Posted on by igazsagkereses

„Ami Isten felől tudható…” Róm.1,19-20.

„Mert ami az Isten felől tudható, nyilván van ő bennök, mert az Isten megjelentette nekik; Mert ami Istenben láthatatlan, tudniillik az Ő örökké való hatalma és istensége, a világ teremtésétől (levettetésétől) fogva az Ő alkotásaiból megértetvén megláttatik úgy, hogy ők menthetetlenek.”

Az Istentől, az Ő eddig leközölt Kijelentéseiből, HIT által már megtudhattuk mindazt, amire a „kegyelem uniformisába” ide felhozatott tájékozatlan tévelygőnek szüksége van; valamint az igaz válaszokat is a sok „miért” -jére. Ennek ellenére, hogy van hát, hogy mégis ennyi tévelygő ember létezik e földön? (nem csupán csak Ninivében! Jón.4,10-11.) Olyanok ezek, akik „megkeveredve”, mint félrevezetett „részegek”, még mindig nem tudnak különbséget tenni a jó és a gonosz között. (Ésa.29,9:51,21.) Kifejezhetetlen nagy „szellemi agymosás” történt velünk, bennünk, a földlakók mindegyikében; tehát mindazokban, akik Isten kegyelméből eleve kiválasztattak az Életre!!… Ezt a tényt, Istennek a „diagnózisát” rólunk, minden a Haza-vezető útra helyezett zarándoknak (itt csak ilyenek vannak, vagyunk), mint életünk fő programját, hálásan illenék elfogadni!  Bibliánkat pedig, a „Teljes Írást” (II.Tim.3,16-17.), mint az egyetlen hamisításmentes „iránytűt” kell tekintenünk és értékelnünk, melyben MINDEN SZÓ, MONDAT: IGE; amely rólam, rólad és nekem, neked szól, hogy ráébresszen a valóságra, és hogy menekülésre indítson! Amíg ugyanis ezt nem teszed, addig hamis nyugtató tévtanitással félrevezetve, az egész világgal együtt tévelyegve, mint szellemi halott „alszol” te is, mint a többiek! (A kitörni készülő tűzhányó fölött! Jel.12,9.  I.Tess.5,6.)

Pál apostolon keresztül az elkövetkező harag elől való menekülésre, a versenypályán való tusakodás képével is segítség adatik nekünk, hogy azt helyesen értelmezhessük. Ennek elejétől a végéig nomimos-nak, törvényszerűnek kell lennie! pl. abban is, hogy a versenyzőnek a starthelyről kell indulnia!  A mi eredeti „starthelyünk” pedig a Kijelentés szerint a Bibliánk első lapján mutattatik be, az IGEN JÓ teremtetésünk, és az Édeni nevelő és gyarapító munkába állíttatás megismertetésével. Bejött azonban –a naiv és ingatag Emberlélek engedelmével és kívánságának megfelelően– a restség szelleme, az ábrándozás és az EGYEDÜL BÖLCS ISTEN MEGKRITIZÁLÁSA: a „nem jó az igen jó!”… Beállt a fordítva látás: a halált okozót jónak láttuk, „megettük”!  Attól fogva ez az Istentől  elidegenedett, elhajlott elvadult állapot, ez az ördögi természet nyilvánul meg spontán minden „ott” megbukott, s most itt levő ember lelkében is! (I.Móz.1,31. 2,17-18. 3,6. 3,22. Hós. 6,7.) Ezt a bűntényt, ezt a szégyenletes viselkedést az Ég ellen és az Atya ellen, ezt a „múltunkat” most már –amíg még tart a „kegyelem napja” és be lehet adni a „kegyelmi kérvényt” – nekem és neked is be kell ismerni és vállalni kell!  (Luk.15,17-18. és 21. v.) … Aki ezt elmulasztja, annak az egész eddigi hitélete, „futása” érvénytelennek minősül! Mivel az alap-kérdéseket –a ki vagy, hol vagy, miért vagy itt, Ki Ő nekünk, mit tett meg Ő stb. – sem vette figyelembe, hogy Istenre építkezzen; márpedig ezt a nagy lehetőséget, mint nagy kegyelemajándékot mi a MÁ-ban kapjuk Istentől, hogy Ő ezek által a 4 lépcsős Sótéria-ban részesíthessen! … Első ebben a „rab” kiszabadítása az Ördög istállójából, amelybe beköttetett; de aminek nincs is a tudatában, mert „be van injekciózva téveszmékkel és alszik”. Rabtartójuk figyeli ezeket, és ha valamelyik fogoly feleszmélne, annak még tölt a poharába olyan jóleső nyugtatót –meghamisított igét– amitől az tovább alhat. Pl. ilyet: „Az nem lehet, hogy annyi ember elvesszen!”, vagy: „Te pedig már így is jobb, vagy mint a többiek!” stb. … Amint az a lázadó főangyal –az a régi kígyó, „aki neveztetett Ördögnek és Sárkánynak”, aki már a nevét is elvesztette, s a Király környezetében csak, mint egy közülünk való említtetik– ki- és levettetett a korábbi felmagasztalt állapotából a földre. Itt egy időre engedélyt kapott arra is, hogy az Édenből kiűzöttek közül azokat, akiknek megadatott, hogy kegyelemből az Életre kiválasztva még egy „pótvizsgát tehessenek, megpróbálhassa és bűnre is kísérthesse. Az Úr előre figyelmeztetett erre is: „A Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon…; de én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited!” (Luk.22,32.) Erre, a mi hitünk megpróbálására ugyanis minekünk van szükségünk ahhoz, hogy jól levizsgázva, a megeleveníttetés útján tovább vitethessünk; amire az ördögnek és az ő követőinek már nem adatott meg az újrakezdés drága lehetősége, ami nekünk megadatott! E miatt ők most irigységből és bosszúból minden módon igyekeznek a Sátántól menekülni akarókat az egyenes úttól eltéríteni, elgáncsolni. (Ján.10,10.) (Ahogy John Bunyan is leírta ezt: „Enyém leend, vagy végleg megszűnik!”) 

Ezt a tényt, ennek valóságát mindenki átéli, akinek már elege volt a bűnéből, amivel már korábban „ott” … az Ördöghöz kötötte magát. … (I.Pét.4,3.) Ezt az őtőle való szabadulást eredményezheti az a „szemgyógyítás” és a más belátás –metanoia, más értelem–, amelyben Urunk személyválogatás nélkül részesíteni akarja az Ő drága áron megszerzett, bár még szellemben vak, de élni akaró népét: a „szellemi Izráelt”. Nekünk, akik mint csaló „Jákóbok” a mélységes pokolból kiszabadítva ide felhozattunk (II.Móz.20,2. Ján.8,23.), a magunkba beengedett gonoszt megtagadva, az Istentől kapott erővel (a „húst” knock out-olva, amint Paulos is teszi) „Izráel”-lé, „igazán izraelitává”, sőt „Judaios”-szá kell lennünk! (Ján.1,48.) Olyanná, akit a Törvény a Messiáshoz, a Krisztushoz vezérelhetett (I.Móz.32,24-28. I.Kor. 9,24-27. Gal. 3,24.) … mivel a megtartatás, a Sótéria a „zsidó”-ság folytán, annak következtében van. (Ján.4,22.) (A név-változás a belső lényeg megváltozását jelenti.) Mivel a vesztő szellem nem alszik, de „altat”, ezért az utunk során folyamatosan szükségünk van a józanság józanító Szellemére! (II.Tim.1,7.)  De ezt, a  „Pünkösdöt” kérnünk kell!

Azzal indulhatunk, amivel Isten elkezdte az Ő rendező munkáját: a LEGYEN VILÁGOSSÁG-gal!!  Ő vele pedig már lehetséges meggyőződve látnunk, és az összefüggéseiben megértenünk mindent –IDU, eidenai, süneidenai: Ő vele együttlátni–; mindazt a sötétséget, és a szívben levő érzéketlenséget is Isten Atyai szeretetével szemben, amit szégyennel fel kell ismernünk magunkban mindegyikünknek ahhoz, hogy a megtérés útján együtt mehessünk! (Amíg én, te, ő másképp „látunk”, az igen jót rossznak, a halálos gonoszt jónak, kívánatosnak, magunkat a legjobbnak, addig még –mint a sok „jó” vallásos lelki ember– „duplán vakok” vagyunk, azt hívén, hogy látunk, s így a magunk félrevezetett értelmére építünk! Ján.9,39-41.) Erre a látásra, és a látottak megértésére már a Prófétán keresztül megkaptuk az utasítást. (Ésa.60,2. Gal.5,10.) „Lásd meg a sötétséget (elsősorban magadban), és hogy sűrű sötétség fogja betakarni a földet, s lesz majd a népeken… de rajtad nyilvánvaló lesz majd, te benned kijelenti magát majd az Úr, vagyis az Ő dicsősége te rajtad majd megláttatik!”

Isten, amikor az Ő szellemben halott teremtményét megszánja, és testet alkotva neki a tér és idő világában, mint színpadon jelenést ad neki, azzal minden munkát elölről kell kezdenie. Mivel az semmit nem tud a maga múltjáról (a „memória-egység” is porrá égett benne).., ezért … az Ő alkalmassá tett eszközeivel a Szentírásban leíratta mindazt, amire a „kézbevett”-nek rá kell ébrednie ahhoz, hogy innen tovább vihetővé legyen! Felfoghatatlan nagy ajándék ez nekünk; de aki itt nem él vele, hogy felserkenjen és a Krisztushoz meneküljön, annak „odaát” lesz az első feltámadása, „ott” azonban már nincsen kegyelem!! …

A veszedelemből, a „végekről” elinduló számára első „táplálék” lehet a világokat és a bennük levőket létrehozó és éltető egyedül HATALMAS TEREMTŐ ISTEN –a HO ÓN, Aki A VAN– megismerése és elismerése. (Róm.1,20.) Amíg te nem számolsz a téged is megteremtő Istennel, és az Ő veled is kapcsolatos tervével, ami végett ide felhozattál, addig tévutakon jársz, bárki légy!… A teremtettségből pedig már megsejthető valami az Ő félelmetes (foberos) mérhetetlen nagyságáról és hatalmáról, ami mellett eddig „vakon” elmentél. A felülrőlvaló értelemmel pedig belecsodálkozhatsz abba, amit és ahogy Ő mindent elkészített, érted!… Mivelhogy „minden tiértetek van” (II.Kor.4,15.), hogy a te (bukott diák) pótvizsgád (is), az elemivel elkezdve elfogadható legyen. … Vedd tehát észre és figyelj fel az Ő csodálatos tetteire, műveire, és akarj messzebb és világosan látni. … Légy hálás azokért, amiket mindeddig Ő tőle kaphattál. Mi a bűneinken kívül semmit se hoztunk be a világba, semmit ki sem vihetünk; ami nálunk van és értékelhető, mind az Ő ideadott kegyelem-ajándéka, amivel nekünk gazdálkodni sáfárkodni kell, a „Bölcs Gazda” elgondolásának megfelelően! … Mindezt a nálad levő Szentírás tartalmazza, melyből az igazi zarándok a Szellem által szilárd alaphoz juthat!  

BL

   75. Ének

  1. Halld az ég hangjai zengnek, messze földön szerteszét, Hírül adva mindeneknek Isten üdv-üzenetét: Áldott Isten nagy kegyelme, hogy leküldte szent Fiát, benne higyj s az Ő Szelleme meggyőz benned sírt, halált.  Szent e hang, égi hang, zendül szerte hangosan, Drága hír: Jézus él, s most kegyelme napja van!
  2. Halld az ég hangjai hívnak, vár királyi lakoma. Vége ott nyomornak, kínnak, Bűnös elfér mind oda. Jöjjetek ti, fáradt lelkek, Jézusunk élet, kenyér, Higgyetek s mindenre leltek Jézus mindennel felér.Szent e hang, égi hang zendül szerte hangosan, Drága hír: Jézus él, s most kegyelme napja van!

Posted on by igazsagkereses

„Hol” vagyunk? (Egy kis felmelegített iskolai tananyag „kezdőknek” és „haladóknak”)

Embertestvér! Abban a reményben, hogy „Felülről való” és Célra is vezető választ kaphatunk e kérdésre, vizsgáljuk meg együtt azt, hogy tulajdonképpen „hol”, „hogyan” és „miért” vagyunk mi itt e Földön; kik vagyunk mi, és honnan kerültünk ide ebbe a látható földi világba? Valószínű már Te is megtapasztaltad, hogy ezekre a kérdésekre igaz választ adni a földi ember képtelen; amit a földiek tudnak, az csak mellébeszélés, mivel ide e földi létbe mindenki csak mint magatehetetlen és öntudatlan kis csecsemő érkezik – ahogy az unokád, a Szüleid, a Véneid (Presbiter), sőt még a Papod is!..

Ő tőlük tehát csak azt és csak annyit célszerű átvenni, amit és amennyit ők is Felűlröl kaptak!!  A többi ugyanis, amiket adhatnak és terjesztenek, az mind alulról való, és mivel csak a földi létre vonatkozó, mind hiábavaló s így mulandó; sőt még káros is, mivel jónak és elégségesnek látszanak a Haza jutáshoz! (I.Pét.1,18.) Nekünk azonban, akik már tudhatjuk, hogy mi valamennyien csak átmenetileg és ideiglenesen tartatunk itt e földön – mivel nem ez a mi örök Hazánk –, ezért a látni vágyó „vak”-nak Isten már megadta a lehetőséget – a „vak vezetőktől” függetlenül – csak Őrá hallgatni! (Mt.15,14. Róm.8,14.)… Itt most elsősorban az a gond, hogy minden ide érkező emberpalánta lelke már nem „szűz terület”, hanem már „gazmagvakkal”, téves tanácsokkal és tévtanításokkal, félrevezető „világnézetekkel” súlyosan be van fertőzve. Így az ide egymás után felkerülő nemzedékek is csak ezeket a nézeteket ismerik, és képesek tovább adni az apák a fiaiknak!…  Ezeket az Igazság munkájának akadályozóit (Róm.1,18.), valamint az Édenben történt tragikus „bekosztolásunkat” és annak a törvényes következményeit nekünk együtt kell látnunk, mint ellenségeinket; annak ellenére, hogy vakságunkban „ott” mi is mind hozzászegődtünk! (Hós.6,7.)

Isten azonban – A HATALMAS A TEREMTŐ, aki a végeláthatatlan világokat, valamint azok minden anyagát is létrehozta, atomjaikból felépítette és élteti – nem hagyta magára még az Ő tőle elfordult bűnbe esett teremtményeit sem! (Jób.10,12.) Akinek Ő kegyelmet szerzett, annak Ő testet is alkotott, hogy abban a „mélység”-ből felhozva itt megjelenhessen, és az ide „felülről” leszállt MEGMENTŐJÉVEL, ŐVELE ÖSSZEFORRVA, EGYÜTT, Ő BENNE VISSZATÉRHESSEN abba az állapotba, amelyből a bűne miatt kivettetett. (Ján.8,23. Csel.14,15. Jel.2,5.) Mindezeket, mint a mi „múltunkat” – kibontva és helyesen értelmezve – a Szentírásból tudhatjuk, és Hit által a magunkévá is tehetjük a kapott mentő Út elfogadásával együtt.  Felismerheti tehát most már mindegyikünk ennek az akadályozóját is a maga megromlott természetében, ezért te se bujkálj tovább a „fák” mögé, mint az Édenben tetted, fátyolt akarván borítani és titokban tartani a szégyelnivaló dolgaidat (I.Móz.3,8-10. 24.), ami miatt ki is űzettél abból! Mi az eredeti IGEN JÓ állapotunkat nem becsültük meg, hálátlannak, neveletlennek bizonyultunk, s így elveszítettük azt; jóhiszeműen „vakokká” lettünk, és a vesztőre hallgatva jólesően hagytuk magunkat „felültetni a magas lóra”!… Ez az állapot van benned is mindaddig, amíg pl. szereted, ha dicsérnek; mivel ez tetszik a téged megszállva tartó ördögnek, aki már az egész földkerekséget is elhitette, és „agymosással át is hangolta” a maga nézetére, s attól fogva azzal rezonál! Isten iránt pedig – Aki a végletekig szerette az Övéit, s ezt be is bizonyította mindhárom világ lakói előtt – érzéketlenné lett a szíved. (Jel.12,9. Ján.13,1) Az Igének ezt az ítéletét minekünk valamennyiünknek el kell fogadni, mivel az Úr – első sorban nem a világot, sem nem a szomszédodat, hanem engem, Téged, és éppen a „jó vallásos hívőket” – akar ezekkel ráébreszteni a „hol”-létünkre. (Ján.8,31-44.) Ebből a bábeli megzavarodottságból adatik most a kiszabadulás drága lehetősége számunkra, a Földre felhozottak számára, és mindez a Krisztus áldozata árán, amit Ő neki végig el kellett szenvednie miattunk!!!… (Ján. 19,30. Tetelestai: Elvégeztetett!) …

Nézzük meg ezek után a mi részünket, mivel a Tökéletes Isten a mi vissza-utunkat is precízen kijelölte. Őnála, az ISTENI ÖRÖK REND VILÁGÁBAN mindennek rendben kell történnie, már a Hazavezető úton is! Ezért amikor egy prófétát, mint az Ő eszközét munkába elindítja, pontosan és sorban elmondja neki, hogy mit és hogyan tegyen. Mivel egyedül Isten látja jól a munka-mezőt is: a JÓ-tól elhajlott, gazos, letaposott, kőszerű, tövises, tüskés, kemény érzéketlen szívünk állapotát – amit, mint „szántóföld”, mindegyikünk maga szerzett be magának – így talajelőkészítésként legelőbb ezeket kell felszámolni Emberlélekben! (Jer.1 ,4-10. Mt.13,3-7. Luk.8,5-7. 11-14. Mk.8,17-21.)

Ezt a nemes harcot vívták meg valamennyien a hit hősei, amint Jákób is Isten oldalára átállva, a maga megromlott régi emberi természetével szemben. (Zsid.11.) Csakis ezen az úton lehetünk „igazán izraelitává”, aki megtalálja a SÓTÉR-t a maga számára, mint az ő Szabadítóját! (I.Móz. 32,28. Ján.1,46-51.  4,22.) A Szentírásban kapott képek és példázatok mind alkalmasak arra, hogy helyesen értelmezve azokat képet kaphassunk a magunk láthatatlan belső lényéről – a lélekről és a szellemről –, annak állapotáról, s így a „hol” létéről is. Sőt ezeken túlmenően az „Emlékkönyv” (Mal.3,16.) rálátást ad nem csak a testi szemmel látható nagyfrekvenciák tartományára (a 4-8 tizezred mm-es intervallumra), hanem az alatta és fölötte levő rezgésszámúakra is; amit már a meggyógyított „vak” is képessé tétetett érzékelni. (Mk.8,22-25; tehát már az Édennél is tovább „megvilágosodott” az ő számára minden.) Ezt a látást kívánhatjuk és kérhetjük mi is a magunk számára, nem csupán a múltra, hanem a jövőre, a végre nézve is!… 

A Zarándok kérdéseket is kap Értelmező házánál (John Bunyan: A zarándok útja), de helyes választ csak akkor tud adni a zarándok, és mi, bármelyikünk, ha előbb már az Istentől kapott Kijelentést megismerte és elismerte! Ilyen kérdések: Ki vagy? Hol vagy? Honnan jössz? Hová mégy? Miért vagy itt; mi okból és mi célból? Továbbá, hogy Ki a Krisztus neked?  Ezekre is csak a Bibliánkból kaphatunk helytálló felvilágosítást, amint a bölcső előtti „múltunk” és a koporsó utáni jövőnk felől is!…

Jó példákul adattak elénk a hit hősei, pl. Pünkösd után az apostolok, és Pál is. Miután „Paulos” lett Saulus-ból követendő jó bizonyságtevője lett Krisztusnak, miután „a Nap fényét meghaladó Világosság” (Csel. 9,1-6. 26,13.) elvégezhette a megvilágosító, „áthangoló” munkáját benne. Befoganva a JÓ MAGOT ISTENI TERMÉSZET RÉSZESE LETT! Az üldözőből üldözött lett, amint ez is előre megmondatott az Úr tanítványainak. (Ján.16,1-4., hogy fel ne botoljanak ezen sem.)  Nagy változásnak (metamorfózis) „rendszer-változásnak” kell ehhez történnie a lélekben, s Urunk a más belátásra juttatásnak ezt a csodáját a MAG, az Ige munkája által végzi, az Ő Nevébe – lényegébe – való belemerülés folyamatában. (Lk.8,11.)  El ne vond magad ettől még a próbák között sem!…

BL.

   188. Ének.

1.Óh, hadd szeresselek hűn s igazán! Ím így esdekelek későn, korán.    Segíts, ó, Jézusom, hogy én Téged nagyon, Mindig jobban szeresselek.

2. Máshol kerestem én boldogságom, Ím Te nyújtod felém Mennyországom. Ó add, hogy Tégedet, átadva szívemet, Mindig jobban szeresselek!

3. És hogyha baj, nyomor övez körül, A Sátán cselt vet rám s titkon örül;  Te őrizd szívemet, hogy én csak Tégedet, csakis Téged szeresselek!

4. Ha egyszer pályámat bevégezém, A célnál -mily öröm- Te jössz elém. Nem gátol semmi sem, hogy Téged én híven és örökké szeresselek!

Posted on by igazsagkereses

Az állapotunk – helyzetünk – felismertetéséhez

Az eddig kapott Igékben már találkozhattunk ezzel a kérdéssel, sőt még az erre adandó válasszal is, a jelek szerint azonban ez mégsem hozta meg azt az eredményt, amire küldetett. /Ha a földbe lefektetett villany kábelének szigetelése megsérül –pl., ha „vizes” a környezete–, akkor ott részleges, vagy teljes földzárlat keletkezik; a villanyerő lecsökken, a kisfeszültség, a gyenge áram pedig már nem képes azt a munkát elvégezni, amire küldetett: fényleni, világítani! Mt.5,16./… Nekünk mindenekelőtt a Világmindenségeket létrehozó és működtető Hatalmas Istennel kell számolnunk, Akié minden és mindenki az egekben és a földön is! (Csel.17,24-25.) Utána pedig azzal a ténnyel kell szembenézni, hogy mi az Ő legkisebb szellem teremtményei vagyunk! sőt olyanok, akik még a lázadó „kígyó” mellé átállva magunk is bűnbe estünk. Isten igazságos törvénye az ilyeneket, mint a szeparátor leválasztja, kivágja, és bekövetkezik a „levettetés: katabolé”, a katasztrófa. Ezeket azért tudhatjuk és vallhatjuk, mert erről szól a Bibliánk: Isten Kijelentése, az „öntudatlan” földön levők felvilágosítására!!! Súlyos félrevezetés tehát és hamis tanítás ennek a nagy horderejű Kijelentésnek  „Ádám-Éva-almafa gyermekmesévé” züllesztése és figyelmen kívül hagyása; hogy abban a képben a MI MULTUNK és TRAGÉDIÁNK VAN BEMUTATVA! Az Új testamentumban Pál apostolon keresztül is már egyértelműen kijelentetett, hogy az e Földön levők „mindnyájan vétkeztek!”, éspedig „az Ádám esetének a hasonlatossága –azonossága– szerint”… (Róm. 3,23. 5,14.)   Ne menj tehát azok után –Te sem, aki ezeket  olvasod–, akik megvetik Isten kegyelmét; hanem Őrá hallgassunk, az Ő intelmeire, és ne a „mindent fordítva látó” ó-emberünkre, se a Vesztő többi eszközeire! (I.Móz.3,6. Jób 36,21.) A te elbukásodat is éppen ez okozta, hogy végighallgattad a Diabolos csábító ajánlatait. Emberlélek kapujánál nem utasítottad el, sőt még ma sem utasítod el, hanem barátkozol vele, mivel annak az „áthangoló” hazugsága jól esik, és hízlalja a te hiuságodat! Ezekre is rá kell ébredned, hallgatva Urunk Józanító Szellemére!

„Mózes”-nek le kell ütnie „Zarándokot” amikor az élni hagyja magában az ő ó-emberének titkos hajlamait!… (ismerjük a Zarándok útjából, John Bunyan könyvéből) Istennek a leleményes irgalma és szeretete alapján, akinek Ő hústestet alkotott, annak itt a földi létében megadatott a pótvizsgázás lehetősége, melyben a „rostarázást” az ördög végzi.  Ki kell próbáltatnia a hitünknek a tovább vitetéshez, s ez még csak az első lépcső a szeretet felé! (Jel.12,9. I.Pét.1,7.) 

Szükséges tehát Ő vele együtt-látnunk (szüneidenai, szüneidézis), és számolnunk mindazzal, amit Urunk már eddig is bárkin keresztül és bárhol a Földön kijelentett! A Hazajutók között minden nemzetből és népből való egyének is megtaláhatók, olyanok, akik végig éberen megőrzik szívükben az útravalóul nekik adatott HONVÁGYAT, és nem érzik jól magukat itt a „hús”-ban, hanem az őket s ilyeneket kereső Jó Pásztorukhoz menekülnek. (Ésa.1,9. Jel.7,9. II.Tim.1,14. I.Pét.4,1-3.) A Bibliánkban megírt események és szereplők –úgy a jól mint a rosszul vizsgázók– a mi okításunkra vannak bemutatva, amiért mi, a most vizsgázók, csak hálásak lehetünk. (V.Móz.18,14-15. I.Kor.10,6-14.) Mivel Urunk megszánta a szellemben vakokká lett ember–teremtményeit (bűnbe esett angyalnak nincs kegyelem!), közülük akiknek Ő testet alkotott, csak azok és csak ilyenek hozatnak fel ide a „kegyelem szinpadára”, a Hazajuthatás lehetőségére! A többiek –mint tisztátalan szellemek– csak mint irigy „megszállók” lephetik el a szállásadójukat, igyekezve minél több kárt tenni abban, sőt még azon keresztül másokban is. (Lásd: a légió: Mk.5,9. Luk.8,30. Ján.10,10.) Azzal a ténnyel, hogy mi ebben a „szent háborúban” a lázadó vezér oldalára átálltunk, beengedtük magunkba az ő látását, ami „áthangolt” s ezzel –mindegyikünk a maga megkedvelt bűnéhez ragaszkodva– ellenséges viszonyba került a nekünk mindig jót akaró és a javunkat munkáló, de a BŰNT GYŰLÖLŐ HATALMAS Istennel szemben!  (I.Móz.3,1-6. Jel.12,7-9. Jak.4,4.)

Mindezek után kifejezhetetlen nagy ajándék számunkra az, amit Isten –a KÖZBENJÁRÓ KEZESÜNK, Főpapunk a Krisztus által– elvégzett értünk!!!  EZ A BÉKESSÉG-SZERZÉS Ő NEKI AZ ÉLETÉBE KERÜLT!… Ezt teszi a Főpásztor az Ő juháért, akit szeret!… Az Ő hasonlatosságára, erre az állapotra kell minekünk is visszajutni szellemben és valóságban, amilyenek eredetileg –a felfelé vezető útra helyezetten– IGEN JÓ állapotban voltunk! (I.Móz.1,26-28 és 31v.)  Ezt ócsárolta, megkritizálta és megvetette az ember; sőt –vesztedre– ezt teszed mindmáig te is, amíg Istent, és az Ő veled kapcsolatos jó elgondolását figyelmen kívül hagyva –a gonoszt látod jónak, s így a „szellemi halottra” jellemző érzéketlenséggel– elmégy mellette vak és süket szíveddel, elszalasztva az Áldó Orvossal találkozást, s így  a gyógyulás drága lehetőségét is! (I.Móz.2,17-18. Jób 4,20. Jer.29,11. Tit.1,14.)

Minekünk Isten tervét és az Ő jó elgondolását kell a magunkévá tennünk ahhoz, hogy az általunk elhagyott Atyai Házba, a mennyei világ ISTENI ÖRÖK RENDJÉBE (Díké, dikaiosüné) visszakerülhessünk! Aki a „szellemi halottak” közül abban a kegyelemben részesül, hogy a „nem kegyelmezettek” közül kiválasztatott az örök ÉLET ÁLLAPOTÁBA való visszajutásra, az egy „önműködő kocsiban: bőrruhában,” hústestben találja magát az e világra jövetelekor, ami –csak mint eszköz– az egész ittléte idejére őrá bízatott. A testünk tehát rá van bízva a belső emberre, a szellemre. Az is az „elkábított” és hitetlen állapot jele, ha a „vak”, a szellemi vak nem is tud arról, hogy ő vak lenne, és összetévesztve azonosítja a magán viselt „egynyári ruhát” önmagával! (I.Ján.5,19.) Ezek a mi jövőnket eldöntő Kijelentések már több mint kétezer éve ide leadattak; és mivé lettek nálad? Kisebbé tehetett téged, vagy még nagyobbá lettél ezek ismeretével? 

A látványos vallásoskodás és „jókodás” is igen hathatós eszköz a Vesztő kezében.Aamíg a sötétben tévelygő ember nem látja a Lényeget, hanem annak csak a formáját, vagy az „árnyékát”, az „leragasztja” és hamis nyugalomba –üdvbizonyosságba– ringatja őt!  (Zsid.10,1. I.Ján.5,19. Ám.5,5. lásd a Ford.-ban.)… Paulos is, Pál apostol a „Béthel” és „Gilgál” „rabja” (Saulus) volt, annak „uszítható kutyája” előzőleg; de amikor megvilágosíttatott, a damaszkuszi úton, a korábbi lelkes vallásos buzgóságát is kárnak és szemétnek ítélve abbahagyott minden régit! Megértette a Szent Szellem kijelentése alapján – amit nekem és neked is meg kell érteni–, hogy sem „a bakok, bikák vére” sem a „véres áldozatig” menő (de felírt, és a fölöslegből való) „jókodások”, sem a látványos liturgiák nem tudnak rajtunk segíteni, sem az okozott kárt, azt a kifizethetetlen nagy kárt elrendezni!!.. A „Magasságban és szentségben” lakozó Istennel –én és te– csak a magunk romjain, a porban és hamuban találkozhatunk! (Ésa.57,15. Jób.42,1-6.) Mivel a sötétségben tévelygő juh a járványos „nagyság-baci”-val (is) fertőzödött, ezért a keresésére indult Gyógyítónk is a „hegyekre” megy utána. (Mt.18,12.) Legyen hála Őneki ezért is, hogy már ezt is megtapasztalhattuk, hogy Ő ezt is megtapasztaltatja velünk!… 

Az emberi hármasságban a felelős szellemnek kell uralkodnia; a „ló” csak azt ehet és csak azt tehet, amit a „kocsis” megenged neki; ha „belegel” a szomszéd mezején, a kárt a kocsisnak kell kifizetnie; ha pedig a kocsi (az autó) szabálytalanul közlekedve karambolozik, azért is a vezetőt büntetik meg és nem a „kocsit”! Te hogyan és mire használod a gondjaidra bízottakat, az egész „egynyári ruhádat”?… Gondoltál-e már arra egyáltalán, hogy „ki vagy te,  és mi van neked, ami a te tulajdonod”? Erre is csak az Ige ad hiteles választ, az egyedül bölcs Istentől elfordultak viszont képtelenek rá, ezért azokra ne hallgasson „Timotheos”, sem „Titos”! Aki mint szabadon élő „vadgalamb”, nem szorul emberekre, mert Istenre bízta magát. (Tit.1,14.) Istenre bízta magát, és mivel Ő táplálja, ezért már nem is lehet az ilyen állapotban levő zarándokot „beetetni” (ismerjük a Zarándok útjából, a zarándokok nem vásároltak be a Hiúság vásárán), az ilyen állapotban levő még a „Hiuság vásárán” –az e-világban– gazdagon felkínált portékákkal sem! Mivel azok a portékák mind a Sátán kelléktárának bűnrecsábító eszközei, ezért ne hallgass a tévelyítőkre! Állandóan szükségünk van a Józanság Szellemére, a PÜNKÖSDRE, nehogy az Ősellenség –mint „kukacot” a Vesztő horgán– felhasználhasson bennünket! …  (Jób.36,21.) 

1. Ó, hogy volt idő, mikor még

Éltem csak magamnak én.

Hallám, amint hívsz szelíden,

Ámde így szólt büszke szívem:

Semmit Te, mindent csak én!

2. Ám megleltél és megpihentem

Vérben ázott fád tövén;

Láttam nagyszerű szerelmed,

Büszke szívem lassan enged.

Van, mit Te, de van, mit én!

3. Ámde Szentlelked varázsát

Mind forróbban érezém,

Én kisebb levék Te nőttél,

És szívemben forró vágy kél:

Többet Te, kevesbet én!

4. Ó, de a hegyek magasak,

Tenger zúgó árja mély,

Ámde még nagyobb szerelmed,

Üle teljes győzedelmet:

Mindent csak Te, semmit én!

Posted on by igazsagkereses

Levél a zarándoktársaknak

Mi – a zarándokúton* levő emberek – még nem kerültünk ki a Sátán „lőtávolából”!… Meg is van neki engedve – a mi vizsgáztatásunkra – pl., hogy „belőjön” egy-egy gondolatot az agyunkba, azért, hogy eltérítsen  a lényegtől, életünk céljától. (ApCsel.17,27-32.) Mintha meg sem íratott volna nekünk a II.Kor.10,5. Mi magunkban csak nyomorult bénák és vakok vagyunk Ő nélküle. (Jel. 3,15-17.) Önfejűen szeretnénk „jókodásainkkal” letörleszteni a kifizethetetlen nagy adósságunkat. Ez azért is veszélyes, mert még nagyobbá teszi – a maga szemében – az igaz Úttól elszakadt embert! (Jel.3,17-19. Mt.18,24.) Peidg minekünk megadatott, hogy az elfogadható és általunk elfogadandó „start-helyről” elindulhassunk Hazafelé, amit végül Jób is megkapott és elfogadott; bár az Igének 40 fejezeten át birkóznia kellett vele is a saját vélt jósága, jóhiszeműsége miatt. (Jób 42,1-6. lásd a Fordításban is.)

Vegyük figyelembe, hogy amikor Pál apostol a leveleket leírta, akkorra már „egy Paulos” lett, akiben Isten újjáteremtő munkája, a természetváltozás megvalósult; a jóhiszemű, de alaptalan, ingadozó lelki állapota (a „Saul”) már nem kötözte le őt. Minket azonban még igen! Ő már ezt is leírhatta: „Kívánok átokká lenni, pokolra menni az engem üldözőkért”! (Róm.9,1-3.) „Otthon” mindenki ilyen: ISTENI TERMÉSZET részese. Mi is mind ilyenek voltunk, de ezt az állapotot elveszítettük; így lett ördögivé az addig „igen jó” ember!! (I.Móz.3,22/a.) Ez ISTEN MEGÁLLAPÍTÁSA!… 

Az Ige az utolsó idők emberéről Pál apostolon keresztül ezt meg akarja értetni velünk: II.Tim.3,1-5. Erre a belső „bél-poklosságra” a vallásos kegyesség csupán csak külső „felületi kezelés”, kuruzslás, ami nem hozhat gyógyulást!  Bennünket egyedül csak Ő, a világokat teremtő és éltető Úr képes és akar meggyógyítani! Az Önmagát megüresítő Hatalmas Isten volt, aki az ember Jézus Krisztusban világ szeme előtt végigment a Hazavezető úton; végül a Kereszten haldokló testének utolsó perceiben bejelenti: „ELVÉGEZTETETT”!!!… És még ott is imádkozik a gyilkosaiért: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit cselekszenek!” Ezt a követendő utat mutatta be Ő, és hagyta miránk is, amelyen végigmenve mi is Hazajuthatunk. Ő erre hívott el bennünket is!…                                                      

Az első lépéseket Ő már régen megtette, a maga idejében, a kellő pillanatban I.Móz.3,15.; amikor „ott” a „rövidzárlatot” mi elkövettük és „besötétedtünk”: Hós.6,7. Róm.5,6. Azóta szereti a megbukott és az isteni természetet elvesztett, elfajzott ember az elsőséget, a nagyságot, és nehezen tanulja meg, hogy: „menj el és szégyennel ülj le az utolsó helyre!” 

Az első helyre ugyanis egyedül csak Ő a méltó!… Ő az, Aki már előbb – mint békességszerző – ezzel a tettével szeretett minket, hogy mindezt megtette, eltűrte és elvégezte értünk! (I.Ján.4,9-19.) 

Amikor a tanítványok nem tudták az ördögöt kiűzni, ezt kapták: Mt.17,17. Luk.9,41.: „hitetlen és elfajult nemzetség!”; akkor miránk milyen jelző illene?… 

Irgalmas Urunk, mindezek ellenére még mindig Hazavár bennünket, aminek biztos jele az a tény, az a csoda, hogy a bűneset után még felkarolt és testet alkotott nekünk, amelyben itt, a „kegyelem színpadán” –pótvizsgázásra– megjelenhettünk! Olyan helyre tétettünk, ahol már nem kell a sok félrevezető és félreértelmezett tanítás között tévelyegnünk, mert a TELJES ÍRÁS eligazítja a hamisítatlan tejjel táplálkozó igazán keresőt!… Urunk kegyelméből, Neked és nekem is ez a lehetőség – mint életcél – megadatott; ideje már, hogy vágyakozva és akarva engedjük át teljesen mi is magunkat Őneki, hogy az Ő szeretetből magára vállalt keservesen nehéz munkáját elvégezhesse mi bennünk is!… Nehogy hamis üdvbizonyossággal  hiábavalóvá tegyük az Ő értünk meghozott és elvégzett áldozatát!!!… 

*John Bunyan: A Zarándok útja

BL.

A 13. énekünk egyik kérése Urunkhoz ez is:

  1. A mi szívünk Téged óhajt. Jézus, Isten Báránya, Vedd kedvesen ezt a sóhajt, mely áldásodat várja; Mert a halál megrontója, Örök életnek adója Te vagy áldott Jézusunk, Üdvözítő Krisztusunk.
  2. Szegény, bűnös embereknek egyetlen reménysége És minden igaz híveknek öröme üdvössége! Jövel, jövel hozzánk, kérünk, mindenkoron légy mivélünk,; Te vagy a mi Krisztusunk és kegyelmes Jézusunk.
  3. Reád bízzuk mi magunkat itt ez árnyékvilágban, Könyörgünk, viseld gondunkat, hogy legyünk bátorságban, Légy vezérünk, oltalmazónk, Tanítónk és vigasztalónk, Te vagy áldott Jézusunk, Üdvözítő Krisztusunk.
  4. Nincs e siralom völgyében maradandó városunk: Itt élünk a reménységben, jövendőt óhajtozunk, Ott a dicsőült lelkekkel Téged áldunk a szentekkel. Te vagy áldott Jézusunk, Üdvözítő Krisztusunk.
  5. Jézus e világ bűnéér ki meghalni eljöttél S tévelygő nyájad üdvéér Önként áldozat lettél, Ki kész voltál ontani vért elromlott gyermekeidért; Kérlek halálod ára rajtam se vesszen kárba!…

Posted on by igazsagkereses

X/1. Néhány szó az együttlátásunk elősegítésére

Akiknek Isten kegyelemből hústestet alkotott –melyben itt a látható világban, mint „tévelygő juhok” megjelenhettünk (Ésa.53,6.) –, azokat Ő tovább is akarja vinni innen! Istennek e jó elgondolását felőlünk a Szentírás tartalmazza; az előttünk járó „jól vizsgázók” pedig –mint akik erről már meg is győződtek– meg is erősítettek számunkra. (Jer.29,11. Zsid.2,3.) Ilyenekké tétettek az Úr Jézus Krisztus tanítványai, és így lettek az Ő hű tanubizonyságai pl.: Pál apostol, a jó szemű John Bunyan és a többiek, akiknek a józanító bizonyságtételeire igen nagy szükségünk is van, mivel a restség szelleme folyamatosan igyekszik „elaltatni” minket, és az „odafelvalókkal” nem törődés álmában tartani itt mindenkit!  Ezt a tényt, ezt a „harci helyzetet” a Szentírás egyértelműen közli velünk, sőt már meg is tapasztalhattad te is, magad körül is; azonban a saját magunk „belső felébredésben” még igen nagy a lemaradásunk! (I.Ján.5,19.) Az Ige erre a „kijózanodásra” serkent és sürget most bennünket, amihez már minden szükségessel meg is ajándékozott; de nem csak minket, kikhez ez az ÖRÖMÜZENET már eljutott, (II.Pét.1,3-4.) hanem mindazokat, akiknek az Ő Élete árán megszerezte az Isten Uralmába való visszajutás drága lehetőségét!…  Ennek az útját-módját azonban ne az itt tévelygő (emberek által erre monopolizált, de mégis ugyan olyan tévelygő) emberektől akard megtudni! (Mal.2,1-12.) Egyedül az Isten Kijelentése a hitelt érdemlő! Ő neki gondja volt rád mind eddig, „adván mennyből áldott esőket és termő időket” az új Mag (Luk.8,11.) számára. (Csel.14,16-17.) Ő nagy türelemmel várta mindeddig, hogy Hit által végre felébredsz, és te is menekülsz a Gyógyítónkhoz, az elkerülhetetlen műtétre, a szívcserére! (Ezék.11,19-21. Az „ott” bevett „rákos” poklos gócot –a megromlott emberi természetet– ugyanis csak Ő képes eltávolítani! Sem kuruzslás, sem lelkesedés nem képes segíteni ebben sem!)  De Isten senkit nem erőszakol, ki-ki maga dönti el, hogy mit akar, azzal hogy mire van gusztusa, mi a szívének titkos vágya, amit szeretne elérni…; mivelhogy „ma”, egyszer az örökkévalóságban (!) minden kegyelemből kiválasztott, de még „beteg” egyénnek megadatott a szabad választás lehetősége, amivel élhet, és a Haza vezető útra térhet, ha már megelégelte a maga régi, megromlott, ördögi természetét, és az egész eddigi önfejűen elhasznált életidejét! Ehhez Istent, az Ő természetét, és az Ő velem és veled kapcsolatos akaratát kell gyermeki hittel megismernünk a Kijelentésnek megfelelően! (V.Móz.30,15. I.Pét.4,1-5. Róm.12,1-2. Ford.) 

A következő „felserkentő” prófétai Igék a „kifutásra” indítanak minden már önmagát gonosznak ítélő, de a bűnétől szabadulni vágyó és élni akaró „fogoly” zarándokot: „Káldeából” (Ésa.48,20.); „Bábelből” (52,12.); „Jeruzsálemből” (Jer.6,1.); „Babilonból” (51,6.) Ezek a helyek a belső emberünk különböző lehetséges állapotait is jelentik, amin nem segíthet semmi külső helyváltoztatás, sem a „szépítés”. Ebből a négyből három az ostorként is használt „északi nép” állapota a napkeleti erkölcsökkel –külső–, de a negyedik a belső, a „Jeruzsálem”: azaz a LÉNYEGET ELVESZTETT VALLÁSOSKODÁS SEM FOGADHATÓ EL!! Ezért minden, emberek szerint jónak vélt és ítélt tanítástól is elszakadásra van szükségünk!… Jel.2,15. Ámós 5,5. Ford. Mt.12,46-50. Mk.3,31-35. Nekünk mindvégig azoknak hitében és tudatában kell lennünk, amik eddig kijelenttettek; gyakorolva, birtokolva, őrizve azokat! (V.Móz.29,29.)  A Bibliánk, hála Istennek, felvilágosít, mivel tartalmazza mindazt, amire a „Romlás városából” (a sünagógéból ecclésiába) kihívott zarándoknak végig szüksége van! (Jel.2,5. Erre itt az utasítás is!) A Bibliánk első 3 fejezete a mindenek felett álló Hatalmas Istent, az Ő IGEN JÓ teremtő munkáját, továbbá az ember igazi „tragédiáját”: a szellemi halálba zuhanást, és az Édenből való kiűzetésünket mutatja be, képekben. Ezek az események mind e világ léte előtt –pre Fall, pre Mundane Fall– történtek. (Jób 8,9. Hós.6,7.)  Az az érzéketlenség és megvakítottság –amiben most leledzik az itteni embervilágunk– okozza, hogy a nagyság vágya, a „bírvágy” ma is ott lappang minden lélekben, és így a népekben is a másiknak kihasználására, letaposására; kiteljesedve pedig annak a teljes elpusztítására. A Kijelentés szerint ez volt az indító-oka kezdetben az Istentől való elszakadásunknak, de ez az oka minden háborúnak is, ami volt és van a földön azóta! (Ján.8,44. 10,10.) Lásd: a Bibliádban! … Ezek mind részei annak a kiírtandó sok „tövisnek és gaznak”, amiknek magját „ott” az óvó figyelmeztetés ellenére bevettük, ami az Istentől való elszakadásunkat, a szellemi halálunkat okozta. (Jer.1,10. I.Móz.2,16-17. Róm.7,8-11.) 

Ezek után lássuk meg, hogy az Úr milyen utat készített a kiszabadításunkra ebből a „nagy halálból” (II.Kor.1,10.): Elküldetett Bemerítő János, az útkészítő, aki a legnagyobb itt, az asszonytól született emberek közül. Az ő feladata: a Messiásnak, valamint az Ő munkájának a megismertetése (Luk.1,67-80.) azokkal, akik kimentek hozzá.  (77.v.)  Itt a SÓTÉRIA négy lépcsős útját kell nekünk megismernünk, ami a bűn-ügyünknek az elrendezésével, a bűneink bocsánatával indul. (afezis: elengedés) Ennek képe a mennyei oltártól a küszöb alól kibuggyanó ÉLET VIZE, melynek első szakasza a KÖNYÖRÜLŐ IRGALOM. Ez tartalmazza mindegyik „adós szolga” 10.000 talentum adósságának elengedését, de a rá háruló afezis-elengedés kötelezettségét is! (Mt.18, 21-35.) Így nekünk, akik az Ő irgalmából ide felhozattunk, ezzel lehet élnünk a Szeretetbe jutásig (agapé), angyal segítségével átvitetve a vizen, megismertetve a „víznek” mindenik fokozatával, megélni azokat, azzal átitatódni (I.Kor.12,13.), és már az elsőtől afezist, elengedést gyakorolni az egymás közti vélt vagy valós sérelmek dolgában, be egészen az „ezresig”; a „70×7” -ig. (Mt.18, 20.)  Itt nem elég a látszat szerint való „megbocsátás”, mivel annak is szívből kell történnie! A mennyei „optika” ugyanis a „szivek” és a „vesék” állapotának vizsgálója! A lelki és testi „produkciók” viszont csak „hús és vér”, és nem jöhetnek számításba, mivel a szellem a valóság! (I.Ján.5,6.) 

Isten pedig valóságost akar adni a megmentendőknek, a hamis nyugalmat adó, de megtévesztő, hullámzó, lelki ingadozó felbuzdulások helyett! (Ezék.47,1-6. Péld.8,14-21.)  A zarándok úton –kép szerint a „lovaskocsin” – végig a szellemnek kell uralkodnia, nem adva helyet az út egyik lépcső fokán sem a jónak mutatkozó „még egy kis szunnyadásnak”! Erőkifejtés kell ahhoz, hogy „feszüljön az istráng”! … (Péld.6,6-11. V.Móz. 6,5.) Ehhez az erőt, képességet Urunk minden Timotheos-zarándoknak megadta, így már el is várható, hogy az „kirázza magát a porból és felkeljen!” (Ésa.52,2. I.Sám.2,10. II.Tim.1,7.)

 Az Úr a „Hegyi beszédében” tanítja imádkozni az Őhozzá menő tanítványait. Mt.6,9-13. Ennek a 7. kérése: „És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg minket a gonosztól.” Az utána következő mondat, a doxológia az Ámen-ig nincsen benne az eredeti szövegben. Ezt később tették oda emberek, a Dávid imájából. Ezzel viszont kettévágták az AFEZIS-KULCS Igéjét, valamennyiünk sötét börtönének a „nyitját”! : 14-15 v. „Mert ha ti megbocsátjátok az ellenetek vétő embereknek az ő vétkeiket, megbocsát néktek is a ti mennyei Atyátok. Ha pedig ti nem bocsátjátok meg az ő vétkeiket, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket”!… Láthatjuk ezekből, hogy itt valami sokkal többről van szó, mint egy valami „szent Péternek adatott” kulcsról, mivel ez, mint megoldás minden emberfiának odaadatott az egymásközt meglevő zűrzavaros „Tartozik”-„Követel” megkötöző összevisszaságainak a feloldozására. (Ésa.58,6.) 

Ezekre vonatkozóan félreérthetetlen utasítást is kapunk az Igében: (Mt.18,18-22.) Ez a „kulcs”, ez a meghatalmazás (exousia) a földi létre mindenkinek oda adatott. (Mt.9,6. Mk.2,10. Luk.5,24., ez megiratott mind a három evangéliumban!) Mindenki használhatja békességszerzésre ezt a kulcsot, de csak amíg az úton vagy vele, amíg az úton vagyunk!  „Odaát”, vagy a temetőben már késő!… (Mt.5,23-26.) Haragosok, haragtartók Isten Országába nem juthatnak be!…  Urunk, mint ember fia példaadása hatalmasan megmutatja ezt nekünk. Amikor azok a „vakok”, akikért Ő mindent megtesz véresre verik, kigúnyolják, kicsúfolják és megölik, Ő nem védekezik, nem tesz ellenük, sőt a imádkozik értük!!! : „Atyám, bocsásd meg nekik, mert nem tudják mit cselekesznek!” Luk.23,34. (Mt.27,39-46. Mk.15,28-34. Luk.23,33-36.)   

Isten csodát tett! EPIPHÁNIA ADATOTT nekünk! Abból a mérhetetlen sötétségből, amibe A BOLONDDÁ LETT SZÍVÜNKKEL juttattuk magunkat, Ő hív az Ő csodálatos Világosságába. Isten, a mi Atyánk vonz és Haza vár minket! Őrá hallgassunk, ne a bolond szívünkre! (Róm.1,18-22. Zsolt.40,13. Jóel 2,12-18.)      Ámen.

B.L.