31. stb. De még a megvetésekre nézve is adattak példák felvilágosításunkra. Ha csak Luther M.-ig nézünk is vissza: őt is a világi uralkodónak kellett elbujtatnia az akkori egyház haragja elől. Az angliai John Bunyant – a „Zarándok útja” és a „Szent Háború” c. könyvek íróját, mely művek a ma (még) Istenfélő angol családoknál a Biblia mellett foglalnak helyet – 12 éven át tartották börtönben azért, mert a Felülről kapott Kijelentéseket igyekezett átadni az Istent keresőknek, s Isten csodálatos rendezése folytán, így a börtönévei alatt (az akasztófa árnyékában, mellyel állandóan fenyegették) leírhatta a kapottakat, így a „The Pilgrim’s Progress” és a „Holy War” ma már számtalan nyelven és kiadásban, a világ minden táján hozzáférhető lett, milliók épülésére… Itt van előttünk a finn Paavó Ruotsalainen, „A Parasztpróféta” esete is, aki miután Világosságot kapott, állandóan perelték és börtönnel fenyegették, mert ő „mélyebben szántott” vádolóinál, és kitartott a hirdetendők igazsága mellett…   Saulos – miután „Paulos” lett, abbahagyva teljesen a régi életét – teljes erőbedobással azon a pályán fut, amelyen az Úr őt elindította. Így beszél magáról: „Semmivel sem gondolok, még az én életem sem drága, csakhogy elvégezhessem a küldetésemet!” Amikor kiverték őket valahonnan, ők elmentek más városba, más vidékre, és a munkát ott folytatták.

Elsőként pedig álljon előttünk az emberként megjelent Krisztus Jézus példája, aki felől még a pogány hatóság előtt sem tudtak a vádolói okot találni arra, hogy Őt megölhessék. Pilátus, átlátva a hazugságokon, meg is állapítja: ”Semmi halálra minősítő bűne nincs, hanem irigységből adták Őt kézbe! Mt.27,18”.

Sajnos sokan nem vették észre azt, hogy Á.S. személyében ki küldetett ide a mi nyomorult kis népünk közé, és hogy a kis kovászon keresztül Ő milyen nagy megbecsülésben akart (akar ?) minket részesíteni!…

Isten Igéje azonban ma sincsen bilincsbe verve!

Kedves Olvasó! A folytatás ma még mitőlünk is függ!

E sorok írója közel 20 éven át lakott Ágoston Sándorral egy fedél alatt, ezért bizonyítja Isten színe előtt és minden ember előtt is az itt leírtak igazságát és hitelességét!

Báthori Lajos.