Lehet, hogy ez a kérdés eddig csak a konfirmáció, vagy az első áldozásod kérdései között tétetett fel neked, amelyre ott akkor egy-két szóval megválaszolva továbbmehettél; most azonban annál már jóval többre van szükségünk! A „miért vagy” kérdése ugyanis múlt időben így szól: „miért, mi okból és mi célból voltál itt a földön?” Számoltál-e egyáltalán azzal a TÉNNYEL, tudatában vagy-e már annak, hogy neked van EGY jogos tulajdonos Gazdád, Ő pedig az az egyedüli és Leghatalmasabb VALAKI, Aki a számunkra felfoghatatlan nagyságú „VAN” lényeget egyedül képes birtokolni!? EGO EIMI HO ÓN: (II.Móz.3,14.) Ezt a „Nevet” kell elsőnek megismernie „Isten Izraelének” (Gal.6,16.) már „Mózesen” keresztül. Pantokrator; Allmighty; Ich werde sein, der ich sein werde; Atotputernic; Mindenható, Ő az, aki az egeket és a földet is megalkotta és élteti! Ő az a félelmetesen Hatalmas, Csodálatos és Egyedül Bölcs Atya, Patér, Forrás, Aki az Egyszülött –Monogenés– Fiú által az Ő képére minket is „igen jónak” megcsinált! (I.Móz.1,31. Ján.1,3.) Jóakaró Atyánk már a Biblia, a Szentírás első lapjain tudtunkra adja ezeket nekünk; mégpedig minden itt céltalanul tévelygő –eredetileg antrópos– embernek a vissza Hazasegítésére. Ameddig ezekre –úgy mint Isten által az Ő felkarolt, de még mindig tévelygő népe számára leadott Kijelentésekre– nem figyel fel valaki, addig menthetetlenné teszi magát, és ha a „józanító” Igére sem ébred fel, hanem másra hallgat, pl. a megszállója „etetésére”, és tovább „alszik”: elvész örökre!… (Jób 4,20.) 

Amikor az „IGEN JÓ” édeni állapotunkban beállt a „fordítva látás” ténye, attól fogva mindent fordítva „látsz” te is: a jót rossznak; a bűnödet, ami pedig a vesztedet okozza, jónak, kívánatosnak látod! A Sátán már az egész Föld kerekségét, annak lakóit elhitette ezzel. (Jel.12,9.) Ezt a fertőző nyavalyát, ennek „csiráját” minden e földre érkező is magával –magában– hozza ide. Itt dönti el ki-ki a maga választásával, a viselkedésével, az Igéhez és a saját bűnéhez való viszonyulásával azt, hogy emberi léte földi szakaszának végén, innen kiléptetve, az örökkévalóságnak melyik oldalán találja magát, hol nyitja ki a szemét?! A Gazdag és Lázár története egyértelmű választ ad erre. (Luk.16,19-31.) Itt a „fegyenc-telepen”, Istentől elidegenedve, és (0 és -273°C között) különböző „hőfokokra” lehidegülve sok „jég-lelket” lehet felismerned. Ezek mind egy dologban hasonlók: valóságos Szeretetet (Agapé) egyikük sem tartalmaz! … … Jó, ha először is magadat méred le ezzel a „hőfok-mérővel”, és aszerint indulsz el, még ma!  Ha pedig már terhes számodra ez a természeted, akkor ne engedd meg magadnak azt, hogy Istent okold miatta, amint már az Édenben is tettük, mondván: „miért csinált ilyennek”?! Az első nagy félrevezető hazug tanítás és „értelmezés” (ami az egész továbbjutást is a „vakvágányra” vitte) az, hogy „a bűnt csak az ősszülők –Ádám-Éva– követték el; de én ártatlan vagyok”. Mintha meg sem lenne írva az Ezék.18,20-ban, hogy „… amely lélek vétkezik, annak kell meghalni”  Itt tulajdonképp Ezékiel könyvének az egész 18. fejezetét ajánlatos elolvasni. 

Az ide kegyelemből testbe felkerülő emberek látszólag kétfélék; mi nekünk pedig a Felülről való megismertetést kell alapul vennünk mindenben, így ebben is, mert az a döntő, AMI MEG VAN ÍRVA!!  A Földön lakók mindegyike vagy az „Isten népe”: laos, vagy „a népek”, pogányok: ethnos –akik a lelkükkel nem törődők (a szellemükről/szívükről nem is beszélve)– kategóriába tartoznak. Mindannyiunkért azonban Ő, a mi Közbenjáró Főpapunk elvégezte, hogy egyszer az örökkévalóságban (!!), most még ebből a „rémségessé lett” állapotunkból is kimenekülhessünk a más belátás (metanoia) kegyelem ajándékát felhasználva. (Ez.28,19. Csel.14,27. 15,7.) Nagyon fontos tehát mindegyikünknek felismerni, hogy „hol” (milyen állapotban) vagyok, és hogy miért, mi célnak az elérése céljából adta Isten KEGYELEMBŐL a földi létet nekem és neked is!! (ApCsel.17,26-27.)

Ez történt az Efézusban levőknél is, és erre biztat most az Ige bennünket is, a Teljes Írás alapján! (Itt szerepel az a megszólítás, hogy ‘valátok régen pogányok’, tehát a népek kategória.) Kezdetben az Isten teremtő munkája a „hatodik nappal” befejeződött a legkisebb szellem-teremtmény, az ember létrehozásával és munkakörének leírásával. (I.Móz.2,15. Jel.2,5.) Isten nem változott; mi azonban igen! A Bibliánk végénél kapjuk az emlékeztető figyelmeztetést Jel.2,5-ben az elején megírottakra. Itt van hogy ’emlékezz meg, honnan estél ki’. Az I.Móz. 1. 2. és 3. része ezt ismerteti meg velünk, valamint a kiűzetésüket az Édenből az oda nem illőknek. Az Isteni Örök Rend, a „diké”, „dikaioszüné” világa, Hona. Isten világa a Rend világa. Ott minden a Jó Rendnek megfelelően történik, ami mint a szeparátor, személyválogatás nélkül kivet magából minden rendzavarót!! (az adikos-t…) 

Ez történt meg velünk is a bűnesetben; és ezzel a sötét múltunkkal terhelten, most ISTENNEK AZ IRÁNTUNK MEGNYILVÁNULÓ IRGALMÁBÓL itt adatott mód arra, hogy az Ige Világosságában szembenézzünk a valós helyzetünkkel, mivel ezt „ott” mindannyian –kibúvókat keresve– elmulasztottuk! I.Móz. 3, 9-13-ig vannak ezek leírva, kijelentve számunkra. 

Isten irántunk megnyilvánuló Szeretetének a „mélységét” kell nekünk valahogy a szívünkkel felfogni, és rezonálni azokra, amiket Ő a Fiúban megtett és elvégezett azért, hogy minket –akiket a saját bűnünk által az Ördög jogosan a fogságába ejtett– megmentsen. (Jn.3,16.) A Fiú –az Ő Élete feláldozásával– teérted és énértem is kifizette a váltságdíjat!!! (Mt.20,28.) Milyen kimondhatatlan hálával tartozunk ezért mi Őneki?! (Ef.1,3-14.) Ez azonban konok, kemény szívvel fel nem fogható, a más belátás (metanoia) kegyelem ajándékát el kell fogadnunk Istentől, mert a vaknak már látóvá, de Ővele együtt-látóvá (szüneidésis, szüneidenai) kell –lehet– lennie; hiszen a bűnbe-esésével „ott” mindenki, mindegyikünk megvakult, Isten-vakká, érzéketlenné, értelmetlenné lett, és az ördöggel lett együttlátóvá! (I.Móz.3,6. és 22 .v. 6,5.) Akik itt testben léteznek a Földön, azok mind elhajlottak, ilyenek. A bensőnkben „ott” megbukott nyomorult bénákká és vakokká lettünk! (Hós.6,7. Jel.3,17.)

Ebben az állapotban, ezzel a múltjával terhelten kerül fel ide mindenki, és a „hőfokának” megfelelően próbálja azt mindenki megélni, vagy szabadulni tőle. Van aki már vagy még szégyelli a múltját, a bűneit (főleg, amiket már itt elkövetett); van aki szépíti, de van aki kérkedik, sőt Sodoma módjára dicsekszik is még azokkal amiket elkövetett. (I.Móz.4,23. Ézs.3,10.) Van azonban aki ezektől szabadulna már, és a lelkiekbe, valamelyik vallásba merül bele, annak tanítását fogadja be „magaválasztotta Istentiszteletként”. Ez ugyan jónak látszik első látásra, de a Teljes Kijelentés alapján már kevés! Az emberi mértékkel mért és elismert „jószándékú emberi buzgólkodás” ugyanis mind csak „lelkizés”, a lelki állapot velejárója, ami nem képes gyökeres megoldást adni senkinek a „szívbajára”!  Sőt, aki lelki emberként még jólesően el is fogadja az alaptalan elismerést és megnyugtatást, ez csak önhittségét növeli, és még távolabbivá veti az Úrtól! Fil.3,18-19.

Döntően fontos mindenikünk számára, hogy ráébredjünk arra a Valóságra ami kijelentetett, tudniillik hogy saját bűnünk miatt eltévedt, és a hiábavalókba elmerült szellemi vakok vagyunk (Jel 3,17.); de ISTEN CSODÁS CSELEKEDETE folytán kegyelemből felkaroltattunk a megmentetésünkre!!! (Lk.4,18-19. 19,10. Jel.3,18-22.)  

Igen sok és nagy a mi lemaradásunk, már az alapoktól kiindulva, amit még be kell hoznunk, ha Urunk megadja és megengedi. Önismeret dolgában például, amikor a testet vagy a lelket tesszük az első helyre, a szellem pedig teljesen el van mellőzve! (to pneüma estin hé alétheia … … I.Ján.5,6!) De hol van akkor a mi hármasságunk, az Isten-képmás? Urunk, megszánva, bennünket bukott embereket, testet alkotott nekünk –a kegyelem uniformisát–, amelyben az Ő tanítványaként, minden szükségesre megtanítva és megnevelve, Haza akar vezetni. (II.Pét. 1,2-4.) Lelki ember számára azonban –akármilyen jó vallásos, de csak lelki– mindez nagyon „magas”, sőt bolondságnak tartja. (I.Kor.2,12-16). Ehhez kapunk nagy tanítást az elismert hit-tanítónak, Nikodémusnak az esetéből. (Ján.3,1-11.) Az ő látóhatára csak a földiekre terjed ki, ezért az elkerülhetetlenül szükséges (Dei hümás! … …) lelki és szellemi felűlről való foganás még ismeretlen neki. (… és sajnos még sokunknak is.) 

Mi hát a megoldás neked is és nekem is? Csak Urunkra hallgatni, gyermeki Hittel befogadva az Igét. (Jak.1,21.) Őhozzá, a Gyógyítónkhoz menekülni (Hós.6,1.) az Ő Kijelentésének, a teljes írásnak ismeretében és annak az alapján! (II.Tim.3,16.) Ehhez azonban minden eddig bevett, eddig jónak tartott hazug és félrevezető hamis-tanítást ki kell dobni magadból teneked is!… (Mt.13,52. ford.)

BL.

Idézet a 81. „Zarándok-ima” – énekünk szövegéből.

Mi gyarló földi vándorok, kiáltunk, Jézus, Hozzád. Nyomorult bénák és vakok, keressük fényes Orcád!

Tekints le ránk, szánj meg, Urunk, Nincsen erőnk, óh nem tudunk a Szent ösvényen járni.

Ránk vétek és bűn nehezül! Kereszted drága vére Moshat fehérre egyedül. Adj írt a szív sebére!

Formáld ki bennünk képedet! Megújítván kegyelmedet!  Segélj a győzelemre!… Ámen.