A fenti Vezérige teljesebb szövegében ezt is tartalmazza: „Ó, te gonosz emberi nemzetség, lásd meg magadnak alaposan az Úr dolgát, munkáját, az Ő cselekvő Igéjét…!” Az előző versben pedig ezt olvashatjuk: „Hiába ostoroztam fiaitokat, a fenyítés –a nevelés– nem fogott rajtuk; fegyvereitek úgy emésztette prófétáitokat, mint pusztító oroszlán”! Ezeket a megítélő igéket is együtt kell megőrizni magunkban, hogy ezek az állapotunk felismertetésével –a szükség esetén–, segítségünkre lehessenek a zarándok utunk próbái között!… Egy pillanatra sem szabad megfeledkezni arról, hogy minket –-mint tűzkár-vallottakat– a „hamuból” húzott ki a kegyelem, s így Őneki velünk mindent elölről kell, kellett kezdeni! (Ezék.28,14-19.) A kezdeti IGEN JÓ értelem, ismeret, érzület, „tájékozóképeség” ugyanis már „ott” tönkrement bennünk; az „alulról” magunkkal hozott „pótlék” pedig nem használható, mert hazug és alaptalan!… Amíg valaki ezt és a Biblia első három fejezetét nem veszi figyelembe –önmagát az utolsó helyre ültetve–, addig minden más jóhiszemű ténykedése is hiábavalónak, ő maga pedig a futópálya végén „Mellékúti”-nak fog minősíttetni!… A „zarándok úton” elindulónak mindvégig minden dolgát szabályosan és törvényesen (nomimos) kell megharcolnia, különben érvénytelenné teszi a futását! (II.Tim.2,5.)

Az Úr és Mester tanítvány-iskolájába felkerülőnek már az „Óvodában” szükséges a legfontosabbakkal tisztába kerülnie! Ilyen pl. a „Ki vagyok én?” -kérdés; mert az idekerülők mindegyike nagy tévedésben van még az önmaga kiléte felől is! Itt senki sem személyazonos azzal, amit a tükörben lát magából a hármasságnak teremtetett ember, de azzal sem, akinek jóhiszeműen gondolja és tartja magát!!… Istent sem ismeri az Ő Valóságának megfelelően, hanem csak hézagosan és tévesen, s csak valami olyannak, ami –mint üres fogalom– a Hittan-könyvéből még megmaradt benne a régi emlékeinek foszlányaiban.  

Egyedül Isten, a mi Hatalmas Urunk –Aki mindhárom világot is létrehozta, benépesítette és élteti–mondhatja el magáról, hogy EGO EIMI HO ÓN: ÉN AZ VAGYOK, AKI A VAN!!!  Éspedig öröktől fogva és mindörökké van Ő!!! Ő ezt a „Nevét” ismerteti meg Mózes által „Izráellel” –már annak a pusztai vándorútjára elindítása előtt, még „Egyiptomban” –, és minden zarándok-útra elinduló ember felvilágosítására és okítására, az erőviszonyok dolgában is! Nekünk, ENNEK A TÉNYNEK TUDATÁT ÉS HITÉT –mint Erőforrást– magunkban kell vinnünk az egész élet-utunkban!!!…

Felülről kapott hittel azt kell –lehet– elfogadnunk igaznak, amit a soha nem hazudó Isten a mi megmentésünkre kijelentett és elvégzett. „Mi csak „tegnapiak” vagyunk, és még semmit nem tudunk” (Jób 8,9. I.Kor.8,2.), így a többi megtévesztő, jónak látszó ismeret és „igemagyarázat” csak emberi lehet, s mivel így nem a Szeretet Forrásából való, valami érdek fűződik hozzá a Vesztő részéről, már eltérít az Úttól!! Ezt is szem előtt kell tartanunk, a „Józanság Szellemé”-nek megfelelően! (II.Tim.1,7.) 

Azt is tudnia kell az „óvodásnak”, hogy „hol” van ő itt a teremtettségben; melyik világban és miért? Mi okból és mi célból? Mivel nekünk jogos tulajdonos Gazdánk Van: KRISZTUS, Aki kikért és megkapott minket az Atyától, s így kerülhettünk fel a pokoltól ide a Földre asszonytól születés útján, abból a célból, hogy mint élni akaró poklosok –akik bensőnkben, szívünkben vagyunk pokoltól fertőzöttek– a kigyógyításban részesülhessünk!!!… (Jel.3,1.) Mi tompa, érzéketlen, „alvó félholtak” olyanok vagyunk, akik már fel sem fogják azt, hogy miben, milyen állapotban vannak! Krisztus, a mi Gyógyítónk azonban megmondja: „Veszedelmes a te sebed! Gyógyíthatatlan a sérülésed!” (Jer.30,12-24.) Ő megkérdez téged is: Akarsz-e te valóban, igazán meggyógyulni, átadva magad Őneki –amint előbb már átadtad magad a Vesztőnek eszközéül–?! (Róm.12,1-2.) 

Az Ő Neve: Logos tou Theou!; tehát Őneki minden dolga csakis logikos, logikus lehet – velünk kapcsolatban is! (Ján.1,1. Jel.19,13.). A jól elvégzett munka, a „mű” dicsőíti a Mesterét. „Mi az Ő teremtményei (poiémái) vagyunk, sok és jó gyümölcs termésére betelepítve (ktisis) a Krisztusba…!” (Ef.2,10!). Legalább ennyit illene már tudni mindenkinek is önmaga felől, ahhoz, hogy elindulhasson!!… A Fiú nem sikkaszt el semmit az Atyának járó dicsőségből, és ennek az útját mutatta meg minekünk is!! (Ján.17,4-10. 15,8.). A „halottak”, a halálban maradók pedig –akik itt nem élnek az „első feltámadásuk” drágán megvásárolt lehetőségével– a gyalázatukban maradnak, éspedig örökre!! (Ésa.38,19. Jer.3,25.)

A Hatalmas Isten, a világok Ura és éltetője mindent az Ő kijelentett akaratának megfelelően cselekszik!! Ő az Ura úgy a történelemnek, mint a legkisebb történésnek eseménynek is mindenütt, így a te életedben is; sőt még a te ellenséged is csak az Őtőle származó –és tetőled ellopott– erővel tud fellépni ellened! Azonban csak addig mehet el bárki, ameddig megengedtetik neki! Jó példát kapunk erre az önmagát megüresítő Urunk kísértetésénél –amikben Ő KITŰNŐEN LEVIZSGÁZOTT– mindhárom „szinten”; Ő minden csalás, alkudozás és bizonytalan részleges megoldást kizárt!! (Mt.4,1-11. Jak.1,4.) Jézusnál a „csaló” és minden ajánlata is egyértelmű visszautasításra talál (Lásd: Bunyan: „Szent Háború” c. könyvében bemutatott alkudozást is), és muszáj továbbállnia; mert ekkor már a szolgáló angyaloknak kell jönniük – így szól az ígéret. (Mk.10,29-30.)

Összegezve a mi „hadi-helyzetünket”: Itt egy szívbéli „háború” folyik, az örökkévaló Szent és Igaz Isten Uralma, és az Ellene fellázadt, jellemét és a nevét elvesztett Gonosz között. (I.Móz.3,22/a.) Ez a harc az uralomért nem a térben és időben, hanem a belső emberben –Emberlélekben– folyik, abban kell lezajlania. Nekem és neked –eredetileg IGEN JÓNAK teremtett embereknek– első összecsapásunk az ellenséggel az Édenben történt, amelyben mi alulmaradva „totálkáros szellemi halottakká” lettünk! Olyanokká, akikben a Vesztő a lelki és szellemi „agymosást” is elvégezhette! Így most a Prófétán keresztül ezt a belső emberre vonatkozó Kijelentést, mint diagnózist ezt kapjuk, egyénenként mindegyikünk: „Tetőtől talpig nincs e testben épség: csupa seb, dagadás és kelevény…” (Ésa.1,2-9.) Csupa „vakság” és értelmetlenség mindenfelé, ezért már nincs is, aki megértse az Istent. (Róm.3,11.) Vakságában látónak tartja magát az ember, és elhiszi a vesztőnek azt is, hogy csak ez az élet van, amit ő itt lát maga körül. Aki az örökké-VALÓSÁGRÓL, az ítélet felől nem is taníttatott, nem is hallott, az az ember a nem látható Istenben sem hihet, Aki egyedül mindeddig minden szükséges jóval –így az Élettel és a kegyelemmel is– gazdagon megajándékozta!! (Jób.10,11-12. Csel.14,16-17.) Így azonban –ebben a tudatlanságban és értelmetlenségben– prédája marad a Vesztőnek, a Sátánnak!!!

Isten folyamatos munkájára rácsodálkozva lehet és kell nekünk most gyermeki hittel ráébrednünk mindarra, amiket Ő kijelentésként az eddigiekben leadott, valamint azokra a Tőle kapott jelzésekre, amik a meggyőzetésünkre adattak! Ha valóban élni akarsz az ajándékul megkapott kegyelemmel, nem alhatsz tovább te sem, mivel a harcmezőn, a „tűzvonalban” vagy te is; még akkor is, ha te most még  „vak” lévén  nem látsz veszedelmet!! „Bartimeus” vakon is hitt, így a szeme is „látóvá” tétethetett! (Mk.10,46-52) Ez jó példaként adatik most minekünk is!

Urunk –az Ő testben ittlétekor– ezt a helyzetünket is egyértelműen kijelentette a templomban, okulásunkra, sőt a Bibliádban még le is íratta, legélesebben a János Evangéliumban. Ez azonban már „magas” az óvodásnak, mivel a IV. osztály követelményeit ismerteti: az ÉLŐ SZELLEM-ISTENT mutatja be és a harmadik világot! Mert PNEÜMA és ESTIN Ő: A „VAGYOK”, Aki nem csak létezik, hanem Van!! (Ján.4,24. Zsid.11,6. mindkét szövegben.). Sajnos a magyar szövegben a lélek és szellem nincs megkülönböztetve, de az Igében megadatott nekünk felismerni a kimenekedés útját!! (Zsid.4,12.) Mivel azonban, nekünk már múltunk is van, amivel számolnunk kell, így nekünk már a Rend világa felé vezető úton is végig szükségünk van Urunk vezérlésére! Gyermekként kell elindulni, leszállva a vélt nagyság, önteltség, felületesség, „kivagyiság” és jóhiszeműség magas lováról!! Amire mi felültünk s ezeket jónak látva bevettük, „megettük”, ez történt az Édenebn!…  (Mt.18,3.) 

Jóakaró Atyánk ezt a drága Utat adja MA MÉG a mi kárhozatból való kimentésünkre!! Éljünk hát Vele!!! 

„… még most is így szól az Úr: Térjetek meg hozzám teljes szívetek szerint; böjtöléssel is, sírással is, kesergéssel is. És szíveteket szaggassátok meg, ne ruháitokat, úgy térjetek meg az Úrhoz, a ti Istenetekhez; mert könyörülő és irgalmas Ő, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű, és bánkódik a gonosz miatt. ” (Joel 2,12-13.)  

BL

Ének: 248. „URAM, Ó ADD, HA VÁNDORUTAM…!”