Mi – a zarándokúton* levő emberek – még nem kerültünk ki a Sátán „lőtávolából”!… Meg is van neki engedve – a mi vizsgáztatásunkra – pl., hogy „belőjön” egy-egy gondolatot az agyunkba, azért, hogy eltérítsen a lényegtől, életünk céljától. (ApCsel.17,27-32.) Mintha meg sem íratott volna nekünk a II.Kor.10,5. Mi magunkban csak nyomorult bénák és vakok vagyunk Ő nélküle. (Jel. 3,15-17.) Önfejűen szeretnénk „jókodásainkkal” letörleszteni a kifizethetetlen nagy adósságunkat. Ez azért is veszélyes, mert még nagyobbá teszi – a maga szemében – az igaz Úttól elszakadt embert! (Jel.3,17-19. Mt.18,24.) Peidg minekünk megadatott, hogy az elfogadható és általunk elfogadandó „start-helyről” elindulhassunk Hazafelé, amit végül Jób is megkapott és elfogadott; bár az Igének 40 fejezeten át birkóznia kellett vele is a saját vélt jósága, jóhiszeműsége miatt. (Jób 42,1-6. lásd a Fordításban is.)
Vegyük figyelembe, hogy amikor Pál apostol a leveleket leírta, akkorra már „egy Paulos” lett, akiben Isten újjáteremtő munkája, a természetváltozás megvalósult; a jóhiszemű, de alaptalan, ingadozó lelki állapota (a „Saul”) már nem kötözte le őt. Minket azonban még igen! Ő már ezt is leírhatta: „Kívánok átokká lenni, pokolra menni az engem üldözőkért”! (Róm.9,1-3.) „Otthon” mindenki ilyen: ISTENI TERMÉSZET részese. Mi is mind ilyenek voltunk, de ezt az állapotot elveszítettük; így lett ördögivé az addig „igen jó” ember!! (I.Móz.3,22/a.) Ez ISTEN MEGÁLLAPÍTÁSA!…
Az Ige az utolsó idők emberéről Pál apostolon keresztül ezt meg akarja értetni velünk: II.Tim.3,1-5. Erre a belső „bél-poklosságra” a vallásos kegyesség csupán csak külső „felületi kezelés”, kuruzslás, ami nem hozhat gyógyulást! Bennünket egyedül csak Ő, a világokat teremtő és éltető Úr képes és akar meggyógyítani! Az Önmagát megüresítő Hatalmas Isten volt, aki az ember Jézus Krisztusban világ szeme előtt végigment a Hazavezető úton; végül a Kereszten haldokló testének utolsó perceiben bejelenti: „ELVÉGEZTETETT”!!!… És még ott is imádkozik a gyilkosaiért: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit cselekszenek!” Ezt a követendő utat mutatta be Ő, és hagyta miránk is, amelyen végigmenve mi is Hazajuthatunk. Ő erre hívott el bennünket is!…
Az első lépéseket Ő már régen megtette, a maga idejében, a kellő pillanatban I.Móz.3,15.; amikor „ott” a „rövidzárlatot” mi elkövettük és „besötétedtünk”: Hós.6,7. Róm.5,6. Azóta szereti a megbukott és az isteni természetet elvesztett, elfajzott ember az elsőséget, a nagyságot, és nehezen tanulja meg, hogy: „menj el és szégyennel ülj le az utolsó helyre!”
Az első helyre ugyanis egyedül csak Ő a méltó!… Ő az, Aki már előbb – mint békességszerző – ezzel a tettével szeretett minket, hogy mindezt megtette, eltűrte és elvégezte értünk! (I.Ján.4,9-19.)
Amikor a tanítványok nem tudták az ördögöt kiűzni, ezt kapták: Mt.17,17. Luk.9,41.: „hitetlen és elfajult nemzetség!”; akkor miránk milyen jelző illene?…
Irgalmas Urunk, mindezek ellenére még mindig Hazavár bennünket, aminek biztos jele az a tény, az a csoda, hogy a bűneset után még felkarolt és testet alkotott nekünk, amelyben itt, a „kegyelem színpadán” –pótvizsgázásra– megjelenhettünk! Olyan helyre tétettünk, ahol már nem kell a sok félrevezető és félreértelmezett tanítás között tévelyegnünk, mert a TELJES ÍRÁS eligazítja a hamisítatlan tejjel táplálkozó igazán keresőt!… Urunk kegyelméből, Neked és nekem is ez a lehetőség – mint életcél – megadatott; ideje már, hogy vágyakozva és akarva engedjük át teljesen mi is magunkat Őneki, hogy az Ő szeretetből magára vállalt keservesen nehéz munkáját elvégezhesse mi bennünk is!… Nehogy hamis üdvbizonyossággal hiábavalóvá tegyük az Ő értünk meghozott és elvégzett áldozatát!!!…
*John Bunyan: A Zarándok útja
BL.
A 13. énekünk egyik kérése Urunkhoz ez is:
- A mi szívünk Téged óhajt. Jézus, Isten Báránya, Vedd kedvesen ezt a sóhajt, mely áldásodat várja; Mert a halál megrontója, Örök életnek adója Te vagy áldott Jézusunk, Üdvözítő Krisztusunk.
- Szegény, bűnös embereknek egyetlen reménysége És minden igaz híveknek öröme üdvössége! Jövel, jövel hozzánk, kérünk, mindenkoron légy mivélünk,; Te vagy a mi Krisztusunk és kegyelmes Jézusunk.
- Reád bízzuk mi magunkat itt ez árnyékvilágban, Könyörgünk, viseld gondunkat, hogy legyünk bátorságban, Légy vezérünk, oltalmazónk, Tanítónk és vigasztalónk, Te vagy áldott Jézusunk, Üdvözítő Krisztusunk.
- Nincs e siralom völgyében maradandó városunk: Itt élünk a reménységben, jövendőt óhajtozunk, Ott a dicsőült lelkekkel Téged áldunk a szentekkel. Te vagy áldott Jézusunk, Üdvözítő Krisztusunk.
- Jézus e világ bűnéér ki meghalni eljöttél S tévelygő nyájad üdvéér Önként áldozat lettél, Ki kész voltál ontani vért elromlott gyermekeidért; Kérlek halálod ára rajtam se vesszen kárba!…
Ágoston Sándor Baráti Kör blog 