Istennek, a mi Megmentőnknek a munkáját lehet és kell nekünk meglátnunk mindazokban, amikről a Szentírás tudósít minket, továbbá azokból az eseményekből is, amelyek az eddigi életünk folyamán értek bennünket. Megszoktuk és beleéltük ugyanis már magunkat abba a téves felfogásba, amely a kígyóhoz tett és tesz hasonlóvá. A „port egyél”-átok ugyanis azt az összefüggéstelenséget is jelenti, hogy szétesik minden. Nem láthatja a törvényes összefüggést az események, az okok és okozatok között sem; a „por” nem alkalmas az építésre. Ennek a ténynek az eltakarására a Vesztő behozta a köztudatba a „véletlen”, a „szerencse” és a „sors” üres fogalmakat, mert ebben a zavarosban ő jobban halászhat. (Ésa.65,11. Ezeknek, mint hamis bálvány-isteneknek sok a követője és eszköze a mi korunkban is. Bár az Ige óv minket tőlük).

   Ha már az Ige elvégezhette bennem, benned, hogy ne másokat okoljak az én bajaimért, hanem csakis magamat, akkor nagy hálával tartozom ezért Istennek. Itt ugyanis ez a „nóta” járja a bűnesetünk óta –és a vasárnapi iskolás tanítottságunk óta–, hogy: „…mások bűne az én hibám…!” Ezért tehát joggal üthetjük őket. A Vesztő, aki az egész világot elhitette, ő most is erre uszít mindenkit, mert neki ez a profilja: az emberölés. Ján.8,44. Mindegy hogy miért és milyen címen; a lényeg, hogy pusztítsák el egymást!… A tragédia itt az, hogy képes használni a maga céljára, egymás ellen, még a megkeresztelt keresztény embereket és népeket is!! (Pl: amikor mi –akik a kegyelemre és az örök Életre választattunk ki– haragszunk egymásra.) Ef.4,26-ban a helyes fordításban ezt a tanácsot kapjuk: „Ha haragíttattok is, de ti ne vétkezzetek…!” Az ilyen ugyanis engedéllyel történik, a bennem levő hit kipróbálására, ezért ha visszavágok, akkor én bedaciztam… Ezt a belátást kapták meg az előttünk jól vizsgázók, a hit hősei, akikről a Zsid.lev.11-ben olvasunk, és erre van szüksége mindegyikünknek is.

   A Világosság hiányában szenvedő, Istentől tanulni nem akaró ember –és nép– pedig, mint a sötétség fejedelmének a játékszere, hányattatik a különböző szelektől, szellemi-lelki áramlatoktól, amiket e világ szelleme támaszt és fokoz fel a lelkekben, hogy elveszítsen.

   Isten azonban nem mondott le rólunk, még ebben a lebukott állapotunkban sem hagyott magunkra. ÖNMAGÁT MEGÜRESÍTVE, AZ ÚR JÉZUS KRISZTUSBAN UTÁNUNK JÖTT, és most ezeket mondja nekem és neked: „ÉN VILÁGOSSÁGUL JÖTTEM E VILÁGRA, HOGY SENKI NE MARADJON A SÖTÉTSÉGBEN, AKI ÉNBENNEM HISZ!.. Alapot, fundamentumot ad az alap és kapaszkodó nélkül sodródó embernek, aki hallgat az Ő szavára és engedelmes Őnéki. Ebből a szellemi halálos és kábult állapotból, amit „ott” beszereztünk magunknak, csak Őáltala és csak így lehet szabadulásunk. Más út nincs!…

   Isteni türelem és Szeretet kell a mi felébresztésünkhöz, mivel ezek az „alvók” már át vannak hangolva az ördög adására, az „alvók” pedig –amíg alusznak– az ördög akaratának közvetítésére, terjesztésére. Szemléltető oktatást is kapunk erről a törvényről, az anyagi világból: a vasrészecske, amíg érintkezésben van a mágnespatkóval, annak az erővonalait hordozza magában és terjeszti tovább maga körül. Ezzel a többi vasreszeléket is igyekszik magához vonzani. J. Bunyan versében ez így mutattatik be nekünk: „Ó, emberlélek két úr vágyik rád, Az halált, ez üdvösséget ád…”! Mi, Istennel szemben Rend-ellenességgel töltötten kerülünk fel ide, az anyagi világra, és csak a kegyelemből kapott útravaló tehet és tesz mássá bennünket, ha megkapja az életfeltételeket, t ő l ü n k! Itt van a lélekben megharcolnivaló nekünk; mivel a kis „Ábel” Isten után vágyakozik bennünk, a nagyobbik, az erőszakos azonban csak azokra, amiket a világ ura kínálgat neki. Amíg az affinitás élhet bennem az ő portékája iránt, addig nagyon beteg vagyok, fertőző beteg, aki még terjesztem is ezt a szellemi-lelki fertőzést! Ésa. 1.

Isten eközben szelíden vonz bennünket –az ördög vonzáskörébe átpártolt, bukott és vakká lett, legkisebb szellem-teremtményeit–, akiknek megadta, hogy a pusztába felhozva, e semleges területen, az Ő VILÁGOSSÁGÁBAN, a Bűn ezen rabjai még egyszer, az örökkévalóságban megkapják a tisztán gondolkodás és a szabad választás lehetőségét! Hós. 2,13. ; 5.Mózes 30,15-20.

B L