Az eddig kapott Kijelentések alapján már Hit által beláthatjuk, hogy a mi bajunk – bűn-betegségünk – sokkal nagyobb annál, mint amilyennek eddig gondoltuk, vagy elképzelhettük volna; sokkal nagyobb annál, amin valami látványos felületi kezeléssel, vagy „marokköpéssel” mégis úrrá lehetnénk!  Észre kell vennünk, nem szabad szem elől tévesztenünk azt a tényt, amit Urunk a Szent Írásnak már az elején megíratott, az IGEN JÓ ALAP eredetünkről, és a mi „rovott múltunkról”. (I.Móz.1,31. Ezék.28,11-19.) Ettől fogva és emiatt ér és üldöz bennünket mindaz a baj, kár és nyomorúság amiben részünk van már itt a biológiai életünk folyamán is!  Az a vesztő szellem ugyanis, melyet én, te, ő és az e-földre felkerülők mindegyike beengedtünk magunkba, az mindent, ami eredetileg jó volt megrontott bennünk: ELIDEGENÍTETT AZ EGYEDÜL JÓ ISTENTŐL !!… Ez pedig a legnagyobb tragédia számunkra, hogy akiket Ő SZERETETBŐL LÉTREHOZOTT, minden Jóval megajándékozott, védett, táplált és hordozott kezdettől fogva mind eddig; hogy azok milyenekké lettek!…  És te mivel viszonoztad Őneki mindazt a jót, amit veled tett?

A mi belátnivalóinkat, az Istennel és a mennyei világ örök RENDjével szemben elkövetett károkozás-ad ósságunkat hitelesen egyedül a Szentírásból lehet és kell megismernünk; nem pedig a Diabolos által megszállt emberek félreértelmezett magyarázataiból!… Krisztus, a Mi Urunk a Hatalmas Isten, Aki Közbenjáró Védőügyvédként felvette a mi bűn-ügyünket, és mint készfizető kezes átvállalta magára a kedvezményezettek kifizethetetlen nagy adósságát is!  Istennek ez a hatalmas munkája és áldozata – valamint annak a jogosan elvárható vonzata tőlünk – egy Paulos által így is leíratott nekünk: „Mert Krisztusnak szerelme kézen fogva vezet, vezérel minket. Úgy vélekedvén, hogy ha egy meghalt mindenkiért, tehát mindazok meghaltak; és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, ezután ne maguknak éljenek, hanem annak, aki érettük meghalt és feltámasztatott!” (II.Kor.5,14-15.)  

Nekünk és minden Haza igyekvő zarándoknak a „Felülről” kapható világosságban, az értelem meggyőződésével kell látni, és „magunkban helyükre tenni” minden eseményt is, ami bennünk, velünk és körülöttünk is történik. Azok ugyanis nem véletlenek, hanem mind csak okozatok; azoknak az „aratása”, amiknek okozója az a „vetés” volt, amit mi a múltban elkövetettünk!…  Most tehát annak a törvényszerű következményeit aratjuk!… Így, ennek tudatában már nem kell meglepődni a bennünk és körülöttünk – a népek között – történő „bábeli” eseményeken sem! Már Mózes által is leközöltetett a tájékoztatás, csak mi megvetők (!) nem figyeltünk fel rá! (V.Móz.28,15-45.)

Nem szabad és nem illik tehát „páholyból” néznünk ezeket az itt zajló eseményeket sem, mivel ezek nem tőlünk függetlenül álltak elő, hanem ennek mi is egyénenként részesei, sőt aktív előidézői is voltunk, vagyunk!  Erre mutat rá a Kijelentés: „Mindnyájan elhajlottak, megromlottak, nincs, aki jót cselekednék egyetlen egy sem”. (Róm.3,10-12.) Aki csak kinyújtja kezét, hogy a világ kínálatából a „hiúság vásárán” valamit is a magáévá tegyen, az már ezzel a kívánsággal a szívében, ellenségévé lesz az Istennek, akként lép fel! (Jak.4,4. Ford.) Itt pedig éppen a paráznaság és a „bír-vágy”, a birtokolni vágyás a leghatásosabb leragasztó a múlandóban, „Romlás városában”, amelyből Zarándok ma még – a más belátás útjára lépve – kimenekülhet!… Holnap már késő!…

Láthatjuk már az IGE Világosságában, hogy azt a „gazmag”-ot, amitől Isten meg akart óvni, ezért már előre is figyelmeztetett: „abból ne egyél, mert az halálos!”, mi mind „megettük”: befogantunk tőle. Sőt az mára már termőre fordult a lelkekben, és kölykedzi a vad gyümölcsöket; nem csak a szívből származó gondolatok világában, hanem a szavakban és a letagadhatatlan tettekben is. Ezt mindenki felismerheti és megtapasztalhatja, úgy magában – a maga láthatatlan (lelki, szellemi) világában–, mint a népeknek a békétlen, soha véget nem érő csatározásaiban is. Ezeken az ordító tényeken pedig itt már nincs mód változtatni másként, csak visszamenve ezeknek az okozójához: a váltóhoz, „oda” ahonnan mi „tegnap” letértünk, kiestünk! (Hós.6,7.) Nem nekünk kell tehát ezeket sem kitalálni, sem a világosság nélküli vezetőkre hallgatni, mert a Teljes Írás figyelembe vétele, megértése a Szent Szellem vezérlésével elegendő lehet mindenre nekünk és az Ő minden tanítványának is a vissza – HAZA – jutáshoz.

Végül még egy fontos támpont-Ige a jelenlegi hollétünk (állapot) felismeréséhez, amit minden zarándoknak szem előtt kell tartania: Jel.2,4-5. „Az a mondásom ellened, hogy az Első Szeretetedet elhagytad!” Vagyis, Istent hagytad el, Akivel együtt voltál, akinek a szeretetével dolgozhattál az Ő „kertjében”, az abban levők gyarapításában. Ezzel szemben most mi a helyzet? A Szeretet nélkül való „gondozó pásztor” már csak önmagát legeltetheti, a JÓ PÁSZTOR INDULATA NÉLKÜL! (Ezék.34,1-16. Ján.10,1-15.)… Láthatjuk már ezt a tragédiát, amelynek részesei lettünk; de azt az önmagát feláldozó Szeretetet is, amelyet Urunk emlékeztető példaként bemutatott és követhetővé tett és tehet a mi számunkra is. De szükséges (be)látni azt a mélységet és hidegséget is – a végleteket –, amikbe bele estünk: a másiknak – az ellenségnek is – a javát munkáló szeretettől a sötét, önző, a másikat lenéző, letaposó, egymást is leölő gyilkos indulatokig. Mind a kettőt láthatjuk. Óriási különbség a kettő között! Miközben mi mindannyian „egy hajóban úszunk”, egy okból és egy célból, egymásra is rábízva; s így most ezekben a kérdésekben is vizsgázunk!!!… Magad alatt vágod le a fát, amíg fent lévén nem hallgatsz az Ő érted is aggódó, téged is mentő tanácsára!… Jel.2,5. „Emlékezzél meg honnét estél ki és térj meg és az előbbi cselekedeteket cselekedd…”; „de ha nem ezt teszed, akkor kimozdíttatsz a helyedből”, még ha már, mint irányt mutató csillag világítottál is a „Sötétségben vakon” tévelygőknek!… 

A Földre kerülők nemzedékei, felvilágosítás nélkül növekedve, előbb-utóbb az itteni szokások rabjaivá lesznek. Ezt az életvitelt a Biblia „atyáinktól példa útján átvett hiábavaló élet”-nek nevezi; mivel az Örökkévaló Isten – Aki a Leghatalmasabb, Aki a világmindenségeket és azoknak lakóit is létrehozta és folyamatosan élteti –az Ő bukott, de felkarolt gyermek-teremtményei számára ennél valami sokkal jobbról gondoskodott. (I.Kor.2,9.) Annak elérése azonban feltételhez köttetett, melyet a Szentírásból, annak a helyes megértésével (anaginoskein) lehet és kell Őt megértenünk. A korábban bevett felületes és téves ismereteket pedig ki kell dobni magunkból! (Mt.13,51-52.) Ez a kis „vihar előtti szélcsend”, amiben most részünk van még, Isten türelmét és szeretetét bizonyítja meg irántunk; Aki még ennyi megvetés, hűtlenség és tagadás után is – mint más belátásra jutott, megbánó bűnös egyéneket – Haza vár mindegyikünket!  

„Azért vár az Úr, hogy könyörüljön rajtatok, és azért Felséges Ő, hogy megkegyelmezzen néktek, mert az ítélet Istene az Úr; boldogok mindazok, akik Őt szolgálják!” (Ésa. 30,18.). Ebbe a munkakörbe, az Ő munkájába lehet nekünk most az utolsó órában belekerülnünk, és csak ezen a keskeny úton végig menve(!); mivel a másik út – a széles út – a pokolba vezet!…

   Ének:  147.

1.„Megyek már, óh, Uram, Megyek Feléd, Fájdalmas szent úton, Mindig Feléd. Óh, sok keserve van, de ez az én utam, Hisz hozzád visz, Uram, mindig Feléd.

2. Ha este száll reám s csendes helyen Álomra hajtanám fáradt fejem, Nem lesz hol nyughatom, kő lesz a vánkosom, De álomszárnyakon szállok Feléd.

3. Szívemtől trónodig, mily szent csoda, Mennyei lépcsőknek fényes sora,  s  A szent angyalsereg  mind nékem integet, Óh, Uram, hadd megyek én is Feléd!

4.  Csillagvilágokat elhagyva már, Elfáradt lelkem is Haza talál. Ha majd Hozzád jutok, lábadhoz roskadok, ottan megnyughatok örökre én!”                     

Úgy legyen!  Ámen.

BL