Első hallásra szokatlannak tűnhet ez a levélcím, de a mi esetünkben mégis szükségünk van ennek a kérdésnek a Valóságnak megfelelő tisztázására! Abból kell kiindulnunk, ami a Szentírásban megíratott nekünk, felőlünk! Amíg nem fogadod el ALAPKÉNT a Kijelentést, mint minden vitán felüli Igazságot, addig te is tévutakon jársz, bárki légy, akármilyen magasra feltornáztad már magadat ebben az „ideiglenes lakásban”, ebben az árnyék-világban!… –– Az is lehet, hogy csak a magad szemében sikerült naggyá tenni magadat, miközben a többiek, a hátad mögött egész másként látnak és értékelnek; csak számításból, „haszonlesésből személyimádók” és udvarolnak körül téged. Ameddig te ezt jólesően elfogadod, a hazugságnak hiszel, addig a Sátán eszköze vagy: „kukac, csali” az ő horgán (Júd.16.), a körülötted levő és még tévelygő rádbízottak elveszejtésére!!…  –––

Sürgős szüksége van itt mindegyikünknek a saját beképzelt, önhitt, ördögi állapotunknak a felismerésére, és a felülről, Istentől kapható más belátás el- és befogadására! Kifejezhetetlen nagy hálával tartozunk Istennek azért, hogy Krisztusban a Közbenjáró feladatát vállalta, és felvette az Ellene lázadók bűn-ügyét; akik közül minket kiválasztva, testet alkotott nekünk, amiben erre a földre megszülethettünk, és itt kézbe vett, hogy „kiformálja bennünk az értelmet” annak érdekében, hogy végül az Isteni Örök Rend világába visszahelyezhetők legyünk. (Ésa.53,11.)  A MAG törvényének csodáján keresztül lehetséges, hogy megvalósuljon ez egyénenként mindegyikünkben; de ehhez a teljes odaszánás; a sarx –a megromlott emberi természetünk–, a „koronánk” halálba-adásával!… Döntően fontos, hogy ne a most meglevő „látásodra” építkezz te sem! (Péld.3,5.) Ezzel ugyanis kezdetben már mind megbuktunk! (I.Móz.3,6.) 

Nagy tévedésben, farizeusi állapotban van itt minden jóhiszemű bibliás hívő is, amíg vakon a jókodó tetteiben és vallásos ceremóniákhoz való ragaszkodásában bízva – és nem a teljes szíve és lelke szerint – akarja átadni magát az Úrnak! Nekem, neked erre a vakságunkra itt és most kell ráébrednünk, és a Messiást megtalálnunk! Ő ezt várva-várja tőlünk! (Ján.9,39-41. Csel.3,19-20.)… Okító példa erre a testi Izrael története, akik legalább 700 évig vártak a megígért Messiás eljövetelére; Akit végre Bemerítő János mutathatott be az Őt váróknak; és az egész Föld időszámítása is Jézus születéséhez igazodott 2024 évvel ezelőtt… 

Nekünk, egyes szám első személyben! elengedhetetlen annak fel- és elismerése, ami a Biblia első lapjain megíratott, mivel mi eredetileg Istenből és Istentől származó szellem-teremtmények vagyunk (Zsolt.100,3.), akik felelősséggel tartozunk önmagunkért ÉS egymásért is a bajban levők felemelésére!… Valami ilyen gyarapító munkát kaphatott az igen jónak teremtett ember már az Édenben is, de az nem tetszett; megkritizáltuk Istent amikor szerzett az embernek hozzá illő segítő társakat … (I.Móz.2,18-19.) „…de egyiket sem találta (az ember) magához illő segítőtársnak. ” (I.Móz. 2,20. Egyszerű Fordítás) Nem kellett az sem, amivel Isten megbízott, előtérbe került a megromlott természet (hús), a lustálkodás, ábrándozás, meztelenkedés szégyenérzet nélkül –az Isten szerinti cselekedeteketek hiányát jelenti itt a meztelenség–, s csak ezután jött a társalkodás az ördöggel (3,1-6.), a „hűvös bealkonyulás”, a felelősség nem vállalása, másra hárítása, a bújócskázás; az átok és ígéret, végül a Krisztus Önfeláldozása árán a MEGVÁLTÁS, a MEGOLDÁS kihirdetése (I.Móz.3,8-15.), amihez a kiűzetés után itt a „Kegyelem Színpadán” felébredve mint „bőrruhás” meghívott, és itt fel is támadva, juthat hozzá az ember. Ez az első feltámadás az „ott” halottakká lettek, de itt a Krisztussal megelevenítettek számára. (Ef.2,5. Jel.13,8. 20,6.)

Ezek a Felülről kapott Kijelentések, mind az eddig kapottakkal együtt talán meg tudják bontani azt a jégfalat, amely elzárja a szíveinket Isten Szeretetének a beáramlása elől, Diabolosnak az Emberlélekbe történt bejutása óta! 

Isten lehetetlent nem kíván tőled sem; de van, amit már joggal elvárhat. Amikor eljön az Úr, azt nézi: talál-e HITET a földön!? (Lk.18,5.) … Ő a neked útravalóul adatott hűségből, azt fel akar gerjeszteni, felnövelni. „Ha annyi hitetek volna, mint egy mustármag…” (Lk.17,6.) De a feltöltekezésnek folyamatosnak kell lennie, és gondosan kell tárolni. („Illó olaj!”) A „rövidzárlat, földzárlat” főbenjáró bűn! (Jer.5,1-4. Ésa.1,9.) Mindezekből láthatjuk már, hogy bennem, benned semmi olyan nincs, amivel büszkélkednünk lehetne; sőt éppen ellenkezőleg, szégyenkezni valóink vannak: Jer.3,25. 

Amennyiben a „Józanság Szellemét” élni hagyod magadban, akkor Ő megnyitja a „vak” szemedet, és a megszégyenítő rádbizonyítás után (Jn.16,7-8.) együttlátóvá (süneidenai, sün-eidésis) tesz Önmagával. (Ján.16,8.) Amíg ez nem valósulhat meg, addig „bekosztolt beteg”-ként mindent fordítva látsz és értékelsz ördögivé lett szemeddel! (I.Móz.3,22.) Pl.: az ember azt szereti és kívánja titokban, ami a vesztét okozza. … Már ebből is fel kell ismerni, hogy „Ki vagyok én?”, és milyen a szívem? Nekünk ezzel kell számolnunk, mert Isten ezt vizsgálja, és a hozzáállásunkat a magunk állapotához! Te veszed hálával az Ő bíztatását a „szent háborúdhoz”, amit már az Édenben elrendelt a jelenben kapott kegyelmi időre!? (I.Móz.3,15. II.Kor.6,1-2.)

    Krisztus kétszeresen is a mi jogos tulajdonos Gazdánk: Teremtetésünknél fogva, mivel Ő teremtett – hozott létre, adott Életet –; és a bűneset-tragédiánknál, a kellő pillanatban (kairos: Róm.5,6.) Ő lépett közbe, hogy részünkre a kegyelem lehetőségének a feltételeit megteremtse, s ezért, mint Áldozati BÁRÁNY megöletett értünk e világ létele előtt! (Jel.13,8.) Ő vállalta azt a nehéz munkát is, hogy értelmessé tesz minket a MAG (Lk.8,11.) által; és a „Timotheos ültetvényben”, a Szellem által vezérelve – az Atya és a „látók” örömére – Hazaviszi a „rémségessé lett állapotukra ráébresztett, és a GYÓGYÍTÓ ORVOS által kézbe vett, és a meggyógyíttatásra Őhozzá menekülőket! (Ezék.28,19. Jób 10,12) Kell, hogy a menekülő zarándok az eddig világosságul kapott Igéknek folyamatosan végig a tudatában legyen, és ne maga hozza meg az ítéletet még az önmaga állapotát illetően sem, hanem ebben is az Isten Igéjére támaszkodjon. A Vesztő ugyanis mindig mint jóakaró jelentkezik, hogy lebeszélje zarándokot a maga terhének hordozásáról. Urunk jól tudja, hogy kinek mennyi erőt adott, és hogy az mire képes és mire képesít. Ne sikkaszd el a Tőle kapott erőt (paráznaság az!), hanem bocsásd az Ő rendelkezésére, az Ő veled kapcsolatos tervének megfelelően!… 

Itt találjuk tehát magunkat a földön (ezen a deportáló szigetnek is nevezhető bolygón), de nem végleg elvetetten, hanem – még az elemi dolgok, a kezdő elemek mindeddig hiányos ismeretével is – az Isten Kezében tartottan. (Zsid.5,12-6,1.) Az elemi „osztályok” sikerese elvégzése után kell tovább lépnünk a középiskola felé, amelyben az eddig megismert dolgok gyakorlati hasznosítása, és valamennyiünk egy-értelemre jutása a feladat. Az EPIsünagógé tagjai mind ilyenek, kiemeltetve a csupán vallásos, vakon tapogató farizeusi Sünagógé állapotból. Az Úrnak a használhatóvá tett eszközei mind győztesen átmentek ezeknek a próbáltatásoknak „lelki vizein” is. Urunk erre az útra vezet, bíztat és serkent mindnyájunkat. Az Igéből kapott Világosság alapján mindenki megismerheti a saját szívét és annak állapotát. Fogadd el, tedd magadévá az Isten látását (süneidenai), a többit pedig … vesd ki magadból, amíg tart a kegyelem számodra!…

BL

   53. számú Énekünk:

1. Én zörgetek kegyelmed idején Az ajtón gyermekem, Boldog ki hallja szóm, siet felém, szívet nyitánd nekem. Ővéle együtt vacsorálok, az Igével melléje állok, Előtte feltárulnak az egek, Én zörgetek, én zörgetek.

2.  Én zörgetek, nézz meg csak engemet, lásd ezt a hű szívet, E töviskoszorút, e sebhelyet, s tied leszek, tied, E forró vágy miattad éget, régóta úgy kereslek téged. Ki a keresztfán érted szenvedett, Én zörgetek, én zörgetek.

3.  Én zörgetek, ne mondd a szél zörög a száraz ágakon, Megváltód az, Istened, az örök, Óh, halld meg szózatom! Most még jövök lágy suttogással, Egykor talán viharzúgással, Hidd, szavaim nem gyermekképzetek, Én zörgetek, én zörgetek

4.  Én zörgetek, mint vendéged ma még, ajtódon, gyermekem, Egykor porsátorod omolva szét, te zörgetsz majd nekem. Ki itt hallgat az Úr szavára, a menny ki lészen néki tárva, Annak, ki megvet zárvák az egek, Én zörgetek, én zörgetek.