Ezt a kérdést, ha neked felteszik, vagy bárki bárkinek felteszi itt a földön, a kérdezett első hallásra máris fölöslegesnek tartja, és csodálkozik azon, hogy van itt valaki, akinek ez a közismert tény még egyáltalán kérdése. A földön levő ember ugyanis a bűneset katasztrófája dolgában –amit senki nem akar vállalni–, szívesen beveszi azt a hazug, félrevezető tanítást, hogy Ádám-Éva vétkezett és nem én (!), s ezzel megnyugtatva magát, a földiekbe belemerülve „tévelyeg” tovább. (Fil.3,17-19.) Eközben itt már régóta asztalon vannak nálunk az „Állj, Ki vagy” kérdései és válaszai is, így bőven kaptunk alkalmakat ezeket megérteni is … Epifánia azonban ma ennél még többről is akar nekünk szólni, ha már a „vevő” végre nem csupán a fejével rezonál a „Nagyadó”, az Isten adására, hanem a szívével is. (Hós.2,13.) Az Ige ugyanis éppen erre akar ráébreszteni, és „kijózanítani” Téged is, Testvér –mint a „Mentő” által a halálos karambol után felszedett, de szellemben önkívületi állapotba került embert–, aki az „ott bevett méregtől, a Sátán hazugságától elkábítva, a magad vélt jóságának a fogságában vergődsz. A Földre –A KEGYELEM SZÍNPADÁRA– felkerülők mind egy hazug és téves önismerettel indulnak el földi pályafutásukon; de ettől itt és most Hit által szabadulása lehet mindenkinek, aki élni akar! Így tenéked is, testvér!… De mi legyen a „hordó” eddig bevett tartalmával, az önbolondító és félrevezető tévtanításokkal? Urunk erre ad tanácsot Mt.13,52-ben –házi feladatul– itt mindegyikünknek. (lásd lejjebb is a továbbiakban) Ő gondoskodott a sokféle hazug tévtanítás között tévelygő népéről „Bemerítő János” által is, amikor az Úr Emberlélekbe bevezető útjának előkészítésével megbízta őt. … Luk.1,76-79. (Hodos: út, de „tanítás” is!…) Így gondolhatunk mi azokra az Istentől hozzánk küldött emberekre is, akik a mi időnkben, az IGAZ TANÍTÁSSAL igyekeztek bennünket a félrevezető hamis-tanítások zűrzavarából a Hazavezető útra rávezetni. De ezt kell tennie minden embernek is, aki már mint az Ő tanítványa, arra alkalmassá téve és felkészítve kiküldhető lesz! Mt. 28,16-20. (Urunk még azt is előre megmondja nekik, hogy ezek a „bemerítők” mit vigyenek és mit ne vigyenek magukkal, és hogy milyen célzattal!!… (Ezeket a képeket, példákat nekünk még értelmezni kell!) 

Az EGYEDÜLI HATALMAS ISTEN, Aki a meglevő látható és láthatatlan világoknak is egyedüli tervezője és kivitelezője (Zsid.3,4. 11,10.), mindazokat –az összes bennük levő teremtményeivel együtt–Ő hozta létre és tartja életben!! Ez a TÉNY AZ Ő FELFOGHATATLAN NAGYSÁGA FELŐL már a Kijelentés első mondatában megíratott, hogy ez lehessen az Alapja és Erőforrása minden Zarándok hitének a továbbiakban. … (I.Móz.1,1. Csel.14,17.) Az Ő irántunk megnyilvánuló jóakarata pedig abban mutattatott meg, hogy A MINDENEK FÖLÖTT ÁLLÓ HATALMAS ISTEN AZ Ő EGYSZÜLÖTT FIÁT ELKÜLDTE A VILÁGBA, HOGY MI ÉLJÜNK ŐÁLTALA! (I.Ján.4,9.) Ezt a Kijelentést is magunkba kell fogadnunk józanításként, és nem szem elől téveszteni!… Az Ő ittlétében, Jézus Krisztusban önmaga feláldozásával elvégezte mindazt a félelmetesen nagyszerű csodát, ami kellett ahhoz, hogy mi Őáltala e földre felhozva és felvilágosítva a Hazavezető Útra tétessünk. A MENNYEK KIRÁLYÁNAK ezzel a követendő példát mutató megalázkodásával a mennyeiek, a „látók” nem tudnak betelni! (Jel.15,3.) … És mindez mit vált ki mi belőlünk, belőled?! …  Isten nem hagyta tehát magukra az eddigi tetteik miatt eltévelyedett embereket; bár itt mindegyikünk már bőven kiérdemelte azt!…   

Az eddig tévelygőnek –akit Ő már ide felhozott és kezelésbe vett– a továbblépéséhez feltétel is szabatott. Ez olvasható II.Móz.15,26-ban és János 5,24-25-ben: „ha ezentúl már az Ő Haza hívó szavára hallgatsz!!”  Tehát nem a vesztő hangjára hallgatsz már, aki átejtette az egész „Földet”, és az ide felkerülők mindegyikét!! Jel.13,9. Erre a „ráébredésre” és a „kijózanodásra” mi most Hit által kapjuk Urunktól a drága lehetőséget! Ezzel lehet élned most te neked is, ha úgy fogadod ezeket, mint az Ő MENTŐ TANÁCSÁT!… Az ember (ho anthropos) eredetileg is a legkisebb a szellem-teremtmények sorában; mi pedig még ráadásul bűnbe is estünk és „lezuhantunk”! (II.Pét.2,11.) Isten szívének a szánalma és Szeretete kellett ahhoz, hogy mi abból a „rémségessé lett” pokoli állapotból ide felhozva, Hit által az Élet útjára kerülhessünk! (Ezék.28,17-19. Ján.8,23. 14,6. Zsolt.16,11. /ez a február hónap Igéje is/) Ez a nagy lehetőség azonban éppen csak nekünk „legkisebbeknek” adatott meg; bűnbe esett angyalok számára nem!… 

Az Isten képének hasonlatosságára teremtett „igen jó” ember nem szorult rá arra, amire mi –az Isten szeretetét és gondoskodását megvető, szellemben tönkrement „vakok”– most mind rászorulunk! A bűnbe esésünk tragédiája ugyanis minden addig meglevő jót tönkretett bemocskolt és használhatatlanná tett az emberben; így az már nem is „ember”, mert nem „felfelé néző” többé!… Lefelé néz csak, mint a többi éltetett lelkek (az állatvilág), ami pedig ember számára gyalázat, mivel ő –mint szellem teremtmény– azok fölé, azoknak gondozására, segítésére, rendben tartására, gyarapítására „úrnak” helyeztetett az Édenbe! (Ezt jelenti az „uralkodás” szó a kijelentésben, és nem azt, amit ma a sötétben levők –a „földi, lelki, ördögi” értelmezésükkel– értenek alatta! Jak.3,13-15.) 

A Vesztő, Diabolos azért és addig lehet „nyeregben” benned is, amíg „önfejűen” nem is akarod a különbséget meglátni az Isten által elismert valódi, és a sok hamis között! Ezért kötöd magadat görcsösen „vakon” a magad vélt igazához, a magad ördögtől átvett „látásodhoz”; attól fogva, hogy a „hordó” eredetileg igen jó tartalmának kicserélése, az „ősrobbanás”, a bűneseted megtörtént benned! (I.Móz.3,6.) Az Úr azonban KEGYELEMBŐL kézbe vett minket embereket –téged is–, hogy megmentsen attól a pokoli állapottól, az örök haláltól, amely az Ördögre és követőire, a kegyelmet megvetőkre vár! (Mt.25,41.)  Ha az eddig kapott Kijelentéseket nem „páholyból nézed”, rájöhettél már te is, hogy mi földi emberek –te is Testvérem!– magunkban csak elvadult, Istentől elidegenedett, tisztátalan poklosok vagyunk, akik Őnélküle minden jóra képtelenek!… De mivel Ő nem mondott le rólam –és rólad sem–, ezért meghozta és megbizonyította az elvadult „fáknak” a Mag és az Oltás csodájának törvényét. Mi, a tanítványjelöltek ezt a tanácsot kapjuk Mt.13,51-52: „aki megérti ezt a tanítást, az ót és újat –minden eddig belénk került keveréket– kidob, kihajít az ő kincstárából!” (ekballei: kihajít, nem pedig előhoz) Ez okvetlen szükséges ahhoz, hogy a friss „Élő Víz”, Ige megvilágítása és értelmezése helyet kapjon bennem és benned is! Ján.7,37-38.… (A középiskolában már nem lehet az á,b,c,d betűk ismeretéből „megélni”, mégha az elemiben jól meg is felelt valaki!… lásd, a matekban is van „betűszámtan”, ahol a betűk már mást jelentenek.)

Azt a „vak”-ot, aki Hit által már meggyőzhetővé lett a maga „vak” állapota felől, és valóban gyógyulni akar, az Isten nem hagyja magára a Sötétben, hanem a hitét tovább emeli, bíztatja, gerjeszti. (II.Tim.1,6.) Ezt jól láthatjuk Pál apostolnál, aki erre bíztat már minden „Timotheos- jelöltet” is. Ezek jó példák mi előttünk; nekünk, mint „láncszemeknek”, megadatott a hozzájuk való kapcsolódás lehetősége, és emiatt szükséges megismernünk őket „közelebbről” is! Ezt a tanácsot kapjuk a Zsid.13,23-ban: „Ismerjétek meg Timótheost, aki egy „megszabadult” ember…!” (Ginoskó, ginoskein – ez több mint valami felületes tudósítás, így a benső megismerésre utal /pl. házasságban: Mt.1,25./; de a mennyek országa titkainak megismerésére is ez a szó utal és vezet rá: Mt.13,11. szerint. Az apolüein, lüsis értelme pedig itt: kiváltás, megváltás; tehát a bűn kötelékeinek a megoldását jelenti.) Nekünk, mint a „Timotheos-ültetvény fáinak”, erre a „bűneitől megszabadult” állapotra kell –lehet– eljutnunk!… 

Elengedhetetlenül szükséges ugyan a tájékozódás minden tévelygőnek, de a megmeneküléshez nem elég! Erre nekünk a „Teljes Írás”, mint „iránytű”, az Isten szent emberei által leírva adatott a kezünkbe. A II.Tim.3,16-17-ben erről ezt olvashatjuk: „A teljes Írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságosságban való nevelésre…” Tehát nem elég csak tudni róla –nem elég mint valami tananyagot megismerni, akár több nyelven is tudni, beszélni róla–, ez csak a kezdet kezdete lehet! Ezt szorosan követi még az a három lépcső, amelyen végig kell mennünk ahhoz, hogy a zarándok –az Otthonról elcsavargott „tékozló” elveszett fiú– végül az Atyai Házba, Haza juthasson!

Adja Isten, hogy ezt értsük meg, valamennyien egy értelemre jutva, és ezen az úton engedjük magunkat végig vezetni Őtőle, Ő általa.   Úgy legyen, Ámen.

B.L.