Posted on by igazsagkereses

„Ami Isten felől tudható…” Róm.1,19-20.

„Mert ami az Isten felől tudható, nyilván van ő bennök, mert az Isten megjelentette nekik; Mert ami Istenben láthatatlan, tudniillik az Ő örökké való hatalma és istensége, a világ teremtésétől (levettetésétől) fogva az Ő alkotásaiból megértetvén megláttatik úgy, hogy ők menthetetlenek.”

Az Istentől, az Ő eddig leközölt Kijelentéseiből, HIT által már megtudhattuk mindazt, amire a „kegyelem uniformisába” ide felhozatott tájékozatlan tévelygőnek szüksége van; valamint az igaz válaszokat is a sok „miért” -jére. Ennek ellenére, hogy van hát, hogy mégis ennyi tévelygő ember létezik e földön? (nem csupán csak Ninivében! Jón.4,10-11.) Olyanok ezek, akik „megkeveredve”, mint félrevezetett „részegek”, még mindig nem tudnak különbséget tenni a jó és a gonosz között. (Ésa.29,9:51,21.) Kifejezhetetlen nagy „szellemi agymosás” történt velünk, bennünk, a földlakók mindegyikében; tehát mindazokban, akik Isten kegyelméből eleve kiválasztattak az Életre!!… Ezt a tényt, Istennek a „diagnózisát” rólunk, minden a Haza-vezető útra helyezett zarándoknak (itt csak ilyenek vannak, vagyunk), mint életünk fő programját, hálásan illenék elfogadni!  Bibliánkat pedig, a „Teljes Írást” (II.Tim.3,16-17.), mint az egyetlen hamisításmentes „iránytűt” kell tekintenünk és értékelnünk, melyben MINDEN SZÓ, MONDAT: IGE; amely rólam, rólad és nekem, neked szól, hogy ráébresszen a valóságra, és hogy menekülésre indítson! Amíg ugyanis ezt nem teszed, addig hamis nyugtató tévtanitással félrevezetve, az egész világgal együtt tévelyegve, mint szellemi halott „alszol” te is, mint a többiek! (A kitörni készülő tűzhányó fölött! Jel.12,9.  I.Tess.5,6.)

Pál apostolon keresztül az elkövetkező harag elől való menekülésre, a versenypályán való tusakodás képével is segítség adatik nekünk, hogy azt helyesen értelmezhessük. Ennek elejétől a végéig nomimos-nak, törvényszerűnek kell lennie! pl. abban is, hogy a versenyzőnek a starthelyről kell indulnia!  A mi eredeti „starthelyünk” pedig a Kijelentés szerint a Bibliánk első lapján mutattatik be, az IGEN JÓ teremtetésünk, és az Édeni nevelő és gyarapító munkába állíttatás megismertetésével. Bejött azonban –a naiv és ingatag Emberlélek engedelmével és kívánságának megfelelően– a restség szelleme, az ábrándozás és az EGYEDÜL BÖLCS ISTEN MEGKRITIZÁLÁSA: a „nem jó az igen jó!”… Beállt a fordítva látás: a halált okozót jónak láttuk, „megettük”!  Attól fogva ez az Istentől  elidegenedett, elhajlott elvadult állapot, ez az ördögi természet nyilvánul meg spontán minden „ott” megbukott, s most itt levő ember lelkében is! (I.Móz.1,31. 2,17-18. 3,6. 3,22. Hós. 6,7.) Ezt a bűntényt, ezt a szégyenletes viselkedést az Ég ellen és az Atya ellen, ezt a „múltunkat” most már –amíg még tart a „kegyelem napja” és be lehet adni a „kegyelmi kérvényt” – nekem és neked is be kell ismerni és vállalni kell!  (Luk.15,17-18. és 21. v.) … Aki ezt elmulasztja, annak az egész eddigi hitélete, „futása” érvénytelennek minősül! Mivel az alap-kérdéseket –a ki vagy, hol vagy, miért vagy itt, Ki Ő nekünk, mit tett meg Ő stb. – sem vette figyelembe, hogy Istenre építkezzen; márpedig ezt a nagy lehetőséget, mint nagy kegyelemajándékot mi a MÁ-ban kapjuk Istentől, hogy Ő ezek által a 4 lépcsős Sótéria-ban részesíthessen! … Első ebben a „rab” kiszabadítása az Ördög istállójából, amelybe beköttetett; de aminek nincs is a tudatában, mert „be van injekciózva téveszmékkel és alszik”. Rabtartójuk figyeli ezeket, és ha valamelyik fogoly feleszmélne, annak még tölt a poharába olyan jóleső nyugtatót –meghamisított igét– amitől az tovább alhat. Pl. ilyet: „Az nem lehet, hogy annyi ember elvesszen!”, vagy: „Te pedig már így is jobb, vagy mint a többiek!” stb. … Amint az a lázadó főangyal –az a régi kígyó, „aki neveztetett Ördögnek és Sárkánynak”, aki már a nevét is elvesztette, s a Király környezetében csak, mint egy közülünk való említtetik– ki- és levettetett a korábbi felmagasztalt állapotából a földre. Itt egy időre engedélyt kapott arra is, hogy az Édenből kiűzöttek közül azokat, akiknek megadatott, hogy kegyelemből az Életre kiválasztva még egy „pótvizsgát tehessenek, megpróbálhassa és bűnre is kísérthesse. Az Úr előre figyelmeztetett erre is: „A Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon…; de én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited!” (Luk.22,32.) Erre, a mi hitünk megpróbálására ugyanis minekünk van szükségünk ahhoz, hogy jól levizsgázva, a megeleveníttetés útján tovább vitethessünk; amire az ördögnek és az ő követőinek már nem adatott meg az újrakezdés drága lehetősége, ami nekünk megadatott! E miatt ők most irigységből és bosszúból minden módon igyekeznek a Sátántól menekülni akarókat az egyenes úttól eltéríteni, elgáncsolni. (Ján.10,10.) (Ahogy John Bunyan is leírta ezt: „Enyém leend, vagy végleg megszűnik!”) 

Ezt a tényt, ennek valóságát mindenki átéli, akinek már elege volt a bűnéből, amivel már korábban „ott” … az Ördöghöz kötötte magát. … (I.Pét.4,3.) Ezt az őtőle való szabadulást eredményezheti az a „szemgyógyítás” és a más belátás –metanoia, más értelem–, amelyben Urunk személyválogatás nélkül részesíteni akarja az Ő drága áron megszerzett, bár még szellemben vak, de élni akaró népét: a „szellemi Izráelt”. Nekünk, akik mint csaló „Jákóbok” a mélységes pokolból kiszabadítva ide felhozattunk (II.Móz.20,2. Ján.8,23.), a magunkba beengedett gonoszt megtagadva, az Istentől kapott erővel (a „húst” knock out-olva, amint Paulos is teszi) „Izráel”-lé, „igazán izraelitává”, sőt „Judaios”-szá kell lennünk! (Ján.1,48.) Olyanná, akit a Törvény a Messiáshoz, a Krisztushoz vezérelhetett (I.Móz.32,24-28. I.Kor. 9,24-27. Gal. 3,24.) … mivel a megtartatás, a Sótéria a „zsidó”-ság folytán, annak következtében van. (Ján.4,22.) (A név-változás a belső lényeg megváltozását jelenti.) Mivel a vesztő szellem nem alszik, de „altat”, ezért az utunk során folyamatosan szükségünk van a józanság józanító Szellemére! (II.Tim.1,7.)  De ezt, a  „Pünkösdöt” kérnünk kell!

Azzal indulhatunk, amivel Isten elkezdte az Ő rendező munkáját: a LEGYEN VILÁGOSSÁG-gal!!  Ő vele pedig már lehetséges meggyőződve látnunk, és az összefüggéseiben megértenünk mindent –IDU, eidenai, süneidenai: Ő vele együttlátni–; mindazt a sötétséget, és a szívben levő érzéketlenséget is Isten Atyai szeretetével szemben, amit szégyennel fel kell ismernünk magunkban mindegyikünknek ahhoz, hogy a megtérés útján együtt mehessünk! (Amíg én, te, ő másképp „látunk”, az igen jót rossznak, a halálos gonoszt jónak, kívánatosnak, magunkat a legjobbnak, addig még –mint a sok „jó” vallásos lelki ember– „duplán vakok” vagyunk, azt hívén, hogy látunk, s így a magunk félrevezetett értelmére építünk! Ján.9,39-41.) Erre a látásra, és a látottak megértésére már a Prófétán keresztül megkaptuk az utasítást. (Ésa.60,2. Gal.5,10.) „Lásd meg a sötétséget (elsősorban magadban), és hogy sűrű sötétség fogja betakarni a földet, s lesz majd a népeken… de rajtad nyilvánvaló lesz majd, te benned kijelenti magát majd az Úr, vagyis az Ő dicsősége te rajtad majd megláttatik!”

Isten, amikor az Ő szellemben halott teremtményét megszánja, és testet alkotva neki a tér és idő világában, mint színpadon jelenést ad neki, azzal minden munkát elölről kell kezdenie. Mivel az semmit nem tud a maga múltjáról (a „memória-egység” is porrá égett benne).., ezért … az Ő alkalmassá tett eszközeivel a Szentírásban leíratta mindazt, amire a „kézbevett”-nek rá kell ébrednie ahhoz, hogy innen tovább vihetővé legyen! Felfoghatatlan nagy ajándék ez nekünk; de aki itt nem él vele, hogy felserkenjen és a Krisztushoz meneküljön, annak „odaát” lesz az első feltámadása, „ott” azonban már nincsen kegyelem!! …

A veszedelemből, a „végekről” elinduló számára első „táplálék” lehet a világokat és a bennük levőket létrehozó és éltető egyedül HATALMAS TEREMTŐ ISTEN –a HO ÓN, Aki A VAN– megismerése és elismerése. (Róm.1,20.) Amíg te nem számolsz a téged is megteremtő Istennel, és az Ő veled is kapcsolatos tervével, ami végett ide felhozattál, addig tévutakon jársz, bárki légy!… A teremtettségből pedig már megsejthető valami az Ő félelmetes (foberos) mérhetetlen nagyságáról és hatalmáról, ami mellett eddig „vakon” elmentél. A felülrőlvaló értelemmel pedig belecsodálkozhatsz abba, amit és ahogy Ő mindent elkészített, érted!… Mivelhogy „minden tiértetek van” (II.Kor.4,15.), hogy a te (bukott diák) pótvizsgád (is), az elemivel elkezdve elfogadható legyen. … Vedd tehát észre és figyelj fel az Ő csodálatos tetteire, műveire, és akarj messzebb és világosan látni. … Légy hálás azokért, amiket mindeddig Ő tőle kaphattál. Mi a bűneinken kívül semmit se hoztunk be a világba, semmit ki sem vihetünk; ami nálunk van és értékelhető, mind az Ő ideadott kegyelem-ajándéka, amivel nekünk gazdálkodni sáfárkodni kell, a „Bölcs Gazda” elgondolásának megfelelően! … Mindezt a nálad levő Szentírás tartalmazza, melyből az igazi zarándok a Szellem által szilárd alaphoz juthat!  

BL

   75. Ének

  1. Halld az ég hangjai zengnek, messze földön szerteszét, Hírül adva mindeneknek Isten üdv-üzenetét: Áldott Isten nagy kegyelme, hogy leküldte szent Fiát, benne higyj s az Ő Szelleme meggyőz benned sírt, halált.  Szent e hang, égi hang, zendül szerte hangosan, Drága hír: Jézus él, s most kegyelme napja van!
  2. Halld az ég hangjai hívnak, vár királyi lakoma. Vége ott nyomornak, kínnak, Bűnös elfér mind oda. Jöjjetek ti, fáradt lelkek, Jézusunk élet, kenyér, Higgyetek s mindenre leltek Jézus mindennel felér.Szent e hang, égi hang zendül szerte hangosan, Drága hír: Jézus él, s most kegyelme napja van!

Posted on by igazsagkereses

„Hol” vagyunk? (Egy kis felmelegített iskolai tananyag „kezdőknek” és „haladóknak”)

Embertestvér! Abban a reményben, hogy „Felülről való” és Célra is vezető választ kaphatunk e kérdésre, vizsgáljuk meg együtt azt, hogy tulajdonképpen „hol”, „hogyan” és „miért” vagyunk mi itt e Földön; kik vagyunk mi, és honnan kerültünk ide ebbe a látható földi világba? Valószínű már Te is megtapasztaltad, hogy ezekre a kérdésekre igaz választ adni a földi ember képtelen; amit a földiek tudnak, az csak mellébeszélés, mivel ide e földi létbe mindenki csak mint magatehetetlen és öntudatlan kis csecsemő érkezik – ahogy az unokád, a Szüleid, a Véneid (Presbiter), sőt még a Papod is!..

Ő tőlük tehát csak azt és csak annyit célszerű átvenni, amit és amennyit ők is Felűlröl kaptak!!  A többi ugyanis, amiket adhatnak és terjesztenek, az mind alulról való, és mivel csak a földi létre vonatkozó, mind hiábavaló s így mulandó; sőt még káros is, mivel jónak és elégségesnek látszanak a Haza jutáshoz! (I.Pét.1,18.) Nekünk azonban, akik már tudhatjuk, hogy mi valamennyien csak átmenetileg és ideiglenesen tartatunk itt e földön – mivel nem ez a mi örök Hazánk –, ezért a látni vágyó „vak”-nak Isten már megadta a lehetőséget – a „vak vezetőktől” függetlenül – csak Őrá hallgatni! (Mt.15,14. Róm.8,14.)… Itt most elsősorban az a gond, hogy minden ide érkező emberpalánta lelke már nem „szűz terület”, hanem már „gazmagvakkal”, téves tanácsokkal és tévtanításokkal, félrevezető „világnézetekkel” súlyosan be van fertőzve. Így az ide egymás után felkerülő nemzedékek is csak ezeket a nézeteket ismerik, és képesek tovább adni az apák a fiaiknak!…  Ezeket az Igazság munkájának akadályozóit (Róm.1,18.), valamint az Édenben történt tragikus „bekosztolásunkat” és annak a törvényes következményeit nekünk együtt kell látnunk, mint ellenségeinket; annak ellenére, hogy vakságunkban „ott” mi is mind hozzászegődtünk! (Hós.6,7.)

Isten azonban – A HATALMAS A TEREMTŐ, aki a végeláthatatlan világokat, valamint azok minden anyagát is létrehozta, atomjaikból felépítette és élteti – nem hagyta magára még az Ő tőle elfordult bűnbe esett teremtményeit sem! (Jób.10,12.) Akinek Ő kegyelmet szerzett, annak Ő testet is alkotott, hogy abban a „mélység”-ből felhozva itt megjelenhessen, és az ide „felülről” leszállt MEGMENTŐJÉVEL, ŐVELE ÖSSZEFORRVA, EGYÜTT, Ő BENNE VISSZATÉRHESSEN abba az állapotba, amelyből a bűne miatt kivettetett. (Ján.8,23. Csel.14,15. Jel.2,5.) Mindezeket, mint a mi „múltunkat” – kibontva és helyesen értelmezve – a Szentírásból tudhatjuk, és Hit által a magunkévá is tehetjük a kapott mentő Út elfogadásával együtt.  Felismerheti tehát most már mindegyikünk ennek az akadályozóját is a maga megromlott természetében, ezért te se bujkálj tovább a „fák” mögé, mint az Édenben tetted, fátyolt akarván borítani és titokban tartani a szégyelnivaló dolgaidat (I.Móz.3,8-10. 24.), ami miatt ki is űzettél abból! Mi az eredeti IGEN JÓ állapotunkat nem becsültük meg, hálátlannak, neveletlennek bizonyultunk, s így elveszítettük azt; jóhiszeműen „vakokká” lettünk, és a vesztőre hallgatva jólesően hagytuk magunkat „felültetni a magas lóra”!… Ez az állapot van benned is mindaddig, amíg pl. szereted, ha dicsérnek; mivel ez tetszik a téged megszállva tartó ördögnek, aki már az egész földkerekséget is elhitette, és „agymosással át is hangolta” a maga nézetére, s attól fogva azzal rezonál! Isten iránt pedig – Aki a végletekig szerette az Övéit, s ezt be is bizonyította mindhárom világ lakói előtt – érzéketlenné lett a szíved. (Jel.12,9. Ján.13,1) Az Igének ezt az ítéletét minekünk valamennyiünknek el kell fogadni, mivel az Úr – első sorban nem a világot, sem nem a szomszédodat, hanem engem, Téged, és éppen a „jó vallásos hívőket” – akar ezekkel ráébreszteni a „hol”-létünkre. (Ján.8,31-44.) Ebből a bábeli megzavarodottságból adatik most a kiszabadulás drága lehetősége számunkra, a Földre felhozottak számára, és mindez a Krisztus áldozata árán, amit Ő neki végig el kellett szenvednie miattunk!!!… (Ján. 19,30. Tetelestai: Elvégeztetett!) …

Nézzük meg ezek után a mi részünket, mivel a Tökéletes Isten a mi vissza-utunkat is precízen kijelölte. Őnála, az ISTENI ÖRÖK REND VILÁGÁBAN mindennek rendben kell történnie, már a Hazavezető úton is! Ezért amikor egy prófétát, mint az Ő eszközét munkába elindítja, pontosan és sorban elmondja neki, hogy mit és hogyan tegyen. Mivel egyedül Isten látja jól a munka-mezőt is: a JÓ-tól elhajlott, gazos, letaposott, kőszerű, tövises, tüskés, kemény érzéketlen szívünk állapotát – amit, mint „szántóföld”, mindegyikünk maga szerzett be magának – így talajelőkészítésként legelőbb ezeket kell felszámolni Emberlélekben! (Jer.1 ,4-10. Mt.13,3-7. Luk.8,5-7. 11-14. Mk.8,17-21.)

Ezt a nemes harcot vívták meg valamennyien a hit hősei, amint Jákób is Isten oldalára átállva, a maga megromlott régi emberi természetével szemben. (Zsid.11.) Csakis ezen az úton lehetünk „igazán izraelitává”, aki megtalálja a SÓTÉR-t a maga számára, mint az ő Szabadítóját! (I.Móz. 32,28. Ján.1,46-51.  4,22.) A Szentírásban kapott képek és példázatok mind alkalmasak arra, hogy helyesen értelmezve azokat képet kaphassunk a magunk láthatatlan belső lényéről – a lélekről és a szellemről –, annak állapotáról, s így a „hol” létéről is. Sőt ezeken túlmenően az „Emlékkönyv” (Mal.3,16.) rálátást ad nem csak a testi szemmel látható nagyfrekvenciák tartományára (a 4-8 tizezred mm-es intervallumra), hanem az alatta és fölötte levő rezgésszámúakra is; amit már a meggyógyított „vak” is képessé tétetett érzékelni. (Mk.8,22-25; tehát már az Édennél is tovább „megvilágosodott” az ő számára minden.) Ezt a látást kívánhatjuk és kérhetjük mi is a magunk számára, nem csupán a múltra, hanem a jövőre, a végre nézve is!… 

A Zarándok kérdéseket is kap Értelmező házánál (John Bunyan: A zarándok útja), de helyes választ csak akkor tud adni a zarándok, és mi, bármelyikünk, ha előbb már az Istentől kapott Kijelentést megismerte és elismerte! Ilyen kérdések: Ki vagy? Hol vagy? Honnan jössz? Hová mégy? Miért vagy itt; mi okból és mi célból? Továbbá, hogy Ki a Krisztus neked?  Ezekre is csak a Bibliánkból kaphatunk helytálló felvilágosítást, amint a bölcső előtti „múltunk” és a koporsó utáni jövőnk felől is!…

Jó példákul adattak elénk a hit hősei, pl. Pünkösd után az apostolok, és Pál is. Miután „Paulos” lett Saulus-ból követendő jó bizonyságtevője lett Krisztusnak, miután „a Nap fényét meghaladó Világosság” (Csel. 9,1-6. 26,13.) elvégezhette a megvilágosító, „áthangoló” munkáját benne. Befoganva a JÓ MAGOT ISTENI TERMÉSZET RÉSZESE LETT! Az üldözőből üldözött lett, amint ez is előre megmondatott az Úr tanítványainak. (Ján.16,1-4., hogy fel ne botoljanak ezen sem.)  Nagy változásnak (metamorfózis) „rendszer-változásnak” kell ehhez történnie a lélekben, s Urunk a más belátásra juttatásnak ezt a csodáját a MAG, az Ige munkája által végzi, az Ő Nevébe – lényegébe – való belemerülés folyamatában. (Lk.8,11.)  El ne vond magad ettől még a próbák között sem!…

BL.

   188. Ének.

1.Óh, hadd szeresselek hűn s igazán! Ím így esdekelek későn, korán.    Segíts, ó, Jézusom, hogy én Téged nagyon, Mindig jobban szeresselek.

2. Máshol kerestem én boldogságom, Ím Te nyújtod felém Mennyországom. Ó add, hogy Tégedet, átadva szívemet, Mindig jobban szeresselek!

3. És hogyha baj, nyomor övez körül, A Sátán cselt vet rám s titkon örül;  Te őrizd szívemet, hogy én csak Tégedet, csakis Téged szeresselek!

4. Ha egyszer pályámat bevégezém, A célnál -mily öröm- Te jössz elém. Nem gátol semmi sem, hogy Téged én híven és örökké szeresselek!

Posted on by igazsagkereses

PRÓBA vagy KÍSÉRTÉS

Mottó:  „Ki kell próbáltatni a nálad levők valódiságát illetően”!…

   Az Istentől és az Ő örök Rendjétől önfejűen elszakadt és elidegenedett földi embernek −nekem, neked, akiket Ő megszánt, és kegyelemből egy-egy Általa alkotott hústestbe, ebbe az ideiglenes földi létbe felhozott−, mindegyikével Ő neki jó elgondolása és terve van! Istennek ez a „titka” ki is jelentetett a Szentírásban, és az Ő eszközein keresztül is. (Jer.29,11-12. Ján.8,23. I.Kor.15,38. I.Tim.3,16. Jel.1,1-3.)  Nekünk tehát most ISTEN IRGALMÁBÓL ÖRÖMÜZENET VAN; éspedig hogy az a nagy nagy lehetőség adatott, amit HITTEL megragadva még VISSZA  LEHET  KERÜLNÜNK ISTENHEZ, Akitől mi elhajlottunk és elűzettünk!  Ennek azonban rendje, útja és FELTÉTELE VAN, amit az Atyai Háztól „messze vidékre eltávozott” (ez állapotot jelent) tékozló elveszett fiúnak előlről elkezdve meg kell ismernie, erre nekünk még rá kell neveltetnünk!!…

A Haza induló tanulóknak Urunk ezt mondja: „Abban dicsőittetik meg az én Atyám, hogy sok gyümölcsöt teremjetek, és −vagyis−  legyetek nékem tanitványaim, oltványaim!”(Ján.15,8.) Így nekünk most igen sok a behoznivaló lemaradásunk az otthonmaradottakhoz képest is, mert a bűnbe eséssel minden addig meglevő jó ismeret „demagnetizálódott” bennünk, helyette pedig sok hamis ördögi tévismeret került belénk!!  Emiatt Isten azzal is gondoskodott  rólunk − rólad is−, hogy az Ő „tévelygő juhaihoz” egy Bemerítőt küldött, aki rámutat az IGAZ-ra, A Valóságra, Aki a Haza vezető ÚT is egyben (Luk.1,76-77. Ján.1,19-34. 14,6.) Nagy ígéret, hogy az Övéi „mindnyájan Istentől tanítottak lesznek!” Így már nekünk is megadatott −  nem az Igazságot megvető tévelygő emberektől taníttatva, hanem − Istennek az eredeti kijelentése által, az Ő Szelleme által vezéreltetve, eljuthatni az Igazság megismerésére! (Ján.6,45. Gal.1,11-12. I.Tim.2,4. II. Kor.2,17.)

   Isten iskolájában, annak minden osztályában, fokozatában következetes tanítás és vizsgáztatás történik, az új Magból szűletett csecsemőtől az érett férfiú állapotáig. Az itt következő rész egy régi (l952) Körlevélből lett kiemelve.

  „Az Élet útja utolsó szakaszáról van szó: Az igazságosságban való nevelésről, gyakorlati oktatásról, az élet dolgaiban való vizsgáztatásról, megpróbálásról, ha kell feddés dorgálás által való helyreigazításról, viharok (Mt 7,25), kisértések, harcok útján való edzésről, amelyen ha kitartóan, győztesen, törvényszegés, botlás nélkül keresztül mentél, akkor kipróbált, megbízható „garantált” lettél cselekedeteidet, életmódodat illetően. Istennek „önálló”, de egyben felelős küldötte lehetsz széles e világban, munkatársa, mert már meg tudod bárkinek mutatni hogyan kell a parancsolatokat tartani és cselekedni. Ehhez a neveléshez mindenféle eszközt igénybe vesz Isten − miként  a földi szülő is az ő szülötte neveléséhez. …

… Istennek erre a munkájára addig nem kerülhet sor, míg az előző lépések nem történtek meg rajtad: TANITÁS az Isten dolgaiban, megismerkedés az Ő törvényével, megfeddés a tanultak alapján, saját életednek az Igével való lemérése, a VISZONYOD RENDEZÉSE, a megmutatott bajok orvoslása új „mag” nyerése által. Ezek után jön a PAIDIA a mindenkori állapotnak, erődnek mértéke szerint, egyre nehezebb feladatokkal, próbákkal, egészen addig, hogy szabadon rád lehessen ereszteni a sárkányt, ama régi kígyót, mert már képes vagy megállani mindenféle fondorlatos cselvetésével szemben. Ef.6,10-13. Jel 12,1-6. Nem egyszerre végez el Isten minden munkát rajtad, hanem részletekben, egyre mélyebbre hatolva közelíti meg a valóságot és teljességet. Közben mindig gyakorlati nevelésben részesít, majd le is vizsgáztat az addig hallottakat, tanultakat, el- és befogadottakat illetően. Ő tudja mennyit bírsz éppen el, s ennek megfelelő próbákat, terheléseket enged rád. I.Kor.10,12-13. Ezekben dől el, tartod-e az elfogadottakat gyakorlatban is. Ha nem, akkor be is fejezted dicstelen pályafutásodat… Ha pedig tartod az Igét a próbák kísértések között is, akkor magasabb „osztályban” Isten újrakezdi veled: TANÍT… Pótvizsga csak kivételesen lehetséges, ne játsz tehát könnyelmüen a dolgokkal!

… Az Igéhez való viszonyodnak, Isten iránti bizalmadnak, és hozzá való ragaszkodásodnak a próbája ez: van-e bizalmad Istenhez… A HIT próbája ez. Isten rád enged minden számodra veszélyes, kedvezőtlen, kísértő, csábító, megfélemlítő körülményt, magával az ordító oroszlánnal  együtt, minden „ó-embered” szerint kedveset. (I.Pt.5,8-9) …

… A nevelés mindig keserves, nyomoruságos, szenvedésekkel járó harcot, ellenállást kívánó dolog, mindenki legszívesebben megszökne előle. Te azonban ne menekülj előle. Sőt igényeld azt, mint aki tudja, hogy erre szüksége van. Nehézzé teszi ezt az a körülmény, hogy Isten ezt a „pusztában”, azaz egyedüllétben, magányban, elhagyatottságban végzi. Miután előzetesen kellőképpen felkészített, maga Isten is magára hagy … nemkívánatos társaságba helyez, miután a KERESZTSÉG-ben felkészitett: Mt.3,13-4,1. Mk.1,9-13. Fenevadak, ordító oroszlán, nagyokat szóló száj, káromolva és becsmérelve Istent… s ellene nincs egyebed, mint a tanultak, a kapott „mag”, a „meg van írva”, vagy még jobb ha „BE van írva” (a szívbe). Mégcsak ember sincs a közelben, aki „súghatna”. Olyan inkább kerül, aki rosszat súg. … Majd megkóstolod ezt, ha idejében meg nem futsz előle…

   Neveltetésünknek ezek a legizgalmasabb, de legérdekesebb részei is, ha tud valaki szabályszerűen küzdeni. Idejét Isten szabta meg, nem rövidithető, de hosszabb se lehet, mint amennyire szükséged van: „40” nap. Még az ördög se hagyhatja abba, csak ha minden kísértést elvégzett, akkor is csak egy uj alkalomig szólóan. Luk.4,13.

   Ez a „40” nap elegendő alkalmat ad arra, hogy valamennyi rád veszélyes, szellemben még el nem intézett bajjal, hajlandósággal, kívánsággal szembenézhess −amikről azt hitted rég rendben vagy azokkal−, előhoz Isten minden kedvező körülményt, ami kicsalja szíved lappangó vágyait, „kibújik a szög a zsákból”. Sorsod és vizsgád sikeressége azon múlik, hogy ekkor mit csinálsz ezekkel: azokra hallgatsz, vagy az Isten törvényét TARTOD inkább. Amint Isten részedről tökéletes ellenállást talál, máris elintézi a bajt és vége a próbálásnak. Ha pedig engedsz a „hús” kívánságainak, elvesztél!! Rm.8, 12-13. Gal.5,16-18. …

   Nehogy megfuss már az első összecsapásnál. Sőt kívánd, hogy ide érj el mielőbb: „Teljes örömnek tartsátok, atyámfiai, mikor a legkülönfélébb, a kísértő minden ravaszságával kiagyalt, a kiszámithatatlanságig sokoldalu (poikilois) kísértésekbe estek, tudván, hogy a ti  HITETEKET illetően így szerzett kipróbáltság kitartást, állhatatosságot végeredményez”. (Jak.1,2-3. I.Pét.1,7. Róm.5,3-4.)

   Nehogy a végén −a PAIDEIA megvetése miatt−  sírnod kelljen!!!”…

   200. Ének

1. Óh, mily hű barát a Jézus, Hordja bűnünk bánatunk,

    Mily dicsőség, hogy nevében Istenhez fordulhatunk!

    S mennyi békét elveszítünk, Sírva hordjuk bánatunk,

    Mindazért, mert hő imában  Őhozzá nem fordulunk. 

2. Ér-e próba, vagy kísértés, Háborúság zaklat-é?

    El ne csüggedj ám miatta, vidd imádban Őelé.

    Volt-e már ily hű barátod, gondod így ki fölvevé?

    Látja minden gyöngeséged,Tárd ki bátran Őelé! 

3. Nyomja-é bú gyönge vállad, Földi bánat terhel-é?

    Drága Megváltód a Jézus, vidd imádban Őelé,

    Megvet  elhagy kit szerettél: vidd imádban Őelé,    

S Ő két  karja közt ölelve  Visz a békesség felé.  

Posted on by igazsagkereses

Az állapotunk – helyzetünk – felismertetéséhez

Az eddig kapott Igékben már találkozhattunk ezzel a kérdéssel, sőt még az erre adandó válasszal is, a jelek szerint azonban ez mégsem hozta meg azt az eredményt, amire küldetett. /Ha a földbe lefektetett villany kábelének szigetelése megsérül –pl., ha „vizes” a környezete–, akkor ott részleges, vagy teljes földzárlat keletkezik; a villanyerő lecsökken, a kisfeszültség, a gyenge áram pedig már nem képes azt a munkát elvégezni, amire küldetett: fényleni, világítani! Mt.5,16./… Nekünk mindenekelőtt a Világmindenségeket létrehozó és működtető Hatalmas Istennel kell számolnunk, Akié minden és mindenki az egekben és a földön is! (Csel.17,24-25.) Utána pedig azzal a ténnyel kell szembenézni, hogy mi az Ő legkisebb szellem teremtményei vagyunk! sőt olyanok, akik még a lázadó „kígyó” mellé átállva magunk is bűnbe estünk. Isten igazságos törvénye az ilyeneket, mint a szeparátor leválasztja, kivágja, és bekövetkezik a „levettetés: katabolé”, a katasztrófa. Ezeket azért tudhatjuk és vallhatjuk, mert erről szól a Bibliánk: Isten Kijelentése, az „öntudatlan” földön levők felvilágosítására!!! Súlyos félrevezetés tehát és hamis tanítás ennek a nagy horderejű Kijelentésnek  „Ádám-Éva-almafa gyermekmesévé” züllesztése és figyelmen kívül hagyása; hogy abban a képben a MI MULTUNK és TRAGÉDIÁNK VAN BEMUTATVA! Az Új testamentumban Pál apostolon keresztül is már egyértelműen kijelentetett, hogy az e Földön levők „mindnyájan vétkeztek!”, éspedig „az Ádám esetének a hasonlatossága –azonossága– szerint”… (Róm. 3,23. 5,14.)   Ne menj tehát azok után –Te sem, aki ezeket  olvasod–, akik megvetik Isten kegyelmét; hanem Őrá hallgassunk, az Ő intelmeire, és ne a „mindent fordítva látó” ó-emberünkre, se a Vesztő többi eszközeire! (I.Móz.3,6. Jób 36,21.) A te elbukásodat is éppen ez okozta, hogy végighallgattad a Diabolos csábító ajánlatait. Emberlélek kapujánál nem utasítottad el, sőt még ma sem utasítod el, hanem barátkozol vele, mivel annak az „áthangoló” hazugsága jól esik, és hízlalja a te hiuságodat! Ezekre is rá kell ébredned, hallgatva Urunk Józanító Szellemére!

„Mózes”-nek le kell ütnie „Zarándokot” amikor az élni hagyja magában az ő ó-emberének titkos hajlamait!… (ismerjük a Zarándok útjából, John Bunyan könyvéből) Istennek a leleményes irgalma és szeretete alapján, akinek Ő hústestet alkotott, annak itt a földi létében megadatott a pótvizsgázás lehetősége, melyben a „rostarázást” az ördög végzi.  Ki kell próbáltatnia a hitünknek a tovább vitetéshez, s ez még csak az első lépcső a szeretet felé! (Jel.12,9. I.Pét.1,7.) 

Szükséges tehát Ő vele együtt-látnunk (szüneidenai, szüneidézis), és számolnunk mindazzal, amit Urunk már eddig is bárkin keresztül és bárhol a Földön kijelentett! A Hazajutók között minden nemzetből és népből való egyének is megtaláhatók, olyanok, akik végig éberen megőrzik szívükben az útravalóul nekik adatott HONVÁGYAT, és nem érzik jól magukat itt a „hús”-ban, hanem az őket s ilyeneket kereső Jó Pásztorukhoz menekülnek. (Ésa.1,9. Jel.7,9. II.Tim.1,14. I.Pét.4,1-3.) A Bibliánkban megírt események és szereplők –úgy a jól mint a rosszul vizsgázók– a mi okításunkra vannak bemutatva, amiért mi, a most vizsgázók, csak hálásak lehetünk. (V.Móz.18,14-15. I.Kor.10,6-14.) Mivel Urunk megszánta a szellemben vakokká lett ember–teremtményeit (bűnbe esett angyalnak nincs kegyelem!), közülük akiknek Ő testet alkotott, csak azok és csak ilyenek hozatnak fel ide a „kegyelem szinpadára”, a Hazajuthatás lehetőségére! A többiek –mint tisztátalan szellemek– csak mint irigy „megszállók” lephetik el a szállásadójukat, igyekezve minél több kárt tenni abban, sőt még azon keresztül másokban is. (Lásd: a légió: Mk.5,9. Luk.8,30. Ján.10,10.) Azzal a ténnyel, hogy mi ebben a „szent háborúban” a lázadó vezér oldalára átálltunk, beengedtük magunkba az ő látását, ami „áthangolt” s ezzel –mindegyikünk a maga megkedvelt bűnéhez ragaszkodva– ellenséges viszonyba került a nekünk mindig jót akaró és a javunkat munkáló, de a BŰNT GYŰLÖLŐ HATALMAS Istennel szemben!  (I.Móz.3,1-6. Jel.12,7-9. Jak.4,4.)

Mindezek után kifejezhetetlen nagy ajándék számunkra az, amit Isten –a KÖZBENJÁRÓ KEZESÜNK, Főpapunk a Krisztus által– elvégzett értünk!!!  EZ A BÉKESSÉG-SZERZÉS Ő NEKI AZ ÉLETÉBE KERÜLT!… Ezt teszi a Főpásztor az Ő juháért, akit szeret!… Az Ő hasonlatosságára, erre az állapotra kell minekünk is visszajutni szellemben és valóságban, amilyenek eredetileg –a felfelé vezető útra helyezetten– IGEN JÓ állapotban voltunk! (I.Móz.1,26-28 és 31v.)  Ezt ócsárolta, megkritizálta és megvetette az ember; sőt –vesztedre– ezt teszed mindmáig te is, amíg Istent, és az Ő veled kapcsolatos jó elgondolását figyelmen kívül hagyva –a gonoszt látod jónak, s így a „szellemi halottra” jellemző érzéketlenséggel– elmégy mellette vak és süket szíveddel, elszalasztva az Áldó Orvossal találkozást, s így  a gyógyulás drága lehetőségét is! (I.Móz.2,17-18. Jób 4,20. Jer.29,11. Tit.1,14.)

Minekünk Isten tervét és az Ő jó elgondolását kell a magunkévá tennünk ahhoz, hogy az általunk elhagyott Atyai Házba, a mennyei világ ISTENI ÖRÖK RENDJÉBE (Díké, dikaiosüné) visszakerülhessünk! Aki a „szellemi halottak” közül abban a kegyelemben részesül, hogy a „nem kegyelmezettek” közül kiválasztatott az örök ÉLET ÁLLAPOTÁBA való visszajutásra, az egy „önműködő kocsiban: bőrruhában,” hústestben találja magát az e világra jövetelekor, ami –csak mint eszköz– az egész ittléte idejére őrá bízatott. A testünk tehát rá van bízva a belső emberre, a szellemre. Az is az „elkábított” és hitetlen állapot jele, ha a „vak”, a szellemi vak nem is tud arról, hogy ő vak lenne, és összetévesztve azonosítja a magán viselt „egynyári ruhát” önmagával! (I.Ján.5,19.) Ezek a mi jövőnket eldöntő Kijelentések már több mint kétezer éve ide leadattak; és mivé lettek nálad? Kisebbé tehetett téged, vagy még nagyobbá lettél ezek ismeretével? 

A látványos vallásoskodás és „jókodás” is igen hathatós eszköz a Vesztő kezében.Aamíg a sötétben tévelygő ember nem látja a Lényeget, hanem annak csak a formáját, vagy az „árnyékát”, az „leragasztja” és hamis nyugalomba –üdvbizonyosságba– ringatja őt!  (Zsid.10,1. I.Ján.5,19. Ám.5,5. lásd a Ford.-ban.)… Paulos is, Pál apostol a „Béthel” és „Gilgál” „rabja” (Saulus) volt, annak „uszítható kutyája” előzőleg; de amikor megvilágosíttatott, a damaszkuszi úton, a korábbi lelkes vallásos buzgóságát is kárnak és szemétnek ítélve abbahagyott minden régit! Megértette a Szent Szellem kijelentése alapján – amit nekem és neked is meg kell érteni–, hogy sem „a bakok, bikák vére” sem a „véres áldozatig” menő (de felírt, és a fölöslegből való) „jókodások”, sem a látványos liturgiák nem tudnak rajtunk segíteni, sem az okozott kárt, azt a kifizethetetlen nagy kárt elrendezni!!.. A „Magasságban és szentségben” lakozó Istennel –én és te– csak a magunk romjain, a porban és hamuban találkozhatunk! (Ésa.57,15. Jób.42,1-6.) Mivel a sötétségben tévelygő juh a járványos „nagyság-baci”-val (is) fertőzödött, ezért a keresésére indult Gyógyítónk is a „hegyekre” megy utána. (Mt.18,12.) Legyen hála Őneki ezért is, hogy már ezt is megtapasztalhattuk, hogy Ő ezt is megtapasztaltatja velünk!… 

Az emberi hármasságban a felelős szellemnek kell uralkodnia; a „ló” csak azt ehet és csak azt tehet, amit a „kocsis” megenged neki; ha „belegel” a szomszéd mezején, a kárt a kocsisnak kell kifizetnie; ha pedig a kocsi (az autó) szabálytalanul közlekedve karambolozik, azért is a vezetőt büntetik meg és nem a „kocsit”! Te hogyan és mire használod a gondjaidra bízottakat, az egész „egynyári ruhádat”?… Gondoltál-e már arra egyáltalán, hogy „ki vagy te,  és mi van neked, ami a te tulajdonod”? Erre is csak az Ige ad hiteles választ, az egyedül bölcs Istentől elfordultak viszont képtelenek rá, ezért azokra ne hallgasson „Timotheos”, sem „Titos”! Aki mint szabadon élő „vadgalamb”, nem szorul emberekre, mert Istenre bízta magát. (Tit.1,14.) Istenre bízta magát, és mivel Ő táplálja, ezért már nem is lehet az ilyen állapotban levő zarándokot „beetetni” (ismerjük a Zarándok útjából, a zarándokok nem vásároltak be a Hiúság vásárán), az ilyen állapotban levő még a „Hiuság vásárán” –az e-világban– gazdagon felkínált portékákkal sem! Mivel azok a portékák mind a Sátán kelléktárának bűnrecsábító eszközei, ezért ne hallgass a tévelyítőkre! Állandóan szükségünk van a Józanság Szellemére, a PÜNKÖSDRE, nehogy az Ősellenség –mint „kukacot” a Vesztő horgán– felhasználhasson bennünket! …  (Jób.36,21.) 

1. Ó, hogy volt idő, mikor még

Éltem csak magamnak én.

Hallám, amint hívsz szelíden,

Ámde így szólt büszke szívem:

Semmit Te, mindent csak én!

2. Ám megleltél és megpihentem

Vérben ázott fád tövén;

Láttam nagyszerű szerelmed,

Büszke szívem lassan enged.

Van, mit Te, de van, mit én!

3. Ámde Szentlelked varázsát

Mind forróbban érezém,

Én kisebb levék Te nőttél,

És szívemben forró vágy kél:

Többet Te, kevesbet én!

4. Ó, de a hegyek magasak,

Tenger zúgó árja mély,

Ámde még nagyobb szerelmed,

Üle teljes győzedelmet:

Mindent csak Te, semmit én!

Posted on by igazsagkereses

A Megkísértés Máté. 4,1-11.

„Mi Atyánk, … Ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg minket a gonosztól!”  

Amikor mi –mint tékozló elveszettek– Isten felé fordulunk a kéréseinkkel, már annak tudatában és hitében kell lennünk, amit Ő az eddigiekben már kijelentett nekünk. Nagy segítséget kapunk ehhez a Szentirásból, az abban leírtak sorrendjéből is, mivel a Könyvek mindegyike nem csupán nekünk, hanem rólunk is szól, a mi életünkről!.. Amiket olvashatunk ott emberekről, azokból mi is vizsgázunk! Ne nézzük páholyból őket, mivel mi most a színpadon vagyunk!..

Alapigénket a sok előzmény után az Úri Imából kapjuk, s annak egyik fontos kérése adatik a szánkba. Az Ő Világosságára van szükségünk ahhoz, hogy ezt a kérést is helyesen értelmezzük, mivel a vesztő szellem –mint mindent– már ezt is alaposan összezavarta a lelkekben. A teljes Irás azonban kisegíthet minket a zűrzavarból.

A Mt.6,13-ban levő kérés, a ne vígy minket kísértésbe –eiseim– igéje eredetileg belépést, beleesést, belejutást –enter, go in– jelent. Jak.1,13-ban erről ezt olvassuk: „Isten gonoszra nem kísért senkit!” (a peirasmos szó jelentése: próba, kipróbálás, nem pedig valami gonoszra történő csábítás!…). A kísértésbe jutás már az elalvás következménye, ezért az Úr minden korokban a segélykérő imádkozás lehetőségét adja az Ő alvó tanítványainak, a csapda ellen!: Luk.22,40… A kipróbáltatásunk azonban szükséges a nálunk levők valódiságát illetően!…

Vizsgáljuk meg közelebbről ezt a három kérdést, amelyet valamilyen formában minden Haza –megtérni– induló is megkap felvételi vizsgaként. Urunk, amikor megüresített emberként itt járt, elsőként így vizsgázott le jól ezekből: Mt.4,1-11.

„Akkor elviteték Jézus a Szent Szellemtől a magányba, hogy megkísértessék az ördög (Diabolos), mint vizsgáztató által. –Tehát Ő is megkísértetett, de nem vette be a kísértő szövegét, nem fogadta be saját gondolataiként, nem hitt az Őt vizsgáztatónak, nem dőlt be a beugratónak, nem ment bele a bűnbe!… –

2 v. És mikor negyven nap és negyven éjjel böjtölt, megböjtölte a nappalnak a dolgait és az éjszakának a dolgait is, végül megéhezék. (A sikeres böjt még csak előkészítés a sikeres jó vizsgához.) És odament hozzá a vizsgáztató, és monda néki –úgy sugta bele a fülkapuba, mintha azok a szavak „emberléleknek” a saját gondolatai lennének–, Ha az Isten Fia vagy, akkor mondd azt, hogy e kövekből itt szülessenek, származzanak kenyerek. (Te képes vagy a már régen kőbe vésett és megkövült törvényből és prófétákból mégis megetetni az embereket, és ez a táplálék még neked is elegendő lesz.)

4 v. De Ő ezt a kérdést magában mérlegre tette (apokrithé), és elvetette, majd ezt mondta: nem csak kenyérrel él az ember (ho antrópos), a földből és földről származó táplálékkal, hanem mind azzal, ami az Úr szájából származik, ami felülről jön, egyenesen az Istentől, Istenből. V.Móz.8,3. Csupán attól nem jut életre az ember, amit emberen keresztül kap, viszont az összes beszéd által, ami az Isten szájából származik, életet nyerhet. (Az Ige nem a Bibliából, a tanításból, hanem az Élet Igéje Istentől és Istenből származik. Ján.1,1-4.)

5 v. Akkor magához vette Őt és vitte magával az ördög a „szent városba” –és föléjük állította Jézust, előljáró pozicióba a szentek között–, és a templom párkányára állította Őt. Ilyen gondolatokat akart belecsempészni a szívébe a korláton, hogy korlátlan lehetőség áll előtte a lelkekkel kapcsolatban is, és saját magával kapcsolatban is.

6 v. És monda neki az ördög: Ha Isten fia vagy, ha már annak tartod magadat, Istentől tanított vagy, ismered az írásokat és a törvényeket is, így fölötte (rajta) állsz a törvényeknek, tehát túl is teheted magad rajtuk. A böjtön is sikeresen túljutottál. Nyugodtan vesd hát alá magadat a bioszba, a húsnak a gazdagságnak a dolgaiba, az evilág dolgaiba; sőt még basáskodhatsz is a lelkek felett, neked ezek nem fognak már megártani, hiszen meg is van írva a 91. Zsoltárban, hogy az Ő angyalainak parancsolt felőled, és kézen hordoznak téged, hogy meg ne üssed lábadat a kőbe. Tehát bátran belevetheted magad ezekbe, semmi bajod nem fog származni ezekből, nem olyan borzasztó dolgok ezek. Használd ki tehát a lehetőségeidet, egyszer élsz!…

7 v    Nagyon elszomorodott Jézus az Ő bensejében ezektől a szavaktól, melyek látszólag a saját gondolataiként fogalmazódtak meg benne, de csak egy szempillantásig csupán, mert felismerte, hogy ez a vesztő hangja, s ezt felismerve, e feletti örömben megerősödve válaszolt Jézus: Ez nem igaz! Ez az írás nem erre a helyzetre vonatkozik! Erre az esetre az van megírva, hogy nehogy próbára tegyétek, nehogy ti akarjátok levizsgáztatni (ekpeiradzó) az Urat a ti Isteneteket, mert el fogtok veszni, el fogtok kárhozni! V.Móz.6,16.

8 v. Ismét magához vette Őt és magával vitte az ördög Őt egy igen magas hegyre, a csúcsra vitte fel –hátha ebbe a felmagasztalt helyzetbe majd beleszédül, sikerülni fog az elkápráztatás, és hagyni fogja felmagasztalni magát, saját magát magasztalja majd fel, mert akkor automatikusan, a törvény szerint fog megbukni–, És megmutatta neki a világegyetem összes uralmait, a földön levő összes uralmakat, és azokat is amelyek nem a földön vannak (a földön kívülieket; pásás tás bazileias tou kosmou), és azoknak a dicsőségét is; egy más világba, eddig még nem látható távlatokba is belepillanthatott, egy különlegesen dicsőségesnek látszó, és a földi szem számára káprázatos világ nyílt meg előtte, amelytől szinte elragadtatásba jutott.

9 v. És monda (azt hazudta) néki az ördög –csapdába akarván ejteni, mintha az ő saját megvilágosodott felismerése lenne, az ő felfedezése, hogy ez, amit látsz, ez az örökkévaló világ, ez a „mennyország”, amibe most belepillanthattál–, Ezt az egészet teljesen neked fogom adni (hiszen te ezt már kiérdemelted, mert te már egy jó és megigazított ember vagy régtől fogva, minden embernél inkább, így a te számodra már egyenes út vezet ebbe az álomszép világba, miután a még hátra levő vizsgáidat leteszed. Bizonyos lehetsz abban, hogy eléred, nem is vagy már túl messze tőle, bizonyos hogy üdvösséged van. Neked ehhez már semmit sem kell tenned, csupán hagynod kell hogy szolgáljanak néked, és hogy elismerjenek téged, engedned hogy te légy az ő tiszteletük tárgya. Mert ha mindezeket te megengeded, akkor már nekem könnyű dolgom van, hiszen akkor már sikerült is az Istent kibillenteni a központból, kiűzni a szívedből, akkor már te fogsz istenkedni, úgy hogy te azt észre sem veszed, hogy én ülök bele a te szívedbe, amelynek olyan jól esik a hódolat, az imádat, az elismertség. Akkor már ezzel, hogy magadat imádtatod és engeded imádni, te magad is leborulva imádni fogod önmagadat, vagyis engem, aki ekkor már a szívedben, a te legbensőbb bensődben fogok lakozni, és uralkodni fogok terajtad, mint választott uralkodó, akit te magad juttattál uralomra önmagadban).

10 v. Akkor jól meggondolva és összegezve magában mindezt azt mondta Jézus: Menj el, takarodj! menj le, távozz el végleg a szemeim elől te Sátán! Most láttalak meg, hogy te maga a Sátán vagy, és amiről azt hittem, hogy az én gondolataim, azok a Sátántól való megkísértés, és ne akard a te vesztő szándékodat az én gondolataimként elsütni! Mert meg van írva: Az Urat a te Istenedet imádd, és kizárólag néki szolgálj, egyedül Őt szolgáljad!  V.Móz. 6, 13.

11 v. Akkor, azok után hogy nem sikerült Őt átejteni, becsapni és bűnbe vinni –sem úgy hogy „nagy tanítót”, sem úgy hogy „szent pásztort”, sem úgy hogy „tökéletes igazat” csinált volna belőle, a vizsgákat Ő jelesre letette, nem csak elméletből, hanem gyakorlatból is–, elhagyta Őt az ördög, Diabolos, és lásd: azonnal hozzájöttek az angyalok és szolgáltak (diakónia) Őnéki! ”…

A mi Urunk és Pásztorunk azért jött le ide, a mi Istentől elidegenedett „mélységünkbe”, hogy bennünket, az Ő bukott és tévelygő juhait megszánva felkaroljon, és tanítványosítás útján alkalmassá tegyen az Őbenne való Életre. Ennek  útja  van, „Zarándok-út”, melynek „sok keserve van…”, de ezen Ő maga is végig ment azért, hogy nekünk erre lehetőséget szerezzen. Isten hatalmasan cselekedett, hogy kimentsen az örök kárhozatos halálból minket! Az élők, a látók mind dicsőítik Őt ezért. Bárcsak köztük lennénk már! DE JAJ a megvetőnek!…

BL

Posted on by igazsagkereses

VÍZKERESZT és EPIFÁNIA UTÁN

Az egyházi esztendő első nagy ünnepköre, a Karácsony után talán nem lesz fölösleges átgondolni, és megvizsgálni a magunk portáján az eddig kapott Igék munkáját és eredményét. (II.Kor.13,5.) Amiatt is szükséges ez, mivel a Fiú ezt mondja: „Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom!”, (Ján.5,17.) Ez a kijelentés pedig –valamint a körülötte olvashatók is– nem csak A FIÚ-ra vonatkoznak, hanem minden Ő tanítványára, oltványára is, akikben az oltás már a Törvénynek megfelelően megfogant, s akikben A NÖVEKEDÉST ADÓ ISTEN az új MAG-ból származó hajtást nevelheti és fiúvá növelheti, alkalmassá téve a Fiúság Szellemének befogadására! (Ján.9,4. 15,8. Gal.4,4-5. I.Ján.2,14.) Csak a fiúság állapota, vagyis a minden dolgunkban az Atya által történő vezéreltetés tesz és tehet minket Isten fiaivá! … (Róm.8.14.)

Elengedhetetlenül szükséges számunkra hittel tudomásul venni mindazt, amit Isten kijelentett; amivel együtt jár a vaskos sötétségben tapogatódzó tévelygő istentelen embervilág elméleteinek kidobálása magunkból! Amíg ez nem valósul meg, addig hiábavaló „Emberléleknek” minden jóhiszemű magaválasztotta istentisztelete, és a vallásos jókodása is!! Nem jegyzik még a „futását” sem annak, aki nem a „start helyről” indult. Disqvalifikálják. (Mt.13,52. I.Kor.13,3. Fil.3,7-11. II.Tim.2,4-5.) 

A MINDENEKET TEREMTŐ, LÉTREHOZÓ, FÉLELMETESEN HATALMAS PANTO-KRÁTOR ISTEN a testi szemünkkel láthatatlan egeket és az azokban élőket is ÖNMAGÁBÓL –tehát nem „semmiből”!– létre hozta és élteti; és mi „földi emberek”, mi is az Ő teremtményei vagyunk!! (Zsolt.100,3.) Ezt meg kell tudnia, erre sürgősen rá kell ébrednie egyénenként mindenkinek, amíg nem késő! 

CSAK AZ IGE KÉPES KIVEZETNI MINKET ebből a vágni való sötétségből, amiben leledzik, és hamis nyugalomban alszik a nép. Zak.1,11. Embertestvér, te is emiatt és ennek a célnak az elérésére hozattál fel ide, a „kegyelem színpadára”, hogy itt felébredve te is azok közé kerülhess, akik megmenthetők lesznek az eljövendő haragtól, a pokoltól és az örök kárhozattól! (I.Thess.5,6-10.) Jel.12,9-12: „És vetteték a nagy sárkány, ama régi kígyó, aki neveztetik ördögnek és Sátánnak, aki mind az egész föld kerekségét elhiteti, vetteték a földre és az ő angyalai is vele levettetének.” (I.Ján.5,19.)  Itt a földi „pótvizsgánkon” is folytatódik tehát az Éden-beli agitálás, a bűnre csábítás a kígyó képviselői részéről! Most azonban már egészen mások a körülményeink és a lehetőségeink is, amiket meg kell ismernünk ahhoz, hogy mint zarándokok –a mi Istenünk jóvoltából, és az Ő jó elgondolásának megfelelően– az élet útjára felhozatva, azon mindvégig megmaradhassunk! (I.Kor.2,12.)

Mi „ott” (Hós.6,7.) az Egyedül jó Atyánk iránti gyermeki bizalmat elhagyva, már egyszer naivan bevettük a Kísértő hazugságait, és átálltunk az ő oldalára; az pedig „átoltott és áthangolt” mindannyiunkat. (I.Móz.3,22.) Attól a lelki és szellemi „agymosás”-tól fogva mindent fordítva lát az értelmét vesztett ember; tehát a jót gonosznak, a gonoszt pedig, ami a vesztét okozza jónak! Az érzékenységet is elveszítette a különbségtételre; a Szellem a tűz kiszállt belőle, besötétedett az eredetileg igen jó ember, ördögi természetűvé lett, azaz „meghalt”! (=megszakadt az addig fennálló kapcsolata Istennel, az Élet forrásával) Ezeket Isten közli velünk a nekünk adatott Kijelentésben, már a Bibliánk első lapjain! Sajnos a Vesztő az eszközein keresztül –ezt az örök sorsunkat eldöntő Kijelentést– figyelemre se méltó „Ádám-Éva-almafa mesévé” züllesztette, a tévelygő ember pedig –ameddig nem Istenre hallgat– ezt szívesen „megeszi”, mert még mindig ki akar bújni a felelősség alól! (I.Móz.2,16-18. 3,6. 12-13) Ezt a tényt, ezt az állapotot kell felismernünk a magunk egyéni életében, ahol a másoknak az okolása, hibáztatása, a magunk szerepének szépítése, a bűnteher, a „kereszt” nem vállalása, lépten nyomon felismerhető, és ellenünk bizonyít! De ugyanez látható a világtörténelemben is: háborúk sora kezdettől fogva, mert „Nincs békesség a hitetleneknek, az istenteleneknek!” (Ésa.46,22. 57,20-21.)

Mindezeknek a belátása, Istennel való együttlátása és vállalása szükséges nekünk ahhoz, hogy a mi Urunk és az Ő munkája felmagasztaltathassék előttünk és bennünk!… „Én, ha felemeltetem a földről, mindeneket magamhoz vonzok” –mondja az Úr. (Ján.12,32.) Mi emberek igen nagy fokú tiszteletlenséggel felséggyalázást is elkövettünk (detronizáció) Ő ellene! Most pedig, mindezek után még a mi Urunk közbenjárására IDŐ ADATOTT SZÁMUNKRA: „A KEGYELEM NAPJA”, hogy ezt a mérhetetlen nagy elhajlást Hit által elismerve és bűnbánattal vállalva, Ő hozzá –a Gyógyítónkhoz– menekülhessünk. (Luk.4,18-21. II.Kor.6,2.) (Jel.2,21.) Csak Ő képes kigyógyítani, minden lelki és szellemi betegségünkből, még a hűtlenségből is. (Hós.14,5. Luk.13,31-32.) Ő amit vállalt, attól nem hagyta magát eltéríteni, sem elijeszteni. Ő ma és holnap az ördögűzést, a gyógyításunkat el akarja végezni, a harmadik napra! (Luk.13,32.) 

Visszatérve a pótvizsga kérdésünkhöz, ezt a pótvizsga lehetőséget nekünk nagyon fel kell értékelnünk, mivel Isten ezért igen nagy árat fizetett! AZ EGYSZÜLÖTT FIÚ, AKIBEN AZ ATYA MINDIG GYÖNYÖRKÖDÖTT, AZ ÉLETÉT ADTA AZÉRT, HOGY MI NE VESSZÜNK EL A VILÁGGAL EGYÜTT (I.Kor.7,31.); hogy mi, akik „ott” (kezdetben) rommá lettünk, a pótvizsgára értelmessé téve új kezdetet kaphassunk!… Ezt Isten a Krisztusban magára vállalta: (Ésa.53,9-11 Ford.) A mi nagy elhajlásunk, a szellem-csere süketekké, vakokká és érzéketlenekké tett bennünket, még Isten szívének szeretete iránt is! Ne tévesszen meg a lelki felbuzdulás, mert az csak múlandó; A SZELLEM A VALÓSÁG! (I.Ján. 5,6. – amit az Ige élesen elválaszt a lélektől: Zsid.4,12., így nekünk is ez a feladatunk!) Rá kell ébrednünk, hogy azt a „testi, húsi értelmet”, tudást, ismeretet, „csiszolt agyat”, amiket felülről a jóra kaptunk, arra használjuk, hogy még nagyobbaknak képzeljük magunkat! (Kol.2,18.) Sőt, az Istentől kapott harci eszközöket (Ef.6,11-17.) is a jó ellen használjuk fel!…

Nagy ajándék számunkra az is, hogy okulnunk lehet a már előttünk levizsgázók példáiból, és az ők számunkra leíratott tapasztalataiból. Például azok, amiket Pál apostol átélt (lásd: ApCsel könyve és Pál levelei), és amiket Isten ő rajta keresztül is közölt, rámutatva az ördög szándékaira, hogy ismerjük meg az ő szándékait. (II.Kor.2,10-11.) Megtudhattuk már, hogy Sátán ismeri minden ember gyenge pontját (achilles-sarkát), és mint „jó színész” azon keresztül igyekszik kit-kit megejteni. Pl:, ha már vallásos valaki, azt a „világosság angyalának” álcázva közelíti meg, pl. egy hamis, félrevezető „ige-magyarázattal”; sőt még meg is nyugtatja, alaptalan álbékességet adva neki!… II.Kor.11,13-15.  

Urunk, az Ő hűséges eszközein keresztül is ettől óvta és óvja a „zarándok-útra” kiválasztottakat minden korokban; amire jól tesszük, ha figyelünk! Erre igyekezett rávezetni Luther Márton is, amikor felajánlotta szolgálatát a Pápának a 95. tételében: 

„Buzdítsuk –együtt– a keresztényeket, hogy Fejüket Krisztust –ha kell– megpróbáltatáson, halálon és poklon át is követni igyekezzenek s így inkább sok szenvedés által jussanak a Mennybe, minthogy magukat a békével áltatva elbízzák!”

Kérjük: Adja meg Isten minekünk is, hogy megnyíljon a szemünk az Istennel való együttlátásra, mindenben!…   Ámen.

B.L.

147. Ének.

Megyek már, óh, Uram, megyek feléd, Fájdalmas szent úton, mindig Feléd,

Óh, sok keserve van, de ez az én utam, Hisz hozzád visz, Uram, mindig Feléd.

Csillagvilágokat elhagyva már, Elfáradt lelkem is Haza talál.

Ha majd Hozzád jutok, lábadhoz roskadok,

Ottan megnyughatok örökre én.

Posted on by igazsagkereses

Isten tanácsa egy nyugtalan lélek számára:

Minden józan ember tudja magáról, hogy neki  támaszra  van szüksége, s csak amíg nagyon beképzelt és önhitt valaki –amíg az eseményeken keresztül nem törték le a “szarvát”–, addig vélekedik úgy, hogy ő mindörökké képes megállni a maga erejéből, mert ő olyan VALAKI!…

Ez pedig tragikus tévedés, mert mi valamennyien senkik és semmik vagyunk!…  Mi csupán teremtmények, éltetett lelkek vagyunk, akiknek a testét is állandóan külső, felülrőlvaló erő tartja “üzemben”, életben, ahogy pl. egy villanyáram-fogyasztót a Centrálé árama. Ha ezt kikapcsolják, “meghal”, a motor leáll, sötétség lesz…

Valamennyien nagy tévelyítés, csalás áldozatai, kárvallottai vagyunk, különösen addig, amíg “alszunk”, amíg ezt az állapotunkat nem látjuk, vagy nem is akarjuk belátni. Isten pedig erre a tényre, ennek felismerésére akar ráébreszteni mindenekelőtt, hogy “józanul” választhassunk most, amíg még tart a lehetőség számunkra erre! Ma ugyanis még mi döntjük el azt, hogy kinek a védőszárnya oltalma alá akarunk menekülni, hogy “hol” fogjuk tölteni az örökkévalóságot, és milyen állapotban?!…

Világunkban ebben a szellemi sötétségben és “kábulatban” az itt létező emberek nagy többsége ugyanis emberekre, teremtményekre, anyagokra, “anyagiakra” támaszkodik, és ezektől remél biztonságot, megnyugvást, megnyugtatást a nyugtalan, békétlen lelke számára. Látszatra ezek igen megnyerők lehetnek, de ezek egyike sem stabil; a “motorja”, a szíve egy pillanat alatt leállhat minden teremtménynek. (Még a legnagyobbak, a mennyeiek sem kivételek ez alól.) Nem is beszélve a még hátra levő legnagyobb megrázkódtatásról, ami az ég és a föld számára be fog következni: Zsid. 12,25-27.

Az anyagok (matéria) jövője is kijelentetett: II.Pét.3,10. Egyszerre fel fognak bomlani (atombomlás). Az anyagiak, a vagyon sorsa is rozsda, moly, a tolvajok, vagy elég egy rendszerváltozás is, és máris mindez odavan… Erre is kaptunk már példát.

A nagy önbizalom is semmivé válik, amint bejön egy gyógyíthatatlan betegség, vagy ha akárcsak egy fogfájás is…

AZ EGYETLEN STABIL ALAP –TÁMASZ– SZÁMUNKRA KRISZTUS, Ő AZ IGAZI FUNDAMENTUM!   I.Kor.3,11.  Csel.4,11-12.

Ő vele szemben tehát mindenki és minden más nagyon ingatag és megbízhatatlan, mely egy pillanat alatt semmivé lehet, s akkor a lélek kapaszkodó támasz nélkül maradva, magában képtelen lesz megállni. Akármilyen nagy is lehetett itt valaki –ha csak egy emberen pl. az élettársán, vagy ha akár egy egész népen uralkodó is–, az egyik pillanatról a másikra cserbenhagyhatja, vagy elvétethetik mellőle, és akkor be kell látnia, hogy ő magában senki és semmi…

Ajánlatos lenne ezeket minél előbb belátni mindegyikünknek, hogy egy másik úton indulhassunk el, nem önfejűsködve tovább!… Így még áldássá is lehet számunkra egy kijózanító csapás is, annak tudatában, hogy az események   nem véletlenek!

V A N ugyanis nekünk jóakaró Atyánk, Akit bár mi egyénenként elhagytunk, de Aki meg akar menteni minket attól, hogy ÖRÖKRE elhagyottak, elhagyatottak,  kivetettek, nyugtalanok és békétlenek maradjunk! 

Ő a mi javunkat akarja kezdettől fogva, s ennek bizonyságát is adta mindenki számára azzal, hogy “leküldte” a Fiút a mi legalacsonyabb rendű, földi világunkba!  A Teremtő Isten, Aki által a világ is teremtetett megjelent itt hústestben, és  elvégezte  azt a csodát, ami által mi életre juthatunk! I.Tim.3,16. Ján.19,30. Zsid.1,1-3.  Hogy mi ezzel a hatalmas világokat rengető eseménnyel eddig nem törődtünk, ez is az ő tőle való nagy elhajlásunkat, elidegenedettségünket bizonyítja.  Most azonban már beláthatjuk hova jutottunk a magunk esze után menve, a magunk útjain. Ésa. 53,6. 

Nagyon fontos, hogy a „belső” bajunkat, betegségünket –mint a lelki békétlenségünket is– ne valami „tüneti kezeléssel” akarjuk gyógyítgatni! (A vérbajra nem megoldás, ha azt csak külsőségekkel próbljuk gyógyítgatni, a belső bajt jelző kiütést leragasztani, sem az, ha valami bódítószerrel érzéstelenítjük magunkat!) Emberek ugyanis csak ezt képesek nyújtani, csak ilyenféléket ajánlhatnak nekünk. A láz csak jelzi, hogy a szervezetünk meg van támadva,  a lélek nyugtalansága csupán a jelzője annak, hogy belső baj van. Ebből a nyavalyából egyedül csak Ő képes  egészen  kigyógyítani minket!

Azzal is számolnunk kell, hogy a baj –így ez a nyavalya is– nem jár magában.  Az Írás azt közli velünk –márpedig a Szentírás el nem törölhető, és még az utolsó ítélet is ennek alapján fog történni–,  „Aki vét Istennek egy törvénye ellen, az az összesnek a megrontásában bűnös”. Jak.2,10  Jel.20,11-12.

Mi valamennyien az utolsó idők emberei vagyunk, ezért szükséges felismerni és elismerni magunkban mindazt is, amit az Írás közöl az utolsó idők emberének állapota felől.

II.Tim.3, 1-5. Az „18 szálas csokorból” itt csak az első hármat ha megnézzük:

1./   “Önmagukról sokat képzelő önzők”,

2./   “Telhetetlenül kapzsi anyagiasak”,

3./  “Külsőségekkel kérkedő hencegők”. 

Ezek az Istentől elszakadt ember jellemzői, jellemző nyavalyái, betegségei. Vizsgáljuk meg magunkat; hátha megnyittatott már a szemünk annyira, hogy fel- és elismerjük magunkban ezeket is, hogy  bűn – tudatunk  lehessen!…

Ezek a bűn-betegségek  belülről  motiválják, űzik, hajtják az embert, mivel a szívből származnak. (Nem erről a testi szívről van szó, hanem a személyiségünk legbelső lényegéről: a szellemünkről.) … … … Mk.7,21-23. Ezért külső eszközökkel, kuruzslással nem is lehet kigyógyulni belőlük. A félelem, a nyugtalanság csak mint lázmérő jelzi ezeknek a meglétét nekünk, hogy Őhozzá  a Gyógyítónkhoz meneküljünk. 

Isten jól látja ezeket bennünk kezdettől fogva, de Ő türelmesen várt ránk mindeddig, életünk egész eddig elfolyt idejében… Ő éppen e célból hozott fel ide e létbe bennünket, hogy a “megkötözötteknek megoldást” adjon, hogy kigyógyítson bennünket ezekből. Ján.8,23.  Luk.4,17-19.

A gyógyulásunk érdekében viszont nekünk vállalnunk kell a “múltunkat”, a viselt dolgainkat, éspedig egyénenként, hogy ezt én szereztem be magamnak!…, senki mást nem hibáztatva amiatt, hogy most ide jutottam. Jer.3,13. 25 v.

Isten mindent megtett értünk, a megmentésünkre. Az Egyszülött FIÚ az életével fizette ki értünk a váltságdíjat, hogy kiváltson minket az Ördög, a bűn fogságából, hogy megnyitva szemeinket követhessük Urunkat, Aki Haza akar vezetni minket.  II.Móz.15,26.

Ehhez viszont nekünk fel kell hagyni az előbbiekkel –felfogás, gondolkodás, földi életcélok, tervek–, és teljesen az Ő kezére kell bíznunk magunkat. Ezt jelenti a metanoia, a megtérés, aminek alapja a más belátásra jutás minden tekintetben….

Ez a lehetőség megadatott minden e földön megjelenő, hústestet kapott bűnös embernek (más ugyanis itt nincsen), hogy minden másból (idegen istenből és istenítésből) kiábrándulva Őhozzá térjen mindenki. Mindez azonban nem erőszak! Mindenki szabadon dönt!…

Tudnunk kell viszont, tudnia kell mindenkinek, hogy ha nem hallgat Isten hívó szavára akkor a “halál”-ban marad, amely állapot az ÖRÖK Halálba, az örök elvetettségbe torkollik, “ahol” félelem, rettegés, nyugtalanság, békétlenség lesz örökké! Közben pedig tudnia kell azt is örökké, hogy ő mindezt elkerülhette volna, ha itt hallgat a szóra!… Isten őrizzen meg mindnyájunkat ettől, hogy elszalasszuk ezt a nagy-nagy drága lehetőséget, amit Isten igen nagy áron megszerzett, kifizetett értünk!… Mk.9,44. 46. 48.

“Mert elvégezett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután az ítélet!” Zsld.9,27.

Istenre hallgassunk tehát (ne a Vesztőre és a gonosz önmagunkra,  bár erre még jobban rá vagyunk hangolódva), és hagyjuk magunkat megmenteni –magunkat megtagadva is–, és kigyógyíttatni a sok bajainkból! Emlékezzünk mindig arra, hogy Krisztusunk, Urunk éppen a betegekhez és a bűnösökhöz jött, és jön ma is!… Luk.5,31-32. Mt.11,28-30.

Ne vondd el magadat Te sem, testvér!  Péld.8,33.

B.L.

256. “Ím nagy Isten, most előtted szívem kitárom, Menedékem nincs sehol a földi határon.  Ha Te nem jössz bánatomhoz bíztató szóval, Italom könny, a kenyerem keserű sóhaj. Ha a világ nem tudná is számos bűnömet, Teelőled elrejtenem semmit sem lehet; Látja Lelked minden bűnöm, melynek átka sújt. Vedd le rólam, óh, Úr Isten, vedd le ezt súlyt! Szent Fiadért, Ki engemet vérén megváltott, Hallgass meg, ha bűnbánattal Hozzád kiáltok! Vigaszoddal térj kegyesen beteg szívemhez, Hozzád térő gyermekednek, Atyám, kegyelmezz!”

Posted on by igazsagkereses

X/1. Néhány szó az együttlátásunk elősegítésére

Akiknek Isten kegyelemből hústestet alkotott –melyben itt a látható világban, mint „tévelygő juhok” megjelenhettünk (Ésa.53,6.) –, azokat Ő tovább is akarja vinni innen! Istennek e jó elgondolását felőlünk a Szentírás tartalmazza; az előttünk járó „jól vizsgázók” pedig –mint akik erről már meg is győződtek– meg is erősítettek számunkra. (Jer.29,11. Zsid.2,3.) Ilyenekké tétettek az Úr Jézus Krisztus tanítványai, és így lettek az Ő hű tanubizonyságai pl.: Pál apostol, a jó szemű John Bunyan és a többiek, akiknek a józanító bizonyságtételeire igen nagy szükségünk is van, mivel a restség szelleme folyamatosan igyekszik „elaltatni” minket, és az „odafelvalókkal” nem törődés álmában tartani itt mindenkit!  Ezt a tényt, ezt a „harci helyzetet” a Szentírás egyértelműen közli velünk, sőt már meg is tapasztalhattad te is, magad körül is; azonban a saját magunk „belső felébredésben” még igen nagy a lemaradásunk! (I.Ján.5,19.) Az Ige erre a „kijózanodásra” serkent és sürget most bennünket, amihez már minden szükségessel meg is ajándékozott; de nem csak minket, kikhez ez az ÖRÖMÜZENET már eljutott, (II.Pét.1,3-4.) hanem mindazokat, akiknek az Ő Élete árán megszerezte az Isten Uralmába való visszajutás drága lehetőségét!…  Ennek az útját-módját azonban ne az itt tévelygő (emberek által erre monopolizált, de mégis ugyan olyan tévelygő) emberektől akard megtudni! (Mal.2,1-12.) Egyedül az Isten Kijelentése a hitelt érdemlő! Ő neki gondja volt rád mind eddig, „adván mennyből áldott esőket és termő időket” az új Mag (Luk.8,11.) számára. (Csel.14,16-17.) Ő nagy türelemmel várta mindeddig, hogy Hit által végre felébredsz, és te is menekülsz a Gyógyítónkhoz, az elkerülhetetlen műtétre, a szívcserére! (Ezék.11,19-21. Az „ott” bevett „rákos” poklos gócot –a megromlott emberi természetet– ugyanis csak Ő képes eltávolítani! Sem kuruzslás, sem lelkesedés nem képes segíteni ebben sem!)  De Isten senkit nem erőszakol, ki-ki maga dönti el, hogy mit akar, azzal hogy mire van gusztusa, mi a szívének titkos vágya, amit szeretne elérni…; mivelhogy „ma”, egyszer az örökkévalóságban (!) minden kegyelemből kiválasztott, de még „beteg” egyénnek megadatott a szabad választás lehetősége, amivel élhet, és a Haza vezető útra térhet, ha már megelégelte a maga régi, megromlott, ördögi természetét, és az egész eddigi önfejűen elhasznált életidejét! Ehhez Istent, az Ő természetét, és az Ő velem és veled kapcsolatos akaratát kell gyermeki hittel megismernünk a Kijelentésnek megfelelően! (V.Móz.30,15. I.Pét.4,1-5. Róm.12,1-2. Ford.) 

A következő „felserkentő” prófétai Igék a „kifutásra” indítanak minden már önmagát gonosznak ítélő, de a bűnétől szabadulni vágyó és élni akaró „fogoly” zarándokot: „Káldeából” (Ésa.48,20.); „Bábelből” (52,12.); „Jeruzsálemből” (Jer.6,1.); „Babilonból” (51,6.) Ezek a helyek a belső emberünk különböző lehetséges állapotait is jelentik, amin nem segíthet semmi külső helyváltoztatás, sem a „szépítés”. Ebből a négyből három az ostorként is használt „északi nép” állapota a napkeleti erkölcsökkel –külső–, de a negyedik a belső, a „Jeruzsálem”: azaz a LÉNYEGET ELVESZTETT VALLÁSOSKODÁS SEM FOGADHATÓ EL!! Ezért minden, emberek szerint jónak vélt és ítélt tanítástól is elszakadásra van szükségünk!… Jel.2,15. Ámós 5,5. Ford. Mt.12,46-50. Mk.3,31-35. Nekünk mindvégig azoknak hitében és tudatában kell lennünk, amik eddig kijelenttettek; gyakorolva, birtokolva, őrizve azokat! (V.Móz.29,29.)  A Bibliánk, hála Istennek, felvilágosít, mivel tartalmazza mindazt, amire a „Romlás városából” (a sünagógéból ecclésiába) kihívott zarándoknak végig szüksége van! (Jel.2,5. Erre itt az utasítás is!) A Bibliánk első 3 fejezete a mindenek felett álló Hatalmas Istent, az Ő IGEN JÓ teremtő munkáját, továbbá az ember igazi „tragédiáját”: a szellemi halálba zuhanást, és az Édenből való kiűzetésünket mutatja be, képekben. Ezek az események mind e világ léte előtt –pre Fall, pre Mundane Fall– történtek. (Jób 8,9. Hós.6,7.)  Az az érzéketlenség és megvakítottság –amiben most leledzik az itteni embervilágunk– okozza, hogy a nagyság vágya, a „bírvágy” ma is ott lappang minden lélekben, és így a népekben is a másiknak kihasználására, letaposására; kiteljesedve pedig annak a teljes elpusztítására. A Kijelentés szerint ez volt az indító-oka kezdetben az Istentől való elszakadásunknak, de ez az oka minden háborúnak is, ami volt és van a földön azóta! (Ján.8,44. 10,10.) Lásd: a Bibliádban! … Ezek mind részei annak a kiírtandó sok „tövisnek és gaznak”, amiknek magját „ott” az óvó figyelmeztetés ellenére bevettük, ami az Istentől való elszakadásunkat, a szellemi halálunkat okozta. (Jer.1,10. I.Móz.2,16-17. Róm.7,8-11.) 

Ezek után lássuk meg, hogy az Úr milyen utat készített a kiszabadításunkra ebből a „nagy halálból” (II.Kor.1,10.): Elküldetett Bemerítő János, az útkészítő, aki a legnagyobb itt, az asszonytól született emberek közül. Az ő feladata: a Messiásnak, valamint az Ő munkájának a megismertetése (Luk.1,67-80.) azokkal, akik kimentek hozzá.  (77.v.)  Itt a SÓTÉRIA négy lépcsős útját kell nekünk megismernünk, ami a bűn-ügyünknek az elrendezésével, a bűneink bocsánatával indul. (afezis: elengedés) Ennek képe a mennyei oltártól a küszöb alól kibuggyanó ÉLET VIZE, melynek első szakasza a KÖNYÖRÜLŐ IRGALOM. Ez tartalmazza mindegyik „adós szolga” 10.000 talentum adósságának elengedését, de a rá háruló afezis-elengedés kötelezettségét is! (Mt.18, 21-35.) Így nekünk, akik az Ő irgalmából ide felhozattunk, ezzel lehet élnünk a Szeretetbe jutásig (agapé), angyal segítségével átvitetve a vizen, megismertetve a „víznek” mindenik fokozatával, megélni azokat, azzal átitatódni (I.Kor.12,13.), és már az elsőtől afezist, elengedést gyakorolni az egymás közti vélt vagy valós sérelmek dolgában, be egészen az „ezresig”; a „70×7” -ig. (Mt.18, 20.)  Itt nem elég a látszat szerint való „megbocsátás”, mivel annak is szívből kell történnie! A mennyei „optika” ugyanis a „szivek” és a „vesék” állapotának vizsgálója! A lelki és testi „produkciók” viszont csak „hús és vér”, és nem jöhetnek számításba, mivel a szellem a valóság! (I.Ján.5,6.) 

Isten pedig valóságost akar adni a megmentendőknek, a hamis nyugalmat adó, de megtévesztő, hullámzó, lelki ingadozó felbuzdulások helyett! (Ezék.47,1-6. Péld.8,14-21.)  A zarándok úton –kép szerint a „lovaskocsin” – végig a szellemnek kell uralkodnia, nem adva helyet az út egyik lépcső fokán sem a jónak mutatkozó „még egy kis szunnyadásnak”! Erőkifejtés kell ahhoz, hogy „feszüljön az istráng”! … (Péld.6,6-11. V.Móz. 6,5.) Ehhez az erőt, képességet Urunk minden Timotheos-zarándoknak megadta, így már el is várható, hogy az „kirázza magát a porból és felkeljen!” (Ésa.52,2. I.Sám.2,10. II.Tim.1,7.)

 Az Úr a „Hegyi beszédében” tanítja imádkozni az Őhozzá menő tanítványait. Mt.6,9-13. Ennek a 7. kérése: „És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg minket a gonosztól.” Az utána következő mondat, a doxológia az Ámen-ig nincsen benne az eredeti szövegben. Ezt később tették oda emberek, a Dávid imájából. Ezzel viszont kettévágták az AFEZIS-KULCS Igéjét, valamennyiünk sötét börtönének a „nyitját”! : 14-15 v. „Mert ha ti megbocsátjátok az ellenetek vétő embereknek az ő vétkeiket, megbocsát néktek is a ti mennyei Atyátok. Ha pedig ti nem bocsátjátok meg az ő vétkeiket, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket”!… Láthatjuk ezekből, hogy itt valami sokkal többről van szó, mint egy valami „szent Péternek adatott” kulcsról, mivel ez, mint megoldás minden emberfiának odaadatott az egymásközt meglevő zűrzavaros „Tartozik”-„Követel” megkötöző összevisszaságainak a feloldozására. (Ésa.58,6.) 

Ezekre vonatkozóan félreérthetetlen utasítást is kapunk az Igében: (Mt.18,18-22.) Ez a „kulcs”, ez a meghatalmazás (exousia) a földi létre mindenkinek oda adatott. (Mt.9,6. Mk.2,10. Luk.5,24., ez megiratott mind a három evangéliumban!) Mindenki használhatja békességszerzésre ezt a kulcsot, de csak amíg az úton vagy vele, amíg az úton vagyunk!  „Odaát”, vagy a temetőben már késő!… (Mt.5,23-26.) Haragosok, haragtartók Isten Országába nem juthatnak be!…  Urunk, mint ember fia példaadása hatalmasan megmutatja ezt nekünk. Amikor azok a „vakok”, akikért Ő mindent megtesz véresre verik, kigúnyolják, kicsúfolják és megölik, Ő nem védekezik, nem tesz ellenük, sőt a imádkozik értük!!! : „Atyám, bocsásd meg nekik, mert nem tudják mit cselekesznek!” Luk.23,34. (Mt.27,39-46. Mk.15,28-34. Luk.23,33-36.)   

Isten csodát tett! EPIPHÁNIA ADATOTT nekünk! Abból a mérhetetlen sötétségből, amibe A BOLONDDÁ LETT SZÍVÜNKKEL juttattuk magunkat, Ő hív az Ő csodálatos Világosságába. Isten, a mi Atyánk vonz és Haza vár minket! Őrá hallgassunk, ne a bolond szívünkre! (Róm.1,18-22. Zsolt.40,13. Jóel 2,12-18.)      Ámen.

B.L.