Amikor a Csodálatos és Félelmetesen Hatalmas Mindenható –Panto-krator, All-mighty– Isten valamilyen teremtő, vagy rendező munkába kezd, első lépése: Legyen, álljon elő Világosság! A továbbiakban pedig Őneki –az Ő Szellemének– az egész munkafolyamat során végig ott kell lennie!  Nekünk –mint Otthonról elcsavargott tékozló, elveszett fiaknak, tehát úgy nekem, mint neked–, akik kegyelemből a pokoli állapotból kiemeltettünk és mind eddig hústestben itt lehettünk, sürgősen és elengedhetetlenül szükséges számolni mindazokkal, amik a teljesen használhatatlanná vált belső emberünk megmentésére Felülről leközöltettek, tudtunkra adattak!

A Bibliánk már az első soraiban tájékoztat a „harci helyzetről”, amely a belső állapotunkat mutatja be: „A Sötétség szabadlábon van, fölötte van a feneketlen mélységnek…”  A Sátán, akit „ott” te is beeresztettél és hagytad magad őtőle „áthangolni” a vele való együtt-látásra, azzal a „lefekvéssel” a gonosz mag befogant, a nemes mag elfajzott, a természet és a gusztusváltozás megtörtént, s a szellemi halál: a lelki és szellemi megsötétedés, az „Istenvakság-süketség”: a poklos állapot beállt, beállott. (I.Móz.3,6. Ésa.1,2-9. 5,1-7.) Így nézünk ki mindannyian, akiket Ő, a Gyógyítónk kézbe vett!… ISTEN ATYAI SZÍVE ugyanis MEGSZÁNTA A BUKOTTAKAT, ÉS A KRISZTUSBAN FELVETTE ÜGYÜNKET. Ennek, az Ő nekünk most még felfoghatatlan nagy tettének bizonyítéka mindaz, ami a Szentírásban kijelentetett, és az a tény, hogy a „rémségessé lettél és többé örökké nem leszel” állapot után mi most –már és még– egy világűrben száguldó Bolygó kérgén KEGYELEMBŐL hústestben itt találtatunk, bár még elidegenítve és elidegenedve Istentől. (Ezék.28,13-19.) Erre Hit által ráébredve máris beláthatjuk, hogy „kijózanításra” és mindhárom szinten történő gyógyításra: –gyógypedagógia– nevelésre szorulunk!… Ez a belső állapotunk van bemutatva az Ezék.37,1-11-14-ben, testi képekben, okulásunkra. 

A Szentírás tájékoztat bennünket a „múltunkról”, de a jövőnk felől is kijelentés adatott mind arra, amire örökre szükséges emlékeznünk! Amiket már ott a „demagnetizálás-katasztrófa” során –amnézia– elveszítettünk, vagy eldobtunk. (Jel.2,5. amiben azt olvassuk, hogy emlékezz meg honnan estél ki! Hát ezt honnan tudnánk? Embertől erre választ nem kaphat senki, csak a Kijelentés alapján tudhatjuk ezeket; és ezt nekünk nagyon szem előtt kell tartani, hogy mostmár hit által megemlékezhetünk a múltunkról; mert  nekünk múltunk van. ) Az Ördög, amíg a feneketlen mélység fölött kószál, az egész föld lakosságát elhiteti. (ezt láttuk az I.Móz.1-ben és a Jel.12,9-ben, de a mi mostani hétköznapjainkban is)  Végül azonban úgy a Fenevad, mint az ő félrevezető eszközei: a tévtanítók és az őket követők is a „mélységbe”, a tüzes mocsárba vettetnek örökre! (Jel.19,20. 20,10.) És mi van a Teljes Bibliánk első és utolsó három fejezete között? A felkészítés, a tanítványság kora a gyermeki állapotból kiindulóan; ránevelés az Emberlélekben okvetlen szükséges „szent háborúban” való következetes helytállásra, mindhárom szinten (!), melyet minden „Timotheos-jelöltnek” meg kell vívnia magában – a földi utunkon mindig félrevezetni akaró, belül és kívül támadó gonosz ellen!  (II.Tim.3,14-17.) 

A Világosság munkája az is, hogy a Kijelentés alapján megismerteti a Haza-igyekvő Zarándokokat az ő útjukra rejtetten kihelyezett botlató csapdákkal is. Okításunkra írattak meg a Bibliában szereplők jó és rossz lépései, valamint azoknak a törvényszerű következményei is. (I.Kor.10,1-14.) Nagy ajándéknak kell látnunk azt az útleírást is, ami az Ábrákban is a mi kezünkben lehet! (Pl. a „lépcsők”, amiken keresztül vezet utunk, és az azokról szóló tanítások) Ez sokat segíthet abban, hogy végre megtaláljuk magunkat, a „hol” létünket a „Romlás-városa” és a „Mennyei Jeruzsálem” közötti zarándokúton. De vigyázzunk, és ne hagyjuk magunkat túlemelni, még a Biblia ismeretével sem, mert a csak fejjel való tudás, ismeret inkább a kárunkra lehet; teneked is, ha mint rövidlátó vak, hagyod magad „felültetni”! (I.Kor.13,8.) A „jólértesültség” ugyanis még nagyobb felelősséget és még több munkát is jelent!… Fel kell értékelnünk Istennek azt a nehéz munkáját, melyet mint „Gyógypedagógus” végez bennünk, az elkábított félrevezetettekkel, akiknek még ki is kell józanodniuk és értelmessé kell lenniük ahhoz, hogy végül Hazavihetők legyenek! Ehhez már a „Start-helyről” törvényszerűen (nomimos) kell elindulnunk! (II.Tim.2,4-5.) Nekünk, akiket Urunk a „romokból” kiemelt és kézbe –nevelőbe– vett, az elfelejtett ISTENI ÖRÖK RENDET (Diké) újra meg kell tanulnunk ahhoz, hogy abba bekerülhessünk, és nehogy az Áhár sorsára jussunk. (Józs.7,1-26.)  Ezekből is láthatjuk, hogy a csak lelkesedésből fakadó elindulás mennyire felszínes és alaptalan, mind addig, amíg Diabolos ott lehet a szívben a filargüria-vágyán keresztül. 

Vissza kell tehát mennünk egészen a Kezdet-i igen jó alapokig, amelyre az apostolok és próféták is felépíttettek, mindenben a Sarokkőhöz igazodva. (Ef.2,20.) Az önmagáról sokat képzelő „hamis öntudatnak” és önfejűsködésnek végleg ki kell vettetni Emberlélekből, a Felülről megkapott más belátás alapján. 

A vesztő szellem tanítása bennünk és körülöttünk mindaz a gondolat és indulat is, amely a figyelmünket igyekszik elterelni a kijelentett lényegről, és könnyebb utat ígér annál, ami mint „kotta” éppen nekem –de neked is– Felülről megadatott; (Ef.2,10.) mivel ezt a féltő tanácsot is megkaptuk: „Vigyázz magadra és ne pártolj a bűnhöz, bár azt a nyomorúságnál jobban szereted.” (Jób 36,21.)  A „zarándoknak szükséges a Hazajutáshoz kipróbáltatnia a szilárd állhatatosságot illetően!” (Jel.7,13-17.)  Ő, a Mindenható jól ismeri minden teremtményét, azoknak állapotát, ahogy a Jákób fiait, így bennünket is. (I.Móz.49,1-4.) Ezt a szilárdságot, amire szükségünk van csak Ő képes megadni minekünk is, ha gyermeki módon és csak jóra kérjük, hiányoljuk Őtőle. (I.Pét.5,10-11.) De ennek a kitartó hiányolásnak és „éhségnek” mindvégig jelen kell lenni a szívünkben! 

Döntően fontos, hogy ne csaljuk meg magunkat!  Mi hármasság vagyunk, nem csupán „kettes” éltetett lelkek, mint az egész állatvilág! (Csak a látható testünk az, amibe, mint „bőr ruhába” be lett öltöztetve a kegyelem időtartamára, a mostani szemünkkel nem látható, de megszűnhetetlenül létező belső ember. Hatalmas kijelentés ez. I.Móz.3,21. Jób 10,11.) Ebben a hármasságban a legelső és legfontosabb: a szellem, az örökké megmaradó, megszűnhetetlen felelős személy, a valaKi (nem valaMi). Ennek a láthatatlannak a központja az a szív, amelynek az állapotával számolnia kell mindenkinek! Mérhetetlen sötétségre és vakságra vall amíg valaki –én vagy te, bárki– azonosulva összetéveszti magát a bölcső és koporsó közt ideiglenesen magán viselt testével, és ennek dolgait, gondjait az örökkévaló szellem Felülről kapott programjának dolgai fölé helyezi!!

Láthatjuk, de lássuk is meg, hogy csak a „Teljes Szentírás” és annak csalásmentes megértése az, amire érdemes figyelnünk, a Felülről kapott más belátás (metanoia) alapján, és az Ő Szelleme által vezéreltetve. (Róm.8,14.)  A minden jó lépésnél mást akaró szellem pedig vettessék ki belőlünk!!…

   260. Ének.