Akiknek Isten kegyelemből hústestet alkotott –melyben itt a látható világban, mint „tévelygő juhok” megjelenhettünk (Ésa.53,6.) –, azokat Ő tovább is akarja vinni innen! Istennek e jó elgondolását felőlünk a Szentírás tartalmazza; az előttünk járó „jól vizsgázók” pedig –mint akik erről már meg is győződtek– meg is erősítettek számunkra. (Jer.29,11. Zsid.2,3.) Ilyenekké tétettek az Úr Jézus Krisztus tanítványai, és így lettek az Ő hű tanubizonyságai pl.: Pál apostol, a jó szemű John Bunyan és a többiek, akiknek a józanító bizonyságtételeire igen nagy szükségünk is van, mivel a restség szelleme folyamatosan igyekszik „elaltatni” minket, és az „odafelvalókkal” nem törődés álmában tartani itt mindenkit!  Ezt a tényt, ezt a „harci helyzetet” a Szentírás egyértelműen közli velünk, sőt már meg is tapasztalhattad te is, magad körül is; azonban a saját magunk „belső felébredésben” még igen nagy a lemaradásunk! (I.Ján.5,19.) Az Ige erre a „kijózanodásra” serkent és sürget most bennünket, amihez már minden szükségessel meg is ajándékozott; de nem csak minket, kikhez ez az ÖRÖMÜZENET már eljutott, (II.Pét.1,3-4.) hanem mindazokat, akiknek az Ő Élete árán megszerezte az Isten Uralmába való visszajutás drága lehetőségét!…  Ennek az útját-módját azonban ne az itt tévelygő (emberek által erre monopolizált, de mégis ugyan olyan tévelygő) emberektől akard megtudni! (Mal.2,1-12.) Egyedül az Isten Kijelentése a hitelt érdemlő! Ő neki gondja volt rád mind eddig, „adván mennyből áldott esőket és termő időket” az új Mag (Luk.8,11.) számára. (Csel.14,16-17.) Ő nagy türelemmel várta mindeddig, hogy Hit által végre felébredsz, és te is menekülsz a Gyógyítónkhoz, az elkerülhetetlen műtétre, a szívcserére! (Ezék.11,19-21. Az „ott” bevett „rákos” poklos gócot –a megromlott emberi természetet– ugyanis csak Ő képes eltávolítani! Sem kuruzslás, sem lelkesedés nem képes segíteni ebben sem!)  De Isten senkit nem erőszakol, ki-ki maga dönti el, hogy mit akar, azzal hogy mire van gusztusa, mi a szívének titkos vágya, amit szeretne elérni…; mivelhogy „ma”, egyszer az örökkévalóságban (!) minden kegyelemből kiválasztott, de még „beteg” egyénnek megadatott a szabad választás lehetősége, amivel élhet, és a Haza vezető útra térhet, ha már megelégelte a maga régi, megromlott, ördögi természetét, és az egész eddigi önfejűen elhasznált életidejét! Ehhez Istent, az Ő természetét, és az Ő velem és veled kapcsolatos akaratát kell gyermeki hittel megismernünk a Kijelentésnek megfelelően! (V.Móz.30,15. I.Pét.4,1-5. Róm.12,1-2. Ford.) 

A következő „felserkentő” prófétai Igék a „kifutásra” indítanak minden már önmagát gonosznak ítélő, de a bűnétől szabadulni vágyó és élni akaró „fogoly” zarándokot: „Káldeából” (Ésa.48,20.); „Bábelből” (52,12.); „Jeruzsálemből” (Jer.6,1.); „Babilonból” (51,6.) Ezek a helyek a belső emberünk különböző lehetséges állapotait is jelentik, amin nem segíthet semmi külső helyváltoztatás, sem a „szépítés”. Ebből a négyből három az ostorként is használt „északi nép” állapota a napkeleti erkölcsökkel –külső–, de a negyedik a belső, a „Jeruzsálem”: azaz a LÉNYEGET ELVESZTETT VALLÁSOSKODÁS SEM FOGADHATÓ EL!! Ezért minden, emberek szerint jónak vélt és ítélt tanítástól is elszakadásra van szükségünk!… Jel.2,15. Ámós 5,5. Ford. Mt.12,46-50. Mk.3,31-35. Nekünk mindvégig azoknak hitében és tudatában kell lennünk, amik eddig kijelenttettek; gyakorolva, birtokolva, őrizve azokat! (V.Móz.29,29.)  A Bibliánk, hála Istennek, felvilágosít, mivel tartalmazza mindazt, amire a „Romlás városából” (a sünagógéból ecclésiába) kihívott zarándoknak végig szüksége van! (Jel.2,5. Erre itt az utasítás is!) A Bibliánk első 3 fejezete a mindenek felett álló Hatalmas Istent, az Ő IGEN JÓ teremtő munkáját, továbbá az ember igazi „tragédiáját”: a szellemi halálba zuhanást, és az Édenből való kiűzetésünket mutatja be, képekben. Ezek az események mind e világ léte előtt –pre Fall, pre Mundane Fall– történtek. (Jób 8,9. Hós.6,7.)  Az az érzéketlenség és megvakítottság –amiben most leledzik az itteni embervilágunk– okozza, hogy a nagyság vágya, a „bírvágy” ma is ott lappang minden lélekben, és így a népekben is a másiknak kihasználására, letaposására; kiteljesedve pedig annak a teljes elpusztítására. A Kijelentés szerint ez volt az indító-oka kezdetben az Istentől való elszakadásunknak, de ez az oka minden háborúnak is, ami volt és van a földön azóta! (Ján.8,44. 10,10.) Lásd: a Bibliádban! … Ezek mind részei annak a kiírtandó sok „tövisnek és gaznak”, amiknek magját „ott” az óvó figyelmeztetés ellenére bevettük, ami az Istentől való elszakadásunkat, a szellemi halálunkat okozta. (Jer.1,10. I.Móz.2,16-17. Róm.7,8-11.) 

Ezek után lássuk meg, hogy az Úr milyen utat készített a kiszabadításunkra ebből a „nagy halálból” (II.Kor.1,10.): Elküldetett Bemerítő János, az útkészítő, aki a legnagyobb itt, az asszonytól született emberek közül. Az ő feladata: a Messiásnak, valamint az Ő munkájának a megismertetése (Luk.1,67-80.) azokkal, akik kimentek hozzá.  (77.v.)  Itt a SÓTÉRIA négy lépcsős útját kell nekünk megismernünk, ami a bűn-ügyünknek az elrendezésével, a bűneink bocsánatával indul. (afezis: elengedés) Ennek képe a mennyei oltártól a küszöb alól kibuggyanó ÉLET VIZE, melynek első szakasza a KÖNYÖRÜLŐ IRGALOM. Ez tartalmazza mindegyik „adós szolga” 10.000 talentum adósságának elengedését, de a rá háruló afezis-elengedés kötelezettségét is! (Mt.18, 21-35.) Így nekünk, akik az Ő irgalmából ide felhozattunk, ezzel lehet élnünk a Szeretetbe jutásig (agapé), angyal segítségével átvitetve a vizen, megismertetve a „víznek” mindenik fokozatával, megélni azokat, azzal átitatódni (I.Kor.12,13.), és már az elsőtől afezist, elengedést gyakorolni az egymás közti vélt vagy valós sérelmek dolgában, be egészen az „ezresig”; a „70×7” -ig. (Mt.18, 20.)  Itt nem elég a látszat szerint való „megbocsátás”, mivel annak is szívből kell történnie! A mennyei „optika” ugyanis a „szivek” és a „vesék” állapotának vizsgálója! A lelki és testi „produkciók” viszont csak „hús és vér”, és nem jöhetnek számításba, mivel a szellem a valóság! (I.Ján.5,6.) 

Isten pedig valóságost akar adni a megmentendőknek, a hamis nyugalmat adó, de megtévesztő, hullámzó, lelki ingadozó felbuzdulások helyett! (Ezék.47,1-6. Péld.8,14-21.)  A zarándok úton –kép szerint a „lovaskocsin” – végig a szellemnek kell uralkodnia, nem adva helyet az út egyik lépcső fokán sem a jónak mutatkozó „még egy kis szunnyadásnak”! Erőkifejtés kell ahhoz, hogy „feszüljön az istráng”! … (Péld.6,6-11. V.Móz. 6,5.) Ehhez az erőt, képességet Urunk minden Timotheos-zarándoknak megadta, így már el is várható, hogy az „kirázza magát a porból és felkeljen!” (Ésa.52,2. I.Sám.2,10. II.Tim.1,7.)

 Az Úr a „Hegyi beszédében” tanítja imádkozni az Őhozzá menő tanítványait. Mt.6,9-13. Ennek a 7. kérése: „És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg minket a gonosztól.” Az utána következő mondat, a doxológia az Ámen-ig nincsen benne az eredeti szövegben. Ezt később tették oda emberek, a Dávid imájából. Ezzel viszont kettévágták az AFEZIS-KULCS Igéjét, valamennyiünk sötét börtönének a „nyitját”! : 14-15 v. „Mert ha ti megbocsátjátok az ellenetek vétő embereknek az ő vétkeiket, megbocsát néktek is a ti mennyei Atyátok. Ha pedig ti nem bocsátjátok meg az ő vétkeiket, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket”!… Láthatjuk ezekből, hogy itt valami sokkal többről van szó, mint egy valami „szent Péternek adatott” kulcsról, mivel ez, mint megoldás minden emberfiának odaadatott az egymásközt meglevő zűrzavaros „Tartozik”-„Követel” megkötöző összevisszaságainak a feloldozására. (Ésa.58,6.) 

Ezekre vonatkozóan félreérthetetlen utasítást is kapunk az Igében: (Mt.18,18-22.) Ez a „kulcs”, ez a meghatalmazás (exousia) a földi létre mindenkinek oda adatott. (Mt.9,6. Mk.2,10. Luk.5,24., ez megiratott mind a három evangéliumban!) Mindenki használhatja békességszerzésre ezt a kulcsot, de csak amíg az úton vagy vele, amíg az úton vagyunk!  „Odaát”, vagy a temetőben már késő!… (Mt.5,23-26.) Haragosok, haragtartók Isten Országába nem juthatnak be!…  Urunk, mint ember fia példaadása hatalmasan megmutatja ezt nekünk. Amikor azok a „vakok”, akikért Ő mindent megtesz véresre verik, kigúnyolják, kicsúfolják és megölik, Ő nem védekezik, nem tesz ellenük, sőt a imádkozik értük!!! : „Atyám, bocsásd meg nekik, mert nem tudják mit cselekesznek!” Luk.23,34. (Mt.27,39-46. Mk.15,28-34. Luk.23,33-36.)   

Isten csodát tett! EPIPHÁNIA ADATOTT nekünk! Abból a mérhetetlen sötétségből, amibe A BOLONDDÁ LETT SZÍVÜNKKEL juttattuk magunkat, Ő hív az Ő csodálatos Világosságába. Isten, a mi Atyánk vonz és Haza vár minket! Őrá hallgassunk, ne a bolond szívünkre! (Róm.1,18-22. Zsolt.40,13. Jóel 2,12-18.)      Ámen.

B.L.