Az eddig kapott Igékben már találkozhattunk ezzel a kérdéssel, sőt még az erre adandó válasszal is, a jelek szerint azonban ez mégsem hozta meg azt az eredményt, amire küldetett. /Ha a földbe lefektetett villany kábelének szigetelése megsérül –pl., ha „vizes” a környezete–, akkor ott részleges, vagy teljes földzárlat keletkezik; a villanyerő lecsökken, a kisfeszültség, a gyenge áram pedig már nem képes azt a munkát elvégezni, amire küldetett: fényleni, világítani! Mt.5,16./… Nekünk mindenekelőtt a Világmindenségeket létrehozó és működtető Hatalmas Istennel kell számolnunk, Akié minden és mindenki az egekben és a földön is! (Csel.17,24-25.) Utána pedig azzal a ténnyel kell szembenézni, hogy mi az Ő legkisebb szellem teremtményei vagyunk! sőt olyanok, akik még a lázadó „kígyó” mellé átállva magunk is bűnbe estünk. Isten igazságos törvénye az ilyeneket, mint a szeparátor leválasztja, kivágja, és bekövetkezik a „levettetés: katabolé”, a katasztrófa. Ezeket azért tudhatjuk és vallhatjuk, mert erről szól a Bibliánk: Isten Kijelentése, az „öntudatlan” földön levők felvilágosítására!!! Súlyos félrevezetés tehát és hamis tanítás ennek a nagy horderejű Kijelentésnek  „Ádám-Éva-almafa gyermekmesévé” züllesztése és figyelmen kívül hagyása; hogy abban a képben a MI MULTUNK és TRAGÉDIÁNK VAN BEMUTATVA! Az Új testamentumban Pál apostolon keresztül is már egyértelműen kijelentetett, hogy az e Földön levők „mindnyájan vétkeztek!”, éspedig „az Ádám esetének a hasonlatossága –azonossága– szerint”… (Róm. 3,23. 5,14.)   Ne menj tehát azok után –Te sem, aki ezeket  olvasod–, akik megvetik Isten kegyelmét; hanem Őrá hallgassunk, az Ő intelmeire, és ne a „mindent fordítva látó” ó-emberünkre, se a Vesztő többi eszközeire! (I.Móz.3,6. Jób 36,21.) A te elbukásodat is éppen ez okozta, hogy végighallgattad a Diabolos csábító ajánlatait. Emberlélek kapujánál nem utasítottad el, sőt még ma sem utasítod el, hanem barátkozol vele, mivel annak az „áthangoló” hazugsága jól esik, és hízlalja a te hiuságodat! Ezekre is rá kell ébredned, hallgatva Urunk Józanító Szellemére!

„Mózes”-nek le kell ütnie „Zarándokot” amikor az élni hagyja magában az ő ó-emberének titkos hajlamait!… (ismerjük a Zarándok útjából, John Bunyan könyvéből) Istennek a leleményes irgalma és szeretete alapján, akinek Ő hústestet alkotott, annak itt a földi létében megadatott a pótvizsgázás lehetősége, melyben a „rostarázást” az ördög végzi.  Ki kell próbáltatnia a hitünknek a tovább vitetéshez, s ez még csak az első lépcső a szeretet felé! (Jel.12,9. I.Pét.1,7.) 

Szükséges tehát Ő vele együtt-látnunk (szüneidenai, szüneidézis), és számolnunk mindazzal, amit Urunk már eddig is bárkin keresztül és bárhol a Földön kijelentett! A Hazajutók között minden nemzetből és népből való egyének is megtaláhatók, olyanok, akik végig éberen megőrzik szívükben az útravalóul nekik adatott HONVÁGYAT, és nem érzik jól magukat itt a „hús”-ban, hanem az őket s ilyeneket kereső Jó Pásztorukhoz menekülnek. (Ésa.1,9. Jel.7,9. II.Tim.1,14. I.Pét.4,1-3.) A Bibliánkban megírt események és szereplők –úgy a jól mint a rosszul vizsgázók– a mi okításunkra vannak bemutatva, amiért mi, a most vizsgázók, csak hálásak lehetünk. (V.Móz.18,14-15. I.Kor.10,6-14.) Mivel Urunk megszánta a szellemben vakokká lett ember–teremtményeit (bűnbe esett angyalnak nincs kegyelem!), közülük akiknek Ő testet alkotott, csak azok és csak ilyenek hozatnak fel ide a „kegyelem szinpadára”, a Hazajuthatás lehetőségére! A többiek –mint tisztátalan szellemek– csak mint irigy „megszállók” lephetik el a szállásadójukat, igyekezve minél több kárt tenni abban, sőt még azon keresztül másokban is. (Lásd: a légió: Mk.5,9. Luk.8,30. Ján.10,10.) Azzal a ténnyel, hogy mi ebben a „szent háborúban” a lázadó vezér oldalára átálltunk, beengedtük magunkba az ő látását, ami „áthangolt” s ezzel –mindegyikünk a maga megkedvelt bűnéhez ragaszkodva– ellenséges viszonyba került a nekünk mindig jót akaró és a javunkat munkáló, de a BŰNT GYŰLÖLŐ HATALMAS Istennel szemben!  (I.Móz.3,1-6. Jel.12,7-9. Jak.4,4.)

Mindezek után kifejezhetetlen nagy ajándék számunkra az, amit Isten –a KÖZBENJÁRÓ KEZESÜNK, Főpapunk a Krisztus által– elvégzett értünk!!!  EZ A BÉKESSÉG-SZERZÉS Ő NEKI AZ ÉLETÉBE KERÜLT!… Ezt teszi a Főpásztor az Ő juháért, akit szeret!… Az Ő hasonlatosságára, erre az állapotra kell minekünk is visszajutni szellemben és valóságban, amilyenek eredetileg –a felfelé vezető útra helyezetten– IGEN JÓ állapotban voltunk! (I.Móz.1,26-28 és 31v.)  Ezt ócsárolta, megkritizálta és megvetette az ember; sőt –vesztedre– ezt teszed mindmáig te is, amíg Istent, és az Ő veled kapcsolatos jó elgondolását figyelmen kívül hagyva –a gonoszt látod jónak, s így a „szellemi halottra” jellemző érzéketlenséggel– elmégy mellette vak és süket szíveddel, elszalasztva az Áldó Orvossal találkozást, s így  a gyógyulás drága lehetőségét is! (I.Móz.2,17-18. Jób 4,20. Jer.29,11. Tit.1,14.)

Minekünk Isten tervét és az Ő jó elgondolását kell a magunkévá tennünk ahhoz, hogy az általunk elhagyott Atyai Házba, a mennyei világ ISTENI ÖRÖK RENDJÉBE (Díké, dikaiosüné) visszakerülhessünk! Aki a „szellemi halottak” közül abban a kegyelemben részesül, hogy a „nem kegyelmezettek” közül kiválasztatott az örök ÉLET ÁLLAPOTÁBA való visszajutásra, az egy „önműködő kocsiban: bőrruhában,” hústestben találja magát az e világra jövetelekor, ami –csak mint eszköz– az egész ittléte idejére őrá bízatott. A testünk tehát rá van bízva a belső emberre, a szellemre. Az is az „elkábított” és hitetlen állapot jele, ha a „vak”, a szellemi vak nem is tud arról, hogy ő vak lenne, és összetévesztve azonosítja a magán viselt „egynyári ruhát” önmagával! (I.Ján.5,19.) Ezek a mi jövőnket eldöntő Kijelentések már több mint kétezer éve ide leadattak; és mivé lettek nálad? Kisebbé tehetett téged, vagy még nagyobbá lettél ezek ismeretével? 

A látványos vallásoskodás és „jókodás” is igen hathatós eszköz a Vesztő kezében.Aamíg a sötétben tévelygő ember nem látja a Lényeget, hanem annak csak a formáját, vagy az „árnyékát”, az „leragasztja” és hamis nyugalomba –üdvbizonyosságba– ringatja őt!  (Zsid.10,1. I.Ján.5,19. Ám.5,5. lásd a Ford.-ban.)… Paulos is, Pál apostol a „Béthel” és „Gilgál” „rabja” (Saulus) volt, annak „uszítható kutyája” előzőleg; de amikor megvilágosíttatott, a damaszkuszi úton, a korábbi lelkes vallásos buzgóságát is kárnak és szemétnek ítélve abbahagyott minden régit! Megértette a Szent Szellem kijelentése alapján – amit nekem és neked is meg kell érteni–, hogy sem „a bakok, bikák vére” sem a „véres áldozatig” menő (de felírt, és a fölöslegből való) „jókodások”, sem a látványos liturgiák nem tudnak rajtunk segíteni, sem az okozott kárt, azt a kifizethetetlen nagy kárt elrendezni!!.. A „Magasságban és szentségben” lakozó Istennel –én és te– csak a magunk romjain, a porban és hamuban találkozhatunk! (Ésa.57,15. Jób.42,1-6.) Mivel a sötétségben tévelygő juh a járványos „nagyság-baci”-val (is) fertőzödött, ezért a keresésére indult Gyógyítónk is a „hegyekre” megy utána. (Mt.18,12.) Legyen hála Őneki ezért is, hogy már ezt is megtapasztalhattuk, hogy Ő ezt is megtapasztaltatja velünk!… 

Az emberi hármasságban a felelős szellemnek kell uralkodnia; a „ló” csak azt ehet és csak azt tehet, amit a „kocsis” megenged neki; ha „belegel” a szomszéd mezején, a kárt a kocsisnak kell kifizetnie; ha pedig a kocsi (az autó) szabálytalanul közlekedve karambolozik, azért is a vezetőt büntetik meg és nem a „kocsit”! Te hogyan és mire használod a gondjaidra bízottakat, az egész „egynyári ruhádat”?… Gondoltál-e már arra egyáltalán, hogy „ki vagy te,  és mi van neked, ami a te tulajdonod”? Erre is csak az Ige ad hiteles választ, az egyedül bölcs Istentől elfordultak viszont képtelenek rá, ezért azokra ne hallgasson „Timotheos”, sem „Titos”! Aki mint szabadon élő „vadgalamb”, nem szorul emberekre, mert Istenre bízta magát. (Tit.1,14.) Istenre bízta magát, és mivel Ő táplálja, ezért már nem is lehet az ilyen állapotban levő zarándokot „beetetni” (ismerjük a Zarándok útjából, a zarándokok nem vásároltak be a Hiúság vásárán), az ilyen állapotban levő még a „Hiuság vásárán” –az e-világban– gazdagon felkínált portékákkal sem! Mivel azok a portékák mind a Sátán kelléktárának bűnrecsábító eszközei, ezért ne hallgass a tévelyítőkre! Állandóan szükségünk van a Józanság Szellemére, a PÜNKÖSDRE, nehogy az Ősellenség –mint „kukacot” a Vesztő horgán– felhasználhasson bennünket! …  (Jób.36,21.) 

1. Ó, hogy volt idő, mikor még

Éltem csak magamnak én.

Hallám, amint hívsz szelíden,

Ámde így szólt büszke szívem:

Semmit Te, mindent csak én!

2. Ám megleltél és megpihentem

Vérben ázott fád tövén;

Láttam nagyszerű szerelmed,

Büszke szívem lassan enged.

Van, mit Te, de van, mit én!

3. Ámde Szentlelked varázsát

Mind forróbban érezém,

Én kisebb levék Te nőttél,

És szívemben forró vágy kél:

Többet Te, kevesbet én!

4. Ó, de a hegyek magasak,

Tenger zúgó árja mély,

Ámde még nagyobb szerelmed,

Üle teljes győzedelmet:

Mindent csak Te, semmit én!