Ez a Kijelentés a Mózes Éneké-ből van kiemelve, aki –Istennek egy jól felkészített eszközeként– igen sok és nagy mentő-munkára képessé tétetett. Ezeket részleteiben a Bibliád kb. első kétszáz oldala tartalmazza. Mivel azonban Bibliánk nem történelem-könyv, de nem is a „fejünk” tágítására adatott, vagy  a gőgünk növelésére vagy theológiai vitákra, amik egészen a vallásháborúkig fajulhatnak, ezért nekünk annak minden mondatában és szavában azt kell megtalálnunk, amit a Szellem akar ma belőle egyénenként a szívünkre helyezni, nekem is, neked is! (Mal.3,16.) Ez az Emlékeztető Könyv, a Biblia (Biblion mnémosünouón) tehát mindazoknak íratott, akik –már vagy még– félik az Urat, és jó „vevői” (eulaboumenois) az Ő „adásának”, „Nevének”; akik engedelmesek az Atya jó elgondolásának! (Zsid.9,8.)

De mi szükségünk van minekünk az emlékeztetésre? Kimondhatatlanul sok, mert igen nagy az a lemaradás, amiben vagyunk. Ez nem attól függ, hogy itt, ma ki hogyan látja és értékeli önmagát, mivel –az „ott” történt rémséges tragédiánkban– az addig jól működő érzékszervek is tönkrementek minden – a Sátán, ama régi Kígyó által félrevezetett és hozzá átpártolt– Emberlélekben! (Elég ha csak a szemünkre, a látásunkra gondolunk, a Kijelentés szerint: I.Móz.3,6. Ezék.28,19.) Jób könyvében pl. már ez íratott meg rólunk, testben ide érkezőkről: „Mi csak „tegnapiak” vagyunk, és semmit se tudunk, a mi napjaink csak árnyék a földön”! (Jób.8,9.) Ez lett annak a következménye, amit már „ott” az Édenben elkövetett mindegyikünk!  (Hós.6,7.) Az addig igen jó szellem-teremtmények egy részénél beállt a szellemi halál = a világmindenséget létrehozó, működtető és éltető egyedül Hatalmas Istentől való elszakadás! Teljes „agymosás” történt, s beállt a teljes amnézia is, a mindent elfelejtés! A hármas ember kettes lett, és olyan „vak”, aki büszkélkedik azzal, ami nem is az övé, és azzal, hogy imitt-amott képes arra, amire egy éltetett lélek, egy állat is képes. 

A kettes világba tartozók: az ásványvilág, a növényvilág, az állatvilág, egészen a lebukott emberig. De az ásvány-, növény- és állatvilág betöltik az Istentől rájuk szabott törvényeket. A hangya gondol a télre, a jövőre; az ökör ismeri gazdáját, a szamár az urának jászlát, de az ember nem, s emiatt mindennel „be lehet etetni.” (Az Ördög végzi is a maszlaggal etetést folyamatosan az ő eszközein keresztül, úgy a világban, mint az általa megszállt Emberlelkekben is!) Az Ige erre akar téged (is) ráébreszteni!! Amikor kapsz egy józanító gondolatot, nehogy kizárd Őt most, mert akkor a végén sírnod kell majd!!… A költöző madarak tudják mikor kell elmenniük, és náluk ismeretlen a bigámia, a poligámia! A földi ember pedig mindent felrugott az őrá vonatkozó törvényekből, amikkel Isten őt a Rend világába beállította eredetileg. Az Ő óvó figyelmeztetését se vettük figyelembe (I.Móz.2,16-17.), hanem jónak látva a Vesztő ajánlatát, minden korláton túltettük magunkat és a gonosznak hittünk, a Sátánnak,  „megettük” az ajánlatát, foganás történt, de „alulról”, az Ördögtől!!, az elengedhetetlen felülről való foganás helyett! (Ez sajnos mind a mai napig is folyamatosan történik.) –Az ANAgennan a felűlről való foganást jelenti, amint az  ANAstazis a FELtámadást.– A János 3,3-ban az Úr ezt a feltételt a vallásügyi Főnevelő hittan-tanár Nikodémusnak, „Izrael tanítójának” jelenti ki, dupla esküvel megerősítve (ezt jelenti a „bizony, bizony”!), hogy ezt tanítsák és érttessék meg mindenkivel, mert aki ezt elmulasztja, az nem juthat be Isten Uralmába!!! … A bűneset után ugyanis Istennek ez a megállapítása: „Ime –Idu: lásd meg te is! –, az ember olyanná lett, mint az a mi közülünk való egy!” Mint az a lázadó, a volt főangyal, aki ördöggé lett, aki már eredeti nevét és „helyét” is elveszítette  –  ott –  (I.Móz.3,22. Jel 12,7-9.); az ördög tehát levettetett, és engedélyt kapott arra, hogy az ide kegyelemből pótvizsgára felhozott, Haza indult zarándokok állhatatosságát kipróbálhassa a náluk levők valódiságát illetően. … Ezek a próbák, kísértések a szemmel nem látható belső emberünkben történnek, a gondolatok és indulatok világában. Isten a „szívek” és „vesék” vizsgálója, te pedig a hármasságod legkisebbjével (jóhiszemű, jókodó látszat-cselekedetekkel /érvénytelen Kossuth-bankóval/ akarod kifizetni a kifizethetetlen nagy adósságodat! (Mt.18,26-27.)

Ez a téves felfogás azért alakulhatott ki bennünk, mert már elfelejtettük, hogy „ki az Isten” és „ki vagyok én”. Ezért Istennek a gyógyító és kijózanító munkáját egészen az elején kell elkezdenie velünk, bennünk, akiknek ugyan már van valamiféle Istenhit a birtokunkban, de még az is lehet, hogy téves és alaptalan, ezért ki kell dobni magunkból, hogy a felülrőlvalónak helye legyen bennünk! (Mt.13,51-52.) Nekem, neked az Őtőle kapott hittel azt a diagnózist kell elfogadnunk, minden kritika nélkül, amit Ő –a soha nem hazudó Isten– a Bibliában az Ő hűséges eszközein keresztül leközölt részünkre!! … (Mal.3,6.)  

Oktató és nevelő példaként íratott meg számunkra a testi Izráel népének egész történelme is, az ő jó és rossz lépéseik, és azoknak a következményei. … Tehát nem páholyból nézendők az ő bukdácsolásaik sem, hanem ahogy a Szellem által vezérelt Pál apostol tanácsolja: „Azok megírattak a mi okulásunkra, hogy mi ne kívánjunk gonosz dolgokat…”! (I.Kor.10,6-12.) Mózes a búcsú-énekében összefoglalja a helyzetet az addig kapott Igék világosságában. (V.Móz.32,1-20.) Ezeket égnek-földnek meg kell hallania!

Mi szükségünk van nekünk arra, hogy megismerjük az Ő Nevét? Minden tekintetben nagy, mivel mi földlakók, akik ide hústestbe felkerülhettünk, igen nagy sötétségben „vakságban” és tájékozatlanságban leledzünk a valóságot illetően! Isten azonban megszánta a bukottakat; és akiknek testet alkotott, azoknak világosságot és értelmet is ad –ha azok kérik–, hogy megismerhessék az igazságot! Ennek a „kijózanító” munkának „Mózesen” –a neki adatott kijelentéseken– keresztül kell elkezdődnie, és a prófétákon folytatva, végig a Szentírásban megírottak szerint történnie! Mózesnek megadatott, hogy képekben leírja az előzményeket – még a föld léte előtti előzményeket is –, a teremtés, a második világ, a bűneset, a kiűzetés és a visszajutás lehetőségének törvényes útját-módját; elkezdve a Legnagyobb, Leghatalmasabb, az egyedül teremteni tudó, Növekedést adó, Éltető Törvényadó, Bíró Pantokrátor, a „HO ÓN”, Aki egyedül A VAN (2.Móz.3,13-14.); a minden „kráciák” fölött levő ALLMIGHTY, MINDENHATÓ; az általunk elhagyott és elfelejtett „ismeretlen ISTEN” megismertetésével. … (Csel.17,23-31. I.Kor.15,34.) Ezek alapján lehetséges és szükséges nekünk már sokkal „mélyebb” és közelebbi kapcsolatba jutnunk Istennel, az Ő jó elgondolása és Kijelentése szerint.

A Rend világában a név mindenkor a viselőjének lényegét fejezi ki. Ha a lényege megváltozik, akkor a neve is. (L: Jákób-Izrael….) Az Édenben –a bukás megvalósulása előtt– vizsgázni kellett az emberre rábízott éltetett lelkek állapotának, lényegének felismeréséből, és az azt kifejező névadásból. (I.Móz.2,19-20/a.) … Ez a minősítés ott még elfogadtatott az embertől: „amely nevet adott az ember, az annak a neve” … , de a következő részben már minden össze-zavarodott bennünk. Ennek következménye az a „bábeli” fejetlen összevisszaság is, amelyet „ott” szereztünk be, ki-ki magának, s hozunk fel magunkban evilágba; itt a „Kegyelem színpadán” kapunk Világosságot mindezeknek a rendezésére, amíg beteljesedik bennünk is a Pünkösd!  …

Számunkra sorsdöntően fontos, hogy az Ő „NEVÉT” lényegét, kilétét megismerjük a valóságnak megfelelően! Miért? Mert eredetileg Ő belőle valók vagyunk, de elveszítettük az Ő képmását, azt az egyértelmű határozottságot, ami az Ő lényege. Isten szereti az igazságot és gyülöli a gonoszt, a bűnt! –amit te ellenben szeretsz– Nekünk a Vele való együttlátásra szükséges eljutnunk, hogy mi is úgy lássunk, ahogy Ő lát és minősít mindent! Ezt jelenti a „süneidésis”. (Kár hogy ezt a lelkiismeret szóval fordították, mivel a süneidézis sokkal többet jelent, az együttlátást jelenti Istennel) A lényeg abban mutatkozik meg, amit tesz és elvégez valaki. Isten nekünk abban mutatkozott s nyilvánult meg, hogy mint Atya odaadta az Egyszűlött Fiát értünk; mint Fiú kikért és kézbevett bennünket, hogy kiformálja bennünk az értelmet, és kigyógyítson ebből a „tetőtől talpig nincs e testben épség” állapotból (Ésa 1.); sőt még az általunk okozott kárt is átvállalta, s kereszthalálával és feltámadásával, mint MEGVÁLTÓ a Hazavezető utat végig elkészítetette nekünk; mint Szent Szellem pedig –mint Házi tanító– akar a szíveinkben lakozást venni és minden szükségesre megtanítani.

Ebbe az Ő hármas „Nevébe”, Lényegébe szükséges minekünk belemerítkezni, belemerülni, ez pedig a belső emberünk ügye, vagyis „szívügy”! Aki ezen az úton végigmegy, azt Ő alkalmassá teszi arra, és kiküldi, hogy „merítsetek bele minden népeket az Atyának, Fiúnak és Szent Szellemnek a nevébe”!  Tehát nem a nevében!… Ehhez van kötve a Hazajutás a Sótéria! … Zsolt.91,14. ”Minthogy reménységgel ragaszkodik hozzám megszabadítom s felmagasztalom őt, mert ismeri az én NEVEMET!”  Ez még egy nagy ígéret annak, aki megismeri az Ő NEVÉT.

Adja meg Isten, hogy még legyenek akik ráébrednek az Ő Szeretetére, és ne maradjon egyikünk se hideg és érzéketlen Őiránta!…  

BL