Ezt a kérdést, ha neked felteszik, vagy bárki bárkinek felteszi itt a földön, a kérdezett első hallásra máris fölöslegesnek tartja, és csodálkozik azon, hogy van itt valaki, akinek ez a közismert tény még egyáltalán kérdése. A földön levő ember ugyanis a bűneset katasztrófája dolgában –amit senki nem akar vállalni–, szívesen beveszi azt a hazug, félrevezető tanítást, hogy Ádám-Éva vétkezett és nem én (!), s ezzel megnyugtatva magát, a földiekbe belemerülve „tévelyeg” tovább. (Fil.3,17-19.) Eközben itt már régóta asztalon vannak nálunk az „Állj, Ki vagy” kérdései és válaszai is, így bőven kaptunk alkalmakat ezeket megérteni is … Epifánia azonban ma ennél még többről is akar nekünk szólni, ha már a „vevő” végre nem csupán a fejével rezonál a „Nagyadó”, az Isten adására, hanem a szívével is. (Hós.2,13.) Az Ige ugyanis éppen erre akar ráébreszteni, és „kijózanítani” Téged is, Testvér –mint a „Mentő” által a halálos karambol után felszedett, de szellemben önkívületi állapotba került embert–, aki az „ott bevett méregtől, a Sátán hazugságától elkábítva, a magad vélt jóságának a fogságában vergődsz. A Földre –A KEGYELEM SZÍNPADÁRA– felkerülők mind egy hazug és téves önismerettel indulnak el földi pályafutásukon; de ettől itt és most Hit által szabadulása lehet mindenkinek, aki élni akar! Így tenéked is, testvér!… De mi legyen a „hordó” eddig bevett tartalmával, az önbolondító és félrevezető tévtanításokkal? Urunk erre ad tanácsot Mt.13,52-ben –házi feladatul– itt mindegyikünknek. (lásd lejjebb is a továbbiakban) Ő gondoskodott a sokféle hazug tévtanítás között tévelygő népéről „Bemerítő János” által is, amikor az Úr Emberlélekbe bevezető útjának előkészítésével megbízta őt. … Luk.1,76-79. (Hodos: út, de „tanítás” is!…) Így gondolhatunk mi azokra az Istentől hozzánk küldött emberekre is, akik a mi időnkben, az IGAZ TANÍTÁSSAL igyekeztek bennünket a félrevezető hamis-tanítások zűrzavarából a Hazavezető útra rávezetni. De ezt kell tennie minden embernek is, aki már mint az Ő tanítványa, arra alkalmassá téve és felkészítve kiküldhető lesz! Mt. 28,16-20. (Urunk még azt is előre megmondja nekik, hogy ezek a „bemerítők” mit vigyenek és mit ne vigyenek magukkal, és hogy milyen célzattal!!… (Ezeket a képeket, példákat nekünk még értelmezni kell!) 

Az EGYEDÜLI HATALMAS ISTEN, Aki a meglevő látható és láthatatlan világoknak is egyedüli tervezője és kivitelezője (Zsid.3,4. 11,10.), mindazokat –az összes bennük levő teremtményeivel együtt–Ő hozta létre és tartja életben!! Ez a TÉNY AZ Ő FELFOGHATATLAN NAGYSÁGA FELŐL már a Kijelentés első mondatában megíratott, hogy ez lehessen az Alapja és Erőforrása minden Zarándok hitének a továbbiakban. … (I.Móz.1,1. Csel.14,17.) Az Ő irántunk megnyilvánuló jóakarata pedig abban mutattatott meg, hogy A MINDENEK FÖLÖTT ÁLLÓ HATALMAS ISTEN AZ Ő EGYSZÜLÖTT FIÁT ELKÜLDTE A VILÁGBA, HOGY MI ÉLJÜNK ŐÁLTALA! (I.Ján.4,9.) Ezt a Kijelentést is magunkba kell fogadnunk józanításként, és nem szem elől téveszteni!… Az Ő ittlétében, Jézus Krisztusban önmaga feláldozásával elvégezte mindazt a félelmetesen nagyszerű csodát, ami kellett ahhoz, hogy mi Őáltala e földre felhozva és felvilágosítva a Hazavezető Útra tétessünk. A MENNYEK KIRÁLYÁNAK ezzel a követendő példát mutató megalázkodásával a mennyeiek, a „látók” nem tudnak betelni! (Jel.15,3.) … És mindez mit vált ki mi belőlünk, belőled?! …  Isten nem hagyta tehát magukra az eddigi tetteik miatt eltévelyedett embereket; bár itt mindegyikünk már bőven kiérdemelte azt!…   

Az eddig tévelygőnek –akit Ő már ide felhozott és kezelésbe vett– a továbblépéséhez feltétel is szabatott. Ez olvasható II.Móz.15,26-ban és János 5,24-25-ben: „ha ezentúl már az Ő Haza hívó szavára hallgatsz!!”  Tehát nem a vesztő hangjára hallgatsz már, aki átejtette az egész „Földet”, és az ide felkerülők mindegyikét!! Jel.13,9. Erre a „ráébredésre” és a „kijózanodásra” mi most Hit által kapjuk Urunktól a drága lehetőséget! Ezzel lehet élned most te neked is, ha úgy fogadod ezeket, mint az Ő MENTŐ TANÁCSÁT!… Az ember (ho anthropos) eredetileg is a legkisebb a szellem-teremtmények sorában; mi pedig még ráadásul bűnbe is estünk és „lezuhantunk”! (II.Pét.2,11.) Isten szívének a szánalma és Szeretete kellett ahhoz, hogy mi abból a „rémségessé lett” pokoli állapotból ide felhozva, Hit által az Élet útjára kerülhessünk! (Ezék.28,17-19. Ján.8,23. 14,6. Zsolt.16,11. /ez a február hónap Igéje is/) Ez a nagy lehetőség azonban éppen csak nekünk „legkisebbeknek” adatott meg; bűnbe esett angyalok számára nem!… 

Az Isten képének hasonlatosságára teremtett „igen jó” ember nem szorult rá arra, amire mi –az Isten szeretetét és gondoskodását megvető, szellemben tönkrement „vakok”– most mind rászorulunk! A bűnbe esésünk tragédiája ugyanis minden addig meglevő jót tönkretett bemocskolt és használhatatlanná tett az emberben; így az már nem is „ember”, mert nem „felfelé néző” többé!… Lefelé néz csak, mint a többi éltetett lelkek (az állatvilág), ami pedig ember számára gyalázat, mivel ő –mint szellem teremtmény– azok fölé, azoknak gondozására, segítésére, rendben tartására, gyarapítására „úrnak” helyeztetett az Édenbe! (Ezt jelenti az „uralkodás” szó a kijelentésben, és nem azt, amit ma a sötétben levők –a „földi, lelki, ördögi” értelmezésükkel– értenek alatta! Jak.3,13-15.) 

A Vesztő, Diabolos azért és addig lehet „nyeregben” benned is, amíg „önfejűen” nem is akarod a különbséget meglátni az Isten által elismert valódi, és a sok hamis között! Ezért kötöd magadat görcsösen „vakon” a magad vélt igazához, a magad ördögtől átvett „látásodhoz”; attól fogva, hogy a „hordó” eredetileg igen jó tartalmának kicserélése, az „ősrobbanás”, a bűneseted megtörtént benned! (I.Móz.3,6.) Az Úr azonban KEGYELEMBŐL kézbe vett minket embereket –téged is–, hogy megmentsen attól a pokoli állapottól, az örök haláltól, amely az Ördögre és követőire, a kegyelmet megvetőkre vár! (Mt.25,41.)  Ha az eddig kapott Kijelentéseket nem „páholyból nézed”, rájöhettél már te is, hogy mi földi emberek –te is Testvérem!– magunkban csak elvadult, Istentől elidegenedett, tisztátalan poklosok vagyunk, akik Őnélküle minden jóra képtelenek!… De mivel Ő nem mondott le rólam –és rólad sem–, ezért meghozta és megbizonyította az elvadult „fáknak” a Mag és az Oltás csodájának törvényét. Mi, a tanítványjelöltek ezt a tanácsot kapjuk Mt.13,51-52: „aki megérti ezt a tanítást, az ót és újat –minden eddig belénk került keveréket– kidob, kihajít az ő kincstárából!” (ekballei: kihajít, nem pedig előhoz) Ez okvetlen szükséges ahhoz, hogy a friss „Élő Víz”, Ige megvilágítása és értelmezése helyet kapjon bennem és benned is! Ján.7,37-38.… (A középiskolában már nem lehet az á,b,c,d betűk ismeretéből „megélni”, mégha az elemiben jól meg is felelt valaki!… lásd, a matekban is van „betűszámtan”, ahol a betűk már mást jelentenek.)

Azt a „vak”-ot, aki Hit által már meggyőzhetővé lett a maga „vak” állapota felől, és valóban gyógyulni akar, az Isten nem hagyja magára a Sötétben, hanem a hitét tovább emeli, bíztatja, gerjeszti. (II.Tim.1,6.) Ezt jól láthatjuk Pál apostolnál, aki erre bíztat már minden „Timotheos- jelöltet” is. Ezek jó példák mi előttünk; nekünk, mint „láncszemeknek”, megadatott a hozzájuk való kapcsolódás lehetősége, és emiatt szükséges megismernünk őket „közelebbről” is! Ezt a tanácsot kapjuk a Zsid.13,23-ban: „Ismerjétek meg Timótheost, aki egy „megszabadult” ember…!” (Ginoskó, ginoskein – ez több mint valami felületes tudósítás, így a benső megismerésre utal /pl. házasságban: Mt.1,25./; de a mennyek országa titkainak megismerésére is ez a szó utal és vezet rá: Mt.13,11. szerint. Az apolüein, lüsis értelme pedig itt: kiváltás, megváltás; tehát a bűn kötelékeinek a megoldását jelenti.) Nekünk, mint a „Timotheos-ültetvény fáinak”, erre a „bűneitől megszabadult” állapotra kell –lehet– eljutnunk!… 

Elengedhetetlenül szükséges ugyan a tájékozódás minden tévelygőnek, de a megmeneküléshez nem elég! Erre nekünk a „Teljes Írás”, mint „iránytű”, az Isten szent emberei által leírva adatott a kezünkbe. A II.Tim.3,16-17-ben erről ezt olvashatjuk: „A teljes Írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságosságban való nevelésre…” Tehát nem elég csak tudni róla –nem elég mint valami tananyagot megismerni, akár több nyelven is tudni, beszélni róla–, ez csak a kezdet kezdete lehet! Ezt szorosan követi még az a három lépcső, amelyen végig kell mennünk ahhoz, hogy a zarándok –az Otthonról elcsavargott „tékozló” elveszett fiú– végül az Atyai Házba, Haza juthasson!

Adja Isten, hogy ezt értsük meg, valamennyien egy értelemre jutva, és ezen az úton engedjük magunkat végig vezetni Őtőle, Ő általa.   Úgy legyen, Ámen.

B.L.

A kezedben levő Bibliádból eddig kapott Kijelentések alapján Hit által már meggyőződhettél te is a „hol”-létedről, és a sok „miért” kérdés felől is. A baj csak az ebben, hogy ez a felismerés nem jutott be a szivedbe, hanem –talán már évtizedek óta– csak a „fej”, a tudás, ismeret szintjéig ért el, ami kevés a továbbjutásodhoz, az Istennel való bennsőséges kapcsolatba lépésedhez; és mivel még hamis alaptalan nyugalmat, álbékességet, testies üdvbizonyosságot is ígér a JÖVŐ felől, így káros is!…

Urunk a bajainkat az alapoktól, azok eredetétől az I.Móz.3-ban ismerteti meg velünk (távirati stílusban, röviden, tömören a lényeget); s ezt mi még, vagy már, csak elnagyolva ismerjük. Emiatt ez a „Kijelentés-csomag” nálunk még kibontásra, és helyes értelmezésre szorul! Valaki ezt így is megfogalmazta: „Amíg valaki AZ ALAPOT – a Biblia első három fejezetében, a „múltunkról” leadott Kijelentést – nem ismeri meg, éspedig önmagára nézve kötelező érvényűnek, annak az egész „futása”, minden „jókodása” és jóhiszeműsége ellenére mégis érvénytelennek bizonyul!!…” Így is hallottuk már: „Azzal kezdi Isten a velünk való beszédét, hogy Mózes I. könyve első három fejezetében először megmondja nekünk, hogy kik vagyunk és honnan jöttünk. Amíg ezt hittel el nem fogadja az ember, mint minden vitatkozás felett álló igazságot, addig Istennek nincs, és nem is lehet szava számunkra. Amíg a veszélyben lévő maga nem hiszi, hogy valóban veszélyben van, addig hiába beszélnek neki a legnagyobb ékesszólással a menekülés útjáról, nem érdekli, nem veszi azt igénybe.” (Á.S.) Miért is Lukács evangéliumában a 16. rész 29. és 31. versekben így szól a figyelmeztetés az elveszett, de már tapogatódzó (ApCsel. 17,27.) embereknek, hogy „Van Mózesük és prófétáik; hallgassák azokat. … Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki a halálból feltámad.” (nevezetesen Jézus, akit az Isten feltámasztott a halálból (ApCsel.2,22-24.) John Bunyan, az Isten szemszögéből már jól látó ember, a halálba zuhanásunkat ilyen képben is kifejezte: „Amikor Diabolos az ő szennyes hadával bejutott Emberlélek-városába, elrendelte a tönkretevését, sárba taposását mindannak, ami abban Istenre –Saddaira– és az örökkévalóságra alkalmas volt a lakókat emlékeztetni!” A Sátán megvakította az embert, és „szellemi agymosással” a fogalmaknak más értelmezését helyezte a 80 literes „hordóba” (az egyes emberbe) és a köztudatba, téves és hazug ismeretekkel pótolva mindazt, amikkel Isten az addig IGEN JÓ embert gazdagon ellátta!…

E Kijelentések alapján tehát már nem kell csodálkozni, sőt érthetővé válik mindaz, amit megbizonyít ez az Istenétől elszakadt, sőt ördögivé lett, s emiatt az Édenből kiűzetett, szánalmas emberiség. (I. Móz. 3,22-24.) A nagyság és uralkodni vágyás indulata egyformán jelen van minden egyes egyénben és minden népben is itt a földön; így akinek ez tetszik, és a körülményei lehetővé teszik, az a Világosság és felvilágosítás hiányában szívesen el is fogadja ezt az ajánlatot az ördögtől! Ez az indító oka minden haragnak és háborúskodásnak, s ezért lett az emberiség történelme a háborúk történelme a földön. Tehát az Édenben történt „beetetés” a kiűzetés után sem szűnt meg, hanem itt a földi életben, a „pótvizsgánkon” is folytatódik a nagyravágyás a sötétségben levő vakok között, de most már azok végleges elpusztítására!! Ez ellen kapjuk mi most a Világosságot és a felkészítést: Jn. 8,12. I.Pét.5,8-9. 

Isten ugyanis egy felmérhetetlen nagy csodát tett velünk és érettünk, a mi érdekünkben! A világokat atomokból is megteremteni, és működtetni, éltetni tudó egyedül HATALMAS ISTEN – A HO ÓN, Aki egyedül A VAN, aki előtt a népek csak annyi, mint egy csepp víz a vederben! (Ésa.40,15-17.) – a népeket és ezeknek minden egyedét, tehát még az ellenségeit is, AZ Ő LEHELLETE ÉLTETI! A Mindenség és mindenek Ura, A PANTO-KRÁTOR még a kísértőnek a mozgásterületét is megszabta térben és időben egyaránt! (Pl. Jób 1,12-ben is látjuk ezt.)  Isten Ereje nélkül tehát még meg sem tudna mozdulni senki!  Ebben az a plusz-tragédia, hogy „Emberlélek” nincs ennek a tudatában, és még nincs Hit-ben sem (Róma 10,17. alapján); mivel egy hamis „elhiszem”-mel, azt hiszem”-mel, és a bevett alaptalan reménységével alszik tovább a Sötétségben!: a Sátánban! (I.Ján.5,19.) Erre a helyzetre döbbent rá a finn Ruotsaleinen Paavó, a Parasztpróféta és néhány társa is, és ebből lett  az ismert „Finn Ébredés”.

Isten mentő Szeretete a tragikus helyzetünkre akar minket is ráébreszteni, de SZÍV SZERINT! Ebből a megvakult és szívbeteg állapotból való szabaduláshoz, mint egy sürgősen ÉBREDNI ÉS GYÓGYULNI vágyó betegnek, Neked is testvérem, a téged is gyógyítani kívánó „SZÍVSEBÉSZHEZ”, A KRISZTUSHOZ kell menekülni! – mert ma még lehet! –  Ő ezt várja most tőlünk, hogy éljünk ezzel az Általa igen drága áron számunkra megvásárolt lehetőséggel! (Péld.23,26. Ezék. 18,31-32.)

Isten csoda-tettei felől az eddig hallgatott „fülnek szánt prédikációkban” (Jób 42,5. ford) már te is hallottál. Azonban ez Jóbnál is kevésnek bizonyult, egészen a 42. részig. Az ő példája is a mi okulásunkra íratott meg (Róma 15,4.), mivel ez a mi utunk is!… A mi belső szívbajunkra a „jó” vallásoskodás csupán takaró, lepel, s még a legjobb szándékkal is csak külső „felületkezelés”! Ez soha nem képes a kezdetben elveszített IGEN JÓ ISTENI TERMÉSZETET újra létrehozni bennünk!! –– Mi rajtunk tehát sem „Béthel”, sem „Gilgál” nem tud segíteni! (Ésa.55,8. /az „út” a „tanítás” is; ezek az „utak” pedig nem az Ő utai!/. Hós.4,9. Ám.5,4-6.) –– Amíg az Isten által kézbe vett ember csak „lelki”, mert megelégszik a felületes vallásossággal, leáll félúton –vagyis megmarad „kettes”, test és lélek, mint az állatvilág–, addig képtelen felfogni a SZELLEM-ISTEN (Jn. 4,24.) dolgait, sőt bolondságok azok neki (I.Kor.2,14.). 

Isten hosszútűrését kell felértékelnünk, és nem a „Jób tűrését!” Igen súlyos a „beteg”, lelki gazdag ember állapota, különösen amíg nem is tud róla, mert az Éden óta mindent fordítva lát! „Ott” és attól fogva, mindig azt látja jónak, ami a halálát, vesztét okozza, mindaddig míg ő maga hitetlen és meggyőzhetetlen!

…

„Házi feladatunk”: önmagunk, állapotunk fel- és elismerése a „más belátás” kegyelem ajándékának segítségével. Ez hozta el a megoldást Jób számára is, mert láthatjuk „az Úrtól való végét.” Ez az út és lehetőség adatott meg nekünk és minden gyógyulni vágyó „vaknak” is: KEGYELEMBŐL! Ezt a sürgős szemgyógyítást, ezt a „más látást” (meta nous) kell nekünk, tisztelettel és kitartóan hiányolni és kérni Őtőle. Urunk ugyanis a menekülés útját –mint Nóénak a Bárka étítést– számunkra mint az Ő Háromság de Egy Isten Lényegébe, „Nevébe” való belemerülés lehetőségét és szükségességét jelöli meg! Ez az a baptisma, amelyre minden Isten-vaknak szüksége van ahhoz, hogy ŐVELE EGYÜTTLÁTÓ LEHESSEN! (Gör. szüneidenai, szüneidésis ezt jelenti, ami a Károli Bibliában „lelkiismeret”-nek van fordítva.) Ezt az Istennel való együttlátást cseréltük fel az ördöggel való együttlátásra. Ennek a felismerése adatott itt meg mindegyikünknek, és az Igében a menekülés útja-módja is kijelentetett! (I.Pt.3,21.) „A „bárka”, mint jelképe, mint képmása a megtartatásnak, most is megtart minket, most mint „keresztség” – baptisma: bemeríttetés, beavatás, és nem baptismos: vízzel való mosogatás, leöntés, áztatás –; nem a test szennyének, piszoknak tisztátalanságnak lemosása, eltávolítása, leöblögetése, vagy letevése testileg, anyagi módon, hanem a jó „lelkiismeretnek”, az Istennel való helyes együttlátásnak eredményeként, az öntudatra ébredt, elveszett embernek az érdeklődése, felfigyelése, végül is kívánkozása, vágyakozása Isten iránt, Jézus Krisztusnak a feltámadásán keresztül, az Ő újra élővé létele következtében!”  (I.Pt.3,21. ford)

Jób.42,1-6. „Jób pedig ezt felelte az Úrnak, és ezt mondta: Tudom, hogy Te mindent megtehetsz, és senki el nem téríthet attól, amit elgondoltál magadban. Ki az –mondtad–, aki gáncsolja az örök rendet tudatlanul, ostoba beszéddel?! Megvallom, hogy én eddig nem értettem ezeket; csodadolgok ezek nékem és fel nem foghatom. Hallgass meg most engem, Uram, én is hadd mondjak valamit: majd én kérdezlek ezentúl Téged, és Te fogsz majd tanítani engem. Bár mint fülnek szánt prédikációt hallottalak Téged hirdetni már előbb is, de most az én saját szemem meglátott s megismert Téged, s ezért haszontalan hitvány valakinek –egy senkinek– láttam meg s ismertem meg magamat, és megszégyenülten eltörpülve semmivé lettem, megtanultam úgy tekinteni s úgy becsülni magamat, mint port és hamut! (ford.)

Amint Jóbnak is megadatott az ő valódi állapotának felismerhetése, mint válasz a „Ki vagy?” kérdésre, ehhez hasonló belátásra, és ennek a megtapasztalásra van szüksége itt mindegyikünknek –akiknek a Teremtő Isten testet alkotott–, és az Isten Fiában való hitben és bizodalomban végig megmaradni az egész „Zarándok úton! Ez számunkra EVANGÉLIUM, Örömüzenet. 

Jézus felállt olvasni: „Az Úrnak Szelleme van én rajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangéliumot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyílását, hogy szabadon bocsássam a lesujtottakat, hogy hirdessem az Úrnak kedves esztendejét. ”  Lk.4,18-19.

BL

81. Egyik idevonatkozó „Zarándok-énekünk”

Hazafelé tart szüntelen a keskeny út kis nyája, Nincs e-világban ide lenn maradandó hazája. Vándor!, mi vágy kötné ide? Csak Hazasóvárgó szíve, egyebe nincs a földön.

Hazája fenn a mennybe’ van Ragyogva várja távol. Siet feléje untalan e holt hiú világból. Ott fénylik már a tiszta part, az útja egyre arra tart, és arra vonja vágya.

De ez az út merő tövis, Szoros kapu a kezdet. Szorongatásba, harcba visz, ád könnyet és keservet. Rajt’ akadály ezernyi vár: szakadék, láp, hegy, völgy, mocsár, ahányat lép a vándor. 

Az ellenség is lesben áll és győzedelmet vészen, hogyha egy vándort nem talál a bátor harcra készen. Sötéten zúg a rengeteg, hogy vándorok tévedjenek veszélybe, vad viharban.

Óh, drága Jézus, nézz le ránk irgalmazó szemeddel! Ki más felé sóhajtanánk? Ügyünket, óh, Te vedd fel! Te látod mind a vészeket, hallod ha zúg a fergeteg, tudod, ha jő az ellen. 

Mi gyarló földi vándorok kiáltunk, Jézus, Hozzád. Nyomorúlt bénák és vakok, keressük fényes orcád. Tekints le ránk, szánj meg, Urunk. Nincsen erőnk, óh, nem tudunk a szent ösvényen járni!

A fáradt vándoron legyen úti ruhád a drága, Te tégy csodát a vak szemen és visszatér világa. Kezünkben Igéd mécsese, lelkünkben égjen fényesen szent szenvedésed képe.

Ránk vétek és bűn nehezül. Kereszted drága vére moshat fehérre egyedül. Adj írt a szív sebére! Formáld ki bennünk képedet! Megújítván kegyelmedet segélj a győzelemre!

A keskeny út életre visz. Valakik járnak rajta, eljutnak át a vészen is, segít az Úrnak Karja, az égi hajlékokba fel, ahol mennyegzőt ünnepel híveivel a Bárány.

Az Igének ez a velünk kapcsolatos súlyos tény-megállapítása része annak a diagnózisnak, ami rólunk, a valóságnak megfelelően kiállíttatott és kijelentetett. Az ezzel a ténnyel való megismertetés azonban nem azért adatik a kezünkbe, hogy a „fejünkbe” elraktározva tudjunk felőle, és ezzel mégnagyobbakká legyünk a magunk szemében, hanem hogy mint vészharang –most, még a „végelszámolás” és ítélet bekövetkezte előtt– a más belátás útjára vigyen! Tudnunk kell ugyanis –mivel kijelentetett–, hogy lesz feltámadásuk a „halottaknak”, igazaknak, hamisaknak egyaránt!; de nem mindegy hogy ki mire fog feltámadni, hogy „hol”, vagyis melyik létállapotban marad örökre!? Ez pedig aszerint történik, hogy itt a földi létedben milyen mértékben és mennyire adod át magad a Megmentőd rendelkezésére; hogy a „zarándok-utadon” meddig jutottál el. Aki ezen az úton (Mt. 7,14) elindul, számot kell vetnie azzal, hogy ezen „végig tart a szent háború* a benső emberben (benned!); és azzal is, hogy az ellenség is végig lesben áll, és le akar téríteni a keskeny útról, de a váltót, a csapdát eltakarja, álnév alatt álcázza,: pl. csupán „ártatlan örömnek” mutatja be amit csinálsz! És ha a benned levő diabolistákat* (* Lásd részletesen: John Bunyan: Szent Háború) még nem öldökölted meg, azok veszik át az uralmat benned, te pedig azoknak a foglya maradsz, éspedig örökre!! (Dán.9,26-27. Kol.3,5-6.) A Kísértőnek tehát, az Ördognek, megadatott, hogy rázza a rostát a pótvizsgára bocsátottak alatt; nekünk vizsgázóknak pedig „ki kell próbáltatnunk a nálunk levők valódiságát illetően!” Urunk ugyanis tovább –felsőbb osztályba– akarja vinni azt, akit Ő elhívott: de kell, hogy az ember a szívében is meghallja az Ő hívását, és ne maradjon engedetlen Ővele szemben! (Ésa.50,5. Csel.26,19.) Ez a „Paulos-állapotba” jutásnak előfeltétele és lehetősége minden „Timotheos- jelölt” számára megadatott; tehát még minekünk is!… (II.Tim. 4,9.)

Nekünk, „elhangolt” tévelygőknek itt először is azt a „priuszt” kell elismerni, felismerni (Jer. 3,13.), és kötelező érvényűnek elfogadni; valamint képviselni, ami a Szentírásból fent idézett Igében leközöltetett, bármilyen nagy is itt ezzel szemben az ellenszél! Jézus maga is mondja Jn 8,43-ban; „Miért nem értitek az én beszédemet? Mert nem halljátok az én szómat!” Pedig Urunk, a GYÓGYÍTÓ-MEGVÁLTÓ Mester, minden bűnbetegségünk ismerője, magához hív és vár minden –bűnének terhét vállaló, és a saját szívében bújkáló gonosz (Mk.7,21-23.) elleni harcra kész– Őhozzá menekülőt. (Mt.11,28-30.) A bűnesetben szellemi „agymosottá lett” beteg Emberlélekben félreállíttatott a szüneidézis, az Istennel való együtt-látás. Amilyen „látásunk” azóta van, arra már nem lehet építeni; megbízhatatlan, mert az Édenben elkövetett bűn óta az ember mindent fordítva lát: I.Móz.3,6. Úgy látja a gonoszt, hogy az a jó, s az Istent látja gonosznak!… (Ésa.5,20-21. Mt.6,24.)  Döbbenetes „rendszer-változás” történt Emberlélekben! A belső emberünknek ezt a súlyos állapotát –megromlott gusztusát– itt mindegyikőnknek fel lehet és fel kell ismernie az Isten Igéjében leírtakból, és meg is kell tapasztalnia önmagában! (Zsolt 51. Amikor Dávid belátja, és  megtörik a bűnteher súlya alatt.)  Számunkra is, akik a „pótvizsgán” ma itt vagyunk –mint a már pokolban levő gazdagnak a testvérei is– ez a figyelmetetés adatik, hogy a rettenetes véget, a „gyötrelemnek helyét” elkerülhessük!! „Van Mózesük és prófétáik; hallgassák azokat. … Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki a halottak közül feltámad.” (Lk 16,19-31.) A mi félrevezetett és így félre is vezető értelmünk miatt pedig az Ige ezt tanácsolja: „Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből, a magad értelmére pedig ne támaszkodjál!” (Péld.3,5-7.) Erre mindvégig szükségünk van és lesz! …

Az Igénknek a másik megszégyenítő ránkbizonyítása: „Nincs aki keresse az Istent!…” Nehéz minekünk felismerni és elismerni önmagunknál a restség és a színészkedés ördögét (mivel jóleső annak a hízelgő ajánlata); neked is, aki talán már évtizedek óta komoly, alkalmakra is járó Bibliásnak tartod magadat. Mi hát itt a baj? Az, hogy nem ismered az Egy Igaz  Istent, Aki a LEGHATALMASABB, AKI A PANTO-KRÁTOR, ALL-MIGHTY, ICH WERDE SEIN, DER ICH SEIN WERDE, ATOTPUTERNIK, MINDENHATÓ, A HO ÓN, Aki EGYEDÜL az, Aki A VAN, éspedig öröktől fogva és mindörökké!! Ő az, Aki megcsinálta, pályára tette és működteti az egész Világmindenséget az atomoktól az extragalaktikákig. Kezében tartja és táplálja az Ő teremtményeit mindhárom világban a nagy Célnak, az Ő jó elgondolásának megfelelően! (Jer.29,9-14. ért.ford. Ef.1,3-10.) A mi táplálásunkról is Ő gondoskodik kezdettől fogva, mindhárom szinten. Az Ő örökkévaló Szeretetének megismertetésével –ez a legfelső szint–, abból kifolyólag a „hamisítatlan  tejjel” táplálva –ez a második világ tartozéka, a lélek ezt a táplálékot kapja, Húsvétban, Húsvét után feltámadás után–, még itt a múlandóban is, a testi viágban az Ő jó védő szárnya alatt tartott, akkor is, amikor csak szomorúságot okoztunk Őneki! Isten pedig számtalanszor felemelt és csodákat láttatott meg velünk. Ezen a szinten végiggondolva a Földi létünket, a költővel együtt mi is elmondhatjuk hogy a földi lét folyamán végig: „Egy elképzelhetetlen Nagy Úrnak a vendége voltam!” Ez azonban nekünk a Cél felé menő úton még csak a lépcsősor legalsó foka!…

Az Ige ránkbizonyítja, hogy nekünk még mindig sok istenünk és sok urunk van, ami nem fogadható el; tehát nem csak az Athén-beliek baja ez! … Már Mózesen keresztül kijelentetett, hogy: „Ne legyenek idegen isteneid én mellettem! (II.Móz,20,3. Csel.17,16. I.Kor.8,5-6.)  Így a „bálvány” fogalma is pontosan leközöltetett: „Bálvány az, akibe vagy amibe –Isten helyett, vagy mellett– a bizalmát veti”! A bálványt, a hamis istent tehát nekünk nem a régi korokban kell keresnünk, hanem abban, amit ma mi felértékelünk, ami előtt –Isten helyett, vagy mellett– hódolattal leborulunk; vagy ha kishitűen valamit szeretnénk „tartalékolni”. (Csel.5,1-10.) Meg kell vizsgálni: milyen a hitem, kiben bízom, miben bízom, ki a támaszom? Így hamar kiderül, hogy ezek –a bálványok– egyike sem tud segíteni, ha eljönnek a nem szeretem napok (Préd. 12.), amikor már nem hatnak az Ördög „altató kábítószerei”, amikkel képes lekötni és elterelni a figyelmet a Lényegről! A hamis tanítással még a Bibliázót is félre tudja vezetni akár az egész földi létében is!! Ezért kapjuk az óvó figyelmeztetést: Vigyázz az „útra”, a tanításra, amit beveszel (Zsolt.50,22-23.); mert amíg a gusztusod nem változik, addig azt látod jónak, az előtt borulsz le, az a bálványod, ami a vesztedet okozza!! Nekünk azonban megadatott most a lehetőség a „víztől” való születésre, a Vele való együttlátásra (szüneidézis)! Az Úr ezt az elengedhetetlen szükséges kelléket (Dei: isteni szükségesség!) egy vezető teológusnak jelentette ki, hogy az Igét hirdetőkön keresztül a mennyek országának ez az igénye –mint evangélium– a tanítás révén ma is mindenkihez jusson el. (Ján.3,1-10.) És mivé lett ez a Kijelentés? … Nekünk tehát az EGY ISTENT KELL MEGTALÁLNI, és MEGISMERNI (ApCsel. 17,26-31. Jn. 17,3.) Ez, az ellentétes beállítottságunk miatt nem egyszerű, de nem is lehetetlen, mert az Igében biztatás is van arra, hogy: „Akik engem szorgalmasan keresnek, azok megtalálnak!” (Péld.8,17.)  

A „nincs aki megértse” kérdésében nehogy csak a nyelvi nehézségeinkre gondoljunk (bár még az is van!), hanem gondoljunk a mi mindig Jóakaró Atyánk irgalmas Szívére is, Aki a Legnagyobb Áldozatot meghozta érted és énértem is!! Ne engedjük, hogy mindez hidegen hagyjon, sőt kívánjuk és akarjuk mi is azt, amit Ő: együttmunkálkodni Ővele (Szünergein) 

Luk.12,49: „Azért jöttem, hogy a világra tüzet bocsássak, és mit akarok: Hogy az már gerjedezzen is!” (ezt tartalmazza az eredeti szöveg) Ez a nagy lehetőség adatik meg most minden itt levő embernek, aki nem hagyja kialudni magában azt az útravalóul kapott gyermeki hitet (melynek képe a remanens mágnesség), amit még fel is lehet és fel is kell gerjesztenie, hogy így „Timotheos”- szá lesz! (II.Tim.1,6.) A név az ember lényegét, a belsejét mutatja, a szíve-lelke tartalmát fejezi ki. Timotheos egy olyan valaki, aki tisztelője Istennek; aki tiszteletben tartja és igen megbecsüli az őt haza vonzó Istenét. „ISTENTISZTELŐ”! Velem egyenrangú törvényes gyermek –így írja Pál, „édes testvérem a hitben” – mondja róla. Olyan valaki, aki már „messzebbre” lát, összefüggően lát a gyermekségtől, a törvényes gyermeki állapotból kiindulóan; sőt a két előző lépcsőfokot is megismerhetjük nála a Timotheos-hoz írt levélben,  a szülő és nagyszülő bemutatásával. Tehát a Lois és az Euniké; a vágyakozással a magasabb rendű felé vonzódik a nagymamája, az anyja, Euniké jó harc, megharcolja a harcát, és ebből születik az eredménz, egy megszbadult ember: Timotheos ! Nekünk is ilyenekké kell lennünk, akiket a FIÚ valóban megszabadított!! (Jn.5,31-32. 14,6.)

Adja Isten, hogy ez mind megvalósuljon  bennm, benned is.

BL

(Ének 233)

1. Tégy foglyoddá Uram,
   S akkor szabad leszek,
   Késztess megadnom önmagam,
   Győzelmet úgy veszek.
   Ha küzdve-küszködöm,
   Akkor leroskadok,
   De ha karod lesz börtönöm,
   Akkor erős vagyok.
2. Szívem gyáván remeg,
   Úgy hajlik, mint a nád,
   Amíg benned nem lelte meg
   Parancsoló Urát.
   Míg láncra nem vered
   Boldogtalan sivár,
   Szerelmeddel kötözve meg:
   Dicső, boldog király!
3. Lelkem mindjárt alél,
   Nincs benne tűz, se hit,
   Míg égi tűz nem száll belé,
   S szolgálni nem tanít.
   Vezetni úgy tudok,
   Ha Szent Szellemed vezet,
   Zászlóm fennen csak úgy lobog,
   Ha fúj leheleted!
4. Majd úgy uralkodik
   S nyer lelkem égi trónt,
   Ha néked hódol a porig,
   Ha mindenről lemond.
   Vész és vihar között,
   Úgy áll végig híven,
   Ha kebleden jól kikötött
   Mindvégig ott pihen.

Ez a mondat, ez a szánkba adott segélykérés nem akárkinek adatik, hanem csak azoknak a tanítvány-jelölteknek, akik már a „Sion-iskolának” és az abban folyó neveltetésnek –a Felülről megkapott más belátásra jutásuk alapján– elkötelezett és folyamatos résztvevői. Isten Kijelentése világosságot adott a Földre felkerülőknek –minekünk– a „KI Ő, és a ki vagyok én” kérdésekre; továbbá hogy „hol” –milyen állapotban –, mi okból és mi célból kaphattuk meg mi Istentől ezt az ideiglenes földi létet?!; amire nézve még az is kijelentetett, hogy: „Elvégezett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak s azután az ítélet!” (Zsid.9,27.) Az a „juh” amely hittel felismeri magát az eddig kapott Igék alapján –elismeri a maga múltját, a „priuszát”–, az már ne hagyja magát tovább altatni a magába befogadott ámító őskígyótól, hanem engedjen a Jó Pásztor vonzó hívásának, és minden bűnével-bajával Ő hozzá meneküljön! Ne bújócskázzék tovább –amint azt az Édenben elkezdte, másokat okolva bűneiért–, már csak azért sem, mivelhogy a saját ujjlenyomata egyértelműen rajta van azoknak mindegyikén!… (Jób.37,6.)

Isten Uralma a REND világa! Az abból kikerült tévelygőnek ezzel tisztában kell lennie, s ezt meg kell tanulnia ahhoz, hogy Hazajutva abba újra beilleszthetővé lehessen! Az Ige egyértelmű és félreérthetetlen utasítást ad erre nekünk, mikor ezt mondja: „EMLÉKEZZÉL MEG HONNAN ESTÉL KI ÉS TÉRJ MEG; és az előbbi cselekedeteket cselekedd!” (Jel.2,5.) Volt tehát előéletünk a „tegnap”-ban! (Jób. 8,9.) A te Bibliád is tudósít ezekről, sőt még a folytatásról, a „holnap”-ról is! (Mal.3,6.) „Én az Úr meg nem változom, ti pedig, Jákób fiai, nem szűnhettek meg!!”… Az ember ugyanis, mint eredetileg az ÖRÖKKÉVALÓ ISTENBŐL ÉS ISTENTŐL SZÁRMAZÓ SZELLEM-TEREMTMÉNY, NEM SZÜNHET MEG! Örökké léteznie kell!!…  

Nem is volt semmi baj ezzel addig, amíg az Isten képére teremtett, s így IGEN JÓ ember megőrizte magát, és azt tette, amivel megbízta őt a világoknak Teremtője, Ura, „üzembentartója” és éltetője. A Bibliánk elején képekben leíratott számunkra a tragédiánk –valamint a KIÚT is–, amit nekünk a Szellem megvilágításában szükséges megismernünk! (Tehát nem aszerint, amilyennek azt a vesztő-szellem, az ő eszközein keresztül mint „Ádám-Éva-almafa dajkamesét, és mint az első emberpár bűnét” etette meg a még „vak” tévelygőkkel!)… Ezen túlmenően miben lehet és kell nekünk a magunk súlyos beteg állapotát most felismernünk? Abból pl., hogy jólesik-e az, ha dicsérnek, ha „naggyá tesznek!” Ezt az ördögi hajlamot és vágyat mindegyikünk a Sátántól, „ama régi kígyó”-tól vette át már az Édenben, amikor elhittük és bevettük, hogy „olyanok lesztek, mint az Isten…”! (I.Móz.3,4-5.) A Szentírás erre az állapotra, erre a tényre nem csak a bűnesetnél mutat rá, hanem az Újtestamentumban is végig rámutat, és mint a mennyből kizáró ellenségünket akarja velünk felismertetni és a helyére tétetni!. (II.Tim.3,1-5.). Abból is felismerheted a „hol”-létedet, hogy megnyugtat-e, ha legalább imitt-amott eleget teszel a hagyományos vallási kötelmeidnek: pl: Bibliás vagy, jókodol, elismert becsületes ember hírében állsz, stb.; és ha mindez jólesően megnyugtató a lelked számára, akkor te még „alszol”! Ebből első lépésként fel kell serkennie az „alvónak”. (Ef.5,14.) 

Ne alapozzon tehát itt már senki a maga „lelki agymosott értelmére” (Péld. 3,5.), sem a „szívére” (Jer. 17,9.), mert „ott” –annál a katasztrófánál– mindkettő megbízhatatlanná és alapnak alkalmatlanná lett!: „homok”!… (Hós.6,7. Péld.3,5. Zsolt.40,13.) Mivel „bolond szívük megsötétedett” (Róm. 1,21.), így az abból még a jóhiszeműen kiinduló, lelki szemmel jónak látszó, de a valóság szerint „körülmetéletlen” indulatok és tettek is mind-mind hasznavehetetlenek!… (I.Móz.6,5. Mt.15,19. 25,11-12.) Ezt a dupla esküvel megerősített ítéletet az ilyen engedetlen, kemény, meggyőzhetetlen sóbálvány-állapotukban leragadt –foganás nélküli, tehát meddő– Bibliások kapják! …  Mivel ez a Kijelentés, az Igazságnak megfelelően  a mi „priuszunkat” (bűnlajstrom) ismerteti fel velünk és minden földre született emberrel;  ezért ezt –minden ördögi kritika és hamis mellébeszélés nélkül– hittel el kell fogadni a tévelygő „kerge birkának”!… Csak ez után következhet, hogy –a Törvény és a Prófétálók felülről kapott tanácsnak megfelelően– rábízza magát mindegyikünk a JÓ Pásztorra, Aki a „megtérés” (metanoia) kijelölt útján az Ő nyájához akar visszaterelni!; „oda”, abba az állapotba, ahonnan mi –mint tékozló elveszett fiak– ilyen „messzire” elcsavarogtunk és elidegenedtünk!…            

Nekünk tehát –akiknek Urunk kegyelemből hústestet alkotott– megadatott, hogy ebben a lelki és szellemi sötétségben Őrá figyelhessünk fel, és azokra amiket Ő már megtett és ELVÉGEZETT; valamint az Ő most is folyamatosan történő munkájára. Ebben pedig a Test minden ép és gyógyuló tagjának is részt kell vennie, Ővele együttmunkálkodva a munkának minden fázisában, az Ő Szellemének bölcs vezérlésével! (Ef.4, 16. Jer.1,10.)  …

Ahhoz, hogy az Ő Neve végre dicsőíttessék a sok gyalázás után, úgy illenék, hogy mi a teljes egész valónkat átadjuk Őneki, hogy Ő rendelkezzen velünk! Ez amiatt is jogos és logikus, mivel „mi nincstelen szegény vándorok vagyunk itt a Földön”, akik a bűneinken kívül mást nem hoztunk ide; sem ki nem vihetünk semmit magukkal innen. Amit itt összegyűjtögetnek emberek, vagy szeretnének eltulajdonítani, amiért harcolnak és háborúznak, az mind –és minden– egyedül az Ő tulajdona! Sőt, még mi magunk sem vagyunk a magunkéi, hanem az Övéi, akiket Ő teremtett, és –ahogy az egész teremtettséget is, kezdettől fogva, a benne levőkkel együtt– folyamatosan éltet!… Amivel tehát itt rendelkezik valaki, az nem az övé, hanem csak rábízatott, hogy mint az ő Urának hű szolgája sáfárkodjon azzal; sőt még el is kell számolnia, nemcsak a kapott tálentumokkal, hanem még a gírákkal (argüros: ezüst) is!… (I.Kor.4,1-2.)         

Ezek után már érthetően világos, hogy nem valami erőszak az Ő igénye és tanácsa nekünk, hanem Isten az Ő mentő szeretetéből, a meggyógyított szem, és a Vele való együttlátás (szüneidézis, rezonancia együttrezgés) eredményeként, a Vele való együttmunkálkodást (szünergein: II.Kor.6,1.) tanácsolja nekünk! A testben itt megjelent FIÚ jó példát adott ebben is nekünk, és minden e földre felkerülő gyermekének. (Ján.5,17.19.)… 

Sorsdöntő tehát számunkra az, hogy „hol”, vagyis hogy a kétféle örök létállapot közül melyikben fog kinek-kinek a léte folytatódni, amikor számára lejár a kegyelem ideje! Mi, most a MÁ-ban mind vizsgázunk. „Pótvizsga” ez, kegyelemből adatott nekünk, akiket Isten „ott” megszánt, és kiemelt az örök Halálba zuhanó „bukottak” közül. De –az Ő további kegyelméből– kijelenti az Ő jó elgondolását és akaratát a jövőre nézve is. (Jer.29,11-13/a.) Nem hagyott és nem hagy tovább tévelyegni „vakon” bennünket, mert –mint „Örökkévaló Atyánknak”–, mindeddig gondja volt és lesz is reánk. (Csel.14, 15-17. 15,24-35.) A legnagyobb szeretetét pedig abban mutatta meg irántunk, hogy az Ő Fiát, az Ő Egyszülöttét kiküldte, elküldte az Isten e világba –mint Isten ÁLDOZATI BÁRÁNYÁT a farkasok közzé; bár előre látta, tudta, hogy meg fogják Őt ölni–, de azzal a céllal küldte, hogy mi majd élhessünk Őáltala! (I.Ján.4,9.)

BL

Egyik idevonatkozó énekünk (86.)

1. v. Hol az Úr nyája van, biztonság van ott, nincs eső, nincs hideg, ha ott bent vagyok. Ha a nagy Pásztor szól, kürtök zengenek, S nyájába engem hív, fölkelek s megyek. Látom már, várnak rám kik rég vannak ott, Hallom hívó szavuk: Jöjj, Isten hozott. Jöjj, Isten hozott!

2.v. Hol az Úr nyája van, biztonság van ott, Távol a bántalom, szelíd fény ragyog. Angyalok hangja szól, mindig kék az ég, Ottan megnyughatom, ott a békesség. Boldogság sátorát akkor felvonom, Ha olyanná leszek, mint hű Pásztorom. Mint hű Pásztorom!

(Magyarra fordította: Dr. Frenyó Sándor

Énekelhető szöveg: Frenyó Lászlóné, Lenci néni)                                                                                                                                                                                       

Az a „kárhozat” rettenetessége és gyötrelme, hogy élesen tiszta memóriával, soha nem képzelt éles emlékező tehetséggel SZÜNET NÉLKÜL EMLÉKEZNI KELL, és nincs semmi jó, amire emlékezni lehetne, hanem csak csupa rossz, gonosz, hibás, SAJÁT MAGA ÁLTAL ELHIBÁZOTT KÁRHOZATOS DOLGOK; istentelen, hitetlen, engedetlen magatartás, megvetett kegyelem… Ezekre emlékezni folytonosan, a változás vagy változhatóság minden reménye nélkül, minden lehetőségről lekésve, lemaradva, az elmúlás vagy megszűnhetés teljes lehetetlenségének a teljes tudatában; TUDNI mindazt, amiket itt nem akart HINNI, meggyőződni arról, hogy VALÓSÁG mindaz, amiket valótlanságként elutasított magától; LÁTNI – de csak TÁVOLRÓL, a megközelíthetőség minden reménye nélkül – az Életet és abban azokat, akik HITTEK… Sötét viharos éjszakában egyedül elhagyatva állani és nézni a tovahaldó kivilágított gyorsvonatot, amiről menthetetlenül lekésett… Egy kopár jégszigeten egyedül, elhagyatva állani, és nézni a tovahaladó EGYETLEN mentőhajó után, amely kivilágítva és jól fűtötten úszik a tengeren, egyre távolodva, ami soha többé nem tér vissza, amire nem akart a maga idejében felszállani, amikor még felszállhatott volna… Nézni elhagyatva a soha vissza nem térő alkalmat, amit idejében megragadni elmulasztott az ember … És mindezekért senki mást, csak saját magát lehessen okolni!… Hát ez már maga kész gyötrelem egy ember számára, aki mindig másra igyekezik áthárítani a felelősséget. (I.Móz.3,8-13.)  Nem én vagyok a hibás!

A kijelentésben, az Isten üzeneteiben, a „próféciákban” az a borzalmas és rettenetes, hogy törvényt ad, törvényt hirdet, vagyis hogy mindannyiszor megismétlődnek a hirdetett események, valahányszor a körülmények, a helyzet, az adottságok megfelelnek, azonosak azzal, amihez azok köttettek. Valahányszor csak feldobnak egy követ a levegőbe, mindannyiszor leesik egy kő a levegőből. Valahányszor fagypont alá lehűl egy párát tartalmazó helység üvegablaka, mindannyiszor jégvirágok jelennek meg az ablakon; valahányszor pedig felmelegedik egy jégvirágos ablakú helység, mindannyiszor eltűnnek a jégvirágok az ablakról. Ez törvény! Ezt nyugodtan meg lehet előre mondani, ezt lehet tanítani, ezt meg lehet prófétálni. „Mert ti így szóltok: „Frigyet kötöttünk a Halállal, a sírral meg szövetséget csináltunk; az ostorozó áradat, ha jön, nem ér el minket; mert a hazugságot választottuk oltalmunkul és a csalásban rejteztünk el!” „EZÉRT így szól az Úr Isten: „Íme, én pedig „Sion”-ban egy „KÖVET” tettem le, egy „próba-követ”, drága „szegletkövet”, erős alappal, AKI HISZ, AZ NEM FUT!… És a jogosságot mérőkötéllé teszem, és az igazságot szinlelővé, és jég söpri el a hazugság oltalmát, és árvizek ragadják el a rejteket!  És eltöröltetik a Halállal való frigyetek, és a sírral való szövetségetek meg nem áll; az ostorozó áradat ha eljön, eltapod titeket! S AHÁNYSZOR CSAK ELJÖN, MINDANNYISZOR ELRAGAD TITEKET; mert minden reggel eljön, és nappal is és éjszaka is!.. BORZALOM MEGÉRTETNI E TANÍTÁST!” (Ésa.28,15-19.) De borzalom és rettenetes MEGÉRTENI is!  „Mert ki állott az Úr tanácsában, és ki látta és hallotta az Ő igéjét? Ki figyelmezett az Ő igéjére és hallotta azt?… Imé, az Úrnak szélvésze nagy haraggal kitör, és a hitetlenek fejére forgószél zúdul!… Nem szűnik meg az Úrnak haragja míg meg nem valósítja, és míg be nem teljesíti szívének gondolatait; AZ UTOLSÓ NAPOKBAN ÉRTITEK MEG E DOLOG ÉRTELMÉT!” (Jer.23,18-20.) Még ha borzalom is megérteni, akkor is meg KELL érteni!… 

Akkor majd nyilvánvalókká lesznek, nyilvánosságra lépnek s felismerhetőkké teszik magukat azok, akik magukban bepecsételve hordják azt a „törvényt”, azt a Szentírásbeli tanítást, ami lepecsételt, hogy ne tanítsák, ne tegyék általánosan ismertté azt. + Mert azt mondja az ilyen: „Én kitartóan várom az Istent s helytállva kitartok mellette, aki elfordította az Ő orcáját „Jákób házá”-tól, és én kitartóan mindig hinni, bízni fogok Őbenne és bizalommal leszek mindig Őhozzá.” (Zsid.2,11-13.) + „Lássátok, itt vagyok én és a „gyermekek” is, akiket nékem adott az Isten (Ján.17,6-10.), és ez lesz magában majd „jegyül” vagyis isteni csodálatos jelként (sémeion kai teras) „Izrael házá”-ban a Seregek Urától, aki letelepedett s lakozik a „Sión” hegyén” (Ésa.8,16-18.) Ím, így kezdődik egy hatalmas „prófécia” (Ésa.8,11-9,7.), amelynél nagyobb horderejű kevés hangzott el! A kezdete ugyan megismétlődhetik, DE A VÉGE SOHA TÖBBÉ!… Nem lehet változtatni rajta többé.

Az előfordulhat még az emberiség történetében és az egyes embernek az életében, hogy az ember-nek ismét „bealkonyul” (I.Móz.3,1-8.), hogy a „Kígyó”-nak, a „Sötétség”-nek a ravasz, furfangos közbenjárásával ismét sötétségbe kerül, és a Sötétségbe jut az ember az egyén; de az már nem fordulhat többé elő, az nem ismétlődhetik meg, hogy az, aki sötétségben jár, újra láthasson nagy világosságot, hogy aki újra a Halálnak a karjaiba került, annak a feje fölött ismét a Fény (Fós) felragyogjon. (Ésa.9,1-2. Ef.5,14-18.) A világ Világosságáról szóló prófécia, a Szűztől születendő, világrahozandó „gyermek”-ről szóló ígéret beteljesedett, az ekként világra jött Fiú már mindent megcselekedett, a reá bízott munkát elvégezte (Ján.17,4.), a megváltás nagy műve ott a KRANION-on ELVÉGEZTETETT! (Ján.19,30.) „Krainó”, a nagy műre feltétetett a korona! Itt már megismételni soha többé semmit nem lehet! (Zsid.9,11-17.24-28. 6,4-8. 10,26-31.) Ne áltassa hát magát senki holmi ismétlési lehetőségekkel, vagy a „mindig kegyelmes Istennel”, vagy a közkívánatra többszörösen megismételt „megtérések” cirkuszi jelenetével. Se ne bízzék senki a bibliai szövegekkel a szájukat öblögető különféle „igézők” – „bozsenálók” – ígéreteiben, és megigézően szép és a megtéretlen füleknek igen kellemesen hangzó igéző „hirdetéseiben”, a „feltétel nélküli bűnbocsánat hirdetők”, a „halottidézők”, a spiritiszta „médiumok”, jósnők, jövendőmondók, kártyavetők, „grafológusok”, „asztrológusok”, és más egyéb mindenféle ördögi mesterkedésekkel foglalatoskodó ördögfattyak titkos és nyílt „igézéseiben”, mert igen súlyos következményei lesznek!

„És hogyha azt fogják majd mondani tinéktek: „Keressétek fel, kutassátok ki azokat s tudakozzatok azoktól, akik a földből hívják ki az „elhunytakat” – a „halottidézőket” (I.Sám.28,3-30.) és a hisztérikus spiritiszta „médiumokat” (engastrimüthos), jósnőket, jövendőmondó asszonyokat – azokat, akik csupa üres hiábavalóságokat összefecsegnek (tous kenologountas), akik minden alap nélkül csak „hasból beszélnek” (hoi ek tés koilias fónousin), hát még egy pogány nép is nem az ő istenétől tudakozódik-é, nem azt keresi-é fel?… ki keresi fel az élőknek a dolgait illetőleg a halottakat?!… + Mert csak a Szentírás – a „törvény és a próféták” (Luk.16,22-31.) – adatott segítő eszközként, segítség céljára, azért, hogy tudtul legyen mindenki előtt, hogy AKIK NEM AKÉPPEN SZÓLNAK, NEM ÚGY BESZÉLNEK, MINT ENNEK AZ IGÉI, AZOKNAK NINCSEN MÓDJUKBAN KEGYELMAJÁNDÉKOKAT ÁTADNI annak a dolgaiból, birtokállományából!” (Azok csak a sajátjukból, a magukéból adhatnak, „hasból beszélnek”!) + „És akkor, abban az esetben, elérkezik majd hozzátok s reátok fog jönni könyörtelenül kemény, kínzó, szinte elviselhetetlen éhség (Ámós 8,9-13.), és úgy lesz majd, hogy ti rettenetes ÉHSÉGET szenvedjetek nagyon kívánkozva „táplálék” után, DE NEM LESZ, s megszomoríttattok és éhezve szomorkodni fogtok, és akkor majd gyalázni s gonoszul átkozni fogjátok az előljárókat és a megunt isteneket, akiktől szabadulni szeretnétek… és újra feltekintenek majd az égre felfelé… + azután majd a földre lefelé fog tekinteni az ember, és íme, nyomor s szorongattatás és szükség, baj, csupa szerencsétlenség és sötétség mindenütt… zűrzavar, fejetlenség, szűkölő tanácstalanság, gyötrő félelem s ijesztő tanácsnélküliség a bajokban, és olyan mély és sűrű sötétség mindenfelé, hogy semmit sem lehet látni… és ebben a sűrű sötétségben kell lenni, egyedül, elhagyatva!…” (Ésa.8,19-22) És az a borzalmas és rettenetes, hogy NINCS FOLYTATÁS TÖBBÉ!… Nincs többé lehetőség a világosságra; lejárt örökre az ideje a továbbiakban megírottaknak, az Ésa.9,1-7-ben levőknek, azoknak a gyönyörű ígéreteknek, amik itt le vannak írva.. Az többé nem ismétlődhet meg, az csak egyszer teljesedhetett be, és be is teljesedett mint Istennek legdrágább ígérete, amely szintén a KRISZTUSBAN lett „Igen!” és lett „Ámen!” (II.Kor.1,20. I.Kor.1,30. Zsid.9,24-28.), így hát nem is ismétlődHETIK meg, mivel ŐMINDENT végérvényesen elintézett, általa minden ELVÉGEZTETETT!… Ne bolondítsa tehát magát senki, és ne áltassa magát hiú ábrándokkal, mert teljesen reménytelen, hogy bármilyen könnyítés, engedmény, elnézés valaha is bekövetkezhetnék. ÍGÉRET nincsen reá Istentől semmi további irgalomra vagy kegyelemre, tehát REMÉNYSÉG sem lehet rá, mert a valódi, a megalapozott reménység csakis Istennek megbízható ígéretén alapszik. És ebben a reménytelen sötétségben örökké EMLÉKEZNI KELL!…

(című írás-részlet a „KEZEKET FEL!” II. kötet 550)

Első hallásra szokatlannak tűnhet ez a levélcím, de a mi esetünkben mégis szükségünk van ennek a kérdésnek a Valóságnak megfelelő tisztázására! Abból kell kiindulnunk, ami a Szentírásban megíratott nekünk, felőlünk! Amíg nem fogadod el ALAPKÉNT a Kijelentést, mint minden vitán felüli Igazságot, addig te is tévutakon jársz, bárki légy, akármilyen magasra feltornáztad már magadat ebben az „ideiglenes lakásban”, ebben az árnyék-világban!… –– Az is lehet, hogy csak a magad szemében sikerült naggyá tenni magadat, miközben a többiek, a hátad mögött egész másként látnak és értékelnek; csak számításból, „haszonlesésből személyimádók” és udvarolnak körül téged. Ameddig te ezt jólesően elfogadod, a hazugságnak hiszel, addig a Sátán eszköze vagy: „kukac, csali” az ő horgán (Júd.16.), a körülötted levő és még tévelygő rádbízottak elveszejtésére!!…  –––

Sürgős szüksége van itt mindegyikünknek a saját beképzelt, önhitt, ördögi állapotunknak a felismerésére, és a felülről, Istentől kapható más belátás el- és befogadására! Kifejezhetetlen nagy hálával tartozunk Istennek azért, hogy Krisztusban a Közbenjáró feladatát vállalta, és felvette az Ellene lázadók bűn-ügyét; akik közül minket kiválasztva, testet alkotott nekünk, amiben erre a földre megszülethettünk, és itt kézbe vett, hogy „kiformálja bennünk az értelmet” annak érdekében, hogy végül az Isteni Örök Rend világába visszahelyezhetők legyünk. (Ésa.53,11.)  A MAG törvényének csodáján keresztül lehetséges, hogy megvalósuljon ez egyénenként mindegyikünkben; de ehhez a teljes odaszánás; a sarx –a megromlott emberi természetünk–, a „koronánk” halálba-adásával!… Döntően fontos, hogy ne a most meglevő „látásodra” építkezz te sem! (Péld.3,5.) Ezzel ugyanis kezdetben már mind megbuktunk! (I.Móz.3,6.) 

Nagy tévedésben, farizeusi állapotban van itt minden jóhiszemű bibliás hívő is, amíg vakon a jókodó tetteiben és vallásos ceremóniákhoz való ragaszkodásában bízva – és nem a teljes szíve és lelke szerint – akarja átadni magát az Úrnak! Nekem, neked erre a vakságunkra itt és most kell ráébrednünk, és a Messiást megtalálnunk! Ő ezt várva-várja tőlünk! (Ján.9,39-41. Csel.3,19-20.)… Okító példa erre a testi Izrael története, akik legalább 700 évig vártak a megígért Messiás eljövetelére; Akit végre Bemerítő János mutathatott be az Őt váróknak; és az egész Föld időszámítása is Jézus születéséhez igazodott 2024 évvel ezelőtt… 

Nekünk, egyes szám első személyben! elengedhetetlen annak fel- és elismerése, ami a Biblia első lapjain megíratott, mivel mi eredetileg Istenből és Istentől származó szellem-teremtmények vagyunk (Zsolt.100,3.), akik felelősséggel tartozunk önmagunkért ÉS egymásért is a bajban levők felemelésére!… Valami ilyen gyarapító munkát kaphatott az igen jónak teremtett ember már az Édenben is, de az nem tetszett; megkritizáltuk Istent amikor szerzett az embernek hozzá illő segítő társakat … (I.Móz.2,18-19.) „…de egyiket sem találta (az ember) magához illő segítőtársnak. ” (I.Móz. 2,20. Egyszerű Fordítás) Nem kellett az sem, amivel Isten megbízott, előtérbe került a megromlott természet (hús), a lustálkodás, ábrándozás, meztelenkedés szégyenérzet nélkül –az Isten szerinti cselekedeteketek hiányát jelenti itt a meztelenség–, s csak ezután jött a társalkodás az ördöggel (3,1-6.), a „hűvös bealkonyulás”, a felelősség nem vállalása, másra hárítása, a bújócskázás; az átok és ígéret, végül a Krisztus Önfeláldozása árán a MEGVÁLTÁS, a MEGOLDÁS kihirdetése (I.Móz.3,8-15.), amihez a kiűzetés után itt a „Kegyelem Színpadán” felébredve mint „bőrruhás” meghívott, és itt fel is támadva, juthat hozzá az ember. Ez az első feltámadás az „ott” halottakká lettek, de itt a Krisztussal megelevenítettek számára. (Ef.2,5. Jel.13,8. 20,6.)

Ezek a Felülről kapott Kijelentések, mind az eddig kapottakkal együtt talán meg tudják bontani azt a jégfalat, amely elzárja a szíveinket Isten Szeretetének a beáramlása elől, Diabolosnak az Emberlélekbe történt bejutása óta! 

Isten lehetetlent nem kíván tőled sem; de van, amit már joggal elvárhat. Amikor eljön az Úr, azt nézi: talál-e HITET a földön!? (Lk.18,5.) … Ő a neked útravalóul adatott hűségből, azt fel akar gerjeszteni, felnövelni. „Ha annyi hitetek volna, mint egy mustármag…” (Lk.17,6.) De a feltöltekezésnek folyamatosnak kell lennie, és gondosan kell tárolni. („Illó olaj!”) A „rövidzárlat, földzárlat” főbenjáró bűn! (Jer.5,1-4. Ésa.1,9.) Mindezekből láthatjuk már, hogy bennem, benned semmi olyan nincs, amivel büszkélkednünk lehetne; sőt éppen ellenkezőleg, szégyenkezni valóink vannak: Jer.3,25. 

Amennyiben a „Józanság Szellemét” élni hagyod magadban, akkor Ő megnyitja a „vak” szemedet, és a megszégyenítő rádbizonyítás után (Jn.16,7-8.) együttlátóvá (süneidenai, sün-eidésis) tesz Önmagával. (Ján.16,8.) Amíg ez nem valósulhat meg, addig „bekosztolt beteg”-ként mindent fordítva látsz és értékelsz ördögivé lett szemeddel! (I.Móz.3,22.) Pl.: az ember azt szereti és kívánja titokban, ami a vesztét okozza. … Már ebből is fel kell ismerni, hogy „Ki vagyok én?”, és milyen a szívem? Nekünk ezzel kell számolnunk, mert Isten ezt vizsgálja, és a hozzáállásunkat a magunk állapotához! Te veszed hálával az Ő bíztatását a „szent háborúdhoz”, amit már az Édenben elrendelt a jelenben kapott kegyelmi időre!? (I.Móz.3,15. II.Kor.6,1-2.)

    Krisztus kétszeresen is a mi jogos tulajdonos Gazdánk: Teremtetésünknél fogva, mivel Ő teremtett – hozott létre, adott Életet –; és a bűneset-tragédiánknál, a kellő pillanatban (kairos: Róm.5,6.) Ő lépett közbe, hogy részünkre a kegyelem lehetőségének a feltételeit megteremtse, s ezért, mint Áldozati BÁRÁNY megöletett értünk e világ létele előtt! (Jel.13,8.) Ő vállalta azt a nehéz munkát is, hogy értelmessé tesz minket a MAG (Lk.8,11.) által; és a „Timotheos ültetvényben”, a Szellem által vezérelve – az Atya és a „látók” örömére – Hazaviszi a „rémségessé lett állapotukra ráébresztett, és a GYÓGYÍTÓ ORVOS által kézbe vett, és a meggyógyíttatásra Őhozzá menekülőket! (Ezék.28,19. Jób 10,12) Kell, hogy a menekülő zarándok az eddig világosságul kapott Igéknek folyamatosan végig a tudatában legyen, és ne maga hozza meg az ítéletet még az önmaga állapotát illetően sem, hanem ebben is az Isten Igéjére támaszkodjon. A Vesztő ugyanis mindig mint jóakaró jelentkezik, hogy lebeszélje zarándokot a maga terhének hordozásáról. Urunk jól tudja, hogy kinek mennyi erőt adott, és hogy az mire képes és mire képesít. Ne sikkaszd el a Tőle kapott erőt (paráznaság az!), hanem bocsásd az Ő rendelkezésére, az Ő veled kapcsolatos tervének megfelelően!… 

Itt találjuk tehát magunkat a földön (ezen a deportáló szigetnek is nevezhető bolygón), de nem végleg elvetetten, hanem – még az elemi dolgok, a kezdő elemek mindeddig hiányos ismeretével is – az Isten Kezében tartottan. (Zsid.5,12-6,1.) Az elemi „osztályok” sikerese elvégzése után kell tovább lépnünk a középiskola felé, amelyben az eddig megismert dolgok gyakorlati hasznosítása, és valamennyiünk egy-értelemre jutása a feladat. Az EPIsünagógé tagjai mind ilyenek, kiemeltetve a csupán vallásos, vakon tapogató farizeusi Sünagógé állapotból. Az Úrnak a használhatóvá tett eszközei mind győztesen átmentek ezeknek a próbáltatásoknak „lelki vizein” is. Urunk erre az útra vezet, bíztat és serkent mindnyájunkat. Az Igéből kapott Világosság alapján mindenki megismerheti a saját szívét és annak állapotát. Fogadd el, tedd magadévá az Isten látását (süneidenai), a többit pedig … vesd ki magadból, amíg tart a kegyelem számodra!…

BL

   53. számú Énekünk:

1. Én zörgetek kegyelmed idején Az ajtón gyermekem, Boldog ki hallja szóm, siet felém, szívet nyitánd nekem. Ővéle együtt vacsorálok, az Igével melléje állok, Előtte feltárulnak az egek, Én zörgetek, én zörgetek.

2.  Én zörgetek, nézz meg csak engemet, lásd ezt a hű szívet, E töviskoszorút, e sebhelyet, s tied leszek, tied, E forró vágy miattad éget, régóta úgy kereslek téged. Ki a keresztfán érted szenvedett, Én zörgetek, én zörgetek.

3.  Én zörgetek, ne mondd a szél zörög a száraz ágakon, Megváltód az, Istened, az örök, Óh, halld meg szózatom! Most még jövök lágy suttogással, Egykor talán viharzúgással, Hidd, szavaim nem gyermekképzetek, Én zörgetek, én zörgetek

4.  Én zörgetek, mint vendéged ma még, ajtódon, gyermekem, Egykor porsátorod omolva szét, te zörgetsz majd nekem. Ki itt hallgat az Úr szavára, a menny ki lészen néki tárva, Annak, ki megvet zárvák az egek, Én zörgetek, én zörgetek.

Ez a Kijelentés a Mózes Éneké-ből van kiemelve, aki –Istennek egy jól felkészített eszközeként– igen sok és nagy mentő-munkára képessé tétetett. Ezeket részleteiben a Bibliád kb. első kétszáz oldala tartalmazza. Mivel azonban Bibliánk nem történelem-könyv, de nem is a „fejünk” tágítására adatott, vagy  a gőgünk növelésére vagy theológiai vitákra, amik egészen a vallásháborúkig fajulhatnak, ezért nekünk annak minden mondatában és szavában azt kell megtalálnunk, amit a Szellem akar ma belőle egyénenként a szívünkre helyezni, nekem is, neked is! (Mal.3,16.) Ez az Emlékeztető Könyv, a Biblia (Biblion mnémosünouón) tehát mindazoknak íratott, akik –már vagy még– félik az Urat, és jó „vevői” (eulaboumenois) az Ő „adásának”, „Nevének”; akik engedelmesek az Atya jó elgondolásának! (Zsid.9,8.)

De mi szükségünk van minekünk az emlékeztetésre? Kimondhatatlanul sok, mert igen nagy az a lemaradás, amiben vagyunk. Ez nem attól függ, hogy itt, ma ki hogyan látja és értékeli önmagát, mivel –az „ott” történt rémséges tragédiánkban– az addig jól működő érzékszervek is tönkrementek minden – a Sátán, ama régi Kígyó által félrevezetett és hozzá átpártolt– Emberlélekben! (Elég ha csak a szemünkre, a látásunkra gondolunk, a Kijelentés szerint: I.Móz.3,6. Ezék.28,19.) Jób könyvében pl. már ez íratott meg rólunk, testben ide érkezőkről: „Mi csak „tegnapiak” vagyunk, és semmit se tudunk, a mi napjaink csak árnyék a földön”! (Jób.8,9.) Ez lett annak a következménye, amit már „ott” az Édenben elkövetett mindegyikünk!  (Hós.6,7.) Az addig igen jó szellem-teremtmények egy részénél beállt a szellemi halál = a világmindenséget létrehozó, működtető és éltető egyedül Hatalmas Istentől való elszakadás! Teljes „agymosás” történt, s beállt a teljes amnézia is, a mindent elfelejtés! A hármas ember kettes lett, és olyan „vak”, aki büszkélkedik azzal, ami nem is az övé, és azzal, hogy imitt-amott képes arra, amire egy éltetett lélek, egy állat is képes. 

A kettes világba tartozók: az ásványvilág, a növényvilág, az állatvilág, egészen a lebukott emberig. De az ásvány-, növény- és állatvilág betöltik az Istentől rájuk szabott törvényeket. A hangya gondol a télre, a jövőre; az ökör ismeri gazdáját, a szamár az urának jászlát, de az ember nem, s emiatt mindennel „be lehet etetni.” (Az Ördög végzi is a maszlaggal etetést folyamatosan az ő eszközein keresztül, úgy a világban, mint az általa megszállt Emberlelkekben is!) Az Ige erre akar téged (is) ráébreszteni!! Amikor kapsz egy józanító gondolatot, nehogy kizárd Őt most, mert akkor a végén sírnod kell majd!!… A költöző madarak tudják mikor kell elmenniük, és náluk ismeretlen a bigámia, a poligámia! A földi ember pedig mindent felrugott az őrá vonatkozó törvényekből, amikkel Isten őt a Rend világába beállította eredetileg. Az Ő óvó figyelmeztetését se vettük figyelembe (I.Móz.2,16-17.), hanem jónak látva a Vesztő ajánlatát, minden korláton túltettük magunkat és a gonosznak hittünk, a Sátánnak,  „megettük” az ajánlatát, foganás történt, de „alulról”, az Ördögtől!!, az elengedhetetlen felülről való foganás helyett! (Ez sajnos mind a mai napig is folyamatosan történik.) –Az ANAgennan a felűlről való foganást jelenti, amint az  ANAstazis a FELtámadást.– A János 3,3-ban az Úr ezt a feltételt a vallásügyi Főnevelő hittan-tanár Nikodémusnak, „Izrael tanítójának” jelenti ki, dupla esküvel megerősítve (ezt jelenti a „bizony, bizony”!), hogy ezt tanítsák és érttessék meg mindenkivel, mert aki ezt elmulasztja, az nem juthat be Isten Uralmába!!! … A bűneset után ugyanis Istennek ez a megállapítása: „Ime –Idu: lásd meg te is! –, az ember olyanná lett, mint az a mi közülünk való egy!” Mint az a lázadó, a volt főangyal, aki ördöggé lett, aki már eredeti nevét és „helyét” is elveszítette  –  ott –  (I.Móz.3,22. Jel 12,7-9.); az ördög tehát levettetett, és engedélyt kapott arra, hogy az ide kegyelemből pótvizsgára felhozott, Haza indult zarándokok állhatatosságát kipróbálhassa a náluk levők valódiságát illetően. … Ezek a próbák, kísértések a szemmel nem látható belső emberünkben történnek, a gondolatok és indulatok világában. Isten a „szívek” és „vesék” vizsgálója, te pedig a hármasságod legkisebbjével (jóhiszemű, jókodó látszat-cselekedetekkel /érvénytelen Kossuth-bankóval/ akarod kifizetni a kifizethetetlen nagy adósságodat! (Mt.18,26-27.)

Ez a téves felfogás azért alakulhatott ki bennünk, mert már elfelejtettük, hogy „ki az Isten” és „ki vagyok én”. Ezért Istennek a gyógyító és kijózanító munkáját egészen az elején kell elkezdenie velünk, bennünk, akiknek ugyan már van valamiféle Istenhit a birtokunkban, de még az is lehet, hogy téves és alaptalan, ezért ki kell dobni magunkból, hogy a felülrőlvalónak helye legyen bennünk! (Mt.13,51-52.) Nekem, neked az Őtőle kapott hittel azt a diagnózist kell elfogadnunk, minden kritika nélkül, amit Ő –a soha nem hazudó Isten– a Bibliában az Ő hűséges eszközein keresztül leközölt részünkre!! … (Mal.3,6.)  

Oktató és nevelő példaként íratott meg számunkra a testi Izráel népének egész történelme is, az ő jó és rossz lépéseik, és azoknak a következményei. … Tehát nem páholyból nézendők az ő bukdácsolásaik sem, hanem ahogy a Szellem által vezérelt Pál apostol tanácsolja: „Azok megírattak a mi okulásunkra, hogy mi ne kívánjunk gonosz dolgokat…”! (I.Kor.10,6-12.) Mózes a búcsú-énekében összefoglalja a helyzetet az addig kapott Igék világosságában. (V.Móz.32,1-20.) Ezeket égnek-földnek meg kell hallania!

Mi szükségünk van nekünk arra, hogy megismerjük az Ő Nevét? Minden tekintetben nagy, mivel mi földlakók, akik ide hústestbe felkerülhettünk, igen nagy sötétségben „vakságban” és tájékozatlanságban leledzünk a valóságot illetően! Isten azonban megszánta a bukottakat; és akiknek testet alkotott, azoknak világosságot és értelmet is ad –ha azok kérik–, hogy megismerhessék az igazságot! Ennek a „kijózanító” munkának „Mózesen” –a neki adatott kijelentéseken– keresztül kell elkezdődnie, és a prófétákon folytatva, végig a Szentírásban megírottak szerint történnie! Mózesnek megadatott, hogy képekben leírja az előzményeket – még a föld léte előtti előzményeket is –, a teremtés, a második világ, a bűneset, a kiűzetés és a visszajutás lehetőségének törvényes útját-módját; elkezdve a Legnagyobb, Leghatalmasabb, az egyedül teremteni tudó, Növekedést adó, Éltető Törvényadó, Bíró Pantokrátor, a „HO ÓN”, Aki egyedül A VAN (2.Móz.3,13-14.); a minden „kráciák” fölött levő ALLMIGHTY, MINDENHATÓ; az általunk elhagyott és elfelejtett „ismeretlen ISTEN” megismertetésével. … (Csel.17,23-31. I.Kor.15,34.) Ezek alapján lehetséges és szükséges nekünk már sokkal „mélyebb” és közelebbi kapcsolatba jutnunk Istennel, az Ő jó elgondolása és Kijelentése szerint.

A Rend világában a név mindenkor a viselőjének lényegét fejezi ki. Ha a lényege megváltozik, akkor a neve is. (L: Jákób-Izrael….) Az Édenben –a bukás megvalósulása előtt– vizsgázni kellett az emberre rábízott éltetett lelkek állapotának, lényegének felismeréséből, és az azt kifejező névadásból. (I.Móz.2,19-20/a.) … Ez a minősítés ott még elfogadtatott az embertől: „amely nevet adott az ember, az annak a neve” … , de a következő részben már minden össze-zavarodott bennünk. Ennek következménye az a „bábeli” fejetlen összevisszaság is, amelyet „ott” szereztünk be, ki-ki magának, s hozunk fel magunkban evilágba; itt a „Kegyelem színpadán” kapunk Világosságot mindezeknek a rendezésére, amíg beteljesedik bennünk is a Pünkösd!  …

Számunkra sorsdöntően fontos, hogy az Ő „NEVÉT” lényegét, kilétét megismerjük a valóságnak megfelelően! Miért? Mert eredetileg Ő belőle valók vagyunk, de elveszítettük az Ő képmását, azt az egyértelmű határozottságot, ami az Ő lényege. Isten szereti az igazságot és gyülöli a gonoszt, a bűnt! –amit te ellenben szeretsz– Nekünk a Vele való együttlátásra szükséges eljutnunk, hogy mi is úgy lássunk, ahogy Ő lát és minősít mindent! Ezt jelenti a „süneidésis”. (Kár hogy ezt a lelkiismeret szóval fordították, mivel a süneidézis sokkal többet jelent, az együttlátást jelenti Istennel) A lényeg abban mutatkozik meg, amit tesz és elvégez valaki. Isten nekünk abban mutatkozott s nyilvánult meg, hogy mint Atya odaadta az Egyszűlött Fiát értünk; mint Fiú kikért és kézbevett bennünket, hogy kiformálja bennünk az értelmet, és kigyógyítson ebből a „tetőtől talpig nincs e testben épség” állapotból (Ésa 1.); sőt még az általunk okozott kárt is átvállalta, s kereszthalálával és feltámadásával, mint MEGVÁLTÓ a Hazavezető utat végig elkészítetette nekünk; mint Szent Szellem pedig –mint Házi tanító– akar a szíveinkben lakozást venni és minden szükségesre megtanítani.

Ebbe az Ő hármas „Nevébe”, Lényegébe szükséges minekünk belemerítkezni, belemerülni, ez pedig a belső emberünk ügye, vagyis „szívügy”! Aki ezen az úton végigmegy, azt Ő alkalmassá teszi arra, és kiküldi, hogy „merítsetek bele minden népeket az Atyának, Fiúnak és Szent Szellemnek a nevébe”!  Tehát nem a nevében!… Ehhez van kötve a Hazajutás a Sótéria! … Zsolt.91,14. ”Minthogy reménységgel ragaszkodik hozzám megszabadítom s felmagasztalom őt, mert ismeri az én NEVEMET!”  Ez még egy nagy ígéret annak, aki megismeri az Ő NEVÉT.

Adja meg Isten, hogy még legyenek akik ráébrednek az Ő Szeretetére, és ne maradjon egyikünk se hideg és érzéketlen Őiránta!…  

BL

„És amely szolga tudta az ő Urának akaratát és nem végezte el, sem annak akarata szerint nem cselekedett, sokkal büntettetik meg. Aki pedig nem tudta, és büntetésre méltó dolgokat cselekedett, kevesebbel büntettetik. És valakinek sokat adtak, sokat követelnek tőle; és akire sokat bíztak, többet kívánnak tőle!” Ez a súlyos kijelentés nem akárkitől, hanem magától az ÖNMAGÁT ÖNKÉNT MEGÜRESÍTŐ HATALMAS ISTENTŐL SZÁRMAZIK, Aki az idők végén emberekhez hasonló testben is megjelent! Ez a Kijelentés tehát nem emberi eredetű (nem valamiféle itteni teológus-tudós emberektől származik, akik között „fehér holló” még egy Nikodémosz is), ezért ne is engedjük a sok eddig kapottal együtt a porba esni, mint a többi „Páli teológia” vagy más hasonló névvel nevezett, és már elintézettnek vélt kijelentést is! Márpedig a jelek azt mutatják, hogy itt ez történik!!  A jónak látszó vallásos lelkesedés ugyanis lefékezi és „Alap” nélküli hamis nyugalomba „ringatja”, ragasztja bele az embert!! (Ám.5,4-6. L: a Fordításban. Tehát nem „Gilgál” megy fogságba, hanem az csak eltévelyít, naggyá tesz, és a maga fogságába ejt. „Béth Él” pedig nem szűnik meg, csak éppen nem is tud, nem is képes segíteni a mi nagy gyökér-bajunkon!)

Mivel a vesztő szellem nagyon tud „elkábítani” és „altatni”,  mi pedig szeretünk „aludni”; így te  (is) amíg engedsz a „hús”-nak (a megromlott emberi természetednek), addig annak a rabja vagy, és bűnt bűnre halmozva „alszol”, mint  a többiek! (Zak. 1,11. I.Ján.5,19. Lásd még a Bunyan versét is a „Sz.Háború”  című könyve elején.)  

A teljes Szentírásban benne van mindaz amire úgy a vallástalan, mint a vallásosan tévelygő embernek szüksége van, s amire Hit által rá kell ébrednie mindannyiunknak! Számolni kell mindazzal, amiket már a múltamban (is) elrontottam megcselekedtem!! (Jer.8,6. II.Kor. 12,21 és 13,2. /prohamartanein: pre-fall: az e világ léte előtt megtörtént bűnesetünk/) Ezeknek hit által igaznak való elfogadása után adatik ÖRÖM-ÜZENETKÉNT világosság nekünk annak helyes értelmezésére is, aminek A MI Urunk JÓ ELGONDOLÁSÁNAK MEGFELELŐEN meg kell történnie velünk, bennünk – tehát te benned is – (Jer.29,11.), amíg itt vagyunk a „Kegyelem színpadán”! Ennek minden szava nekem és neked, rólam és rólad szól; vagyis mindazoknak, akiket Isten Irgalma felkarolt, akiknek földi ittlétük idejére testet alkotott, és a Haza, a mennyei Hazába vezető útra helyezett. Mi most, a földi létünk napjaiban kapjuk meg a felvilágosítást a szégyenteljes „múltunk” és lebukásunk felől (I.Móz.2,21.), de az Atyai házról és a Krisztus által megvalósuló örök Hazánkról is, amelyben JÓ ATYÁNK és sok testvérünk VÁR haza bennünket, „tegnap” eltévelyedett, de a JÓ PÁSZTOR által megtalált „kicsiket”. … Ehhez a mi kiválasztatásunkhoz, és az ördög rabságából való kiváltáshoz  Ő neki az Életét kellett odaáldoznia, ezt az áldozatot el is végzte a Krisztusban, mint MEGVÁLTÓ! (Ján.19,30. „tetelestai!”: „ELVÉGEZTETETT”! Ez volt a haláltusában vergődő Urunknak utolsó szava a Kereszten.) 

Isten jól ismer bennünket, kit-kit a szívének titkolt bűneivel és hajlamaival együtt, amikkel mindegyikünk egyénenként az örök kárhozatot szerezte meg magának!  Az Atya szerető szíve mégis MEGSZÁNT és kiválasztott minket arra, hogy „ma és holnap kigyógyíttatva a hűtlenségünkből és értelmessé tétetve, a „harmadnapra” felkészíthessen”! (Hós. 6,1-2, 14,5.) Ezt a nagy Célt tartja szeme előtt Pál apostol is, amikor az ő korábban jónak látott dolgait és buzgólkodását már kárnak és szemétnek ítéli Krisztusért; és hogy eljusson a „halottak kikeletére” az EX-anastázis-ra, ami jóval több, mint a Húsvéti feltámadás! (Fil. 3, 5-14.) 

Kifejezhetetlen nagy értékű az az áldozat és ajándék, amit Ő az Életének odaáldozásával Krisztusban mindhárom szinten meghozott értünk!! A mennyeiek – és a látók, bárhol vannak is – nem szűnnek meg Őt hálával dicsőíteni azért, amit értünk elvégezett – még a 10.000 talentumos adósságunkat is magára átvállalva –!! Illenék ezek után, hogy mi is hálásak legyünk Őneki!  Ezzel szemben mi van? Még mi tartjuk „túlfizetésben levőknek” magunkat Ő vele szemben! Vakok vagyunk mi mindaddig, amíg nem Ővele együtt látunk (süneidézis, süneidenai); Vele együtt-látást és egyött-ítélést jelent ez.;  és ezt a belénk került vaskos sötétséget, amelynek már te is „ott” módot adtál, beengedted magadba, ettől kell megszabadíttatnunk! (Ésa.60,2. Ford. Hós.6,7.) Amíg nem „felűlről” nézed és értékeled az eseményeket – mindazokat is, amik veled, benned és körülötted történnek –, addig az Ördög szemén keresztül látsz mindent, és így annak az eszköze, és a bűn rabszolgája vagy! (Mi a bűn? „…hogy nem hittek bennem.” János 16,9.) Ettől az „ott” elhajlott gonosz természetünktől kell –lehet– nekünk most megszabadulnunk és Haza jutnunk, vissza oda, ahonnan kiestünk! Ez a válasz a „Honnan jössz, Miért vagy itt, és Hová mégy?” kérdéseinkre! A hétköznapi életben való forgolódásával ezekből vizsgázik most külön-külön mindegyikünk. A hit vizsgája ez. 

A reményt keltő csodát Péter apostol vizsgáján láthatjuk. (Ján.21,15-17.) Ez csak az eredeti szövegből érthető, mivel a vallások írástudói sajnos mindeddig nem figyeltek fel a lélek és a szellem, a filia és az Agapé közötti, ég és föld, tűz és víz-hez hasonlítható óriási különbségre! Az Úr ennek a nagy horderejű, mindnyájunkat érintő, de ördögien összezavart és félreértelmezett kérdésnek a megoldását, a „főtanítvány” (Kéfás,kefalé: fej, fejes) viselkedésén, és az arra kapott „osztályzatain” keresztül mutatja meg nekünk, a mi OKULÁSUNKRA! Nagy világosságot lehet kapnunk önmagunk felismerésére pl. a Luk.22-ből is, 31-34 v. Az önmagát jónak tartó lelki ember még nem ismeri önmagát, de lelkesedik; mivel azonban annak még nincsen alapja, ezért össze kell dőlnie; ami meg is történt Péternél. (54-62 v. Mt.26,33-35.) Senki ne nézze le ezeket a „páholyból”, mint aki fölötte van már mindezeknek, mert mi itt mindannyian a „Kegyelem színpadán” vagyunk az Urunk által megengedett, és pontosan, személyre szabottan adagolt próbák között, amelyeken keresztül vezet az útja minden zarándoknak. Urunkat, – aki az első MINTA-ZARÁNDOK –, miután az ördög mindhárom vizsga-kérdésében jól megállott, a kísértőnek azonnal ott kellett hagynia, és angyalok jöttek a segítésére! Aki a pusztában vándorló, de Isten angyala által vezetett és óvott Izraelt az „Ígéret földére” bevitte, Ő akar minket visszavezetni Haza, az örök Hazánkba!

Ez a Kijelentés is része annak a sok plusznak, amit te is megkaptál; kamatoztatásra! Úgy illene, hogy te is, mint „szántóföld” add oda végre a belédvetett MAG-nak maradéktalanul mindazt, amit kér tőled, hogy felemeltethessen a „föld”; mivel e nélkül soha, semmiképpen nem kerülhet a „föld” a sztereómán felülre! Lent hagyatik! Az Ővele való együttmunkálkodás termése gyümölcse pedig egészen a Király asztaláig felkerülhet; vagyis oda ahonnan kiestünk! Ez Istennek terve és jó elgondolása felőled is!

       Ének: 219

1. Szent győzedelmes élet, melyből erő fakad,

Ez légyen osztályrészed E földön, már alant.

A bűnt az Úr legyőzte, mindent elvégezett,

A harc ki van már küzdve, Győztes lett a Kereszt!

2. De hogy lehetsz te győztes, kit bűn tart fogjául? 

Ha téged is legyőzhet A Győzedelmes Úr!            

Csak összetörni engedd kevély bűnös szíved,   

A keresztedet felvedd, s a győzelem tied.

3. Szíved majd dalra gerjed, Dicső egy dal lesz ez, 

Mely von sok bűnös lelket az Úr Keresztjihez,

Amelynek zengzetétől az ellen megriad, 

Mert abból ég felé tör Győzelmes bűntudat.

4. A harc hevesb lesz egyre, Közelg a nagy Király.  

Ó boldog kit fegyverbe, ébren s talpon talál.

Légy kész elébe menni, álld bátran meg helyed! 

Nem árthat annak semmi, akit az Úr szeret!

Aligha van még egy ilyen nagy horderejű „útjelző tábla” az itt tévelygő zarándokok előtt, mint ez az Ige, amelynél mégis sokan tévutakra térnek, ennek téves értelmezése miatt. Mi itt a baj? Az, hogy még nem jutottunk túl a „ki vagyok én?” és a „hol vagyok én?” kérdéseken; bár az igazán kereső az „Állj, ki vagy!”-ból már régen választ is kaphatott volna ezekre (és már nem is csak magyar nyelven). A fogalomzavart is okozó lemaradást bizonyítja, hogy a kezdetbeli „tragédiánk” ténye és annak következményei, okozatai még nem kerültek a helyükre benned. Emiatt a magad földi, testi, ó-emberi értelmével hallgatod a Felülről kapott Kijelentést is, és aszerint mérlegelsz. Az a „látás” pedig és az a minősítés, amit „ott” „arról a fáról” (I.Móz.2,17-18; 3,6.) bevett az ember, az megrontott mindent benne, ami addig „igen jó” volt; így az igaz ítéletet, ítélő képességet is! A látása is romboló, pusztító, s így az egész ember az Ördögnek megfelelő lett, s annak az engedelmes eszközévé vált: az őrizőből rabló lett!… Ezt Isten maga jelentette ki! (I.Móz.3,22. Ján.10,10-11.) A Kijelentés szerint szédítő „mélység” ez, amibe jutottunk, és a helyzetet az még súlyosabbá teszi, hogy ennek nincs is tudatában az ide érkező „vándor”! Felnövekedve pedig az ember egész másba – Diabolostól adoptált, és már a sajátjának tekintett értelmezésbe – van belemerülve, de már a fronézis (indulat) szintjén (!); vagy pedig csupa hazugsággal megnyugtatva jólesően „alszik”! (Gal.5,10. Fil.3,15.) A rabtartója is megtesz mindent, hogy a fogoly rá ne ébredjen a maga helyzetére és állapotára. Ezért nem hagyott fel azzal, hogy az ő eszközein keresztül, akit csak lehet, a Kijelentés félreértelmezésével, és az itt a „Hiúság vásárán” elérhető testi, húsi „javakkal, kincsekkel” – vagy azok hajszolásával – lekötve tartsa a foglyait, akiket ő már „ott” kezdetben belegeltetett, „megetetett”. (I.Móz.3,6.) Az Úr Jézus sír „Jeruzsálem” fölött annak veszedelembe rohanása miatt, a Vesztő pedig éppen örül annak. Nézz magadba, te kivel rezonálsz, legbelül?…; mert ha nem a pásztor-szellemű Ábellel rezdül együtt a szíved-lelked, akkor a gyilkos Kain utján vagy! (Júd.11.) Harmadik út nincsen, de e kettő közt ma még lehet (!) választanod, mert ma még van szabad akaratod!! „Holnap” már késő! (Luk.16,22-26.) Ezt, a szabad választás lehetőségét, Urunk az Ő életével fizette ki éretted, és ezt is vedd számításba!!!…  Hogy az Ő szeretetének mélységét eddig nem vetted figyelembe az, hogy Jónásként „nagy alvó” vagy, és más irányba futsz, mint amin Isten elindított s amit te is fogadtál! (Jón.1,1-10. Zsolt.50,14.) Vissza kell tehát mennünk, meg kell térnünk oda, ahol letértünk az útról (Jel.2,5.); az eddig szívesen bevett megtévesztő Biblia ismeretet pedig – amiket a vesztő szellem az összefüggéseiből kiragadva elhintett belénk – ki kell vetni magunkból! (Jer.5,31. Mt.13,25 és 52.) Ez részünkről a talaj-előkészítés a most még bevehető jó MAG részére. (Jer.1,10.)

Visszatérve a vezérigénkhez: Első lépés: az Egyedül MINDENHATÓ, a VAN „HO ÓN” Istennek a megismerése, az Ő mindenek felett való létét, nagy voltát, Atyai Jóságát, és az Ő bölcs minősítését gyermeki hittel elfogadni, éspedig mindenre és mindenkire vonatkozóan! (Zsid. 11,6.) Akiben a Mennyhez tartozásnak a józan tudata megmaradt, az már az Édenben elkerülte a bűnbe-esést; amit sajnos mi nem!… Ezért a „Bűn és halál törvénye” alapján mi már – jog szerint – valamennyien a pokolban találnánk magunkat, ha Isten a Menny törvényeinek is eleget téve, egy addig ismeretlen csodát meg nem tett volna értünk! KÖZBENJÁRÓNKKÁ LETT A FIÚBAN, megüresítve önmagát! Sok rendben és sokféleképen szólott hajdan az atyáknak a próféták által, Mózesen keresztül még a „tegnapi” ránk vonatkozó dolgokat, az Éden béli „múltunkat” is megismerteti velünk. Az utolsó időkben pedig még emberi testben is megjelent, Világosságul jött a „sötét éjszakába jutottakért”, azoknak a felvilágosítására. (Zsid.1,1-2. I.Móz. 1,2,3 rész. Ján.18,36-37.)

Isten Egyszűlött Fia elkérte Atyjától az Ő szellemi halálba zuhant és „rommá lett” ember- teremtményeit, hogy azokat, akikben még van egy kis „honvágy” az Atyai Ház iránt, ráébressze az eddigi tényekre, és az Életbe visszajutás drága lehetőségére! Amit Ő ELVÉGEZETT, annak a mennyei állapotban levők mind tudatában vannak, ezért csodálják és dicsőítik Őt! Csak éppen mi, akikért Ő mindezt megtette, maradnánk „hidegek”, érzéketlenek??… (Ján.19,30. Jel.5,8-10. Jób 4,20.) 

Mi annak következtében lehetünk most itt ezen a világűrben forgó-keringő Föld nevű Bolygón, hogy a Mindenséget teremtő és éltető Hatalmas Isten megszánta az Ő bukott gyermekeit, így akiknek közülük testet alkotott, azok „alulról” felkerülhettek ide a „Kegyelem színpadára”. (Ján. 8,23.) Urunk a mi Hazajutásunk útját-módját az Ő Élete árán elkészítette, és a FÉLELMETESEN HATALMAS ÉS CSODÁLATOS TEREMTŐ ISTEN magát megüresítve, Krisztusban, emberi testben, a földi téreken megjelent! Itt minden kísértésben megállva, a gyakorlatban végig BE IS MUTATTA a hazavezető utat mi nekünk is!!!…

Mivel az a bűneset-katasztrófa minden eredetileg igen jót tönkretett, kiégetett bennünk, Istennek a szellemi halálba esett, de magukról igen sokat képzelő „agymosottakkal” mindent elölről kell kezdenie! (Olyan „mélyre” zuhant a láthatatlan „belső ember”, hogy összetéveszti magát a magán viselt „ruhájával”!)… Nekünk minden, ami szükséges, megíratott a Szentírásban, így a te Bibliádban is. A baj itt is az, hogy a lelki, rest, lusta, otthonról elcsavargott fiú nem is akar tanulni!; márpedig „mi csak vándorok vagyunk itt a földön”, és elmegyünk innen!  Ha csak egy másik országba kell áttelepülnöd, annak nyelvét és törvényeit, és az abban uralkodó Rendet igyekszel mihamarabb megismerni. Urunk ezt is megmondta: „Elmegyek és helyet készítek nektek”. (Ján.14,1-3.) Ahhoz azonban, hogy az Ö általa elkészített helyünket majd elfoglalhassuk, nekünk az Ő tanítványaivá – oltványaivá – kell lennünk; s ehhez Ő A MAG TÖRVÉNYÉNEK MEGALKOTÁSÁVAL lehetőséget teremtett!!…

Nekünk, tékozló elveszett fiaknak, az Otthonmaradottakhoz képest igen nagy a lemaradásunk; mi mint „nyomorult bénák és vakok” mind Őrá, az egyedüli GYÓGYÍTÓNKRA SZORULUNK! Ő pedig megkérdezi: „Akarsz-e meggyógyulni?” (Ján, 5,6.) Ezt is megkérdezi tőled: Terhes-e már neked a bűnöd igája, vagy még mindig kedves? És itt a bűnhöz való viszonyod dönti el a folytatást. – Idézet a „Zarándok útja” c. könyvből: Amikor Mózes leüti (keményen megítéli) Zarándokot, annak miértjére … ezt mondja: Az ó-emberedhez való titkos hajlamodért! –…

Kivel rezonálsz a szívedben? Ez dönti el „hova” jutsz!! Felfogod-e már az Atya Szeretetét? Felvetted-e már a harcot, a „Szent háborút” az ellenségeddel magadban …, és irányíthat-e már a Józanság Szelleme? Immánuel csak akkor segíthet, ha már visszaálltál az Ő seregébe, és keményen megállod abban a helyedet! … Ehhez a te teljes akaratod szükséges, és az a gyermeki bizalom, amit útravalóul te is megkaptál (Ábel), … minden útitársaddal együtt!… A Sótéria, a megmenekülésünk előfeltétele pedig az új értelemre jutás; ez a mi részünkről a régi, ördögi természetünk megtagadásával indul. … Erre mutat rá a Keresztség, a Baptisma, a belemerülés, amelynek lényege szintén nem látható szemmel, mivel ez is a belső emberünk ügye, és csak mint külső jel mutat rá a viselőjének az irányultságára (eis). Ennek lényegét a vakságból már kigyógyítottak ez Igékben foglalták össze: Gal.5,6. 6,14-16. Róm.6,4. Ef.6,22-24. Kol.3,10. I.Pét.3,21. (L: a Fordításban.). Nekünk ide kell – lehet – visszajutnunk, ez a Megtérés! …

BL

103. Ének

Itt jövevény vagyok, Hazám a menny; E föld sivár homok, Hazám a menny; Zarándok útamon bú, baj lépten nyomon; Ott fönn van otthonom: Hazám a menny.  

Bár vad vihar süvít, Hazám a menny; A vándorút rövid, Hazám a menny; A szívem nem remeg, elül a förgeteg, S hazámba érhetek, Hazám a menny.

Fönn Krisztusom fogad, Hazám a menny; S dicső jutalmat ad, Hazám a menny; Az Úrnak szentei közt jó lesz zengeni, S együtt örvendeni; Hazám a menny.

Ajkam zokszót ne mondj, Hazám a menny; Elszáll a földi gond; Hazám a menny; S bizony ott állok én az Úrnak jobb Kezén, S örökre az enyém, Hazám a menny!