Mottó:  „Ki kell próbáltatni a nálad levők valódiságát illetően”!…

   Az Istentől és az Ő örök Rendjétől önfejűen elszakadt és elidegenedett földi embernek −nekem, neked, akiket Ő megszánt, és kegyelemből egy-egy Általa alkotott hústestbe, ebbe az ideiglenes földi létbe felhozott−, mindegyikével Ő neki jó elgondolása és terve van! Istennek ez a „titka” ki is jelentetett a Szentírásban, és az Ő eszközein keresztül is. (Jer.29,11-12. Ján.8,23. I.Kor.15,38. I.Tim.3,16. Jel.1,1-3.)  Nekünk tehát most ISTEN IRGALMÁBÓL ÖRÖMÜZENET VAN; éspedig hogy az a nagy nagy lehetőség adatott, amit HITTEL megragadva még VISSZA  LEHET  KERÜLNÜNK ISTENHEZ, Akitől mi elhajlottunk és elűzettünk!  Ennek azonban rendje, útja és FELTÉTELE VAN, amit az Atyai Háztól „messze vidékre eltávozott” (ez állapotot jelent) tékozló elveszett fiúnak előlről elkezdve meg kell ismernie, erre nekünk még rá kell neveltetnünk!!…

A Haza induló tanulóknak Urunk ezt mondja: „Abban dicsőittetik meg az én Atyám, hogy sok gyümölcsöt teremjetek, és −vagyis−  legyetek nékem tanitványaim, oltványaim!”(Ján.15,8.) Így nekünk most igen sok a behoznivaló lemaradásunk az otthonmaradottakhoz képest is, mert a bűnbe eséssel minden addig meglevő jó ismeret „demagnetizálódott” bennünk, helyette pedig sok hamis ördögi tévismeret került belénk!!  Emiatt Isten azzal is gondoskodott  rólunk − rólad is−, hogy az Ő „tévelygő juhaihoz” egy Bemerítőt küldött, aki rámutat az IGAZ-ra, A Valóságra, Aki a Haza vezető ÚT is egyben (Luk.1,76-77. Ján.1,19-34. 14,6.) Nagy ígéret, hogy az Övéi „mindnyájan Istentől tanítottak lesznek!” Így már nekünk is megadatott −  nem az Igazságot megvető tévelygő emberektől taníttatva, hanem − Istennek az eredeti kijelentése által, az Ő Szelleme által vezéreltetve, eljuthatni az Igazság megismerésére! (Ján.6,45. Gal.1,11-12. I.Tim.2,4. II. Kor.2,17.)

   Isten iskolájában, annak minden osztályában, fokozatában következetes tanítás és vizsgáztatás történik, az új Magból szűletett csecsemőtől az érett férfiú állapotáig. Az itt következő rész egy régi (l952) Körlevélből lett kiemelve.

  „Az Élet útja utolsó szakaszáról van szó: Az igazságosságban való nevelésről, gyakorlati oktatásról, az élet dolgaiban való vizsgáztatásról, megpróbálásról, ha kell feddés dorgálás által való helyreigazításról, viharok (Mt 7,25), kisértések, harcok útján való edzésről, amelyen ha kitartóan, győztesen, törvényszegés, botlás nélkül keresztül mentél, akkor kipróbált, megbízható „garantált” lettél cselekedeteidet, életmódodat illetően. Istennek „önálló”, de egyben felelős küldötte lehetsz széles e világban, munkatársa, mert már meg tudod bárkinek mutatni hogyan kell a parancsolatokat tartani és cselekedni. Ehhez a neveléshez mindenféle eszközt igénybe vesz Isten − miként  a földi szülő is az ő szülötte neveléséhez. …

… Istennek erre a munkájára addig nem kerülhet sor, míg az előző lépések nem történtek meg rajtad: TANITÁS az Isten dolgaiban, megismerkedés az Ő törvényével, megfeddés a tanultak alapján, saját életednek az Igével való lemérése, a VISZONYOD RENDEZÉSE, a megmutatott bajok orvoslása új „mag” nyerése által. Ezek után jön a PAIDIA a mindenkori állapotnak, erődnek mértéke szerint, egyre nehezebb feladatokkal, próbákkal, egészen addig, hogy szabadon rád lehessen ereszteni a sárkányt, ama régi kígyót, mert már képes vagy megállani mindenféle fondorlatos cselvetésével szemben. Ef.6,10-13. Jel 12,1-6. Nem egyszerre végez el Isten minden munkát rajtad, hanem részletekben, egyre mélyebbre hatolva közelíti meg a valóságot és teljességet. Közben mindig gyakorlati nevelésben részesít, majd le is vizsgáztat az addig hallottakat, tanultakat, el- és befogadottakat illetően. Ő tudja mennyit bírsz éppen el, s ennek megfelelő próbákat, terheléseket enged rád. I.Kor.10,12-13. Ezekben dől el, tartod-e az elfogadottakat gyakorlatban is. Ha nem, akkor be is fejezted dicstelen pályafutásodat… Ha pedig tartod az Igét a próbák kísértések között is, akkor magasabb „osztályban” Isten újrakezdi veled: TANÍT… Pótvizsga csak kivételesen lehetséges, ne játsz tehát könnyelmüen a dolgokkal!

… Az Igéhez való viszonyodnak, Isten iránti bizalmadnak, és hozzá való ragaszkodásodnak a próbája ez: van-e bizalmad Istenhez… A HIT próbája ez. Isten rád enged minden számodra veszélyes, kedvezőtlen, kísértő, csábító, megfélemlítő körülményt, magával az ordító oroszlánnal  együtt, minden „ó-embered” szerint kedveset. (I.Pt.5,8-9) …

… A nevelés mindig keserves, nyomoruságos, szenvedésekkel járó harcot, ellenállást kívánó dolog, mindenki legszívesebben megszökne előle. Te azonban ne menekülj előle. Sőt igényeld azt, mint aki tudja, hogy erre szüksége van. Nehézzé teszi ezt az a körülmény, hogy Isten ezt a „pusztában”, azaz egyedüllétben, magányban, elhagyatottságban végzi. Miután előzetesen kellőképpen felkészített, maga Isten is magára hagy … nemkívánatos társaságba helyez, miután a KERESZTSÉG-ben felkészitett: Mt.3,13-4,1. Mk.1,9-13. Fenevadak, ordító oroszlán, nagyokat szóló száj, káromolva és becsmérelve Istent… s ellene nincs egyebed, mint a tanultak, a kapott „mag”, a „meg van írva”, vagy még jobb ha „BE van írva” (a szívbe). Mégcsak ember sincs a közelben, aki „súghatna”. Olyan inkább kerül, aki rosszat súg. … Majd megkóstolod ezt, ha idejében meg nem futsz előle…

   Neveltetésünknek ezek a legizgalmasabb, de legérdekesebb részei is, ha tud valaki szabályszerűen küzdeni. Idejét Isten szabta meg, nem rövidithető, de hosszabb se lehet, mint amennyire szükséged van: „40” nap. Még az ördög se hagyhatja abba, csak ha minden kísértést elvégzett, akkor is csak egy uj alkalomig szólóan. Luk.4,13.

   Ez a „40” nap elegendő alkalmat ad arra, hogy valamennyi rád veszélyes, szellemben még el nem intézett bajjal, hajlandósággal, kívánsággal szembenézhess −amikről azt hitted rég rendben vagy azokkal−, előhoz Isten minden kedvező körülményt, ami kicsalja szíved lappangó vágyait, „kibújik a szög a zsákból”. Sorsod és vizsgád sikeressége azon múlik, hogy ekkor mit csinálsz ezekkel: azokra hallgatsz, vagy az Isten törvényét TARTOD inkább. Amint Isten részedről tökéletes ellenállást talál, máris elintézi a bajt és vége a próbálásnak. Ha pedig engedsz a „hús” kívánságainak, elvesztél!! Rm.8, 12-13. Gal.5,16-18. …

   Nehogy megfuss már az első összecsapásnál. Sőt kívánd, hogy ide érj el mielőbb: „Teljes örömnek tartsátok, atyámfiai, mikor a legkülönfélébb, a kísértő minden ravaszságával kiagyalt, a kiszámithatatlanságig sokoldalu (poikilois) kísértésekbe estek, tudván, hogy a ti  HITETEKET illetően így szerzett kipróbáltság kitartást, állhatatosságot végeredményez”. (Jak.1,2-3. I.Pét.1,7. Róm.5,3-4.)

   Nehogy a végén −a PAIDEIA megvetése miatt−  sírnod kelljen!!!”…

   200. Ének

1. Óh, mily hű barát a Jézus, Hordja bűnünk bánatunk,

    Mily dicsőség, hogy nevében Istenhez fordulhatunk!

    S mennyi békét elveszítünk, Sírva hordjuk bánatunk,

    Mindazért, mert hő imában  Őhozzá nem fordulunk. 

2. Ér-e próba, vagy kísértés, Háborúság zaklat-é?

    El ne csüggedj ám miatta, vidd imádban Őelé.

    Volt-e már ily hű barátod, gondod így ki fölvevé?

    Látja minden gyöngeséged,Tárd ki bátran Őelé! 

3. Nyomja-é bú gyönge vállad, Földi bánat terhel-é?

    Drága Megváltód a Jézus, vidd imádban Őelé,

    Megvet  elhagy kit szerettél: vidd imádban Őelé,    

S Ő két  karja közt ölelve  Visz a békesség felé.