Az eddig kapott Kijelentésekben már értésünkre adatott, hogy Kicsoda Ő és kik vagyunk mi? ki vagyok én?!… Ezekre letagadhatatlan bizonyítékok mindegyikünknél az eddigi tetteink is. Mit tett meg Isten, és mit cselekedtem én?… Mi lett azoknak eredménye, következménye?… Amit a Hatalmas Isten megtett, az letagadhatatlan és nyilvánvaló: Itt van a végeláthatatlan nagy világmindenség, a megszámlálhatatlan sokaságú égitestekkel –Napok, a körülöttük forgó és keringő Bolygóikkal s azoknak Holdjaival; beépülve Tejút-rendszerekbe, amikből a legutóbbi számítások szerint mintegy 100 Billió lehet a mindenségben! – Ésa.40. (Ford.) Ennek a hatalmas RENDSZERnek egyik kis sötét Bolygóján –egy csoda törvény alapján– egyszer csak, magatehetetlen csecsemőként hústestben evilágra hozatik valaki. Minden ember így érkezik ide. Az, hogy honnan jött? hová megy el innen? miért? mi okból és mi célból került ide?, ezekről fogalma sincs. Akiktől pedig tudakozódik, azok szintén ugyanúgy kerültek ide, mint ő; tehát ezekre hitelre méltó választ ők sem tudnak adni.

   Van azonban válasz, mégpedig Attól az Egyedül hiteles Valakitől, Aki az egész látható és láthatatlan világokat is létre hozta és a helyükre tette. Ő a Leghatalmasabb Valaki, Aki képes volt megalkotni, és a pályáikra állítva üzemben tartani és éltetni, mind a mai napig. Pál apostol így beszél ezekről: „Isten, Aki teremtette a világot és mindazt, ami abban van…, Ő ad mindeneknek életet, leheletet és mindent!” „Ő nem hagyta magát tanubizonyság nélkül, adván mennyből esőket és termő időket…” Csel.17,24-31. 14,15-17. Ezeken kívül itt van előttünk az Ő legdöbbenetesebb bemutatkozása: „Isten, a Mindenség Ura, önmagát megüresítve –Jézus Krisztusban– megjelent hústestben!”…; és ebben a látható világban, önmagát is feláldozva tudtunkra adta, amiket Ő a láthatatlan világban elvégzett és végez mindmáig, megmentésünkre I.Tim.3,16. Ez is kijelentetett azonban, hogy Ő bár hosszútűrő, de ez nem azt jelenti, hogy a türelme végtelen!!… „Ó hitetlen nemzettség, meddig szenvedlek még titeket?…” Továbbá ez is : „Azért vár az Úr, hogy könyörüljön rajtatok…” Isten béketűrése várt ugyan a Noé napjaiban is, de végül mégis eljött az özönvíz. Ésa.30,18. A jelek pedig, melyeket a mostani napjainkban kapunk (idők jelei, éghajlatváltozás, földindulások, népmozgalmak), mindezek a közelgő VÉG-nek a jelei, felébresztésünkre! Luk.21.25-36 (Ford.)

   Isten akarata az, hogy MINDEN EMBER ÜDVÖZÜLJÖN ÉS AZ IGAZSÁG MEGISMERÉSÉRE ELJUSSON! Ehhez mindkét oldalról segítőeszközökkel ajándékozta meg a „zarándokútra” indulókat: Az első ezekből: a Biblia, a Kijelentés, amely már elindíthat akkor, ha a megírtak alapján hitelt adsz Őneki. A második: az egész látható anyagi világ, melyben az összes fizikai törvény is mind Őrá, az Egy Törvényalkotóra mutat. Jak.4,12. Ember ugyanis képtelen ezekből még a legkisebbre is, és csak vakságában véli azt, hogy ő tud teremteni, vagy akárcsak növekedést adni is. Mivel Őrajta kívül mindenki más csak teremtmény, akinek élete sincs önmagában, hanem folyamatos éltetésre szorul! „Ha Szellemét és leheletét visszavonja: szétesik minden!” Csak az Ő ereje képesít arra, hogy összetartsanak az egyedek, a protonoktól kezdve egészen a legmagasabb rendű szellem-lényekig.

   Az Ő Szellemére van szükségünk ahhoz, hogy ne kárral, hanem haszonnal vehessük kézbe a Szentírást. Ezt lehet kérnünk, mert Isten megígérte, hogy aki kér, az megkapja. A kérőnek pedig be kell mutatkoznia. A név pedig: a belső lényeg. Sokáig téves az ismerete önmagáról, a maga állapotáról az embernek, különösen ha mint Jób: jó vallásos ember. Önmagát megnyugtatja, sőt ha abban még elismerést is kap –akár ha fényes papi segédlettel is–, akkor menthetetlenné válik. Mivelünk és minden „Jób”-bal ezért kell ennyit bajlódnia Istennek (40 részen keresztül), hogy a kapott próbáinkon keresztül végre ismerjük meg önmagunkat igazán! A „jó”-nak vélt cselekedeteinkkel ugyanis (amik többnyire gonoszt eredményeznek) a gonosz lényünk felismerését akarja elpalástolni az ördög: nehogy már megalázkodjon a gőgös ember!

   Jób példája (is) okulásunkra íratott meg, hogy felismerve elismerjük végre a belsőnk baját –amit Isten jól látott kezdettől fogva–, és Hozzá meneküljünk, ahogy Jób is tette a végén: 42,1-6.

B L