Az eddigiekben már többször is találkozhattunk ezzel a kérdéssel; a tőlünk megkívánt igaz válaszadás azonban részünkről mindeddig elmaradt. Ha Bibliás vagy, azt is tudhatod, hogy ez a hívó kérdezés legelőbb az Édenben hangzott el, közvetlenül a bűneset után. „Ott” a válasz csak mellébeszélés volt, egymás okolása, a bűntény nem vállalása; ezért kellett megtörténnie a kiűzetésnek abból a kezdeti IGEN JÓ állapotból, és a lázadó rendbontóknak kizáratniuk abból! (Ez.28,13-19.) 

ISTEN URALMA, ORSZÁGA A REND – DIKÉ – VILÁGA; abban minden az Isteni ÖRÖK RENDBEN történik! Mindenek Atyját, a Hatalmas Istent így szólítja meg a Fiú a főpapi imájában: PATÉR DIKAIE! (Ján.17,25.) Itt a „Rend Atyja”, „Rendszerető Atya” megszólítás talán többet érzékeltet velünk. Erre a Rendre kapunk némi rálátást a mi „árnyék világ”-unknak a fizikai törvényeiben is, amelyeket szintén Isten alkotott meg; – az atomok elrendezettségétől a milliónyi naprendszerek, tejutak, extra galaktikák, a pályáikra helyezett forgó-keringő égitestek viselkedéséig! Ezek között van az a kisméretű „Föld”-nevű bolygó, melyet csillagászok a Golgotai Kereszttel is megjelöltek. Ennek a bolygónak a külső kérgén marakodik „vakon” az egész Édenből kiűzetett embervilág minden tagja egyénenként mindaddig, amíg ellenségesen elzárkózva, magát Istentől is elvonva akadályozza az Ő megvilágosító munkáját! De vigyázzunk, mert ez a felismerés Isten hatalmas voltát, az Ő mérhetetlen Nagyságának és az Ő irántunk megnyilvánuló SZERETETÉNEK a meg- és elismerését kell hogy eredményezze bennünk és általunk is! Ahol nem ez történik folyamatosan, ott sikkasztás paráznaság van, ami kizáró ok Isten uralmából! (Róm.1,18-20. Jel.22,15.) Ez a ráláthatás, ez a megismerés tehát KÖTELEZETTSÉGET is JELENT, valamint az Ő javaival megbízott sáfár FELELŐSSÉGÉT is!!…

A felülről megkapott Világosságban láthatjuk meg, hogy milyen „mélységbe” jutottunk. Az Ige ezt is kéri tőlünk: „Lásd meg a Sötétséget!…” (… hogy vágni való sötétség takarja be a földet, borul rá a népekre –valamennyire– és azoknak egyedeire. És.60,2;) Miben nyilvánul ez meg? Például abban, hogy bár a teremtettségben már számtalan olyan csodát láthatunk, olyan tényeket, tetteket, amikre ember képtelen, mégsem Istennek adjuk a dicsőítést és a hálát azokért! – Pl.: a Mag törvényéért, vagy a növekedés csodájáért, vagy a biológiai élet feltételeinek megteremtéséért, amik mind az Ő „HOZZON A FÖLD TÁPLÁLÉKOT az éltetett lelkeknek” rendeletére történnek  miértünk is, az itt e földi létben magunkon viselt „bőrruha” táplálására, mind a mai napig!!! (I.Móz.1,11. és 29 v.) Mi pedig vakon „természetes”-nek tartva mindezeket a SÁFÁRSÁGRA kapottakat, elsikkasztjuk azt a dicsőítést, ami csak Istennek jár egyedül!! Ő az a HATALMAS ISTEN, AKI A VAN – „HO ÓN” –, az ÖRÖKKÉVALÓ, „Aki hozzáférhetetlen világosságban lakozik!” (I.Tim.6,16.) Ezt az Ő mindenek fölött való „Nevét” – lényét, lényegét – kell megismernie az Ő népének, az „Izráelnek” elsőként Mózesen keresztül, még „Egyiptom”-ban!… (II.Móz.3,13-15.) Isten az, Aki minden láthatót és láthatatlant megteremtett, éltet, kezében tart, elkezdve az egekkel és az „égi, mennyei” állapotban levőkkel, s a „tűz” világától le egészen a „jég” állapotába lesüllyedt „holtak” világáig. (Zsid.3,4. Jób.12,10. 25,5-6. 33,4. 34,14-15.) Ővele számoljon minden „pusztai zarándok út”-ra induló!

Nekünk, tévelygő szellemi vakoknak, akiket Urunk magára vállalt és kiválasztott az Életre, meg kell tanulnunk újra „felfelé nézni és látni!” (antrópos = felfelé néző)… Az a „látás”, érzékelés és értékelés ugyanis, amivel az ide felhozott ember rendelkezik, nem használható a Hazavezető úton, sőt még a megléte is káros a Kijelentés szerint! Paulos mindazokat kárnak és szemétnek ítéli, amiket régen értékesnek látott, és ezt tanácsolja a követőinek is. A gonosz és megtévesztő tulajdonságok mind az Édenben, a bűnbe eséssel – a jó és gonosz összekeverésével – kerültek be az állhatatlan, a gonoszra fogékonnyá vált teremtményekbe, elvégezve az emberekben a „természetváltozást”! Attól fogva, amíg tetszik a gonosz, az „elbűvölt” ember fordítva lát, s így minden maszlaggal „megetethető”.

A „hol vagy” kérdésre ugyanúgy, mint a „ki vagy”, „miért vagy”, „honnan kerültél ide”, „hová kerülsz el innen” kérdésekre értelmes, igaz, hiteles választ földi embertől nem kaphatunk! Isten azonban, Aki a szemeinket is megcsinálta, Aki téged is engem is kiválasztott az Örök Életre, minden szükségessel megajándékozott bennünket, és fel is világosítja mindazokat, akik úgy döntöttek, hogy hittel Őrá akarnak hallgatni, és Őt követni, valahová megy! (Jel.14,4.)  És mi a hit? „A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.” Zsid. 11,1. A hit a reménységeinknek az alapja; munkálója – rugója – a meggyőzetésnek a nem látottakról. (ford)…  „Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Isten Igéje által. ” (Róma 10,17.)

Krisztus Urunk, mint Megváltó az Ő életével vásárolt meg minket a bűn és halál fogságából, amelybe az igazságos törvény ítélete alapján kerültünk. Így most már kétszeresen is jogosan az Ő tulajdonai vagyunk: 1. A teremtetésünktől fogva, hiszen Ő teremtett bennünket, éspedig önmagából és önmagának; 2. és mert Ő önként adta magát Váltságul, megszánva a bűn miatt az ördög fogságába esett gyermekeit! Amit viszont most már a pótvizsgázás előfeltételeként, minekünk „zarándoknak”, a TŐLE KAPOTT HIT által, mint „bűnterhet” el kell ismernünk és hordoznunk kell! Ezt „ott” nem vállalta egyikünk sem, így igen NAGY KEGYELEM számunkra ez a „per-újrafelvétel”, a halálos ítélet végrehajtása előtt!!! Ez azonban csak egyszer adatik meg az örökkévalóságban a kiválasztott bukottaknak, közöttük nekünk is, akiket Isten abban a nagy CSODÁBAN RÉSZESÍTETT, HOGY TESTET ALKOTOTT NEKÜNK, amelyben itt, ebben a látható „árnyék-világban” megjelenhettünk! Csakhogy mi is, míg időnk van, igyekezzünk élni ezzel a lehetőséggel, mivel a „bűn-ügyet” csak itt lehet elintézni! Sem „odaát”, sem az Úr második eljövetelekor nincs rá lehetőség; mert akkor már a bűnügyektől teljesen elvonatkoztatva fog Ő megjelenni! (Zsid.9,28.) Ezért kér Pálon keresztül is így: „Krisztusért kérünk: béküljetek meg az Istennel!” (II.Kor.5,20.)

Nekünk megvakítottaknak egyénenként látóvá, sőt Ővele EGYÜTT-LÁTÓVÁ kell lenni! (Süneidenai, süneidézis.) Hatalmas változás, hatalmas ajándék ez a „szemgyógyítás” annak, akiről ez mondatott: olyanná lett, mint az a névtelen, a kígyó! (I.Móz. 3,22.) 

Azért is nagy ajándék számunkra a testben lételünk, mert itt a nyilvánvaló cselekedeteiből még a vak is megláthatja letagadhatatlanul azt, hogy mire képes, hogy mi telik ki tőle; hogy „mi” és „ki” lakik benne!? Minden cselekedeten rajta van az elkövető tettes ujjlenyomata már itt ebben az árnyékvilágban is! (daktiloszkópia) A megpróbáltatásainkat is azért kapjuk, hogy meg- és beismerhesse mindegyikünk a beteg voltát a valóságnak megfelelően! „…Hogy nyilvánvaló legyen ELŐTTED mi van a te szívedben”! (Ésa.1,2-6.) (V.Móz.8,2.)  Ezek által lehet minket leszállítani a „magas lóról”, amelyre szívesen hagyjuk magunkat felültetni! A helyes önismerethez nagy segítséget kapunk a TELJES ÍRÁS-ból (II.Tim.3,16-17.), és az „Állj! Ki vagy?” c. írás mélyebb megismerésével is. 

BL.

   Régi kis ének egy erdélyi vasárnapi iskolából:

„Nem vagyunk mi magunkéi, de Jézus vére bére!

Testünk, lelkünk Istenéi, az Ő tiszteletére!

Uram Jézus, jövel el, Szellem által segíts fel!

Dicsőítünk mi testünkben, magasztalunk szellemünkben.”