A Megkísértés Máté. 4,1-11.

„Mi Atyánk, … Ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg minket a gonosztól!”  

Amikor mi –mint tékozló elveszettek– Isten felé fordulunk a kéréseinkkel, már annak tudatában és hitében kell lennünk, amit Ő az eddigiekben már kijelentett nekünk. Nagy segítséget kapunk ehhez a Szentirásból, az abban leírtak sorrendjéből is, mivel a Könyvek mindegyike nem csupán nekünk, hanem rólunk is szól, a mi életünkről!.. Amiket olvashatunk ott emberekről, azokból mi is vizsgázunk! Ne nézzük páholyból őket, mivel mi most a színpadon vagyunk!..

Alapigénket a sok előzmény után az Úri Imából kapjuk, s annak egyik fontos kérése adatik a szánkba. Az Ő Világosságára van szükségünk ahhoz, hogy ezt a kérést is helyesen értelmezzük, mivel a vesztő szellem –mint mindent– már ezt is alaposan összezavarta a lelkekben. A teljes Irás azonban kisegíthet minket a zűrzavarból.

A Mt.6,13-ban levő kérés, a ne vígy minket kísértésbe –eiseim– igéje eredetileg belépést, beleesést, belejutást –enter, go in– jelent. Jak.1,13-ban erről ezt olvassuk: „Isten gonoszra nem kísért senkit!” (a peirasmos szó jelentése: próba, kipróbálás, nem pedig valami gonoszra történő csábítás!…). A kísértésbe jutás már az elalvás következménye, ezért az Úr minden korokban a segélykérő imádkozás lehetőségét adja az Ő alvó tanítványainak, a csapda ellen!: Luk.22,40… A kipróbáltatásunk azonban szükséges a nálunk levők valódiságát illetően!…

Vizsgáljuk meg közelebbről ezt a három kérdést, amelyet valamilyen formában minden Haza –megtérni– induló is megkap felvételi vizsgaként. Urunk, amikor megüresített emberként itt járt, elsőként így vizsgázott le jól ezekből: Mt.4,1-11.

„Akkor elviteték Jézus a Szent Szellemtől a magányba, hogy megkísértessék az ördög (Diabolos), mint vizsgáztató által. –Tehát Ő is megkísértetett, de nem vette be a kísértő szövegét, nem fogadta be saját gondolataiként, nem hitt az Őt vizsgáztatónak, nem dőlt be a beugratónak, nem ment bele a bűnbe!… –

2 v. És mikor negyven nap és negyven éjjel böjtölt, megböjtölte a nappalnak a dolgait és az éjszakának a dolgait is, végül megéhezék. (A sikeres böjt még csak előkészítés a sikeres jó vizsgához.) És odament hozzá a vizsgáztató, és monda néki –úgy sugta bele a fülkapuba, mintha azok a szavak „emberléleknek” a saját gondolatai lennének–, Ha az Isten Fia vagy, akkor mondd azt, hogy e kövekből itt szülessenek, származzanak kenyerek. (Te képes vagy a már régen kőbe vésett és megkövült törvényből és prófétákból mégis megetetni az embereket, és ez a táplálék még neked is elegendő lesz.)

4 v. De Ő ezt a kérdést magában mérlegre tette (apokrithé), és elvetette, majd ezt mondta: nem csak kenyérrel él az ember (ho antrópos), a földből és földről származó táplálékkal, hanem mind azzal, ami az Úr szájából származik, ami felülről jön, egyenesen az Istentől, Istenből. V.Móz.8,3. Csupán attól nem jut életre az ember, amit emberen keresztül kap, viszont az összes beszéd által, ami az Isten szájából származik, életet nyerhet. (Az Ige nem a Bibliából, a tanításból, hanem az Élet Igéje Istentől és Istenből származik. Ján.1,1-4.)

5 v. Akkor magához vette Őt és vitte magával az ördög a „szent városba” –és föléjük állította Jézust, előljáró pozicióba a szentek között–, és a templom párkányára állította Őt. Ilyen gondolatokat akart belecsempészni a szívébe a korláton, hogy korlátlan lehetőség áll előtte a lelkekkel kapcsolatban is, és saját magával kapcsolatban is.

6 v. És monda neki az ördög: Ha Isten fia vagy, ha már annak tartod magadat, Istentől tanított vagy, ismered az írásokat és a törvényeket is, így fölötte (rajta) állsz a törvényeknek, tehát túl is teheted magad rajtuk. A böjtön is sikeresen túljutottál. Nyugodtan vesd hát alá magadat a bioszba, a húsnak a gazdagságnak a dolgaiba, az evilág dolgaiba; sőt még basáskodhatsz is a lelkek felett, neked ezek nem fognak már megártani, hiszen meg is van írva a 91. Zsoltárban, hogy az Ő angyalainak parancsolt felőled, és kézen hordoznak téged, hogy meg ne üssed lábadat a kőbe. Tehát bátran belevetheted magad ezekbe, semmi bajod nem fog származni ezekből, nem olyan borzasztó dolgok ezek. Használd ki tehát a lehetőségeidet, egyszer élsz!…

7 v    Nagyon elszomorodott Jézus az Ő bensejében ezektől a szavaktól, melyek látszólag a saját gondolataiként fogalmazódtak meg benne, de csak egy szempillantásig csupán, mert felismerte, hogy ez a vesztő hangja, s ezt felismerve, e feletti örömben megerősödve válaszolt Jézus: Ez nem igaz! Ez az írás nem erre a helyzetre vonatkozik! Erre az esetre az van megírva, hogy nehogy próbára tegyétek, nehogy ti akarjátok levizsgáztatni (ekpeiradzó) az Urat a ti Isteneteket, mert el fogtok veszni, el fogtok kárhozni! V.Móz.6,16.

8 v. Ismét magához vette Őt és magával vitte az ördög Őt egy igen magas hegyre, a csúcsra vitte fel –hátha ebbe a felmagasztalt helyzetbe majd beleszédül, sikerülni fog az elkápráztatás, és hagyni fogja felmagasztalni magát, saját magát magasztalja majd fel, mert akkor automatikusan, a törvény szerint fog megbukni–, És megmutatta neki a világegyetem összes uralmait, a földön levő összes uralmakat, és azokat is amelyek nem a földön vannak (a földön kívülieket; pásás tás bazileias tou kosmou), és azoknak a dicsőségét is; egy más világba, eddig még nem látható távlatokba is belepillanthatott, egy különlegesen dicsőségesnek látszó, és a földi szem számára káprázatos világ nyílt meg előtte, amelytől szinte elragadtatásba jutott.

9 v. És monda (azt hazudta) néki az ördög –csapdába akarván ejteni, mintha az ő saját megvilágosodott felismerése lenne, az ő felfedezése, hogy ez, amit látsz, ez az örökkévaló világ, ez a „mennyország”, amibe most belepillanthattál–, Ezt az egészet teljesen neked fogom adni (hiszen te ezt már kiérdemelted, mert te már egy jó és megigazított ember vagy régtől fogva, minden embernél inkább, így a te számodra már egyenes út vezet ebbe az álomszép világba, miután a még hátra levő vizsgáidat leteszed. Bizonyos lehetsz abban, hogy eléred, nem is vagy már túl messze tőle, bizonyos hogy üdvösséged van. Neked ehhez már semmit sem kell tenned, csupán hagynod kell hogy szolgáljanak néked, és hogy elismerjenek téged, engedned hogy te légy az ő tiszteletük tárgya. Mert ha mindezeket te megengeded, akkor már nekem könnyű dolgom van, hiszen akkor már sikerült is az Istent kibillenteni a központból, kiűzni a szívedből, akkor már te fogsz istenkedni, úgy hogy te azt észre sem veszed, hogy én ülök bele a te szívedbe, amelynek olyan jól esik a hódolat, az imádat, az elismertség. Akkor már ezzel, hogy magadat imádtatod és engeded imádni, te magad is leborulva imádni fogod önmagadat, vagyis engem, aki ekkor már a szívedben, a te legbensőbb bensődben fogok lakozni, és uralkodni fogok terajtad, mint választott uralkodó, akit te magad juttattál uralomra önmagadban).

10 v. Akkor jól meggondolva és összegezve magában mindezt azt mondta Jézus: Menj el, takarodj! menj le, távozz el végleg a szemeim elől te Sátán! Most láttalak meg, hogy te maga a Sátán vagy, és amiről azt hittem, hogy az én gondolataim, azok a Sátántól való megkísértés, és ne akard a te vesztő szándékodat az én gondolataimként elsütni! Mert meg van írva: Az Urat a te Istenedet imádd, és kizárólag néki szolgálj, egyedül Őt szolgáljad!  V.Móz. 6, 13.

11 v. Akkor, azok után hogy nem sikerült Őt átejteni, becsapni és bűnbe vinni –sem úgy hogy „nagy tanítót”, sem úgy hogy „szent pásztort”, sem úgy hogy „tökéletes igazat” csinált volna belőle, a vizsgákat Ő jelesre letette, nem csak elméletből, hanem gyakorlatból is–, elhagyta Őt az ördög, Diabolos, és lásd: azonnal hozzájöttek az angyalok és szolgáltak (diakónia) Őnéki! ”…

A mi Urunk és Pásztorunk azért jött le ide, a mi Istentől elidegenedett „mélységünkbe”, hogy bennünket, az Ő bukott és tévelygő juhait megszánva felkaroljon, és tanítványosítás útján alkalmassá tegyen az Őbenne való Életre. Ennek  útja  van, „Zarándok-út”, melynek „sok keserve van…”, de ezen Ő maga is végig ment azért, hogy nekünk erre lehetőséget szerezzen. Isten hatalmasan cselekedett, hogy kimentsen az örök kárhozatos halálból minket! Az élők, a látók mind dicsőítik Őt ezért. Bárcsak köztük lennénk már! DE JAJ a megvetőnek!…

BL

VÍZKERESZT és EPIFÁNIA UTÁN

Az egyházi esztendő első nagy ünnepköre, a Karácsony után talán nem lesz fölösleges átgondolni, és megvizsgálni a magunk portáján az eddig kapott Igék munkáját és eredményét. (II.Kor.13,5.) Amiatt is szükséges ez, mivel a Fiú ezt mondja: „Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom!”, (Ján.5,17.) Ez a kijelentés pedig –valamint a körülötte olvashatók is– nem csak A FIÚ-ra vonatkoznak, hanem minden Ő tanítványára, oltványára is, akikben az oltás már a Törvénynek megfelelően megfogant, s akikben A NÖVEKEDÉST ADÓ ISTEN az új MAG-ból származó hajtást nevelheti és fiúvá növelheti, alkalmassá téve a Fiúság Szellemének befogadására! (Ján.9,4. 15,8. Gal.4,4-5. I.Ján.2,14.) Csak a fiúság állapota, vagyis a minden dolgunkban az Atya által történő vezéreltetés tesz és tehet minket Isten fiaivá! (Róm.8.14.)

Elengedhetetlenül szükséges számunkra hittel tudomásul venni mindazt, amit Isten kijelentett; amivel együtt jár a vaskos sötétségben tapogatódzó tévelygő istentelen embervilág elméleteinek kidobálása magunkból! Amíg ez nem valósul meg, addig hiábavaló „Emberléleknek” minden jóhiszemű magaválasztotta istentisztelete, és a vallásos jókodása is!! Nem jegyzik még a „futását” sem annak, aki nem a „start helyről” indult. Disqvalifikálják. (Mt.13,52. I.Kor.13,3. Fil.3,7-11. II.Tim.2,4-5.) 

A MINDENEKET TEREMTŐ, LÉTREHOZÓ, FÉLELMETESEN HATALMAS PANTO-KRÁTOR ISTEN a testi szemünkkel láthatatlan egeket és az azokban élőket is ÖNMAGÁBÓL –tehát nem „semmiből”!– létre hozta és élteti; és mi „földi emberek”, mi is az Ő teremtményei vagyunk!! (Zsolt.100,3.) Ezt meg kell tudnia, erre sürgősen rá kell ébrednie egyénenként mindenkinek, amíg nem késő! 

CSAK AZ IGE KÉPES KIVEZETNI MINKET ebből a vágni való sötétségből, amiben leledzik, és hamis nyugalomban alszik a nép. Zak.1,11. Embertestvér, te is emiatt és ennek a célnak az elérésére hozattál fel ide, a „kegyelem színpadára”, hogy itt felébredve te is azok közé kerülhess, akik megmenthetők lesznek az eljövendő haragtól, a pokoltól és az örök kárhozattól! (I.Thess.5,6-10.) Jel.12,9-12: „És vetteték a nagy sárkány, ama régi kígyó, aki neveztetik ördögnek és Sátánnak, aki mind az egész föld kerekségét elhiteti, vetteték a földre és az ő angyalai is vele levettetének.” (I.Ján.5,19.)  Itt a földi „pótvizsgánkon” is folytatódik tehát az Éden-beli agitálás, a bűnre csábítás a kígyó képviselői részéről! Most azonban már egészen mások a körülményeink és a lehetőségeink is, amiket meg kell ismernünk ahhoz, hogy mint zarándokok –a mi Istenünk jóvoltából, és az Ő jó elgondolásának megfelelően– az élet útjára felhozatva, azon mindvégig megmaradhassunk! (I.Kor.2,12.)

Mi „ott” (Hós.6,7.) az Egyedül jó Atyánk iránti gyermeki bizalmat elhagyva, már egyszer naivan bevettük a Kísértő hazugságait, és átálltunk az ő oldalára; az pedig „átoltott és áthangolt” mindannyiunkat. (I.Móz.3,22.) Attól a lelki és szellemi „agymosás”-tól fogva mindent fordítva lát az értelmét vesztett ember; tehát a jót gonosznak, a gonoszt pedig, ami a vesztét okozza jónak! Az érzékenységet is elveszítette a különbségtételre; a Szellem a tűz kiszállt belőle, besötétedett az eredetileg igen jó ember, ördögi természetűvé lett, azaz „meghalt”! (=megszakadt az addig fennálló kapcsolata Istennel, az Élet forrásával) Ezeket Isten közli velünk a nekünk adatott Kijelentésben, már a Bibliánk első lapjain! Sajnos a Vesztő az eszközein keresztül –ezt az örök sorsunkat eldöntő Kijelentést– figyelemre se méltó „Ádám-Éva-almafa mesévé” züllesztette, a tévelygő ember pedig –ameddig nem Istenre hallgat– ezt szívesen „megeszi”, mert még mindig ki akar bújni a felelősség alól! (I.Móz.2,16-18. 3,6. 12-13) Ezt a tényt, ezt az állapotot kell felismernünk a magunk egyéni életében, ahol a másoknak az okolása, hibáztatása, a magunk szerepének szépítése, a bűnteher, a „kereszt” nem vállalása, lépten nyomon felismerhető, és ellenünk bizonyít! De ugyanez látható a világtörténelemben is: háborúk sora kezdettől fogva, mert „Nincs békesség a hitetleneknek, az istenteleneknek!” (Ésa.46,22. 57,20-21.)

Mindezeknek a belátása, Istennel való együttlátása és vállalása szükséges nekünk ahhoz, hogy a mi Urunk és az Ő munkája felmagasztaltathassék előttünk és bennünk!… „Én, ha felemeltetem a földről, mindeneket magamhoz vonzok” –mondja az Úr. (Ján.12,32.) Mi emberek igen nagy fokú tiszteletlenséggel felséggyalázást is elkövettünk (detronizáció) Ő ellene! Most pedig, mindezek után még a mi Urunk közbenjárására IDŐ ADATOTT SZÁMUNKRA: „A KEGYELEM NAPJA”, hogy ezt a mérhetetlen nagy elhajlást Hit által elismerve és bűnbánattal vállalva, Ő hozzá –a Gyógyítónkhoz– menekülhessünk. (Luk.4,18-21. II.Kor.6,2.) (Jel.2,21.) Csak Ő képes kigyógyítani, minden lelki és szellemi betegségünkből, még a hűtlenségből is. (Hós.14,5. Luk.13,31-32.) Ő amit vállalt, attól nem hagyta magát eltéríteni, sem elijeszteni. Ő ma és holnap az ördögűzést, a gyógyításunkat el akarja végezni, a harmadik napra! (Luk.13,32.) 

Visszatérve a pótvizsga kérdésünkhöz, ezt a pótvizsga lehetőséget nekünk nagyon fel kell értékelnünk, mivel Isten ezért igen nagy árat fizetett! AZ EGYSZÜLÖTT FIÚ, AKIBEN AZ ATYA MINDIG GYÖNYÖRKÖDÖTT, AZ ÉLETÉT ADTA AZÉRT, HOGY MI NE VESSZÜNK EL A VILÁGGAL EGYÜTT (I.Kor.7,31.); hogy mi, akik „ott” (kezdetben) rommá lettünk, a pótvizsgára értelmessé téve új kezdetet kaphassunk!… Ezt Isten a Krisztusban magára vállalta: (Ésa.53,9-11 Ford.) A mi nagy elhajlásunk, a szellem-csere süketekké, vakokká és érzéketlenekké tett bennünket, még Isten szívének szeretete iránt is! Ne tévesszen meg a lelki felbuzdulás, mert az csak múlandó; A SZELLEM A VALÓSÁG! (I.Ján. 5,6. – amit az Ige élesen elválaszt a lélektől: Zsid.4,12., így nekünk is ez a feladatunk!) Rá kell ébrednünk, hogy azt a „testi, húsi értelmet”, tudást, ismeretet, „csiszolt agyat”, amiket felülről a jóra kaptunk, arra használjuk, hogy még nagyobbaknak képzeljük magunkat! (Kol.2,18.) Sőt, az Istentől kapott harci eszközöket (Ef.6,11-17.) is a jó ellen használjuk fel!…

Nagy ajándék számunkra az is, hogy okulnunk lehet a már előttünk levizsgázók példáiból, és az ők számunkra leíratott tapasztalataiból. Például azok, amiket Pál apostol átélt (lásd: ApCsel könyve és Pál levelei), és amiket Isten ő rajta keresztül is közölt, rámutatva az ördög szándékaira, hogy ismerjük meg az ő szándékait. (II.Kor.2,10-11.) Megtudhattuk már, hogy Sátán ismeri minden ember gyenge pontját (achilles-sarkát), és mint „jó színész” azon keresztül igyekszik kit-kit megejteni. Pl:, ha már vallásos valaki, azt a „világosság angyalának” álcázva közelíti meg, pl. egy hamis, félrevezető „ige-magyarázattal”; sőt még meg is nyugtatja, alaptalan álbékességet adva neki!… II.Kor.11,13-15.  

Urunk, az Ő hűséges eszközein keresztül is ettől óvta és óvja a „zarándok-útra” kiválasztottakat minden korokban; amire jól tesszük, ha figyelünk! Erre igyekezett rávezetni Luther Márton is, amikor felajánlotta szolgálatát a Pápának a 95. tételében: 

„Buzdítsuk együtt a keresztényeket, hogy Fejüket Krisztust ha kell megpróbáltatáson, halálon és poklon át is követni igyekezzenek s így inkább sok szenvedés által jussanak a Mennybe, minthogy magukat a békével áltatva elbízzák!”

Kérjük: Adja meg Isten minekünk is, hogy megnyíljon a szemünk az Istennel való együttlátásra, mindenben!…   Ámen.

B.L.

147. Ének.

Megyek már, óh, Uram, megyek feléd, Fájdalmas szent úton, mindig Feléd,

Óh, sok keserve van, de ez az én utam, Hisz hozzád visz, Uram, mindig Feléd.

Csillagvilágokat elhagyva már, Elfáradt lelkem is Haza talál.

Ha majd Hozzád jutok, lábadhoz roskadok,

Ottan megnyughatok örökre én.

Isten tanácsa egy nyugtalan lélek számára:

Minden józan ember tudja magáról, hogy neki  támaszra  van szüksége, s csak amíg nagyon beképzelt és önhitt valaki –amíg az eseményeken keresztül nem törték le a “szarvát”–, addig vélekedik úgy, hogy ő mindörökké képes megállni a maga erejéből, mert ő olyan VALAKI!…

Ez pedig tragikus tévedés, mert mi valamennyien senkik és semmik vagyunk!…  Mi csupán teremtmények, éltetett lelkek vagyunk, akiknek a testét is állandóan külső, felülrőlvaló erő tartja “üzemben”, életben, ahogy pl. egy villanyáram-fogyasztót a Centrálé árama. Ha ezt kikapcsolják, “meghal”, a motor leáll, sötétség lesz…

Valamennyien nagy tévelyítés, csalás áldozatai, kárvallottai vagyunk, különösen addig, amíg “alszunk”, amíg ezt az állapotunkat nem látjuk, vagy nem is akarjuk belátni. Isten pedig erre a tényre, ennek felismerésére akar ráébreszteni mindenekelőtt, hogy “józanul” választhassunk most, amíg még tart a lehetőség számunkra erre! Ma ugyanis még mi döntjük el azt, hogy kinek a védőszárnya oltalma alá akarunk menekülni, hogy “hol” fogjuk tölteni az örökkévalóságot, és milyen állapotban?!…

Világunkban ebben a szellemi sötétségben és “kábulatban” az itt létező emberek nagy többsége ugyanis emberekre, teremtményekre, anyagokra, “anyagiakra” támaszkodik, és ezektől remél biztonságot, megnyugvást, megnyugtatást a nyugtalan, békétlen lelke számára. Látszatra ezek igen megnyerők lehetnek, de ezek egyike sem stabil; a “motorja”, a szíve egy pillanat alatt leállhat minden teremtménynek. (Még a legnagyobbak, a mennyeiek sem kivételek ez alól.) Nem is beszélve a még hátra levő legnagyobb megrázkódtatásról, ami az ég és a föld számára be fog következni: Zsid. 12,25-27.

Az anyagok (matéria) jövője is kijelentetett: II.Pét.3,10. Egyszerre fel fognak bomlani (atombomlás). Az anyagiak, a vagyon sorsa is rozsda, moly, a tolvajok, vagy elég egy rendszerváltozás is, és máris mindez odavan… Erre is kaptunk már példát.

A nagy önbizalom is semmivé válik, amint bejön egy gyógyíthatatlan betegség, vagy ha akárcsak egy fogfájás is…

AZ EGYETLEN STABIL ALAP –TÁMASZ– SZÁMUNKRA KRISZTUS, Ő AZ IGAZI FUNDAMENTUM!   I.Kor.3,11.  Csel.4,11-12.

Ő vele szemben tehát mindenki és minden más nagyon ingatag és megbízhatatlan, mely egy pillanat alatt semmivé lehet, s akkor a lélek kapaszkodó támasz nélkül maradva, magában képtelen lesz megállni. Akármilyen nagy is lehetett itt valaki –ha csak egy emberen pl. az élettársán, vagy ha akár egy egész népen uralkodó is–, az egyik pillanatról a másikra cserbenhagyhatja, vagy elvétethetik mellőle, és akkor be kell látnia, hogy ő magában senki és semmi…

Ajánlatos lenne ezeket minél előbb belátni mindegyikünknek, hogy egy másik úton indulhassunk el, nem önfejűsködve tovább!… Így még áldássá is lehet számunkra egy kijózanító csapás is, annak tudatában, hogy az események   nem véletlenek!

V A N ugyanis nekünk jóakaró Atyánk, Akit bár mi egyénenként elhagytunk, de Aki meg akar menteni minket attól, hogy ÖRÖKRE elhagyottak, elhagyatottak,  kivetettek, nyugtalanok és békétlenek maradjunk! 

Ő a mi javunkat akarja kezdettől fogva, s ennek bizonyságát is adta mindenki számára azzal, hogy “leküldte” a Fiút a mi legalacsonyabb rendű, földi világunkba!  A Teremtő Isten, Aki által a világ is teremtetett megjelent itt hústestben, és  elvégezte  azt a csodát, ami által mi életre juthatunk! I.Tim.3,16. Ján.19,30. Zsid.1,1-3.  Hogy mi ezzel a hatalmas világokat rengető eseménnyel eddig nem törődtünk, ez is az ő tőle való nagy elhajlásunkat, elidegenedettségünket bizonyítja.  Most azonban már beláthatjuk hova jutottunk a magunk esze után menve, a magunk útjain. Ésa. 53,6. 

Nagyon fontos, hogy a „belső” bajunkat, betegségünket –mint a lelki békétlenségünket is– ne valami „tüneti kezeléssel” akarjuk gyógyítgatni! (A vérbajra nem megoldás, ha azt csak külsőségekkel próbljuk gyógyítgatni, a belső bajt jelző kiütést leragasztani, sem az, ha valami bódítószerrel érzéstelenítjük magunkat!) Emberek ugyanis csak ezt képesek nyújtani, csak ilyenféléket ajánlhatnak nekünk. A láz csak jelzi, hogy a szervezetünk meg van támadva,  a lélek nyugtalansága csupán a jelzője annak, hogy belső baj van. Ebből a nyavalyából egyedül csak Ő képes  egészen  kigyógyítani minket!

Azzal is számolnunk kell, hogy a baj –így ez a nyavalya is– nem jár magában.  Az Írás azt közli velünk –márpedig a Szentírás el nem törölhető, és még az utolsó ítélet is ennek alapján fog történni–,  „Aki vét Istennek egy törvénye ellen, az az összesnek a megrontásában bűnös”. Jak.2,10  Jel.20,11-12.

Mi valamennyien az utolsó idők emberei vagyunk, ezért szükséges felismerni és elismerni magunkban mindazt is, amit az Írás közöl az utolsó idők emberének állapota felől.

II.Tim.3, 1-5. Az „18 szálas csokorból” itt csak az első hármat ha megnézzük:

1./   “Önmagukról sokat képzelő önzők”,

2./   “Telhetetlenül kapzsi anyagiasak”,

3./  “Külsőségekkel kérkedő hencegők”. 

Ezek az Istentől elszakadt ember jellemzői, jellemző nyavalyái, betegségei. Vizsgáljuk meg magunkat; hátha megnyittatott már a szemünk annyira, hogy fel- és elismerjük magunkban ezeket is, hogy  bűn – tudatunk  lehessen!…

Ezek a bűn-betegségek  belülről  motiválják, űzik, hajtják az embert, mivel a szívből származnak. (Nem erről a testi szívről van szó, hanem a személyiségünk legbelső lényegéről: a szellemünkről.) … … … Mk.7,21-23. Ezért külső eszközökkel, kuruzslással nem is lehet kigyógyulni belőlük. A félelem, a nyugtalanság csak mint lázmérő jelzi ezeknek a meglétét nekünk, hogy Őhozzá  a Gyógyítónkhoz meneküljünk. 

Isten jól látja ezeket bennünk kezdettől fogva, de Ő türelmesen várt ránk mindeddig, életünk egész eddig elfolyt idejében… Ő éppen e célból hozott fel ide e létbe bennünket, hogy a “megkötözötteknek megoldást” adjon, hogy kigyógyítson bennünket ezekből. Ján.8,23.  Luk.4,17-19.

A gyógyulásunk érdekében viszont nekünk vállalnunk kell a “múltunkat”, a viselt dolgainkat, éspedig egyénenként, hogy ezt én szereztem be magamnak!…, senki mást nem hibáztatva amiatt, hogy most ide jutottam. Jer.3,13. 25 v.

Isten mindent megtett értünk, a megmentésünkre. Az Egyszülött FIÚ az életével fizette ki értünk a váltságdíjat, hogy kiváltson minket az Ördög, a bűn fogságából, hogy megnyitva szemeinket követhessük Urunkat, Aki Haza akar vezetni minket.  II.Móz.15,26.

Ehhez viszont nekünk fel kell hagyni az előbbiekkel –felfogás, gondolkodás, földi életcélok, tervek–, és teljesen az Ő kezére kell bíznunk magunkat. Ezt jelenti a metanoia, a megtérés, aminek alapja a más belátásra jutás minden tekintetben….

Ez a lehetőség megadatott minden e földön megjelenő, hústestet kapott bűnös embernek (más ugyanis itt nincsen), hogy minden másból (idegen istenből és istenítésből) kiábrándulva Őhozzá térjen mindenki. Mindez azonban nem erőszak! Mindenki szabadon dönt!…

Tudnunk kell viszont, tudnia kell mindenkinek, hogy ha nem hallgat Isten hívó szavára akkor a “halál”-ban marad, amely állapot az ÖRÖK Halálba, az örök elvetettségbe torkollik, “ahol” félelem, rettegés, nyugtalanság, békétlenség lesz örökké! Közben pedig tudnia kell azt is örökké, hogy ő mindezt elkerülhette volna, ha itt hallgat a szóra!… Isten őrizzen meg mindnyájunkat ettől, hogy elszalasszuk ezt a nagy-nagy drága lehetőséget, amit Isten igen nagy áron megszerzett, kifizetett értünk!… Mk.9,44. 46. 48.

“Mert elvégezett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután az ítélet!” Zsld.9,27.

Istenre hallgassunk tehát (ne a Vesztőre és a gonosz önmagunkra,  bár erre még jobban rá vagyunk hangolódva), és hagyjuk magunkat megmenteni –magunkat megtagadva is–, és kigyógyíttatni a sok bajainkból! Emlékezzünk mindig arra, hogy Krisztusunk, Urunk éppen a betegekhez és a bűnösökhöz jött, és jön ma is!… Luk.5,31-32. Mt.11,28-30.

Ne vondd el magadat Te sem, testvér!  Péld.8,33.

B.L.

256. “Ím nagy Isten, most előtted szívem kitárom, Menedékem nincs sehol a földi határon.  Ha Te nem jössz bánatomhoz bíztató szóval, Italom könny, a kenyerem keserű sóhaj. Ha a világ nem tudná is számos bűnömet, Teelőled elrejtenem semmit sem lehet; Látja Lelked minden bűnöm, melynek átka sújt. Vedd le rólam, óh, Úr Isten, vedd le ezt súlyt! Szent Fiadért, Ki engemet vérén megváltott, Hallgass meg, ha bűnbánattal Hozzád kiáltok! Vigaszoddal térj kegyesen beteg szívemhez, Hozzád térő gyermekednek, Atyám, kegyelmezz!”