Posted on by igazsagkereses

„Ami Isten felől tudható…” Róm.1,19-20.

„Mert ami az Isten felől tudható, nyilván van ő bennök, mert az Isten megjelentette nekik; Mert ami Istenben láthatatlan, tudniillik az Ő örökké való hatalma és istensége, a világ teremtésétől (levettetésétől) fogva az Ő alkotásaiból megértetvén megláttatik úgy, hogy ők menthetetlenek.”

Az Istentől, az Ő eddig leközölt Kijelentéseiből, HIT által már megtudhattuk mindazt, amire a „kegyelem uniformisába” ide felhozatott tájékozatlan tévelygőnek szüksége van; valamint az igaz válaszokat is a sok „miért” -jére. Ennek ellenére, hogy van hát, hogy mégis ennyi tévelygő ember létezik e földön? (nem csupán csak Ninivében! Jón.4,10-11.) Olyanok ezek, akik „megkeveredve”, mint félrevezetett „részegek”, még mindig nem tudnak különbséget tenni a jó és a gonosz között. (Ésa.29,9:51,21.) Kifejezhetetlen nagy „szellemi agymosás” történt velünk, bennünk, a földlakók mindegyikében; tehát mindazokban, akik Isten kegyelméből eleve kiválasztattak az Életre!!… Ezt a tényt, Istennek a „diagnózisát” rólunk, minden a Haza-vezető útra helyezett zarándoknak (itt csak ilyenek vannak, vagyunk), mint életünk fő programját, hálásan illenék elfogadni!  Bibliánkat pedig, a „Teljes Írást” (II.Tim.3,16-17.), mint az egyetlen hamisításmentes „iránytűt” kell tekintenünk és értékelnünk, melyben MINDEN SZÓ, MONDAT: IGE; amely rólam, rólad és nekem, neked szól, hogy ráébresszen a valóságra, és hogy menekülésre indítson! Amíg ugyanis ezt nem teszed, addig hamis nyugtató tévtanitással félrevezetve, az egész világgal együtt tévelyegve, mint szellemi halott „alszol” te is, mint a többiek! (A kitörni készülő tűzhányó fölött! Jel.12,9.  I.Tess.5,6.)

Pál apostolon keresztül az elkövetkező harag elől való menekülésre, a versenypályán való tusakodás képével is segítség adatik nekünk, hogy azt helyesen értelmezhessük. Ennek elejétől a végéig nomimos-nak, törvényszerűnek kell lennie! pl. abban is, hogy a versenyzőnek a starthelyről kell indulnia!  A mi eredeti „starthelyünk” pedig a Kijelentés szerint a Bibliánk első lapján mutattatik be, az IGEN JÓ teremtetésünk, és az Édeni nevelő és gyarapító munkába állíttatás megismertetésével. Bejött azonban –a naiv és ingatag Emberlélek engedelmével és kívánságának megfelelően– a restség szelleme, az ábrándozás és az EGYEDÜL BÖLCS ISTEN MEGKRITIZÁLÁSA: a „nem jó az igen jó!”… Beállt a fordítva látás: a halált okozót jónak láttuk, „megettük”!  Attól fogva ez az Istentől  elidegenedett, elhajlott elvadult állapot, ez az ördögi természet nyilvánul meg spontán minden „ott” megbukott, s most itt levő ember lelkében is! (I.Móz.1,31. 2,17-18. 3,6. 3,22. Hós. 6,7.) Ezt a bűntényt, ezt a szégyenletes viselkedést az Ég ellen és az Atya ellen, ezt a „múltunkat” most már –amíg még tart a „kegyelem napja” és be lehet adni a „kegyelmi kérvényt” – nekem és neked is be kell ismerni és vállalni kell!  (Luk.15,17-18. és 21. v.) … Aki ezt elmulasztja, annak az egész eddigi hitélete, „futása” érvénytelennek minősül! Mivel az alap-kérdéseket –a ki vagy, hol vagy, miért vagy itt, Ki Ő nekünk, mit tett meg Ő stb. – sem vette figyelembe, hogy Istenre építkezzen; márpedig ezt a nagy lehetőséget, mint nagy kegyelemajándékot mi a MÁ-ban kapjuk Istentől, hogy Ő ezek által a 4 lépcsős Sótéria-ban részesíthessen! … Első ebben a „rab” kiszabadítása az Ördög istállójából, amelybe beköttetett; de aminek nincs is a tudatában, mert „be van injekciózva téveszmékkel és alszik”. Rabtartójuk figyeli ezeket, és ha valamelyik fogoly feleszmélne, annak még tölt a poharába olyan jóleső nyugtatót –meghamisított igét– amitől az tovább alhat. Pl. ilyet: „Az nem lehet, hogy annyi ember elvesszen!”, vagy: „Te pedig már így is jobb, vagy mint a többiek!” stb. … Amint az a lázadó főangyal –az a régi kígyó, „aki neveztetett Ördögnek és Sárkánynak”, aki már a nevét is elvesztette, s a Király környezetében csak, mint egy közülünk való említtetik– ki- és levettetett a korábbi felmagasztalt állapotából a földre. Itt egy időre engedélyt kapott arra is, hogy az Édenből kiűzöttek közül azokat, akiknek megadatott, hogy kegyelemből az Életre kiválasztva még egy „pótvizsgát tehessenek, megpróbálhassa és bűnre is kísérthesse. Az Úr előre figyelmeztetett erre is: „A Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon…; de én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited!” (Luk.22,32.) Erre, a mi hitünk megpróbálására ugyanis minekünk van szükségünk ahhoz, hogy jól levizsgázva, a megeleveníttetés útján tovább vitethessünk; amire az ördögnek és az ő követőinek már nem adatott meg az újrakezdés drága lehetősége, ami nekünk megadatott! E miatt ők most irigységből és bosszúból minden módon igyekeznek a Sátántól menekülni akarókat az egyenes úttól eltéríteni, elgáncsolni. (Ján.10,10.) (Ahogy John Bunyan is leírta ezt: „Enyém leend, vagy végleg megszűnik!”) 

Ezt a tényt, ennek valóságát mindenki átéli, akinek már elege volt a bűnéből, amivel már korábban „ott” … az Ördöghöz kötötte magát. … (I.Pét.4,3.) Ezt az őtőle való szabadulást eredményezheti az a „szemgyógyítás” és a más belátás –metanoia, más értelem–, amelyben Urunk személyválogatás nélkül részesíteni akarja az Ő drága áron megszerzett, bár még szellemben vak, de élni akaró népét: a „szellemi Izráelt”. Nekünk, akik mint csaló „Jákóbok” a mélységes pokolból kiszabadítva ide felhozattunk (II.Móz.20,2. Ján.8,23.), a magunkba beengedett gonoszt megtagadva, az Istentől kapott erővel (a „húst” knock out-olva, amint Paulos is teszi) „Izráel”-lé, „igazán izraelitává”, sőt „Judaios”-szá kell lennünk! (Ján.1,48.) Olyanná, akit a Törvény a Messiáshoz, a Krisztushoz vezérelhetett (I.Móz.32,24-28. I.Kor. 9,24-27. Gal. 3,24.) … mivel a megtartatás, a Sótéria a „zsidó”-ság folytán, annak következtében van. (Ján.4,22.) (A név-változás a belső lényeg megváltozását jelenti.) Mivel a vesztő szellem nem alszik, de „altat”, ezért az utunk során folyamatosan szükségünk van a józanság józanító Szellemére! (II.Tim.1,7.)  De ezt, a  „Pünkösdöt” kérnünk kell!

Azzal indulhatunk, amivel Isten elkezdte az Ő rendező munkáját: a LEGYEN VILÁGOSSÁG-gal!!  Ő vele pedig már lehetséges meggyőződve látnunk, és az összefüggéseiben megértenünk mindent –IDU, eidenai, süneidenai: Ő vele együttlátni–; mindazt a sötétséget, és a szívben levő érzéketlenséget is Isten Atyai szeretetével szemben, amit szégyennel fel kell ismernünk magunkban mindegyikünknek ahhoz, hogy a megtérés útján együtt mehessünk! (Amíg én, te, ő másképp „látunk”, az igen jót rossznak, a halálos gonoszt jónak, kívánatosnak, magunkat a legjobbnak, addig még –mint a sok „jó” vallásos lelki ember– „duplán vakok” vagyunk, azt hívén, hogy látunk, s így a magunk félrevezetett értelmére építünk! Ján.9,39-41.) Erre a látásra, és a látottak megértésére már a Prófétán keresztül megkaptuk az utasítást. (Ésa.60,2. Gal.5,10.) „Lásd meg a sötétséget (elsősorban magadban), és hogy sűrű sötétség fogja betakarni a földet, s lesz majd a népeken… de rajtad nyilvánvaló lesz majd, te benned kijelenti magát majd az Úr, vagyis az Ő dicsősége te rajtad majd megláttatik!”

Isten, amikor az Ő szellemben halott teremtményét megszánja, és testet alkotva neki a tér és idő világában, mint színpadon jelenést ad neki, azzal minden munkát elölről kell kezdenie. Mivel az semmit nem tud a maga múltjáról (a „memória-egység” is porrá égett benne).., ezért … az Ő alkalmassá tett eszközeivel a Szentírásban leíratta mindazt, amire a „kézbevett”-nek rá kell ébrednie ahhoz, hogy innen tovább vihetővé legyen! Felfoghatatlan nagy ajándék ez nekünk; de aki itt nem él vele, hogy felserkenjen és a Krisztushoz meneküljön, annak „odaát” lesz az első feltámadása, „ott” azonban már nincsen kegyelem!! …

A veszedelemből, a „végekről” elinduló számára első „táplálék” lehet a világokat és a bennük levőket létrehozó és éltető egyedül HATALMAS TEREMTŐ ISTEN –a HO ÓN, Aki A VAN– megismerése és elismerése. (Róm.1,20.) Amíg te nem számolsz a téged is megteremtő Istennel, és az Ő veled is kapcsolatos tervével, ami végett ide felhozattál, addig tévutakon jársz, bárki légy!… A teremtettségből pedig már megsejthető valami az Ő félelmetes (foberos) mérhetetlen nagyságáról és hatalmáról, ami mellett eddig „vakon” elmentél. A felülrőlvaló értelemmel pedig belecsodálkozhatsz abba, amit és ahogy Ő mindent elkészített, érted!… Mivelhogy „minden tiértetek van” (II.Kor.4,15.), hogy a te (bukott diák) pótvizsgád (is), az elemivel elkezdve elfogadható legyen. … Vedd tehát észre és figyelj fel az Ő csodálatos tetteire, műveire, és akarj messzebb és világosan látni. … Légy hálás azokért, amiket mindeddig Ő tőle kaphattál. Mi a bűneinken kívül semmit se hoztunk be a világba, semmit ki sem vihetünk; ami nálunk van és értékelhető, mind az Ő ideadott kegyelem-ajándéka, amivel nekünk gazdálkodni sáfárkodni kell, a „Bölcs Gazda” elgondolásának megfelelően! … Mindezt a nálad levő Szentírás tartalmazza, melyből az igazi zarándok a Szellem által szilárd alaphoz juthat!  

BL

   75. Ének

  1. Halld az ég hangjai zengnek, messze földön szerteszét, Hírül adva mindeneknek Isten üdv-üzenetét: Áldott Isten nagy kegyelme, hogy leküldte szent Fiát, benne higyj s az Ő Szelleme meggyőz benned sírt, halált.  Szent e hang, égi hang, zendül szerte hangosan, Drága hír: Jézus él, s most kegyelme napja van!
  2. Halld az ég hangjai hívnak, vár királyi lakoma. Vége ott nyomornak, kínnak, Bűnös elfér mind oda. Jöjjetek ti, fáradt lelkek, Jézusunk élet, kenyér, Higgyetek s mindenre leltek Jézus mindennel felér.Szent e hang, égi hang zendül szerte hangosan, Drága hír: Jézus él, s most kegyelme napja van!

Posted on by igazsagkereses

„Hol” vagyunk? (Egy kis felmelegített iskolai tananyag „kezdőknek” és „haladóknak”)

Embertestvér! Abban a reményben, hogy „Felülről való” és Célra is vezető választ kaphatunk e kérdésre, vizsgáljuk meg együtt azt, hogy tulajdonképpen „hol”, „hogyan” és „miért” vagyunk mi itt e Földön; kik vagyunk mi, és honnan kerültünk ide ebbe a látható földi világba? Valószínű már Te is megtapasztaltad, hogy ezekre a kérdésekre igaz választ adni a földi ember képtelen; amit a földiek tudnak, az csak mellébeszélés, mivel ide e földi létbe mindenki csak mint magatehetetlen és öntudatlan kis csecsemő érkezik – ahogy az unokád, a Szüleid, a Véneid (Presbiter), sőt még a Papod is!..

Ő tőlük tehát csak azt és csak annyit célszerű átvenni, amit és amennyit ők is Felűlröl kaptak!!  A többi ugyanis, amiket adhatnak és terjesztenek, az mind alulról való, és mivel csak a földi létre vonatkozó, mind hiábavaló s így mulandó; sőt még káros is, mivel jónak és elégségesnek látszanak a Haza jutáshoz! (I.Pét.1,18.) Nekünk azonban, akik már tudhatjuk, hogy mi valamennyien csak átmenetileg és ideiglenesen tartatunk itt e földön – mivel nem ez a mi örök Hazánk –, ezért a látni vágyó „vak”-nak Isten már megadta a lehetőséget – a „vak vezetőktől” függetlenül – csak Őrá hallgatni! (Mt.15,14. Róm.8,14.)… Itt most elsősorban az a gond, hogy minden ide érkező emberpalánta lelke már nem „szűz terület”, hanem már „gazmagvakkal”, téves tanácsokkal és tévtanításokkal, félrevezető „világnézetekkel” súlyosan be van fertőzve. Így az ide egymás után felkerülő nemzedékek is csak ezeket a nézeteket ismerik, és képesek tovább adni az apák a fiaiknak!…  Ezeket az Igazság munkájának akadályozóit (Róm.1,18.), valamint az Édenben történt tragikus „bekosztolásunkat” és annak a törvényes következményeit nekünk együtt kell látnunk, mint ellenségeinket; annak ellenére, hogy vakságunkban „ott” mi is mind hozzászegődtünk! (Hós.6,7.)

Isten azonban – A HATALMAS A TEREMTŐ, aki a végeláthatatlan világokat, valamint azok minden anyagát is létrehozta, atomjaikból felépítette és élteti – nem hagyta magára még az Ő tőle elfordult bűnbe esett teremtményeit sem! (Jób.10,12.) Akinek Ő kegyelmet szerzett, annak Ő testet is alkotott, hogy abban a „mélység”-ből felhozva itt megjelenhessen, és az ide „felülről” leszállt MEGMENTŐJÉVEL, ŐVELE ÖSSZEFORRVA, EGYÜTT, Ő BENNE VISSZATÉRHESSEN abba az állapotba, amelyből a bűne miatt kivettetett. (Ján.8,23. Csel.14,15. Jel.2,5.) Mindezeket, mint a mi „múltunkat” – kibontva és helyesen értelmezve – a Szentírásból tudhatjuk, és Hit által a magunkévá is tehetjük a kapott mentő Út elfogadásával együtt.  Felismerheti tehát most már mindegyikünk ennek az akadályozóját is a maga megromlott természetében, ezért te se bujkálj tovább a „fák” mögé, mint az Édenben tetted, fátyolt akarván borítani és titokban tartani a szégyelnivaló dolgaidat (I.Móz.3,8-10. 24.), ami miatt ki is űzettél abból! Mi az eredeti IGEN JÓ állapotunkat nem becsültük meg, hálátlannak, neveletlennek bizonyultunk, s így elveszítettük azt; jóhiszeműen „vakokká” lettünk, és a vesztőre hallgatva jólesően hagytuk magunkat „felültetni a magas lóra”!… Ez az állapot van benned is mindaddig, amíg pl. szereted, ha dicsérnek; mivel ez tetszik a téged megszállva tartó ördögnek, aki már az egész földkerekséget is elhitette, és „agymosással át is hangolta” a maga nézetére, s attól fogva azzal rezonál! Isten iránt pedig – Aki a végletekig szerette az Övéit, s ezt be is bizonyította mindhárom világ lakói előtt – érzéketlenné lett a szíved. (Jel.12,9. Ján.13,1) Az Igének ezt az ítéletét minekünk valamennyiünknek el kell fogadni, mivel az Úr – első sorban nem a világot, sem nem a szomszédodat, hanem engem, Téged, és éppen a „jó vallásos hívőket” – akar ezekkel ráébreszteni a „hol”-létünkre. (Ján.8,31-44.) Ebből a bábeli megzavarodottságból adatik most a kiszabadulás drága lehetősége számunkra, a Földre felhozottak számára, és mindez a Krisztus áldozata árán, amit Ő neki végig el kellett szenvednie miattunk!!!… (Ján. 19,30. Tetelestai: Elvégeztetett!) …

Nézzük meg ezek után a mi részünket, mivel a Tökéletes Isten a mi vissza-utunkat is precízen kijelölte. Őnála, az ISTENI ÖRÖK REND VILÁGÁBAN mindennek rendben kell történnie, már a Hazavezető úton is! Ezért amikor egy prófétát, mint az Ő eszközét munkába elindítja, pontosan és sorban elmondja neki, hogy mit és hogyan tegyen. Mivel egyedül Isten látja jól a munka-mezőt is: a JÓ-tól elhajlott, gazos, letaposott, kőszerű, tövises, tüskés, kemény érzéketlen szívünk állapotát – amit, mint „szántóföld”, mindegyikünk maga szerzett be magának – így talajelőkészítésként legelőbb ezeket kell felszámolni Emberlélekben! (Jer.1 ,4-10. Mt.13,3-7. Luk.8,5-7. 11-14. Mk.8,17-21.)

Ezt a nemes harcot vívták meg valamennyien a hit hősei, amint Jákób is Isten oldalára átállva, a maga megromlott régi emberi természetével szemben. (Zsid.11.) Csakis ezen az úton lehetünk „igazán izraelitává”, aki megtalálja a SÓTÉR-t a maga számára, mint az ő Szabadítóját! (I.Móz. 32,28. Ján.1,46-51.  4,22.) A Szentírásban kapott képek és példázatok mind alkalmasak arra, hogy helyesen értelmezve azokat képet kaphassunk a magunk láthatatlan belső lényéről – a lélekről és a szellemről –, annak állapotáról, s így a „hol” létéről is. Sőt ezeken túlmenően az „Emlékkönyv” (Mal.3,16.) rálátást ad nem csak a testi szemmel látható nagyfrekvenciák tartományára (a 4-8 tizezred mm-es intervallumra), hanem az alatta és fölötte levő rezgésszámúakra is; amit már a meggyógyított „vak” is képessé tétetett érzékelni. (Mk.8,22-25; tehát már az Édennél is tovább „megvilágosodott” az ő számára minden.) Ezt a látást kívánhatjuk és kérhetjük mi is a magunk számára, nem csupán a múltra, hanem a jövőre, a végre nézve is!… 

A Zarándok kérdéseket is kap Értelmező házánál (John Bunyan: A zarándok útja), de helyes választ csak akkor tud adni a zarándok, és mi, bármelyikünk, ha előbb már az Istentől kapott Kijelentést megismerte és elismerte! Ilyen kérdések: Ki vagy? Hol vagy? Honnan jössz? Hová mégy? Miért vagy itt; mi okból és mi célból? Továbbá, hogy Ki a Krisztus neked?  Ezekre is csak a Bibliánkból kaphatunk helytálló felvilágosítást, amint a bölcső előtti „múltunk” és a koporsó utáni jövőnk felől is!…

Jó példákul adattak elénk a hit hősei, pl. Pünkösd után az apostolok, és Pál is. Miután „Paulos” lett Saulus-ból követendő jó bizonyságtevője lett Krisztusnak, miután „a Nap fényét meghaladó Világosság” (Csel. 9,1-6. 26,13.) elvégezhette a megvilágosító, „áthangoló” munkáját benne. Befoganva a JÓ MAGOT ISTENI TERMÉSZET RÉSZESE LETT! Az üldözőből üldözött lett, amint ez is előre megmondatott az Úr tanítványainak. (Ján.16,1-4., hogy fel ne botoljanak ezen sem.)  Nagy változásnak (metamorfózis) „rendszer-változásnak” kell ehhez történnie a lélekben, s Urunk a más belátásra juttatásnak ezt a csodáját a MAG, az Ige munkája által végzi, az Ő Nevébe – lényegébe – való belemerülés folyamatában. (Lk.8,11.)  El ne vond magad ettől még a próbák között sem!…

BL.

   188. Ének.

1.Óh, hadd szeresselek hűn s igazán! Ím így esdekelek későn, korán.    Segíts, ó, Jézusom, hogy én Téged nagyon, Mindig jobban szeresselek.

2. Máshol kerestem én boldogságom, Ím Te nyújtod felém Mennyországom. Ó add, hogy Tégedet, átadva szívemet, Mindig jobban szeresselek!

3. És hogyha baj, nyomor övez körül, A Sátán cselt vet rám s titkon örül;  Te őrizd szívemet, hogy én csak Tégedet, csakis Téged szeresselek!

4. Ha egyszer pályámat bevégezém, A célnál -mily öröm- Te jössz elém. Nem gátol semmi sem, hogy Téged én híven és örökké szeresselek!

Posted on by igazsagkereses

PRÓBA vagy KÍSÉRTÉS

Mottó:  „Ki kell próbáltatni a nálad levők valódiságát illetően”!…

   Az Istentől és az Ő örök Rendjétől önfejűen elszakadt és elidegenedett földi embernek −nekem, neked, akiket Ő megszánt, és kegyelemből egy-egy Általa alkotott hústestbe, ebbe az ideiglenes földi létbe felhozott−, mindegyikével Ő neki jó elgondolása és terve van! Istennek ez a „titka” ki is jelentetett a Szentírásban, és az Ő eszközein keresztül is. (Jer.29,11-12. Ján.8,23. I.Kor.15,38. I.Tim.3,16. Jel.1,1-3.)  Nekünk tehát most ISTEN IRGALMÁBÓL ÖRÖMÜZENET VAN; éspedig hogy az a nagy nagy lehetőség adatott, amit HITTEL megragadva még VISSZA  LEHET  KERÜLNÜNK ISTENHEZ, Akitől mi elhajlottunk és elűzettünk!  Ennek azonban rendje, útja és FELTÉTELE VAN, amit az Atyai Háztól „messze vidékre eltávozott” (ez állapotot jelent) tékozló elveszett fiúnak előlről elkezdve meg kell ismernie, erre nekünk még rá kell neveltetnünk!!…

A Haza induló tanulóknak Urunk ezt mondja: „Abban dicsőittetik meg az én Atyám, hogy sok gyümölcsöt teremjetek, és −vagyis−  legyetek nékem tanitványaim, oltványaim!”(Ján.15,8.) Így nekünk most igen sok a behoznivaló lemaradásunk az otthonmaradottakhoz képest is, mert a bűnbe eséssel minden addig meglevő jó ismeret „demagnetizálódott” bennünk, helyette pedig sok hamis ördögi tévismeret került belénk!!  Emiatt Isten azzal is gondoskodott  rólunk − rólad is−, hogy az Ő „tévelygő juhaihoz” egy Bemerítőt küldött, aki rámutat az IGAZ-ra, A Valóságra, Aki a Haza vezető ÚT is egyben (Luk.1,76-77. Ján.1,19-34. 14,6.) Nagy ígéret, hogy az Övéi „mindnyájan Istentől tanítottak lesznek!” Így már nekünk is megadatott −  nem az Igazságot megvető tévelygő emberektől taníttatva, hanem − Istennek az eredeti kijelentése által, az Ő Szelleme által vezéreltetve, eljuthatni az Igazság megismerésére! (Ján.6,45. Gal.1,11-12. I.Tim.2,4. II. Kor.2,17.)

   Isten iskolájában, annak minden osztályában, fokozatában következetes tanítás és vizsgáztatás történik, az új Magból szűletett csecsemőtől az érett férfiú állapotáig. Az itt következő rész egy régi (l952) Körlevélből lett kiemelve.

  „Az Élet útja utolsó szakaszáról van szó: Az igazságosságban való nevelésről, gyakorlati oktatásról, az élet dolgaiban való vizsgáztatásról, megpróbálásról, ha kell feddés dorgálás által való helyreigazításról, viharok (Mt 7,25), kisértések, harcok útján való edzésről, amelyen ha kitartóan, győztesen, törvényszegés, botlás nélkül keresztül mentél, akkor kipróbált, megbízható „garantált” lettél cselekedeteidet, életmódodat illetően. Istennek „önálló”, de egyben felelős küldötte lehetsz széles e világban, munkatársa, mert már meg tudod bárkinek mutatni hogyan kell a parancsolatokat tartani és cselekedni. Ehhez a neveléshez mindenféle eszközt igénybe vesz Isten − miként  a földi szülő is az ő szülötte neveléséhez. …

… Istennek erre a munkájára addig nem kerülhet sor, míg az előző lépések nem történtek meg rajtad: TANITÁS az Isten dolgaiban, megismerkedés az Ő törvényével, megfeddés a tanultak alapján, saját életednek az Igével való lemérése, a VISZONYOD RENDEZÉSE, a megmutatott bajok orvoslása új „mag” nyerése által. Ezek után jön a PAIDIA a mindenkori állapotnak, erődnek mértéke szerint, egyre nehezebb feladatokkal, próbákkal, egészen addig, hogy szabadon rád lehessen ereszteni a sárkányt, ama régi kígyót, mert már képes vagy megállani mindenféle fondorlatos cselvetésével szemben. Ef.6,10-13. Jel 12,1-6. Nem egyszerre végez el Isten minden munkát rajtad, hanem részletekben, egyre mélyebbre hatolva közelíti meg a valóságot és teljességet. Közben mindig gyakorlati nevelésben részesít, majd le is vizsgáztat az addig hallottakat, tanultakat, el- és befogadottakat illetően. Ő tudja mennyit bírsz éppen el, s ennek megfelelő próbákat, terheléseket enged rád. I.Kor.10,12-13. Ezekben dől el, tartod-e az elfogadottakat gyakorlatban is. Ha nem, akkor be is fejezted dicstelen pályafutásodat… Ha pedig tartod az Igét a próbák kísértések között is, akkor magasabb „osztályban” Isten újrakezdi veled: TANÍT… Pótvizsga csak kivételesen lehetséges, ne játsz tehát könnyelmüen a dolgokkal!

… Az Igéhez való viszonyodnak, Isten iránti bizalmadnak, és hozzá való ragaszkodásodnak a próbája ez: van-e bizalmad Istenhez… A HIT próbája ez. Isten rád enged minden számodra veszélyes, kedvezőtlen, kísértő, csábító, megfélemlítő körülményt, magával az ordító oroszlánnal  együtt, minden „ó-embered” szerint kedveset. (I.Pt.5,8-9) …

… A nevelés mindig keserves, nyomoruságos, szenvedésekkel járó harcot, ellenállást kívánó dolog, mindenki legszívesebben megszökne előle. Te azonban ne menekülj előle. Sőt igényeld azt, mint aki tudja, hogy erre szüksége van. Nehézzé teszi ezt az a körülmény, hogy Isten ezt a „pusztában”, azaz egyedüllétben, magányban, elhagyatottságban végzi. Miután előzetesen kellőképpen felkészített, maga Isten is magára hagy … nemkívánatos társaságba helyez, miután a KERESZTSÉG-ben felkészitett: Mt.3,13-4,1. Mk.1,9-13. Fenevadak, ordító oroszlán, nagyokat szóló száj, káromolva és becsmérelve Istent… s ellene nincs egyebed, mint a tanultak, a kapott „mag”, a „meg van írva”, vagy még jobb ha „BE van írva” (a szívbe). Mégcsak ember sincs a közelben, aki „súghatna”. Olyan inkább kerül, aki rosszat súg. … Majd megkóstolod ezt, ha idejében meg nem futsz előle…

   Neveltetésünknek ezek a legizgalmasabb, de legérdekesebb részei is, ha tud valaki szabályszerűen küzdeni. Idejét Isten szabta meg, nem rövidithető, de hosszabb se lehet, mint amennyire szükséged van: „40” nap. Még az ördög se hagyhatja abba, csak ha minden kísértést elvégzett, akkor is csak egy uj alkalomig szólóan. Luk.4,13.

   Ez a „40” nap elegendő alkalmat ad arra, hogy valamennyi rád veszélyes, szellemben még el nem intézett bajjal, hajlandósággal, kívánsággal szembenézhess −amikről azt hitted rég rendben vagy azokkal−, előhoz Isten minden kedvező körülményt, ami kicsalja szíved lappangó vágyait, „kibújik a szög a zsákból”. Sorsod és vizsgád sikeressége azon múlik, hogy ekkor mit csinálsz ezekkel: azokra hallgatsz, vagy az Isten törvényét TARTOD inkább. Amint Isten részedről tökéletes ellenállást talál, máris elintézi a bajt és vége a próbálásnak. Ha pedig engedsz a „hús” kívánságainak, elvesztél!! Rm.8, 12-13. Gal.5,16-18. …

   Nehogy megfuss már az első összecsapásnál. Sőt kívánd, hogy ide érj el mielőbb: „Teljes örömnek tartsátok, atyámfiai, mikor a legkülönfélébb, a kísértő minden ravaszságával kiagyalt, a kiszámithatatlanságig sokoldalu (poikilois) kísértésekbe estek, tudván, hogy a ti  HITETEKET illetően így szerzett kipróbáltság kitartást, állhatatosságot végeredményez”. (Jak.1,2-3. I.Pét.1,7. Róm.5,3-4.)

   Nehogy a végén −a PAIDEIA megvetése miatt−  sírnod kelljen!!!”…

   200. Ének

1. Óh, mily hű barát a Jézus, Hordja bűnünk bánatunk,

    Mily dicsőség, hogy nevében Istenhez fordulhatunk!

    S mennyi békét elveszítünk, Sírva hordjuk bánatunk,

    Mindazért, mert hő imában  Őhozzá nem fordulunk. 

2. Ér-e próba, vagy kísértés, Háborúság zaklat-é?

    El ne csüggedj ám miatta, vidd imádban Őelé.

    Volt-e már ily hű barátod, gondod így ki fölvevé?

    Látja minden gyöngeséged,Tárd ki bátran Őelé! 

3. Nyomja-é bú gyönge vállad, Földi bánat terhel-é?

    Drága Megváltód a Jézus, vidd imádban Őelé,

    Megvet  elhagy kit szerettél: vidd imádban Őelé,    

S Ő két  karja közt ölelve  Visz a békesség felé.  

Posted on by igazsagkereses

Az állapotunk – helyzetünk – felismertetéséhez

Az eddig kapott Igékben már találkozhattunk ezzel a kérdéssel, sőt még az erre adandó válasszal is, a jelek szerint azonban ez mégsem hozta meg azt az eredményt, amire küldetett. /Ha a földbe lefektetett villany kábelének szigetelése megsérül –pl., ha „vizes” a környezete–, akkor ott részleges, vagy teljes földzárlat keletkezik; a villanyerő lecsökken, a kisfeszültség, a gyenge áram pedig már nem képes azt a munkát elvégezni, amire küldetett: fényleni, világítani! Mt.5,16./… Nekünk mindenekelőtt a Világmindenségeket létrehozó és működtető Hatalmas Istennel kell számolnunk, Akié minden és mindenki az egekben és a földön is! (Csel.17,24-25.) Utána pedig azzal a ténnyel kell szembenézni, hogy mi az Ő legkisebb szellem teremtményei vagyunk! sőt olyanok, akik még a lázadó „kígyó” mellé átállva magunk is bűnbe estünk. Isten igazságos törvénye az ilyeneket, mint a szeparátor leválasztja, kivágja, és bekövetkezik a „levettetés: katabolé”, a katasztrófa. Ezeket azért tudhatjuk és vallhatjuk, mert erről szól a Bibliánk: Isten Kijelentése, az „öntudatlan” földön levők felvilágosítására!!! Súlyos félrevezetés tehát és hamis tanítás ennek a nagy horderejű Kijelentésnek  „Ádám-Éva-almafa gyermekmesévé” züllesztése és figyelmen kívül hagyása; hogy abban a képben a MI MULTUNK és TRAGÉDIÁNK VAN BEMUTATVA! Az Új testamentumban Pál apostolon keresztül is már egyértelműen kijelentetett, hogy az e Földön levők „mindnyájan vétkeztek!”, éspedig „az Ádám esetének a hasonlatossága –azonossága– szerint”… (Róm. 3,23. 5,14.)   Ne menj tehát azok után –Te sem, aki ezeket  olvasod–, akik megvetik Isten kegyelmét; hanem Őrá hallgassunk, az Ő intelmeire, és ne a „mindent fordítva látó” ó-emberünkre, se a Vesztő többi eszközeire! (I.Móz.3,6. Jób 36,21.) A te elbukásodat is éppen ez okozta, hogy végighallgattad a Diabolos csábító ajánlatait. Emberlélek kapujánál nem utasítottad el, sőt még ma sem utasítod el, hanem barátkozol vele, mivel annak az „áthangoló” hazugsága jól esik, és hízlalja a te hiuságodat! Ezekre is rá kell ébredned, hallgatva Urunk Józanító Szellemére!

„Mózes”-nek le kell ütnie „Zarándokot” amikor az élni hagyja magában az ő ó-emberének titkos hajlamait!… (ismerjük a Zarándok útjából, John Bunyan könyvéből) Istennek a leleményes irgalma és szeretete alapján, akinek Ő hústestet alkotott, annak itt a földi létében megadatott a pótvizsgázás lehetősége, melyben a „rostarázást” az ördög végzi.  Ki kell próbáltatnia a hitünknek a tovább vitetéshez, s ez még csak az első lépcső a szeretet felé! (Jel.12,9. I.Pét.1,7.) 

Szükséges tehát Ő vele együtt-látnunk (szüneidenai, szüneidézis), és számolnunk mindazzal, amit Urunk már eddig is bárkin keresztül és bárhol a Földön kijelentett! A Hazajutók között minden nemzetből és népből való egyének is megtaláhatók, olyanok, akik végig éberen megőrzik szívükben az útravalóul nekik adatott HONVÁGYAT, és nem érzik jól magukat itt a „hús”-ban, hanem az őket s ilyeneket kereső Jó Pásztorukhoz menekülnek. (Ésa.1,9. Jel.7,9. II.Tim.1,14. I.Pét.4,1-3.) A Bibliánkban megírt események és szereplők –úgy a jól mint a rosszul vizsgázók– a mi okításunkra vannak bemutatva, amiért mi, a most vizsgázók, csak hálásak lehetünk. (V.Móz.18,14-15. I.Kor.10,6-14.) Mivel Urunk megszánta a szellemben vakokká lett ember–teremtményeit (bűnbe esett angyalnak nincs kegyelem!), közülük akiknek Ő testet alkotott, csak azok és csak ilyenek hozatnak fel ide a „kegyelem szinpadára”, a Hazajuthatás lehetőségére! A többiek –mint tisztátalan szellemek– csak mint irigy „megszállók” lephetik el a szállásadójukat, igyekezve minél több kárt tenni abban, sőt még azon keresztül másokban is. (Lásd: a légió: Mk.5,9. Luk.8,30. Ján.10,10.) Azzal a ténnyel, hogy mi ebben a „szent háborúban” a lázadó vezér oldalára átálltunk, beengedtük magunkba az ő látását, ami „áthangolt” s ezzel –mindegyikünk a maga megkedvelt bűnéhez ragaszkodva– ellenséges viszonyba került a nekünk mindig jót akaró és a javunkat munkáló, de a BŰNT GYŰLÖLŐ HATALMAS Istennel szemben!  (I.Móz.3,1-6. Jel.12,7-9. Jak.4,4.)

Mindezek után kifejezhetetlen nagy ajándék számunkra az, amit Isten –a KÖZBENJÁRÓ KEZESÜNK, Főpapunk a Krisztus által– elvégzett értünk!!!  EZ A BÉKESSÉG-SZERZÉS Ő NEKI AZ ÉLETÉBE KERÜLT!… Ezt teszi a Főpásztor az Ő juháért, akit szeret!… Az Ő hasonlatosságára, erre az állapotra kell minekünk is visszajutni szellemben és valóságban, amilyenek eredetileg –a felfelé vezető útra helyezetten– IGEN JÓ állapotban voltunk! (I.Móz.1,26-28 és 31v.)  Ezt ócsárolta, megkritizálta és megvetette az ember; sőt –vesztedre– ezt teszed mindmáig te is, amíg Istent, és az Ő veled kapcsolatos jó elgondolását figyelmen kívül hagyva –a gonoszt látod jónak, s így a „szellemi halottra” jellemző érzéketlenséggel– elmégy mellette vak és süket szíveddel, elszalasztva az Áldó Orvossal találkozást, s így  a gyógyulás drága lehetőségét is! (I.Móz.2,17-18. Jób 4,20. Jer.29,11. Tit.1,14.)

Minekünk Isten tervét és az Ő jó elgondolását kell a magunkévá tennünk ahhoz, hogy az általunk elhagyott Atyai Házba, a mennyei világ ISTENI ÖRÖK RENDJÉBE (Díké, dikaiosüné) visszakerülhessünk! Aki a „szellemi halottak” közül abban a kegyelemben részesül, hogy a „nem kegyelmezettek” közül kiválasztatott az örök ÉLET ÁLLAPOTÁBA való visszajutásra, az egy „önműködő kocsiban: bőrruhában,” hústestben találja magát az e világra jövetelekor, ami –csak mint eszköz– az egész ittléte idejére őrá bízatott. A testünk tehát rá van bízva a belső emberre, a szellemre. Az is az „elkábított” és hitetlen állapot jele, ha a „vak”, a szellemi vak nem is tud arról, hogy ő vak lenne, és összetévesztve azonosítja a magán viselt „egynyári ruhát” önmagával! (I.Ján.5,19.) Ezek a mi jövőnket eldöntő Kijelentések már több mint kétezer éve ide leadattak; és mivé lettek nálad? Kisebbé tehetett téged, vagy még nagyobbá lettél ezek ismeretével? 

A látványos vallásoskodás és „jókodás” is igen hathatós eszköz a Vesztő kezében.Aamíg a sötétben tévelygő ember nem látja a Lényeget, hanem annak csak a formáját, vagy az „árnyékát”, az „leragasztja” és hamis nyugalomba –üdvbizonyosságba– ringatja őt!  (Zsid.10,1. I.Ján.5,19. Ám.5,5. lásd a Ford.-ban.)… Paulos is, Pál apostol a „Béthel” és „Gilgál” „rabja” (Saulus) volt, annak „uszítható kutyája” előzőleg; de amikor megvilágosíttatott, a damaszkuszi úton, a korábbi lelkes vallásos buzgóságát is kárnak és szemétnek ítélve abbahagyott minden régit! Megértette a Szent Szellem kijelentése alapján – amit nekem és neked is meg kell érteni–, hogy sem „a bakok, bikák vére” sem a „véres áldozatig” menő (de felírt, és a fölöslegből való) „jókodások”, sem a látványos liturgiák nem tudnak rajtunk segíteni, sem az okozott kárt, azt a kifizethetetlen nagy kárt elrendezni!!.. A „Magasságban és szentségben” lakozó Istennel –én és te– csak a magunk romjain, a porban és hamuban találkozhatunk! (Ésa.57,15. Jób.42,1-6.) Mivel a sötétségben tévelygő juh a járványos „nagyság-baci”-val (is) fertőzödött, ezért a keresésére indult Gyógyítónk is a „hegyekre” megy utána. (Mt.18,12.) Legyen hála Őneki ezért is, hogy már ezt is megtapasztalhattuk, hogy Ő ezt is megtapasztaltatja velünk!… 

Az emberi hármasságban a felelős szellemnek kell uralkodnia; a „ló” csak azt ehet és csak azt tehet, amit a „kocsis” megenged neki; ha „belegel” a szomszéd mezején, a kárt a kocsisnak kell kifizetnie; ha pedig a kocsi (az autó) szabálytalanul közlekedve karambolozik, azért is a vezetőt büntetik meg és nem a „kocsit”! Te hogyan és mire használod a gondjaidra bízottakat, az egész „egynyári ruhádat”?… Gondoltál-e már arra egyáltalán, hogy „ki vagy te,  és mi van neked, ami a te tulajdonod”? Erre is csak az Ige ad hiteles választ, az egyedül bölcs Istentől elfordultak viszont képtelenek rá, ezért azokra ne hallgasson „Timotheos”, sem „Titos”! Aki mint szabadon élő „vadgalamb”, nem szorul emberekre, mert Istenre bízta magát. (Tit.1,14.) Istenre bízta magát, és mivel Ő táplálja, ezért már nem is lehet az ilyen állapotban levő zarándokot „beetetni” (ismerjük a Zarándok útjából, a zarándokok nem vásároltak be a Hiúság vásárán), az ilyen állapotban levő még a „Hiuság vásárán” –az e-világban– gazdagon felkínált portékákkal sem! Mivel azok a portékák mind a Sátán kelléktárának bűnrecsábító eszközei, ezért ne hallgass a tévelyítőkre! Állandóan szükségünk van a Józanság Szellemére, a PÜNKÖSDRE, nehogy az Ősellenség –mint „kukacot” a Vesztő horgán– felhasználhasson bennünket! …  (Jób.36,21.) 

1. Ó, hogy volt idő, mikor még

Éltem csak magamnak én.

Hallám, amint hívsz szelíden,

Ámde így szólt büszke szívem:

Semmit Te, mindent csak én!

2. Ám megleltél és megpihentem

Vérben ázott fád tövén;

Láttam nagyszerű szerelmed,

Büszke szívem lassan enged.

Van, mit Te, de van, mit én!

3. Ámde Szentlelked varázsát

Mind forróbban érezém,

Én kisebb levék Te nőttél,

És szívemben forró vágy kél:

Többet Te, kevesbet én!

4. Ó, de a hegyek magasak,

Tenger zúgó árja mély,

Ámde még nagyobb szerelmed,

Üle teljes győzedelmet:

Mindent csak Te, semmit én!

Posted on by igazsagkereses

A Megkísértés Máté. 4,1-11.

„Mi Atyánk, … Ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg minket a gonosztól!”  

Amikor mi –mint tékozló elveszettek– Isten felé fordulunk a kéréseinkkel, már annak tudatában és hitében kell lennünk, amit Ő az eddigiekben már kijelentett nekünk. Nagy segítséget kapunk ehhez a Szentirásból, az abban leírtak sorrendjéből is, mivel a Könyvek mindegyike nem csupán nekünk, hanem rólunk is szól, a mi életünkről!.. Amiket olvashatunk ott emberekről, azokból mi is vizsgázunk! Ne nézzük páholyból őket, mivel mi most a színpadon vagyunk!..

Alapigénket a sok előzmény után az Úri Imából kapjuk, s annak egyik fontos kérése adatik a szánkba. Az Ő Világosságára van szükségünk ahhoz, hogy ezt a kérést is helyesen értelmezzük, mivel a vesztő szellem –mint mindent– már ezt is alaposan összezavarta a lelkekben. A teljes Irás azonban kisegíthet minket a zűrzavarból.

A Mt.6,13-ban levő kérés, a ne vígy minket kísértésbe –eiseim– igéje eredetileg belépést, beleesést, belejutást –enter, go in– jelent. Jak.1,13-ban erről ezt olvassuk: „Isten gonoszra nem kísért senkit!” (a peirasmos szó jelentése: próba, kipróbálás, nem pedig valami gonoszra történő csábítás!…). A kísértésbe jutás már az elalvás következménye, ezért az Úr minden korokban a segélykérő imádkozás lehetőségét adja az Ő alvó tanítványainak, a csapda ellen!: Luk.22,40… A kipróbáltatásunk azonban szükséges a nálunk levők valódiságát illetően!…

Vizsgáljuk meg közelebbről ezt a három kérdést, amelyet valamilyen formában minden Haza –megtérni– induló is megkap felvételi vizsgaként. Urunk, amikor megüresített emberként itt járt, elsőként így vizsgázott le jól ezekből: Mt.4,1-11.

„Akkor elviteték Jézus a Szent Szellemtől a magányba, hogy megkísértessék az ördög (Diabolos), mint vizsgáztató által. –Tehát Ő is megkísértetett, de nem vette be a kísértő szövegét, nem fogadta be saját gondolataiként, nem hitt az Őt vizsgáztatónak, nem dőlt be a beugratónak, nem ment bele a bűnbe!… –

2 v. És mikor negyven nap és negyven éjjel böjtölt, megböjtölte a nappalnak a dolgait és az éjszakának a dolgait is, végül megéhezék. (A sikeres böjt még csak előkészítés a sikeres jó vizsgához.) És odament hozzá a vizsgáztató, és monda néki –úgy sugta bele a fülkapuba, mintha azok a szavak „emberléleknek” a saját gondolatai lennének–, Ha az Isten Fia vagy, akkor mondd azt, hogy e kövekből itt szülessenek, származzanak kenyerek. (Te képes vagy a már régen kőbe vésett és megkövült törvényből és prófétákból mégis megetetni az embereket, és ez a táplálék még neked is elegendő lesz.)

4 v. De Ő ezt a kérdést magában mérlegre tette (apokrithé), és elvetette, majd ezt mondta: nem csak kenyérrel él az ember (ho antrópos), a földből és földről származó táplálékkal, hanem mind azzal, ami az Úr szájából származik, ami felülről jön, egyenesen az Istentől, Istenből. V.Móz.8,3. Csupán attól nem jut életre az ember, amit emberen keresztül kap, viszont az összes beszéd által, ami az Isten szájából származik, életet nyerhet. (Az Ige nem a Bibliából, a tanításból, hanem az Élet Igéje Istentől és Istenből származik. Ján.1,1-4.)

5 v. Akkor magához vette Őt és vitte magával az ördög a „szent városba” –és föléjük állította Jézust, előljáró pozicióba a szentek között–, és a templom párkányára állította Őt. Ilyen gondolatokat akart belecsempészni a szívébe a korláton, hogy korlátlan lehetőség áll előtte a lelkekkel kapcsolatban is, és saját magával kapcsolatban is.

6 v. És monda neki az ördög: Ha Isten fia vagy, ha már annak tartod magadat, Istentől tanított vagy, ismered az írásokat és a törvényeket is, így fölötte (rajta) állsz a törvényeknek, tehát túl is teheted magad rajtuk. A böjtön is sikeresen túljutottál. Nyugodtan vesd hát alá magadat a bioszba, a húsnak a gazdagságnak a dolgaiba, az evilág dolgaiba; sőt még basáskodhatsz is a lelkek felett, neked ezek nem fognak már megártani, hiszen meg is van írva a 91. Zsoltárban, hogy az Ő angyalainak parancsolt felőled, és kézen hordoznak téged, hogy meg ne üssed lábadat a kőbe. Tehát bátran belevetheted magad ezekbe, semmi bajod nem fog származni ezekből, nem olyan borzasztó dolgok ezek. Használd ki tehát a lehetőségeidet, egyszer élsz!…

7 v    Nagyon elszomorodott Jézus az Ő bensejében ezektől a szavaktól, melyek látszólag a saját gondolataiként fogalmazódtak meg benne, de csak egy szempillantásig csupán, mert felismerte, hogy ez a vesztő hangja, s ezt felismerve, e feletti örömben megerősödve válaszolt Jézus: Ez nem igaz! Ez az írás nem erre a helyzetre vonatkozik! Erre az esetre az van megírva, hogy nehogy próbára tegyétek, nehogy ti akarjátok levizsgáztatni (ekpeiradzó) az Urat a ti Isteneteket, mert el fogtok veszni, el fogtok kárhozni! V.Móz.6,16.

8 v. Ismét magához vette Őt és magával vitte az ördög Őt egy igen magas hegyre, a csúcsra vitte fel –hátha ebbe a felmagasztalt helyzetbe majd beleszédül, sikerülni fog az elkápráztatás, és hagyni fogja felmagasztalni magát, saját magát magasztalja majd fel, mert akkor automatikusan, a törvény szerint fog megbukni–, És megmutatta neki a világegyetem összes uralmait, a földön levő összes uralmakat, és azokat is amelyek nem a földön vannak (a földön kívülieket; pásás tás bazileias tou kosmou), és azoknak a dicsőségét is; egy más világba, eddig még nem látható távlatokba is belepillanthatott, egy különlegesen dicsőségesnek látszó, és a földi szem számára káprázatos világ nyílt meg előtte, amelytől szinte elragadtatásba jutott.

9 v. És monda (azt hazudta) néki az ördög –csapdába akarván ejteni, mintha az ő saját megvilágosodott felismerése lenne, az ő felfedezése, hogy ez, amit látsz, ez az örökkévaló világ, ez a „mennyország”, amibe most belepillanthattál–, Ezt az egészet teljesen neked fogom adni (hiszen te ezt már kiérdemelted, mert te már egy jó és megigazított ember vagy régtől fogva, minden embernél inkább, így a te számodra már egyenes út vezet ebbe az álomszép világba, miután a még hátra levő vizsgáidat leteszed. Bizonyos lehetsz abban, hogy eléred, nem is vagy már túl messze tőle, bizonyos hogy üdvösséged van. Neked ehhez már semmit sem kell tenned, csupán hagynod kell hogy szolgáljanak néked, és hogy elismerjenek téged, engedned hogy te légy az ő tiszteletük tárgya. Mert ha mindezeket te megengeded, akkor már nekem könnyű dolgom van, hiszen akkor már sikerült is az Istent kibillenteni a központból, kiűzni a szívedből, akkor már te fogsz istenkedni, úgy hogy te azt észre sem veszed, hogy én ülök bele a te szívedbe, amelynek olyan jól esik a hódolat, az imádat, az elismertség. Akkor már ezzel, hogy magadat imádtatod és engeded imádni, te magad is leborulva imádni fogod önmagadat, vagyis engem, aki ekkor már a szívedben, a te legbensőbb bensődben fogok lakozni, és uralkodni fogok terajtad, mint választott uralkodó, akit te magad juttattál uralomra önmagadban).

10 v. Akkor jól meggondolva és összegezve magában mindezt azt mondta Jézus: Menj el, takarodj! menj le, távozz el végleg a szemeim elől te Sátán! Most láttalak meg, hogy te maga a Sátán vagy, és amiről azt hittem, hogy az én gondolataim, azok a Sátántól való megkísértés, és ne akard a te vesztő szándékodat az én gondolataimként elsütni! Mert meg van írva: Az Urat a te Istenedet imádd, és kizárólag néki szolgálj, egyedül Őt szolgáljad!  V.Móz. 6, 13.

11 v. Akkor, azok után hogy nem sikerült Őt átejteni, becsapni és bűnbe vinni –sem úgy hogy „nagy tanítót”, sem úgy hogy „szent pásztort”, sem úgy hogy „tökéletes igazat” csinált volna belőle, a vizsgákat Ő jelesre letette, nem csak elméletből, hanem gyakorlatból is–, elhagyta Őt az ördög, Diabolos, és lásd: azonnal hozzájöttek az angyalok és szolgáltak (diakónia) Őnéki! ”…

A mi Urunk és Pásztorunk azért jött le ide, a mi Istentől elidegenedett „mélységünkbe”, hogy bennünket, az Ő bukott és tévelygő juhait megszánva felkaroljon, és tanítványosítás útján alkalmassá tegyen az Őbenne való Életre. Ennek  útja  van, „Zarándok-út”, melynek „sok keserve van…”, de ezen Ő maga is végig ment azért, hogy nekünk erre lehetőséget szerezzen. Isten hatalmasan cselekedett, hogy kimentsen az örök kárhozatos halálból minket! Az élők, a látók mind dicsőítik Őt ezért. Bárcsak köztük lennénk már! DE JAJ a megvetőnek!…

BL