Az a „kárhozat” rettenetessége és gyötrelme, hogy élesen tiszta memóriával, soha nem képzelt éles emlékező tehetséggel SZÜNET NÉLKÜL EMLÉKEZNI KELL, és nincs semmi jó, amire emlékezni lehetne, hanem csak csupa rossz, gonosz, hibás, SAJÁT MAGA ÁLTAL ELHIBÁZOTT KÁRHOZATOS DOLGOK; istentelen, hitetlen, engedetlen magatartás, megvetett kegyelem… Ezekre emlékezni folytonosan, a változás vagy változhatóság minden reménye nélkül, minden lehetőségről lekésve, lemaradva, az elmúlás vagy megszűnhetés teljes lehetetlenségének a teljes tudatában; TUDNI mindazt, amiket itt nem akart HINNI, meggyőződni arról, hogy VALÓSÁG mindaz, amiket valótlanságként elutasított magától; LÁTNI – de csak TÁVOLRÓL, a megközelíthetőség minden reménye nélkül – az Életet és abban azokat, akik HITTEK… Sötét viharos éjszakában egyedül elhagyatva állani és nézni a tovahaldó kivilágított gyorsvonatot, amiről menthetetlenül lekésett… Egy kopár jégszigeten egyedül, elhagyatva állani, és nézni a tovahaladó EGYETLEN mentőhajó után, amely kivilágítva és jól fűtötten úszik a tengeren, egyre távolodva, ami soha többé nem tér vissza, amire nem akart a maga idejében felszállani, amikor még felszállhatott volna… Nézni elhagyatva a soha vissza nem térő alkalmat, amit idejében megragadni elmulasztott az ember … És mindezekért senki mást, csak saját magát lehessen okolni!… Hát ez már maga kész gyötrelem egy ember számára, aki mindig másra igyekezik áthárítani a felelősséget. (I.Móz.3,8-13.)  Nem én vagyok a hibás!

A kijelentésben, az Isten üzeneteiben, a „próféciákban” az a borzalmas és rettenetes, hogy törvényt ad, törvényt hirdet, vagyis hogy mindannyiszor megismétlődnek a hirdetett események, valahányszor a körülmények, a helyzet, az adottságok megfelelnek, azonosak azzal, amihez azok köttettek. Valahányszor csak feldobnak egy követ a levegőbe, mindannyiszor leesik egy kő a levegőből. Valahányszor fagypont alá lehűl egy párát tartalmazó helység üvegablaka, mindannyiszor jégvirágok jelennek meg az ablakon; valahányszor pedig felmelegedik egy jégvirágos ablakú helység, mindannyiszor eltűnnek a jégvirágok az ablakról. Ez törvény! Ezt nyugodtan meg lehet előre mondani, ezt lehet tanítani, ezt meg lehet prófétálni. „Mert ti így szóltok: „Frigyet kötöttünk a Halállal, a sírral meg szövetséget csináltunk; az ostorozó áradat, ha jön, nem ér el minket; mert a hazugságot választottuk oltalmunkul és a csalásban rejteztünk el!” „EZÉRT így szól az Úr Isten: „Íme, én pedig „Sion”-ban egy „KÖVET” tettem le, egy „próba-követ”, drága „szegletkövet”, erős alappal, AKI HISZ, AZ NEM FUT!… És a jogosságot mérőkötéllé teszem, és az igazságot szinlelővé, és jég söpri el a hazugság oltalmát, és árvizek ragadják el a rejteket!  És eltöröltetik a Halállal való frigyetek, és a sírral való szövetségetek meg nem áll; az ostorozó áradat ha eljön, eltapod titeket! S AHÁNYSZOR CSAK ELJÖN, MINDANNYISZOR ELRAGAD TITEKET; mert minden reggel eljön, és nappal is és éjszaka is!.. BORZALOM MEGÉRTETNI E TANÍTÁST!” (Ésa.28,15-19.) De borzalom és rettenetes MEGÉRTENI is!  „Mert ki állott az Úr tanácsában, és ki látta és hallotta az Ő igéjét? Ki figyelmezett az Ő igéjére és hallotta azt?… Imé, az Úrnak szélvésze nagy haraggal kitör, és a hitetlenek fejére forgószél zúdul!… Nem szűnik meg az Úrnak haragja míg meg nem valósítja, és míg be nem teljesíti szívének gondolatait; AZ UTOLSÓ NAPOKBAN ÉRTITEK MEG E DOLOG ÉRTELMÉT!” (Jer.23,18-20.) Még ha borzalom is megérteni, akkor is meg KELL érteni!… 

Akkor majd nyilvánvalókká lesznek, nyilvánosságra lépnek s felismerhetőkké teszik magukat azok, akik magukban bepecsételve hordják azt a „törvényt”, azt a Szentírásbeli tanítást, ami lepecsételt, hogy ne tanítsák, ne tegyék általánosan ismertté azt. + Mert azt mondja az ilyen: „Én kitartóan várom az Istent s helytállva kitartok mellette, aki elfordította az Ő orcáját „Jákób házá”-tól, és én kitartóan mindig hinni, bízni fogok Őbenne és bizalommal leszek mindig Őhozzá.” (Zsid.2,11-13.) + „Lássátok, itt vagyok én és a „gyermekek” is, akiket nékem adott az Isten (Ján.17,6-10.), és ez lesz magában majd „jegyül” vagyis isteni csodálatos jelként (sémeion kai teras) „Izrael házá”-ban a Seregek Urától, aki letelepedett s lakozik a „Sión” hegyén” (Ésa.8,16-18.) Ím, így kezdődik egy hatalmas „prófécia” (Ésa.8,11-9,7.), amelynél nagyobb horderejű kevés hangzott el! A kezdete ugyan megismétlődhetik, DE A VÉGE SOHA TÖBBÉ!… Nem lehet változtatni rajta többé.

Az előfordulhat még az emberiség történetében és az egyes embernek az életében, hogy az ember-nek ismét „bealkonyul” (I.Móz.3,1-8.), hogy a „Kígyó”-nak, a „Sötétség”-nek a ravasz, furfangos közbenjárásával ismét sötétségbe kerül, és a Sötétségbe jut az ember az egyén; de az már nem fordulhat többé elő, az nem ismétlődhetik meg, hogy az, aki sötétségben jár, újra láthasson nagy világosságot, hogy aki újra a Halálnak a karjaiba került, annak a feje fölött ismét a Fény (Fós) felragyogjon. (Ésa.9,1-2. Ef.5,14-18.) A világ Világosságáról szóló prófécia, a Szűztől születendő, világrahozandó „gyermek”-ről szóló ígéret beteljesedett, az ekként világra jött Fiú már mindent megcselekedett, a reá bízott munkát elvégezte (Ján.17,4.), a megváltás nagy műve ott a KRANION-on ELVÉGEZTETETT! (Ján.19,30.) „Krainó”, a nagy műre feltétetett a korona! Itt már megismételni soha többé semmit nem lehet! (Zsid.9,11-17.24-28. 6,4-8. 10,26-31.) Ne áltassa hát magát senki holmi ismétlési lehetőségekkel, vagy a „mindig kegyelmes Istennel”, vagy a közkívánatra többszörösen megismételt „megtérések” cirkuszi jelenetével. Se ne bízzék senki a bibliai szövegekkel a szájukat öblögető különféle „igézők” – „bozsenálók” – ígéreteiben, és megigézően szép és a megtéretlen füleknek igen kellemesen hangzó igéző „hirdetéseiben”, a „feltétel nélküli bűnbocsánat hirdetők”, a „halottidézők”, a spiritiszta „médiumok”, jósnők, jövendőmondók, kártyavetők, „grafológusok”, „asztrológusok”, és más egyéb mindenféle ördögi mesterkedésekkel foglalatoskodó ördögfattyak titkos és nyílt „igézéseiben”, mert igen súlyos következményei lesznek!

„És hogyha azt fogják majd mondani tinéktek: „Keressétek fel, kutassátok ki azokat s tudakozzatok azoktól, akik a földből hívják ki az „elhunytakat” – a „halottidézőket” (I.Sám.28,3-30.) és a hisztérikus spiritiszta „médiumokat” (engastrimüthos), jósnőket, jövendőmondó asszonyokat – azokat, akik csupa üres hiábavalóságokat összefecsegnek (tous kenologountas), akik minden alap nélkül csak „hasból beszélnek” (hoi ek tés koilias fónousin), hát még egy pogány nép is nem az ő istenétől tudakozódik-é, nem azt keresi-é fel?… ki keresi fel az élőknek a dolgait illetőleg a halottakat?!… + Mert csak a Szentírás – a „törvény és a próféták” (Luk.16,22-31.) – adatott segítő eszközként, segítség céljára, azért, hogy tudtul legyen mindenki előtt, hogy AKIK NEM AKÉPPEN SZÓLNAK, NEM ÚGY BESZÉLNEK, MINT ENNEK AZ IGÉI, AZOKNAK NINCSEN MÓDJUKBAN KEGYELMAJÁNDÉKOKAT ÁTADNI annak a dolgaiból, birtokállományából!” (Azok csak a sajátjukból, a magukéból adhatnak, „hasból beszélnek”!) + „És akkor, abban az esetben, elérkezik majd hozzátok s reátok fog jönni könyörtelenül kemény, kínzó, szinte elviselhetetlen éhség (Ámós 8,9-13.), és úgy lesz majd, hogy ti rettenetes ÉHSÉGET szenvedjetek nagyon kívánkozva „táplálék” után, DE NEM LESZ, s megszomoríttattok és éhezve szomorkodni fogtok, és akkor majd gyalázni s gonoszul átkozni fogjátok az előljárókat és a megunt isteneket, akiktől szabadulni szeretnétek… és újra feltekintenek majd az égre felfelé… + azután majd a földre lefelé fog tekinteni az ember, és íme, nyomor s szorongattatás és szükség, baj, csupa szerencsétlenség és sötétség mindenütt… zűrzavar, fejetlenség, szűkölő tanácstalanság, gyötrő félelem s ijesztő tanácsnélküliség a bajokban, és olyan mély és sűrű sötétség mindenfelé, hogy semmit sem lehet látni… és ebben a sűrű sötétségben kell lenni, egyedül, elhagyatva!…” (Ésa.8,19-22) És az a borzalmas és rettenetes, hogy NINCS FOLYTATÁS TÖBBÉ!… Nincs többé lehetőség a világosságra; lejárt örökre az ideje a továbbiakban megírottaknak, az Ésa.9,1-7-ben levőknek, azoknak a gyönyörű ígéreteknek, amik itt le vannak írva.. Az többé nem ismétlődhet meg, az csak egyszer teljesedhetett be, és be is teljesedett mint Istennek legdrágább ígérete, amely szintén a KRISZTUSBAN lett „Igen!” és lett „Ámen!” (II.Kor.1,20. I.Kor.1,30. Zsid.9,24-28.), így hát nem is ismétlődHETIK meg, mivel ŐMINDENT végérvényesen elintézett, általa minden ELVÉGEZTETETT!… Ne bolondítsa tehát magát senki, és ne áltassa magát hiú ábrándokkal, mert teljesen reménytelen, hogy bármilyen könnyítés, engedmény, elnézés valaha is bekövetkezhetnék. ÍGÉRET nincsen reá Istentől semmi további irgalomra vagy kegyelemre, tehát REMÉNYSÉG sem lehet rá, mert a valódi, a megalapozott reménység csakis Istennek megbízható ígéretén alapszik. És ebben a reménytelen sötétségben örökké EMLÉKEZNI KELL!…

(című írás-részlet a „KEZEKET FEL!” II. kötet 550)