Ezt a súlyos és nagy horderejű Kijelentést adta az Úr az Ő tanítványainak az Ő Mennybe felvitetése előtt. Ők voltak az a 11, akik az Ővele töltött 3 év –és a Kranion Golgota– után magukra maradva az asztalnál szomorkodtak. (Ne csak a fehér asztalra gondoljunk! Mt.4,4.) Lehet, hogy te már ennek a tízszerese, vagy még annál is több idő óta tanulod az Igazság megismerését, de vajon meddig jutottál el? (II.Tim.3,7.) Bár lehet, hogy te már fejjel megérted és szükségesnek is tartod a „Sion-iskola” létét, és a felépített gyógypedagógia-rendszerét, olyannyira, hogy ez sokakat már ki is elégít, meg is nyugtat. Ez azonban KEVÉS, mert ez a nyugalom, ez a békesség még csak a „lelki területen” fekszik –ennek képe a „víz”, amin a próba során kárba vész az építmény–; de amelyen a rest lélek mégis szívesen tovább aludna!!… Ide kell már, és ALAPKÉNT szükséges az eredetileg IGEN JÓ-nak teremtett hármas lényünk tudata, és a gyermeki bizodalmas Hit is –amelyet minden ide érkező birtokol, ameddig az Istenbe vetett hit helyett másra használva ki nem öli a maga lelkéből (!)–; de szükséges annak fel- és elismerése is, hogy mi az Istentől való elszakadásunk által az első, a „szellemi halál” állapotába kerültünk!! (I.Móz.2,16-17.) A bűne miatt meghalt szellem-teremtmény azonban soha NEM SZŰNHET MEG, mivel az ÖRÖKKÉVALÓ SZELLEMBŐL vétetett; de a léte egy sokkal mélyebbre lezuhant állapotban folytatódik!!… 

„Emberlélekben” tehát a sztereómákkal jól elválasztott hármasság is tönkrement, így a „gátszakadás” folytán eláradt benne a gátlástalan Isten-telenség, amely őt már mások számára is botlatóvá, tehát sürgősen eltávolítandóvá tette!! Ez a súlyos tragédia megbízhatatlanná, használhatatlanná és alkalmatlanná tett minket az ISTENI ÖRÖK REND világában, és az abban boldogan élőkkel való együtt élésre!! Emiatt történt a kiűzetés!; mivel a lélek fölött a szellemnek kell úrnak lennie mindvégig!! (II.Kor,3,17.) Jó példa ebben Pál apostol is, aki az alvó, rest „korintusit” az Ige által megítélve serkenti és buzdítja fel az ő zarándok útjának folytatására. Felébreszti és tovább indítja. (II.Kor.7,8-11.)

Nagy szégyelnivaló ez, és a végleges elveszést hordozzuk magunkban, amíg a test (sarx: hús) uralkodhat az emberben, a régen leadatott óvó figyelmeztetésnek pedig ellenállunk! Ébredj rá már Te is nagy alvó, hogy amíg ezt megengeded magadnak, addig „a szent háborúban” az ellenség oldalán harcolsz, Istennek a téged is megmenteni akaró szeretete ellen!!! Ezzel pedig bűnre kísérted a még gyenge lábon álló rádbízottakat is! (Péld.6,6-10.) Ezért mondja az Ige: Jaj a botlatónak…, „aki félrevezeti a vakot az úton!!” (V.Mózes 27,18.)

Nekünk –tévelygőknek, akiknek Ő már testet alkotott, és az Ő színe elé emelt– megadatott a lehetőség az Őtőle kapott Világosságban ráébredni a KI-létünkre, a HOL-létünkre és a sok MIÉRT-re is, és ezeknek helyes értelmezésére is; akik okulnak is a kapottakból!! Tehát nemcsak mindenkor tanulnak, hanem okulnak is a kapottakból. (II.Tim.3,7.) 

Elképzelhetetlen nagy ajándék ez nekünk, akik „tegnap”, az IGEN JÓ teremtetést és a Test FEJével meglevő jó kapcsolatot is megrontva, Őtőle értelemben és szívben is elidegenedve, igen „mélyre” lezuhantunk!! (És. 64,5. Kol.2,19.) Mindezek után pedig már „ott” megtörténik az egetrengető CSODA: A FIÚ, MINT BÁRÁNY ÖNFELÁLDOZÁSA, Akinek a kellő pillanatban SZELLEMBEN ÉS VALÓSÁGBAN meg kellett áldoztatnia ahhoz, hogy ez az anyagi világ –a tér és idő világa–, a „pótvizsgázók tanítványosításra felkészítő színpadául” létrehozattassék!!!

Vezérigénkben a mi kárhozatból való Hazajutásunk feltételéül –főtantárgyként– ez a két elengedhetetlen követelmény szabatott: Hinni és Megkeresztelkedni!!  Erre azonban a mi hitünk, sőt az egész félrevezetett embervilág hite sem alkalmas!! Mivel e Földön csak azok és olyanok vannak, vagyunk, akik már „ott” a „házastársi hűségből” megbuktunk, s attól fogva mi  Emberlelkek – „áthangolva” – fogékonnyá lettünk minden hazugságra, amit a vesztőszellem nekünk az ő eszközein keresztül vég nélkül kínálgat. A Vesztő ismeri a Te gyenge pontodat is, ismeri a gusztusodat, kedvelt bűnödet; és Te ráharapsz a csalira…, amíg „alszol”!!! Értsd meg!: „vakok” vagyunk, amíg nem látsz, amíg nem látunk a dolgok, események mögé, és csak a testeket és a testi dolgokat nézve nem is akarsz „messzebb” látni, de még hallani sem; főként a Felülrőlvalókat!

Számolnunk kell a vetés-aratás törvényeivel, az ok és okozattal is; amire most –ebben az új felállítottságban, ahol most vagyunk– kegyelemből megadatott a lehetőség Teneked is! Nem maradhatsz tehát már naiv jóhiszemű ebben a harcban Te sem; és már adatott jó példa is a mi bíztatásunkra; a legravaszabb teremtmény szándékának, és az ő megejtő módszereinek a megismertetésével is! (II.Kor.2,11.Gal.1,11-16.) 

Pál az ő leveleit, az azokban levő Kijelentéseket, és azoknak helyes értelmezését Felülről kapta, és nem emberektől tanulta; ő soha nem volt theológus! Mielőtt megvilágosíttatott, Saul volt, egy igen buzgó vallásos hívő lélek, akit a Vezetők rá tudtak uszítani arra, akire akartak. Ezt ő maga is, amíg „vak” volt, buzgó lélekkel vállalta, szerfelett rajongván a –félreértelmezett atyai külsőséges, ceremóniás– hagyományokhoz. Amikor azonban megnyittatott a szívének szeme, és rálátást kapott a Lényegre: „azonnal nem tanácskoztam testtel és vérrel”, mondja. (Gal. 1,14.) Ezzel a Hazavezető „sínre-tevéssel” máris beáll az, amit az Úr az Ő tanítványainak megmondott: „Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak!” Ez történt Pál apostollal is, és ezek is megírattak, a mi okulásunkra! (János 15,20.)

A második fő-tantárgy: a Keresztségnek a megvalósulása, éspedig velünk és bennünk.  Itt a „bukás” már örökre kizáró ok, mivel a bukott tanuló azzal már a feltámadásának a drága lehetőségét is megvetette, elkerülte, arra méltatlanná tette magát (Iskáriótés ezt jelenti); repeta, osztályismétlés pedig nincs!!! Krisztus Urunk az örökkévalóságban EGYSZER halt meg, s fizette ki az okozott kárt!! Értem és Teérted is!!!

Mindegyikünknek a láthatatlan világba tartozó egyik belső fő-feladata: a keresztsége!! Ezért az „Ősellenség” most is mindent megtesz, hogy ennek lényege a tévtanításokkal félreértelmezésre kerüljön, és a látványos ceremóniás külsőségek, valamint az alaptalan megnyugtatás kerüljön annak helyébe! Nem egyedi eset Istent félő szülők gyermekétől ezt hallani: „én meg vagyok keresztelve és ez nekem elég!” Ezt okozza, okozta a hamis tanítás. De ki a felelős a tévelygőkért?…

Isten gondoskodott útkészítőről: „Bemerítő” János (Johannés tés Baptistés) küldetik el az Úr előtt (itt szó nincs keresztelésről) azért, hogy ebben az útvesztő „tanítás-dzsungelben” az Igaz Útra rámutasson, és az Ő Nevébe –lényegébe– való belemerítéssel a Hazavezető útra felsegítsen! (Hodos: út, de jelenti a tanítást is. Tehát út készítés: a sok zűrzavaros, félrevezető tanítás között az igaz utat megmutatni, arra rásegíteni küldetett Keresztelő János, helyesebben Bemerítő János.) A vízbe való belemerítés, mint a gyermekkor tartozéka kerül bele a kelléktárba (mint a hintaló), de ebből is ki kell nőni! Pál kinőtt belőle. (I.Kor.13,11.) Elhagyta a gyermekhez illő dolgokat. „Nikodémusnak” és valamennyiünknek pedig –és még minden önmagát jónak tartó „Izrael tanítójának” is– alulról kell elindulni felfelé! A mi számunkra a „starthely” ugyanaz: a belátás, önismeret, amire végül nagynehezen még Jób is eljutott. (Jób 42,1-6.) Az értelemszerinti fordításban: Ki az –mondottad–, aki gáncsolja az örök rendet ostoba, tudatlan beszéddel!?! Megvallom, hogy én eddig nem értettem ezeket –mondja magáról Jób (Jób könyve utolsó részében)– csodadolgok ezek nékem, és én fel nem foghatom. Hallgass meg most engem, Uram, én is hadd mondjak valamit: majd én kérdezlek ezentúl Téged, és Te fogsz majd tanítani engem. Bár mint fülnek szánt prédikációt hallottalak Téged hirdetni már előbb is, de most az én saját szemem meglátott s megismert Téged, ezért haszontalan hitvány valakinek –egy senkinek– láttam meg s ismertem meg magamat, és megszégyenülten eltörpülve semmivé lettem, megtanultam úgy tekinteni és úgy becsülni magamat, mint port és hamut!… Ezeket mondja magáról Jób, miután negyven részen át védte magát és tiltakozott és makacskodott, de végül megkapta a más belátás kegyelem-ajándékát; és megismerte önmagát.

Az Ige Jób példáján keresztül minket ismertet meg önmagunkkal. Bemutatja, mi jöhet ki belőlem, ha „megnyomják a tubust”: ami benne van!… Jákób tudja a „nevét”, ismeri önmagát –megkérdezte tőle az angyal, mi a te neved? Jákób. (I.Móz.32,27-28.) Tehát tudja a nevét, hogy csaló, igazat válaszol; de megharcolja a harcot, és „Izrael” lesz a „neve”. 

A jó utat kevesen találják meg; miért? Mert sok keserve van, s ezért kevesen is keresik.

Vezérigénk a kezdő felületes szemlélőnek lehet csak egy bepecsételt írás, amely csak akkor nyílhat meg, ha mélyebbre ásunk! Nem elég a szöveg, a Biblia-szöveg tudása, ismerete! Csak az Ige –a nagybetűs, a FIÚ– képes választ adni, utat mutatni mindenben, a bemerülés helyes értelmezésében is! A szívünk állapota és a bennünk levő szellem dönti el, szabja meg a célba érést, aszerint, hogy itt most ki melyik „úton” indult el, mibe merítkezik bele, melyik tanítást fogadja be. A Kijelentésnek ad-e hitelt, vagy a sokféle hazug tanításnak!? Ezért a PÜNKÖSD sorsdöntő nekünk!!! Nehogy elmellőzd Te sem!…

LB

91. Ének: „Imádom azt a nagy szerelmet, Jézusban mely felém hajolt…”