Embertestvér! Abban a reményben, hogy „Felülről való” és Célra is vezető választ kaphatunk e kérdésre, vizsgáljuk meg együtt azt, hogy tulajdonképpen „hol”, „hogyan” és „miért” vagyunk mi itt e Földön; kik vagyunk mi, és honnan kerültünk ide ebbe a látható földi világba? Valószínű már Te is megtapasztaltad, hogy ezekre a kérdésekre igaz választ adni a földi ember képtelen; amit a földiek tudnak, az csak mellébeszélés, mivel ide e földi létbe mindenki csak mint magatehetetlen és öntudatlan kis csecsemő érkezik – ahogy az unokád, a Szüleid, a Véneid (Presbiter), sőt még a Papod is!..

Ő tőlük tehát csak azt és csak annyit célszerű átvenni, amit és amennyit ők is Felűlröl kaptak!!  A többi ugyanis, amiket adhatnak és terjesztenek, az mind alulról való, és mivel csak a földi létre vonatkozó, mind hiábavaló s így mulandó; sőt még káros is, mivel jónak és elégségesnek látszanak a Haza jutáshoz! (I.Pét.1,18.) Nekünk azonban, akik már tudhatjuk, hogy mi valamennyien csak átmenetileg és ideiglenesen tartatunk itt e földön – mivel nem ez a mi örök Hazánk –, ezért a látni vágyó „vak”-nak Isten már megadta a lehetőséget – a „vak vezetőktől” függetlenül – csak Őrá hallgatni! (Mt.15,14. Róm.8,14.)… Itt most elsősorban az a gond, hogy minden ide érkező emberpalánta lelke már nem „szűz terület”, hanem már „gazmagvakkal”, téves tanácsokkal és tévtanításokkal, félrevezető „világnézetekkel” súlyosan be van fertőzve. Így az ide egymás után felkerülő nemzedékek is csak ezeket a nézeteket ismerik, és képesek tovább adni az apák a fiaiknak!…  Ezeket az Igazság munkájának akadályozóit (Róm.1,18.), valamint az Édenben történt tragikus „bekosztolásunkat” és annak a törvényes következményeit nekünk együtt kell látnunk, mint ellenségeinket; annak ellenére, hogy vakságunkban „ott” mi is mind hozzászegődtünk! (Hós.6,7.)

Isten azonban – A HATALMAS A TEREMTŐ, aki a végeláthatatlan világokat, valamint azok minden anyagát is létrehozta, atomjaikból felépítette és élteti – nem hagyta magára még az Ő tőle elfordult bűnbe esett teremtményeit sem! (Jób.10,12.) Akinek Ő kegyelmet szerzett, annak Ő testet is alkotott, hogy abban a „mélység”-ből felhozva itt megjelenhessen, és az ide „felülről” leszállt MEGMENTŐJÉVEL, ŐVELE ÖSSZEFORRVA, EGYÜTT, Ő BENNE VISSZATÉRHESSEN abba az állapotba, amelyből a bűne miatt kivettetett. (Ján.8,23. Csel.14,15. Jel.2,5.) Mindezeket, mint a mi „múltunkat” – kibontva és helyesen értelmezve – a Szentírásból tudhatjuk, és Hit által a magunkévá is tehetjük a kapott mentő Út elfogadásával együtt.  Felismerheti tehát most már mindegyikünk ennek az akadályozóját is a maga megromlott természetében, ezért te se bujkálj tovább a „fák” mögé, mint az Édenben tetted, fátyolt akarván borítani és titokban tartani a szégyelnivaló dolgaidat (I.Móz.3,8-10. 24.), ami miatt ki is űzettél abból! Mi az eredeti IGEN JÓ állapotunkat nem becsültük meg, hálátlannak, neveletlennek bizonyultunk, s így elveszítettük azt; jóhiszeműen „vakokká” lettünk, és a vesztőre hallgatva jólesően hagytuk magunkat „felültetni a magas lóra”!… Ez az állapot van benned is mindaddig, amíg pl. szereted, ha dicsérnek; mivel ez tetszik a téged megszállva tartó ördögnek, aki már az egész földkerekséget is elhitette, és „agymosással át is hangolta” a maga nézetére, s attól fogva azzal rezonál! Isten iránt pedig – Aki a végletekig szerette az Övéit, s ezt be is bizonyította mindhárom világ lakói előtt – érzéketlenné lett a szíved. (Jel.12,9. Ján.13,1) Az Igének ezt az ítéletét minekünk valamennyiünknek el kell fogadni, mivel az Úr – első sorban nem a világot, sem nem a szomszédodat, hanem engem, Téged, és éppen a „jó vallásos hívőket” – akar ezekkel ráébreszteni a „hol”-létünkre. (Ján.8,31-44.) Ebből a bábeli megzavarodottságból adatik most a kiszabadulás drága lehetősége számunkra, a Földre felhozottak számára, és mindez a Krisztus áldozata árán, amit Ő neki végig el kellett szenvednie miattunk!!!… (Ján. 19,30. Tetelestai: Elvégeztetett!) …

Nézzük meg ezek után a mi részünket, mivel a Tökéletes Isten a mi vissza-utunkat is precízen kijelölte. Őnála, az ISTENI ÖRÖK REND VILÁGÁBAN mindennek rendben kell történnie, már a Hazavezető úton is! Ezért amikor egy prófétát, mint az Ő eszközét munkába elindítja, pontosan és sorban elmondja neki, hogy mit és hogyan tegyen. Mivel egyedül Isten látja jól a munka-mezőt is: a JÓ-tól elhajlott, gazos, letaposott, kőszerű, tövises, tüskés, kemény érzéketlen szívünk állapotát – amit, mint „szántóföld”, mindegyikünk maga szerzett be magának – így talajelőkészítésként legelőbb ezeket kell felszámolni Emberlélekben! (Jer.1 ,4-10. Mt.13,3-7. Luk.8,5-7. 11-14. Mk.8,17-21.)

Ezt a nemes harcot vívták meg valamennyien a hit hősei, amint Jákób is Isten oldalára átállva, a maga megromlott régi emberi természetével szemben. (Zsid.11.) Csakis ezen az úton lehetünk „igazán izraelitává”, aki megtalálja a SÓTÉR-t a maga számára, mint az ő Szabadítóját! (I.Móz. 32,28. Ján.1,46-51.  4,22.) A Szentírásban kapott képek és példázatok mind alkalmasak arra, hogy helyesen értelmezve azokat képet kaphassunk a magunk láthatatlan belső lényéről – a lélekről és a szellemről –, annak állapotáról, s így a „hol” létéről is. Sőt ezeken túlmenően az „Emlékkönyv” (Mal.3,16.) rálátást ad nem csak a testi szemmel látható nagyfrekvenciák tartományára (a 4-8 tizezred mm-es intervallumra), hanem az alatta és fölötte levő rezgésszámúakra is; amit már a meggyógyított „vak” is képessé tétetett érzékelni. (Mk.8,22-25; tehát már az Édennél is tovább „megvilágosodott” az ő számára minden.) Ezt a látást kívánhatjuk és kérhetjük mi is a magunk számára, nem csupán a múltra, hanem a jövőre, a végre nézve is!… 

A Zarándok kérdéseket is kap Értelmező házánál (John Bunyan: A zarándok útja), de helyes választ csak akkor tud adni a zarándok, és mi, bármelyikünk, ha előbb már az Istentől kapott Kijelentést megismerte és elismerte! Ilyen kérdések: Ki vagy? Hol vagy? Honnan jössz? Hová mégy? Miért vagy itt; mi okból és mi célból? Továbbá, hogy Ki a Krisztus neked?  Ezekre is csak a Bibliánkból kaphatunk helytálló felvilágosítást, amint a bölcső előtti „múltunk” és a koporsó utáni jövőnk felől is!…

Jó példákul adattak elénk a hit hősei, pl. Pünkösd után az apostolok, és Pál is. Miután „Paulos” lett Saulus-ból követendő jó bizonyságtevője lett Krisztusnak, miután „a Nap fényét meghaladó Világosság” (Csel. 9,1-6. 26,13.) elvégezhette a megvilágosító, „áthangoló” munkáját benne. Befoganva a JÓ MAGOT ISTENI TERMÉSZET RÉSZESE LETT! Az üldözőből üldözött lett, amint ez is előre megmondatott az Úr tanítványainak. (Ján.16,1-4., hogy fel ne botoljanak ezen sem.)  Nagy változásnak (metamorfózis) „rendszer-változásnak” kell ehhez történnie a lélekben, s Urunk a más belátásra juttatásnak ezt a csodáját a MAG, az Ige munkája által végzi, az Ő Nevébe – lényegébe – való belemerülés folyamatában. (Lk.8,11.)  El ne vond magad ettől még a próbák között sem!…

BL.

   188. Ének.

1.Óh, hadd szeresselek hűn s igazán! Ím így esdekelek későn, korán.    Segíts, ó, Jézusom, hogy én Téged nagyon, Mindig jobban szeresselek.

2. Máshol kerestem én boldogságom, Ím Te nyújtod felém Mennyországom. Ó add, hogy Tégedet, átadva szívemet, Mindig jobban szeresselek!

3. És hogyha baj, nyomor övez körül, A Sátán cselt vet rám s titkon örül;  Te őrizd szívemet, hogy én csak Tégedet, csakis Téged szeresselek!

4. Ha egyszer pályámat bevégezém, A célnál -mily öröm- Te jössz elém. Nem gátol semmi sem, hogy Téged én híven és örökké szeresselek!