E napnak első húzott Igéje az Ámós könyve 5. részéből van kiemelve, de összefüggésében szükséges megnéznünk annak a környezetét is. Ámós 5,1 és 21-27 v. Az értelemszerinti fordításban ezeket találjuk: „Halljátok meg az Úrnak ezeket az Igéit „Izraelnek háznépe”, amelyet én olybá veszek, mint egy titeket elsirató gyászéneket.” A magaválasztotta Istentisztelet gyakorlóinak pedig –akik még csak a vallásosság külső formáit ismerik és gyakorolják, de annak lényegét nem– Ő ezeket mondja: „Meggyűlöltem, utálattal elutasítom magamtól a ti ünnepléseiteket, és lehetetlen dolog, hogy szagokkal megbódíttassam a ti vásári jellegű népünnepélyszerű „összegyülekezéseitekben”; mert még hogyha elhozzák is nekem a ti „égőáldozataitokat” és a ti áldozati szertartásaitokat, nem fogom magamhoz bocsátani azokat –meg se közelíthetnek engem–, és „a ti megtartatástokról” szóló „üdvbizonyossági hálálkodástok” megnyilvánulásaira rá se fogok tekinteni. Vigyétek el előlem a ti kéznél levő szent énekeiteket, és a ti „zsoltárjátszó hangszereiteket” (psalmon organón) – „egyházi zenéteket” – nem fogom meghallgatni; 24 v. és kiárad majd hömpölyögve, mint az árvíz, az „ítélet” és az „igazságosság”, mint valami átlábolhatatlanul megáradott hegyi „zápor-patak”.”

   Izrael népének történetében és a viselkedésén keresztül Isten bennünket akar megismertetni önmagunkkal, és figyelmeztetni, hogy mi, akik ma még itt lehetünk –a kegyelem „színpadán”–, o k u l j u n k azokból. Mi, földlakók ugyanis v a l a m e n n y i e n  elkövettük a bűnt, „vétkeztem az ég ellen és Te ellened”, nemzeti, faji, vallási különbség nélkül. E tekintetben zsidók és nem zsidók is „egy kalap alá vétettünk”; de Isten azzal a célzattal teszi ezt, hogy minden ember, akinek Ő testet alkotott, megtérhessen és kegyelemben részesüljön. Mindennek a „költségét”, és azt a kárt is, amit „ott” okoztunk, Urunk, a Krisztus Jézusban magára átvállalta és kifizette. Ez a szemünk előtt is bemutattatott itt az árnyékvilágban, a Kereszten, ahol ez elhangzott: „ELVÉGEZTETETT!” Ján. 19,30. Ezzel elhárult az utolsó akadály is az ördög fogságából szabadulni vágyók elől, előlünk!…

   Természetes, hogy ez nem tetszik az „erős fegyveresnek”, aki az Istennek és minden Övéinek is az ősellensége a kezdettől fogva (Luk.11,20-22.), s ezért minden tőle telhetőt megtesz a menekülő ellen. Pl: Igyekszik leszűkíteni annak látását, érdeklődési körét, hogy csak lefelé nézzen, csak a földi dolgokkal törődjön, ne is gondoljon se a múltra sem a jövőjére; fel ne figyeljen a Felűlről jövő, őt óvni akaró intelmekre, melyek őt a pokoltól akarják megmenteni. Mivel nem hisz Istennek, Aki ezeket és minden őneki szükségest kijelentett, és mindezek után még adni akar, így ő továbbra is az ördögnek hisz, akinek az eszközévé lett. Így pedig menthetetlenné teszi magát, mivel még önmagát sem ismeri, mert összetéveszti magát a testével!… Mérhetetlen nagy itt a sötétség! Láthatjuk, ezért nekünk Világosság –Epifánia– okvetlen szükséges!

   Döntően fontos számunkra az a tény, hogy a MINDENHATÓ, az egekben és a földön is mindeneknél hatalmasabb ISTEN –Aki a világokat is létrehozta és működteti, az atomoktól az extragalaktikákig–, Ő nem hagyta magára a bűnük miatt besötétedett szellemi halottakat, bennünket. Miután az Ő eszközein keresztül (Mózes, Próféták) a Kezdettől fogva önismeretre, öntudatra ébreszti a tragikus amnéziába esett teremtményeit, akik azt sem tudják hogy kik ők, honnan kerültek ide a múlandó tér és idő világába, és hogy hova mennek el innen, ha lejár ez a drága kegyelmi idő számukra!

Az Irások szerint az utolsó időkben, e világkorszak vége felé, 2020 évvel ezelőtt, az önmagát megüresítő, Teremtő Isten a FIÚBAN elküldetett ide v i l á g o s s á g u l –a legkisebb szellem teremtményekéhez hasonló emberi testben–, Aki ezt mondta: „Én VILÁGOSSÁGUL JÖTTEM EVILÁGRA, HOGY SENKI NE MARADJON Sötétségben, AKI ÉNBENNEM HISZ!”

Ján.12,46. Megvalósult tehát a legnagyobb Epifánia: I.Tim,3,16 „ISTEN MEGJELENT HÚSTESTBEN!” Ami a prófétákon keresztül évszázadokon át hirdettetett, hogy „magam keresem meg nyájamat…, és kiragadom őket a hűtlen pásztorok kezéből” (akik a Vesztő eszközei!). Ez is megvalósult…

   Ezeknek megtörténte után, most már a „juhokon” van a sor és a szabad választás lehetősége, de a felelősség is! Felismeri-e az őt kereső Jó Pásztor hangját, Aki megszánta őt, és a maga örök Életét adta mindenik juháért, mert csak így lehetett minket kiváltani a Sátán hatalmából. Az ISTEN SZENT BÁRÁNYÁNAK örök uralmába akar-e megtisztítva visszakerülni; vagy pedig az őt megszállva tartó hazug ördögre hallgat, annak hisz, Istent pedig meghazudtolja, s ezzel a maga kárhozatos bűneiben veszti el magát örökre!? Ma még szabadon választhatsz utat Te is, „halálból ébredező embertestvér”, de számolj a tetteink következményeivel is, mindazzal, ami kijelentetett!: „Az élet útja felfelé van az értelmes ember számára, hogy eltávozzék a pokoltól, amely aláfelé van!” Péld.14,12. 15,24. Az útválasztás és a starthely csak itt a földön van. Ha innen leléptetnek, akkor már nincsen többé változtatásra lehetőség!

Emiatt kerülhettél a földre Te is, testvér, mert Isten megszánt bennünket, és irántunk való Szeretetéből azt a drága árat is megfizette értünk. Most pedig ezt a tanácsot adja: VÁLASZD AZ ÉLETET!… Nagy világosság adatott nekünk a két út végére vonatkozóan a Gazdagról és Lázárról szóló példázatban is. Luk.16,19-31. Istennek legyen hála ezért az EPIFÁNIÁÉRT is!…

BL

   Ének: 212.

   A mélységből kiáltok én, Hallgass meg, Istenem, Te,

   Kegyes füled fordítsd felém, Nyisd meg könyörgésemre!

   Mert hogyha számon tartanád Vétkünk, bűnünk egész hadát,

   Ki áll meg úgy Előtted?

   Ingyen adod kegyelmedet, Hogy eltörölje vétkünk,

   Kiérdemelni nem lehet, Akármiképpen éltünk.

   Előtted nincsen érdemünk, Téged csupán csak félhetünk,

   Számítva irgalomra.

   Reményem hát csupán Te vagy, Nem bízom érdemembe,

   Tudom jóságod el se hagy, Szívem építhet erre,

   Mert ezt ígéri szent Igéd. Vigasz ez nékem s menedék,

   Amelyre mindig várok.

   Ha várni kell is éjjelig, S megint reggelre kelnem,

   Hatalmadban nem kétkedik És nem szorong a lelkem.

   A lelki Izrael melyet Az Isten Lelke szűlt, nevelt

   Így várjon Istenére.

   Bár nagyra nőttek bűneink, Nagyobb az Úr türelme.

   Minden bajunkban megsegít Határtalan kegyelme.

   Sok bűniből kimentheti, S mint Jó Pásztor legelteti

   Ő Izraelt örökre.

Üzenetek:

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s