Mi – a zarándokúton* levő emberek – még nem kerültünk ki a Sátán „lőtávolából”!… Meg is van neki engedve – a mi vizsgáztatásunkra – pl., hogy „belőjön” egy-egy gondolatot az agyunkba, azért, hogy eltérítsen  a lényegtől, életünk céljától. (ApCsel.17,27-32.) Mintha meg sem íratott volna nekünk a II.Kor.10,5. Mi magunkban csak nyomorult bénák és vakok vagyunk Ő nélküle. (Jel. 3,15-17.) Önfejűen szeretnénk „jókodásainkkal” letörleszteni a kifizethetetlen nagy adósságunkat. Ez azért is veszélyes, mert még nagyobbá teszi – a maga szemében – az igaz Úttól elszakadt embert! (Jel.3,17-19. Mt.18,24.) Peidg minekünk megadatott, hogy az elfogadható és általunk elfogadandó „start-helyről” elindulhassunk Hazafelé, amit végül Jób is megkapott és elfogadott; bár az Igének 40 fejezeten át birkóznia kellett vele is a saját vélt jósága, jóhiszeműsége miatt. (Jób 42,1-6. lásd a Fordításban is.)

Vegyük figyelembe, hogy amikor Pál apostol a leveleket leírta, akkorra már „egy Paulos” lett, akiben Isten újjáteremtő munkája, a természetváltozás megvalósult; a jóhiszemű, de alaptalan, ingadozó lelki állapota (a „Saul”) már nem kötözte le őt. Minket azonban még igen! Ő már ezt is leírhatta: „Kívánok átokká lenni, pokolra menni az engem üldözőkért”! (Róm.9,1-3.) „Otthon” mindenki ilyen: ISTENI TERMÉSZET részese. Mi is mind ilyenek voltunk, de ezt az állapotot elveszítettük; így lett ördögivé az addig „igen jó” ember!! (I.Móz.3,22/a.) Ez ISTEN MEGÁLLAPÍTÁSA!… 

Az Ige az utolsó idők emberéről Pál apostolon keresztül ezt meg akarja értetni velünk: II.Tim.3,1-5. Erre a belső „bél-poklosságra” a vallásos kegyesség csupán csak külső „felületi kezelés”, kuruzslás, ami nem hozhat gyógyulást!  Bennünket egyedül csak Ő, a világokat teremtő és éltető Úr képes és akar meggyógyítani! Az Önmagát megüresítő Hatalmas Isten volt, aki az ember Jézus Krisztusban világ szeme előtt végigment a Hazavezető úton; végül a Kereszten haldokló testének utolsó perceiben bejelenti: „ELVÉGEZTETETT”!!!… És még ott is imádkozik a gyilkosaiért: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit cselekszenek!” Ezt a követendő utat mutatta be Ő, és hagyta miránk is, amelyen végigmenve mi is Hazajuthatunk. Ő erre hívott el bennünket is!…                                                      

Az első lépéseket Ő már régen megtette, a maga idejében, a kellő pillanatban I.Móz.3,15.; amikor „ott” a „rövidzárlatot” mi elkövettük és „besötétedtünk”: Hós.6,7. Róm.5,6. Azóta szereti a megbukott és az isteni természetet elvesztett, elfajzott ember az elsőséget, a nagyságot, és nehezen tanulja meg, hogy: „menj el és szégyennel ülj le az utolsó helyre!” 

Az első helyre ugyanis egyedül csak Ő a méltó!… Ő az, Aki már előbb – mint békességszerző – ezzel a tettével szeretett minket, hogy mindezt megtette, eltűrte és elvégezte értünk! (I.Ján.4,9-19.) 

Amikor a tanítványok nem tudták az ördögöt kiűzni, ezt kapták: Mt.17,17. Luk.9,41.: „hitetlen és elfajult nemzetség!”; akkor miránk milyen jelző illene?… 

Irgalmas Urunk, mindezek ellenére még mindig Hazavár bennünket, aminek biztos jele az a tény, az a csoda, hogy a bűneset után még felkarolt és testet alkotott nekünk, amelyben itt, a „kegyelem színpadán” –pótvizsgázásra– megjelenhettünk! Olyan helyre tétettünk, ahol már nem kell a sok félrevezető és félreértelmezett tanítás között tévelyegnünk, mert a TELJES ÍRÁS eligazítja a hamisítatlan tejjel táplálkozó igazán keresőt!… Urunk kegyelméből, Neked és nekem is ez a lehetőség – mint életcél – megadatott; ideje már, hogy vágyakozva és akarva engedjük át teljesen mi is magunkat Őneki, hogy az Ő szeretetből magára vállalt keservesen nehéz munkáját elvégezhesse mi bennünk is!… Nehogy hamis üdvbizonyossággal  hiábavalóvá tegyük az Ő értünk meghozott és elvégzett áldozatát!!!… 

*John Bunyan: A Zarándok útja

BL.

A 13. énekünk egyik kérése Urunkhoz ez is:

1. A mi szívünk Téged óhajt. Jézus, Isten Báránya, Vedd kedvesen ezt a sóhajt, mely áldásodat várja; Mert a halál megrontója, Örök életnek adója Te vagy áldott Jézusunk, Üdvözítő Krisztusunk.
2. Szegény, bűnös embereknek egyetlen reménysége És minden igaz híveknek öröme üdvössége! Jövel, jövel hozzánk, kérünk, mindenkoron légy mivélünk,; Te vagy a mi Krisztusunk és kegyelmes Jézusunk.
3. Reád bízzuk mi magunkat itt ez árnyékvilágban, Könyörgünk, viseld gondunkat, hogy legyünk bátorságban, Légy vezérünk, oltalmazónk, Tanítónk és vigasztalónk, Te vagy áldott Jézusunk, Üdvözítő Krisztusunk.
4. Nincs e siralom völgyében maradandó városunk: Itt élünk a reménységben, jövendőt óhajtozunk, Ott a dicsőült lelkekkel Téged áldunk a szentekkel. Te vagy áldott Jézusunk, Üdvözítő Krisztusunk.
5. Jézus e világ bűnéér ki meghalni eljöttél S tévelygő nyájad üdvéér Önként áldozat lettél, Ki kész voltál ontani vért elromlott gyermekeidért; Kérlek halálod ára rajtam se vesszen kárba!…