kicsoda igézett meg titeket, hogy ne engedelmeskedjetek az Igazságnak, kiknek szemei előtt a Jézus Krisztus úgy íratott le, mintha ti köztetek feszíttetett volna meg!?

Ez az ébresztő, megszégyenítő kérdés a Szentíráson keresztül adatik fel most minekünk, akiknek most, az utolsó időkben és állapotban van jelenésünk a „színpadon”, a kegyelmi időnek, a mi jövőre, az örökkévalóságra való felkészítésünknek a színpadán! Nekünk bukottaknak –akiket Urunk megszánva előszólított és maga elé felemelve mindeddig eltűrt, mint a pusztában 40 évig vándorló Izraelt is (Júd.20-21. Ford.)– Ő most ezt a megítélő kérdést teszi fel: Te bolond, értelmetlen (anoétos, „galáciabeli”, még tejen élő kiskorú), miféle kábítószeres hamisított tejet ettél meg, már megint?!… Mivel te már taníttattál a különbségtevésre, a Hazavezető útra (hodos), és kiragadtattál a hamis tanítók markából a KERESZTNEK, a mi örök jövőnket meghatározó KRANIONNAK A MEGVILÁGOSÍTÁSA ÁLTAL, és most mégis önfejűen a magad útjain tévelyegsz –a magad által kiképzelt istened– a te önbolondító bálványaid akaratának megfelelően!! Ezt teszed ugyanis mindaddig, amíg a magad „értelmére” támaszkodva nem akarod meglátni a Lényeget: az EGYEDÜL IGAZI VALÓSÁGOS ISTENT, és belátni, felismerni a te Őtőle elszakadt tévelygő lényegedet!!… Holott az erről szóló KIJELENTÉS már a Biblia elején leközöltetett számunkra, csak a Vesztő által félreértelmeztetve került be még a „hívő” lelkekbe is!!… Ennek pedig ki kell irtatnia belőlünk –de minden Hazaindulóból is– ahhoz, hogy a kapottakat, a „Mentőállomás Nagyadójának jeleit” helyesen értelmezve felfoghassuk, és –mint „reléállomás” – Őhozzá hűen képviselhessük!…

Elengedhetetlen fontos követelmény velünk szemben, hogy vegyük figyelembe a belső szívbajunknak azt a lélekben is felismerhető súlyos „kiütését” felismerni –mégpedig mint vészcsengőt (!), ami megszólal minden jónak vélt (vagy jókodó) lépésed után–, hogy azért buzdít ilyenekre, mert jólesik az, ha dicsérnek!! Ez az ördögi látás, ez a természet került belénk „ott” az Édenben, ami a Valóság szerint tulajdonképpen vakság!!  „Isten-vakká” és „Isten-süketté”, Őiránta érzéketlen „halottá” lett az eredetileg igen jónak teremtett ember, az őt is, a világokat is és a bennük élő kicsiket és nagyokat is megteremtő és éltető, A LEGHATALMASABB -a HO ÓN, a PANTO-KRATOR, a MINDEN-HATÓ, az ALL-MIGHTY- iránt; Aki felől még ez is kijelentetett: „Övé egyedül a halhatatlanság, Aki hozzáférhetetlen világosságban lakozik!” (I.Tim.6,16) Tehát még a Sötétség szállásadója, a tisztátalan szellem hordozója sem juthat az Ő közelébe; sőt az még a Hozzávezető Útra sem kerülhet fel! (És.35,8-10.). 

Gondold meg most már értelemmel ezeket, mivel kaptál hozzá útravalóul gyermeki hitet is, hogy az e célra kapott földi léted folyamán ezeket mint az Ő hű sáfára, az Ő akaratának megfelelően felgerjeszthesd!! Tudd meg ehhez, hogy a földi létet, ennek kimért idejét, és minden rád bízott kegyelem-ajándékot is erre kaptál meg te is –ha még el nem játszottad, amint Ézsau (!)–, és nem a Vesztő céljára, a haragra! (I.Thess.5,9.)

Velünk és bennünk tehát –akik a Mennyből kapott Kijelentés szerint az „Ádám bűnbe-esésének hasonlatossága szerint vétkeztünk”, és a levettetésünk után most ISTEN IRGALMÁBÓL mégis ide, a hazavezető „Útra” felkerülhettünk– Őneki már itt a földön mindent elölről kell kezdeni! (Róm.5,14.) Sőt van, aminek már itt a végére is kell jutnunk!: pl. meg kell valósulnia az első, a „relatív” feltámadásnak; de vége kell szakadnia a gonoszságnak, megelégelve, megundorodva és meggyűlölve azt!! (Dán.9,24. Róm.12,9. Zsid.1,9. I.Pét.4,3.)

Igen nagy „távolságra” van ez attól az állapottól, amibe „ott”, a bűnesetnél beleestünk!! Az Ige ugyanis ezt akarja meg-és beláttatni velem és veled is: Te szereted a bűnt s csak annak a következményétől, a kárhozattól félsz!… Ez a tragikus elhajlás, ez a fordítva-látás és az Isten ellen fordulás, az addig szelíd „igen jó”-nak teremtett embernek az elvadulása, a természetváltozás „ott” történt tehát velünk, és ezzel az ördögi természettel terhelten érkezünk fel ide e földi létre valamennyien, akiknek Ő hústestet alkotott!!… Ez a tényállás, ami kijelentetett felőlünk!… (I.Móz.3,22-24. 6,5-6.)  

De hála Istennek, hogy még mindezek után EVANGÉLIUM: Örömüzenet is van, éspedig minden ember számára: hogy Isten a Krisztus Áldozatáért kész a bűnét megbocsátani minden igazán megtérőnek!!!…  Ezt a nagy-nagy lehetőséget azonban minekünk még értelmezni kell, és nem elég (mint eddig) csak „önfejűen” és nagyvonalúan elmenni mellette! Ahhoz, hogy a kert Urát eddig gyalázó vadból Őt dicsőítő szelíd, nemes, jót termő lehessen, szükséges, hogy tanítvánnyá, Őtőle befogant oltvánnyá, „Timotheos-ültetvénnyé” legyen!! (Lk.8,11. Jer.3,25. Ján.8,49. 15,8.) Minden addig nagyra értékelt és élni akaró vadhajtást pedig le kell vágni rólunk, rólam, rólad!!… Ez az a szent háború, amit minden zarándoknak meg kell vívnia önmagában, a lelkében, a maga életútján. Az ilyennek a földi élete gondjai, aggodalmai már messze a háttérbe kerülnek, és az odafelvalók, az örökkévalók kerülnek előtérbe. Ha a látni vágyó „vak” szeme gyógyításra kerül, a látóhatára kitágul, és egyre messzebb fog látni, egészen a mindenben Istennel történő együttlátásig! Ez az a süneidésis és érzékelés, amit „ott” elvesztettünk, és attól fogva a Vesztővel lettünk együttlátókká valamennyien! (I.Móz.3,6.) Ebből a célból adatik most nekünk a csak Istentől kapható MÁS BELÁTÁS kegyelemajándékával a kigyógyulás lehetősége, de ezt nagyon kell vágyni, éhezni és igényelni, hogy ez adassék meg minekünk is!…  ATYÁNKNAK, a Hatalmas Istennek ez az a JÓ ELGONDOLÁSA felőlünk a mi megmentésünkre, és ezt senki más teremtmény meg nem változtathatja!!!… (II.Tim.2,24-26. Zsid.10,22.) (Jer.29,11-14.) 

Akadályozni és az Ő munkáját fékezni képes minden szellem-teremtmény, ezt teszi is mindenki, amíg vak (Róm.1,18-25!); így ezzel önmagát zárja ki és veszti el, örökre!! A sáfárnak még számot is kell adnia, és mi mindannyian sáfárok vagyunk!! A Vesztőnek pedig meg van engedve, hogy az Istentől elforduló embert megkísértse; mert „SZÜKSÉGES a tanítványjelöltnek KIPRÓBÁLTATNIA a nála levők valódiságát illetően!” Ez a „tantervben” benne van…

A keskeny úton folyamatosan szükségünk van az Isten Szellemének józanító és ébren tartó vezetésére, mert „az ellenség is lesben áll” (Lásd: a 81. Énekünk 4. versszakát.). Módszere az, hogy látványosan jóakarónak adja ki magát, és könnyebb utat ajánl, amire a restség ördögével megszállt Emberlélek szívesen ráharap. (Amint az Édenben is történt.) Testiekben ezt könnyen felismerhetjük magunknál, lélekben azonban (gondolatvilág) a „sötétség” miatt már elengedhetetlen szükséges a „hamisítatlan tej”, a Felülről való Ige, a Világosság: a fel nem „vizezett” tanítás!!… Istennek minden rendező –teremtő– munkája a „LEGYEN VILÁGOSSÁG”-gal indul, úgy a szemmel nem látható (aorátos) földön, mint a még rendezetlen (akataskeuastos), láthatatlan belső emberünkben is! (I.Móz.1,1-3. LXX.)  

Ne hallgass tehát az álomvilágban tartó hamis tanításokra, testvér, hanem a téged is Hazaváró Atyánkra, Aki a Krisztusban mindent ELVÉGZETT és megfizetett mindent, hogy a saját szent háborúját mindegyikünk –mindenki, aki itt testet kapott– az Ő oldalán végig megharcolhassa, s így Ővele győztesként Hazajuthassunk! (Ján.19,30. I.Tim.6,3-5. II.Tim.3,10-17. Luk.13,24!!) 

BL

   Ének: 43.

1. ÉBRESSZ, bizonyságtévő Lélek! A várfalakra őrök álljanak! Kik bátran szólnak s harcra készek, ha éj borul le, vagy ha kél a nap. Hívásuk zúg a földön szerte itt, Az Úrhoz gyűjtve népek ezreit.