Az Igének ez a velünk kapcsolatos súlyos tény-megállapítása része annak a diagnózisnak, ami rólunk, a valóságnak megfelelően kiállíttatott és kijelentetett. Az ezzel a ténnyel való megismertetés azonban nem azért adatik a kezünkbe, hogy a „fejünkbe” elraktározva tudjunk felőle, és ezzel mégnagyobbakká legyünk a magunk szemében, hanem hogy mint vészharang –most, még a „végelszámolás” és ítélet bekövetkezte előtt– a más belátás útjára vigyen! Tudnunk kell ugyanis –mivel kijelentetett–, hogy lesz feltámadásuk a „halottaknak”, igazaknak, hamisaknak egyaránt!; de nem mindegy hogy ki mire fog feltámadni, hogy „hol”, vagyis melyik létállapotban marad örökre!? Ez pedig aszerint történik, hogy itt a földi létedben milyen mértékben és mennyire adod át magad a Megmentőd rendelkezésére; hogy a „zarándok-utadon” meddig jutottál el. Aki ezen az úton (Mt. 7,14) elindul, számot kell vetnie azzal, hogy ezen „végig tart a szent háború* a benső emberben (benned!); és azzal is, hogy az ellenség is végig lesben áll, és le akar téríteni a keskeny útról, de a váltót, a csapdát eltakarja, álnév alatt álcázza,: pl. csupán „ártatlan örömnek” mutatja be amit csinálsz! És ha a benned levő diabolistákat* (* Lásd részletesen: John Bunyan: Szent Háború) még nem öldökölted meg, azok veszik át az uralmat benned, te pedig azoknak a foglya maradsz, éspedig örökre!! (Dán.9,26-27. Kol.3,5-6.) A Kísértőnek tehát, az Ördognek, megadatott, hogy rázza a rostát a pótvizsgára bocsátottak alatt; nekünk vizsgázóknak pedig „ki kell próbáltatnunk a nálunk levők valódiságát illetően!” Urunk ugyanis tovább –felsőbb osztályba– akarja vinni azt, akit Ő elhívott: de kell, hogy az ember a szívében is meghallja az Ő hívását, és ne maradjon engedetlen Ővele szemben! (Ésa.50,5. Csel.26,19.) Ez a „Paulos-állapotba” jutásnak előfeltétele és lehetősége minden „Timotheos- jelölt” számára megadatott; tehát még minekünk is!… (II.Tim. 4,9.)
Nekünk, „elhangolt” tévelygőknek itt először is azt a „priuszt” kell elismerni, felismerni (Jer. 3,13.), és kötelező érvényűnek elfogadni; valamint képviselni, ami a Szentírásból fent idézett Igében leközöltetett, bármilyen nagy is itt ezzel szemben az ellenszél! Jézus maga is mondja Jn 8,43-ban; „Miért nem értitek az én beszédemet? Mert nem halljátok az én szómat!” Pedig Urunk, a GYÓGYÍTÓ-MEGVÁLTÓ Mester, minden bűnbetegségünk ismerője, magához hív és vár minden –bűnének terhét vállaló, és a saját szívében bújkáló gonosz (Mk.7,21-23.) elleni harcra kész– Őhozzá menekülőt. (Mt.11,28-30.) A bűnesetben szellemi „agymosottá lett” beteg Emberlélekben félreállíttatott a szüneidézis, az Istennel való együtt-látás. Amilyen „látásunk” azóta van, arra már nem lehet építeni; megbízhatatlan, mert az Édenben elkövetett bűn óta az ember mindent fordítva lát: I.Móz.3,6. Úgy látja a gonoszt, hogy az a jó, s az Istent látja gonosznak!… (Ésa.5,20-21. Mt.6,24.) Döbbenetes „rendszer-változás” történt Emberlélekben! A belső emberünknek ezt a súlyos állapotát –megromlott gusztusát– itt mindegyikőnknek fel lehet és fel kell ismernie az Isten Igéjében leírtakból, és meg is kell tapasztalnia önmagában! (Zsolt 51. Amikor Dávid belátja, és megtörik a bűnteher súlya alatt.) Számunkra is, akik a „pótvizsgán” ma itt vagyunk –mint a már pokolban levő gazdagnak a testvérei is– ez a figyelmetetés adatik, hogy a rettenetes véget, a „gyötrelemnek helyét” elkerülhessük!! „Van Mózesük és prófétáik; hallgassák azokat. … Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki a halottak közül feltámad.” (Lk 16,19-31.) A mi félrevezetett és így félre is vezető értelmünk miatt pedig az Ige ezt tanácsolja: „Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből, a magad értelmére pedig ne támaszkodjál!” (Péld.3,5-7.) Erre mindvégig szükségünk van és lesz! …
Az Igénknek a másik megszégyenítő ránkbizonyítása: „Nincs aki keresse az Istent!…” Nehéz minekünk felismerni és elismerni önmagunknál a restség és a színészkedés ördögét (mivel jóleső annak a hízelgő ajánlata); neked is, aki talán már évtizedek óta komoly, alkalmakra is járó Bibliásnak tartod magadat. Mi hát itt a baj? Az, hogy nem ismered az Egy Igaz Istent, Aki a LEGHATALMASABB, AKI A PANTO-KRÁTOR, ALL-MIGHTY, ICH WERDE SEIN, DER ICH SEIN WERDE, ATOTPUTERNIK, MINDENHATÓ, A HO ÓN, Aki EGYEDÜL az, Aki A VAN, éspedig öröktől fogva és mindörökké!! Ő az, Aki megcsinálta, pályára tette és működteti az egész Világmindenséget az atomoktól az extragalaktikákig. Kezében tartja és táplálja az Ő teremtményeit mindhárom világban a nagy Célnak, az Ő jó elgondolásának megfelelően! (Jer.29,9-14. ért.ford. Ef.1,3-10.) A mi táplálásunkról is Ő gondoskodik kezdettől fogva, mindhárom szinten. Az Ő örökkévaló Szeretetének megismertetésével –ez a legfelső szint–, abból kifolyólag a „hamisítatlan tejjel” táplálva –ez a második világ tartozéka, a lélek ezt a táplálékot kapja, Húsvétban, Húsvét után feltámadás után–, még itt a múlandóban is, a testi viágban az Ő jó védő szárnya alatt tartott, akkor is, amikor csak szomorúságot okoztunk Őneki! Isten pedig számtalanszor felemelt és csodákat láttatott meg velünk. Ezen a szinten végiggondolva a Földi létünket, a költővel együtt mi is elmondhatjuk hogy a földi lét folyamán végig: „Egy elképzelhetetlen Nagy Úrnak a vendége voltam!” Ez azonban nekünk a Cél felé menő úton még csak a lépcsősor legalsó foka!…
Az Ige ránkbizonyítja, hogy nekünk még mindig sok istenünk és sok urunk van, ami nem fogadható el; tehát nem csak az Athén-beliek baja ez! … Már Mózesen keresztül kijelentetett, hogy: „Ne legyenek idegen isteneid én mellettem! (II.Móz,20,3. Csel.17,16. I.Kor.8,5-6.) Így a „bálvány” fogalma is pontosan leközöltetett: „Bálvány az, akibe vagy amibe –Isten helyett, vagy mellett– a bizalmát veti”! A bálványt, a hamis istent tehát nekünk nem a régi korokban kell keresnünk, hanem abban, amit ma mi felértékelünk, ami előtt –Isten helyett, vagy mellett– hódolattal leborulunk; vagy ha kishitűen valamit szeretnénk „tartalékolni”. (Csel.5,1-10.) Meg kell vizsgálni: milyen a hitem, kiben bízom, miben bízom, ki a támaszom? Így hamar kiderül, hogy ezek –a bálványok– egyike sem tud segíteni, ha eljönnek a nem szeretem napok (Préd. 12.), amikor már nem hatnak az Ördög „altató kábítószerei”, amikkel képes lekötni és elterelni a figyelmet a Lényegről! A hamis tanítással még a Bibliázót is félre tudja vezetni akár az egész földi létében is!! Ezért kapjuk az óvó figyelmeztetést: Vigyázz az „útra”, a tanításra, amit beveszel (Zsolt.50,22-23.); mert amíg a gusztusod nem változik, addig azt látod jónak, az előtt borulsz le, az a bálványod, ami a vesztedet okozza!! Nekünk azonban megadatott most a lehetőség a „víztől” való születésre, a Vele való együttlátásra (szüneidézis)! Az Úr ezt az elengedhetetlen szükséges kelléket (Dei: isteni szükségesség!) egy vezető teológusnak jelentette ki, hogy az Igét hirdetőkön keresztül a mennyek országának ez az igénye –mint evangélium– a tanítás révén ma is mindenkihez jusson el. (Ján.3,1-10.) És mivé lett ez a Kijelentés? … Nekünk tehát az EGY ISTENT KELL MEGTALÁLNI, és MEGISMERNI (ApCsel. 17,26-31. Jn. 17,3.) Ez, az ellentétes beállítottságunk miatt nem egyszerű, de nem is lehetetlen, mert az Igében biztatás is van arra, hogy: „Akik engem szorgalmasan keresnek, azok megtalálnak!” (Péld.8,17.)
A „nincs aki megértse” kérdésében nehogy csak a nyelvi nehézségeinkre gondoljunk (bár még az is van!), hanem gondoljunk a mi mindig Jóakaró Atyánk irgalmas Szívére is, Aki a Legnagyobb Áldozatot meghozta érted és énértem is!! Ne engedjük, hogy mindez hidegen hagyjon, sőt kívánjuk és akarjuk mi is azt, amit Ő: együttmunkálkodni Ővele (Szünergein)
Luk.12,49: „Azért jöttem, hogy a világra tüzet bocsássak, és mit akarok: Hogy az már gerjedezzen is!” (ezt tartalmazza az eredeti szöveg) Ez a nagy lehetőség adatik meg most minden itt levő embernek, aki nem hagyja kialudni magában azt az útravalóul kapott gyermeki hitet (melynek képe a remanens mágnesség), amit még fel is lehet és fel is kell gerjesztenie, hogy így „Timotheos”- szá lesz! (II.Tim.1,6.) A név az ember lényegét, a belsejét mutatja, a szíve-lelke tartalmát fejezi ki. Timotheos egy olyan valaki, aki tisztelője Istennek; aki tiszteletben tartja és igen megbecsüli az őt haza vonzó Istenét. „ISTENTISZTELŐ”! Velem egyenrangú törvényes gyermek –így írja Pál, „édes testvérem a hitben” – mondja róla. Olyan valaki, aki már „messzebbre” lát, összefüggően lát a gyermekségtől, a törvényes gyermeki állapotból kiindulóan; sőt a két előző lépcsőfokot is megismerhetjük nála a Timotheos-hoz írt levélben, a szülő és nagyszülő bemutatásával. Tehát a Lois és az Euniké; a vágyakozással a magasabb rendű felé vonzódik a nagymamája, az anyja, Euniké jó harc, megharcolja a harcát, és ebből születik az eredménz, egy megszbadult ember: Timotheos ! Nekünk is ilyenekké kell lennünk, akiket a FIÚ valóban megszabadított!! (Jn.5,31-32. 14,6.)
Adja Isten, hogy ez mind megvalósuljon bennm, benned is.
BL
(Ének 233)
- Tégy foglyoddá Uram,
S akkor szabad leszek,
Késztess megadnom önmagam,
Győzelmet úgy veszek.
Ha küzdve-küszködöm,
Akkor leroskadok,
De ha karod lesz börtönöm,
Akkor erős vagyok. - Szívem gyáván remeg,
Úgy hajlik, mint a nád,
Amíg benned nem lelte meg
Parancsoló Urát.
Míg láncra nem vered
Boldogtalan sivár,
Szerelmeddel kötözve meg:
Dicső, boldog király! - Lelkem mindjárt alél,
Nincs benne tűz, se hit,
Míg égi tűz nem száll belé,
S szolgálni nem tanít.
Vezetni úgy tudok,
Ha Szent Szellemed vezet,
Zászlóm fennen csak úgy lobog,
Ha fúj leheleted! - Majd úgy uralkodik
S nyer lelkem égi trónt,
Ha néked hódol a porig,
Ha mindenről lemond.
Vész és vihar között,
Úgy áll végig híven,
Ha kebleden jól kikötött
Mindvégig ott pihen.
Ágoston Sándor Baráti Kör blog 