Amint a halálos ütközeteknél a mentőorvos kezelésbe veszi a sérültet, úgy vett minket is kezelésbe a mi Gyógyítónk. Mi azonban, akik testben még itt vagyunk, ennél is „nehezebb esetek” vagyunk, mert a szívünk-szellemünk belső baját nem is érzékeljük, nem is fáj, ezért azt figyelmen kívül hagyjuk, ez pedig már dupla betegség!… Mert az Úr ezt mondja: „Veszedelmes a te sebed, gyógyíthatatlan a te sérülésed…!” (Jer.30,12-15.) Mi „ott” az Ővele való együtt-látást és együtt-érzést veszítettük el (süneidenai), amikor már a kezdeti állapotban, szellemben vakká, „Isten-vakká és süketté” lett az „igen jó”-nak teremtett ember! Isten ezeket közli velünk már a Bibliánk elején. Mi ebben az állapotban vagyunk tehát és te is, amíg  –a többi világban élő emberhez hasonlóan– nem veszed figyelembe a „múltad” tényeit!…: a prohamartanein-t, az e világ léte előtti bűnbeesésedet!.. (II.Kor.12,21. 13,2. A Károli szövegben ez a szó „ezelőtt”-nek van fordítva.) Ennek a helyes értelmezése nélkül pedig még egy jó lépést sem tehettél meg a JÓ irányában!! Az erről szóló KIJELENTÉST már a Bibliád első lapjain megtalálhatod; csakhogy még nálunk –mint a legtöbb sorsdöntő Kijelentés– ez is félre van magyarázva és félre van értelmezve! (Pl: a bűnesetről kapott KIJELENTÉS csupán egy kis nevetséges „Ádám-Éva-almafa-gyermek-mesévé” lett lezüllesztve!!  (Hós 6,7. Róma 3,23.) Ezek az Igék azt a „helyet”, azt az állapotot ismertetik meg velünk, amit elveszítettünk, aminek még annak az emléke is  elveszett belőlünk, ami miatt pedig –értelmetlen vak, emlékezetvesztett tudatlanként– egyikünk sem kerülhet Haza! Pedig Ő kifizetett teérted is!! Ezért kérheti Urunk jogosan, hogy „Emlékezzél meg honnan estél ki és térj meg”, mert Ő már leközölte s ide adta mindazt, amit számonkér! (A vizsgán nem kérdez olyat, amit még nem tanított volna.)… Csak a starthelyről induló, és a saját maga bűnterhét felismerő és vállaló „futó” reménységének van alapja!! Erre kell tehát és lehet nekünk most szert tennünk, akiket Urunk kézbe vett, és „alulról” maga elé emelt azért, hogy a hamis nyugalomban szendergő alvókat a Tőle való Hit által ráébressze ezekre!!!  (Róma 10,17.)

Istennek –a minket felkaroló Urunkban– sok szívós és kitartó munkája kell már ahhoz is, hogy a magas lóra felült, önmagáról sokat, sok jót képzelő embert, aki viszont még a saját maga igazi belső lényegét sem ismeri –mert „lelki és szellemi agymosott”–, a sok-sok hamis, félrevezető útról a valóság megismerésének az Útjára ráterelje!! Mert mi „vakok”, akik hiszünk a hazugságnak, nem akarjuk észrevenni, hogy Isten az Ura mindeneknek, és hogy mi minden jót egyedül csak Őtőle kaptunk és kaphatunk!… (Jak.1,17.)

[Téged hogy érintene, ha a tömegbalesetben sérült gyermeked, akit életed árán kiemeltél a többiek közül, nem tudna és nem is akarna hallani sem efelől!! Mit tennél te??;  mert Isten így emelt ki minket az „elmeháborodottak tanyájáról”, sőt hústestet is alkotott nekünk, amelyben te is részesültél s ide felhozattál, ahol már az Úr, az egyedüli Gyógyítónk vett kezelésbe téged…is]

„…én vagyok az Úr, a te gyógyítód!”  (II.Móz.15,26.) „Térjetek vissza szófogadatlan fiak és meggyógyítom a ti elpártolástokat! ” (Jer.3,22. 33,6.)

Itt kezünkbe adatott a Biblia: ISTEN KIJELENTÉSE, amelyből az addigi életének minden emlékét elveszített és hazug álomvilágba is merült beteg, most KEGYELEMBŐL MEGKAPTA A VALÓSÁG MEGISMERÉSÉNEK A LEHETŐSÉGÉT. Az útravalóul kapott Hit által mindannyiunk ráébredhet a maga „ki” létére, a „mit cselekedtem?” priuszára”, amit „ott”, a tett helyén, egyikünk sem vállalt. (Jer.8,6. I.Móz.3,12-13.) Az Istentől elidegenedett ördögi természet került „ott” belénk, és emiatt történt a kiűzetés abból az édeni „minden igen jó” állapotból; és lettünk mi alulról valókká (Jn.8,23.) …  A „fentiek” … pedig valamennyien az isteni természetnek, a Szeretet Szellemének a részesei, Akire mi nekünk is elengedhetetlen szükségünk van ahhoz, hogy az Ő jó elgondolásának megfelelően a „fentiekkel” –az Élőkkel–, a bűnbe nem esettekkel összevonhatók lehessünk! (Jer.29,9-14. Ef.1,10.) Az ördögivé elvadult természetével pedig senki ember fia abba nem juthat be! (Gal.5,21. Jel.21,27.)

Az erre való felkészítésnek itt és most kell elkezdődnie benned is amíg még lehet(!); nehogy lemaradj! Mert odaát már késő.  Ő így biztat és buzdit erre: „Aki elkezdte bennetek a jó dolgot, elvégzi a Krisztus Jézusnak napjáig. Mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből.”(Fil. 1,6.2,13.)  

A Szentírás nagy segítség lehet az állapotod, a „ki” és „hol” léted, a „diagnózisod” felismerésében, de csak az Ő világosságában – és nem az itt uralkodó „műfények világában”, ahol minden csak látszat, felszínes és hazug, káros és nincs benne semmi örökértékű valóságos! Mi pedig „ma” mindannyian vizsgázunk azzal is, hogy mit kívánunk meg, hogy mi tetszik meg nekünk a „hiúság vására” bő kínálatából! Ehhez tehát már beljebb kell mennünk, a nyilvánvaló cselekedetek szintjéről, be az emberLÉLEKbe, a „szent háború” (John Bunyan) harcmezejére, amelyet, amint „Jákób”; mindenkinek meg kell vívnia magában. Szükséges előfeltétel ez ahhoz, hogy a KRISZTUS ÁLDOZATI HALÁLA ÁRÁN megszerzett megtartatásunk –a Szótéria–, a Békesség és Irgalmasság egyénenként érvényre juthasson mi rajtunk, bennünk és általunk is! (I.Móz.32,21-32. Ján.4,21-23. Gal.6,14-16.) És akik e szabály szerint élnek, békesség és irgalmasság azokon, vagyis akik az Istennek Izraelévé lesznek! … …

A Bibliánkban megírottakon keresztül Isten, mint Ige akar cselekedni bennem és benned is, ha a „terepet” –magadat/szívedet, mint földet, termőföldet– „művelésre” végre átadod Ő neki. Ő erőszakkal nem kényszerít erre senkit. Minden szellem-teremtmény, akik között a lekisebb volt az IGEN JÓ ember, akik közt voltunk mi is egykor, a bűneset előtt, mi méltán kiestünk abból … a bűn és halál törvénye kivágott minket az Édenből!! Ő, Aki még ezek után is ATYÁNK MARADT megszánta a bukottakat és egyeseket kiemelt közülük, hogy az Ő további kegyelmében részesítse; ezek vagyunk mi. Anyagi testet alkotott nekik, létre hozta az anyagi „tér és idő világát”, melyben mint „szinpadon”, jelenést kaphatnak az ide felhozottak, akiknek Ő meghatározta az ittlétük idejét, helyét és életcélját, az Ő jó elgondolásának megfelelően. (Csel.17,24-31. Ezeket mondta el Pál apostol a művelt, okos görög fővárosban …) Itt kapta meg mindenikünk –s ez egyszer lehet az örökkévalóságban!… – a szabad választás lehetőségét arra nézve, hogy „hol”, vagyis, hogy milyen állapotban akarja tölteni az örökkévalóságot: Istennel –Aki Krisztusban mindent elvégzett azért, hogy megmentsen–, az örök boldogságban, a többi megmenthető és az Otthon hazaváró szeretteink között; vagy pedig az örökké lángokban gyötrődő, ellenséges, egymást okoló elkárhozottak között, akiktől itt hagyta magát –a maga bűneivel– félre vezetni, félre vezettetni, a figyelmét erről elterelni, „elaltatni”!! … (Ján.19,30. Luk.16-19-31.)  Az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess…” (V.Móz.30,19.)

Isten azért vár bennünket, és hosszan tűr, mert meg akar menteni az örök borzalomtól, ezért a mi megmenekülésünk útját módját is leíratta az Ő eszközein keresztül. (II.Pét.3,9.) Meg akarja értetni velünk, hogy a bűneset óta bennünk a vesztő szelleme is jelen van, aki minden pillanatban el akar gáncsolni, és félre akar vezetni minden jó útra indulót, minden lépésnél! Emiatt kevés részünkről a „marokköpés”, de még a „jó lelki” nekibuzdulás is; nekünk a Szent Szellemre, az Ő állandó vezérlésére van égetően szükségünk, végig az egész „sötét földi futópályánkon!” A Bibliánkban bemutatott személyek, események –típusesemények– mind a mi felvilágosításunkra és okításunkra írattak meg, kezdve az „első Ádám” típusesetétől végig, mindazoknak, „akik az Ádám esetének hasonlatossága szerint vétkeztek”  Tehát nem ős-szüleink a bűnösök, hanem mindnyájan, az ő típusesetéhez hasonlóan! (Róm.5,14. I.Kor.10,1-11. 15,47-48.) 

Ezek után nekünk már „messzebb” lehet és kell látnunk, kezdve a HÁRMASSÁG TEREMTÉSÉTŐL egészen a BIZONY JÖVEL, URAM JÉZUS!-ig (I.Móz.1,1. Jel.22,20-21.) A TELJES ÍRÁS alapján kell nekünk túl-látnunk a félrevezető tanításokon, és a mesévé züllesztett szöveg magyarázatokon; már annak is tudatában lévén, hogy nem az anyaméhben kezdődött a létünk, és nem is a koporsónál végződik! Melyik fokán lehet a megtévesztettségének és öntudatlanságának az, aki összetéveszti magát a hústestével, a  magán viselt bőr ruhájával? Mert ezt mondod, ember: éhes vagyok, sápedt vagyok; holott nem Te vagy az éhes, a sápadt, hanem csak a tested, ami a te láthatatlan belső emberednek adatott, mint „ruha”, KEGYELEMBŐL a földi léted, a pótvizsgázásod kegyelmi idejére, a Kijelentés szerint! Mert nem haragra rendelt Isten bennünket, hanem arra, hogy KRISZTUS ÁLTAL a „négy lépcsős” örök üdvösség részeseivé tegyen! (I.Tess.5,9.) Szégyenkezhetünk azért, hogy mind eddig kemény, hitetlen és érzéketlen szívvel elmentünk az Ő csodái és az értünk meghozott Áldozata mellett! (Jer.6,15. 8,12.); ugyanakkor pedig  az Ő kegyelmi ajándékait elvettük, és az Istennel való együttmunkálkodás helyett, az átejtő Diabolos céljaira használtuk azokat, a kegyelmi ajándékokat. Mindezekben most a mi belső emberünk állapotát kell felismernünk, melyet a gonoszra törekvő megszálló szellem még mindig jónak és elfogadhatónak akar láttatni magunkban, magunkkal, de nem kell ráhallgatnunk többé!!!… 

Isten, a te Gyógyítód tőled is megkérdezi: „Mit akarsz, hogy cselekedjem veled…?” Ha már végre szívvel-lélekkel belátod, hogy bizony megvakultál, amikor a jót gonosznak, a halálost pedig jónak, kívánatosnak láttad és befogadtad, megetted –ha ezt belátod–, akkor Isten meg tud és meg is akar gyógyítani téged; mert éppen az ilyenekért jött le ide a „sötét éjszakába” jutottakért! (Ésa.57,15-18. Jer.3,22. Máté 9,10-13.) Az Ő ajándékai által talán már te is megláthattál valamit ezekből, amikre Ő bíztat és hív bennünket! (Ésa.60,1-2.) Tudnod kell azonban, hogy Istennek minden kegyelem-ajándéka közhaszonra is adatik, és hogy azoknak a felhasználási módja is meg van határozva! Elengedhetetlen tehát, hogy Ővele együtt-látókká legyünk, mivel az Őt követő, már látóvá tett vaknak mindig tudnia kell, hogy mikor, kinek, mit és hogyan kell átadnia, a szükséglettől függően!  

Isten Uralmában minden az Ő Rendjének megfelelően, Őhozzá illően történik, amitől mi elidegenedtünk. Mikor elhagytuk „helyünket”, tönkretettük magunkat, mert nagy „heggyé” lett mindegyikünk a maga szemében, amiről csak a JÓZANSÁG SZELLEME vonzhat le téged is –arról a hegyről, ahova felképzeltük magunkat–, ha hiszel Őneki és nem ragaszkodsz tovább a kedvelt bűneidhez, a magad vélt igazához! Jób eljutott ide, a starthelyre végül (Jób 42,1-6. olv. a Fordításból), így jó példa ő a mi számunkra is a leszállásra, és ez lehet az első jó lépés minekünk is!!!  Ha vissza akarunk kerülni a helyünkre, elsősorban Istent meg kell szentelnünk –minden és mindeki mástól elválasztanunk– a mi szívünkben (Ésa.8,13. I.Pt.3,15a.)                                                       

Jak.4,7-10. „Engedelmeskedjetek azért az Istennek; álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek. Közeledjetek az Istenhez, és Ő közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg kezeiteket ti bűnösök, és szenteljétek meg szíveiteket ti kétszívűek. Nyomorkodjatok és gyászoljatok és sírjatok; … Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és felmagasztal majd titeket (annak idejében). ”                     

B.L.

Fohász énekünk a 158-as, ami imádságként is adatik a szánkba:

Mi hozzád von, oh add meg azt, vedd el, mi Tőled elszakaszt.

Magamtól vedd el önmagam, add hogy Tied legyek, Uram.