Összefoglalva az eddig felfogott Kijelentéseket, mi –mint a harcmezőn felszedett és felkarolt önkívületi állapotban levő elesettek– megtudhattuk a legfontosabb tényeket; de nem emberektől, hanem magától az ég és föld Urától: a MINDENEKET MEGTEREMTŐ ÉS ÉLTETŐ ISTENTŐL!! (Gal.1,1.) Alapként, gyermeki Hit által, a szívünkbe vésett tényként kell őriznünk az Ő ismerését és elismerését!! Ebből –mint kis remanens mágnesességet– a Szellem zálogában Ő minden e földi létbe felhozandónak adott útravalóul, felgerjesztésre! (L: „Dinamó elv. II.Tim.1,6. Ésa.1,9. II.Kor.1,21. II.Kor.5,5.7.)

A megszálló Diabolos az Emberlélekbe történt bejutásával, a belső emberben mindent –ami addig igen jó volt– kicserélt és elforgatott, az érzék-szervektől, a lélektől egészen a szívig, a „memória-egységet” is tönkre téve benne; így az Isten-képmásnak minden még meglevő vonását is igyekszik a sárba tapostatni az ő rabjává tett emberrel. Ez történik itt ma velünk is, a mi hétköznapi életünkben, folyamatosan!… Súlyosbító még az a körülmény is –amire már nem egy jószemű előttünk járó rámutatott–, hogy „Emberlélek-város” apraja-nagyja az őket megszállva tartó „Diabolos sípjára táncol!”, és ennek nincs is tudatában!!… Az a bűneset-tragédia, melyben mi mind elbuktunk (!)–, használhatatlan rommá tette az addig IGEN JÓ embert, az eredetileg birtokolt helyes ítélő –minősítő– képességével együtt! Most pedig –a kiforgatottá tett „látásával és értelmével”– jónak, szabadnak, elfogadhatónak tartja saját magát; de ez az ördögtől átvett „látása” az embernek a mennyei világ számára elfogadhatatlan!… (I.Móz.2,19. Ésa. 5,20.) (I.Móz.3,6. Ján.8,33.)… „Ott” ugyanis mi olyan mély szakadékba kerültünk, Istentől és az Ő mennyei világának Rendjétől elidegenedve annyira „távolra” (nem térbeli eltávolodásról van szó, hanem állatotbeli távolodás), hogy ebből egy teremtménynek teljes lehetetlen a visszajutás!! Akkora az adóssága itt mindenkinek, hogyha mindenki összefogna, a bűnbe nem esettekkel együtt, még az sem lenne elég kiváltani egyet is az „adósok börtönéből”! (Zsolt.49, 8. 16. Ap.Csel.4,12.) … Megtévesztő az a vihar előtti csend is, amiben nekünk ISTEN HOSSZUTŰRÉSE folytán pillanatnyilag részünk van; ezért józanításul ezt is közli velünk: „Azért vár az Úr, hogy könyörüljön rajtatok…, mert az ítélet Istene Ő!” (Ésa. 30,18.) Továbbá: „Én, az Úr meg nem változom!; ti pedig Csaló fiak (Jákób fiak), nem szűnhettek meg!” (Mal.3,6.) A Noé napjaira is kapunk emlékeztetést, amihez hasonlók a mi mostani dolgaink; mindenki önfejűen igyekszik jól berendezkedni a földön, ahol Istenre, „a Karmesterre senki se figyel”! …a hiúság vására portékáira viszont annál inkább!  (I.Pét.3,20. Mt.24,39. és nem vesznek észre értelemmel, a jó iránti „éhséggel” semmit!)    

Amíg nem jutunk más belátásra, amíg meg nem újul az értelem, a lélek, addig még fennáll a jóhiszemű önbolondítás ténye is, amire csak az igaz Ige mutat rá. (hazugprófétától, a „bérestől” ez nem várható, az nem fog rámutatni! Ján.10,10-13.) Ezt a gonosz hajlamot legelőbb magunkban kell felismernünk! Ehhez kapunk erősítést is: Ef.5,6-7.

Mindeközben Isten az Ő kegyelme ajándékaival halmoz el és éltet bennünket, adván mennyből esőket, életet, leheletet és minden szinten mindent, de ezeket mi profán, neveletlen, ördögi módon természetesnek veszünk, és a saját teljesítményeink eredményének tulajdonítva a gerjedelmeinkre használunk fel! Ennek a gonoszságnak most vége kell szakadnia a te életedben is ahhoz, hogy a Haza vezető úton végigmehess!! (Csel.14,16-17. Jak.4,1-3.) (Dán.9,24.)

Akard már látni végre, Istennel „együtt-látva” magadat és mindazt, amikben vagy, amik történnek a szívedben, lelkedben! Ezt jelenti a szün-eidenai, a süneidésis. (A Károli szövegben ezt a lelkiismeret-szóval fordították.) Mi, akik itt vagyunk mind kiestünk és kivettettünk az ISTENI ÖRÖK REND világából. Istennek egy nagy irgalma ez, amiben Ő minket kiűzötteket részesít! A tragédiánk pillanatában Ő létrehozta a „tér és idő világát”, amelyben egyszer az örökkévalóságban, a „kegyelem színpadán” jelenést kaphattak a kiválasztottak; és semmire nem emlékezve most itt találjuk magunkat egy kis emlősállatéhoz hasonló hústestben…. A tragédia azonban nem szűnt meg ezzel, mert a kiválasztottak nagy része (az a néhány százezer millió földlakó) még nem is tud ezekről!!… Isten szerint mi valamennyien „nyomorult bénák és vakok” vagyunk, különösen amíg ezt a tényt nem is akarjuk magunknál belátni! (Jel.3,17.) Itt éppen az a „menő”, aki kiéli magát mindazokban, amikhez mód adatik neki, bárkin keresztül is…; miközben meg se gondolja, hogy: „Ki vagyok én”; „hol vagyok és miért”; „honnan jöttem és hová megyek; ha lehunyom a szemem, hol nyitom ki? A pokolban már késő megtudni!!… (Luk.16,22-23.)

Számunkra egyedül a Szentírásban kapott Kijelentés, és annak helyes értelmezése  a hitelre méltó és sorsdöntő! (ho anaginoskó: felismerni a „lényeget”, ez sokkal több mint az „elolvasás!” Jel.1,3.) Ezért igyekszik az Ellenség azt lejáratni és félremagyarázni kezdettől fogva. Az Ige azonban nincs bilincsbe verve! Így már neked is kezedben van a Bibliád, és nem bújhatsz senki háta mögé, nem okolhatsz senkit azzal, hogy nem mondta meg neked egyszerű szavakkal, hogy hogyan lehetett volna a poklot elkerülnöd; mert halld meg és lásd meg, hogy erre most még itt van az alkalom!!… Még az is tetézi a bajokat és megkönnyíti az ellenségnek –a hazugprófétáknak– a dolgát (leragasztva a menekülőt), hogy „az én népem így szereti”, ha hazudnak neki! (Jer.5,30-31.) … Amíg valamelyik –bármelyik– bűnöd még tetsződik neked, vagy egyetértesz annak elkövetőjével; ez rádbizonyítja azt a tényt, hogy mi, illetve ki lakik a szívedben: Diabolos!! (Róm.1,32.) Ez viszont még azt is jelenti, hogy te jóhiszeműen “ődvbizonyossággal” megnyugtatva alszol, anélkül hogy bűn-terhedet egy ujjaddal is érintetted volna!! Mi pedig annak a „szent háborúnak” megvívására kaptunk itt módot, lehetőséget és bíztatást, amelyből    –minden „Timotheos”-szal és „Paulos”-szal– Ővele együtt győztesként lehet kijutnia minden Isten által igazán megszabadított embernek! (Ján.1,46-48. I.Tim. 6,12. II.Tim.4,7.)

Annak is a tudatában és hitében kell lennünk, hogy ez a kapott „szabad választás”, és a „hússal” (a megromlott természetünkkel) szembeni harc lehetősége Istennek igen sokba került! Az ára a FIÚNAK, A BÁRÁNYNAK AZ ÉLETE, Aki egészen a pokolig megalázkodott annak érdekében, hogy Ő a jó MAG lehessen számunkra, hogy mi az Ő követői lehessünk! Az Úr Jézus Krisztusnak itt megüresített emberként kellett az „erős fegyverest” legyőznie, hogy annak a fogjai felébredve és feltámadva jól vizsgázhassanak. (Luk.11,21-22. Ef.5,14.) Ezek az elveszettt rabok vagyunk mi, és erre a „nemes harcra” kaptuk meg a lehetőséget a „kegyelem színpadán”!!… 

„Aki győz, örökségül nyer mindent; és annak Istene leszek, és az fiam lesz nékem. ” (Jel.21,1-8.)

BL

Egy ide vonatkozó énekünk: 79.

Hány hívő érte el az égi célt, Hű volt, kitartott, harca véget ért. 

Ó, Jézus áldva légy e szentekért! Halleluja! Halleluja! Halleluja!

Kőszáluk, váruk voltál szüntelen, Míg tartott itt lenn a nagy küzdelem,

Fény voltál, csillag a vak éjjelen. Halleluja! Halleluja! Halleluja!

Bár vívná harcát minden gyermeked, Oly híven, bátran, mint e győztesek

És velük zengné majd az éneket: Halleluja! Halleluja! Halleluja!

Mert már itt halljuk harcon éjen át Győzelmi ének távol dallamát.

Új erőt hányszor ez az ének ád: Halleluja! Halleluja! Halleluja!

Ó, áldott egység, Boldog, szent sereg, Még mi itt küzdünk, ők ott fénylenek.

Mind egyek mégis Benned és Veled. Halleluja! Halleluja! Halleluja”

Ott zeng az ének, itt még könny pereg, Míg Krisztus napja győz az éj felett!

Ó, hálaének szállj az égbe fel! Halleluja! Halleluja! Halleluja!

Jő minden tájról, együtt énekel, És együtt ujjong, együtt ünnepel,

Ó, hálaének, szállj az égbe fel! Halleluja, Halleluja! Halleluja!