Aligha van még egy ilyen nagy horderejű „útjelző tábla” az itt tévelygő zarándokok előtt, mint ez az Ige, amelynél mégis sokan tévutakra térnek, ennek téves értelmezése miatt. Mi itt a baj? Az, hogy még nem jutottunk túl a „ki vagyok én?” és a „hol vagyok én?” kérdéseken; bár az igazán kereső az „Állj, ki vagy!”-ból már régen választ is kaphatott volna ezekre (és már nem is csak magyar nyelven). A fogalomzavart is okozó lemaradást bizonyítja, hogy a kezdetbeli „tragédiánk” ténye és annak következményei, okozatai még nem kerültek a helyükre benned. Emiatt a magad földi, testi, ó-emberi értelmével hallgatod a Felülről kapott Kijelentést is, és aszerint mérlegelsz. Az a „látás” pedig és az a minősítés, amit „ott” „arról a fáról” (I.Móz.2,17-18; 3,6.) bevett az ember, az megrontott mindent benne, ami addig „igen jó” volt; így az igaz ítéletet, ítélő képességet is! A látása is romboló, pusztító, s így az egész ember az Ördögnek megfelelő lett, s annak az engedelmes eszközévé vált: az őrizőből rabló lett!… Ezt Isten maga jelentette ki! (I.Móz.3,22. Ján.10,10-11.) A Kijelentés szerint szédítő „mélység” ez, amibe jutottunk, és a helyzetet az még súlyosabbá teszi, hogy ennek nincs is tudatában az ide érkező „vándor”! Felnövekedve pedig az ember egész másba – Diabolostól adoptált, és már a sajátjának tekintett értelmezésbe – van belemerülve, de már a fronézis (indulat) szintjén (!); vagy pedig csupa hazugsággal megnyugtatva jólesően „alszik”! (Gal.5,10. Fil.3,15.) A rabtartója is megtesz mindent, hogy a fogoly rá ne ébredjen a maga helyzetére és állapotára. Ezért nem hagyott fel azzal, hogy az ő eszközein keresztül, akit csak lehet, a Kijelentés félreértelmezésével, és az itt a „Hiúság vásárán” elérhető testi, húsi „javakkal, kincsekkel” – vagy azok hajszolásával – lekötve tartsa a foglyait, akiket ő már „ott” kezdetben belegeltetett, „megetetett”. (I.Móz.3,6.) Az Úr Jézus sír „Jeruzsálem” fölött annak veszedelembe rohanása miatt, a Vesztő pedig éppen örül annak. Nézz magadba, te kivel rezonálsz, legbelül?…; mert ha nem a pásztor-szellemű Ábellel rezdül együtt a szíved-lelked, akkor a gyilkos Kain utján vagy! (Júd.11.) Harmadik út nincsen, de e kettő közt ma még lehet (!) választanod, mert ma még van szabad akaratod!! „Holnap” már késő! (Luk.16,22-26.) Ezt, a szabad választás lehetőségét, Urunk az Ő életével fizette ki éretted, és ezt is vedd számításba!!!…  Hogy az Ő szeretetének mélységét eddig nem vetted figyelembe az, hogy Jónásként „nagy alvó” vagy, és más irányba futsz, mint amin Isten elindított s amit te is fogadtál! (Jón.1,1-10. Zsolt.50,14.) Vissza kell tehát mennünk, meg kell térnünk oda, ahol letértünk az útról (Jel.2,5.); az eddig szívesen bevett megtévesztő Biblia ismeretet pedig – amiket a vesztő szellem az összefüggéseiből kiragadva elhintett belénk – ki kell vetni magunkból! (Jer.5,31. Mt.13,25 és 52.) Ez részünkről a talaj-előkészítés a most még bevehető jó MAG részére. (Jer.1,10.)

Visszatérve a vezérigénkhez: Első lépés: az Egyedül MINDENHATÓ, a VAN „HO ÓN” Istennek a megismerése, az Ő mindenek felett való létét, nagy voltát, Atyai Jóságát, és az Ő bölcs minősítését gyermeki hittel elfogadni, éspedig mindenre és mindenkire vonatkozóan! (Zsid. 11,6.) Akiben a Mennyhez tartozásnak a józan tudata megmaradt, az már az Édenben elkerülte a bűnbe-esést; amit sajnos mi nem!… Ezért a „Bűn és halál törvénye” alapján mi már – jog szerint – valamennyien a pokolban találnánk magunkat, ha Isten a Menny törvényeinek is eleget téve, egy addig ismeretlen csodát meg nem tett volna értünk! KÖZBENJÁRÓNKKÁ LETT A FIÚBAN, megüresítve önmagát! Sok rendben és sokféleképen szólott hajdan az atyáknak a próféták által, Mózesen keresztül még a „tegnapi” ránk vonatkozó dolgokat, az Éden béli „múltunkat” is megismerteti velünk. Az utolsó időkben pedig még emberi testben is megjelent, Világosságul jött a „sötét éjszakába jutottakért”, azoknak a felvilágosítására. (Zsid.1,1-2. I.Móz. 1,2,3 rész. Ján.18,36-37.)

Isten Egyszűlött Fia elkérte Atyjától az Ő szellemi halálba zuhant és „rommá lett” ember- teremtményeit, hogy azokat, akikben még van egy kis „honvágy” az Atyai Ház iránt, ráébressze az eddigi tényekre, és az Életbe visszajutás drága lehetőségére! Amit Ő ELVÉGEZETT, annak a mennyei állapotban levők mind tudatában vannak, ezért csodálják és dicsőítik Őt! Csak éppen mi, akikért Ő mindezt megtette, maradnánk „hidegek”, érzéketlenek??… (Ján.19,30. Jel.5,8-10. Jób 4,20.) 

Mi annak következtében lehetünk most itt ezen a világűrben forgó-keringő Föld nevű Bolygón, hogy a Mindenséget teremtő és éltető Hatalmas Isten megszánta az Ő bukott gyermekeit, így akiknek közülük testet alkotott, azok „alulról” felkerülhettek ide a „Kegyelem színpadára”. (Ján. 8,23.) Urunk a mi Hazajutásunk útját-módját az Ő Élete árán elkészítette, és a FÉLELMETESEN HATALMAS ÉS CSODÁLATOS TEREMTŐ ISTEN magát megüresítve, Krisztusban, emberi testben, a földi téreken megjelent! Itt minden kísértésben megállva, a gyakorlatban végig BE IS MUTATTA a hazavezető utat mi nekünk is!!!…

Mivel az a bűneset-katasztrófa minden eredetileg igen jót tönkretett, kiégetett bennünk, Istennek a szellemi halálba esett, de magukról igen sokat képzelő „agymosottakkal” mindent elölről kell kezdenie! (Olyan „mélyre” zuhant a láthatatlan „belső ember”, hogy összetéveszti magát a magán viselt „ruhájával”!)… Nekünk minden, ami szükséges, megíratott a Szentírásban, így a te Bibliádban is. A baj itt is az, hogy a lelki, rest, lusta, otthonról elcsavargott fiú nem is akar tanulni!; márpedig „mi csak vándorok vagyunk itt a földön”, és elmegyünk innen!  Ha csak egy másik országba kell áttelepülnöd, annak nyelvét és törvényeit, és az abban uralkodó Rendet igyekszel mihamarabb megismerni. Urunk ezt is megmondta: „Elmegyek és helyet készítek nektek”. (Ján.14,1-3.) Ahhoz azonban, hogy az Ö általa elkészített helyünket majd elfoglalhassuk, nekünk az Ő tanítványaivá – oltványaivá – kell lennünk; s ehhez Ő A MAG TÖRVÉNYÉNEK MEGALKOTÁSÁVAL lehetőséget teremtett!!…

Nekünk, tékozló elveszett fiaknak, az Otthonmaradottakhoz képest igen nagy a lemaradásunk; mi mint „nyomorult bénák és vakok” mind Őrá, az egyedüli GYÓGYÍTÓNKRA SZORULUNK! Ő pedig megkérdezi: „Akarsz-e meggyógyulni?” (Ján, 5,6.) Ezt is megkérdezi tőled: Terhes-e már neked a bűnöd igája, vagy még mindig kedves? És itt a bűnhöz való viszonyod dönti el a folytatást. – Idézet a „Zarándok útja” c. könyvből: Amikor Mózes leüti (keményen megítéli) Zarándokot, annak miértjére … ezt mondja: Az ó-emberedhez való titkos hajlamodért! –…

Kivel rezonálsz a szívedben? Ez dönti el „hova” jutsz!! Felfogod-e már az Atya Szeretetét? Felvetted-e már a harcot, a „Szent háborút” az ellenségeddel magadban …, és irányíthat-e már a Józanság Szelleme? Immánuel csak akkor segíthet, ha már visszaálltál az Ő seregébe, és keményen megállod abban a helyedet! … Ehhez a te teljes akaratod szükséges, és az a gyermeki bizalom, amit útravalóul te is megkaptál (Ábel), … minden útitársaddal együtt!… A Sótéria, a megmenekülésünk előfeltétele pedig az új értelemre jutás; ez a mi részünkről a régi, ördögi természetünk megtagadásával indul. … Erre mutat rá a Keresztség, a Baptisma, a belemerülés, amelynek lényege szintén nem látható szemmel, mivel ez is a belső emberünk ügye, és csak mint külső jel mutat rá a viselőjének az irányultságára (eis). Ennek lényegét a vakságból már kigyógyítottak ez Igékben foglalták össze: Gal.5,6. 6,14-16. Róm.6,4. Ef.6,22-24. Kol.3,10. I.Pét.3,21. (L: a Fordításban.). Nekünk ide kell – lehet – visszajutnunk, ez a Megtérés! …

BL

103. Ének

Itt jövevény vagyok, Hazám a menny; E föld sivár homok, Hazám a menny; Zarándok útamon bú, baj lépten nyomon; Ott fönn van otthonom: Hazám a menny.  

Bár vad vihar süvít, Hazám a menny; A vándorút rövid, Hazám a menny; A szívem nem remeg, elül a förgeteg, S hazámba érhetek, Hazám a menny.

Fönn Krisztusom fogad, Hazám a menny; S dicső jutalmat ad, Hazám a menny; Az Úrnak szentei közt jó lesz zengeni, S együtt örvendeni; Hazám a menny.

Ajkam zokszót ne mondj, Hazám a menny; Elszáll a földi gond; Hazám a menny; S bizony ott állok én az Úrnak jobb Kezén, S örökre az enyém, Hazám a menny!