„És amely szolga tudta az ő Urának akaratát és nem végezte el, sem annak akarata szerint nem cselekedett, sokkal büntettetik meg. Aki pedig nem tudta, és büntetésre méltó dolgokat cselekedett, kevesebbel büntettetik. És valakinek sokat adtak, sokat követelnek tőle; és akire sokat bíztak, többet kívánnak tőle!” Ez a súlyos kijelentés nem akárkitől, hanem magától az ÖNMAGÁT ÖNKÉNT MEGÜRESÍTŐ HATALMAS ISTENTŐL SZÁRMAZIK, Aki az idők végén emberekhez hasonló testben is megjelent! Ez a Kijelentés tehát nem emberi eredetű (nem valamiféle itteni teológus-tudós emberektől származik, akik között „fehér holló” még egy Nikodémosz is), ezért ne is engedjük a sok eddig kapottal együtt a porba esni, mint a többi „Páli teológia” vagy más hasonló névvel nevezett, és már elintézettnek vélt kijelentést is! Márpedig a jelek azt mutatják, hogy itt ez történik!!  A jónak látszó vallásos lelkesedés ugyanis lefékezi és „Alap” nélküli hamis nyugalomba „ringatja”, ragasztja bele az embert!! (Ám.5,4-6. L: a Fordításban. Tehát nem „Gilgál” megy fogságba, hanem az csak eltévelyít, naggyá tesz, és a maga fogságába ejt. „Béth Él” pedig nem szűnik meg, csak éppen nem is tud, nem is képes segíteni a mi nagy gyökér-bajunkon!)

Mivel a vesztő szellem nagyon tud „elkábítani” és „altatni”,  mi pedig szeretünk „aludni”; így te  (is) amíg engedsz a „hús”-nak (a megromlott emberi természetednek), addig annak a rabja vagy, és bűnt bűnre halmozva „alszol”, mint  a többiek! (Zak. 1,11. I.Ján.5,19. Lásd még a Bunyan versét is a „Sz.Háború”  című könyve elején.)  

A teljes Szentírásban benne van mindaz amire úgy a vallástalan, mint a vallásosan tévelygő embernek szüksége van, s amire Hit által rá kell ébrednie mindannyiunknak! Számolni kell mindazzal, amiket már a múltamban (is) elrontottam megcselekedtem!! (Jer.8,6. II.Kor. 12,21 és 13,2. /prohamartanein: pre-fall: az e világ léte előtt megtörtént bűnesetünk/) Ezeknek hit által igaznak való elfogadása után adatik ÖRÖM-ÜZENETKÉNT világosság nekünk annak helyes értelmezésére is, aminek A MI Urunk JÓ ELGONDOLÁSÁNAK MEGFELELŐEN meg kell történnie velünk, bennünk – tehát te benned is – (Jer.29,11.), amíg itt vagyunk a „Kegyelem színpadán”! Ennek minden szava nekem és neked, rólam és rólad szól; vagyis mindazoknak, akiket Isten Irgalma felkarolt, akiknek földi ittlétük idejére testet alkotott, és a Haza, a mennyei Hazába vezető útra helyezett. Mi most, a földi létünk napjaiban kapjuk meg a felvilágosítást a szégyenteljes „múltunk” és lebukásunk felől (I.Móz.2,21.), de az Atyai házról és a Krisztus által megvalósuló örök Hazánkról is, amelyben JÓ ATYÁNK és sok testvérünk VÁR haza bennünket, „tegnap” eltévelyedett, de a JÓ PÁSZTOR által megtalált „kicsiket”. … Ehhez a mi kiválasztatásunkhoz, és az ördög rabságából való kiváltáshoz  Ő neki az Életét kellett odaáldoznia, ezt az áldozatot el is végzte a Krisztusban, mint MEGVÁLTÓ! (Ján.19,30. „tetelestai!”: „ELVÉGEZTETETT”! Ez volt a haláltusában vergődő Urunknak utolsó szava a Kereszten.) 

Isten jól ismer bennünket, kit-kit a szívének titkolt bűneivel és hajlamaival együtt, amikkel mindegyikünk egyénenként az örök kárhozatot szerezte meg magának!  Az Atya szerető szíve mégis MEGSZÁNT és kiválasztott minket arra, hogy „ma és holnap kigyógyíttatva a hűtlenségünkből és értelmessé tétetve, a „harmadnapra” felkészíthessen”! (Hós. 6,1-2, 14,5.) Ezt a nagy Célt tartja szeme előtt Pál apostol is, amikor az ő korábban jónak látott dolgait és buzgólkodását már kárnak és szemétnek ítéli Krisztusért; és hogy eljusson a „halottak kikeletére” az EX-anastázis-ra, ami jóval több, mint a Húsvéti feltámadás! (Fil. 3, 5-14.) 

Kifejezhetetlen nagy értékű az az áldozat és ajándék, amit Ő az Életének odaáldozásával Krisztusban mindhárom szinten meghozott értünk!! A mennyeiek – és a látók, bárhol vannak is – nem szűnnek meg Őt hálával dicsőíteni azért, amit értünk elvégezett – még a 10.000 talentumos adósságunkat is magára átvállalva –!! Illenék ezek után, hogy mi is hálásak legyünk Őneki!  Ezzel szemben mi van? Még mi tartjuk „túlfizetésben levőknek” magunkat Ő vele szemben! Vakok vagyunk mi mindaddig, amíg nem Ővele együtt látunk (süneidézis, süneidenai); Vele együtt-látást és egyött-ítélést jelent ez.;  és ezt a belénk került vaskos sötétséget, amelynek már te is „ott” módot adtál, beengedted magadba, ettől kell megszabadíttatnunk! (Ésa.60,2. Ford. Hós.6,7.) Amíg nem „felűlről” nézed és értékeled az eseményeket – mindazokat is, amik veled, benned és körülötted történnek –, addig az Ördög szemén keresztül látsz mindent, és így annak az eszköze, és a bűn rabszolgája vagy! (Mi a bűn? „…hogy nem hittek bennem.” János 16,9.) Ettől az „ott” elhajlott gonosz természetünktől kell –lehet– nekünk most megszabadulnunk és Haza jutnunk, vissza oda, ahonnan kiestünk! Ez a válasz a „Honnan jössz, Miért vagy itt, és Hová mégy?” kérdéseinkre! A hétköznapi életben való forgolódásával ezekből vizsgázik most külön-külön mindegyikünk. A hit vizsgája ez. 

A reményt keltő csodát Péter apostol vizsgáján láthatjuk. (Ján.21,15-17.) Ez csak az eredeti szövegből érthető, mivel a vallások írástudói sajnos mindeddig nem figyeltek fel a lélek és a szellem, a filia és az Agapé közötti, ég és föld, tűz és víz-hez hasonlítható óriási különbségre! Az Úr ennek a nagy horderejű, mindnyájunkat érintő, de ördögien összezavart és félreértelmezett kérdésnek a megoldását, a „főtanítvány” (Kéfás,kefalé: fej, fejes) viselkedésén, és az arra kapott „osztályzatain” keresztül mutatja meg nekünk, a mi OKULÁSUNKRA! Nagy világosságot lehet kapnunk önmagunk felismerésére pl. a Luk.22-ből is, 31-34 v. Az önmagát jónak tartó lelki ember még nem ismeri önmagát, de lelkesedik; mivel azonban annak még nincsen alapja, ezért össze kell dőlnie; ami meg is történt Péternél. (54-62 v. Mt.26,33-35.) Senki ne nézze le ezeket a „páholyból”, mint aki fölötte van már mindezeknek, mert mi itt mindannyian a „Kegyelem színpadán” vagyunk az Urunk által megengedett, és pontosan, személyre szabottan adagolt próbák között, amelyeken keresztül vezet az útja minden zarándoknak. Urunkat, – aki az első MINTA-ZARÁNDOK –, miután az ördög mindhárom vizsga-kérdésében jól megállott, a kísértőnek azonnal ott kellett hagynia, és angyalok jöttek a segítésére! Aki a pusztában vándorló, de Isten angyala által vezetett és óvott Izraelt az „Ígéret földére” bevitte, Ő akar minket visszavezetni Haza, az örök Hazánkba!

Ez a Kijelentés is része annak a sok plusznak, amit te is megkaptál; kamatoztatásra! Úgy illene, hogy te is, mint „szántóföld” add oda végre a belédvetett MAG-nak maradéktalanul mindazt, amit kér tőled, hogy felemeltethessen a „föld”; mivel e nélkül soha, semmiképpen nem kerülhet a „föld” a sztereómán felülre! Lent hagyatik! Az Ővele való együttmunkálkodás termése gyümölcse pedig egészen a Király asztaláig felkerülhet; vagyis oda ahonnan kiestünk! Ez Istennek terve és jó elgondolása felőled is!

       Ének: 219

1. Szent győzedelmes élet, melyből erő fakad,

Ez légyen osztályrészed E földön, már alant.

A bűnt az Úr legyőzte, mindent elvégezett,

A harc ki van már küzdve, Győztes lett a Kereszt!

2. De hogy lehetsz te győztes, kit bűn tart fogjául? 

Ha téged is legyőzhet A Győzedelmes Úr!            

Csak összetörni engedd kevély bűnös szíved,   

A keresztedet felvedd, s a győzelem tied.

3. Szíved majd dalra gerjed, Dicső egy dal lesz ez, 

Mely von sok bűnös lelket az Úr Keresztjihez,

Amelynek zengzetétől az ellen megriad, 

Mert abból ég felé tör Győzelmes bűntudat.

4. A harc hevesb lesz egyre, Közelg a nagy Király.  

Ó boldog kit fegyverbe, ébren s talpon talál.

Légy kész elébe menni, álld bátran meg helyed! 

Nem árthat annak semmi, akit az Úr szeret!