Zarándok-testvér –aki már a földi léted végéhez közeledsz, vagy akár ha azt még messze gondolod is magadtól– szükséges felmérni és összegezni teneked is mindazt, amire az eddig itt eltöltött életidődben a sok „fülnek szánt prédikáció” után eljutottál. Fennáll ugyanis annak a veszélye, hogy „az útjelző táblák” elforgatása, valamint a félremagyarázások és a félreértelmezések miatt a jóhiszemű, de még Sötétségben levő vándor más „úton” tévelyeg, melyen –ha így marad– soha HAZA nem kerülhet!…

Akiket URUNK KEGYELEMBŐL a „tragédia” (I.Móz.3.) után, kiemelve abból Urunk mégegyszer kézbe vett, és testet alkotva nekik ide felhozott, azokkal a tönkrement, de magukról sokat képzelő, tévhitben levő lelkekkel, Őneki mindent elölről kell kezdenie: az Alapoknál az ALFA, béta …OMEGA „betűk” mondanivalóinak megismertetésével!! Az az ismeret ugyanis, amit „ott” bevettünk és itt felszedtünk, amivel mint a kézbe vett „betegek” rendelkezünk, az mind hamis!! ; amint az az álbékesség is, melyet magában hordoz alulról való és a Vesztőtől származik!!!  Ezek után már nyilvánvaló, hogy a megvakult, „Isten-vakká és Isten-süketté” lett minden Emberlélek –minden még meglevő, Istentől jóra kapott képességével együtt– annak a Diabolosnak lett az engedelmes eszközévé, akinek a hazug tanácsát –mint azzal együtt-látó– megette!! (Ez is szüneidézis: együttlátás, de már nem az Istennel, hanem az Ördöggel!!!) Így tehát már mi a magunk jóhiszemű, „hívő” (de „tág”, így ördögivé lett) lelkiismeretére se bízhatjuk rá magunkat! 

Amióta „ott” (Hos.6,7.) a gusztusváltozás és a szellemi agymosás, az „áthangolás” is megtörtént, attól fogva „minden (földi) ember bolonddá lett” és mindaddig megbízhatatlan is marad, amíg nem kezd el Istenre figyelni és Őreá hallgatni!… (I.Móz.3,1-6. Jer.8,1-9.) Ennek a „magasabb frekvenciára” történő visszahangolásnak, ennek az újra felhangolásnak most a MÁ-ban adatott meg a felfoghatatlan nagy értékű ajándéka és lehetősége számunkra, akik felhozattunk ide a „Kegyelemnek a Színpadára”!  A minket is Teremtő és éltető Istenünk ugyanis, Aki kiemelt és ide is felhozott minket „Egyiptomból” (aigüptos: dögkeselyük tanyája; ördögi állapotból II.Móz.20,2.), ezt az élet-utat, „programot” adta ide nekünk is, és minden itt még céltalanul tévelygő embertársunknak is, hogy keressük az általunk elhagyott Istent! (Csel.17,24-31.) Ehhez azonban az Isten-vak szemeinknek már nyiladozni kell, „messzebbre” kell látnia, ami Hit által már lehetséges is mi nekünk!! A feltétele azonban az, hogy hagyni kell magunkat vezettetni Őáltala az IRÁNYTŰ, A TELJES ÍRÁS alapján!! Ehhez a folyamatos vezéreltetéshez a Hazaindult tévelygőnek el kell jutnia az értelem meggyőződésére is! Ki kell józaníttatni mindabban amit megteszek, vagy amit nem teszek meg ezután, még ha ez a lelkemben zajló „nemes harc” a böjtöt is jelenti nekem kezdetben! 

Nagy segítségül adatott nekünk ALAPKÉNT a Kijelentés, amelyből rögtön az első lapokon már minden hinni és élni akaró, de eddig tévutakon szédelgő Isten-vak felismerheti a maga „hollétét”, vagyis az Édenben tönkrement totálkáros, ráadásul amnéziába is került állapotát!… Istennek megvan a veled és velem kapcsolatos mentő terve, akarata és tanácsa is, melyek közül egy hadd álljon itt minden messze vidékre elcsavargott, bitang, elveszett, de már Hazajutni vágyódó és akaró, tékozló, elveszett fiúnak „zarándok-útravalóként”: „Bizodalmad legyen az Úrban teljes szívedből, 

A MAGAD ÉRTELMÉRE PEDIG NE TÁMASZKODJÁL!!!…” (Luk.15,13. Péld.3,5.)

A mindeneket létrehozó és éltető Hatalmas Isten –Aki a látható és láthatatlan világokat is képes volt létrehozni, s benne még a te testedet is éltetni és működtetni– az atomokból, Ő MAGA ÉPÍTETTE FEL az egész teremtettséget, ezt az egész „kitelepített világot”: a „TÉR ÉS IDŐ” világát is!! A sokmillió ragyogó csillagot, amelyek mind Napok, Naprendszerek tagjai. (Bolygóikat, Holdjaikat mi nem is láthatjuk innen a mérhetetlen távolságok miatt!) Mindezek a Csillagvilágok Tejutakba tartoznak, melyekből egyet mindenki láthat szabad szemmel felettünk augusztusban. Az égitestek egymásközt levő távolságait is Ő szabta meg, a szintén Őáltala megszabott pályáikra helyezve azokat; ami sorsdöntő a számunkra! Ha ugyanis pl. a Nap és Föld közti 150 millió km távolság ennél több vagy kevesebb lenne, itt vagy megfagyna, vagy kiégne minden!… Eltörpülve, lássuk végre már be tehát eltörpülve azt a tényt, azt a helyzetet, azokat az arányokat, hogy                                    

AZ Ő ISTENI, MINDENEK FÖLÖTT VALÓ NAGYSÁGA, HATALMA ÉS KÉPESSÉGE FELFOGHATATLAN!!… (Jób 42,1-6.Ford.)

Sőt az Ő művei is ezt már mindenki számára megérthetően, hangosan hirdetik, megbizonyítják! (Róma 1,20.)… Vég nélkül lehetne sorolni azokat a csodáit, amikben Ő a teremtményeit –de azok közül minket különösen is (!!!)– részesíti!… Az itt létező biológiai élet tehát döntő mértékben a Nap éltető sugárözöne biztosításából van a Föld, és az átmenetileg ide felhozottak számára, az I.Móz.1,11-13 törvénye alapján. Ezeknek a tanításoknak a felismerése is segíthet szilárd ALAPOT adni az embernek ahhoz, hogy ne engedje magát elsodortatni azáltal, aki az Éden után itt a „pótvizsgán” is –de most már végérvényesen– meg akarja őt buktatni!… (I.Pét. 5,8-9.)

Az Ige felkészít minket arra is, hogy fel tudjuk ismerni a Vesztőt, bármilyen „ruhában” és jónak látszó tanáccsal akar is minket megejteni! (Mt.7,15.) Erre pedig már csak Urunk Szent Szelleme teheti alkalmassá a Hazainduló zarándokot; mindenkit, aki Őneki hisz és engedelmesen AKAR HINNI is Ő benne, és követni Urunkat! Ehhez szükséges, hogy mint az Ő tanítványai, „oltványai” végig is menjünk a kijelölt úton, hogy így „Pünkösdbe” eljussunk! Csak ezzel –a Szent Szellem vezérlésével– valósulhat meg ugyanis az, hogy: „Ti már mindent (minden szükségest) tudtok” (felismertek, helyesen ítéltek. I. Ján.2,20.)

Amiket mi itt láthatunk, az csak a legalsó a világok között: „árnyékvilág, a halál árnyékának völgye”, de ennek a fizikai törvényeiből –felülről kapott értelemmel meggondolva– Kijelentéseket kaphatunk a Valóság világáról, amelyből mi földiek mind kiestünk, elszakadtunk!!… Akik A KRISZTUS ÉLETE ÁRÁN ŐBENNE, az Életre KEGYELEMBŐL kiválasztva már ide felhozattunk, PÓTVIZSGÁN vagyunk!… (Olyanok, mint az a börtön-töltelék, akinek a jogosan kijáró halálos ítélete végrehajtása –a feltételesen szabadlábra bocsátás próba idejére– felfüggesztetett. Alapként szükséges tehát ezt a tényállást nem tévesztenünk szem elől, mivel ez is megíratott: „Mindezekkel az Ő –bűnt gyűlölő– haragja el nem múlt és Keze még felemelve van!”  (Ésa. 9,17. Zsid.9,27.)

Nagy-nagy szégyen és gyalázat részünkről az a viselkedés, amit az Őtőle elszakadt és elidegenült életvitelünkkel megbizonyítunk a minket még mindig hazaváró Jóakaró Atyánkkal szemben! Az Őiránta érzéketlen szív pedig perdöntő bizonyítékot ad kinek-kinek, s így már mindegyikünk beláthatja, hogy (mint az Otthonról elcsavargott és mindent eltékozolt fiú) milyen „mélyre” és „távolra” kerültünk Őtőle!!… (Jer.3,25. s ez így van „mind a mai napig!” 6,15. 8,12; de legalább pirulnánk már!) Légy a tudatában Te is, testvér, hogy ez a „szélcsend”, amiben itt most részünk van, A BÉKETŰRŐ ISTEN IRÁNTUNK VALÓ IRGALMÁBÓL ADATIK NEKÜNK mind a mai napig! Mint a Noé napjaiban is történt, a „Bárka készítésére” adott időben. (I.Pét.3,20-21.) 

John Bunyan szavaival élve, itt „A megszállt Emberlélekben mindenki a Diabolos sípjára táncol! ” Azért kapjuk most ezt a figyelmeztetést is, nehogy ennek kelljen elhangzania a végén feletted is: „Adtam néki időt, hogy megtérjen … és nem tért meg. ” Jel.2,21.!!!  Az idő is kegyelemajándék mi nekünk, másra használni, mint amire adatott –esetünkben a megtérésre, a Hazajutásra adatott– = paráznaság! (Jel.22,15.)

BL.

   Ide vonatkozó énekünk:  147.

1. Megyek már, Óh Uram, megyek feléd, Fájdalmas szent úton mindig feléd. Óh, sok keserve van, de ez az én utam, Hisz Hozzád visz, Uram, mindig Feléd.

2. Ha este száll reám s csendes helyen Álomra hajtanám fáradt fejem, nem lesz hol nyughatom, kő lesz a vánkosom, De álomszárnyakon szállok Feléd.

3. Szívemtől trónodig, mily szent csoda, Mennyei lépcsőknek fényes sora, s dicső angyalsereg mind nékem integet. Óh, Uram, hadd megyek én is Feléd!

4. Az álom s éj után kél újra fény, s új hittel a követ Megáldom én. Templommá szentelem, hogy fájdalmas szívem, Uram, Hozzád vigyem, mindig Feléd.

5. Csillagvilágokat elhagyva már elfáradt lelkem is hazatalál. Ha majd Hozzád jutok, lábadhoz roskadok, Ottan megnyughatok örökre én.