Ez a mondat, ez a szánkba adott segélykérés nem akárkinek adatik, hanem csak azoknak a tanítvány-jelölteknek, akik már a „Sion-iskolának” és az abban folyó neveltetésnek –a Felülről megkapott más belátásra jutásuk alapján– elkötelezett és folyamatos résztvevői. Isten Kijelentése világosságot adott a Földre felkerülőknek –minekünk– a „KI Ő, és a ki vagyok én” kérdésekre; továbbá hogy „hol” –milyen állapotban –, mi okból és mi célból kaphattuk meg mi Istentől ezt az ideiglenes földi létet?!; amire nézve még az is kijelentetett, hogy: „Elvégezett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak s azután az ítélet!” (Zsid.9,27.) Az a „juh” amely hittel felismeri magát az eddig kapott Igék alapján –elismeri a maga múltját, a „priuszát”–, az már ne hagyja magát tovább altatni a magába befogadott ámító őskígyótól, hanem engedjen a Jó Pásztor vonzó hívásának, és minden bűnével-bajával Ő hozzá meneküljön! Ne bújócskázzék tovább –amint azt az Édenben elkezdte, másokat okolva bűneiért–, már csak azért sem, mivelhogy a saját ujjlenyomata egyértelműen rajta van azoknak mindegyikén!… (Jób.37,6.)

Isten Uralma a REND világa! Az abból kikerült tévelygőnek ezzel tisztában kell lennie, s ezt meg kell tanulnia ahhoz, hogy Hazajutva abba újra beilleszthetővé lehessen! Az Ige egyértelmű és félreérthetetlen utasítást ad erre nekünk, mikor ezt mondja: „EMLÉKEZZÉL MEG HONNAN ESTÉL KI ÉS TÉRJ MEG; és az előbbi cselekedeteket cselekedd!” (Jel.2,5.) Volt tehát előéletünk a „tegnap”-ban! (Jób. 8,9.) A te Bibliád is tudósít ezekről, sőt még a folytatásról, a „holnap”-ról is! (Mal.3,6.) „Én az Úr meg nem változom, ti pedig, Jákób fiai, nem szűnhettek meg!!”… Az ember ugyanis, mint eredetileg az ÖRÖKKÉVALÓ ISTENBŐL ÉS ISTENTŐL SZÁRMAZÓ SZELLEM-TEREMTMÉNY, NEM SZÜNHET MEG! Örökké léteznie kell!!…  

Nem is volt semmi baj ezzel addig, amíg az Isten képére teremtett, s így IGEN JÓ ember megőrizte magát, és azt tette, amivel megbízta őt a világoknak Teremtője, Ura, „üzembentartója” és éltetője. A Bibliánk elején képekben leíratott számunkra a tragédiánk –valamint a KIÚT is–, amit nekünk a Szellem megvilágításában szükséges megismernünk! (Tehát nem aszerint, amilyennek azt a vesztő-szellem, az ő eszközein keresztül mint „Ádám-Éva-almafa dajkamesét, és mint az első emberpár bűnét” etette meg a még „vak” tévelygőkkel!)… Ezen túlmenően miben lehet és kell nekünk a magunk súlyos beteg állapotát most felismernünk? Abból pl., hogy jólesik-e az, ha dicsérnek, ha „naggyá tesznek!” Ezt az ördögi hajlamot és vágyat mindegyikünk a Sátántól, „ama régi kígyó”-tól vette át már az Édenben, amikor elhittük és bevettük, hogy „olyanok lesztek, mint az Isten…”! (I.Móz.3,4-5.) A Szentírás erre az állapotra, erre a tényre nem csak a bűnesetnél mutat rá, hanem az Újtestamentumban is végig rámutat, és mint a mennyből kizáró ellenségünket akarja velünk felismertetni és a helyére tétetni!. (II.Tim.3,1-5.). Abból is felismerheted a „hol”-létedet, hogy megnyugtat-e, ha legalább imitt-amott eleget teszel a hagyományos vallási kötelmeidnek: pl: Bibliás vagy, jókodol, elismert becsületes ember hírében állsz, stb.; és ha mindez jólesően megnyugtató a lelked számára, akkor te még „alszol”! Ebből első lépésként fel kell serkennie az „alvónak”. (Ef.5,14.) 

Ne alapozzon tehát itt már senki a maga „lelki agymosott értelmére” (Péld. 3,5.), sem a „szívére” (Jer. 17,9.), mert „ott” –annál a katasztrófánál– mindkettő megbízhatatlanná és alapnak alkalmatlanná lett!: „homok”!… (Hós.6,7. Péld.3,5. Zsolt.40,13.) Mivel „bolond szívük megsötétedett” (Róm. 1,21.), így az abból még a jóhiszeműen kiinduló, lelki szemmel jónak látszó, de a valóság szerint „körülmetéletlen” indulatok és tettek is mind-mind hasznavehetetlenek!… (I.Móz.6,5. Mt.15,19. 25,11-12.) Ezt a dupla esküvel megerősített ítéletet az ilyen engedetlen, kemény, meggyőzhetetlen sóbálvány-állapotukban leragadt –foganás nélküli, tehát meddő– Bibliások kapják! …  Mivel ez a Kijelentés, az Igazságnak megfelelően  a mi „priuszunkat” (bűnlajstrom) ismerteti fel velünk és minden földre született emberrel;  ezért ezt –minden ördögi kritika és hamis mellébeszélés nélkül– hittel el kell fogadni a tévelygő „kerge birkának”!… Csak ez után következhet, hogy –a Törvény és a Prófétálók felülről kapott tanácsnak megfelelően– rábízza magát mindegyikünk a JÓ Pásztorra, Aki a „megtérés” (metanoia) kijelölt útján az Ő nyájához akar visszaterelni!; „oda”, abba az állapotba, ahonnan mi –mint tékozló elveszett fiak– ilyen „messzire” elcsavarogtunk és elidegenedtünk!…            

Nekünk tehát –akiknek Urunk kegyelemből hústestet alkotott– megadatott, hogy ebben a lelki és szellemi sötétségben Őrá figyelhessünk fel, és azokra amiket Ő már megtett és ELVÉGEZETT; valamint az Ő most is folyamatosan történő munkájára. Ebben pedig a Test minden ép és gyógyuló tagjának is részt kell vennie, Ővele együttmunkálkodva a munkának minden fázisában, az Ő Szellemének bölcs vezérlésével! (Ef.4, 16. Jer.1,10.)  …

Ahhoz, hogy az Ő Neve végre dicsőíttessék a sok gyalázás után, úgy illenék, hogy mi a teljes egész valónkat átadjuk Őneki, hogy Ő rendelkezzen velünk! Ez amiatt is jogos és logikus, mivel „mi nincstelen szegény vándorok vagyunk itt a Földön”, akik a bűneinken kívül mást nem hoztunk ide; sem ki nem vihetünk semmit magukkal innen. Amit itt összegyűjtögetnek emberek, vagy szeretnének eltulajdonítani, amiért harcolnak és háborúznak, az mind –és minden– egyedül az Ő tulajdona! Sőt, még mi magunk sem vagyunk a magunkéi, hanem az Övéi, akiket Ő teremtett, és –ahogy az egész teremtettséget is, kezdettől fogva, a benne levőkkel együtt– folyamatosan éltet!… Amivel tehát itt rendelkezik valaki, az nem az övé, hanem csak rábízatott, hogy mint az ő Urának hű szolgája sáfárkodjon azzal; sőt még el is kell számolnia, nemcsak a kapott tálentumokkal, hanem még a gírákkal (argüros: ezüst) is!… (I.Kor.4,1-2.)         

Ezek után már érthetően világos, hogy nem valami erőszak az Ő igénye és tanácsa nekünk, hanem Isten az Ő mentő szeretetéből, a meggyógyított szem, és a Vele való együttlátás (szüneidézis, rezonancia együttrezgés) eredményeként, a Vele való együttmunkálkodást (szünergein: II.Kor.6,1.) tanácsolja nekünk! A testben itt megjelent FIÚ jó példát adott ebben is nekünk, és minden e földre felkerülő gyermekének. (Ján.5,17.19.)… 

Sorsdöntő tehát számunkra az, hogy „hol”, vagyis hogy a kétféle örök létállapot közül melyikben fog kinek-kinek a léte folytatódni, amikor számára lejár a kegyelem ideje! Mi, most a MÁ-ban mind vizsgázunk. „Pótvizsga” ez, kegyelemből adatott nekünk, akiket Isten „ott” megszánt, és kiemelt az örök Halálba zuhanó „bukottak” közül. De –az Ő további kegyelméből– kijelenti az Ő jó elgondolását és akaratát a jövőre nézve is. (Jer.29,11-13/a.) Nem hagyott és nem hagy tovább tévelyegni „vakon” bennünket, mert –mint „Örökkévaló Atyánknak”–, mindeddig gondja volt és lesz is reánk. (Csel.14, 15-17. 15,24-35.) A legnagyobb szeretetét pedig abban mutatta meg irántunk, hogy az Ő Fiát, az Ő Egyszülöttét kiküldte, elküldte az Isten e világba –mint Isten ÁLDOZATI BÁRÁNYÁT a farkasok közzé; bár előre látta, tudta, hogy meg fogják Őt ölni–, de azzal a céllal küldte, hogy mi majd élhessünk Őáltala! (I.Ján.4,9.)

BL

Egyik idevonatkozó énekünk (86.)

1. v. Hol az Úr nyája van, biztonság van ott, nincs eső, nincs hideg, ha ott bent vagyok. Ha a nagy Pásztor szól, kürtök zengenek, S nyájába engem hív, fölkelek s megyek. Látom már, várnak rám kik rég vannak ott, Hallom hívó szavuk: Jöjj, Isten hozott. Jöjj, Isten hozott!

2.v. Hol az Úr nyája van, biztonság van ott, Távol a bántalom, szelíd fény ragyog. Angyalok hangja szól, mindig kék az ég, Ottan megnyughatom, ott a békesség. Boldogság sátorát akkor felvonom, Ha olyanná leszek, mint hű Pásztorom. Mint hű Pásztorom!

(Magyarra fordította: Dr. Frenyó Sándor

Énekelhető szöveg: Frenyó Lászlóné, Lenci néni)