Itt áll előttünk ez a világrengető esemény, amely a mennyei világ lakóit –a látókat– a szívük mélyéig meghatja és hálára indítja, csak éppen azokat, akikért ez történt, őket ez hidegen hagyja. Nagy szégyen ez ránk, a földi emberekre nézve, akik itt ráadásul még többnyire megkeresztelt keresztények is lennénk!… Szerepelnek ugyan még  naptárainkban a nagy Ünnepeink –Karácsony, Húsvét …–, de már azok is többnyire emberi jókodásokká, népszokásokká üresednek, eltérítve és megfosztva azok  l é n y e g é n e k  még a puszta ismerésétől is. Minekünk pedig, akiknek az utolsó időkben van itt jelenésünk a Földön, az elméleti –lelki– ismerésnél sokkal többre van szükségünk, az Írások szerint.

   A mindenséget Teremtő és éltető egyedül Bölcs Isten rendezése folytán nekünk megadatott, hogy megismerhessük Őt, saját önmagunkat, múltunkat, és az Ő jövőre vonatkozó jó elgondolását, akaratát az egész teremtettséggel kapcsolatban is. Ebbe vont bele bennünket azzal, hogy  k e g y e l e m b ő l  hústestet alkotott nekünk, melyben itt a kegyelem szinpadán megjelenhettünk, hogy a bűnbukásunk után pótvizsgázhassunk és továbbvihetők legyünk.

   A Biblia: ISTEN KIJELENTÉSE, melyben tájékoztatást kapunk mindazok felől, amikre a továbbiakban szükségünk van, amiknek  h i t  által az emlékezetünkbe kell vésődniük, hogy a hústest levetése után is magunkkal vihessük azokat. Ez a felülről való Hit és Reménység tehet képessé bennünket is arra, hogy az itteni vízszintes szelek és próbák által el ne sodortassunk. A hitünknek azonban ezeknél az itt láthatóknál messzebb kell hordania (nem elég csak ebben az életben! I.Kor.15,19.), mert ez is megíratott: „Emlékezzél meg honnan –miért és hogyan– estél ki, és –a más belátás kegyelemajándékát befogadva– oda jöjj vissza! Jel.2,5”. Haza!…

   Mi megszoktuk és természetesnek vesszük mindazokat, amikben részünk lehet, és meg vagyunk sértődve, ha valamiben hiányt szenvedünk. Ez pedig az Istentől és a Rend világától elidegenedett, neveletlen állapot jellemzője. Az Otthoni Házi Rendet is meg kell tanulnunk! … Mi most KRISZTUS ÁLDOZATA ÁRÁN abban a nagy kegyelemben részesülünk, hogy az eseményeket és történéseket ok-okozati összefüggéseikben vizsgálhatjuk és értelmezhetjük, okulásunk céljából. Így a Hit által már messzebb láthatunk, túl a bölcső és a koporsó határain. Itt van tehát a megbízható válasz a honnan jöttem és hová megyek kérdésre is, amire a földi ember soha rá nem jöhetett volna. Ján.8,14.

   A Teremtő Isten Mózes által leközölte a teremtés, formálás, alkotás rendező törvényeit, valamint a bűnbe esést, és a hűvös alkonyattal bekövetkezett kizáratást, a halálba zuhanást. Isten örökkévaló világa ugyanis a REND VILÁGA, amely nem tűr meg semmi rendetlenséget hanem kiveti azt magából, levettetik, leminősíttetik, mélyebb állapotba ejt (katasztrófé, kataballein.). A bűn tehát ezt tette velünk „ott” és teszi ma is velünk, ha nem állunk ellene!…

   A Hatalmas Isten kijelentette az Ő Nevét-Lényegét hű szolgájának Mózesnek, és rajta keresztül az egész földi embervilágnak. Ez az, amit mi „ott, annál az esetnél” elfelejtettünk, de nekünk –akiket Ő felkarolt, a kicsiknek– megadatott az a nagy lehetőség, hogy most újra felismerhessük Őt! (anaginoskein: Ján.17,3. I.Ján.5,20.) A mennyeiek mind ismerik és tisztelik Őt, az abból kidobottak, az ördögök, rettegnek már az Ő nevének még a hallásától is.

   Az Örökkévaló és a mindenséget éltető igazi Isten Neve: „FÉLTŐNSZERETŐ ISTEN és MEGEMÉSZTŐ TŰZ”. Mint Atya könyörülő, irgalmas, de bűnt gyűlölő is. II.Móz.33,18-19. Zsid.12,25-29. Őnála nincsen személyválogatás! Ennek megfelelő az Ő törvénye is: „A bűn zsoldja: halál!” Aki vétkezett, annak meg kell halnia! Mi pedig mindnyájan vétkeztünk: Róm.3,23. (tehát nem csak Ádám-Éva!). Az, hogy most mégis itt lehetünk, annak következménye, hogy Ő már „ott” –a bűneset és az örök kárhozatba zuhanás pillanatában– a Krisztusban az Ő életét adta azért, hogy minekünk életet és kegyelmet szerezhessen! I.Móz.3, Jób.10,12. Jel.13,8. Ez volt előfeltétele annak, hogy a Föld és rajta a Golgotai Kereszt, mint kegyelem színpada létrehozattassék, és Isten Szeretete minden bűnös ember számára nyilvánvaló legyen.

   Mózes után a Próféták is ezekről a –Földön is bemutatott és megtörtént– eseményekről, mint  A VILÁGTÖRTÉNELEM LEGNAGYOBB CSODÁJÁRÓL: ISTENNEK A KRISZTUS JÉZUS TESTÉBEN VALÓ MEGJELENÉSÉRŐL beszélnek nekünk. II.Kor.5,19. A mi hitetlenségünk miatt volt szükség erre, hogy a KRISZTUS ÖNFELÁLDOZÁSA, HALÁLA ÉS A HARMADNAPRA SZÓLÓ FELTÁMADÁSA, mint köztünk megtörtént események, letagadhatatlanokká legyenek. Ezekről beszél Pál apostol a balgatag Galáciabelieknek, akik még a maguk vélt jóságára építenek. Gal.3,1-13. Nem valami véletlen esemény volt tehát az Ő elfogása és keresztre feszítése. (amint ezt egy régi egyházi újságban is lehetett olvasni, hogy: „Krisztus Urunk futott, bujkált, Hideg földön az erdőn hált, Üldözői ott sem hagyták, ott is meg-megriasztották.”) A Pünkösdben részesült hívők azonban már Hit által összefüggő látást kapnak a Teljes Írás-t illetően is. Csel.4,26-28. Itt tehát csak az történhetett és történhet meg, ami a láthatatlan világban megengedtetik!; még a legnagyobbaknak is! Lásd Pilátus:Ján.19,10-11. Jól látta ezt J.Bunyan is, akit a vallásvédők 12 évig börtönben tartottak –akasztófával fenyegetve– mi-közben ezeket is írta: „Azt figyeltem imádkozva, hogy I s t e n   m i t  e n g e d  m e g  az én rabtartóimnak!”…

   Az eddigiekhez megérteni akarással csatlakozva, fel kell figyelnünk a Karácsonyban emberi testben megjelent Urunknak az itteni, testi, hétköznapi viselkedésére is. Ő soha nem tett egyetlen lépést sem önfejűen! (Amit pedig mi nagyon szeretünk, holott ez kizárja azt, hogy Ő velünk lehessen.) Már 12 éves korában is többet látott, mint a „szülei”, mégis jó példát mutatva nekünk –miután a templomban megtalálták– az egész serdülő ifjú korában engedelmesen alárendelte magát őnekik. Ezt is Ő mondja: „Nem hagyott engem az Atya egyedül, mert én mindig azokat cselekszem, amik Őneki kedvesek!” Ján.8,29. Tóni bátyánk –a kis testbe bujtatott nagy ember– is gyakran mondotta: „Észnél legyünk, ha nehezünkre esik is!” Az élet útja ugyanis felfelé vezet. Péld. 15,24. Ha a kocsis részeg, vagy alszik a bakon, a lovak nem felfelé húzzák a kocsit, hanem a könnyebb utat választják. Az élniakarásunkhoz a szellemnek kell úrnak lennie a mi hármasságunkban is, ehhez az istrángnak feszülnie kell!…

   Az Úr Jézus Krisztus felől megíratott, hogy Ő mindig és minden élethelyzetében az Atya akaratát kereste, és azt helyezte minden más fölé;  t e l j e s e n   ŐRÁ BÍZTA MAGÁT !!!   Ezt tette a legnagyobb próbán –a Kranion éjszakáján– is, amikor mindenki elhagyta Őt. Kérte ugyan: „Ha lehetséges múljék el ez a keserü pohár, de ne az én akaratom legyen meg, hanem a Tiéd, Atyám!”… Ő ezt a lehetőséget és ezt a képességet is belehelyezte abba a Magba, amely az Ő tanítványait is alkalmassá teszi arra, hogy ebben a szent háborúban az őrhelyükön megállhassanak. Örök Élet,vagy örök halál kérdése tehát számunkra a JÓ MAG befogadása!…

   Pál apostol –és a többi „Paulos” is, akik az Ő tanítványai– már jó példáink ezekben. Csel.20,14. stb. Mi, akik ezt a tanítást kaptuk és kapjuk, ezek szerint fogunk megítéltetni is!!   Csel.17,24-31.

 Énekszöveg, imaként, régi Énekeskönyvből:

  Jöjj, ments meg, óh IMMÁNUEL, Rab „Izráel” így hív: Jövel!

  Amely gyászol a fogságban, Bűnei miatt szörnyű rabságban.

  Bús fogságban kell várnia, Míg eljő Isten Szent Fia.

  Ne sirj, közel IMMÁNUEL Fogsz örvendezni „Izráel”!

                                             

Üzenetek:

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s