Posted on by igazsagkereses

„Ami Isten felől tudható…” Róm.1,19-20.

„Mert ami az Isten felől tudható, nyilván van ő bennök, mert az Isten megjelentette nekik; Mert ami Istenben láthatatlan, tudniillik az Ő örökké való hatalma és istensége, a világ teremtésétől (levettetésétől) fogva az Ő alkotásaiból megértetvén megláttatik úgy, hogy ők menthetetlenek.”

Az Istentől, az Ő eddig leközölt Kijelentéseiből, HIT által már megtudhattuk mindazt, amire a „kegyelem uniformisába” ide felhozatott tájékozatlan tévelygőnek szüksége van; valamint az igaz válaszokat is a sok „miért” -jére. Ennek ellenére, hogy van hát, hogy mégis ennyi tévelygő ember létezik e földön? (nem csupán csak Ninivében! Jón.4,10-11.) Olyanok ezek, akik „megkeveredve”, mint félrevezetett „részegek”, még mindig nem tudnak különbséget tenni a jó és a gonosz között. (Ésa.29,9:51,21.) Kifejezhetetlen nagy „szellemi agymosás” történt velünk, bennünk, a földlakók mindegyikében; tehát mindazokban, akik Isten kegyelméből eleve kiválasztattak az Életre!!… Ezt a tényt, Istennek a „diagnózisát” rólunk, minden a Haza-vezető útra helyezett zarándoknak (itt csak ilyenek vannak, vagyunk), mint életünk fő programját, hálásan illenék elfogadni!  Bibliánkat pedig, a „Teljes Írást” (II.Tim.3,16-17.), mint az egyetlen hamisításmentes „iránytűt” kell tekintenünk és értékelnünk, melyben MINDEN SZÓ, MONDAT: IGE; amely rólam, rólad és nekem, neked szól, hogy ráébresszen a valóságra, és hogy menekülésre indítson! Amíg ugyanis ezt nem teszed, addig hamis nyugtató tévtanitással félrevezetve, az egész világgal együtt tévelyegve, mint szellemi halott „alszol” te is, mint a többiek! (A kitörni készülő tűzhányó fölött! Jel.12,9.  I.Tess.5,6.)

Pál apostolon keresztül az elkövetkező harag elől való menekülésre, a versenypályán való tusakodás képével is segítség adatik nekünk, hogy azt helyesen értelmezhessük. Ennek elejétől a végéig nomimos-nak, törvényszerűnek kell lennie! pl. abban is, hogy a versenyzőnek a starthelyről kell indulnia!  A mi eredeti „starthelyünk” pedig a Kijelentés szerint a Bibliánk első lapján mutattatik be, az IGEN JÓ teremtetésünk, és az Édeni nevelő és gyarapító munkába állíttatás megismertetésével. Bejött azonban –a naiv és ingatag Emberlélek engedelmével és kívánságának megfelelően– a restség szelleme, az ábrándozás és az EGYEDÜL BÖLCS ISTEN MEGKRITIZÁLÁSA: a „nem jó az igen jó!”… Beállt a fordítva látás: a halált okozót jónak láttuk, „megettük”!  Attól fogva ez az Istentől  elidegenedett, elhajlott elvadult állapot, ez az ördögi természet nyilvánul meg spontán minden „ott” megbukott, s most itt levő ember lelkében is! (I.Móz.1,31. 2,17-18. 3,6. 3,22. Hós. 6,7.) Ezt a bűntényt, ezt a szégyenletes viselkedést az Ég ellen és az Atya ellen, ezt a „múltunkat” most már –amíg még tart a „kegyelem napja” és be lehet adni a „kegyelmi kérvényt” – nekem és neked is be kell ismerni és vállalni kell!  (Luk.15,17-18. és 21. v.) … Aki ezt elmulasztja, annak az egész eddigi hitélete, „futása” érvénytelennek minősül! Mivel az alap-kérdéseket –a ki vagy, hol vagy, miért vagy itt, Ki Ő nekünk, mit tett meg Ő stb. – sem vette figyelembe, hogy Istenre építkezzen; márpedig ezt a nagy lehetőséget, mint nagy kegyelemajándékot mi a MÁ-ban kapjuk Istentől, hogy Ő ezek által a 4 lépcsős Sótéria-ban részesíthessen! … Első ebben a „rab” kiszabadítása az Ördög istállójából, amelybe beköttetett; de aminek nincs is a tudatában, mert „be van injekciózva téveszmékkel és alszik”. Rabtartójuk figyeli ezeket, és ha valamelyik fogoly feleszmélne, annak még tölt a poharába olyan jóleső nyugtatót –meghamisított igét– amitől az tovább alhat. Pl. ilyet: „Az nem lehet, hogy annyi ember elvesszen!”, vagy: „Te pedig már így is jobb, vagy mint a többiek!” stb. … Amint az a lázadó főangyal –az a régi kígyó, „aki neveztetett Ördögnek és Sárkánynak”, aki már a nevét is elvesztette, s a Király környezetében csak, mint egy közülünk való említtetik– ki- és levettetett a korábbi felmagasztalt állapotából a földre. Itt egy időre engedélyt kapott arra is, hogy az Édenből kiűzöttek közül azokat, akiknek megadatott, hogy kegyelemből az Életre kiválasztva még egy „pótvizsgát tehessenek, megpróbálhassa és bűnre is kísérthesse. Az Úr előre figyelmeztetett erre is: „A Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon…; de én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited!” (Luk.22,32.) Erre, a mi hitünk megpróbálására ugyanis minekünk van szükségünk ahhoz, hogy jól levizsgázva, a megeleveníttetés útján tovább vitethessünk; amire az ördögnek és az ő követőinek már nem adatott meg az újrakezdés drága lehetősége, ami nekünk megadatott! E miatt ők most irigységből és bosszúból minden módon igyekeznek a Sátántól menekülni akarókat az egyenes úttól eltéríteni, elgáncsolni. (Ján.10,10.) (Ahogy John Bunyan is leírta ezt: „Enyém leend, vagy végleg megszűnik!”) 

Ezt a tényt, ennek valóságát mindenki átéli, akinek már elege volt a bűnéből, amivel már korábban „ott” … az Ördöghöz kötötte magát. … (I.Pét.4,3.) Ezt az őtőle való szabadulást eredményezheti az a „szemgyógyítás” és a más belátás –metanoia, más értelem–, amelyben Urunk személyválogatás nélkül részesíteni akarja az Ő drága áron megszerzett, bár még szellemben vak, de élni akaró népét: a „szellemi Izráelt”. Nekünk, akik mint csaló „Jákóbok” a mélységes pokolból kiszabadítva ide felhozattunk (II.Móz.20,2. Ján.8,23.), a magunkba beengedett gonoszt megtagadva, az Istentől kapott erővel (a „húst” knock out-olva, amint Paulos is teszi) „Izráel”-lé, „igazán izraelitává”, sőt „Judaios”-szá kell lennünk! (Ján.1,48.) Olyanná, akit a Törvény a Messiáshoz, a Krisztushoz vezérelhetett (I.Móz.32,24-28. I.Kor. 9,24-27. Gal. 3,24.) … mivel a megtartatás, a Sótéria a „zsidó”-ság folytán, annak következtében van. (Ján.4,22.) (A név-változás a belső lényeg megváltozását jelenti.) Mivel a vesztő szellem nem alszik, de „altat”, ezért az utunk során folyamatosan szükségünk van a józanság józanító Szellemére! (II.Tim.1,7.)  De ezt, a  „Pünkösdöt” kérnünk kell!

Azzal indulhatunk, amivel Isten elkezdte az Ő rendező munkáját: a LEGYEN VILÁGOSSÁG-gal!!  Ő vele pedig már lehetséges meggyőződve látnunk, és az összefüggéseiben megértenünk mindent –IDU, eidenai, süneidenai: Ő vele együttlátni–; mindazt a sötétséget, és a szívben levő érzéketlenséget is Isten Atyai szeretetével szemben, amit szégyennel fel kell ismernünk magunkban mindegyikünknek ahhoz, hogy a megtérés útján együtt mehessünk! (Amíg én, te, ő másképp „látunk”, az igen jót rossznak, a halálos gonoszt jónak, kívánatosnak, magunkat a legjobbnak, addig még –mint a sok „jó” vallásos lelki ember– „duplán vakok” vagyunk, azt hívén, hogy látunk, s így a magunk félrevezetett értelmére építünk! Ján.9,39-41.) Erre a látásra, és a látottak megértésére már a Prófétán keresztül megkaptuk az utasítást. (Ésa.60,2. Gal.5,10.) „Lásd meg a sötétséget (elsősorban magadban), és hogy sűrű sötétség fogja betakarni a földet, s lesz majd a népeken… de rajtad nyilvánvaló lesz majd, te benned kijelenti magát majd az Úr, vagyis az Ő dicsősége te rajtad majd megláttatik!”

Isten, amikor az Ő szellemben halott teremtményét megszánja, és testet alkotva neki a tér és idő világában, mint színpadon jelenést ad neki, azzal minden munkát elölről kell kezdenie. Mivel az semmit nem tud a maga múltjáról (a „memória-egység” is porrá égett benne).., ezért … az Ő alkalmassá tett eszközeivel a Szentírásban leíratta mindazt, amire a „kézbevett”-nek rá kell ébrednie ahhoz, hogy innen tovább vihetővé legyen! Felfoghatatlan nagy ajándék ez nekünk; de aki itt nem él vele, hogy felserkenjen és a Krisztushoz meneküljön, annak „odaát” lesz az első feltámadása, „ott” azonban már nincsen kegyelem!! …

A veszedelemből, a „végekről” elinduló számára első „táplálék” lehet a világokat és a bennük levőket létrehozó és éltető egyedül HATALMAS TEREMTŐ ISTEN –a HO ÓN, Aki A VAN– megismerése és elismerése. (Róm.1,20.) Amíg te nem számolsz a téged is megteremtő Istennel, és az Ő veled is kapcsolatos tervével, ami végett ide felhozattál, addig tévutakon jársz, bárki légy!… A teremtettségből pedig már megsejthető valami az Ő félelmetes (foberos) mérhetetlen nagyságáról és hatalmáról, ami mellett eddig „vakon” elmentél. A felülrőlvaló értelemmel pedig belecsodálkozhatsz abba, amit és ahogy Ő mindent elkészített, érted!… Mivelhogy „minden tiértetek van” (II.Kor.4,15.), hogy a te (bukott diák) pótvizsgád (is), az elemivel elkezdve elfogadható legyen. … Vedd tehát észre és figyelj fel az Ő csodálatos tetteire, műveire, és akarj messzebb és világosan látni. … Légy hálás azokért, amiket mindeddig Ő tőle kaphattál. Mi a bűneinken kívül semmit se hoztunk be a világba, semmit ki sem vihetünk; ami nálunk van és értékelhető, mind az Ő ideadott kegyelem-ajándéka, amivel nekünk gazdálkodni sáfárkodni kell, a „Bölcs Gazda” elgondolásának megfelelően! … Mindezt a nálad levő Szentírás tartalmazza, melyből az igazi zarándok a Szellem által szilárd alaphoz juthat!  

BL

   75. Ének

  1. Halld az ég hangjai zengnek, messze földön szerteszét, Hírül adva mindeneknek Isten üdv-üzenetét: Áldott Isten nagy kegyelme, hogy leküldte szent Fiát, benne higyj s az Ő Szelleme meggyőz benned sírt, halált.  Szent e hang, égi hang, zendül szerte hangosan, Drága hír: Jézus él, s most kegyelme napja van!
  2. Halld az ég hangjai hívnak, vár királyi lakoma. Vége ott nyomornak, kínnak, Bűnös elfér mind oda. Jöjjetek ti, fáradt lelkek, Jézusunk élet, kenyér, Higgyetek s mindenre leltek Jézus mindennel felér.Szent e hang, égi hang zendül szerte hangosan, Drága hír: Jézus él, s most kegyelme napja van!

Posted on by igazsagkereses

VÍZKERESZT és EPIFÁNIA UTÁN

Az egyházi esztendő első nagy ünnepköre, a Karácsony után talán nem lesz fölösleges átgondolni, és megvizsgálni a magunk portáján az eddig kapott Igék munkáját és eredményét. (II.Kor.13,5.) Amiatt is szükséges ez, mivel a Fiú ezt mondja: „Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom!”, (Ján.5,17.) Ez a kijelentés pedig –valamint a körülötte olvashatók is– nem csak A FIÚ-ra vonatkoznak, hanem minden Ő tanítványára, oltványára is, akikben az oltás már a Törvénynek megfelelően megfogant, s akikben A NÖVEKEDÉST ADÓ ISTEN az új MAG-ból származó hajtást nevelheti és fiúvá növelheti, alkalmassá téve a Fiúság Szellemének befogadására! (Ján.9,4. 15,8. Gal.4,4-5. I.Ján.2,14.) Csak a fiúság állapota, vagyis a minden dolgunkban az Atya által történő vezéreltetés tesz és tehet minket Isten fiaivá! … (Róm.8.14.)

Elengedhetetlenül szükséges számunkra hittel tudomásul venni mindazt, amit Isten kijelentett; amivel együtt jár a vaskos sötétségben tapogatódzó tévelygő istentelen embervilág elméleteinek kidobálása magunkból! Amíg ez nem valósul meg, addig hiábavaló „Emberléleknek” minden jóhiszemű magaválasztotta istentisztelete, és a vallásos jókodása is!! Nem jegyzik még a „futását” sem annak, aki nem a „start helyről” indult. Disqvalifikálják. (Mt.13,52. I.Kor.13,3. Fil.3,7-11. II.Tim.2,4-5.) 

A MINDENEKET TEREMTŐ, LÉTREHOZÓ, FÉLELMETESEN HATALMAS PANTO-KRÁTOR ISTEN a testi szemünkkel láthatatlan egeket és az azokban élőket is ÖNMAGÁBÓL –tehát nem „semmiből”!– létre hozta és élteti; és mi „földi emberek”, mi is az Ő teremtményei vagyunk!! (Zsolt.100,3.) Ezt meg kell tudnia, erre sürgősen rá kell ébrednie egyénenként mindenkinek, amíg nem késő! 

CSAK AZ IGE KÉPES KIVEZETNI MINKET ebből a vágni való sötétségből, amiben leledzik, és hamis nyugalomban alszik a nép. Zak.1,11. Embertestvér, te is emiatt és ennek a célnak az elérésére hozattál fel ide, a „kegyelem színpadára”, hogy itt felébredve te is azok közé kerülhess, akik megmenthetők lesznek az eljövendő haragtól, a pokoltól és az örök kárhozattól! (I.Thess.5,6-10.) Jel.12,9-12: „És vetteték a nagy sárkány, ama régi kígyó, aki neveztetik ördögnek és Sátánnak, aki mind az egész föld kerekségét elhiteti, vetteték a földre és az ő angyalai is vele levettetének.” (I.Ján.5,19.)  Itt a földi „pótvizsgánkon” is folytatódik tehát az Éden-beli agitálás, a bűnre csábítás a kígyó képviselői részéről! Most azonban már egészen mások a körülményeink és a lehetőségeink is, amiket meg kell ismernünk ahhoz, hogy mint zarándokok –a mi Istenünk jóvoltából, és az Ő jó elgondolásának megfelelően– az élet útjára felhozatva, azon mindvégig megmaradhassunk! (I.Kor.2,12.)

Mi „ott” (Hós.6,7.) az Egyedül jó Atyánk iránti gyermeki bizalmat elhagyva, már egyszer naivan bevettük a Kísértő hazugságait, és átálltunk az ő oldalára; az pedig „átoltott és áthangolt” mindannyiunkat. (I.Móz.3,22.) Attól a lelki és szellemi „agymosás”-tól fogva mindent fordítva lát az értelmét vesztett ember; tehát a jót gonosznak, a gonoszt pedig, ami a vesztét okozza jónak! Az érzékenységet is elveszítette a különbségtételre; a Szellem a tűz kiszállt belőle, besötétedett az eredetileg igen jó ember, ördögi természetűvé lett, azaz „meghalt”! (=megszakadt az addig fennálló kapcsolata Istennel, az Élet forrásával) Ezeket Isten közli velünk a nekünk adatott Kijelentésben, már a Bibliánk első lapjain! Sajnos a Vesztő az eszközein keresztül –ezt az örök sorsunkat eldöntő Kijelentést– figyelemre se méltó „Ádám-Éva-almafa mesévé” züllesztette, a tévelygő ember pedig –ameddig nem Istenre hallgat– ezt szívesen „megeszi”, mert még mindig ki akar bújni a felelősség alól! (I.Móz.2,16-18. 3,6. 12-13) Ezt a tényt, ezt az állapotot kell felismernünk a magunk egyéni életében, ahol a másoknak az okolása, hibáztatása, a magunk szerepének szépítése, a bűnteher, a „kereszt” nem vállalása, lépten nyomon felismerhető, és ellenünk bizonyít! De ugyanez látható a világtörténelemben is: háborúk sora kezdettől fogva, mert „Nincs békesség a hitetleneknek, az istenteleneknek!” (Ésa.46,22. 57,20-21.)

Mindezeknek a belátása, Istennel való együttlátása és vállalása szükséges nekünk ahhoz, hogy a mi Urunk és az Ő munkája felmagasztaltathassék előttünk és bennünk!… „Én, ha felemeltetem a földről, mindeneket magamhoz vonzok” –mondja az Úr. (Ján.12,32.) Mi emberek igen nagy fokú tiszteletlenséggel felséggyalázást is elkövettünk (detronizáció) Ő ellene! Most pedig, mindezek után még a mi Urunk közbenjárására IDŐ ADATOTT SZÁMUNKRA: „A KEGYELEM NAPJA”, hogy ezt a mérhetetlen nagy elhajlást Hit által elismerve és bűnbánattal vállalva, Ő hozzá –a Gyógyítónkhoz– menekülhessünk. (Luk.4,18-21. II.Kor.6,2.) (Jel.2,21.) Csak Ő képes kigyógyítani, minden lelki és szellemi betegségünkből, még a hűtlenségből is. (Hós.14,5. Luk.13,31-32.) Ő amit vállalt, attól nem hagyta magát eltéríteni, sem elijeszteni. Ő ma és holnap az ördögűzést, a gyógyításunkat el akarja végezni, a harmadik napra! (Luk.13,32.) 

Visszatérve a pótvizsga kérdésünkhöz, ezt a pótvizsga lehetőséget nekünk nagyon fel kell értékelnünk, mivel Isten ezért igen nagy árat fizetett! AZ EGYSZÜLÖTT FIÚ, AKIBEN AZ ATYA MINDIG GYÖNYÖRKÖDÖTT, AZ ÉLETÉT ADTA AZÉRT, HOGY MI NE VESSZÜNK EL A VILÁGGAL EGYÜTT (I.Kor.7,31.); hogy mi, akik „ott” (kezdetben) rommá lettünk, a pótvizsgára értelmessé téve új kezdetet kaphassunk!… Ezt Isten a Krisztusban magára vállalta: (Ésa.53,9-11 Ford.) A mi nagy elhajlásunk, a szellem-csere süketekké, vakokká és érzéketlenekké tett bennünket, még Isten szívének szeretete iránt is! Ne tévesszen meg a lelki felbuzdulás, mert az csak múlandó; A SZELLEM A VALÓSÁG! (I.Ján. 5,6. – amit az Ige élesen elválaszt a lélektől: Zsid.4,12., így nekünk is ez a feladatunk!) Rá kell ébrednünk, hogy azt a „testi, húsi értelmet”, tudást, ismeretet, „csiszolt agyat”, amiket felülről a jóra kaptunk, arra használjuk, hogy még nagyobbaknak képzeljük magunkat! (Kol.2,18.) Sőt, az Istentől kapott harci eszközöket (Ef.6,11-17.) is a jó ellen használjuk fel!…

Nagy ajándék számunkra az is, hogy okulnunk lehet a már előttünk levizsgázók példáiból, és az ők számunkra leíratott tapasztalataiból. Például azok, amiket Pál apostol átélt (lásd: ApCsel könyve és Pál levelei), és amiket Isten ő rajta keresztül is közölt, rámutatva az ördög szándékaira, hogy ismerjük meg az ő szándékait. (II.Kor.2,10-11.) Megtudhattuk már, hogy Sátán ismeri minden ember gyenge pontját (achilles-sarkát), és mint „jó színész” azon keresztül igyekszik kit-kit megejteni. Pl:, ha már vallásos valaki, azt a „világosság angyalának” álcázva közelíti meg, pl. egy hamis, félrevezető „ige-magyarázattal”; sőt még meg is nyugtatja, alaptalan álbékességet adva neki!… II.Kor.11,13-15.  

Urunk, az Ő hűséges eszközein keresztül is ettől óvta és óvja a „zarándok-útra” kiválasztottakat minden korokban; amire jól tesszük, ha figyelünk! Erre igyekezett rávezetni Luther Márton is, amikor felajánlotta szolgálatát a Pápának a 95. tételében: 

„Buzdítsuk –együtt– a keresztényeket, hogy Fejüket Krisztust –ha kell– megpróbáltatáson, halálon és poklon át is követni igyekezzenek s így inkább sok szenvedés által jussanak a Mennybe, minthogy magukat a békével áltatva elbízzák!”

Kérjük: Adja meg Isten minekünk is, hogy megnyíljon a szemünk az Istennel való együttlátásra, mindenben!…   Ámen.

B.L.

147. Ének.

Megyek már, óh, Uram, megyek feléd, Fájdalmas szent úton, mindig Feléd,

Óh, sok keserve van, de ez az én utam, Hisz hozzád visz, Uram, mindig Feléd.

Csillagvilágokat elhagyva már, Elfáradt lelkem is Haza talál.

Ha majd Hozzád jutok, lábadhoz roskadok,

Ottan megnyughatok örökre én.

Posted on by igazsagkereses

Isten tanácsa egy nyugtalan lélek számára:

Minden józan ember tudja magáról, hogy neki  támaszra  van szüksége, s csak amíg nagyon beképzelt és önhitt valaki –amíg az eseményeken keresztül nem törték le a “szarvát”–, addig vélekedik úgy, hogy ő mindörökké képes megállni a maga erejéből, mert ő olyan VALAKI!…

Ez pedig tragikus tévedés, mert mi valamennyien senkik és semmik vagyunk!…  Mi csupán teremtmények, éltetett lelkek vagyunk, akiknek a testét is állandóan külső, felülrőlvaló erő tartja “üzemben”, életben, ahogy pl. egy villanyáram-fogyasztót a Centrálé árama. Ha ezt kikapcsolják, “meghal”, a motor leáll, sötétség lesz…

Valamennyien nagy tévelyítés, csalás áldozatai, kárvallottai vagyunk, különösen addig, amíg “alszunk”, amíg ezt az állapotunkat nem látjuk, vagy nem is akarjuk belátni. Isten pedig erre a tényre, ennek felismerésére akar ráébreszteni mindenekelőtt, hogy “józanul” választhassunk most, amíg még tart a lehetőség számunkra erre! Ma ugyanis még mi döntjük el azt, hogy kinek a védőszárnya oltalma alá akarunk menekülni, hogy “hol” fogjuk tölteni az örökkévalóságot, és milyen állapotban?!…

Világunkban ebben a szellemi sötétségben és “kábulatban” az itt létező emberek nagy többsége ugyanis emberekre, teremtményekre, anyagokra, “anyagiakra” támaszkodik, és ezektől remél biztonságot, megnyugvást, megnyugtatást a nyugtalan, békétlen lelke számára. Látszatra ezek igen megnyerők lehetnek, de ezek egyike sem stabil; a “motorja”, a szíve egy pillanat alatt leállhat minden teremtménynek. (Még a legnagyobbak, a mennyeiek sem kivételek ez alól.) Nem is beszélve a még hátra levő legnagyobb megrázkódtatásról, ami az ég és a föld számára be fog következni: Zsid. 12,25-27.

Az anyagok (matéria) jövője is kijelentetett: II.Pét.3,10. Egyszerre fel fognak bomlani (atombomlás). Az anyagiak, a vagyon sorsa is rozsda, moly, a tolvajok, vagy elég egy rendszerváltozás is, és máris mindez odavan… Erre is kaptunk már példát.

A nagy önbizalom is semmivé válik, amint bejön egy gyógyíthatatlan betegség, vagy ha akárcsak egy fogfájás is…

AZ EGYETLEN STABIL ALAP –TÁMASZ– SZÁMUNKRA KRISZTUS, Ő AZ IGAZI FUNDAMENTUM!   I.Kor.3,11.  Csel.4,11-12.

Ő vele szemben tehát mindenki és minden más nagyon ingatag és megbízhatatlan, mely egy pillanat alatt semmivé lehet, s akkor a lélek kapaszkodó támasz nélkül maradva, magában képtelen lesz megállni. Akármilyen nagy is lehetett itt valaki –ha csak egy emberen pl. az élettársán, vagy ha akár egy egész népen uralkodó is–, az egyik pillanatról a másikra cserbenhagyhatja, vagy elvétethetik mellőle, és akkor be kell látnia, hogy ő magában senki és semmi…

Ajánlatos lenne ezeket minél előbb belátni mindegyikünknek, hogy egy másik úton indulhassunk el, nem önfejűsködve tovább!… Így még áldássá is lehet számunkra egy kijózanító csapás is, annak tudatában, hogy az események   nem véletlenek!

V A N ugyanis nekünk jóakaró Atyánk, Akit bár mi egyénenként elhagytunk, de Aki meg akar menteni minket attól, hogy ÖRÖKRE elhagyottak, elhagyatottak,  kivetettek, nyugtalanok és békétlenek maradjunk! 

Ő a mi javunkat akarja kezdettől fogva, s ennek bizonyságát is adta mindenki számára azzal, hogy “leküldte” a Fiút a mi legalacsonyabb rendű, földi világunkba!  A Teremtő Isten, Aki által a világ is teremtetett megjelent itt hústestben, és  elvégezte  azt a csodát, ami által mi életre juthatunk! I.Tim.3,16. Ján.19,30. Zsid.1,1-3.  Hogy mi ezzel a hatalmas világokat rengető eseménnyel eddig nem törődtünk, ez is az ő tőle való nagy elhajlásunkat, elidegenedettségünket bizonyítja.  Most azonban már beláthatjuk hova jutottunk a magunk esze után menve, a magunk útjain. Ésa. 53,6. 

Nagyon fontos, hogy a „belső” bajunkat, betegségünket –mint a lelki békétlenségünket is– ne valami „tüneti kezeléssel” akarjuk gyógyítgatni! (A vérbajra nem megoldás, ha azt csak külsőségekkel próbljuk gyógyítgatni, a belső bajt jelző kiütést leragasztani, sem az, ha valami bódítószerrel érzéstelenítjük magunkat!) Emberek ugyanis csak ezt képesek nyújtani, csak ilyenféléket ajánlhatnak nekünk. A láz csak jelzi, hogy a szervezetünk meg van támadva,  a lélek nyugtalansága csupán a jelzője annak, hogy belső baj van. Ebből a nyavalyából egyedül csak Ő képes  egészen  kigyógyítani minket!

Azzal is számolnunk kell, hogy a baj –így ez a nyavalya is– nem jár magában.  Az Írás azt közli velünk –márpedig a Szentírás el nem törölhető, és még az utolsó ítélet is ennek alapján fog történni–,  „Aki vét Istennek egy törvénye ellen, az az összesnek a megrontásában bűnös”. Jak.2,10  Jel.20,11-12.

Mi valamennyien az utolsó idők emberei vagyunk, ezért szükséges felismerni és elismerni magunkban mindazt is, amit az Írás közöl az utolsó idők emberének állapota felől.

II.Tim.3, 1-5. Az „18 szálas csokorból” itt csak az első hármat ha megnézzük:

1./   “Önmagukról sokat képzelő önzők”,

2./   “Telhetetlenül kapzsi anyagiasak”,

3./  “Külsőségekkel kérkedő hencegők”. 

Ezek az Istentől elszakadt ember jellemzői, jellemző nyavalyái, betegségei. Vizsgáljuk meg magunkat; hátha megnyittatott már a szemünk annyira, hogy fel- és elismerjük magunkban ezeket is, hogy  bűn – tudatunk  lehessen!…

Ezek a bűn-betegségek  belülről  motiválják, űzik, hajtják az embert, mivel a szívből származnak. (Nem erről a testi szívről van szó, hanem a személyiségünk legbelső lényegéről: a szellemünkről.) … … … Mk.7,21-23. Ezért külső eszközökkel, kuruzslással nem is lehet kigyógyulni belőlük. A félelem, a nyugtalanság csak mint lázmérő jelzi ezeknek a meglétét nekünk, hogy Őhozzá  a Gyógyítónkhoz meneküljünk. 

Isten jól látja ezeket bennünk kezdettől fogva, de Ő türelmesen várt ránk mindeddig, életünk egész eddig elfolyt idejében… Ő éppen e célból hozott fel ide e létbe bennünket, hogy a “megkötözötteknek megoldást” adjon, hogy kigyógyítson bennünket ezekből. Ján.8,23.  Luk.4,17-19.

A gyógyulásunk érdekében viszont nekünk vállalnunk kell a “múltunkat”, a viselt dolgainkat, éspedig egyénenként, hogy ezt én szereztem be magamnak!…, senki mást nem hibáztatva amiatt, hogy most ide jutottam. Jer.3,13. 25 v.

Isten mindent megtett értünk, a megmentésünkre. Az Egyszülött FIÚ az életével fizette ki értünk a váltságdíjat, hogy kiváltson minket az Ördög, a bűn fogságából, hogy megnyitva szemeinket követhessük Urunkat, Aki Haza akar vezetni minket.  II.Móz.15,26.

Ehhez viszont nekünk fel kell hagyni az előbbiekkel –felfogás, gondolkodás, földi életcélok, tervek–, és teljesen az Ő kezére kell bíznunk magunkat. Ezt jelenti a metanoia, a megtérés, aminek alapja a más belátásra jutás minden tekintetben….

Ez a lehetőség megadatott minden e földön megjelenő, hústestet kapott bűnös embernek (más ugyanis itt nincsen), hogy minden másból (idegen istenből és istenítésből) kiábrándulva Őhozzá térjen mindenki. Mindez azonban nem erőszak! Mindenki szabadon dönt!…

Tudnunk kell viszont, tudnia kell mindenkinek, hogy ha nem hallgat Isten hívó szavára akkor a “halál”-ban marad, amely állapot az ÖRÖK Halálba, az örök elvetettségbe torkollik, “ahol” félelem, rettegés, nyugtalanság, békétlenség lesz örökké! Közben pedig tudnia kell azt is örökké, hogy ő mindezt elkerülhette volna, ha itt hallgat a szóra!… Isten őrizzen meg mindnyájunkat ettől, hogy elszalasszuk ezt a nagy-nagy drága lehetőséget, amit Isten igen nagy áron megszerzett, kifizetett értünk!… Mk.9,44. 46. 48.

“Mert elvégezett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután az ítélet!” Zsld.9,27.

Istenre hallgassunk tehát (ne a Vesztőre és a gonosz önmagunkra,  bár erre még jobban rá vagyunk hangolódva), és hagyjuk magunkat megmenteni –magunkat megtagadva is–, és kigyógyíttatni a sok bajainkból! Emlékezzünk mindig arra, hogy Krisztusunk, Urunk éppen a betegekhez és a bűnösökhöz jött, és jön ma is!… Luk.5,31-32. Mt.11,28-30.

Ne vondd el magadat Te sem, testvér!  Péld.8,33.

B.L.

256. “Ím nagy Isten, most előtted szívem kitárom, Menedékem nincs sehol a földi határon.  Ha Te nem jössz bánatomhoz bíztató szóval, Italom könny, a kenyerem keserű sóhaj. Ha a világ nem tudná is számos bűnömet, Teelőled elrejtenem semmit sem lehet; Látja Lelked minden bűnöm, melynek átka sújt. Vedd le rólam, óh, Úr Isten, vedd le ezt súlyt! Szent Fiadért, Ki engemet vérén megváltott, Hallgass meg, ha bűnbánattal Hozzád kiáltok! Vigaszoddal térj kegyesen beteg szívemhez, Hozzád térő gyermekednek, Atyám, kegyelmezz!”