Posted on by igazsagkereses

VÍZKERESZT és EPIFÁNIA UTÁN

Az egyházi esztendő első nagy ünnepköre, a Karácsony után talán nem lesz fölösleges átgondolni, és megvizsgálni a magunk portáján az eddig kapott Igék munkáját és eredményét. (II.Kor.13,5.) Amiatt is szükséges ez, mivel a Fiú ezt mondja: „Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom!”, (Ján.5,17.) Ez a kijelentés pedig –valamint a körülötte olvashatók is– nem csak A FIÚ-ra vonatkoznak, hanem minden Ő tanítványára, oltványára is, akikben az oltás már a Törvénynek megfelelően megfogant, s akikben A NÖVEKEDÉST ADÓ ISTEN az új MAG-ból származó hajtást nevelheti és fiúvá növelheti, alkalmassá téve a Fiúság Szellemének befogadására! (Ján.9,4. 15,8. Gal.4,4-5. I.Ján.2,14.) Csak a fiúság állapota, vagyis a minden dolgunkban az Atya által történő vezéreltetés tesz és tehet minket Isten fiaivá! … (Róm.8.14.)

Elengedhetetlenül szükséges számunkra hittel tudomásul venni mindazt, amit Isten kijelentett; amivel együtt jár a vaskos sötétségben tapogatódzó tévelygő istentelen embervilág elméleteinek kidobálása magunkból! Amíg ez nem valósul meg, addig hiábavaló „Emberléleknek” minden jóhiszemű magaválasztotta istentisztelete, és a vallásos jókodása is!! Nem jegyzik még a „futását” sem annak, aki nem a „start helyről” indult. Disqvalifikálják. (Mt.13,52. I.Kor.13,3. Fil.3,7-11. II.Tim.2,4-5.) 

A MINDENEKET TEREMTŐ, LÉTREHOZÓ, FÉLELMETESEN HATALMAS PANTO-KRÁTOR ISTEN a testi szemünkkel láthatatlan egeket és az azokban élőket is ÖNMAGÁBÓL –tehát nem „semmiből”!– létre hozta és élteti; és mi „földi emberek”, mi is az Ő teremtményei vagyunk!! (Zsolt.100,3.) Ezt meg kell tudnia, erre sürgősen rá kell ébrednie egyénenként mindenkinek, amíg nem késő! 

CSAK AZ IGE KÉPES KIVEZETNI MINKET ebből a vágni való sötétségből, amiben leledzik, és hamis nyugalomban alszik a nép. Zak.1,11. Embertestvér, te is emiatt és ennek a célnak az elérésére hozattál fel ide, a „kegyelem színpadára”, hogy itt felébredve te is azok közé kerülhess, akik megmenthetők lesznek az eljövendő haragtól, a pokoltól és az örök kárhozattól! (I.Thess.5,6-10.) Jel.12,9-12: „És vetteték a nagy sárkány, ama régi kígyó, aki neveztetik ördögnek és Sátánnak, aki mind az egész föld kerekségét elhiteti, vetteték a földre és az ő angyalai is vele levettetének.” (I.Ján.5,19.)  Itt a földi „pótvizsgánkon” is folytatódik tehát az Éden-beli agitálás, a bűnre csábítás a kígyó képviselői részéről! Most azonban már egészen mások a körülményeink és a lehetőségeink is, amiket meg kell ismernünk ahhoz, hogy mint zarándokok –a mi Istenünk jóvoltából, és az Ő jó elgondolásának megfelelően– az élet útjára felhozatva, azon mindvégig megmaradhassunk! (I.Kor.2,12.)

Mi „ott” (Hós.6,7.) az Egyedül jó Atyánk iránti gyermeki bizalmat elhagyva, már egyszer naivan bevettük a Kísértő hazugságait, és átálltunk az ő oldalára; az pedig „átoltott és áthangolt” mindannyiunkat. (I.Móz.3,22.) Attól a lelki és szellemi „agymosás”-tól fogva mindent fordítva lát az értelmét vesztett ember; tehát a jót gonosznak, a gonoszt pedig, ami a vesztét okozza jónak! Az érzékenységet is elveszítette a különbségtételre; a Szellem a tűz kiszállt belőle, besötétedett az eredetileg igen jó ember, ördögi természetűvé lett, azaz „meghalt”! (=megszakadt az addig fennálló kapcsolata Istennel, az Élet forrásával) Ezeket Isten közli velünk a nekünk adatott Kijelentésben, már a Bibliánk első lapjain! Sajnos a Vesztő az eszközein keresztül –ezt az örök sorsunkat eldöntő Kijelentést– figyelemre se méltó „Ádám-Éva-almafa mesévé” züllesztette, a tévelygő ember pedig –ameddig nem Istenre hallgat– ezt szívesen „megeszi”, mert még mindig ki akar bújni a felelősség alól! (I.Móz.2,16-18. 3,6. 12-13) Ezt a tényt, ezt az állapotot kell felismernünk a magunk egyéni életében, ahol a másoknak az okolása, hibáztatása, a magunk szerepének szépítése, a bűnteher, a „kereszt” nem vállalása, lépten nyomon felismerhető, és ellenünk bizonyít! De ugyanez látható a világtörténelemben is: háborúk sora kezdettől fogva, mert „Nincs békesség a hitetleneknek, az istenteleneknek!” (Ésa.46,22. 57,20-21.)

Mindezeknek a belátása, Istennel való együttlátása és vállalása szükséges nekünk ahhoz, hogy a mi Urunk és az Ő munkája felmagasztaltathassék előttünk és bennünk!… „Én, ha felemeltetem a földről, mindeneket magamhoz vonzok” –mondja az Úr. (Ján.12,32.) Mi emberek igen nagy fokú tiszteletlenséggel felséggyalázást is elkövettünk (detronizáció) Ő ellene! Most pedig, mindezek után még a mi Urunk közbenjárására IDŐ ADATOTT SZÁMUNKRA: „A KEGYELEM NAPJA”, hogy ezt a mérhetetlen nagy elhajlást Hit által elismerve és bűnbánattal vállalva, Ő hozzá –a Gyógyítónkhoz– menekülhessünk. (Luk.4,18-21. II.Kor.6,2.) (Jel.2,21.) Csak Ő képes kigyógyítani, minden lelki és szellemi betegségünkből, még a hűtlenségből is. (Hós.14,5. Luk.13,31-32.) Ő amit vállalt, attól nem hagyta magát eltéríteni, sem elijeszteni. Ő ma és holnap az ördögűzést, a gyógyításunkat el akarja végezni, a harmadik napra! (Luk.13,32.) 

Visszatérve a pótvizsga kérdésünkhöz, ezt a pótvizsga lehetőséget nekünk nagyon fel kell értékelnünk, mivel Isten ezért igen nagy árat fizetett! AZ EGYSZÜLÖTT FIÚ, AKIBEN AZ ATYA MINDIG GYÖNYÖRKÖDÖTT, AZ ÉLETÉT ADTA AZÉRT, HOGY MI NE VESSZÜNK EL A VILÁGGAL EGYÜTT (I.Kor.7,31.); hogy mi, akik „ott” (kezdetben) rommá lettünk, a pótvizsgára értelmessé téve új kezdetet kaphassunk!… Ezt Isten a Krisztusban magára vállalta: (Ésa.53,9-11 Ford.) A mi nagy elhajlásunk, a szellem-csere süketekké, vakokká és érzéketlenekké tett bennünket, még Isten szívének szeretete iránt is! Ne tévesszen meg a lelki felbuzdulás, mert az csak múlandó; A SZELLEM A VALÓSÁG! (I.Ján. 5,6. – amit az Ige élesen elválaszt a lélektől: Zsid.4,12., így nekünk is ez a feladatunk!) Rá kell ébrednünk, hogy azt a „testi, húsi értelmet”, tudást, ismeretet, „csiszolt agyat”, amiket felülről a jóra kaptunk, arra használjuk, hogy még nagyobbaknak képzeljük magunkat! (Kol.2,18.) Sőt, az Istentől kapott harci eszközöket (Ef.6,11-17.) is a jó ellen használjuk fel!…

Nagy ajándék számunkra az is, hogy okulnunk lehet a már előttünk levizsgázók példáiból, és az ők számunkra leíratott tapasztalataiból. Például azok, amiket Pál apostol átélt (lásd: ApCsel könyve és Pál levelei), és amiket Isten ő rajta keresztül is közölt, rámutatva az ördög szándékaira, hogy ismerjük meg az ő szándékait. (II.Kor.2,10-11.) Megtudhattuk már, hogy Sátán ismeri minden ember gyenge pontját (achilles-sarkát), és mint „jó színész” azon keresztül igyekszik kit-kit megejteni. Pl:, ha már vallásos valaki, azt a „világosság angyalának” álcázva közelíti meg, pl. egy hamis, félrevezető „ige-magyarázattal”; sőt még meg is nyugtatja, alaptalan álbékességet adva neki!… II.Kor.11,13-15.  

Urunk, az Ő hűséges eszközein keresztül is ettől óvta és óvja a „zarándok-útra” kiválasztottakat minden korokban; amire jól tesszük, ha figyelünk! Erre igyekezett rávezetni Luther Márton is, amikor felajánlotta szolgálatát a Pápának a 95. tételében: 

„Buzdítsuk –együtt– a keresztényeket, hogy Fejüket Krisztust –ha kell– megpróbáltatáson, halálon és poklon át is követni igyekezzenek s így inkább sok szenvedés által jussanak a Mennybe, minthogy magukat a békével áltatva elbízzák!”

Kérjük: Adja meg Isten minekünk is, hogy megnyíljon a szemünk az Istennel való együttlátásra, mindenben!…   Ámen.

B.L.

147. Ének.

Megyek már, óh, Uram, megyek feléd, Fájdalmas szent úton, mindig Feléd,

Óh, sok keserve van, de ez az én utam, Hisz hozzád visz, Uram, mindig Feléd.

Csillagvilágokat elhagyva már, Elfáradt lelkem is Haza talál.

Ha majd Hozzád jutok, lábadhoz roskadok,

Ottan megnyughatok örökre én.

Posted on by igazsagkereses

Isten tanácsa egy nyugtalan lélek számára:

Minden józan ember tudja magáról, hogy neki  támaszra  van szüksége, s csak amíg nagyon beképzelt és önhitt valaki –amíg az eseményeken keresztül nem törték le a “szarvát”–, addig vélekedik úgy, hogy ő mindörökké képes megállni a maga erejéből, mert ő olyan VALAKI!…

Ez pedig tragikus tévedés, mert mi valamennyien senkik és semmik vagyunk!…  Mi csupán teremtmények, éltetett lelkek vagyunk, akiknek a testét is állandóan külső, felülrőlvaló erő tartja “üzemben”, életben, ahogy pl. egy villanyáram-fogyasztót a Centrálé árama. Ha ezt kikapcsolják, “meghal”, a motor leáll, sötétség lesz…

Valamennyien nagy tévelyítés, csalás áldozatai, kárvallottai vagyunk, különösen addig, amíg “alszunk”, amíg ezt az állapotunkat nem látjuk, vagy nem is akarjuk belátni. Isten pedig erre a tényre, ennek felismerésére akar ráébreszteni mindenekelőtt, hogy “józanul” választhassunk most, amíg még tart a lehetőség számunkra erre! Ma ugyanis még mi döntjük el azt, hogy kinek a védőszárnya oltalma alá akarunk menekülni, hogy “hol” fogjuk tölteni az örökkévalóságot, és milyen állapotban?!…

Világunkban ebben a szellemi sötétségben és “kábulatban” az itt létező emberek nagy többsége ugyanis emberekre, teremtményekre, anyagokra, “anyagiakra” támaszkodik, és ezektől remél biztonságot, megnyugvást, megnyugtatást a nyugtalan, békétlen lelke számára. Látszatra ezek igen megnyerők lehetnek, de ezek egyike sem stabil; a “motorja”, a szíve egy pillanat alatt leállhat minden teremtménynek. (Még a legnagyobbak, a mennyeiek sem kivételek ez alól.) Nem is beszélve a még hátra levő legnagyobb megrázkódtatásról, ami az ég és a föld számára be fog következni: Zsid. 12,25-27.

Az anyagok (matéria) jövője is kijelentetett: II.Pét.3,10. Egyszerre fel fognak bomlani (atombomlás). Az anyagiak, a vagyon sorsa is rozsda, moly, a tolvajok, vagy elég egy rendszerváltozás is, és máris mindez odavan… Erre is kaptunk már példát.

A nagy önbizalom is semmivé válik, amint bejön egy gyógyíthatatlan betegség, vagy ha akárcsak egy fogfájás is…

AZ EGYETLEN STABIL ALAP –TÁMASZ– SZÁMUNKRA KRISZTUS, Ő AZ IGAZI FUNDAMENTUM!   I.Kor.3,11.  Csel.4,11-12.

Ő vele szemben tehát mindenki és minden más nagyon ingatag és megbízhatatlan, mely egy pillanat alatt semmivé lehet, s akkor a lélek kapaszkodó támasz nélkül maradva, magában képtelen lesz megállni. Akármilyen nagy is lehetett itt valaki –ha csak egy emberen pl. az élettársán, vagy ha akár egy egész népen uralkodó is–, az egyik pillanatról a másikra cserbenhagyhatja, vagy elvétethetik mellőle, és akkor be kell látnia, hogy ő magában senki és semmi…

Ajánlatos lenne ezeket minél előbb belátni mindegyikünknek, hogy egy másik úton indulhassunk el, nem önfejűsködve tovább!… Így még áldássá is lehet számunkra egy kijózanító csapás is, annak tudatában, hogy az események   nem véletlenek!

V A N ugyanis nekünk jóakaró Atyánk, Akit bár mi egyénenként elhagytunk, de Aki meg akar menteni minket attól, hogy ÖRÖKRE elhagyottak, elhagyatottak,  kivetettek, nyugtalanok és békétlenek maradjunk! 

Ő a mi javunkat akarja kezdettől fogva, s ennek bizonyságát is adta mindenki számára azzal, hogy “leküldte” a Fiút a mi legalacsonyabb rendű, földi világunkba!  A Teremtő Isten, Aki által a világ is teremtetett megjelent itt hústestben, és  elvégezte  azt a csodát, ami által mi életre juthatunk! I.Tim.3,16. Ján.19,30. Zsid.1,1-3.  Hogy mi ezzel a hatalmas világokat rengető eseménnyel eddig nem törődtünk, ez is az ő tőle való nagy elhajlásunkat, elidegenedettségünket bizonyítja.  Most azonban már beláthatjuk hova jutottunk a magunk esze után menve, a magunk útjain. Ésa. 53,6. 

Nagyon fontos, hogy a „belső” bajunkat, betegségünket –mint a lelki békétlenségünket is– ne valami „tüneti kezeléssel” akarjuk gyógyítgatni! (A vérbajra nem megoldás, ha azt csak külsőségekkel próbljuk gyógyítgatni, a belső bajt jelző kiütést leragasztani, sem az, ha valami bódítószerrel érzéstelenítjük magunkat!) Emberek ugyanis csak ezt képesek nyújtani, csak ilyenféléket ajánlhatnak nekünk. A láz csak jelzi, hogy a szervezetünk meg van támadva,  a lélek nyugtalansága csupán a jelzője annak, hogy belső baj van. Ebből a nyavalyából egyedül csak Ő képes  egészen  kigyógyítani minket!

Azzal is számolnunk kell, hogy a baj –így ez a nyavalya is– nem jár magában.  Az Írás azt közli velünk –márpedig a Szentírás el nem törölhető, és még az utolsó ítélet is ennek alapján fog történni–,  „Aki vét Istennek egy törvénye ellen, az az összesnek a megrontásában bűnös”. Jak.2,10  Jel.20,11-12.

Mi valamennyien az utolsó idők emberei vagyunk, ezért szükséges felismerni és elismerni magunkban mindazt is, amit az Írás közöl az utolsó idők emberének állapota felől.

II.Tim.3, 1-5. Az „18 szálas csokorból” itt csak az első hármat ha megnézzük:

1./   “Önmagukról sokat képzelő önzők”,

2./   “Telhetetlenül kapzsi anyagiasak”,

3./  “Külsőségekkel kérkedő hencegők”. 

Ezek az Istentől elszakadt ember jellemzői, jellemző nyavalyái, betegségei. Vizsgáljuk meg magunkat; hátha megnyittatott már a szemünk annyira, hogy fel- és elismerjük magunkban ezeket is, hogy  bűn – tudatunk  lehessen!…

Ezek a bűn-betegségek  belülről  motiválják, űzik, hajtják az embert, mivel a szívből származnak. (Nem erről a testi szívről van szó, hanem a személyiségünk legbelső lényegéről: a szellemünkről.) … … … Mk.7,21-23. Ezért külső eszközökkel, kuruzslással nem is lehet kigyógyulni belőlük. A félelem, a nyugtalanság csak mint lázmérő jelzi ezeknek a meglétét nekünk, hogy Őhozzá  a Gyógyítónkhoz meneküljünk. 

Isten jól látja ezeket bennünk kezdettől fogva, de Ő türelmesen várt ránk mindeddig, életünk egész eddig elfolyt idejében… Ő éppen e célból hozott fel ide e létbe bennünket, hogy a “megkötözötteknek megoldást” adjon, hogy kigyógyítson bennünket ezekből. Ján.8,23.  Luk.4,17-19.

A gyógyulásunk érdekében viszont nekünk vállalnunk kell a “múltunkat”, a viselt dolgainkat, éspedig egyénenként, hogy ezt én szereztem be magamnak!…, senki mást nem hibáztatva amiatt, hogy most ide jutottam. Jer.3,13. 25 v.

Isten mindent megtett értünk, a megmentésünkre. Az Egyszülött FIÚ az életével fizette ki értünk a váltságdíjat, hogy kiváltson minket az Ördög, a bűn fogságából, hogy megnyitva szemeinket követhessük Urunkat, Aki Haza akar vezetni minket.  II.Móz.15,26.

Ehhez viszont nekünk fel kell hagyni az előbbiekkel –felfogás, gondolkodás, földi életcélok, tervek–, és teljesen az Ő kezére kell bíznunk magunkat. Ezt jelenti a metanoia, a megtérés, aminek alapja a más belátásra jutás minden tekintetben….

Ez a lehetőség megadatott minden e földön megjelenő, hústestet kapott bűnös embernek (más ugyanis itt nincsen), hogy minden másból (idegen istenből és istenítésből) kiábrándulva Őhozzá térjen mindenki. Mindez azonban nem erőszak! Mindenki szabadon dönt!…

Tudnunk kell viszont, tudnia kell mindenkinek, hogy ha nem hallgat Isten hívó szavára akkor a “halál”-ban marad, amely állapot az ÖRÖK Halálba, az örök elvetettségbe torkollik, “ahol” félelem, rettegés, nyugtalanság, békétlenség lesz örökké! Közben pedig tudnia kell azt is örökké, hogy ő mindezt elkerülhette volna, ha itt hallgat a szóra!… Isten őrizzen meg mindnyájunkat ettől, hogy elszalasszuk ezt a nagy-nagy drága lehetőséget, amit Isten igen nagy áron megszerzett, kifizetett értünk!… Mk.9,44. 46. 48.

“Mert elvégezett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután az ítélet!” Zsld.9,27.

Istenre hallgassunk tehát (ne a Vesztőre és a gonosz önmagunkra,  bár erre még jobban rá vagyunk hangolódva), és hagyjuk magunkat megmenteni –magunkat megtagadva is–, és kigyógyíttatni a sok bajainkból! Emlékezzünk mindig arra, hogy Krisztusunk, Urunk éppen a betegekhez és a bűnösökhöz jött, és jön ma is!… Luk.5,31-32. Mt.11,28-30.

Ne vondd el magadat Te sem, testvér!  Péld.8,33.

B.L.

256. “Ím nagy Isten, most előtted szívem kitárom, Menedékem nincs sehol a földi határon.  Ha Te nem jössz bánatomhoz bíztató szóval, Italom könny, a kenyerem keserű sóhaj. Ha a világ nem tudná is számos bűnömet, Teelőled elrejtenem semmit sem lehet; Látja Lelked minden bűnöm, melynek átka sújt. Vedd le rólam, óh, Úr Isten, vedd le ezt súlyt! Szent Fiadért, Ki engemet vérén megváltott, Hallgass meg, ha bűnbánattal Hozzád kiáltok! Vigaszoddal térj kegyesen beteg szívemhez, Hozzád térő gyermekednek, Atyám, kegyelmezz!”

Posted on by igazsagkereses

X/1. Néhány szó az együttlátásunk elősegítésére

Akiknek Isten kegyelemből hústestet alkotott –melyben itt a látható világban, mint „tévelygő juhok” megjelenhettünk (Ésa.53,6.) –, azokat Ő tovább is akarja vinni innen! Istennek e jó elgondolását felőlünk a Szentírás tartalmazza; az előttünk járó „jól vizsgázók” pedig –mint akik erről már meg is győződtek– meg is erősítettek számunkra. (Jer.29,11. Zsid.2,3.) Ilyenekké tétettek az Úr Jézus Krisztus tanítványai, és így lettek az Ő hű tanubizonyságai pl.: Pál apostol, a jó szemű John Bunyan és a többiek, akiknek a józanító bizonyságtételeire igen nagy szükségünk is van, mivel a restség szelleme folyamatosan igyekszik „elaltatni” minket, és az „odafelvalókkal” nem törődés álmában tartani itt mindenkit!  Ezt a tényt, ezt a „harci helyzetet” a Szentírás egyértelműen közli velünk, sőt már meg is tapasztalhattad te is, magad körül is; azonban a saját magunk „belső felébredésben” még igen nagy a lemaradásunk! (I.Ján.5,19.) Az Ige erre a „kijózanodásra” serkent és sürget most bennünket, amihez már minden szükségessel meg is ajándékozott; de nem csak minket, kikhez ez az ÖRÖMÜZENET már eljutott, (II.Pét.1,3-4.) hanem mindazokat, akiknek az Ő Élete árán megszerezte az Isten Uralmába való visszajutás drága lehetőségét!…  Ennek az útját-módját azonban ne az itt tévelygő (emberek által erre monopolizált, de mégis ugyan olyan tévelygő) emberektől akard megtudni! (Mal.2,1-12.) Egyedül az Isten Kijelentése a hitelt érdemlő! Ő neki gondja volt rád mind eddig, „adván mennyből áldott esőket és termő időket” az új Mag (Luk.8,11.) számára. (Csel.14,16-17.) Ő nagy türelemmel várta mindeddig, hogy Hit által végre felébredsz, és te is menekülsz a Gyógyítónkhoz, az elkerülhetetlen műtétre, a szívcserére! (Ezék.11,19-21. Az „ott” bevett „rákos” poklos gócot –a megromlott emberi természetet– ugyanis csak Ő képes eltávolítani! Sem kuruzslás, sem lelkesedés nem képes segíteni ebben sem!)  De Isten senkit nem erőszakol, ki-ki maga dönti el, hogy mit akar, azzal hogy mire van gusztusa, mi a szívének titkos vágya, amit szeretne elérni…; mivelhogy „ma”, egyszer az örökkévalóságban (!) minden kegyelemből kiválasztott, de még „beteg” egyénnek megadatott a szabad választás lehetősége, amivel élhet, és a Haza vezető útra térhet, ha már megelégelte a maga régi, megromlott, ördögi természetét, és az egész eddigi önfejűen elhasznált életidejét! Ehhez Istent, az Ő természetét, és az Ő velem és veled kapcsolatos akaratát kell gyermeki hittel megismernünk a Kijelentésnek megfelelően! (V.Móz.30,15. I.Pét.4,1-5. Róm.12,1-2. Ford.) 

A következő „felserkentő” prófétai Igék a „kifutásra” indítanak minden már önmagát gonosznak ítélő, de a bűnétől szabadulni vágyó és élni akaró „fogoly” zarándokot: „Káldeából” (Ésa.48,20.); „Bábelből” (52,12.); „Jeruzsálemből” (Jer.6,1.); „Babilonból” (51,6.) Ezek a helyek a belső emberünk különböző lehetséges állapotait is jelentik, amin nem segíthet semmi külső helyváltoztatás, sem a „szépítés”. Ebből a négyből három az ostorként is használt „északi nép” állapota a napkeleti erkölcsökkel –külső–, de a negyedik a belső, a „Jeruzsálem”: azaz a LÉNYEGET ELVESZTETT VALLÁSOSKODÁS SEM FOGADHATÓ EL!! Ezért minden, emberek szerint jónak vélt és ítélt tanítástól is elszakadásra van szükségünk!… Jel.2,15. Ámós 5,5. Ford. Mt.12,46-50. Mk.3,31-35. Nekünk mindvégig azoknak hitében és tudatában kell lennünk, amik eddig kijelenttettek; gyakorolva, birtokolva, őrizve azokat! (V.Móz.29,29.)  A Bibliánk, hála Istennek, felvilágosít, mivel tartalmazza mindazt, amire a „Romlás városából” (a sünagógéból ecclésiába) kihívott zarándoknak végig szüksége van! (Jel.2,5. Erre itt az utasítás is!) A Bibliánk első 3 fejezete a mindenek felett álló Hatalmas Istent, az Ő IGEN JÓ teremtő munkáját, továbbá az ember igazi „tragédiáját”: a szellemi halálba zuhanást, és az Édenből való kiűzetésünket mutatja be, képekben. Ezek az események mind e világ léte előtt –pre Fall, pre Mundane Fall– történtek. (Jób 8,9. Hós.6,7.)  Az az érzéketlenség és megvakítottság –amiben most leledzik az itteni embervilágunk– okozza, hogy a nagyság vágya, a „bírvágy” ma is ott lappang minden lélekben, és így a népekben is a másiknak kihasználására, letaposására; kiteljesedve pedig annak a teljes elpusztítására. A Kijelentés szerint ez volt az indító-oka kezdetben az Istentől való elszakadásunknak, de ez az oka minden háborúnak is, ami volt és van a földön azóta! (Ján.8,44. 10,10.) Lásd: a Bibliádban! … Ezek mind részei annak a kiírtandó sok „tövisnek és gaznak”, amiknek magját „ott” az óvó figyelmeztetés ellenére bevettük, ami az Istentől való elszakadásunkat, a szellemi halálunkat okozta. (Jer.1,10. I.Móz.2,16-17. Róm.7,8-11.) 

Ezek után lássuk meg, hogy az Úr milyen utat készített a kiszabadításunkra ebből a „nagy halálból” (II.Kor.1,10.): Elküldetett Bemerítő János, az útkészítő, aki a legnagyobb itt, az asszonytól született emberek közül. Az ő feladata: a Messiásnak, valamint az Ő munkájának a megismertetése (Luk.1,67-80.) azokkal, akik kimentek hozzá.  (77.v.)  Itt a SÓTÉRIA négy lépcsős útját kell nekünk megismernünk, ami a bűn-ügyünknek az elrendezésével, a bűneink bocsánatával indul. (afezis: elengedés) Ennek képe a mennyei oltártól a küszöb alól kibuggyanó ÉLET VIZE, melynek első szakasza a KÖNYÖRÜLŐ IRGALOM. Ez tartalmazza mindegyik „adós szolga” 10.000 talentum adósságának elengedését, de a rá háruló afezis-elengedés kötelezettségét is! (Mt.18, 21-35.) Így nekünk, akik az Ő irgalmából ide felhozattunk, ezzel lehet élnünk a Szeretetbe jutásig (agapé), angyal segítségével átvitetve a vizen, megismertetve a „víznek” mindenik fokozatával, megélni azokat, azzal átitatódni (I.Kor.12,13.), és már az elsőtől afezist, elengedést gyakorolni az egymás közti vélt vagy valós sérelmek dolgában, be egészen az „ezresig”; a „70×7” -ig. (Mt.18, 20.)  Itt nem elég a látszat szerint való „megbocsátás”, mivel annak is szívből kell történnie! A mennyei „optika” ugyanis a „szivek” és a „vesék” állapotának vizsgálója! A lelki és testi „produkciók” viszont csak „hús és vér”, és nem jöhetnek számításba, mivel a szellem a valóság! (I.Ján.5,6.) 

Isten pedig valóságost akar adni a megmentendőknek, a hamis nyugalmat adó, de megtévesztő, hullámzó, lelki ingadozó felbuzdulások helyett! (Ezék.47,1-6. Péld.8,14-21.)  A zarándok úton –kép szerint a „lovaskocsin” – végig a szellemnek kell uralkodnia, nem adva helyet az út egyik lépcső fokán sem a jónak mutatkozó „még egy kis szunnyadásnak”! Erőkifejtés kell ahhoz, hogy „feszüljön az istráng”! … (Péld.6,6-11. V.Móz. 6,5.) Ehhez az erőt, képességet Urunk minden Timotheos-zarándoknak megadta, így már el is várható, hogy az „kirázza magát a porból és felkeljen!” (Ésa.52,2. I.Sám.2,10. II.Tim.1,7.)

 Az Úr a „Hegyi beszédében” tanítja imádkozni az Őhozzá menő tanítványait. Mt.6,9-13. Ennek a 7. kérése: „És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg minket a gonosztól.” Az utána következő mondat, a doxológia az Ámen-ig nincsen benne az eredeti szövegben. Ezt később tették oda emberek, a Dávid imájából. Ezzel viszont kettévágták az AFEZIS-KULCS Igéjét, valamennyiünk sötét börtönének a „nyitját”! : 14-15 v. „Mert ha ti megbocsátjátok az ellenetek vétő embereknek az ő vétkeiket, megbocsát néktek is a ti mennyei Atyátok. Ha pedig ti nem bocsátjátok meg az ő vétkeiket, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket”!… Láthatjuk ezekből, hogy itt valami sokkal többről van szó, mint egy valami „szent Péternek adatott” kulcsról, mivel ez, mint megoldás minden emberfiának odaadatott az egymásközt meglevő zűrzavaros „Tartozik”-„Követel” megkötöző összevisszaságainak a feloldozására. (Ésa.58,6.) 

Ezekre vonatkozóan félreérthetetlen utasítást is kapunk az Igében: (Mt.18,18-22.) Ez a „kulcs”, ez a meghatalmazás (exousia) a földi létre mindenkinek oda adatott. (Mt.9,6. Mk.2,10. Luk.5,24., ez megiratott mind a három evangéliumban!) Mindenki használhatja békességszerzésre ezt a kulcsot, de csak amíg az úton vagy vele, amíg az úton vagyunk!  „Odaát”, vagy a temetőben már késő!… (Mt.5,23-26.) Haragosok, haragtartók Isten Országába nem juthatnak be!…  Urunk, mint ember fia példaadása hatalmasan megmutatja ezt nekünk. Amikor azok a „vakok”, akikért Ő mindent megtesz véresre verik, kigúnyolják, kicsúfolják és megölik, Ő nem védekezik, nem tesz ellenük, sőt a imádkozik értük!!! : „Atyám, bocsásd meg nekik, mert nem tudják mit cselekesznek!” Luk.23,34. (Mt.27,39-46. Mk.15,28-34. Luk.23,33-36.)   

Isten csodát tett! EPIPHÁNIA ADATOTT nekünk! Abból a mérhetetlen sötétségből, amibe A BOLONDDÁ LETT SZÍVÜNKKEL juttattuk magunkat, Ő hív az Ő csodálatos Világosságába. Isten, a mi Atyánk vonz és Haza vár minket! Őrá hallgassunk, ne a bolond szívünkre! (Róm.1,18-22. Zsolt.40,13. Jóel 2,12-18.)      Ámen.

B.L.