„Mi Atyánk, … Ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg minket a gonosztól!”  

Amikor mi –mint tékozló elveszettek– Isten felé fordulunk a kéréseinkkel, már annak tudatában és hitében kell lennünk, amit Ő az eddigiekben már kijelentett nekünk. Nagy segítséget kapunk ehhez a Szentirásból, az abban leírtak sorrendjéből is, mivel a Könyvek mindegyike nem csupán nekünk, hanem rólunk is szól, a mi életünkről!.. Amiket olvashatunk ott emberekről, azokból mi is vizsgázunk! Ne nézzük páholyból őket, mivel mi most a színpadon vagyunk!..

Alapigénket a sok előzmény után az Úri Imából kapjuk, s annak egyik fontos kérése adatik a szánkba. Az Ő Világosságára van szükségünk ahhoz, hogy ezt a kérést is helyesen értelmezzük, mivel a vesztő szellem –mint mindent– már ezt is alaposan összezavarta a lelkekben. A teljes Irás azonban kisegíthet minket a zűrzavarból.

A Mt.6,13-ban levő kérés, a ne vígy minket kísértésbe –eiseim– igéje eredetileg belépést, beleesést, belejutást –enter, go in– jelent. Jak.1,13-ban erről ezt olvassuk: „Isten gonoszra nem kísért senkit!” (a peirasmos szó jelentése: próba, kipróbálás, nem pedig valami gonoszra történő csábítás!…). A kísértésbe jutás már az elalvás következménye, ezért az Úr minden korokban a segélykérő imádkozás lehetőségét adja az Ő alvó tanítványainak, a csapda ellen!: Luk.22,40… A kipróbáltatásunk azonban szükséges a nálunk levők valódiságát illetően!…

Vizsgáljuk meg közelebbről ezt a három kérdést, amelyet valamilyen formában minden Haza –megtérni– induló is megkap felvételi vizsgaként. Urunk, amikor megüresített emberként itt járt, elsőként így vizsgázott le jól ezekből: Mt.4,1-11.

„Akkor elviteték Jézus a Szent Szellemtől a magányba, hogy megkísértessék az ördög (Diabolos), mint vizsgáztató által. –Tehát Ő is megkísértetett, de nem vette be a kísértő szövegét, nem fogadta be saját gondolataiként, nem hitt az Őt vizsgáztatónak, nem dőlt be a beugratónak, nem ment bele a bűnbe!… –

2 v. És mikor negyven nap és negyven éjjel böjtölt, megböjtölte a nappalnak a dolgait és az éjszakának a dolgait is, végül megéhezék. (A sikeres böjt még csak előkészítés a sikeres jó vizsgához.) És odament hozzá a vizsgáztató, és monda néki –úgy sugta bele a fülkapuba, mintha azok a szavak „emberléleknek” a saját gondolatai lennének–, Ha az Isten Fia vagy, akkor mondd azt, hogy e kövekből itt szülessenek, származzanak kenyerek. (Te képes vagy a már régen kőbe vésett és megkövült törvényből és prófétákból mégis megetetni az embereket, és ez a táplálék még neked is elegendő lesz.)

4 v. De Ő ezt a kérdést magában mérlegre tette (apokrithé), és elvetette, majd ezt mondta: nem csak kenyérrel él az ember (ho antrópos), a földből és földről származó táplálékkal, hanem mind azzal, ami az Úr szájából származik, ami felülről jön, egyenesen az Istentől, Istenből. V.Móz.8,3. Csupán attól nem jut életre az ember, amit emberen keresztül kap, viszont az összes beszéd által, ami az Isten szájából származik, életet nyerhet. (Az Ige nem a Bibliából, a tanításból, hanem az Élet Igéje Istentől és Istenből származik. Ján.1,1-4.)

5 v. Akkor magához vette Őt és vitte magával az ördög a „szent városba” –és föléjük állította Jézust, előljáró pozicióba a szentek között–, és a templom párkányára állította Őt. Ilyen gondolatokat akart belecsempészni a szívébe a korláton, hogy korlátlan lehetőség áll előtte a lelkekkel kapcsolatban is, és saját magával kapcsolatban is.

6 v. És monda neki az ördög: Ha Isten fia vagy, ha már annak tartod magadat, Istentől tanított vagy, ismered az írásokat és a törvényeket is, így fölötte (rajta) állsz a törvényeknek, tehát túl is teheted magad rajtuk. A böjtön is sikeresen túljutottál. Nyugodtan vesd hát alá magadat a bioszba, a húsnak a gazdagságnak a dolgaiba, az evilág dolgaiba; sőt még basáskodhatsz is a lelkek felett, neked ezek nem fognak már megártani, hiszen meg is van írva a 91. Zsoltárban, hogy az Ő angyalainak parancsolt felőled, és kézen hordoznak téged, hogy meg ne üssed lábadat a kőbe. Tehát bátran belevetheted magad ezekbe, semmi bajod nem fog származni ezekből, nem olyan borzasztó dolgok ezek. Használd ki tehát a lehetőségeidet, egyszer élsz!…

7 v    Nagyon elszomorodott Jézus az Ő bensejében ezektől a szavaktól, melyek látszólag a saját gondolataiként fogalmazódtak meg benne, de csak egy szempillantásig csupán, mert felismerte, hogy ez a vesztő hangja, s ezt felismerve, e feletti örömben megerősödve válaszolt Jézus: Ez nem igaz! Ez az írás nem erre a helyzetre vonatkozik! Erre az esetre az van megírva, hogy nehogy próbára tegyétek, nehogy ti akarjátok levizsgáztatni (ekpeiradzó) az Urat a ti Isteneteket, mert el fogtok veszni, el fogtok kárhozni! V.Móz.6,16.

8 v. Ismét magához vette Őt és magával vitte az ördög Őt egy igen magas hegyre, a csúcsra vitte fel –hátha ebbe a felmagasztalt helyzetbe majd beleszédül, sikerülni fog az elkápráztatás, és hagyni fogja felmagasztalni magát, saját magát magasztalja majd fel, mert akkor automatikusan, a törvény szerint fog megbukni–, És megmutatta neki a világegyetem összes uralmait, a földön levő összes uralmakat, és azokat is amelyek nem a földön vannak (a földön kívülieket; pásás tás bazileias tou kosmou), és azoknak a dicsőségét is; egy más világba, eddig még nem látható távlatokba is belepillanthatott, egy különlegesen dicsőségesnek látszó, és a földi szem számára káprázatos világ nyílt meg előtte, amelytől szinte elragadtatásba jutott.

9 v. És monda (azt hazudta) néki az ördög –csapdába akarván ejteni, mintha az ő saját megvilágosodott felismerése lenne, az ő felfedezése, hogy ez, amit látsz, ez az örökkévaló világ, ez a „mennyország”, amibe most belepillanthattál–, Ezt az egészet teljesen neked fogom adni (hiszen te ezt már kiérdemelted, mert te már egy jó és megigazított ember vagy régtől fogva, minden embernél inkább, így a te számodra már egyenes út vezet ebbe az álomszép világba, miután a még hátra levő vizsgáidat leteszed. Bizonyos lehetsz abban, hogy eléred, nem is vagy már túl messze tőle, bizonyos hogy üdvösséged van. Neked ehhez már semmit sem kell tenned, csupán hagynod kell hogy szolgáljanak néked, és hogy elismerjenek téged, engedned hogy te légy az ő tiszteletük tárgya. Mert ha mindezeket te megengeded, akkor már nekem könnyű dolgom van, hiszen akkor már sikerült is az Istent kibillenteni a központból, kiűzni a szívedből, akkor már te fogsz istenkedni, úgy hogy te azt észre sem veszed, hogy én ülök bele a te szívedbe, amelynek olyan jól esik a hódolat, az imádat, az elismertség. Akkor már ezzel, hogy magadat imádtatod és engeded imádni, te magad is leborulva imádni fogod önmagadat, vagyis engem, aki ekkor már a szívedben, a te legbensőbb bensődben fogok lakozni, és uralkodni fogok terajtad, mint választott uralkodó, akit te magad juttattál uralomra önmagadban).

10 v. Akkor jól meggondolva és összegezve magában mindezt azt mondta Jézus: Menj el, takarodj! menj le, távozz el végleg a szemeim elől te Sátán! Most láttalak meg, hogy te maga a Sátán vagy, és amiről azt hittem, hogy az én gondolataim, azok a Sátántól való megkísértés, és ne akard a te vesztő szándékodat az én gondolataimként elsütni! Mert meg van írva: Az Urat a te Istenedet imádd, és kizárólag néki szolgálj, egyedül Őt szolgáljad!  V.Móz. 6, 13.

11 v. Akkor, azok után hogy nem sikerült Őt átejteni, becsapni és bűnbe vinni –sem úgy hogy „nagy tanítót”, sem úgy hogy „szent pásztort”, sem úgy hogy „tökéletes igazat” csinált volna belőle, a vizsgákat Ő jelesre letette, nem csak elméletből, hanem gyakorlatból is–, elhagyta Őt az ördög, Diabolos, és lásd: azonnal hozzájöttek az angyalok és szolgáltak (diakónia) Őnéki! ”…

A mi Urunk és Pásztorunk azért jött le ide, a mi Istentől elidegenedett „mélységünkbe”, hogy bennünket, az Ő bukott és tévelygő juhait megszánva felkaroljon, és tanítványosítás útján alkalmassá tegyen az Őbenne való Életre. Ennek  útja  van, „Zarándok-út”, melynek „sok keserve van…”, de ezen Ő maga is végig ment azért, hogy nekünk erre lehetőséget szerezzen. Isten hatalmasan cselekedett, hogy kimentsen az örök kárhozatos halálból minket! Az élők, a látók mind dicsőítik Őt ezért. Bárcsak köztük lennénk már! DE JAJ a megvetőnek!…

BL