Metanoeó – metanoia: a hitéletben való járás első lépéseihez tartozik. Szószerinti jelentése, amikor valaki az értelemben, gondolkodásmódban, felfogásában megváltozik, és ennek következtében hátra-arcot csinál, 180 fokos fordulatot tesz, erkölcsi életmódja megváltozik, a rossztól jó irányban. Állásfoglalás a bűnnel szemben.
A II.Kor.7-ben igen jó bemutatást kaphatunk ennek a gyakorlati kivitelezéséhez. A testtől születéssel –amellyel Isten kegyelme megajándékozott bennünket– lehetőséget kaptunk arra, hogy a lelki és szellemi halálból megeleveníttetve továbbvitessünk. Nagy kegyelem ez a mi számunkra, ami Istennek igen sokba került: az EGYSZÜLÖTT FIÚ ÉLETÉBE! Mert úgy szerette Isten a világot –engem és Téged–, hogy megszánta az „o t t” halálba zuhantakat, és az önmagából kibocsátott Fiúnak átadott, Aki kijózanításra és gyógyításra kezébe vett bennünket. Talán már nem szorul bizonyításra számodra sem az a t é n y, ami meg van írva: „az egész világ a gonoszságban –a Gonoszban– vesztegel, mert a vesztő szellem az egész Földet elhitette.” I.Ján..5,19. Jel.12,9. John Bunyan, a neki adatott bölcsesség szerint ilyen képet is ad Emberléleknek erről az állapotáról: Amikor Diabolos óriás bejutott a „városba” úgy a hatalmába kerítette (áthangolta), hogy „az egész Emberlélek-város az ő sípjára táncolt”.
A metanoia –mint élniakarás– emiatt elengedhetetlen a mi számunkra. Az Úr ezeket mondja a vallásoktató „Nikodémusnak”: „ami testtől született, az még –nem hármasság, nem ember– csak test…, ezért szükség néktek még „víztől” és „szellemtől” is megszűletni!” Ján.3!
Ennek első lépése tehát a „víz”-től való megújúlás –ami a léleknek, az értelemnek a megváltozása, az Igének megfelelő megismerés–, a korábbakban bevett téves és hazug ismereteink (a megtéréssel kapcsolatban is!) elhagyása, kivetése, és az új-nak megfelelő életvitel. Rm.12,2. Ef.4,23.
Emberlélekben ezzel indul meg az a szent háború –amelyről John Bunyan egész könyvet írt–, melyet Pál apostol mint nemes harcot említ a Timótheoshoz címzett levelében, amely Krisztus minden követőjének is házi feladata. Ennek során lehet csak megismernünk önmagunkat, betegségeinket, a felőlünk megírottak igaz voltát, pl. az Ésa.1-ben levő diagnózist is, a magam/magad állapota felől. Ebben ilyen mondat is megíratott a belső emberünk felől: „Tetőtől talpig nincs e testben épség; csupa seb, dagadás és kelevény, amelyet ki sem nyomtak, be sem kötöztek, olajjal sem lágyítottak.”
Urunk mindezt azért közli velünk, hogy végre lássad be, lássam be, hogy ki vagyok én!… és hogy bűn-betegségemmel Őhozzá menjek, nem a félrevezető kuruzslókhoz. Ésa.57,10.
Aki még abban a tévhitben van, hogy egészséges, az Orvosra annak nincsen szüksége. Ő éppen azokhoz küldetett, akik már –mint a szellemi Izraelhez tartozó tévelygő juhok– felismerték a betegségüket, és Őt, a Gyógyítót. A metanoia útjára most Ő hív magához bennünket –korábban hűtlenné lett lázadókat– ezzel az ígérettel: „Kigyógyítom őket hűtlenségükből, szeretem őket, ajándékul, kegyelemből…!” Hós.14,5… Ne maradjunk érzéketlenek Ő iránta, ne éljünk vissza az Ő bizalmával a Vesztőre hallgatva, hanem Őrá hallgassunk! Ésa.2,5.
BL
Ének:
Égi Atyám, Hozzád vágyik a lelkem,
Égi Atyám Hozzád hogy közeledjem?
Tőled elhajoltam, háládatlan voltam,
Sok jóságodért én sok bút okoztam.
Égi Atyám, én meg fogadást teszek,
Hogy ezután Néked hű szolgád leszek.
Úgy szeretlek itt, mint megváltotthoz illik,
Megtérő lélekkel áldalak mindig.