Így Pünkösd táján –ebben a vihar előtti csendben, amíg kapjuk rá a lehetőséget– gondoljuk meg, hogy a Földre felkerülésünk óta ez ideig mire és meddig jutottunk el!? Ebben a tájékozódásban egyedül csak a Szentírást, ISTEN KIJELENTÉSÉT vehetjük alapul, mivel itt minden más, minden emberi vagy akár angyali segítség is, hiábavaló!! Erre talán már te is rájöhettél és megtapasztaltad; de ha még nem, akkor ezt is igyekezz sürgősen beszerezni!… Amíg ugyanis Isten helyett vagy mellett akár emberben –bárkiben vagy bármiben– bizakodsz, addig bálványimádó vagy!… 

Volt egy Istent félő csillagász, akinek megadatott, hogy felfigyeljen és belecsodálkozzon a csillagvilágok létébe és azoknak a csodálatos, Isten Jobbja által megalkotott törvényes elrendezettségébe (a Nap és a Tejútrendszerek, Extragalaktikák egymástól való, pontosan megszabott fényév-milliós távolságaikra, stb. számolva a tömegvonzás és egymásra hatás törvényével! is)… Ez az ember –az örök Rend világából eltávolított földiek háborúságokkal telt zűrzavaros életének ismeretében– a kontrasztot látva erről tesz bizonyságot: „Az Édenből kiűzött, összeférhetetlenné lett, így egymás letaposása árán is naggyá lenni akaró emberiség éli itt a maga célt tévesztett szánalmas életét!”… Ezt a tényt pedig a letagadhatatlan tettei és a vágyai bizonyítják rá mindenkire, hogy homlokegyenest szembekerült az ISTENNEK ÉS AZ Ő RENDJÉNEK TETSZŐ IGEN JÓ-nak teremtetett állapotával!… (I.Móz.1,31. 3,22.) Erre a tényre kell és lehet most ráébrednie itt mindenkinek, aki abban a kegyelemben részesült, hogy a Teremtő Isten testet alkotott neki!! (Zsid.10,5.) Most azonban, a maga ördögivé lett természetével szemben fel kell vennie a maga harcát és győznie kell mindenkinek; amint Jákób is tette, az Isten (az angyal) oldalán! (I.Móz.32,24-28.) A „név”, vagyis a belső lényegünk megváltozásához minden „Jákóbnak” ez az út adatott ahhoz, hogy szellemivé: „Isten Izraelévé” (győztessé) lehessen! (Gal.6,16.)

Abba a világrengető „mélységbe” jutva, amibe az óvó figyelmeztetést megvetve mi lezuhantunk, s így „meghaltunk” (Ez.28,14-19.) Ő megszánt bennünket!!! Ennek lett a következménye mindaz a tény, amivel a Szentírás most –a mi egyéni bűnperünk újrafelvétele során– e testi létünkben, a KEGYELEM SZÍNPADÁN ismertet meg bennünket!!… Ehhez azonban a nekünk emlékeztetőül leadatott bűnlajstromot, a „priuszát” minden megtérő és kegyelemért folyamodó bűnösnek el kell fogadnia!!! (Jel.2,5. Róm.3,11-18. Ez mindegyikünk Bibliájában benne van!) Amíg ezt nem veszed magadra érvényesnek, addig félre vagy vezetve és hiszel a hazugságnak; még ha bármilyen jóhiszemű és köztiszteletben álló (vagy ilyen által megnyugtatott) valaki vagy is! Istennek azonban –Világosság híján– a benned levő Sötétség miatt ellensége vagy!!! Isten munkája, az előttünk járó jó példáink mindenikében is a Világosság megnyilvánulásával indult; így minden „Paulosnál” is: Krisztussal, az Ő lényegével! … Még az Isten mindeneket rendező teremtő munkája is a „Legyen Világosság”-gal indul. (I.Móz.1,3.Ján.12,46. Csel.9,3.)

A Kijelentés a kiláboláshoz elsőként a teremtéstől kezdve közli velünk a tényeket. (I.Móz.1. majd a 2-3. rész. Zsolt.100,3.) Ezeknek a gyermeki hittel való befogadása nélkül semmi használható ALAP nincs a birtokodban, így az elfordult gusztusod miatt a vesztő bármivel meg tud „etetni”, ahogy ezt „ott” már meg is tette velünk! (I.Móz.3,4-6.) 

Ennek a ténynek a felismerhetése itt nekünk most valamennyiünknek is megadatott; de ne nyugtasson meg senkit az sem, hogy még eddig a magunk választotta vallásos „Istentiszteletekkel” és a „jókodásokkal” megnyugtatva, évről-évre megélhettük az Ünnepeinket! (Ésa.29,1. 5,25. 9,17.) Isten ugyanis ma már ennél jóval tovább akar vinni, emelni bennünket, ezekben az utolsó időkben!! (Dán.12,4.) Ehhez a mi felhangoltatásunk, a rezonancia okvetlenül szükséges is az Otthonmaradt bűnbe nem esettekhez történő „visszakapcsoltatásunkhoz”!!  (Ef.1, 9-10.)

Mindegyikünk számára elengedhetetlen fontos a Pünkösd beállása, beteljesedése. Az Isten Szellemével való betöltekezésünk nem a napokhoz, hanem az előzményekhez, a kairos-okhoz köttetett –nem úgy, mint pl. a Karácsony, vagy a metanoia–: amikor szól az Isten! Mert Ő szól! (Jób.33,14.Csel.17,30.)… Sorsdöntően fontos, hogy a TELJES ÍRÁS-ban kapottakat hittel elfogadva megismerjük, és hogy azokat önmagára nézve kötelező érvényűnek ismerje és fogadja el mindegyikünk!!… Az eddigi „tanéveink” során kapott Igék után már beláthatjuk, hogy az elvadultnak –az Atyai háztól elbitangolt „tékozló fiúnak”; (akik mi vagyunk itt, egyénenként!)– az Atyai Házba jutásához, visszajutáshoz „rendszerváltozásnak”, vagyis az embernek a szívében, a szellemében gyökeres természetváltozásnak kell történnie!!… 

ISTEN KIJELENTÉSE ARRÓL TUDÓSÍT, hogy mi „ott zárlatot csináltunk!” A rövidzárlat okozóját, az okát, a törvénytelenséget meg kell szüntetni ahhoz, hogy a fogyasztó az őt éltető hálózatra visszakapcsolható lehessen! Addig ugyanis szellemben vak és halott az ember; sötétségben van, bármilyen nagy valakivé „tornázta fel” már magát a földön! Szívünknek abban a „rongy” állapotában, amivel ide a Földre felkerültünk, azzal a saját bűnünket nem vállaló, mást okoló, gyűlölködő és kártevő, erőszakos, pokoli természettel (I.Móz.3,12-13.) AZ ISTEN ORSZÁGÁBA, az Ő Uralmába NEM LEHET SENKINEK VISSZAKERÜLNI!!!… 

A „tékozló fiúnak’ gyökeresen meg kell változnia! Ez az a nagy lehetőség, amit KRISZTUS AZ Ő Élete feláldozásával kifizetett értünk! De vigyázzunk, mert ezzel a lehetőséggel –a fertőző bűnbetegségünkre  ráébredni, a gyógyulás nagy lehetőségét igénybe venni– csak addig lehet, amíg itt a Földön vagyunk!!! Azt a „nemes harcot”, melyet az előttünk végigmenő, jól vizsgázó elöljáróink is megvívtak, arra mi nekünk is csak itt e földi létünkben van lehetőség!! (II.Tim.4,7-8.) 

Ebben a harcban kinek-kinek a legnagyobb ellensége saját maga, a Diabolosszal, a Sátánnal együtt-látó, „szellemi agymosáson átejtett” saját maga!! Ettől a magában hozott, Istentől elidegenedett és vad természetétől a pokolban már senki nem tud megszabadulni, ott már nincs sem út, sem mód az ember helyzete és állapota megváltoztatására! (Luk.16,19-31. Ez volt aznapi Ige, amikor Hilda néni elvitetett innen 5 évvel ezelőtt!) A még itt levő családtagoknak pedig már csak ez az Üzenet, ez a lehetőség és Tanács van „Odaátról”: Van Mózesük és Prófétáik –van Bibliájuk–, hallgassanak azokra! Ha ő rájuk nem hallgatnak, akkor a Feltámadott sem segíthet rajtuk! Istennek már ez az egy óvó, féltő Kijelentése és tanácsa elég lehetne valamennyiünknek a kijózanításra, a „felébresztésünkre” abból a lelki és szellemi, ördögtől átvett, önmagáról sok jót képzelő „utolsó idők embere” alvó állapotából!! (II.Tim.3,1-5.) (A „Kelj fel!” bíztatás 148-szor szerepel a magyar Károli-Bibliában.)

Istennek nagy Ígérete, EVANGÉLIUM VAN MINDEN MEGKEGYELMEZETT EMBER SZÁMÁRA! (Akik hústestet kaptak, azok mind ilyenek.) Tehát Isten nem haragra rendelt minket, hanem üdvösségre! (I.Tess.5,9.) Ennek azonban feltétele van!!: „HA”…! (Ez 21-szer van a te Bibliádban is! II.Móz.15,26. V.Móz.15,5. 28,1.) Mi pedig mind vállaltuk a feltételek betartását, de nem teljesítettük, hanem hitetlenül másba menekültünk bele és merültünk bele, mégpedig szívesen!…

A Világosság most ezt helyezi a szívünkre, és ráébreszt a sürgős tennivalókra, még a számadás előtt!!!…  Nehogy lekéss és lemaradj már a betegfelvételnél!… (Zsolt.50,14-15.) 

B.L.

Egy idevonatkozó Énekünk: l90.

1. „Ó, hogyha tudnád, bűnnek örök foglya, Mily átkos szolgaság bilincse köt, Őhozzá mennél mit sem tanakodva, Hozzá, Ki megnyithatja börtönöd. Boldog nap intene feléd, Ha még ma, még e pillanatban kezdenéd!

2. Óh, hogyha tudnád nem juthatsz az égbe Oly könnyű szerrel, álmodozva csak; Elindulnál a keskeny útra térve S restségedért elfogna a harag. Tűnnének ínség és sötét, Ha még ma, e pillanatban kezdenéd!”