Ez a két szó első látásra talán már csupán fogalomtisztázásra szorul még nálunk, és máris tovább mehetünk; ez azonban ide kevés!  A bennünk is megtalálható hitető csaló szellem (a Kain) ugyanis mindig megnyugtatni igyekszik, pl. ilyenekkel is, hogy „te már így is elég jó vagy, hiszen már annyi jót tettél; hol vannak a többi jó vallásos lelkek hozzád képest”!?… És amíg te ezt jólesően elhiszed neki, és tovább „alszol” értelmedben megsötétedve, ezzel máris egy újabb nagy lépést tettél, de lefelé! (Ef.4,18)

Ezzel szemben Urunk, aki mint JÓ PÁSZTOR még ide is lejött a mi nagy és „sötét mélységünkbe”, az Ő megkergült juhai után, még most is ezt mondja nekünk: „Én Világosságul jöttem e világra, hogy senki ne maradjon a Sötétségben –a Sátánban–, aki én bennem hisz!” (Ján.12,46.) 

Mi is hát itt a mi helyzetünk a valóság szerint, a többi „Föld” nevű Bolygó kérgén ideiglenesen hústestben levőkkel együtt?  Kik és mik vagyunk mi egyáltalán … és ugyan miért hozattunk fel ebbe a létbe, ahol most még használható, automatikusan működő „eleven gyártelep” testben itt tartatunk?… (Ján.8,23.) Ki az a Hatalmas Valaki, aki mindezeket a látható és láthatatlan világokat is megcsinálta (amikhez a magát bölcsnek tartó Istentelen ember még hozzá sem szagolhat, hanem csak ördögi módon, önmagát képzelve nagynak, kritizálja a mi Urunkat!), Aki az atomok elektronjaitól az égbolton látható sokmillió Naprendszeren át az Extra-galaktikákig mindent elrendezett, törvényekkel megszabva a maguk pályáira állított, és már évmilliók óta működtet?!… (I.Móz.1,14-18. Zsolt.148,6.) Ő még azt is megtette, hogy a mi szemünkkel láthatatlan belső emberünk (a szellem és a lélek) számára egy piciny MAG-ból (sperma) az ittlétünk idejére testet alkotott, amelyen keresztül módot és lehetőséget kaptunk arra is, hogy a szívünk indulatait meggondolva – a jót vagy a gonoszt is egyaránt –, itt a nyilvánvaló cselekedetekben is és letagadhatatlanul meg is tehessük!! Minden tettünkön rajta van az elkövető ujjlenyomata, amit a daktiloskópia felismerése is megbizonyít már itt az árnyékvilágban is! (Péld.4,23. Préd.12,1-9.15-16.) Azt is láthatjuk, hogy Isten nem erőszakol senkit semmire, hanem csak SZERETETTEL TANÁCSOLJA ezeket; add át magadat Őneki egészen és bízzál Őbenne! (Péld.2,11. I.Pét.4,17.) Ezeket is együtt kell látnunk! 

Bármerre nézünk (kifelé vagy befelé, közelre vagy távolra), mi mindenütt Őt, az Ő keze nyomát láthatjuk, vagy kellene már legalább hiányolni, hogy láthassuk!… Ez a szellemi és lelki „vakság” ugyanis, amikkel terhelten ide kegyelemből felhozattunk „hívők” és hitetlenek egyaránt – a kapott „szemgyógyító” Igéknek itt és most kitartóan engedelmeskedve –, Őáltala kigyógyítható, megszüntethető!! (Jel.3,18. II.Móz.33,23. Róm.1, 18-22.) Döntően fontos, hogy ne tartsuk „látásnak” és „értelemnek” azt, amivel most – a „hús” (megromlott emberi természet) uralma alatt – rendelkezünk; mivel ezekből mi már „ott” megszégyenítően „levizsgáztunk”!  Az „igen jó”-ra azt mondtuk: „nem jó”, a „halálost” pedig, ami a szellemi halálunkat okozta „jónak” láttuk! (I.Móz.2,16-18. 3,6.)  Mózes azt a tanácsot kapja, Pál apostol is azt erősíti meg, hogy a „vak” vegye már észre az Ő lába nyomát, Isten keze nyomát, az Ő kezének minden munkáját, amit Ő elvégzett értünk, földhöz (matéria) ragadt „vakokért” is!  (Ján.19,30.) Akarjunk tehát tovább-gondolkozni és „messzebb” látni, mert mi „vakok” vagyunk!; sőt még olyan „nyomorult bénák és vakok”, akik nincsenek még a tudatában sem az állapotuknak! Az pedig kész tragédia, ha valakit nem is érdekel, hogy ő kicsoda, hogy „hol” van és „honnan” került ide, hogy hogyan és „miért” van itt, ahol van?!… Amíg te csak az itteni u.n. embereket és a testeket látod, Istent pedig – Aki az Ő védőszárnya alatt tartott mindeddig – figyelmen kívül hagyva  ezekhez igazodsz; ezzel a a makacs önfejűségeddel menthetetlenné teszed magadat örökre!…  Ha pedig te (homo sophiens) értelmes teremtménynek, embernek (antrópos) tartván magad nem csinálsz semmit ok és cél nélkül, miért nem érdekel annak a téged is létre hozó Leghatalmasabb Valakinek a veled kapcsolatos akarata, Aki – mint Jótevőd – úgy téged, mint a Világokat és a bennük levőket is a maga kezében tartja, megeleveníti és élteti! (?)… De meddig teheted ezt és mi lesz a végén?!… Mert „elvégezett dolog, hogy…ítéletre Ő elé kerülünk mindannyian! (II.Kor.5,10.Zsid.9,27.)   

Mi, akik ma még itt tartatunk e „Sárgolyón”, a Nóé és Lót-napjaihoz hasonló helyzetben és állapotban leledzünk a Kijelentés szerint! Még akkor is, ha már gyötröd igaz lelkedet, mint Lót, amiatt, hogy milyen gonosz a világ, az emberek – a többiek – „sodomai” viselkedése miatt. (Mt.24,37-39. Luk.17,26-27. II.Pét.2,5-8.)  

Az Úr Jézus Krisztus megismerése, elismerése és az Ő „Nevébe” való belemerülés – ez a „baptizma” (!) – dönti el ugyanis a jövőjét minden itt testben levő embernek, tehát neked is, testvér! A mennyeiek és az itt és most „jól vizsgázók” – akik mint elveszett tékozló fiak haza indultak és akiket Haza várnak – mind ennek a csalásmentes IGAZ ismeretnek a birtokában vannak!… Istentől, Aki minket drága áron visszavásárolt és kiváltott az Ördög fogságából – amibe az egyénenként elkövetett bűnünk miatt kerültünk (!) –, és most a földi létünk idejében mi is erre, ennek a megragadására kapjuk a jó lehetőséget! Ő ezt akarja megértetni velünk, felvilágosítani az „alvókat”, s erre a kifejezhetetlen és szinte hihetetlen nagy – ajándékul adatott – lehetőségre ráébreszteni!… Ezt akarja elvégezni Isten veled is most, ma.

Azzal kell kezdenünk, amivel az Egyedül bölcs Isten a nekünk szóló Kijelentését elkezdi velünk a Szentírásban: a teremtéssel, amivel – mint az útra kapott „remanens mágnesességgel” – a hitünk Alapját adta meg nekünk. Ennek az útravalóul kapott gyermeki hitnek a felgerjesztésével már élő reménységgel, „Teljes tejjel” táplálkozva lehet tovább jutnunk a Pünkösdbe, a Szeretet Szelleméhez, a megígért új szívhez és Szellemhez. (II.Tim.1,6. Mt.18,3. I.Kor.3,1-2.) Ennek a hamisítatlan tej tanításnak azonban, amiben Ő most minket részesít(!), igen sok ellensége van még bennünk és körülöttünk is, a már „ott” megromlott gusztusunk miatt, amin minden zarándok-útra indulónak parancsoló urrá kell – lehet – lennie önmagában!…(Hós.6,7. II.Kor.3,17.)  A hármasság – trinitatis –, a hármas teremtés ténye, valamint annak „Rendező törvényei” már a Bibliánk első lapjain megírattak; csakhogy nekünk még meg kell tanulni „olvasni” és helyesen értelmezni is az olvasottakat!! (az anaginoskein ezt is jelenti: felismerni, készségesen és örömmel engedelmeskedni a levél Írójának; ezt a gyermeki bizalmat őrízni, meggyőződve arról, hogy rajtam egyedül csak Ő tud, akar és képes segíteni!)…   Az eredetünkről még ez is megíratott: Zsolt.100,3!  Tehát „nem mi csináltuk magunkat, sem nem az evolúció”, hanem a növekedést adó Hatalmas Isten! (I.Kor.3,5-7.); éspedig mindent az Általa megszabott MAG-Törvényének megfelelően! (40 hét, 9 hónap, a 21, a 28! nap stb.) A törvény szellemi, meg nem változtatható egyik világban sem; ezért az árnyékvilágbéli csaló ember a létre hozott és működő tényeket inkább bezsebeli, vagy igyekszik egy üres „fogalomnak”, az u.n. „természet”-nek tulajdonítani, s az EGYEDÜL ISTENT ILLETŐ dicsőséget elsikkasztani; Őt pedig elfelejttetni igyekszik velünk.    Az Örökkévaló Egy Igaz Isten soha meg nem változik s ez egyértelműen ki is jelentetett Felőle. (Mal.3,6.) Mi, szellem-teremtmények pedig nem szűnhetünk meg! (Az éltetett lelkek, a „kettes” lények igen, így nekik nem lesz számonkérés; de a „hármas” lényeknek, a szellem-lélek-test embernek, igen! (II.Kor.5,10. Zsid.9,27.) Nekünk egyedül a Szentírásra, Istennek a Felülről leadott Kijelentésére kell figyelnünk, ahhoz, hogy ebből az itteni, súlyos bűnökkel megterhelt „Bábelből”, ebből a bábeli állapotból az Életre vezető Útra felkerülhessünk. Ezt „kevesen találják meg”, mondja az Úr. Miért? Mert kevesen keresik. Szégyelhetjük magunkat ezért is! A „jó lelki vallásosság” adta hamis nyugalom pedig csupán jóhiszemű önbolondítás, amire most kell ráébrednünk, s ez jele lehet az „első feltámadásnak” is, aminek most kell megtörténnie bennünk! (Ésa.35,8-10. Mt.7,13-14. Jel.20,6.) Ehhez a „helyzetfelismeréshez” elsőként elengedhetetlen feltétel: gyermeki hittel bevenni, amiket Isten már az első oldalakon (a Biblia első oldalain) fontosnak tartott kijelenteni. Aki ezt elmellőzi, vagy nem tartja fontosnak s csak, mint „nem üdvösség-kérdést” tekinti, annak kevés lesz a vonzása a bejutáshoz! (vagyis kívül marad: Mt.5,19 értelem szerinti fordításban.) A Kijelentésből megtudhattuk, és részben már meg is győződhettünk arról is, hogy „ki vagyok én és hol vagyok én?” ezen a forgó „színpadon”, de a „miértekre, a mi okból és mi célból-kérdésekre” az élettel történő jó válaszadáshoz még igen sok a tennivaló! Ez a menekülés útja adatik ma a mi számunkra, melyet nagy-nagy hálával igénybe vehetünk. Akard hát te is, teljes gyermeki bizalommal és éhséggel kívánva-kérve: „MI ATYÁNK! LEGYEN MEG A TE AKARATOD!” ÁMEN. 

B.L.