Ha az eddig kapott Igék már meggyőzhettek téged is a „ki vagy”, „hol vagy”, „miért vagy itt a Földön” stb. kérdések felől; és elfogadtad, hogy ISTENNEK VAN IGAZA, minden itt levő ember pedig hazug és félrevezetve tévelyeg; akkor remélhető, hogy ezen az úton végig kitartva te már nem fogsz felbotlani a továbbiakban sem! (Róm.3,4.)

Istennek a hozzánk szóló levele, a TELJES ÍRÁS minden szava egyes szám első személyben rólam és rólad szól, akik –ott (Hós.6,7.)– „mindnyájan vétkeztünk”! (Róm.3,23.) Valami nagy „káresemény” történt velünk, igen jó-nak teremtett emberekkel, a mi –fizikai szemmel láthatatlan– belső emberünkkel! Nevezetesen, helyet adtunk magunkban az Isten ellen lázító, Ő róla hazug hírt terjesztő Ördögnek, és így befogantunk tőle. Attól kezdve beállt az a tragikus állapot, hogy már nem az Istennel, hanem a vesztővel lett együtt-látóvá a megvakított, Istentől elszakadt, szellemben halottá lett ember; attól fogva folyamatosan adoptálja a Sátán minden jót lerombolni szándékozó aljas sugalmazásait!!  Ennek lett az eredménye, és a törvény szerint való következménye mindaz, amikre most –Hit által ráébredve– szembe kell kerülnünk! Ezért szól így hozzánk az Epifánia vezérigéje a Prófétán keresztül is: „IDU: LÁSD MEG A SÖTÉTSÉGET!” (Első sorban magadban! Ésa.60,1-3.) Isten nem hagyott bennünket magunkra, Ő csodát cselekedett!

AZ EGYEDÜL BÖLCS, HATALMAS ISTEN az, Aki létre hozta, fenntartja és élteti az egész látható világegyetemet is, az atomok pályáikra helyezett elektronjaitól a világűrben forgó-keringő Bolygók, Naprendszerek, Tejutak és Extragalaktikák millióiig! Ezeket látva és meggondolva, már egy jó lépést tehetsz te is az Ő mindenek feletti Hatalmas mivoltának az elismerése felé, még ha most „a föld szélső határán” vagy is! (Ésa. 48,20.) Ha azonban nem fogadod el Istentől a MÁS BELÁTÁS KEGYELEM AJÁNDÉKÁT, akkor menthetetlenné teszed magadat örökre! (Róm.1,18-20.) Nagy elrettentő „típus-példa” erre az Ézsau esete is, aki a pillanatnyi testi kívánságának teljesülését, kielégítését választotta az elsőszülöttség öröksége helyett. Később pedig már hiába kereste –még sírva is– a megbánást! (Zsid.12,16-17.) Mindegyikünk vizsgázik most a „pótvizsgán” a földi életében ebből is!… Akiknek Isten egy kis emlős állatéhoz hasonló hústestet is alkotott, azok e világra érkezve valamennyien az egyik „kis” Naprendszer Föld nevű Bolygójának kérgén találjuk itt magunkat, semmi használhatót nem tudva sem a múltról, sem a jövőről. Akiktől tanulhatna az ide érkező, azok is ugyanolyan módon, egy kis emlős állatéhoz hasonló testben kerültek ide ebbe az „árnyékvilágba”; ők is csak emberi tanuságot tehetnek, s ha vak vezet világtalant, őtőlük sem várható semmi használható útbaigazítás sem az örökkévalóság beli múltra sem a jövőre nézve, mert látóhatáruk földre szűkült, „a földiekkel törődnek”, s csak ezt képesek továbbadni. (Fil.3,18-19. I.Pét. 1,18.) Tehát látásunk helyreállításáért nem tudnak segíteni.  

Istenhez, az Ő Igéjéhez kell fordulnunk tehát látásunk helyreállításáért. A meggyógyított vak már együtt lát Ővele! (Mk.8,22-25.)

Amíg a lélek sötétségben marad, az egyre vaskosabbá válik, távolabbra visz az Atyától és az Élő Valóság Mennyei világától!… Isten azonban hatalmas csodát tett!!: Nem mondott le rólunk, hanem Atyaként jó elgondolása van velünk, amelyről tájékoztat minket. (Jer.29,11-14.)

Ő TARTJA A KEZÉBEN A MI ÉLETÜNKET IS!!… (Sőt még az ellenség létét is. Jób 12,10 és 16/b.  Zsid.11,6-ban a „létezik” szó csak lerángatása Annak, Aki EGYMAGA „A VAN!”; mégpedig öröktől fogva és mindörökké! II.Móz.3,14.) Ővele tehát, mint éltető Erőforrással, mint a Leghatalmasabbal, Aki mindent létrehozott, fenntart és most is éltet, nekünk –és minden Hazaindulónak is– tisztában kell lennünk a zarándok út kezdetétől a végéig!!… Minden más, ettől eltérő (emberi=ördögi) hamis tanítást, és a Fentről megmentésünkre leadott Kijelentés mesévé züllesztését pedig undorral ki kell dobni! Ez a mi egyik folyamatos tennivalónk!…  

Ha az eddig kapott Igéket beengedted szívedbe, akkor azok –az „egedre iránymutatóul helyezett csillagokként” (Fil.2,15.)– megmutathatták teneked is az Utat (Jn. 14,6.), amelyen végigmenve –mint az Otthonról elcsavargott tékozló, elveszett fiú (mi az ittlevők mind ezek vagyunk!)– ebből a sötét lelki káoszból kikerülve és Hazajuthatunk. Az összes létező sok más út mind a veszedelemre, a pokolba vezet!!  Az „út” szó jelenti a tanítást is!… Az Epifánia Igéiből elsőként a VILÁGOSSÁG ADATOTT a „hűvös alkonyattal” elindult, és napjainkban már vaskos sötétségben lévő Emberlelkek számára; akik a sötétség miatt nem is tudnak arról, hogy az Ördög vak rabjai! Az emlékezés egyik jele az életnek –valamint a jól működő érzékszervek is–; nálunk pedig mindez tönkrement a bűnesetben! A megromlott érzékelő szervek hamis képet közvetítenek mindenkinek önmagáról is; senki sem olyan és az, akinek véli magát! Az Isten Képére teremtett igen jó ember az Ördöghöz lett hasonlóvá! (I.Móz.3,22.) Ez mutattatik meg nekünk a hétköznapi életünk eseményei, a megpróbáltatások során. Amíg az Ige által megmutatott „haláljeleket” –melyek az Istentől elszakadt szellemben halott állapot megnyilvánulásai– nem akarod belátni magadnál, addig menthetetlen vagy, bárki légy!! Az a nyugalom és álbékesség ugyanis, amiben ringatod magad az Éden óta, nem Felűlről való! ; csak elkábít, mint a minden jót ígérő, jónak látszó „magaválasztotta, jókodó Istentisztelet” is! (Kol.2,23. I.Kor.13,1-3.) Ezeket –mint a zarándok útjára kitett csapdákat és hurkokat– végig felhasználja a Vesztő a vándor minden lépésénél! Ezért önfejűen ne indulj el Te sem!… Mindvégig hiányolnunk és kérnünk kell a Szent Szellem vezérlését, és az engedelmesség Szellemét!… Ugyanis most mi, a Földre felhozott bűnösök, abba a kedvezményezett helyzetbe kerültünk, hogy az Atya leküldte utánunk a Fiút azzal az örömhírrel, hogy: VELÜNK AZ ISTEN! Velünk van az Isten, tehát nem ellenség! Tehát az ATYA SZÍVE MEGESETT az Ő oktalanná lett és még naiv teremtményén, így a FIÚ ÁLTAL már meg lehet békülni Ővele az Ellene lázadónak, amennyiben tanítványként átadja magát Őneki a nevelésre és az értelmének kiformálására!! (II.Kor.5,18-20.)  Ez sorsdöntően fontos számunkra, mivel a bűneset és szellemi agymosás során az Istennel való együtt-látás is „meghalt” bennünk! (szüneidenai, szüneidézis: együtt-látás Ővele) (Jel.3,17.) Ugyanakkor azonban az alvilági, földi, lelki, ördögi „értelem” került be a „hordóba”, a bukott emberbe! Emiatt kapjuk a tanácsot: „A magad (befertőzött) értelmére pedig ne támaszkodjál!” (Péld.3,5.) Ehhez nekem és neked is lépten-nyomon fel kell venni a harcot! A „szent háborút” meg kell vívni az embernek önmagával, a benne lakozást vett gonosszal szemben! (Mt.16,24. Mk.8,34. Luk. 9,23.) …  Ahhoz, hogy a „Krisztus értelme” belénk kerülhessen, az Isten Fia Életének odaáldozása kellett, azzal fizette ki a mi kifizethetetlen nagy adósságunkat!!! (És.53,11.Ford.) Enélkül mi már valamennyien a pokolban lennénk, a többi beképzelt, meg nem alázkodott „gazdaggal” együtt!! (Luk.16,19-23.) Isten nagy hosszútűrése és kegyelme az, az a tény, hogy mi még ittlehetünk a „kegyelem színpadán”!… 

B.L.

219. Énekünk

1. Szent győzedelmes élet, melyből erő fakad, Ez légyen osztályrészed e földön már alant.

A bűnt az Úr legyőzte, mindent elvégezett, A harc ki van már küzdve, GYŐZTES LETT A Kereszt!

2. De hogy lehetsz te győztes, kit bűn tart foglyául? Ha téged is legyőzhet a Győzedelmes Úr.

Csak összetörni engedd kevély bűnös szíved, A keresztedet felvedd s a győzelem tied!

3.Szíved majd dalra gerjed, dicső egy dal lesz ez, Mely von sok bűnös lelket az Úr Keresztjihez,

Amelynek zengzetétől az ellen megriad, Mert abból ég felé tör győzelmes bűntudat.

4. A harc hevesb lesz egyre, közelg a nagy Király. Óh, boldog kit fegyverbe ébren s talpon talál.

Légy kész elébe menni, álld bátran meg helyed! Nem árthat annak semmi, akit az Úr szeret!